Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-24 / 71. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 989. MÁRCIUS 24. (Folytatás az 1. oldalról) leménye döntő lehet ebben a kérdésben — mondotta befejezésül. Varga István (országos lista), szobrászművész elöljáróban elmondta, hogy a kulturális bizottságban megtárgyalták és teljes lelkesedés« sei támogatták a világkiállítás ügyét. A rendezvényt Varga Imre olyan egyszeri, ' megismételhetetlen lehetőségnek nevezte, amelyet a fejlett világ egyfajta mentőövként nyújt Magyarországnak. Rámutatott arra hogy a kérdés mostani vitára tűzése elhibázott, mert a pályázatot a kormány hónapokkal ezelőtt benyújtotta. A puszta ténynek, hogy még vitatkozhat rajta az Országgyűlés és a magyar társadalom, esetleg bizalomcsökkentő hatása lehet a külföldi beruházók előtt. Hangsúlyozta, hogy a világkiállítás fogadásához elengedhetetlen a teljes körű konvertibilitás elérése, legalább 1995-re. A konvertibilitás lényeges eiémeinek 1992-re készen kell lenniük. Dr. Bazsó György (Borsod- Abaúj-Zemplén m. ,17. vk.) garadnai körzeti orvos elmondotta: felhívta a figyelmet hogy az ország egyes térségei évtizedek óta többszörösen hátrányos helyzetben vannak. A meghirdetett településfejlesztési program anyagi források hiányában csak igen lassú ütemben valósul meg. s így a lemaradás tovább nő. Eközben pedig számos olyan beruházásba kezdett at ország, amelyek eredménye, gazdaságossága bizonytalan. A képviselő szerint jelentősebb befektetés nélkül is elő lehetne segíteni a keleti országrész gyorsabb felzárkózását, például úgy, hogy Borsod és Szabolcs megyét vámszabad-területté nyilvánítanák. Amennyiben sikerülne kedvezményeket is biztosítani az itt beruházni szándékozóknak, lényegesen javulhatna a helyzet. Kovács János (Szabolcs- Szatmár m. 20. vk.), a MÁV záhonyi vontatási főnökségének művezetője elsősorban aggályainak adott hangot, és részletesen kitért a keleti országrész elmaradottságának, súlyos helyzetének ismertetésére is. Szerinte valósággal sokkolta a megyében élőket a főleg Budapestre és a Dunántúlra koncentrálódó világkiállítás gondolata. A képviselő felsorolta a szabolcsiak legégetőbb gondjait, s azt a véleményét hangoztatta, hogy a felzárkózás lehetősége az ország más térségeihez egyre. távolabbinak tűnik. A világkiállítással összefüggő fejlesztések mesz- sze elkerülik ezt az országrészt, a lemaradás tehát még nagyobb lesz. Így természetes. hogy a szabolcsiak nem tudják lelkesen üdvözölni a világkiállítás gondolatát. A képviselő is úgy foglalt állást, hogy ami, igencsak hiányos ismeretei miatt a szerinte illúziónak tűnő vállalkozást most nem támogatja. Vissza nem térő lehetőség Hajós Ferenc (Szolnok m., 8. vk.), a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója elmondta: — Mindennapi életünk részévé vált, hogy valós és vélt érvek, érdekek ütköznek — kezdte felszólalását Hajós Ferenc. — Sajnos máris sokan odasorolják az 1987. évi bécsi kormányfői találkozón született elhatározást, hogy együttesen pályázzunk meg egy világkiállítás megrendezését. Először én is egy kicsit megdöbbentem, amikor erről tudomást szereztem, hogy éppen most? De aztán ezt az érzést később büszkeség, érdeklődés váltotta fel. A rendezésre való készség bejelentése óta minden információt igyekszem megismerni. Bosszantónak tartom és elgondolkodom, hogy ilyen nagy horderejű vállalkozás kapcsán elég soványka információk jelentek meg a készség kinyilvánítása óta. Nem tudom, miért kell ennek így lenni, de hogy nincs jól az biztos. Az idő meg sürget, és már az indulásnál is nagyon feszesnek látszik. Illúziók- és realitások, remények és kételyek fogalmazódnak meg benne. Remény és bizakodás, hogy a gondok, problémák mellett alkotások, maradandó alkotások születnek. mozgásba hozza gyengélkedő gazdaságunkat, mert az intézkedések ellenére, terveinket megközelíteni, elérni nem mindig sikerül. Bedig a siker, annak élménye csodákra képes és egyre inkább óhajtott és hiányzó érzés életünkben. Történelmileg talán soha vissza nem térő lehetőségünk van a lendületvételre. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e sorsunkat kezünkbe venni. Az elmúlt időben többen megfogalmazták, hogy mulasztás lenne ezt tudomásul nem venni és ezzel nem élni. A világkiállítás megrendezésének sikeressége nagyban függ az infrastrukturális beruházások megvalósításától, az egyre zsugorodó,' szűkülő keresztmetszetek feloldásától. Ez maradandó értéket képezhet és ugrásszerűen korszerűsítheti a közlekedést, hírközlést, szálloda-hálózat tot, a városképet és nem utolsó sorban hírnevünket a világban. Infrastruktúra nélkül idegen működő tőke fokozott megjelenése csak óhaj marad számunkra, mert az nem igyekszik beépülni gazdaságunkba. A világkiállítással kapcsolatos beruházások felső határát az utóhasznosításának kell képezni. Egyetlen olyan beruházást sem szabad létrehozni, melynek nem lenne biztosítva a tartós és gazdaságos kihasználása a világkiállítást követően is hosszabb távon. őszintén akarok azonosulni az elhatározással és támogatni a kormányszintű vállalkozást. Keresem, kutatom és igyekszem csokorba gyűjteni a mellette szóló érveket, de nem kevés gond és kétely is felmerül bennem. Talán a legnagyobb, melyet mások is megfogalmaztak, hogy mibe kerül mind ez? Honnét lesz erre pénz, amikor másra sem igen telik. Jó lenne erre az eddiginél több és megbízhatóbb információt kapni. Igaz, elhangzott többféle költségvetési adat, de eddig csak az a megközelítés a legkonkrétabb. hogy 1987. évi árszinten 140 milliárdba kerül, a legolcsóbbnak számított helyen, Gazdagréten, de hallottam már ennek többszörösét Többször megfogalmazódott, hogy a világkiállítás megrendezése vállalkozás, egy kormányszintű vállalkozás (és nem kiemelt beruházás). Egv jónak ígérkező vállalkozást pedig ésszerű támogatni. Igen, de bármelvik kategóriába is tartozik, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az adófizetők er-, ről az eddiginél többet tudjanak. Szükséges megbízható tájékoztatást adni arról, hogy ez mibe kerül, különválasztva az amúgy is szükséges beruházásokat, kik és hogyan vesznek részt a vállalkozásban. Fontosnak tartom a hozam bemutatását hosszabb távon, és az egyéb előnyöket is, de legalább ilyen fontosnak a már említett utóhasznosítást. Feltétlen szükséges körültekintő és kimerítő választ adni és az újabb kérdéseket megelőzni azzal, hogy milyen intézkedések, elképzelések vannak országunk ket- tészakadási folyamatának megállítására. Nagyon felgyorsult az a folyamat, amely országunk átrendeződését, kettéosztottságát eredv ményezi, egy kisebb nyugati, északnyugati és egy keleti részre. Meg kell találni rá a megoldást, hogy valamilyen módon mindenki sajátjának érezze ezt a századvégi rendezvényt. Szükséges a kivitelezési munkába bevonni a távolabb eső területen lévő vállalatokat. munkalehetőség biztosításával, szellemi munkáiban való részvétellel. Ma kevés és nem kielégítő, ha azt mondjuk, csináljuk meg a világkiállítást, és a* majd így lendületbe jött gazdaságunk termeli ki a többi terület fejlesztési lehetőségét. Meg kell találni annak a lehetőségét is, hogy a leendő pártokkal, szervezetekkel a világkiállítás ügye koalíció, tartós koalíció legyen. A kompromisszumos készséget itt sem szabad kizárni, mert szükségünk van arra. Ha vállalkozunk, az csak akkor lehet eredményes, ha ezt sikerül 'nemzeti üggyé tennünk. Az említett gondokra, kételyekre mielőbb szükséges választ adni. Budapest kontra vidék Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.). a Növénytermesztési és Minősítő Intézet pölöskei fajtakísérleti állomásának vezetője leszögezte: az eddig rendelkezésére álló információk alapján egyelőre nem tehet javaslatot a kormánynak a világkiállítás megrendezésére. A képviselők eddigi meg- nyi’atkozásaiból sokan arra következtetnek, hogy a vita valójában Budapest és a vidék között alakult ki — mutatott rá. Ebben a vitában azokkal értett egyet, akik hangsúlyozták az arányos fejlesztést. a vidék bekapcsolását a kiállítás programjába. Lásztity Radomir (Budapest 31. v.k.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára felszólalásában előrebocsátotta, hogy támogatja a világkiállítás megrendezésének ügyét, ugyanakkor aggályainak is hangot adott. Kifejtette: kívánatos, hogy a kiadások fedezése érdekében a külföldi tőke bevonása olyan konstrukcióban történjen, amelynek következtében nem növekszik tovább az ország konvertibilis devizaadóssága. Kész helyzet Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a MERKUR vezér- igazgatója olyan külső erőforráshoz hasonlította a világkiállítást, amely egy önmagát továbbgerjesztő folyamat elindítását segíti. Véleménye szerint, ha a világkiállítás megrendezésére lehetőséget kapunk, éz nagy aktivitást eredményez majd gazdaságunkban. Felhívta azonban a figyelmet: ebben az ügyben nagy nemzeti összefogásra van szükség, félre kell tenni a presztízs- harcokat, a politikai és szakmai véleménykülönbségeket, a világkiállítás témája nem válhat ütközőponttá. Tudatosítani kell az ország lakosságában a világkiállításból származó nemzeti előnyöket, ezzel nagy cselekvő energiákat lehet felszabadítani. Szántó Sándor (Szabolcs- Szatmár m. 12*. vk.), a nagy- ecsedi Rákóczi Mgtsz kertészeti ágazatvezetője választói állásfoglalását összegezve támogatásáról biztosította a Budapest—Becs Világkiállítás megrendezését, azzal a kikötéssel, hogy a kormány vállaljon garanciát a keleti orszáerész több évtizedes lemaradásának csökkentésére. A hátrány csökkentését segíthetné például egv autóút megépítése Záhonyig, illetve a telefonhálózat kiépítése Szabolcs-Szatmár megyében, leszögezte: „Ezekre a kérdésekre itt. ezen az ülésen váriak a választ. Nem kö- vetelődzni. nem zsarolni akarunk, de nvugodt érzéssel ígv tudjuk csak támogatásunkat adni.” Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.). a Budapest Galéria főigazgatója nehezményezte azt a kész helyzetet teremtő módszert, ami miatt a bizottságok és a képviselők csak a legutóbbi három hónapban kaptak tájékoztatást. Kérte, hogy minden olyan nagyberuházást, amely az egész nemzetgazdaságot érinti, kizárólag az Országgyűlés elvi döntése után lehessen megkezdeni. Javasolta a kormánynak, vegye figyelembe, hogy gazdasági helyzetünk két olyan nagy megterhelést, mint amit a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer és a világkiállítás jelent, nehezen vagy talán nem is tud elviselni, tehát választani kell közöttük. Hasznotteremtő későbbi kihatásai miatt a képviselő inkább a világkiállítást támogatja. Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.). az Athenaeum Nyomda korrektor főrevizora hangsúlyozta : annak ellenére, hogy budapesti képviselő, mégsem támogatja minden kétely nélkül a világkiállítás megrendezését. A képviselő „zsákbamacskának” nevezte a rendezvényt, szerinte azok a szakemberek, akik úgy érzik, hogy az ország nehéz helyzetében veszélybe kerülhetnek fontos infrastrukturális beruházások, ezeket most megpróbálják a világkiállítás zsákjába belevarrni. Boros László (Budapest, 26. vk.), a Posta, Kísérleti Intézetének műszaki ügyintézője tanácstalanságának hangot adva kijelentette: a világkiállítás előkészítésének helyzetéről elhangzott tájékoztatóval nem tud azonosulni. Egyebek mellett azért sem. mert nem tisztázott, mi a parlament szerepe ebben a kérdésben. A kiájjítás gondolatát azonban üdvözölte, hiszen — mint mondta — az infrastruktúra fejlesztése, a gazdasági fellendülés, a szállodaépítés, az emberi értékek várható gyarapodása mind-mijid kedvező lehetőséget jelent. Kosár István (Tolna m. 3. vk.), a bátaszéki Búzakalász Mgtsz gépszerelője szerint a világkiállítás a XXI. századba vezető út egyik állomása, miközben az ország jó néhány területe, így a képviselő választókörzete is elmaradott, s még az e századi civilizációs vívmányokkal sem rendelkezik, A vitát követően Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszolt a felvetett kérdésekre. A Budapesten kívüli térségek fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban hangsúlyozta: mindent meg kell tenni azért, hogy a vidék minél nagyobb arányban részesüljön a világkiállítás hasznából. Ma még nincsenek kész tervek erre, de a kormány minden megvalósítható javaslatot figyelembe vesz. Sokszor került szóba a vita során a kiállítás vállalkozói alapon történő megrendezése. Ez megvalósítható elképzelés — mondta Beck Tamás — hozzá téve. hogy 1972-től, amióta lehetőség van a vegyesvállalatok alapítására, alig 300 millió dollárnyi tőkét sikerült bevonni gazdaságunk vérkeringésébe. Ezzel szemben sok más európai ország csak az elmúlt egy esztendőben több milliárd dolláros működő tőkét vont be gazdaságába. Ha sikerült rendezni a tulajdon- viszonyokat, ha vonzóvá tesz- szük Magyarországot a működő tőke számára, akkor nem irreális elképzelés vállalkozási alapon megrendezni a világkiállítást. Az utóhasznosítással kapcsolatban Beck Tamás rámutatott: mindenképpen szükség v^n arra, hogy a világkiállításra épített létesítményeket minél gazdaságosabban kihasználjuk a későbbiek során. Szellemi erőfeszítéseket kell tenni a legjobb megoldások megtalálására, kész javaslatok ma még nincsenek. Végül Beck Tamás egyetértését fejezte ki azokkal a képviselőkkel, akik véleménye szerint csak a teljes nyilvánosság és a beleszólási lehetőség teheti eredményessé és hazánk számára hasznossá a világkiállítás rendezvényét. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés 15 ellenszavazattal, 71 tartózkodás mellett tudomásul vette a kereskedelmi miniszter tájékoztatóját az 1995- ben megrendezendő Budapest—Bécs Világkiállítás előkészületeiről. A határozatban a képviselők felhívták a figyelmet arra, hogy az előkészületi munkák helyzetéről ismételten kapjon tájékoztatást az Országgyűlés. Mikor lesz bíróság Kunszentmártonban? Ezután interpellációk hangzottak él, majd kérdések következtek. Ennek során Tóth György (Szolnok m., 7. vk.) kérdést intézett az igaz- ságügyminiszterhez arról: tervezik-e a bírósági szervezet Kunszentmártonba való v isszahelyezését. Kulcsár Kálmán válaszában elmondotta: az ilyen és hasonló jellegű problémákat az új bírósági szervezeti rendszer kialakításakor kívánják megoldani. Ezután bejelentések következtek. Elsőként Kulcsár Sándor (Komárom m 1. vk.), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára arról tájékoztatta a törvényhozó testületet, hogy a két ülésszak között 16 képviselőtársával egyetemben megalakították az Országgyűlés szakszervezeti csoportját. Pölösné Krizsán Ildikó (Budapest, 60. vk.), az ifjúsági és Sportbizottság titkára a parlament ifjúsági és sportbizottsága, valamint a gyermek- és ifjúsági érdek- képviseleti csoport nevében ajánlással fordult a képviselőkhöz, az Országgyűlés bizottságaihoz és szekcióihoz: a hatáskörükbe tartozó kérdéseket minden körülmények között az ifjúság biztonságos jövőjének szem előtt tartásával gondolják át és vitassák meg Dr. Balogh Károly (Győr- Sopron m. 11. vk.), rábapor- dányi körzeti orvos 32 képviselőtársa nevében 'bejelentette: megalakult az ország- gyűlési képviselők egészség- ügyi csoportja. Végezetül Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke visz- szatért Técsy László (Sza- .bolcs-Szatmár m. 19. vk.); szerdai javaslatára, amelyben a képviselő azt indítványozta: hozzanak létre egy ideiglenes bizottságot, amely javaslatot tenne arra, hogy az Országgyűlés mit vállaljon hátralévő hivatali idejében. Szőrös Mátyás azt ajánlotta: az Országgyűlés elvben értsen egyet az indítvánnyal. Egyben felkérte az állandó bizottságokat, hogy legközelebbi ülésükön jelöljenek ki egy-egy képviselőt, aki részt venne ennek az ideiglenes bizottságnak a munkájában. A bizottság megalakulását a parlament áprilisi ülésszaka hagyhatná jóvá- A törvényhozók köz- felkiáltással jóváhagyták Szűrös Mátyás javaslatát. A ház elnöke ezzel bezárta a parlament márciusi ülésszakát egyben tájékoztatta a törvényhozókat, hogy a következő ülésszak előreláthatóan április végén lesz. Sajtótájékoztató a Parlamentben Halmos Csaba államtitkár az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és Tallóssy Frigyes, az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának tagja, csütörtökön a parlamenti ülés szünetében sajtó- tájékoztatón válaszolt a szerdán elfogadott sztrájk- törvénnyel kapcsolatos kérdésekre. Halmos Csaba elmondotta, hogy a törvény megalkotásával a kormány régi adósságát teljesítette, megszüntette a hosszú évek óta e téren fennálló jogbizonytalanságot. Nagy Sándor a sztrájktörvényt úgy értékelte, hogy Magyarországon korábban csak a deklarációkban létező, de valóságosan nem alkalmazott jogot biztosítja. A szakszervezetek alapvetően érdekeltek voltak abban, hogy egy ténylegesen használható. magatartási normákat szabályozó törvény szülessék. Arra összpontosították figyelmüket, hogy a jogszabály semmiképpen se legyen korlátozó, s ezt a célt sikerült elérni. Tallóssy Frigyes úgy vélekedett, hogy megfelelő jogszabályt sikerült alkotni, olyat, amely egyaránt jól szolgálja a munkavállalók és munkáltatók érdekeit, s remélhetőleg a vita eredményeként született végleges változatot nem kell majd sűrűn módosítaná. Azt követően, hogy az Országgyűlés elfogadta a kereskedelmi miniszter tájékoztatóját a Budapest—Bécs Világkiállítás előkészületeiről, a parlamenti munka szünetében Somogyi László volt építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt az újságírók kérdéseire. Arra a kérdésre: mi a garancia, hogy a beruházásokra fordított pénz egy része korrupció következtében nem fog elveszni, Somogyi László elmodta: ettől a veszélytől nem keU tartani, a megalakuló részvénytársaság, s az egyes vállalkozásokba be- , kapdsolódó külföldi befektetők valószínűleg vigyázni fognak saját pénzükre. Az állami forrásokból finanszírozott létesítmények esetében a pénzek felhasználásáról pedig-a legfőbb állami számvevőszéknek fognak számot adni. Egyébként kedvezőek az esélyek a kiállítás megrendezési jogának elnyerésére és ezt nem befolyásolja, hogy eddig még nem sikerült kijelölni a végleges helyszíni. Április 12-én érkeznek Budapestre a BIE (Nemzetközi Kiállítások Irodája) képviselői, akik mindhárom javasolt helyszínnel megismerkednek. A döntés azonban Magyarország belügve. Olyan kérdés is elhangzott: vajon májusban meg- születik-e a végleges döntés Párizsban. Ezzel kapcsolatban Somogyi László elmondotta, hogy a BIE szabályai szerint csak akkor halasztják el a döntést, ha a beszámoló bizottság jelentése szé- rint valamelyik ország a kiállítás megrendezésére felkészületlen, politikai, társadalmi bizonytalanság tapasztalható. Magyarország és Ausztria esetében azonban ezt nem lehet feltételezni, Véget ért a márciusi ülésszak Hajós Ferenc megyei képviselő a nemzeti összefogást hangsúlyozta
