Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 18. 7 Februárban a TIT megyei szervezete több intézménnyel közösen kilenc részből álló szabadegyetemi sorozatot indított, mely a határainkon túli magyar irodalom bemu­tatását tűzte ki célul. Az előadások hely­színe Szolnokon a Tiszaparti Gimnázium ahová sok érdeklődőt — tizenévesektől nyugdíjasokig — vonzott Czine Mihály irodalomtörténész „Korunk és a Termés” címmel legutóbb megtartott előadása, mely az 1944 utáni romániai magyar iro­dalom helyzetével (könyvkiadás, folyó­iratok, oktatás) és az első nemzedék — főként Sütő András és Kányádi Sándor — munkásságával foglalkozott. A követ­kező előadást március 29-én Forrás nem­zedékek címmel Görömbei András tartja. (Fotó: Korényi) Lélekdráma szünet nélkül Bemutató a Szobaszínházban Renée (Egri Márta) és Montreuilné (Koós Olga) jelenete (Fotó; T. Z.) Nemrég mutatta be a Szolnoki Szobaszínház a ja­pán Yukio Mishima (1925— 1970) egyik darabját, a Sade márkinét. A nálunk nem széles körben ismert tragi­kus sorsú japán szerzőről (ősi szamuráj szokás szerint harakirivel vetett véget éle­tének) azt írják a lexikonok, hogy alkotásaiban fontos szerepet tulajdonított a lé­lekelemzésnek, s ezen belül is előszeretettel ábrázolta a zilált lelkületű embereket. Egyébként már maga az a tény is szokatlan, hogy egy távol-keleti író, akit melles­leg a saját hazájában naci­onalizmussal vádolnak meg kortársai, az európai kultú­ra. történelem felé fordul. Mishimát minden bizonnyal kontinensünkön is elsősor­ban a francia kultúrterület érdekelte, hiszen egy na­gyobb regényét, a Szeret- szomjat F. Mauriac francia író hatására írta, de ugyan­akkor merített témát Racine drámáiból is. A Sade márkiné című művében ismét Franciaor­szág a helyszín, mégpedig a XVIII. században. Nem akármilyen évszázad ez a franciák életében! Szá­munkra azonban egy mik­rokörnyezet a fontos most; Montreuilnéék rezidenciáján vagyunk, a társadalmi való­ság, a nyüzsgő századvég kí- vülrekedt a kapukon. Mond­hatni tizedrangúvá degra­dálódik. A szereplők felvált­va jelennek meg a színen. Mind a hatan: Sade márki­né, (Egri Márta), Anne, a húga (Sztárek Andrea), édesanyjuk (Koós Olga), Si- miane bárónő (Győry Fran­ciska), Saint-Fond grófnő (Császár Gyöngyi), a szoba­lány (Illés Edit). A derűs csevelyek már szinte az el­ső perctől kezdve éreztetik: ebben az előkelőnek mutat­kozó házban fülledt, fojto­gató az atmoszféra. Vihar előttiek a negédes párbeszé­dek, de a háttérben éles körmök fenekednek. Az intrikus Saint-Fond grófnő hint először mérget: értesü­lései de Sade márkiról ala­posan felkavarják a kedé­lyeket. A drámai szerkezet­nek megfelelően lassan me­rülünk a bonyodalom felé. Anne, a márkiné húga is vall a de Sade-dal való kap­csolatáról. Robban az időzí­tett bomba. Az anya mint­egy Hábetlerné módjára próbálja összetartani a csa­ládot, egyre sikertelenebbül. A szereplők jelleméből, megnyilatkozásaiból mind erőteljesebben bontakozik ki az a hazugságra, ámítás­ra épült introvertált világ, amelyben csak igen laza szálak kötik össze az alako­kat. Kíméletlen őszinteség­gel vágják egymás szemébe a bántó igazságokat. Az ar- temiszi keménységet őrző anya gyereke, a kéjelgés mezejére tévedt gyerek pe­dig anyja ellen fordul. (Bergman kitűnően ábrá­zolta ezt a viszonyt néhány filmjében.) Rezignált, szen­vedésben megkövült jelle­mek válnak egy csapásra önmarcangolókká és vádlók­ká, gyilkos indulatok törnek a felszínre. Majd jelképes jelentéssel a fejekről lehul­lanak az álhajak; már nem kell az ékes fejdísz, az elő­kelőséget jelző rizsporos pa­róka. Párharc kezdődik itt, vicsorgató dialógussal: ki mikor és hol vétkezett ön­maga és felebarátja ellen. A drámai cselekmény sodrá­ban kitör a nagy francia forradalom; királyok, had­vezérek buknak, jeles ál­lamférfiak feje hull a por­ba, de ők ott hárman egy­másnak feszülve, levetett álarccal vívják saját, ben­ső harcukat. A dráma középpontjában kétségkívül Renée, alias Sa­de márkiné, Egri Márta áll. Ö a mű legbonyolultabb lel­ke, akin szinte tapinthatóan nyomon követhető, hogy mennyire szenved a ráeről­tetett konvencióktól, titkos* mások által megvetett és el­ítélt vágyaitól. De van bá­torsága fellázadni a talmi illemszabályok ellen, bár­mennyire is kudarcra kár­hoztatott alakja, sorsa. A vég ennek megfelelően za­varba ejtő lehetőséget kínál: a hőn áhított Sade márki elutasítása után harmónia helyett őrlődést, világi élet helyett zárdát. Alakítása ár­nyaltságot mutat, s rendkí­vül meggyőző, csakúgy, -mint húgáé, az Anne-t megformá­ló Sztárek . Andreáé, aki méltó partnernek bizonyul a fellángoló, fondorlatos testvérharcban. Montreuil- nét Koós Olga alakítja. Erőtlen „dührohamait” ki­véve (amelyekbe orgánuma miatt nem tud igazi dinami­kát vinni), esetenként tar­tani lehet attól, hogy meg­jelenésével „lejátszik” min­denkit a színről. Győry Franciska Simiane bárónő szerepében, azt nyújtotta, amit kell. Arról nem ő te­het. hogy a bárónő megele- venítése nem a leghálásabb szerep a darabban. Talán a szerző sem dolgozta ki iga­zából, így hát alakját elnye­li a drámai izzás. Császár Gyöngyi Saint-Fond grófnő­je kellően harsányra, néhol frivolra sikeredett. Feltét­lenül el kell mondani róla, hogy egyike azon szolnoki színészeknek, aki igen tisz­tán formálja a beszédhan­gokat. ám gyakran hajlamos a hadarásra. A szobalányt Illés Edit alakította. Látszó- la~ közömbös epizódszerep — búskomorra vett figura. Kár. hogy a darab végén, amikor is felcsattan a né­zők elismerő tapsa, sem zökkent ki a szerepéből, megmaradt amolyan női Don Quiioténak, bús képű komornyiknak ... A darabot Vörös Róbert rendezte, koncepciójában — alkalmazkodva Mishima fi­gurateremtéséhez — első he­lyen áll a jellemrajzok sok­rétű plaszticitása. A jelmez Csík Györgyöt dicséri. a módfelett egyszerű díszlet Kis-Kovács Gergely mun­kája. A zenét Kamondy Ag­nes válogatta. Jurkovics János UNESCO-társaság tagja Tizenéves tehetségek törökszentmiklósi iskolája Az elmúlt évtizedek okta­táspolitikájának a felzárkóz- j tatás volt a kulcsszava. Tu­lajdonképpen humánus cél- | kitűzés volt, hiszen arra ösz- I tönözte a tantestületeket, I hogy segítsék behozni a hát­rányokat azoknak a kisdiá­koknak. akik kedvezőtlen in­díttatással kezdték meg isko­lai tanulmányaikat. A felzár­kóztatás azonban általában kevés sikerrel valósult meg, hiszen sok esetben hiányoz­tak a sikeres tanuláshoz az egyéni adottságok is. Amíg a j nevelők a gyengébb képessé- J gű gyerekekkel foglalkoztak, lekötve ezzel energiájuk nagy részét, gyakran háttérbe szo­rult a tehetséggondozás, va­gyis a jobb felkészültségű, adottságú kisdiákok nem fej­lődtek a hozzájuk illő tempó­ban Az igazsághoz tartozik per­sze. hogy az iskolák, a peda­gógusok egy része a felzár­kóztatás mellett már koráb­ban is fontos feladatának tartotta a tehetséges gyere­kek tudásának fejlesztését, rendszerint tagozatos formá­ban. Ezekhez az intézmé­nyekhez tartozik a Török­szentmiklósi Bethlen Gábor Üti Általános Iskola is. amely lassan már egy évtize­de ének-zene tagozatos, hat éve tanítanak második ide­gen nyelvként németet, s ugyancsak hat éve fakultatív tantárgyként választhatják a kisdiákok az angolt. Az utób­bi két évben pedig a tehet­séggondozás újszerű formájá­val kísérleteznek. Az iskola diákotthona, ahol a környező tanyákon lakó gyerekek éltek, illetve élnek lassacskán elnéptelenedik. A pedagógusok Nagy Kálmán igazgató vezetésével gondol­tak egy merészt, s úgyneve­zett tehetséggondozó osztályt szerveztek a város és a kör­zetében lévő települések he­tedikeseinek. Az osztályba az iskolák javaslata alapján húsz, az átlagosnál jobb ké­pességű törökszentmiklósi,, tiszaroffi, tiszagyendai, ti- szaburai és kengyeli diákot vettek fel. A községekből ér­kezett gyerekek a diákott­honban laknak. Tavaly már az egész megye területéről, fogadták az ér­deklődőket. Ezúttal két és félszeres volt a túljelentke­zés. A gyerekek különböző teszteket oldottak meg, ame­lyekkel elsősorban a gondol­kodásukat vizsgálták. A diákok tankönyvei meg­egyeznek az általános iskolai hetedik, nyolcadik osztály könyveivel, illetve annyiban más, hogy kötelező a német, fakultatív tárgyként választ­ható az angol és az olasz. Az órarend két részből áll. A délelőtti tanítás után a diá­kok tanórán kívüli foglalko­zásokon vesznek részt, ame­lyeken bővítik, mélyítik anyanyelvi, számítástechni­kai, természettudományos is­mereteiket, ének-zenei, rajz­esztétikai, testnevelési képes­ségeiket, orosz illetve német nyelvtudásukat. A délutáni foglalkozások egy részét a Bercsényi Miklós Gimnázi­umban a középiskola tanárai vezetik. A kísérleti tanítás legfőbb célja, hogy a gyere­kek maximálisan eleget te­gyenek a tantervi követel­ményeknek, minden tan­Hozzájuk illő tempóban Diákotthonban laknak Az átlagot meghaladva Nyelvvizsga nyolcadikosoknak tárgyból, s azokon a terüle­teken, amelyeken kiemelke­dő teljesítményt nyújtanak, kibontakozzon tehetségük, s sikeresen tudják folytatni ta­nulmányaikat a középiskolá­ban. Mindezek eléréséhez természetesen alaposan fel­készült pedagógusokra, meg­felelő tárgyi feltételekre van szükség. Az iskola egyikből sem szenved hiányt, jól fel­szerelt könyvtár, nyelvi, ké­miai, fizikai laboratórium, számítógéppark segíti a ne­velők munkáját. Az iskola anyagi támoga­tást kap a városi tanácstól, üzemektől, termelőszövetke­zetektől, s különböző pályáza­tokon szerepelnek sikerrel, így például részesültek a me­gyei nevelési, oktatási tudo­mányos alapból is. A kísér­leti tanítás költségeit az ok- tatástechnikai eszközök be­szerzése mellett növeli az évi öt-hat kötelező országjá­ró kirándulás, a rendszeres színházlátogatás stb., amely a nevelés-oktatás szerves ré­sze. A kísérletet dr. Balogh László, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének egyetemi docense irányítja. Vezetésével rendszeresen vizsgálják, elemzik a diákok fejlődését, s összevetik a ha­gyományos kontrollosztá- lyokkal. A tehetséggondozó osztályba járó kisdiákok tár­gyi tudása lényegesen jobb, mint a hagyományos osztá­lyok tanulóié, intelligenciá­juk, értelmi képességük jó­val meghaladja az átlagot, viselkedésük, társas kapcso­lataik kulturáltak, de mind­ezek mellett talán a legfon­tosabb, hogy képesek önálló­an tanulni, az ismeretszerzés iránti igény, akarat jellemzi őket. Van olyan diák, aki az összes délutáni foglalkozásra jár, s emellett még angolul is tanul. Egy másik tanulót pedig jó eredménye alapján meghívtak egy háromhetes nyelvtanfolyamra a Német Szövetségi Köztársaságba. S ha már szóba kerültek az el­ső sikerek, ide tartozik az is, hogy a törökszentmiklósi ií- kolát felvették az UNESCO Európai Tehetségkutató Tár­saság soraiba, amelynek ta­valy őszi zürichi kongresszu­sán bemutatta eredményeit az intézmény. A tanácskozá­son az is kiderült, hogy egye­dülálló kísérletről van szó. ilyen formában sehol sem ta­nítanak 13—14 éves gyereke­ket A tantestület, s a kísérlet vezetője egyébként azt ter­vezi, hogy a jövőben változ­tat a programon. E szerint a diákok 3 félév alatt sajátíta­nák el a tananyagot, előre­hozott vizsgát tennének, s a negyedik félévben egyéni foglalkozásokon tanulnának, készülnének a középfokú ta­nulmányokra. Esetleg — ha az Állami Nyelvvizsga Bi­zottság engedélyezi — alap­fokú nyelvvizsgát is tehet­nének. A kísérlet, amelynek során 'a két, év alatt három alka­lommal mérik a tanulóik fej­lődését nemcsak a tehetség- gondozó osztályban mutat kedvező eredményeket. A ta­pasztalat azt igazolja, hogy a gyerekek jelenléte „húzóerő” az iskola többi tanulója szá­mára. Természetesen az ide­gen nyelv tanulástól kezdve a számítástechnikáig ugyan­azok a lehetőségek, eszközök adottak az intézmény mind a nyolcszáz diákja számára. Az idei tanévben az oroszon kí­vül száznegyvenen tanulnak németül, harmincötén ango­lul, tizenöten olaszul. Az első kísérleti osztály az idén fejezi be általános isko­lai tanulmányait, döntő több­ségük gimnáziumba pályázik. Az iskola tantestülete termé­szetesen figyelemmel kíséri majd sorsuk további alaku­lását, de már várják az úja­kat. A törökszentmiklósi te­hetséggondozó hetedik osz­tályba április 30-ig lehet je­lentkezni. Tál Gizella Mit hoz az Új Idő? Nemzedéki alapon szerveződött Március 15-i dátummal került az utcára az Űj Idő című lap, amely első oldalán fontosnak tartja közölni ön­magáról. hogy: „Független irodalmi, közéleti folyóirat”. A főszerkesztő Végh Antal a hattagú szerkesztőbizott­ságot — Csukás István, Gyurkovics Tibor. Hernádi Gyula. Lázár Ervin. Szako- nyi Károly — elnökként is iegyzi. Lázár Ervint kérdez­tük a lap céljairól, a szer­kesztők szándékáról.' — Mint ez a nevekből is kitűnik. a szerkesztőség nemzedéki alapon szervező­dött és azzal a szándékkal, hosv ne a ma oly divatos ol­csó olvasottsággal csinál- iunk újságot. Megbízható in­formációt kívánunk nyújta­ni. teret biztosítunk az épí­tő . gondolatoknak. Ennélfog­va bárki megszólalhat a lap­ban. a közlés egyetlen fel­tétele. hogy bizonyos etikai és írásminőségi követelmé­nyeknek feleljen meg. — Milyen olvasóréteget képzelnek maguk mögött? — Akik az említett szer­kesztői igényességet olvasó­ként is keresik. Nem volna helyénvaló valamely szűk rétegben keresni ezeket az embereket. Ugyanakkor fon­tosnak tartom megemlíteni, hogy szem előtt tartjuk, pon­tosabban felvállaljuk a vidék gondjainak érzékeltetését. Szerintem az ország egyik komoly társadalmi problé­mája a vidék és a főváros közti különbség. — Mit tartalmaz a címol­dalon hangsúlyozott „függet­len” kifejezés? — Mindenekelőtt azt, hosv riem tartozunk semmiféle cárihoz, oolitikai csoportosu­láshoz. Végh Antal ezt meg :s fogalmazta az első szám­ban: függetlenek akarunk lenni a felelős gondolkodás­ban. az ország dolgainak megítélésében és abban, is. hogv ne tartson el bennün- ’•“t sem az állam, sem más szervezet. Ha most mégis meg kell jelölni valamilyen Politikai szándékot. ezt hangsúlyoznám: célunk, hogy Magyarország Európa integ- "ált része legyen. — Az Úi Idő azt vallja, hogy „közéleti” folyóirat. Ez hogyan egyezkedik az ugyan­csak felvállalt irodalmi igénnyel? — Az újság főleg közéleti ”s nem pedig főleg irodalmi. Ez a szándék a gyakorlat­ban úgy érvényesül, hogy el­határoztuk, lehetőség szerint ''árom versnél és két novel­lánál többet nem közlünk ,-<VSzerre a lap 48 oldalán. A közéletiség tehát azoknak a problémáknak a tárgyalá­sában, feldolgozásában lesz isién, amelyek a közvéle­ményt is foglalkoztatják. — Még meg sem jelent a Hv. amikor egy újság jelez­te. hogv Végh Antal, s vele az Új Idő valószínű per elé néz Ezúttal olyan kézirat méatt, amelynek jogát egy könyvkiadó is megvette .Mi az igazság ebben az ügyben? — Én úgy tudom, hogy T-ait0s Árpád két különböző kéziratáról van szó. Amit mi közlünk a hónap végén megjelenő különszámban. az a második magyar hadsereg egykori vezérkari tisztjének a hadifogságról írt emléke­zését. börtönnanlóját, a há­ború utáni üldöztetését tar­talmazza és nem a hadszín­tér: visszaemlékezéseit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents