Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 27. 5 Az Erkel Színházban február 10-én mutatták be Vukán György: Derby című táncdrámáját, amely McCoy: A lovakat lelövik, ugye? című regénye alapján készült. Koreográfus-rendező: László Péter. Felvételünk a második szereposztás főpróbáján készült A hét filmjeiből Két fiútestvér határőrtiszt apjuk fegyverével elfoglal egy leánykollégiumot, pontosabban csak annak egyik lakószobáját, természetesen túszokkal, tizennyolc gimnazista lánnyal. A túszszedők azzal fenyegetőznek, hogy ha nem kapnak dollárt, repülőgépet — pénzt, paripát, fegyvert — akkor ... — szóval eredeti és szokványos túsztörténet. Gazdag Gyula, a rendező, ugyan azt mondta filmjéről, hogy fikció, nem egy adott eset felelevenítése, képi megjelenítése. Ezzel szemben minden valamikori újságolvasó — aki a filmet megnézte — tudja, hogy a Túsztörténet maga az ominózus balassagyarmati tragédia. Ha hinni lehet ismereteinknek, akkor ez az ügy volt az első „szocialista túszdráma”, amely a KGST-orszá- gokban megesett. Persze az is elképzelhető, hogy ez csak az első túsztörténet volt, amelyet annak idején nyilvánosságra hoztak. Már az is mond valamit, hogy a Túsztörténet csak most került a közönség elé, holott a valós esemény és a művészi megjelenítés közötti idő — ugyanis ez is politikai tényező lehet! — nagyban hozzájárulhatott volna, hogy sok-sok mindenre figyelmeztessen. Ilyen tényező például a „kádergyerekek” kérdése. Köztudott — kis ország vagyunk, de jó nyelves! — hogy bizonyos, önmagukat a társadalom fölöttinek érző kasztok fiai, lányai többször megsértették a törvényeket. Ezek a devianciák általában nem kerültek a nyilvánosság elé, de a balassagyarmati határőrtiszt papa és az arisztokratikus gőggel „funkcionáló” anya gyermekeinek tragédiáját már nem lehetett „elbújtatni” ! A rendéző Végh Antal könyve alapján írta a forgatókönyvet. Alapjaiban nem lehetett nehéz dolga, mert az alapmű jó irodalom, de nem elvont, sőt szinte kínálja magát a megfilmesítésre. Ahogy maga a téma is. Gazdag Gyula igen jól élt a lehetőséggel, olyan filmet forgatott; amely egyaránt megfelel a valóságfeltárás és a mozi — tehát a szórakoztatás — igényének. Az alap helyzet egészen kiélezett: akik bent vannak nem tudják, kint mi történik, és fordítva. A néző ezt szinte párhuzamosan látja, de feszültségérzetét csak fokozza: mi lesz a következő percekben. Nem zavaró, hogy többé-kevésbé mindenki tudja — lásd a balassagyarmati eset! — a végkifejletet, a néző mégis „drukkere” a filmnek. Lehet is, hiszen Gazdag Gyula igazi profi munkát végzett — a fogalom legjobb értelmezésében, Ragályi Elemér képei annyira tiszták — gondolatilag —, hogy szinte akkor is megszólalnak a szereplők, amikor hallgatnak. A film szereplői egytől egyig tökéletesen azonosulnak figuráikkal, több mint érdekesség, hogy Szabó István — a kórházi főorvos szerepében — milyen kitűnő színész. (Objektív Filmstúdió Vállalat) — ti — Emlékezés Mátyás királyra Kiállításokkal, tudományos tanácskozássokkal emlékeznek meg jövőre országszerte Mátyás király halálának 500. évfordulójáról: a kulturális és tudományos rendezvények koordinálására, illetve előkészítésére a közelmúltban Köpeczi Béla akadémikus elnökletével emlékbizottság alakult. Az elképzelések között szerepel az a történeti emlékkiállítás, amelyre előreláthatóan olasz múzeumok is kölcsönöznek műtárgyakat. A Mátyás-kori Magyarországot és a korabeli magyar— olasz kapcsolatokat bemutató tárlatnak a Budapesti Történeti Múzeum ad majd otthont, és a kiállítást Olaszországban is láthatja a közönség. Hasonló emlékkiállítást rendez a Visegrádi Mátyás király Múzeum, ahol a királyi palota területén végzett újabb feltárás eredményeivel is megismerkedhetnek a látogatók. A Széchényi Könyvtár Mátyás egykori híres bibliotékájának darabjait tárja a látogatók elé, s a kiállításon a hazai Corvinák mellett helyet kapnak a világ számos gyűjteményéből kölcsönzöt- tek is. Az évforduló alkalmából felavatják Székesfehérvárott az új Mátyás-emlékművet, Melocco Miklós alkotását. Ugyanitt és a fővárosban tudományos tanácskozáson idézik fel a nagy uralkodó alakját, s a hazai könyvkiadók is több kötete jelentetnek meg az évfordulóra. Szabadegyetem Szolnokon II határokon túlPmagyar irodalomról Több intézménnyel közösen szabadegyetemi sorozatot indított a TIT megyei szervezete a határainkon túli magyar irodalomról. A bevezető előadást február 16-án tartották meg Sokágú síp címmel, amely általános képet adott a környező országokban, s a Föld távolabbi tájain élő írók, költők munkásságáról. A sorozat március 2-án a két világháború közötti romániai magyar irodalom,. ezen belül Dsida Jenő, Áp- rily Lajos, Reményik Sándor, Kós Károly és Tamási Áron műveinek elemzésével folytatódik. A március 16-ai előadás az 1944 utáni romániai magyar irodalom első nemzedékét mutatja be. Március 30-án a Forrás alkotóiról hangzik el előadás. Áprilisban a csehszlovákiai magyar irodalomról szóló értekezéssel folytatódik a sorozat, majd április 18-án íróvendégekkel találkozhatnak a szabadegyetem résztvevői. A tervek szerint Csehszlovákiából Dobos László, Jugoszláviából Gion Nándor, a Szovjetunió kárpátaljai területéről pedig Bállá László és Bállá Károly látogat el Szolnokra. Ezt követően a két világháború közötti jugoszláviai magyar irodalomról, majd a második világháború utáni vajdasági irodalomról tartanak előadást. A sorozat végül a nyugaton élő alkotók munkásságának bemutatásával zárul május 25-én. Az előadásokat Czine Mihály, Pomogáts Béla és Gö- römbei András tartja meg minden alkalommal csütörtökön délután 17 órától a Szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban. Nyugtalan ősök öröksége Beszélgetés Beke Katával Szombaton délelőtt a mezőtúri városi könyvtárban Beke Kata találkozott pedagógus olvasóival, akik közírói munkásságáról és az oktató-nevelő munka aktuális problémáiról kérdezték. A találkozó végén kértünk az írónőtől interjút. — Miért Kata és nem Katalin? — Ezen a néven kezdtem el publikálni, ennek a névnek vannak népmeséi előzményei, Cserfes Kata, Okos Kata, Kócos Kata... — És Kádár Kata... — Hát igen, de remélem, hogy én azért nem leszek tragikus hősnő. — Kitől örökölte a nemes indulatait, mellyel a közélet küzdőterein csatázik? — A székely dédapám református pap volt és megülte Olmüczot, Kufsteint; a nagyapám igazgató-tanító egy székely faluban, nem volt olyan öregember, akit" ő ne tanított volna. Az első világháború idején, amikor az iskolának nem volt tüzelője, a sajátját áthordatta az iskola pincéjébe. Anyai nagyapám asztalosként kezdte, aztán 1937-ben a párizsi világkiállításon nagydíjat kapott a bútoraira. Gyára volt, amit ő üzemnek nevezett szerényen — egyik embereszményem ő, aki hat elemivel, autodidakta módon jutott el a nemesveretű magyar beszédig és vitte, amire vitte. Az ipartestület alelnö- keként úgyszólván kidobta a testület gróf elnökét — erre ráment a háza. Áz igazság bajnokának nevezték. Mikor megtört öregemberként mindenét elvesztette, akkor sem veszítette el a méltóságát. Hát ilyen ősökkel „mondja” én mit tehetek mást? — Az ön élete is olyan jól van megírva, mint a könyvei cikkei. Egyébként a kötelező örökségtől hogy jutott el az indulatos publikációkig? — Én soha nem akartam tanár lenni, történésznek készültem, de nem volt rá módom, az egyetemet is estin végeztem. Könyvkereskedelmi vállalatnál dolgoztam, szakmai tanfolyamokon tanítottam, és ott jöttem rá, hogy én szeretem ezt csinálni. Mindig is író akartam lenni, de úgy véltem, hogy nincs se tehetségem, se mondanivalóin. Dehát olyan borzasztó dolgok történtek körülöttem, hogy le kellett írni. Feladtam egy kéziratot postán az Élet és Irodalom szerkesztőségének, ahol a rovatvezetőt úgy hívták, hogy Száraz György, egy másik kéziratot a- Magvető Kiadónak, így jelent meg az első könyvem 1978-ban, és az első cikkem az ÉS-ben. Voltaképpen nekem egyetlen mondanivalóm van, hogy az ember morális lény és felelős a tetteiért. — Nem tudom, észrevet- te-e, hogy önnel annyian tudnak azonosulni? Mondok egy példát: „Nem vagyok mi” — címmel írt egy cikket az ÉS-ben. Esküszöm, magam is dolgoztam ezen a témán, aztán megjelent az írása és. azt mondtam, valójában ezt akartam én is — ha nem is így. — Hát igen, az én „zseniális” gondolataim általában azok' szoktak lenni, amit mindenki tud. Amikor azt mondták, hű de bátor vagyok, akkor én csodálkoztam: miért kell óriási bátorság ahhoz, hogy például lakásügyekben leírjam mindannak a 60 százalékát, amit mindenki tudott? Egyébként sajnálom, hogy elrontottam a cikkét... — ön szépen fogalmazta meg napjaink társadalmának elrendeződését. Azt mondta, kristályosodik az ország. Ebben a lélekemelő folyamatban Beke Kata kivel lenne „Mi”? — Például teljesen „Mi”- nek érzem magam a három hónapja megalakult Pedagógus Demokratikus Szakszervezettel, amelyik az egyik békásmegyeri általános iskolában bontott zászlót, és én a kétszáz alapító tag közé tartozom, és tagja vagyok a választmánynak, ami igen naev megtiszteltétes. Most már a taglétszámunk ezer fölött van. de beléphet bárki, aki a szűkebben vett közoktatási szakmában dolgozik. A szakszervezet célja az, hogy olyan érdekvédelmet teremtsen minden iskolában, amilyet a tanárok csinálnak maguknak — nem tartva el semmiféle apparátust. A tisztségviselők a szó legnemesebb értelmében mozgalmi emberek, az új szakszervezetnek pedig tapsztalatom szerint kifejezetten gerinckiegyenesítő hatása van. — A PDSZ-ben tehát nincs tagdíj és nincs bélyeg. — Nincs és mindenki tag lehet, jelentkezni pedig úgy kell, hogy egy jelentkezést lapot kell névvel, születési dátummal és az iskola megnevezésével elküldeni a Bu dapest, 1039. Bárczi Géza út 2. címre. Az alakuló közgyűlés megszavazott ügyvitelt célra tagonként száz forintot, ezt rózsaszín utalványon viszont a következő címre kell postázni: Budapest, XIII. kér. OTP Visegrádi út 7,/b. Számlaszám: 217-982 92 565 41 175-4. — E rövid adminisztratív kitérő rután egy praktikus kérdés: ilyen közéleti ambícióval nem kíván megpá lyázni valamilyen közjogi méltóságot — mondjuk az országgyűlési képviselői mandátumot a jövő évi választáson? — Ez látja eszembe se jutott. Remélem azért, hogy a következő parlament már más lesz, és onnan nem fogok hiányozni. Én nagyon reménykedem abban, hogy a magyar nemzet ismét bebizonyítja; van józan esze és van életereje is, mert éneikül az ország nem létezhet Egyébként a PDSZ választmányában olyan kollégákat ismertem meg, akik nálam sokkal különbek, sokkal ok ■> sabbak és fiatalabbak. — Szeret írni? — Kezdetben egyszerűen nem ment a fejembe, hogy ami nekem gyönyörűség, azért még fizetnek is. Kosztolányi írja valahol, az az érzésem, hogy amikor az íra sáért pénzt kap. azért fi - zetik, amiért dohányzik. Ámbár lehet hogy a dohányzó sért többet fizetnének. — IKöszönöm a beszélgetést-. Palágyi Béla Nevezetes épületeink nyomában II kunszentmártoni római katolikus templom A templom történetéről Józsa László helytörténetkutató tanár tanulmánya mond a legtöbbet. A Honismeret című folyóiratban publikált írás szerint az idén már a 205. évébe lép a kunszentmártoni • római katolikus templom. A török idők pusztításai után — úgy 1719 táján — újra benépesült Kunszentmár- ton. A lakóházak között ekkor már feltűnt egy szerény kápolna, majd 1722-ben egy komolyabbnak mondható templom. A jó minőségű termőföld a 18. század közepén sokakat vonzott ide a katolikus jászok közül, így 1745- ben felépült a harmadik templom, amelynek kivitelezésére „Füleken lakó becsületes Szablyik János Uramat” hívták meg. Az építkezés el is kezdődött, de hamarosan kiderült: vészesen ürül a kassza. A templomhajó elkészült ugyan, de a toronyra már nem futotta a pénzből. Tizennyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy helyreálljon a pénzügyi egyensúly. A helyiek ismét Szablyik Jánost bízták meg a torony felhúzásával. Alig három évtized múltán jókora repedések keletkeztek a templomboltozaton. A kor ismert építőmestere, Jung József írásban nyújtotta be arra vonatkozó bizonyítékait, hogy a legkisebb elemi csapás is katasztrófát okozhat az épületben. Megszívlelvén a jótanácsot, a községi elöljáróság amellett döntött, hogy a templomot le kell bontani, de helyébe újat, erősebbet kell emeltetni. * 1781-ben elkezdődött a munka. Jung a Jászságban ismert és alkalmazott eljárással — az úgynevezett íves csatlakozással — kötötte össze a tornyot a hajóval. A templomot 1784. november 11-én szentelték fel, de kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a húsz évvel korábban épült torony arányaiban nem illeszkedik a hajóhoz. Jóval később, 1823- ra alakult úgy a helyzet, hogy a tornyot megmagasíthatták. A nagyablakok szintjén erkélyt (a helyiek nyelvén „sétálót”) képeztek ki, illetve a tetejére rézsisakot J. J. (Fotó: T. Z.) helyeztek. 1895-ben azonban a tönkrement tetőzet helyére egy 23 méter magas vörösréz sisakot emeltek, s ezzel a torony mintegy 60 méteresre növekedett. A templom belső festését a helybeli születésé Dós a Lukács iparművészre bíz tó: 1909-ben. A mennyezetire:, kokat Muhits Sándor festő tanár készítette. A templom belső terének érdekessége még a főoltárkép, amely 1789-ben készült Czirkler János egri műhelyében. T úsztörténet
