Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-22 / 69. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 22. 3 A Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulóján Koszorúzási ünnepség a fővárosban és Szolnokon A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek kedden Budapesten, a Dózsa György úton. A Himnusz elhangzása után a tanácsköztársasági emlékműnél a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi és Budapesti Bizottsága nevében Aczél György, az MSZMP KB tagja, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója és Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára koszorú- zott. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter és Ballai László, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke helyezte el az emlékmű talapzatán a megemlékezés és a tisztelet koszorúját. Megkoszorúzták az emlékművet a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a KISZ Központi Bizottságának,' a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének, valamint Budapest Főváros Tanácsának képviselői. Ezután a főváros dolgozóinak és ifjúságának nevében helyeztek el virágokat az emlékművön. A koszorúzási, ünnepség az Inter náci on áléval ért véget. A ‘ hagyományokhoz híven megyénk városaiban, községeiben tegnap koszorúzási ünnepségen emlékeztek meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulójáról. Szolnokon délelőtt 10 órakor volt a városi megemlékezés a Ságvári körúti emléktáblánál. A Himnusz elhangzása után Káplár József ,az MSZMP Szolnok Városi Bizottságának titkára mondott rövid ünnepi beszédet. — Ami 1918 őszén és 1919 tavaszán történt, az nem történelmi epizód, nem rövid kitérő volt, hanem betetőzése régi küzdelmeknek, egyben forrása új harcoknak, új remények ébredezésének — kezdte megemlékezését Káplár József. Ezután felidézte a hetven évvel ezelőtti forradalmi eseményeket, majd méltatta a munkáshatalom szociális és kulturális intézkedéseit. — Mit üzen a mának a mai ünnep? Azt, hogy bátran kezdeményezzünk, hogy a társadalom progresszív erőivel összefogva cselekedjünk. A versenyképes, a produktív munkához, a hibátalan teljesítményhez ma nem csak anyagi, hanem politikai érdek ,is fűződik — hangsúlyozta. Megemlékezését a városi pártbizottság titkára így fejezte be: — Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk az eseményekre, a hősökre, akik egy jobb, igazságosabb társadalomért, sokan életüket is áldozva küzdöttek és 'kezdeményezésből, hősies erőfeszítésből máig ható példát mutattak. Az ünnepi beszédet követően került sor az emléktábla megkoszorúzására. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága nevében Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, a Szolnoki Városi Pártbizottság képviseletében Zsilka Sándor, a városi párt- bizottság titkára koszorúzott. Bugán Mihály elnökhelyettes a megyei tanács, Rózsa Ferenc elnökhelyettes a városi tanács nevében rótta le kegyeletét. A tömegszervezetek -mozgalmak koszorúját Sándor IAszló, a HNF megyei titkára, Fenyvesi József az SZMT vezető titkára és Vas Valéria, a KISZ MB titkára helyezte el. A koszorúzási ünnepség az Internacionáléval ért véget. Délután 2 órakor Abony- ban. a Vigyázó-kastélvban kivégzett mártírok emlékére rendezett ünnepségen a megyei pártbizottság képviseletében Botka Lajosné, a megyei párt végrehajtó bizottság tagja és Wenhardt Károly, a megyei pártbizottság osztályvezetője helyezte el a kegyelet koszorúját a Tanács- köztársaság emlékművén. A keleti arcvonal főparancsnoksága 1919 tavaszán a volt szolnoki Nemzeti Szállóból irányította a Magyar Vörös Hadsereg honvédő harcait. Az épület falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása alkalmával Káplár József mondott ünnepi beszédet Hiánycikkek ellenére Javuló kínálat építőanyagokból A népgazdasági terv az idén 45—50 ezer lakás felépítésével számol, ebből magánerőből létesítenek 41—46 ezret, s ezek több, mint fele családi ház lesz. Építőanyagból az ipar és a kereskedelem igyekszik javítani a kínálatot, összességében azonban mindössze egy százalékkal nő az idén a tavalyihoz képest a termelés. Falazóanyagok közül égetett téglából mintegy 1,8 milliárd előállítására vállalkozik a hazai ipar, ezen belül a hőtakarékos tégla mennyisége 360—400 millió lesz. Bár ennek a korszerű falazóanyagnak a termelése folyamatosan növekszik, feltehetően az idén sem lesz belőle elegendő. Az égetettcserép- gyártó kapacitás évi 100 millió — ez is valamivel kisebb a kelleténél. Betoncserépből növekszik a termelés, cementből, mészből, betonból és vasbetonból ugyancsak javul az ipar kínálata. A magánépítkezők mintegy 240 Tüzép-telepen és 550 ÁFÉSZ-nél vásárolhatják meg a szükséges építőanyagokat. A Tüzép-vállalatok áruházi rendszert is fönntartanak. Jelenleg az országban 16 Fészek Áruházban szolgálják ki az építkezőket; ön- kiszolgáló formában, kulturált körülmények között kínálják az építőanyagokat és a házépítéshez szükséges egyéb cikkeket. Az építőanyag-kereskedelemben is kialakult már a verseny: az ÉPTEK „Házépítők boltja” ma már 24 üzletet, áruházat üzemeltet. A hagyományos kereskedelem mellett a termelők közvetlen értékesítése is növekszik, s mintegy 350 magánkereskedő is foglalkozik építőanyagok árusításával. Bár a kínálat kétségtelenül javul — s ebben nem kis szerepet játszik, hogy a termelők immár tucatnyi vegyesvállalatot alapítottak külföldi partnerekkel, hogy bővítsék az építőanyag-termelést —, a forgalmazás körül változatlanul sok a gond. Az értékesítés pénzügyi feltételei ugyanis romlottak, kevés a rendelkezésre álló fejlesztési forrás, a hálózatot nem tudják korszerűsíteni. Arra sincsen fedezet, hogy nagyobb készleteket finanszírozzanak a jobb minőségű, hő- és energiatakarékos, ám drágább építőanyagokból. A Tü- zép-telepek gépesítettségi színvonala alacsony, többségük nem alkalmas arra, hogy nagy mennyiségű, korszerűen csomagolt árut fogadjon. A tárolóhelyek általában nem fedettek, az építőanyagok többnyire a szabad ég alatt várnak a szállításra. A Kereskedelmi Minisztérium több ízben foglalkozott az építőanyag-forgalmazás helyzetével, és az érdekelt tárcákkal egyetértésben arra a megállapításra jutott: szükség van a forgalmazók forgóalap-ellátottságának javítására, a jövedelemtermelő és kockázatvállaló képességének növelésére. A hálózati egységek — áruházak, telepek — önállóságának növelése, s az érdekeltségi rendszer korszerűsítése segítheti ebben a szakmában is az értékesítési körülmények javítását. A szabályozás útvesztőiben A gazdaság területén forgolódó újságírót munkája során gyakran hozza össze a sors a legkülönfélébb vállalatok vezetőivel. S bizony az a kép, amelyet festenek jelenlegi helyzetükről, gazdálkodásukról a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető rózsásnak. Amikor ugyanis beszélgetőpartnereim honi gazdaságunkról, s ezen belül saját viszonyaikról szóltak, nem panaszként, hanem sokkal .inkább tényként állapítottak meg dolgokat, s legtöbbször a szabályozó- rendszer hibáit említették. Gondolatmenetük világos volt, s majdhogynem egybecsengett, mintha összebeszéltek volna. Pedig ezek a beszélgetések nem egy helyen és nem egyidőben zajlottak. Mint elmondták, olyan érzésük van, mintha a kormányzat előtt csak egyetlen cél lebegne: mégpedig az, hogy miként tudnák fölszámolni a költségvetés hiányát, de hogy közben mi történik a vállalatokkal, az már nem érdekel senkit. Ezért aztán elvonják a termelőktől a jövedelmeket, sőt tavaly januártól — a személyi jövedelemadó bevezetésével — már a lakosság bevételeit is alaposan megcsapolják. Bizonyára ez még mindig abból a régi elgondolásiból fakad, hogy nálunk szegény a költ-' ségvetés, a vállalatok pedig gazdagok. És honnan kell elvenni? Hát persze, hogy onnan, ahol sok van. A baj csak az, hogy ma már nálunk nem gazdag som a vállalat, sem pedig az állampolgár. Sőt. S ebből az is következik, hogy belátható időn belül a költségvetés hiánya sem fog csökkenni. Épp ellenkezőleg. Mert például ma már azt is tudjuk, hogy a bérbruttósítás 1988- ban még azokat a cégeket is megrendítette, amelyek előzőleg biztosan álltak a lábukon, s így túlnyomó többségüknél nem keletkezik any- nyi jövedelem, amit el lehetne venni. Ha netán mégis, akkor meg a nyereségük nagy részét be kell fizetniük adóba, s így egyes vállalatok annyira elnyomorodnak, hogy maguktól már nem találják meg a kibontakozáshoz vezető utat. Hogy miért? A magyarázat végtelenül egyszerű — hangoztatták a szakemberek — egy magyar vállalattól ugyanis legalább kétszer annyit vesznek el. mint amennyit a világon bárhol másutt adóznak a cégek. Hallatszanak olyan hangok is, hogy ezt a szabályozórendszert ma már csak a tehetetlenség hajtja. Hiszen a költségvetésnek miért jó az, ha egyre több cég kerül fel a szanálandó vállalatok listájára — tették fel a kérdést többen. A válaszra senki sem vállalkozott, de a megoldás majdhogynem egyértelmű. Gyanítom ugyanis, hogy először lehetővé kellene tenni, hogy gyarapodjanak a vállalatok és akkor — mivel volna miből elvenni — gazdagabb lehetne a költségvetés is. Persze az is igaz. hogy nem kizárólag csak a szabályozórendszer felelős a vállalatok elszegényedéséért. Mert a szóban forgó cégek sem általánosságban működésképtelenek, hanem bizonyára" arról van szó, hogy egy adott gazdasági környezetben nem tudnak olyan eredményeket elérni, amit elvárnának tűlök. Vagyis nemcsak a szabályozórendszer hibás, hanem az is — mint hangsúlyozták a szakemberek —, hogy rendezetlenek a gyökerek. Például a tulajdonviszonyok nincsenek egyértelműen tisztázva, s így az állam mint legnagyobb tulajdonos sem invesztál elegendő pénzt az üzemeibe. S hogy ebben mennyire felelős a szabályozás? Csak annyiban, amennyiben megakadályozza, hogy a gyárak rendbe tegyék saját szénájukat. így aztán a megbízott tulajdonosok hosszú távú koncepcióikat sem tudják megvalósítani. Magyarul: ha nincs pénz fejlesztésre, beruházásra, akkor hogyan gyártsanak — az elvárásnak megfelelően — a világpiacon is eladható termékeket a különböző cégek. Vagy mint egyik vállalat- vezető ismerősöm találóan megjegyezte, mit szólna ahhoz az egyszerű állampolgár, ha például hosszúlejáratú bankkölesönméil miközbfeh előre kalkulál a fizetési részletekkel, a kamatokkal az OTP egyszer csak levélben értesítené, hogy a kamatot a duplájára emeld. Egész egyszerűen felborulna a háztartás költségvetése. Hát. így borul fel évről évre a vállalatok költségvetése is egy-egy kamatláb emelése miatt, ami aztán megkérdőjelezi terveinket, programjainkat. S hogy az elmúlt esztendőkben hány hasonló eset fordult elő, azt már megszámolni sem lehetne. nincs az a tőkeerős vállalat, amely ezeket az ingadozásokat tartósan kibírná. Az persze tény — állapították meg beszélgetőtársaim —, hogy ők sém dolgoznak briliánsán. De talán jobban körülnézhetnénk — fogalmazott egyikőjük —a saját portánkon is, ha nem kellene a munkaidőnk javát azzal töltenünk, hogy eligazodjunk a szabályozás útvesztőiben... Ezzel mindenki xegyetér- tett. N. T. Ilyen helyzetben A vállalatoknál Feszültségek a hitelellátásban A gazdasági kamara értókelóso A vállalatok finanszírozásában. hitelellátásában'ismét jelentős feszültségek alakultak ki — állapították meg a Magyar Gazdasági Kamara kibővített ügyvezetőségi ülésén. A vállalatok pénzügyi helyzetének, fizetőképességének romlása azzal magyarázható, hogy míg a konvertibilis exportból származó bevételekhez három-négy hónap glatt jutnak hozzá a gazdálkodók, addig az import forintfedezetét előre kell kifizetniük a kereskedelmi bankoknak. A kamara szerint égetően fontos, hogy a külpiaci egyensúly jayításának követelményéhez igazodjon a finanszírozási gyakorlat is. Egy sor vállalat fizetőképessége olyan mértékben meggyengült, ami már partnereik pénzügyi helyzetét is veszélyezteti. A forgóeszköz finanszírozásban a váltó alkalmazását két tényező is gátolja. Egyrészt jelentősen megdrágulta váltó a hitelhez képest, másrészt a monopol helyzetben lévő gazdálkodó szervezetek és a pénzügyi hatóságok nem is fogadják el ezt az értékpapírt. A forgóeszközhiány általánosnak mondható a mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalatoknál. A kereskedelmi bankok arra kényszerülnek, hogy mind jelentősebb korlátokat érvényesítsenek a hitelek engedélyezésénél, s mivel meglehetősen szűkösek hitelezési lehetőségeik, így önállóságuk viszonylagossá vált. Alapvetően nem a bank- rendszer felelős a jélenlegi helyzet kialakulásáért, hanem — a banki vezetők megítélése szerint — az okok a tervezési, irányítási rendszerben, valamint a mérhetetlenül erős fiskális szemléletben és annak érvényesülésében keresendők. A jegybank működését pedig a központilag támasztott igények határozzák meg. Az ügyvezetőségi ülésen hangsúlyozták: a költségvetés túlköltekezését - feltétlenül meg kell állítani, ebből a jegybankra háruló finanszírozási kényszert fel kell számolni. Az ügyvezetőség a vita főbb megállapításairól tájékoztatja a kormányzatot, és javaslatokat dolgoz ki a megoldás módozataira is. A Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Vállalat a Margitszigettel szemben a pesti Duna- parton a Dráva utca és a Kárpát utca sarkán a finn HAKA céggel, új nyolcszintes 254 két ágyas és nyolc lakosztályos gyógyszállót épített. Az új létesítményt várhatóan 1990 közepén adják át rendeltetésének. (MTI fotó: Balaton József))
