Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁRCIUS 20. Otthagyták a cipőüzemet Tizenhat aláírással pana­szos levelet kaptunk vezse- nyi olvasóinktól, melyben megírták, hogy miért voltak kénytelenek otthagyni a he­lyi cipőüzemet. Első helyre teítték a rossz munkahelyi légkört, s ehhez kapcsoló­dott a többi gond: se vége, se hossza nem volt a túl­óráztatásnak, de a munká­juk elismerését néni érezték; rendszeressé vált, hogy sza­bad szombaton is dolgozni­uk kellett; az évi rendes szabadságukat könyörgésre vagy így sem kapták meg; ha valaki családi eseménye miatt mégis távol maradt a szabad szombaton — mely­re munkanapot szerveztek — igazolatlant kapott. Az egyik dolgozó előre be­jelentette, hogy disznóvágás miatt nem tud műszakot vállalni szombaton — le is dolgozott egy napot —, hét­főn mégis raportra hívták. Másnap pedig az üzembe lá­togató Tiszaalpári HISZ el­nöke (ide tartoznak) közölte vele, hogy írja meg a fel­mondását. de a munkaköny­vé mellé írásbeli figyelmez­tetést is kap. A szívpanaszai miatt be­tegállományba kényszerült dolgozót a szalagvezető más­más munkafolyamathoz rak­ta, pedig gyógyulása után igyekezett helytállni, túl­órát vállalt — két műveletet is végzett egy géppel —, és szabad szombatokon is dol­gozott. Az lett a következmé­nye hogy „nem is beteg, csak hisztizik”, megvontak tőle 1800 forintot — mondván, ennyit nem kereshet. Nem engedték el egy nap szabad­ságra, amikor a fiát hallás- vizsgálatra kellett volna vinnie . . j Napirenden volt az üzemben az a gond, hogy nem képesek teljesíteni a normát, ha pedig ráhajtot­tak, a beígért darabbért csök­kentették. A dolgozók észre­vételére az volt a szalagve­zető válasza, hogy akinek nem tetszik ez a munkahely, veheti a munkakönyvét. (A sérelmek közül csupán né­hányat említettünk.) Dutkon Sándornak, a Ti­szaalpári HISZ vezsenyi cipőüzem részlegvezetőjének — felesége itt a szalagveze­tő — az a véleménye, hogy semmivel sem szigorúbb ná­luk a munkafegyelem, mint bármely más üzemben, ahol szalagrendszerben dolgoznak. Egymásra épülnek a telje­sítmények, s aki ide jött dol­gozni, annak számolnia kell ezzel az állapottal, összesen tizenketten váltak meg az üzemtől, de nem mindegyi­kük távozását sajnálja. A szabadság és betegség min­dig komoly gondot jelent számukra, de azt semmiképp, hogy itt nem lehet szabad­ságra menni. A disznóvágás­nál maradva: emiatt szer­vezte szombat helyett vasár­napra a műszakot, de a dol­gozó ígérete ellenére sem jött be. Munkatársai hiába ültek a szalag mellé, a telje­sítmény nélküle elmaradt. Az is igaz, hogy a múlt év vége kemény tempót diktált, a harminc emberre szabott munkát huszonötén próbál­ták teljesíteni. Sajnos még­sem sikerült, 28 ezer pár fel­sőrész elkészítésével lema­radtak, és jelenleg is munka­erőgondokkal küzdenek. A távozók sérelme és vé­leménye azt bizonyítja, hogy sohasem hagyható figyelmen kívül a jó munkahelvi lég­kör megteremtése. Emberi szóval többre lehet jutnk és törődni kell a dolgozók hét­köznapi gondjaival is. Csak így srófolható a követel­mény és érhető el a jobb eredmény. Csúnyán ritkították, megcsonkították a fákat a szolnoki dr. Sebestyén körúton. Fekete Dezsőné olvasónk hívta fel rá a figyelmet, aki 20 éve féltve gondozza, ápolja a parkot — az itt lakókkal együtt társadalmi munkában. Elszomorító lát­vány, hogy az egyenes szálú fákat kifűrészelték, a girbe- görbéket meghagyták. (Fotó: Korényi Éva) Az örményest Általános Iskola március 11-én mate­matika és magyar tantárgy­ból versenyt rendezett a környező hat kis falu tehet­séges tanulói számára. Az volt a célunk, hogy a hasonló feltételekkel működő iskolák tanulóinak tudását, képessé­gét összemérjük (Tiszaroff, Tiszagyenda, Tiszabő, Tisza- tenyő, Kuncsorba, örmé­nyes) és valamennyinket ösz­tönözzük, lelkesítsük a gaz­dagabb ismeretszerzésre. Ez­zel is szeretnénk az aprófal­vak szakember-ellátottságá­hoz, az igényesebb tudás megszerzéséhez hozzájárulni, összesen ötvennégyen verse­nyeztek, eredményeik a kö­vetkező: magyarból — az 5-6. osztályosok közül 1- Ber­ta Judit Tiszabő, 2. Kasza Márta Tiszaroff, 3. Sárai Erika örményes és Guttyán Mónika Tiszatenyő; a 7. osz­tályból 1. Kovács Erzsébet, 2. Subicz Zsuzsa — mind­ketten örményesiek, 3. Tóth Szabolcs Tiszaroff; a 8. osz­tályosok közül 1. Farkas Ma­rianna Tiszatenyő, 2. Prókai Erika örményes, 3. Bakó Ilo­na Kuncsorba; matematiká­ból — 5-6. osztályosok közül 1. Barta Tünde Tiszatenyő, 2 .Papp Tibor Tiszabő. 3. Jancsó Csaba örményes: 7. osztályosokból 1■ Tokai Lász­ló örményes, 2. Somogyi Jó­zsef Tiszaroff, 3. Veres Zol­tán örményes; a 8. osztályo­sok közül 1. Vereb István örményes, 2. Szabó Marian­na Kuncsorba, 3. Nagy Szil­via Tiszagyenda. Szeretettel gratulálunk. Fellner Károly igazgató örményes Emlékezetes kirándulás volt Március 4—9-e között hat­napos törökországi utazáson vettünk részt negyvenhatan a Szolnoki IBUSZ Iroda és a Jugoszláviai VOJVODINA TOURS közös szervezésében. Jugoszláv busszal mentünk, és a három csoport közül mi az l-es főzésűvel indultunk az isztambuli körútra. Cso­portunkra a jó kedv. az egy­máshoz alkalmazkodás volt a jellemző. Autóbuszunk Bacha Topolan, a Közleke­dési Vállalat telephelyén állt meg, ahol az a meglepe­tés ért bennünket, hogy fi­gyelmességből kávéval, ás­ványvízzel és konyakkal kí­náltak. A két buszvezető: Váradi István és Tuvié Vo- jics kellemessé tette a hosz- szú utat, társaim nevében is köszönöm a kedvességü­ket, figyelmességüket. Csécsei Lászlóné Szolnok Drága bávlióra — garancia nélkül A jászberényi Ofotért- üz­letben -február 17-én 1800 forintért vettem egy férfi­karórát. Nem volt rá garan­cia — ezt feltüntették a blokkon — mégis megvet­tem, mert az eladó nagyon jó véleménnyel volt róla. Azt is közölte, hogy bárme­lyik órásnál lehet hozzá al­katrészt kapni, ha mégis va­lami baja lenne. Az órát Zoltán napra szántam a fér­jemnek, de időközben, már­cius elsején megállt. (Min­den nap felhúztam és figyel­tem, pontosan jár-e.) Vissza­vittem, de az üzletvezető azt mondta, 3 napon belül ki­cserélték volna így azonban már semmit sem tehetnek. Vigyem el az óráshoz, mert bizonyára túlhúztam. Az órás 'viszont megállapította, hogy egy reklámárát vásá­roltam — műanyag szerke­zettel, aminek a működése rövid ideig tart. Nem javí­totta meg a bóvlit, melynek a kvarc része mintegy 150 forintot ér. Ezután még két órásnak mutattam meg, vé­leményük megegyezett az előbbivel. Ügy vélem, nem nyugod­hatok bele abba, hogy a mi­nőségen aluli drága óráért semmi felelősség ne terhel­je az eladót, hiszen nem zugárustól, piacon vettem. Az állami üzlettől megbízha­tóságot várok, és kérdezem: a műanyag reklámárát mi­lyen alapon árazták 1800 fo­rintra, s vajon hányán jár­tak vele ugyanúgy, mint én? Czigány Erika Jászberény II mentő 4 perc múlva érkezeit R pénzt megtarthatja Március 7-én a szolnoki Vosztók útról 19.40-kor in­duló 2-es sz. autóbuszon fe­lejtettem a táskám. Sajnos a megtaláló nem adta le sem a buszvezetőnek, sem a Vo­lán-irodában. Március 9-én kaptam egy portos levelet — benne a személyi igazolvá­nyom és a buszbérletem —, . nedig a táskámban lévő 1800 forintból futotta volna egy bélyegre. Ennek dacára kö­szönöm az ismeretlen meg­találónak. hogy legalább az igazolványaim elküldte. A pénzt megtarthatja — igaz, egy hónapig dolgoztam érte — de, arra kérem, hogy a táskámat és a benne lévő személyes holmijaimat jut­tassa el, mert ezeknek úgy­sem veheti hasznát, nekem pedig nagyon fontosak. Veres Hajnalka Nagykörű, Kinizsi u. 22. Emberség? címmel lapunk március 6-ai számában szó­vá tette munkatársunk, hogy a szolnoki Kossuth téri iro­daház háta mögött (pénte­ken, március 3-án) egy szi- pós fiatalember feküdt esz­méletlenül, s bár a rendőr­ség már tudott róla, a beje­lentésekhez képest későn vit­ték el. Dr. Lückl Jenő, a megyei mentőszervezet vezető főor­vosa vizsgálatot folytatott az ügyben, s többek között a következőkről tájékozta­tott: A szolnoki mentőállo­másra március 3-án 17 óra 07 perckor érkezett a beje­lentés. hogy a szolnoki Jókai utca 1. sz. előtt egy fejsérü- léses férfi található, aki való­színűleg szipózott. s már többször belekötött az arra haladó járókelőkbe. A men­tő 4 perc múlva a helyszínen volt. ahol a sérültet a rend­őrjárőr társaságában ta­lálta. A helyszíni be­tegvizsgálat és ellátás után a Hetényi Géza Kórházba szállították. E té­nyek ismeretében alaptala­nul állította az újságíró, hogy a „hivatalos szervek” — így a mentőszolgálat — az ügy­ben közönyös magatartást tanúsított. Az ügyeletes rendőrtiszt jelentésében az eseménnyel kapcsolatban többek között az áll, hogy a fiatalember szipózásáról szóló első tele­fonhívást 16.45 órakor kan­ták. két ügyeletes jármű­vünk ebben az időben rend­őri intézkedés miatt volt hi­vatalosan távol, de 17.10-kor az ügyeletes rendőr — a .jár­őrvezetővel így is a helyszí­nen volt. A rendőrségi bejelentéstől számítva tehát csaknem fél óra múlva érkezett m°g a segítség, ám ezt az iHőt az “mberéletért aggódó iávó’-rc>- lők munkatársunk is hosz- szabbnak vélte. (A s£erk.) R Damjanich-verseny első helyezettjei lA tárgyalóteremből I Még a szeméttelepről is loptak A 36 éves Rafael József (Mezőtúr, XVIII. utca 17.) és társa, a négy évvel fiata­labb Ferenc nemcsak édes­testvérek, de édes egyetér­tésben lopkodtak környezem tűkből minden mozdíthatók Enyves kezük eredménye­képpen annyiszor megjárták már a rácsos világot, hogy a puszta felsorolás eredmé­nyeképpen kisebbfajta no­vella születhetne. Azután abban is hasonlítottak egy­máshoz, hogy sem tanulni, sem dolgozni nem szerettek, ámbár valamiből élni kel­lett, ezért loptak. Jobb híján felkeresték a Mezőtúri Városgazdálkodási Vállalat szeméttelepét is. Itt esetleg lehetett volna egyet s mást guberálni, de inkább az egyik ott lévő, a telepen dolgozó erőgépről szereltek le minden tartozékot. Oly­annyira, hogy a szerzemény négy zsákba fért csak bele. Hiába adták le a MÉH-tele- pen a könnyen szerzett pré­dát. felismerték a több mint háromezer forint értékű al­katrészt, és lefoglalták. Ez történt tavaly február­ban, májusban viszont a másodrendű vádlottnak, Ra­fael Ferencnek újabb ötlete támadt. Néhány üveg sör által emelve a bátorságát, átugrott a mezőtúri római katolikus templom melletti parókia kerítésén. Először egy ablakot tört be, de nem bírt bejutni. Rövid szemlé­lődés után észrevett egy hátsó bejárati ajtót. Ezt fel­feszítve behatolt a dolgozó- szobába, ahol egy nagyobb és egy kisebb kazettát ta­lált. Az utóbbiban volt egy kulcs, ezzel felnyitotta a másik kazettát, és kivett on­nan öt takarékbetétkönyvet, amelyekben összesen 387 ezer 447 forint volt. A ka­zettában akadt még 4 ezer 100 forint készpénz, amelyet nem volt szíve otthagyni. A kisebből is elrakott három­ezer forint aprót, és továb­bi négyszáznegyven forintot is. A polcon újabb hét da­rab százasra talált, ezeket is zsebre vágta, akár az öt­ezer forint értékű ezüst pla­kettet. Noha hősünk iskolai végzettségére az analfabéta szó a találó, ezért egy japán számítógépet is magához vett, mondván, majd csak jó lesz valamire. Volt még egy rózsafüzér, keveset szemezett vele, szintén a reklámszatyorba süllyesz­tette. összesen 401 ezer 187 forint kárt okozott, amely­ből több mint 388 ezer meg­térült a betétkönyvek és részben a pénz lefoglalásá­val. A hiányzó összeget szó­rakozásra költötte. A két testvér ügyét első­fokon a Mezőtúri Városi Bí­róság, dr. Szájbei Edit ta­nácsa tárgyalta, ahol Rafael Józsefet társtettesként el­követett lopás vétsége miatt tíz hónapi börtönre, öccsét, Rafael Ferencet társtettes- kánt elkövetett lopás vétsé­ge és jelentős értékre elkö­vetett lopás bűntette miatt ötévi fegyházbüntetésre ítél­ték. A vádlottak feltételes szabadságra nem bocsátha­tók. A fellebbezések folytán az ügy a megyei bíróság, dr. Dobos József tanácsa előke­rült. ahol az ítéleteket hely­benhagyták, így azok jog­erősek. D. Sz. M. Jogi tanácsadó Cégbejegyzés, megjelenik a Cégközlöny Új törvény született a gazdasági társaságokról. A jogszabály széles körben le­hetővé teszi a vállalkozást. A tisztességes működés és üzletmenet céljából szüksé­ges egy olyan központi nyil­vántartás, ahol a gazdasági élet pástján egymással szemben álló felek megbi­zonyosodhatnak arról, ki a partnerük. A gazdasági társaság jog- alanyiságát a cégjegyzékbe való bejegyzés hozza létre. A társaság alapítását a tár­sasági szerződés megkötésé­től, illetőleg az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül be kell jelente­ni a cégbíróságnak. Mivel a cégbíróságok személyi és tárgyi feltételeit igazán most próbálják megterem­teni, előfordul, hogy az ak- tatömegekben „fuldokló” cégbíróktól hosszadalmasan érkezik meg a határozat. Vagyis az, hogy a céget be­jegyezték a nyilvántartásba vagy netán elutasították a kérelmet. Ha ugyanis a tár­sasági szerződés jogszabály­ba ütközik, a cég nem ala­kulhat meg. Adódik a kér­dés: mit csináljanak azala- pító tagok a hosszú várako­zási idő alatt? A társaság tevékenységét a cégbejegy­zés megtörténte előtt (de csak a cégbírósághoz való bejelentés után) megkezd­heti, a cégbejegyzés hiánya azonban nem menti fel a tevékenységéért vállalni kö­teles felelősség alól. A társasági szerződés tar­talmi és formai követelmé­nyei meglehetősen széles körűek, laikusnak nem ajánlatos megcsinálnia. A jogszabály egyébként is megkívánja ügyvéd vagy jogtanácsos ellenjegyzését. Március 31-éig jelenik meg a cégbíróság hivatalos lapja, a Cégközlöny, mely részben bírósági, részben pedig vállalati közleménye­ket fog tartalmazni. Példá­ul kötelezheti a cégbíróság, hogy a vállalatok különböző adataikat közzétegyék. Biz­tonságos egy olyan céggel üzletet kötni, amelynek po­zitív mérlege közszemlére került. Jó tudni, hogy akik a bírósági cégbejegyzés megtörténte előtt a leendő társaság nevében eljártak, korlátlanul és egyetemlege­sen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettsége­kért. Dr. K. É. A Diákok Damjanich nyomában című. március 6-ai Néplapban közölt írás olva­sásakor örömet és szomorú­ságot is éreztem. Őröltem, mert az ifjúság hazafias ne­velésére szép és felemelő példa volt a cibakházi és szolnoki rendezvénysorozat, ugyanakkor úgy éreztem, hogy a Cibakházi Általános Iskola kezdeményezése nem kapott megfelelő hangsúlyt az írásban és az sem, hogy mennyit, és miből készültek a gyerekek. Ezenkívül sze­rettem volna, ha az orszá­gos Damjanich-verseny első helyezettjei között tanulóink név szerint szerepeltek vol­na — csakúgy, mint a szol­noki gyerekek — írta többek között Lengyel Zoltánné. a Kunhegyesi Kossuth Üti Ál­talános . Iskola igazgatóhe­lyettese. Az eseményről szóló tudósításunkban — a csapa­tok helyezésénél az iskolák nevét említettük, de kérésé­re most név szerint is meg­írjuk, hogy kik képviselték az iskola csapatát. Megér­demlik a nyilvánosságot, hi­szen az első helyen szerepel­tek: Tóth György. Oláh At­tila. Sipos Anita és Gál Ka­talin. Sikerükhöz mi is gra­tulálunk. összeállította: Csankó Miklósné A szerkesxtoseg postaiából Hat falu tehetséges tanulói versenyeztek Hozzászólás cikkeinkhez

Next

/
Thumbnails
Contents