Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-28 / 50. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 28. A Veszprém megyei Németbányán még él az a régi szokás, hogy a hosszú téli estéket egy-egy háznál összegyűlve valamilyen hasznos elfoglaltsággal töltik el. Ezúttal a zömében svábok lakta faluban — ahogyan ott nevezik, a federschleissent — a tollfosztást mutatjuk be Korn Jánosék portáján (MTI-fotó: Arany Gábor) Segítség a vitázóknak Retorikai tanfolyamot indít a TIT Az egészség érdekében Autogén tréning az Ifjúsági Irodában Az Ifjúsági Iroda 1989 március elejétől autogén tréning csoportot szervez. A tréning a legkedveltebb la- zítási technikák egyike, amely a következő lehetőségekkel ajándékozza meg elsajátítóit: a test izmainak ellazítása, a nyugodt vérkeringés beállítása, a szellemi működések tisztaságának, zavartalanságának megvalósítása, a zsigerek működésének (emésztés, kiválasztás, stb.) beszabályozása, nyugodt szívműködés beállítása, a légzés természetes ritmusának helyreállítása. A tizenegy foglalkozásból ál-ló programra 1989. (március 1-ig lehet jelentkezni a Petőfi Sándor utca 1. szám alatt működő Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában. Napjainkban egyre több alkalom kínálkozik közéleti szereplésre. Gomba módra szaporodnak a különböző szervezetek, csoportosulások is, a fórumokon vitatkoznak egymással. A vitakészség, a politikai kulturáltság azonban nem jellemző a hozzászólók jelentős hányadára. Aligha vonható kétségbe, hogy egy rosszul megfogalmazott gondolatsor, hatástalanul elmondott érvelés többet árt az egész szervezet, csoportosulás számára, mint használ. A megszólalás minősége pedig talán sohasem volt olyan fontos, mint manapság, amikor egyre több lehetőség nyílik arra, hogy beleszóljunk az életünket, a jövőnket érintő döntésekbe. A TIT megyei szervezete segít azoknak, akik szeretnék elsajátítani az érvelés, a megszólalás alapjait. KözA Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalatot alapítók javaslata: alakuljon- át a Müszi részvénytársasággá. Az i-ndok -nyilvánvaló: a 263 tulajdonos ixnéleti szereplésre felkészítő 60 órás retorikai tanfolyamot indít március 9-től a szolnoki Vörös Csillag úti épületben. A foglalkozásokat dr. Páldi János vezeti. Aki hallotta már vitázni dr. Páldi Jánost az tudja, hogy a Tanár úr neve már eleve garancia a tanfolyam sikerére. Nem túl sokan tudnak olyan ízesen, kulturáltan, megfontoltan beszélni, mint ő.-A tanfolyam programjában többek között kommunikációs és retorikai alapismeretek, beszédtechnika, lélektan, a jó fogalmazás alapelemei, s video segítségével gyakorlatok szerepelnek. A létszám — maximum tizenkét jelentkezőt vesznek fel — lehetőséget teremt az egyéni foglalkozásra. A tanfolyam óráit március 9-től tartják hetente két alkalommal, délután öt órától. már tetemes tő-kéje — a jelenlegi gazdálkodási körülmények között — részvényként biztonságosabb vagyongyarapodást eredményezhet. Részvénytársaság lesz a Müszi Amikor a rendőröket támadják Beszélgetés az okokról Angyal Sándor századossal Aki rendszeresen figyelemmel kíséri az újságok rendőrségi rovatait, a rádió, a televízió hasonló műsorait, azt tapasztalja, hogy szaknyelven fogalmazva növekszenek a hivatalos személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények. Vajon szőkébb hazánkban mi a helyzet, erről kérdeztük Angyal Sándor századost, a megyei főkapitányság közbiztonsági alosztályvezetőjét. — Ami a tényeket illeti, az elmúlt öt évben az ilyen bűncselekmények száma éves szinten tizenegy—huszonöt között ingadozott. Átlagosan tizenhét fordult elő évente, míg az idén januárban és februárban öt rendőrkapitányság területén már hét rendőrt ért támadás. Ha így vesszük, szembetűnő az emelkedés. — Hallhatnánk a legutóbbiakat? — Egyik helyszíne az eddig csendesnek ismert Nagy- ivá-n volt. A presszóba betért két alaposan ittas fiatal. akiket éppen ezért nem szolgáltak ki. Erre randalírozni kezdtek, poharakat vertek földhöz, fenyegették az üzletvezetőt. Ezért rendőrt hívtak, aki intézkedés közben kartörést szenvedett, mivel megtámadták. Egy napal korábban pedig Karcagon, a Lenin úti italboltban történt hasonló eset. Itt két személyt alaposan „elázott” voltuk miatt , nem engedtek be, ezért az ajtót berúgdos- ták, a poharakat felborították, sőt az ottlévő vendégek közül egyet bántalmaztak. Az időközben kihívott rendőröket szidalmazták, megtámadták. — Általában hol fordulnak elő hasonló esetek, és kik az elkövetők? —A választ a kérdés második felével kezdem: a támadók zömükben 35 éven aluliak, egyrészük büntetett előéletű, vagy visszaeső, döntő többségük ital hatása alatt követi el cselekményét, és általában a társadalom perifériáján élnek. A legtöbb hasonló eset a példák ellenére az elmúlt években a szolnoki kapitányság területén és néhány jászsági községben történt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az állampolgárok nem szívesen avatkoznak be az efféle intézkedésekbe, rendcsinálásokba a rendőr mellett. — Ennek bizonyára több oka van. Az egyik az, hogy sokak véleménye szerint, ha egy rendőr olyan helyzetbe kerül, hogy nekimennek, annak valószínűleg ő is oka. — Azt hiszem, hogy a hivatalos személy elleni támadások egy része feltétlenül elkerülhető lenne, ha a rendőrök a jelenleginél alaposabban felkészülnének egy-egy intézkedés lefolytatására. Magyarul, itt a jogtalan támadás elhárítása a cél, a jogszabály megengedte eszközökkel. Azt is el kell mondanom, hogy a hasonló típusú bűncselekmények alakulása feltétlenül összefüggésben van az állampolgári fegyelem tapasztalható lazulásával. Az esetek döntő töobségé- ben azonban nem lehet szakszerűségbeli problémákat megállapítani. Egy-egy alkalommal elkelne a nagyobb határozottság, de abban nem szeretnék kétséget hagyni, hogy a közbiztonság megőrzése érdekében a szükséges intézkedéseket a jövőben is megtesszük. A rendőrök a törvényi előfeltételek megléte esetén intézkedéseiknek akár kényszerítő eszközök alkalmazásával is érvényt szereznek, és közben érheti őket olyan támadás, melyet nem tudnak elhárítani. — Nem azért van ez, mert a sokszor tapasztalható agresszivitásra a rendőrök is fokozottabb agresszióval válaszolnak? Vagy ha nem, olykor kioktatják az embereket, hogyan kell viselkedni, beszélni velük? Valóban az efféle illemtani leckéket rendőrségi feladatnak tartja? — összetett a kérdése és hadd válaszoljak sorjában. Mi is tapasztaljuk a feszültségek növekedését, azt, hogy az intézkedő rendőrrel széniben sok az efféle sugallat: miért engem igazoltat, szon- dáztat? Mindezek tények, de mégis azt valljuk, a feszültségek fokozódása esetén sem lehet válasz a rendőri arrogancia. Az is igaz, hogy a viselkedési normák tanítása sem testületi feladat. Bizonyára mindezek ellenére előfordulhat olyan eset, hogy az intézkedő rendőr azon a napon tizenötször szakszerűen járt el, és tizenhatod- szorra már képtelen tolerálni bizonyos vele szembeni hangnemet. Ismétlem, ez sem lehet megfelelő magyarázat, mert köznyelven fogalmazva a rendőrnek tilos felvenni az eléje dobott kesztyűt, azaz provokáltatni magát. — Pedig én provokálom, mert mit szól ahhoz a mondáshoz, hogy aki egyenruhát ölt, azért teszi, mert csak ide kell? — őszinte kérdésre egy másik kérdés. Vajon töltött-e ön már 12 órát járőrben? Vagy a poros, benzin- gőzös aszfalton, amikor olvad az úttest? Különösen csúcsforgalomban, hétvégén, amikor a család mellett lenne a helye? Azt is megértem; minden rendőr népszerűtlen akkor, ha bírságol, vagy bármilyen jogsértésben intézkedik, különösen annak a szemében. akit ez érint. Ugyanakkor ha bárki szorult helyzetbe kerül, ha valakit támadás fenyeget, vagy a közúton vele szemben szabálytalankodnak, nagyon szívesen veszi az egyenruhás rendőr megjelenését. Szóval bonyolult kérdések ezek. Ami a személyi feltételeket illeti, minden itt vázolt nehézség ellenére sem vagyunk arra kárhoztatva, hogy bárkit -felvegyünk, h'a hozzánk jön. Szerencsére válogatni is tudunk. — Akkor mit terveznek a fokozódó támadások ellen? Talán több rendőr kellene? —Nem tagadom, esetenként a létszámnövelés is segítene, hiszen az emberi teljesítőképesség, igénybevétel is véges. Mégis úgy látom, hogy hasanló helyzetek elkerülésére, vagy legalább csökkentése érdekében a jelenlegi állományt kell szakmailag még alkalmasabbá, felkészültebbé tenni, elvégre a rendőrnek olykor másodpercek alatt kell döntenie. Tényként kell azonban megállapítani, hogy a rendőr elleni .támadásokat egy szűk réteg követi el. A velük szembeni eredményes intézkedések során a lakosság szimpátiája is mégnyerhető, de legalább ilyen fontosnak tartom a rendőrt megillető jogok és kötelességek széles körű ismeretét is. Végezetül, még annyit, hogy a jog hangsúlyozása mellett a kötelezettségek teljesítéséről sem lehet megfeledkezni senkinek sem. D. Sz. M. LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Lehet-e honvágyunk? Komám, van itt, Szolnokon egy druszám, akit többen félnótásnak tartanak, talán már ezért is kedvelem, hisz rokonlelkek vonzzák egymást, állítólag ; munkahelyi besorolását, azaz munkakörét meghatározni nem, csak körülírni tudom: arrébb tesz valamit, aztán visszarakja. sepreget és szemetel, kocsit mos és az úttest közepén hosszasan elidőzve akadályozza a forgalmat; közben minden italt megiszik, amire meghívják, s ha nem hívják, akkor meghívatja magát „kölcsönkérés” formájában, és közben mond, mond, úgy tűnhet, össze-vissza beszél. Ha veszed a fáradtságot, hogy jobban figyeld, látszólag összefüggéstelen mondatai, félmondatai, felkiáltásai kezdenek összeállni, egy-egy megállapításán órákig elrágódhatsz, mert tulajdonképpen tömören, vagyis „röviden és velősen” veti fel a kérdést, világít rá *a lényegre anélkül, hogy didaktikusán túl- magyarázná a dolgokat s a köztük lévő összefüggéseket. íme, egy igazán érdekfeszítő ötletrohama szó szerint: „szemét itt az egész, nekik mindent szabad, adjon egy cigarettát, ezek azt hiszik, hogy? ..., mondok magának valamit, az egész nem ér semmit, nincs rend, fegyelem, hiába az ember ..., nem számít, hiába csinálnak akármit, ez már ilyen, ez a baj, magának honvágya van, tudja mit? ..., adjon negyven forintot kölcsön, és most ne menjen még haza, mert megverik, én mondom magának, nem éri meg, majd egyszer hazamehet, higgye el nekem, az egész egy nagy ..., csak most tudtam meg, hogy maga..., szemét mindenki, már megbocsásson” . .. Láthatod, komám, mindegyik kijelentése egy-egy tanulmány végkövetkeztetése vagy címe lehetne, de — mint nyilván sejted — én a honvággyal kapcsolatos ötletét emésztettem meg a legnehezebben. Se rokon, se barát, se ismerős még csak meg sem kérdezte (talán tapintatból), hogy mi a helyzet a honvágyammal, a druszám meg egyenesen megállapítja, hogy ez a bajom. Tényleg: van-e honvágyam? Ha a nappalaimat, azaz ébren- léti állapotomat tekintem, akkor többnyire nincs. Napközben főképp azzal vagyok elfoglalva, hogy végre érezzem igazán itthon magam (ugye, Tamási Áron szerint is azért jöttünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne). Persze, sokszor gondolok arra az elveszett otthonra, de ez — a későbbiekben részletezem — távolról sem jélent egyértelmű vonzódást, visszavágyást, tehát nincs honvágyam. Ha az éjszakáimból, pontosabban álmaimból indulnék ki, akkor mégis van, hiszen csaknem minden éjjel „otthon vagyok”, vélhetném úgy is, hogy „tudatalattim” hazataszít, de ez sem olyan egyszerű. Mert álmomban sohasem boldogan sétálok Maros- vásárhely utcáin, sohasem önfeledten találkozom veletek, hanem bujkálva, rettegve a lelepleződéstől s attól, hogy még egyszer nem sikerül átszöknöm ide. (Csuromvizesen ébredek, kománéd eleinte szorgalmasan cserélgette az ágyneműt, aztán beleunt, jó ideje ösz- szégyűjtjük egyhetes „látogatásaim” nedveit.) Azt hiszem, ez lenne az úgynevezett disszidens- álom, s ez különbözteti meg alapvetően a menekültet a (hivatalosan) áttelepülttől: még álmában is félve van honvágya. Ha a honvágy címszónak a Magyar Értelmező Kéziszótárban szereplő eLső meghatározását veszem alapul („Külföldön élőnek hazája utáni sóvárgása”.), nincs honvágyam. Nem keresem meg a haza címszót, eltekintve attól, hogy nyelvészek mit véltek hazának, elmondcm azt, hogy számomra a haza a szülőházon, a megszokott, magaménak érzett utcákontereken-folyókon-hegyeken, a családomon, a barátokon, a kedvenc kocsmán kívül jelentette — például — a munkámat, melynek végzésében már évek óta akadályoztak, jelenti az anyanyplvem, melynek használatáért gyerekeimnek már szégyenkezni kellett, nekem meg „illett” volna...; jelentette egyúttal azt a társadalmi közeget, amely végső soron kivetett magából, tö'bbedmagammal együtt kényszerített a mindent feladó menekülésre. Honvágyam van, ha az értelmező szótár második „útbaigazításán” indulok el, hogy tudniillik a honvágy: „A család, az otthon utáni vágy”. Két gyerekem, anyám, nagyanyám van „otthon”, természetes, hogy vágyom utánuk, csakhogy a velük való találkozást — a realitásokat is figyelembe véve — inkább úgy képzelem el, hogy ők jönnének ide, és nem én oda. Számomra a család fogalma több a vér szerinti rokonok körénél, nagyon is belefértek ti meg a többi barátom, akikkel nyilvános- nagy ölelkezés szintúgy kivitelezhetetlennek tűnik abban az ottani szorításban, bármilyen optimista is legyek a ránk váró évek alakulásának megsaccolásában. Csakhogy már az ott rekedt barátokat is meg tudcm számolni félkezem ujjain, míg ellenségeim (egyben ellenségeitek) száma túlontúl megnőtt. Van-e honvágyam vagy nincs? ... Mi vonz, mi taszít? ... Haza? ... Legynagyobb gondban az otthon fogalmával vagyok. Otthonunk volt-e az a föld? Otthon éreztük-e (magunkat otthon? Otthonias volt-e? ... Minden vészjósló jel ellenére'néhány esztendeje még így hittem: igen, Erdély az otthonunk. Ha negyven év megszokása és hite után hirtelen és egyedül én döntök úgy, hogy tévedtem, akkor bennem van a hiba. Nem így történt. Fogyatkoztak körülöttem a bajtársak, azt mondtam, gyávák, én maradok. Még ha rezervátum is lesz a Székelyföld, majd zárórakor én húzctm le a redőnyt — belülről! Nekem túlságosan is drága a Hargita, ahol sízni lehet, a fenyvesek, ahol gondolkodni lehet, az a Maros-kanyar, ahol évek óta horgászom, és annyira enyémek az emberek e tájban, hogy elszakadni képtelenség. Hiszen ez az otthon! ... Az otthon, melyről a figyelmesebbek számára előbb, a konokoknak később s a hősöknek sohasem derül ki, hogy egyszerre fenyegeti tűzvész, árvíz és buldózer. Mitől lesz alattomos átváltozással börtönöddé otthonod? S ha szabadultál belőle, le- het-e honvágyad?... Árpádom, én még nem tudom azt, amit fent említett druszám tud. Még meghallgatom fejtegetéseit, s ha felsejlik e kérdésekkel kapcsolatban valami, rögtön értesít komád, Lajos
