Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
Nemzetközi körkép 1989. MÁRCIUS 18. Utópia vagy realitás A szovjet politikai rendszer továbbfejlesztéséről vallott nézeteit vázolta fel a Világgazdaság című lapnak adott ín tér juj álban Borisz Kurasvili ismert államjogász. Az alábbiakban ismertetjük a cikk érdekesebb részleteit, például arról, lehet-e többpártrendszer a Szovjetunióban. — ön még kor ábban, a politikai intézményrendszer) átalakításának vitájakor azt írta, hogy az akkor még csak javasolt törvények alapján túlságosan is nagy hatalom összpontosulna a Legfelsőbb Tanács elnökének a kezében. Most is fenntartja korábbi véleményét? — Ha a végrehajtó elnök Intézményéről beszélünk, azt továbbra is veszélyesnek tartom. Ahogy az Izvesztyijáiban írtam, egy ilyen .funkciónak csak a többpártrendszer viszonyai között lehet létjogosultsága. Ezzel kap- esölatban fel kell hívnom a figyelmet Gorbacsovnak a moszkvai pártbizottságon mondott januári beszédére, amelyben utal rá, hogy mi a jelenlegi politikai szisztéma keretei között is a dinamikusabb fejlődést, a hatalom feletti hatékonyabb ellenőrzést akarjuk. Ha azonban ez nem megy, felmerülhet a többpártrendszer kérdése. Ez elvileg merőben új kijelentés, szerintem az utóbbi harminc év legnagyobb politikai eredménye. — Hogyan látja a többpártrendszer megvalósításának útját a Szovjetunióban? — Két utat is látok. Az egyik, hogy a nem formális szervezetek, a népfrontok de facto már az év végére párttá szerveződnének. A másik, hogy az SZKP kettéválik. Az egyik szárny Gorbacsov- val és Jelcinneljaz élen jönne létre, a másikat pedig a fundamentalisták alkotnák, akik a konzervatív álláspontot képviselik. Ám ez utóbbiakra sem kél azért keresztet vetni, mert az ortodox elvek is új értelmet nyerhetnek. A -két párt megalakulása úgy is végbe mehet, hogy azok nem egymás elpusztítására törekednek, hanem ellenkezőleg, együttműködnének egyszersmind vetélkednének: egymást váltogatnák a tanácsi választások eredményeként. — őszintén szólva ez elég hihetetlenül hangzik, különösen, amikor olyan véleményeket hallani, például legutóbb Szaharov akadémikustól, hogy Gorbacsov politikai jövőjét bizonytalannak tartják. — A harc kiéleződése lehetséges, de ez csak újabb eshetőséget nyújtana a párt kettéválására. Természetes, hogy Gonhacsovtól többet 'Várunk, mint amennyit eddig megtett, de azt nem hiszem, hogy olyan könnyen meg lehetne fosztani őt a hatalomtól. Ügy gondolom, Szaharov alábecsüli a főtitkár politikai erejét. — Szóval ön nem tartja utópiának a többpártrendszer gyors megszületését? — Ha a többpártrendszer a politikai élet szervezésében magasabb szintet jelent, akkor előbb vagy utóbb odajutunk. Csak idő kérdése az egész. Utópia? Nem hiszem. Ki gondolta volna 1988 elején, hogy létrejöhetnek a népfrontok a Baltikumban? Senki. S e mozgalmak hónapok alatt kiterebélyesedtek. — A pangó gazdaságban nem lát végzetes veszélyt? Egyes megfigyelők szerint a romló gazdaság alááshatja a 'politikai reformokat. — Ha nem is gyorsan, de kijutunk ebből a válságból, mert széles körű piacgazdaságot vezetünk be. Az elmúlt három évben felemás döntéseket hoztunk, mindegyik törvény — beleértve az állami vállalatokról szólót is — kompromisszumokat hordoz. Remélem, nem lesz szükségünk a magántulajdon bevezetésére, de az össznépi tulajdonban lévő termelőeszközöket át kell adni a munkáskollektíváknak. Ma széles körben beszéi- hek a bérleti rendszerről. Ezt nem tartom szerencsés fogalomnak, jobban tetszik a felhatalmazott tulajdonosé, aki a termelés kellékeit meghatározott vagy meghatározatlan időre kölcsönkapja. A szövetkezetesítést folytathatnánk az állami vállalatoknál is. Tény, hogy ma a vállalatok nem érdekeltek a piaci versenyben, ugyanakkor a szövetkezeteknek lehetőséget adtunk, hogy durva módon élősködjenek a hiányhelyzeteken, ez stratégiai hiba. Az állami szektor reformjával kellett volna kezdeni, s csak utána jöhettek volna a szövetkezetek. Ennek ellenére meggyőződésem : végbemegy majd egy egészséges fejlődés, nem kell tartani attól, hogy a gazdasági pangás fatális, elkerülhetetlen,. (MTI —Press). H, Gy. Amerikai törvényhozók Magyarországról — Hogyan látják Magyarország jelenlegi helyzetét, belpolitikai fejlődését, ennek tükrében az amerikai—magyar kapcsolatokat? Ezzel a kérdéssel fordult az (MTI washingtoni tudósítója befolyásos demokratapárti törvényhozókhoz, akik tevékenységük vagy éppen amerikai—magyar választóik révén korábban is érdeklődést mutattak hazánk iránt. Republikánus törvényhozók nem kívántak ez idő szerint nyilatkozni — ugyanakkor több, hazánk számára fontos, elsősorban gazdaságpolitikai kérdés megoldása nagy mértékben a törvényhozás mindkét házában többségben lévő demokratáktól függ. (A (válaszokból). Christopher Dodd szenátor: „Országuk vezetésének tavalyi megújhodása igen merész reform-programnak nyitott utat. Ütemét mutatja, hogy Grósz Károly főtitkárt júliusban kértem arra amerikai látogatásán: engedélyezze Nagy Imre és társai megfelelő eltemetését, egyidejűleg pedig sürgettem, normalizálja Magyarország kapcsolatait Izraellel. Pozitív szellemben válaszolt, azzal, hogy már mindkét kérdés megoldásán dolgoznák és nagyon örülök, hogy azóta mindkét kérdés megoldódott”. „Amint tudják, az új elnököt és kormányát még mindig lefoglalják a személyi kérdésék és a külpolitika alapjainak lerakása. Biztosíthatom, hogy amint ezzel végeztek, kormányunk és törvényhozásunk igen pozitívan reagál majd a magyarországi reformokra. Eltűnőben vannak azok a dolgok, amelyek elválasztottak bennünket, és nagy -haladást várok gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatainkban” — hangoztatta. Dodd szenátor utalt arra is, hogy Pozseay Imre már 1982-es amerikai látogatásán biztosította az amerikai szenátorokat: a magyar gazdasági reformokat szükségszerűen követni fogják a politikai reformok is. „Kitűnő előrelátásról tett tanúságot, olyan időben, amikor a Szovjetuniót még Brezsnyev vezette és senki nem hallott még glasznosztyról és peresztrojkáról” — mondotta Christopher Dodd. Steny Hoyer, a képviselőház európai biztonsági és együttműködési bizottságának társelnöke: „Természetesen nagyon örülök a reform fejleményeinek, amelyeknek napjainkban Magyarországon tanúi vagyunk. Régen vártunk a napra, amelyen a pluralizmus és a demokrácia ismét egyszer fejlődési lehetőséget kap egy kelet-európai országban. A helsinki záróokmány és a folyamat többi ■dokumentuma kelet-európai aláírói közül Magyarország jó mérleget mutat fel az emberi jogok területén. Ügy tudjuk, hogy az új útlevél- törvény alapján lényegében •minden állampolgár kaphat útlevelet, beleértve azokat is, akiktől ezt korábban politikai tevékenységük miatt megtagadták. Magyarország bontakozó szabad sajtója sok, korábban, tabu témát vitt a nyilvánosság elé. Azelőtt ilyen kérdésekkel csak földalatti kiadványokban foglalkoztak s azok szerkesztőit, terjesztőit megbüntették. Pontatlan és félrevezető volna azonban azt mondani, hogy nincsenek komoly aggodalmak a magyarországi emberi jogok körül. Bármennyire is üd- vözlendőek a legutóbb bejelentett és most vitatott új törvények, megítélésükkel várnunk kell, amíg azokat alkalmaznák. E törvényeknek egyébként árthatnak a tekimtélyuralom olyan maradványai, mint az úgynevezett élősködésről szóló jogszabály, vagy az izgatásra vonatkozó. Ügy tudom, hogy mindkettőt még tavaly is alkalmazták az állampolgárok ellen, akik a szólás- szabadságot akarták gyakorolni. Nem értem, miért lehetnek e jogszabályok még mindig érvényben Magyar- ország jelenlegi reform-légkörében”. „Nagyon remélem, hogy a magyar vezetők továbbra is haladni fognak országuk közelmúltjának újraértékelésében és összhangba hozzák a hivatalos véleményt azzal, amit a magyarok vi- lágszerte oly mélyen éreznek: 1956 rendkívül fájdalmas sebe a magyar népnek, nem fog megfakulni sem mint emlék, sem mint eszmény. Üdvözlöm a döntést, hogy végülis Nagy Imre tiszteletteljes temetést kap ’ s csak azt kívánom, hogy hasonló tisztelettel emlékezzenek meg mindenkiről, aki 1956-ban harcolt a szabadságért, amely ma megvalósul Magyarországon”. Bili Frenzel képviselő: „Igen bátorítanak tartom a magyarországi változásokat, annál is inkább, mivel a magam részéről mindig a két ország viszonyának javulását akartam. Ügy hiszem, kora1 még a politikai változásokat értékelni, az új alkotmányt, a többpártrendszert, de ^nyilvánvaló, hogy azok új lehetőségeket jelentenek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, így gazdasági területen is. Támogatom azt a magyar ■igényt, hogy a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt ne évenkénti hosszabbítással, hanem több évre adjuk meg. Ennek elkészítésén most dolgozunk, s véleményem szerint a (pozitív) döntésre még ebben az évben sor kerülhet’1. Heltaj András Dél-Afrika válaszúton Távozik a „Nagy Krokodil”? Az évforduló kerek is volt, fontos is volt, mégsem nagyon emlékeztek meg róla. Legalábbis hivatalos formában, a hatóságok képviselőinek részvételével; annál több szó esett viszont róla ellenzéki körökben. Március elején különleges évfordulóhoz érkezett ugyanis a Dél-afrikai Köztársaság: ezer nappal ezelőtt vezették be azt a rendkívüli állapotot, amely sok szempontból imáig is megszabja az apartheidrendszer mindennapjait. A kormányzat részéről teljesen érthető volt a megemlékezések mellőzése. A szigorú rendszabályok életben tartása csöppet sem javít a fajvédő 'kabinet külföldi megítélésében (legutóbb épp Genfiben, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ülésén ítélték el határozatban' Pre- tória mit sem módosuló politikáját), hanem mert a dél-afrikai „fehér végvár” belső helyzete amúgy is eléggé zaklatott az elmúlt hetekben ahhoz, hogy ne akarják azt még egy ilyen, a feszültség kiélezésére valószínűleg igen alkalmas eseménnyel tetézni. Amióta januárban enyhébb szélütés érte P. W. Botha elnököt, a pretoriai porondon némi túlzással teljes a felfordulás. A hivatalos orvosi jelentések ugyan roppant derűlátóak, s maga Botha elnök is mihamarabbi Visszatérését ígéri a napi ügyek intézéséhez, állapota a jelek szerint mégsem enged meg egyelőre teljes terhelhetőséget. A kontroll alól némileg felszabadult törvényhozásban így az elmúlt hetekben meglepő han gvétel-vátl ozás - nak lehettek tanúi a megfigyelők. Igaz, a bebörtönzött, legendás polgárjogi néger vezető, Nelson Mandela feleségének zajos botránya (Winnie Mandela testőreit egy tizenéves fiú meggyilkolásával vádolják) és a szántén hosszú hetek óta tartó éhségsztrájk akció az ország számos börtönében némileg elvonta a figyelmet a fejleményekről, a szakértők szerint mégis roppant érdekes manőverekre került sor. Elsősorban a kormányzó Nemzeti Párt új vezetője, Frederick Willem de Klerk az, aki miatt sokan már úgy fogalmaznak: Dél-Afrika most végre talán valóban válaszútJhoz érkezett. Botba ugyanis, bár a valódi politikai gyeplőt nem adta ki a kezéből, némileg engedni volt kénytelen a nyomásnak, s kettős funkcióia közül az egyikről, a kormánypárt vezetéséről lemondott. A Nemzeti Párt új irányítója pedig, noha liberálisnak nem mondható, pragmatdkusabb- nak tűnik a „Nagy Krokodilnál”, s több kérdésben, mindenekelőtt a fekete lakossággal folytatandó párbeszéd ügyében rugalmasabbnak ígérkezik. Ez persze egyelőre csak a nyilatkozatok szintjén látszik, hiszen igazi hatáskör nem került de Klerk kezébe. (Számos egyéb tárca után mellesleg jelenleg az oktatásügyért felelős a 'kabinetben). Mégis nehéz lenne szem elől téveszteni, hogy erősödni látszik a követelés Botha lemondására, a választások előrehozatalára — a legvalószínűbb időpontnak pillanatnyilag május—június tájéka 'tűnik. Merev, konzervatív előd, engedékenyebb, liberálisabb utód — ez a beállítás bizonynyal túlzott leegyszerűsítés lenne. Annyi azonban tagadhatatlan, hogy a kill- és belpolitika több témájában olyan gyökeres problémákkal kell szembenéznie á pre- tóijiali vezetésnek, amelyek valóban nem teszik lehetővé az első számú vezető huzamosabb távollétét. Márpedig ha Botha egészségi állapota elengedhetetlenné teszi, a személycserét az ország élén, könnyebben lehet elérni egy óvatos fordulatot a politikai irányvonalban, mint egy ereje teljében lévő, aktív államfővel szerbben. A teendőket, a hogyan to- vábbot illetően természetesen gyökeresen eltérnek egymástól a vélemények. Botha jobboldali ellenzéke már az apartheid-rendszer korszerűsítését célzó eddigi intézkedéseket is sokallta, köny- nyen lehet hát, hogy de Klerk a fehér konzervatív szárny vétójával kerülne szembe. A jelek szerint igen sok múlik tehát azon: távozik-e csakugyan a „Nagy Krokodil”? Szegő Gábor Csehszlovákia Reformok az idegenforgalomban Csehszlovákiában, mely a 39 nemzetközileg is elismert idegenforgalmi látványosságból a tengeren kívül mindegyikkel rendelkezik, a külföldi idegenforgalmat, mint exportágazatot csupán most kezdik értékelni. Az idegenforgalom a szocialista országokba irányuló exportból 4,4 százalékkal, a nem szocialista exportból 2,2 százalékkal részesedik. Ez pedig kevés! A népgazdaság átalakítása ezt a területet sem kerülte el és így itt is megtört a jég. A külföldi turisták érdeklődése Csehszlovákia, elsősorban a főváros iránt, nem kerülte el az idegenforgalmi ipar nagy nemzetköri tapasztalatokkal rendelkező társaságok figyelmét. Nyugati cégekkel megalakították az első közös vállalatokat is, melyektől a beutazó turizmus fellendülését várják. A máris érzékelhető változások jegyeként például 1988-ban Prágában megnyitották az új Fórum Szállodát. Aláírták a szerződést az első közös vállalat alapításáról a CSEDOK utazási iroda és az osztrák WARIMPEX cég között. A BALNETA utazási iroda is, mely Csehor- ország fürdőibe szervez utakat, ugyanezzel az. osztrák céggel alapította meg a BALNEX köaös vállalatot. Ennek feladata lesz a nyugat-csehországi fürdővárosok, elsősorban Karlovy Vary fokozatos rekonstrukciója és modernizálása, hiszen a város nevezetességeivel a világ élvonalába való visszatérésre számít. Más egyéb vállalkozások eredményeképpen Prága 1992-dg mintegy 3500 szállodai hely- lyel gazdagszik majd. De nem csupán a szálláshelyek számának növeléséről van szó. A vendéglátás is, melynek Csehszlovákiában sokéves hagyományai rvannak, szolgáltatásai színvonalának növelésére törekszik. Növelik az éttermek, kávéházak és borozók nyitva tartási idejét, szaporodnak a gyorsfalatozók. De nem maradnak le a többi szolgáltatások sem. Ezek közé tartozik a csehszlovák vízumok gyors kiadása a kijelölt határátkelőhelyeken, a tranzitvízumok 24 helyett 48 órára történő kiadása, vagy a vámkezelés gyorsítása. A' gazdasági reform hatására a csehszlovák utazási irodák sokkal érdekeltebbek lesznek a devizabevételekben. Ennek egyharmadát saját szükségleteik fedezésére tarthatják meg. Minél nagyobb lesz ez az arány, annál nagvobb tér nyílik saját vállalkozásaikra. Az átalakítás fokozatosan eléri a kereskedelmi hálózatot is. Nem csupán az üzletek berendezése és külseje változik, hanem a turistaközpontokban struktúrájuk is úgy, hogy jobban megfeleljen a látogatók igényeinek. Ma már biztos, hogy 1'989-ben Csehszlovákiában a külföldi látogatók számára 'biztosított feltételek érezhetően jobbak lesznek, mint tavaly. Ladislav Dragula Európa építészeti kincstára — Prága
