Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
> 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 27. IA szerkesztőség postájából I Kártalanítják a vásárlót Oda kell figyelni a jótállási jegyre címmel február 6-i számunkban Pál Miklós kunhegyesi olvasónk sérelmét közöltük: A szolnoki Metál Áruházban december 22-én vásárolt keringtető szivattyúja pár napos használat után elromlott, és a szervizben derült ki, hogy rossz jótállási jegyet adtak hozzá. Mivel az áruház szerelvény-tüzeléstechnikai osztályának vezetője nem ismerte el a tévedést, a vásárló arra kényszerült, hogy saját költségén javíttassa meg az alig használt szivattyút. Tisztázni akartuk, hogyan került a vásárló ebbe a helyzetbe, amikor felmerült annak a lehetősége: a szivaty- tyút akár az üzletben, akár a szervizben, de a vásárló is kicserélhette egy régebbivel, s már nem egyezik a jótállási jegy a gyártási számmal. Az igazság kiderítéséhez a Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálatát kértük. Nagy András felügyelőségvezető többek között arról tájékoztatott, hogy nem sikerült a teljes igazságot felHornyik Lászlóné tószegi olvasónk sírva panaszolta szerkesztőségünkben: hat állami gondozottat és két saját gyereket nevel tisztességesen — különös figyelmet fordítva arra, hogy szeressék, segítsék egymást minden körülmények között és a bajba jutott társaikat is. Talán ezért döbbentette meg any- nyira a kisfiával február 18- án, szombaton délelőtt történt eset. Régóta gyűjtögetett zsebpénzével — mintegy 150 forinttal — Szolnokra engedte, mert néhány díszhalat szeretett volna belőle venni. Hat kis hallal szállt föl boldogan a buszpályaudvarról 11 órakor induló tószegi járatra. Jegyváltáskor derült ki, hogy elszámolta a pénzét. Tószegig 8 forintba kerül a jegy, neki pedig tárni, de annyi bizonyos: a Gelka eljárása a javítási ügyben jogszerű volt, a terméket a szervizben nem cserélhették ki. A további vizsgálat során és a próbavásárláskor kiderült, hogy a Metál Áruházban nem mindig adják ki a vásárlónak a blokkot, a garanciális termékekhez járó készpénzes számlát — ez utóbbit a panaszos sem kapta meg; a jótállási jegyen szereplő adatokat (az áru minősége, gyártási év, szám stb.) nem ellenőrzik rendszeresen. Megállapították továbbá; hogy a szerelvény- és tüzeléstechnikai osztály pénztárgépének szalgaján december 22-i dátummal szerepelt 3000 forint beütés (ennyibe került a szivattyú), melyre nem állítottak ki készpénzszámlát. A vizsgálat során feltárt szabálytalanságok miatt az osztályvezetőt és a pénztárost felelősségre vonták, megbírásgol- ták. Az áruház vezetői a vásárlót kártalanítják (kifizetik a javítás költségét) és kicserélik a garancialevelet. Intézkedésüket a Kereskedelmi és Piacfelügyelőség figyelemmel kíséri. csak 7 forintja maradt. Kérte a buszvezetőt, hogy addig szóló jegyet adjon, ameddig ezért a pénzért eljuthat, majd onnan gyalog megy haza. A sofőr lezavarta a buszról. Az édesanya hiába várta egymás után a járatokat — megbeszélték,' hogy a legközelebbivei már megy is visz- sza —, egyre nyugtalanabb lett, és arra gondolt, valami baj érhette. Készülődni kezdett, hogy a keresésére indul, amikor fáradtan, elcsigázva megérkezett a kisfiú és sírva mondta: gyalog jött haza, mert 1 forintja hiányzót a buszjegy árából. (13— 14 kilométeren keresztül egyedül, védtelenül.. .) És hiába dugta kabátja alá a kis halakat, hazáig nem bírták ki. Eltt kellene teremteni a pénzt Február 20-i számunkban adott választ a Kötivizig igazgatója arra a nyílt levélre, melyet a cibakházi holtág pusztulása miatt aggódó lakosság nevében írt a községi tanács vb-titkára. -E levélválaszból a cibakházi holtág 329 hektár területét érintő gondokat, a vízminőség javításához, megmentéséhez szükséges tennivalókat emeltük ki. Ám szükségesnek tartjuk, hogy a Középti- szavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság területéhez tartozó 18 holtág állapotáról is tájékoztatást kapjanak olvasóink, melyek a Tisza, a Körös, Hortobágy, Berettyó szabályozása során alakultak ki, és részben állami, részben üzemi tulajdonban vannak. E holtágak összterülete 1247 hektár, és különösen az utóbbi időben megnőtt hasznosítási lehetőségük miatt értékük jelentős. Sajnos mind az állami-, mind az üzemi nyilvántartásokban érték nélkül szerepelnek, és ennek következtében fenntartásukra pénzügyi fedezettel nem rendelkeznek a kezelők. Valamennyi holtág állapota folyamatosan romlik. A megóvásukhoz szükséges pénz előteremtésének lehetőségét az .igazgatóság az utóbTörökszentmiklós Városi Tanácsa az autóbusz- állomás épületében lévő 69 m2 alapterületű büfé-falatozó céljára alkalmas vendéglátóegységet eladja, illetve havi 20 ezer forintért bérbe adja. Jelentkezni lehet március 6-ig írásban a VTVB városfejlesztési és gazdálkodási osztályon, Tö- rökszentmiklós, Kossuth L. u. 135/A. címen. Ugyanott bővebb felvilágosítással is szolgálnak. (3318) bi évtizedben több alkalommal kezdeményezte az OVH-nál, a PM-nél, a tanácsoknál, de sajnos eredménytelenül. Ahhoz, hogy a holtágakban évente keletkező iszapmennyiséget eltávolíthassák, mintegy 60 millió forint szükséges. Ezenkívül további kiadást jelent a növényzet irtása és a vízfrissítés is. E probléma tehát nemcsak a cibakházi lakosokat érinti. A holtágak megmentéséhez mihamarabb elő kell teremteni a pénzt. Együttérzés az erdélyi magyarokkal Páll Lajostól, a Komlói Városi Művelődési Központ igazgatójától kaptuk e sorokat: „Nálunk is élnek erdélyiek, akik nemrég hagyták el otthonukat. Jelenleg, tizennyolc család települt le és dolgozik Komlón, rajtuk kívül húsz-huszonöten magányosan érkeztek és a szénbánya legényszállásán, magánházaknál laknak. A művelődési központ kökönyösi klubkönyvtárában megalakult az erdélyi magyarok klubja, és itt különböző ügyekben felvilágosítást kaphatnak a klubtagok. A vöröskereszt, a tanács, a rendőrség képviselői és a népművelők esetenként aktuális kérdésekről beszélgetnek a klub tagjaival, s amiben tudnak, segítenek. Több helyről kaptunk erkölcsi és anyagi támogatást, de meglepetés és öröm ért bennünket, amikor Szolnokról, a Kohászati Alapanyag előkészítő Vállalat 21- es sz. szerződéses telepétől 20 ezer forint érkezett a klub számára. Ezúton is köszönjük a segítséget. Jó volt érezni, hogy a hozzánk menekült erdélyi magyarokkal az ország lakossága együttérez”. A nyúl és a róka tanulságos esete Mint kisújszállási diák, egyik pénteken este hazafelé utaztam. A vonaton munkásember ült mellém, és mesélni kezdett. A hetvenes évek elején a megáradt Tisza gátját erősítgették. A folyó dühösen hömpölygött, pedig még el sem érte a déli határt. Á jégtáblák összekoccantak, a gát meg-megmoz- dult, a folyókanyarulat remegett. Apró jégtábla bukkant fel a messzeségből, rajta egy róka és egy nyúl kuporgott. Épphogy elfértek. Egymáshoz lapulva kémlelték a haragos, félelmetes vizet. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy meneküljön, vagy megtámadja a másikat. Tudták, hogy csak együtt élhetik túl a veszedelmet, s ha valamelyikük egy rossz mozdulatot tesz, mindketten elpusztulnak. A nyúl félelmét, a róka ösztönét győzte le. S amikor a jégtábla megközelítette a folyóba nyúló gátat, mindketten partra ugrottak, s együtt futottak. A kis történet mai gazdasági-társadalmi helyzetünkben példaként szolgálhat, mert bármikor felborulhat az egyensúlyunk, ha nem alkalmazkodunk egymáshoz. Egy jégtáblán mi is lehetünk egymásra utalva, és az ellenségeknek le kell győzniük indulataikat, ahogyan a róka legyőzte az ösztönét, mert csak így élhetjük meg veszteség nélkül a jobb éveket. Gy. Molnár Sándor Kisújszállás Hozzászólás cikkeinkhez Még egyszer az óvodai nyelvoktatásril Huszonkét szülő aláírásával kaptunk levelet nemrég, melyben a szolnoki Hold utcai óvodások nyelvtanfolyamának folytatásához kérik segítségünket. Megszüntetéséről Az angolórának vége, ne felejtsétek el! círpmel múlt év december 17-i számunkban írtunk. E jegyzetben munkatársunk feltárta azokat a gondokat, okokat, melyek odáig vezettek, hogy az októberben szervezett nyelvoktatás rövid idő után abbamaradt. Szerepe volt benne a megyei tanács művelődési osztályától szétröpített, a feltételeket, oktatási szabályokat firtató kérdéssorozatnak is, bár nem mindegyik óvodában hagyták abba a nyelvoktatást. A Hold utcaiban a megszüntetése mellett döntött az intézményvezető — hiányolva a tárgyi feltételeket: nincs az óvodában erre megfelelő helyiség, nem szakpedagógus tanította a gyerekeket. (Hetente két alkalommal, délután fél öttől ötig angol— német nyelvre oktatták játékosan a középső- és nagy- csoportosok közül azokat, akik igényelték — a szülők 200 forintot fizettek érte havonta. A tanfolyamot fiatal nyelvszakos főiskolások tartották.) A nyelvoktatás körüli vitában pro és kontra érveket sorakoztattunk fel — tudományos vizsgálatok, szakemberek, pszichológusok véleményével —, s az volt az állásfoglalásunk: óvodás korban célszerű elkezdeni a nyelvoktatást, és a helyi lehetőségekhez szabott feltételeket irreálisnak tartottuk. Február derekán, a szülök levele után kaptuk meg a december 17-i jegyzetünkre dr. Barna Bálintné, a megyei tanács művelődési osztálya főmunkatársának reflektálását. Válaszában hangsúlyozta: a vitaindító cikk sokféle szempontból elgondolkodtató, ugyanakkor eltúlzott adataival azt feltételezte, hogy adminisztratív úton kívánt a művelődési osztály beavatkozni az ügybe. A hivatal csupán jogával és kötelességével élve informálódott és tájékozódott egy adott szakmai kérdésben, mint ahogyan ezt más alkalommal is megteszi. Az utóbbi időben nőtt az intézmények szolgáltatásaival szemben támasztott igény, és ez az óvodákra is vonatkozik. Tájékoztatott továbbá, hogy a Szolnok Megyei Tanács — elsők között az országban — létrehozta a Nevelési Oktatási Tudományos Alapot, melyből támogatja az új pedagógiai kezdeményezéseket, az óvodai idegennyelv-okta- tást. Nem tiltják és nem akadályozzák az új eljárások alkalmazását, viszont kötelességük az óvodai nevelési programba nem illeszkedő kezdeményezéseket szakmailag ellenőrizni. A gyerekek képességének óvodai feljesztését csak pedagógus vállalhatja felelősséggel — még akkor is, ha sajnálatos módon — a délutáni időszakban — néhány óvodában képesítés nélküli óvónőt alkalmaznak. Támogatják a nyelvoktatást, ha az óvodai nevelési programba illik, és kidolgozzák a módszerét; ha képesített óvónő vezeti a tanfolyamot, és iskolai folytatása garantált. Azt szeretnék, ha minél több óvodapedagógus — kellő nyelvismeretet szerezve — taníthatná a gyerekeket — írta többek között. Mi is ezt tartjuk ideálisnak, azonban addig, amíg a viszonyaink között ez csak álom lehet, el kellene indulni a most járható úton. A szülőkkel együtt várjuk a feltételek mielőbbi javulását, mert a helyzet jelenlegi állása szerint a Hold utcai óvodában nem folytathatják a nyelvtanulást. (A szerk.) IA tárgyalóteremből I Falon fente a késeket Rácz Sándor, Jászberény, Ebhát út 6. szám alatti lakosról el lehetne mondani, hogy józanul kezesbárány, ittasan viszont dühöngő farkas. Az alkoholtól megvadulva tör-zúz, garázda magatartásával megbotránkoztatja és veszélyezteti környezetét. A róla alkotott véleménynek azonban a másik fele igaz. Nem kezesbárányként — de a szesztől bátorítva — követte el ugyanis azt a rablást, amiért 1980 februárjában három év börtön- büntetésre ítélték. Szabadulása után munkát vállalt, és amikor józan volt, vele, meg a munkájával is meg voltak elégedve. Csak- hát aki szereti az italt, mindig talál alkalmat arra, hogy ne legyen józan. Ez történt ez év elején is, amikor Rácz Pusztamonostorra utazott a rokonaihoz, hogy segédkezzen a disznóvágásnál. Január 20-án, a — vágás utáni napon italozással köszöntötte a reggelt, majd elment sógorához, hogy elhozza a disznóvágáskor ottmaradt két nagykést. A sógortól az út a presz- szóhoz vezetett, az italozás folytatódott, és már akkor vitába keveredett a sört szállító munkásokkal. Dél után újból a presszó, újabb italfogyasztás, miközben hátul a nadrágszíjba csúsztatva a két nagy kés lapult. Az italboltban, ahol vagy tizenöten tartózkodtak, Rácz szokása szerint hangoskodni, majd kötözködni kezdett. A megbotránkoztatott vendégek egymásután hagyták el a presszót, különösen azután, hogy Rácz két, csendesen szórakozó ember háta mögé kerülve elővette a két kést, a hátukhoz nyomta és évelődve megkérdezte, hogy mit szólnának egy kis szúráshoz. Az üzletvezető figyelmeztetésével se törődött, sőt, amikor az megtagadta* tőle a kiszolgálást, leszúrás- sal fenyegette és, hogy értésére adja nem babra megy a játék, a falon fenni kezdte a disznóölő-késeket. Az időközben odaérkező rendőrjárőrrel sem akart szót érteni, és tovább erős- ködött azután is, hogy a rendőrök kivezették a helyiségből. Csak többszöri felszólításra adta át személyi igazolványát, annál gyorsabban vette elő a két kést. A rend kedvéért újból megfente azokat, ezúttal a külső falon, így fordult szembe a rendőrökkel. Talán valamelyik krimifilmből látta, vagy a garázdaságra hajlamos ösztöne súgta, félelmet keltő pózba helyezkedett úgy, hogy az egyik kést szúrásra készülve maga előtt tartva, a másikat dobásra készen a magasba emelve a rendőrök felé indult. A rettenthetetlen hősre emlékeztető pózon csak azután változtatott — vagyis dobta el a böllérszerszámo- ikat —, hogy felcsattant a figyelmeztető lövés. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Rácz Sándor ügyében. Felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak és garázdaság miatt 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. — I. — n finanszírozási rendszer buktatói A Néplap február 18-i számában, Országos kísérlet Karcagon címmel a kórházak finanszírozási rendszeréről adtak tájékoztatást. (Az ország tíz kórházában — egyelőre kísérleti jelleggel vezették be. A szerk.) E cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Helyesnek tartom, hogy az egészségügyi dolgozóknak az az érdekük, a beteg mielőbb meggyógyuljon. Idézet a cikkből: „Egy vakbélgyulladás gyógyulási ideje 10 nap. Ha a sebészeten 5 nap alatt meggyógyítják a beteget és hazamehet, az osztály megkapja a plusz öt napra járó ápolási átlagdíjat, s ezzel úgy gazdálkodhat ahogy akar.” Igen ám, de ez arra ösztönzi majd a kórházi osztály vezetőjét, hogy minél előbb küldje haza a betegeket, így tehát nem szolgálja a beteg érdekét. Ugyan melyik kórházban gyógyul meg a vakbélgyulladásos beteg öt napon belül? A cikk további részében olvashatjuk: ha viszont szövődmény lép fel és a beteg nem gyógyul meg, az osztály egy fillért se kap. Nemcsak a sebész gondatlanságából származhat szövődmény, hanem abból is, ha a beteg késve kerül a kórházba. (Felléphet has- hártyagyulladék, hasfali tályog stb.) Ha huzamosabb kórházi kezelésre van szüksége a betegnek, miért büntetik az ellátó személyzetet pénzmegvonással? És mit csináljon a kórházi orvos, amikor a magát ellátni nem tudó idős, magányos beteg már hazaadható lenne, de a szociális körülményei ezt nem teszik lehetővé? Ha embertelenül hazaszállítja, altkor pénzt kap a biztosítótól. Ez nagyon furcsa lenne! Nem _új gondolat annak a felismerése, hogy szükség van az elfekvő, krónikus ágyak számának növelésére, ahová a hosszú ápolást igénylő, elsősorban idős-, továbbá a rossz szociális körülményeik miatt haza nem adható betegeket lehet áthelyezni. Nem világos előttem, hogy a betegek vizsgálatáról, ellátásáról készült számlát ki fogja a kórháznak kifizetni, vagy visszatartani. (Amíg nem lép be a finanszírozási rendszerbe a biztosító, s amíg a kísérlet tart, a minisztérium szekszárdi gyógyító-ellátási információ|s központja. A szerk.) Lehet, hogy ez a finanszírozási rendszer pénzügyileg zseniális koncepció, de az a véleményem, hogy nagyon sok buktatója is van, mely a betegeket és a kórházi osztályokat egyaránt érinti. Éppen ezért vegyék fontolóra még egyszer, gondolják át minden oldalról ezt a kérdést, vitassák meg, és részletes tájékoztatást adjanak róla. (E hozzászólást „Egy Szolnok megyei orvos” aláírással kaptuk.) Összeállította: Csankó Miklúsné ÚJ SZOLGÁLTATÁS AZ ALFÁNÁL Értesítjük Kedves Ügyfeleinket, hogy a bizományosi értékesítés mellett 1989. évben megkezdtük a használt személygépkocsik készpénzért történő megvásárlását, illetve továbbértékesítését telephelyünkön. ALFA Autójavító Vállalat, Szolnok, Százados út 1. Nyitva tartás: 7.30-16.00-ig pénteken: 7.30-16.00-ig szombaton: 7.00-12-ig Szolnokon tartott autópiaci napokon 7-12 óráig. Szeretettel várjuk Kedves Ügyfeleinket Egy kisfia szomorú esete
