Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 27. 3 Kizárások a Kisgazdapártban Ma véget ér a XX. jubi­leumi Jász-Nagykun Farsang „Minden jó, ha jó a vége” címmel tartják este a Tal­linn Étteremben a vendég­látósok szakszervezeti bizott­ságának farsangzáró vacso­raestjét. Szombaton a szol­noki Múzeum Étteremben a Farsangi Sulibuli gasztronó­miai vetélkedőn a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főiskola, a szakközépiskola, a szakmunkásképző valamint az MN 1936 alakulat sza­kács- és felszolgálócsapatai versenyeztek az első helyért, melyet a főiskolások nyer­tek meg a szakmunkás- tanulók előtt. Egyes vé­lemények szerint a szak­mai vetélkedőt a szak­munkások nyerték, de a kü­lönböző vetélkedők alapján mégis a főiskolások kerültek első helyre. Az igazságtalan­nak tartott döntés miatt a szakmunkáscsoport nem vet­te át a díjat. Képünkön a zsűri előtt „vizsgáznak” a szakmunká­sok. — nzs — A Győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár az előzetes tervek szerint 53 millió négy­zetméter műbőrt gyárt az idén. A sokrétű gyártástechnológia több gyártmánycsalád kialakítását teszi lehetővé. Képünkön: jelentős mennyiségű nyugati exportot takaríthat meg az ország azzal, hogy a Graboplastban mosogató, illetve törlőkendőt készítenek. A képen: készül az alapanyag (MTI-totó: Matusz Károly) Magyar színekben hárman Vásári tudósítás Frankfurtból Valóban tavaszt idéz február végén az időjárás Euró­pában, így jogos a jelző a Frankfurti Tavaszi Vásár elne­vezésben. A vásárváros életében ez a legnagyobb rendez­vény, de nem az egyedüli. 421) ezer négyzetméternyi kiál­lítóterületén, tíz épület több szintjén, február 18-tól 22-ig 4500 cég mutatta be portékáit. A külföldi kiállítók — 1840-en — a világ nyolcvan országából jöttek. A vásár rendezői száz országból százezer látogatóra számítottak. A vásárújság tudósítása szerint minden eddiginél több érdeklődő érkezett, amit a bemutatott áruk sokféleségé­vel, számuk növekedésével magyaráznak. A monumentális kiállítás meghatározott rend szerinti csoportosításban nyert elhe­lyezést a hatalmas csarno­kokban. A kilences csarnok harmadik szintjén, 16 négy­zetméternyi területen a Hű­tőgépgyár mutatta be autó- és habszifonjait. A tízes csarnokban, ahol öt szinten üveg- és porcelánáruk szak­vására kapott helyet, az Am­fora Vállalat és a Herendi Porcelángyár képviselte a magyar színeket. A vásár méretének illusztrálására annyit, hogy a 9-10. csarnok körülbelül két kilométerre van a főbejárattól. Az épü­leteket összekötő függőfo­lyosók mozgójárdáin halad­va is legalább 20 perc, míg odaér a látogató. Talán egy hét sem lenne elég, hogy minden kiállítást, — a koz­metikait, az irodatechnikait, az iparművészetit, a lakbe­rendezésit, a világítástechni­kait, — melyek egy-egy épületben kaptak helyet — végignézze az ember. Aki a háztartási cikkek arzenálját választotta ki, az megcélozta a kilences csarnokot. Itt az­tán a teflonedénytől a krump­litisztító keféig, a WC-tetőtől a fakanálig, a mézeskalá- csos sütőformától a kötöző­zsinegekig, a kenyérszelete­lőtől a mindentudó konyhai masináig mindent megtalált. A szifonok konkurens cé­gei közül az NSZK-beli a jászberényiek standjától nem messze mutatta be porté­káit. A látogatók, érdeklő­dők nagy számban mustrál­ták meg a magyar terméket, amely nem ismeretlen a kül­földi vásárlók körében. Új­donságnak számított ezen a vásáron, hogy sok távol-ke­leti, dél-koreai, izraeli üz­letember tisztelte meg a Le­hel standját. Konkrét üzlet­kötés ugyan nem született, nem is ez a célja a vásár­nak — a kapcsolatfelvétel, a tájékozódás a kondíciók felmérése reményt keltő. A Hűtőgépgyár jól bevált kereskedelempolitikai lépése, hogy év elején három nagy nemzetközi vásáron építi, ápolja piaci kapcsolatait, így volt ez idén is. A januá­ri párizsi, majd a február eleji, Kölnben rendezett, Domotechnika- vásáron, és most a frankfurtin vett részt. A hűtő- és fagyasztó­készülékek kölni bemutat­kozása is sikeres volt. Az új termékek, a 230 literes fa­gyasztó, a 285/125 literes kombináció, és a 300 literes fagyasztóláda sok érdeklő­dőt vonzott. A vásárok nem­csak a kereskedők, hanem a műszakiak szempontjából is hasznosak, hisz a konkuren­sek újdonságaival, a fejlesz­tési tendenciákkal ilyen al­kalmakkor lehet megismer­kedni. A nyugatnémet újságok, a kölni vásár előtt oldalas hir­detésben adták tudtui, hogy az AEG, a Liebherr, a Ba- uchnecht cég hűtőkészülékei környezetkímélő, új freon- nal készülnek. Erre a Lehel­nek is fel kell készülni, mert a nyugati országok szakem­berei kényesen ügyelnek az ilyesmire. A környezetvédő mozgalmak tagjai pedig tün­tetnek, felvonulnak, de­monstrációt szerveznek. Feb­ruár 20-án épp az atomfegy­verek ellen tiltakoztak, alig két utcával arrébb a Frank­furter Hof-tól, ahol Marga­ret Thatcher brit miniszter- elnök és Kohl nyugatnémet kancellár katona-politikai és a Közös Piacot érintő kérdé­sekről tárgyalt. A Majna-parti városban azóta véget ért a tavaszi vá­sár, a kiállítást lebontották, hogy helyet kapjon az újabb. A frankfurti üzletek­ben pedig visszaköszönnek a .vásáron látott csodák, mert nagyrészük kapható minde­nütt. Kiss Erika A Magyár Távirati Irodá­hoz pénteken eljuttatott köz­lemény szerint a Független Kisgazdapárt Politikai Bi­zottsága kizárta négy tag­ját a pártból. A kizárásról dr. Ravasz Károly a követ­kezőket mondotta az MTI tudósítójának. — A Független Kisgazda­párt legaktívabb és legkép­zettebb tisztségviselői — fi­gyelemmel a jelenlegi poli­tikai helyzetre — és a tag­ság sürgetésének hangot ad­va dinamikusabb politizálást kívántak a pártvezetéstől. Emellett átfogó program ki­dolgozását is szerették volna a párttagok, amit Pártay Ti­vadar elnök ellenzett. Az én „bűnöm” az volt, hogy eze­ket a gondolatokat, követelé­seket támogattam. A már néhány hete folyó vita töb­bek között a március 15- ének, az alternatív szerveze­tekkel közös megünneplése körül bontakozott ki. A Kisgazdapárt 15 tagú Politikai Bizottságának feb­ruár 24-i ülésén az elnök na­pirend előtt javasolta né­gyünk kizárását, akik közül — mint a Politikai Bizott­ság tagjai — ketten voltunk jelen. A pártunk főügyészé­nek tiltakozása ellenére, mi­szerint erre a jogi aktusra a Politikai Bizottságnak nincs hatásköre, a pártelnök kierőszakolta a szavazást. A kizárási határozaot természetesen nem fogadjuk el, nem tartjuk jogosnak. A kibővített Intéző Bizottság hivatott arra — minthogy ez választotta a Politikai Bi­zottságot is —, hogy a tagság megkérdezése után ügyünk­ben, valamint a pártvezetés összetétele és stílusa felett döntsön. Kisül* alakul meg a MIGYÉSZ Alakuló közgyűlést hirde­tett. végül hasznos előkészí­tő eszmecserét tartott a Magyar Ifjúsági és Gyermek Érdekvédelmi Szövetség szombaton Budapesten, az Építők székházában. A köz­gyűlés elé terjesztett alap­szabály-tervezetet annak ki­dolgozatlansága miatt a je­lenlevők nem fogadták el; hanem szervezőbizottságot alakítottak egy új tervezet kidolgozására és a követke­ző. körültekintőbben előké­szített alakuló közgyűlés összehívására. Ma véget ér a Jász-Nagykun Farsang Megújuló békemozgalom Békesség magunkkal, békesség a világgal A napról napra változó magyar valóságban egyáltalán nem csodálkozni való, hogy megújulásra ké­szül a magyar békemozga­lom is. Országszerte erről folytat mostanság megbe­széléseket az Országos Bé­ketanács. összehívja az egy- egy megyében élő OBT-tag- jait. a békeklubok vezetőit, s megpróbál szót érteni csu­pán egyetlen de a jövő szempontjából korántsem lé­nyegtelen tényben: tárja szélesebbre kapuit a béke­mozgalom, fogadjon soraiba minden szervezetet, egyesü­letet, csoportot és egyént is, amely és aki aggódik a bé­ke ügyéért s érte tenni se rest. Az egyesületek, társasá­gok, szervezetek s lassan már a pártok szerveződésé­nek korában az ember haj­lamos rá, hogy kézlegyintés­sel elintézze; ugyan már, mit is akarunk mi 1989-ben békemozgalomban, amikor mindennel és e«yre inkább békétlenek vagyunk. És ebben a megállapítás­ban sok igazság van. Tény­leg békétlenek vagyunk, bé- kétlenkedők, munkahelyen és utcán, családban és rég szeretett baráti körökben, s fogyóban, egyre fogyóban a belső békénk is. Kevés jó­kedvű emberrel találkozik városban és falun manapság az ember. Annál több gond­terhelt, gyanakvó, lázongó vagy szorongó típusokkal ta­lálkozhatunk napjában. Van­nak, akik legszívesebben a fürdővízzel együtt a gyere­ket is kiöntenék — minden rossz nekik, ami régi, s szájuk csak biggyesztésre áll, ha valahol vitában elhang­zik: de hiszen a vívmánya­inkat meg kellene őriznünk! Ök a mindent tagadó, a min­dent rosszalló, a kritikus­kritikusok. Sajnos vannak, egyre töb­ben vannak hozzájuk hall­gatagon csatlakozók is. ök nem vitáznak, nem ócsárol­nak semmit, nem követelik a múlt hibáiért felelősöknek se a fejét, se a nyugdíját — ők a türelmesen várók. Ak­kor se szólnak bele a pa­rázs vitákba, ha annak ki­menetele a saját bőrüket is érinti. Ilyenkor elnéznek a vitázók feje fölött, talán kis lekicsinylő mosoly féle is látható a szájuk sarkán. Nem szólnak. Legföljebb ott­hon vagy a legbensőbb ba­rátnak mondják: hadd mar­ják egymást, megérdemlik, s ha vége lesz, majd én akkor mondom a magamét. És persze hogy vannak, akik szomorkodón, sírósan „csak” panaszkodnak. Tu­lajdonképpen nekik van a leginkább igazuk. Nekik nem jut eszükbe, hogy szót kellene emelni a mamut­nyugdíjak miatt, s meg kel­lene kérdezni, ki hogyan jutott úi lakáshoz, jó ko­csihoz. ök csak azt tudják, mennyi az övék, s hogy él­ni szeretnének. És minden­nap tapasztalják, hogy ab­ból, ami az övék. lassan már nem lehet élni... Míg az előbbiek az idő­sebbekre jellemző, ki ne hagyjuk a minden új és min­den változás után legérzé­kenyebben érdeklődő ifjú­ságot. Azokat, akiket szüle­ik már rég csak sajnálko­zással említenek: „hiszen ha gondoltuk volna, mire ne­veljük föl őket”. Anélkül, hogy generációk között va­lamiféle igazságtételre töre­kednénk, leginkább nekik kell igazat adni, amikor bé- kétlenkednek. Olyan homá­lyos, zavaros, be- és kilát­hatatlan a jövőkép, hogy az ember tényleg fölteszi a kérdést magában: vajon mi­re nevelkedik a ma ifjúsá­ga? Lesz-e értelme tudomá­nyok elsajátításának vagy akárcsak egy szakma meg­tanulásának is — mire vé­geznek. jut-e nekik munka­pad, katedra, tervezőasztal ? És vajh. ha családot alapí­tanak, mikor lesz, lesz-e fe­jük fölött tető, ahol élhetik a maguk életét? És ők med­dig fogják fizetni az önálló otthon már most is nyomo­rító terheit? És lesz-e ked­ve a ’90-es évek elején akár egy gyereket is világra hoz­ni annak a dolgozó fiatal- asszonynak, aki látja már 1989-ben, mibe kerül egy gyerekcipő, egy bébirugda- lózó? Békétlenkedünk. Egyre sű­rűbben, s egyre türelmetle­nebbül. Kicsi, maradék bel­ső békénket is porlasztja ez az idei év, ez az alig két hónap 1989-ből. A magyar háziasszonyok egyre dühöd- tebben járnak az áruházak, boltok falai között, márseji- ki. semminek nem tudja az árát — minek is. Csak két hónap alatt az összes alap­vető élelmiszer és ötezer mindennapos fogyasztási cikk ára változott s velük együtt ki tudja hány sza­badáras terméké megy föl éppen akkor, mikor e soro­kat gépeljük? Az idősebbek nem váltják ki a drága gyógyszereket, s közben az iskolás gyerekek egyre in­kább lenézik saját szülei­ket. A gyerek ugyanis még nem érti meg, miért telik az osztálytársnak (és a csu­da tudja hogy, de minden osztályban akad legalább egy ilyen) Adidas melegítő­re, Seiko órára. Puma cipő­re. És nem érti a középis­kolás, apja miért nem tud egy-két ezrest kivágni a ta­vaszi osztálykirándulásra, s békétlenkedik az érettségiző, miért ne mehetne szmoking­ban a szalagavatóra? Korosztályok vitáznak, családok veszekednek, em­berek irigykednek és gyű­lölködnek — s ebben a zi­lált világban szeretné na­gyobb táborrá fejleszteni a békéért harcolókat a moz­galom. Félő. kevés sikerrel. Felőröljük magunkat munka­helyi vitákban, pártcsatáro­zásokban ilyen és olyan par­lamentekben s a maradék erőnkkel még otthon is az asztalt csapkodjuk. S köz­ben akárhogy is tagadjuk, valamennyien féltjük, óvjuk a békét. A magunkét, a tár­sadalomét. az országét, az egész világét. Van, aki „már- csak az hiányozna” felkiál­tással mások „csak a bé­kénk maradjon meg” sóha­jokkal. A magyar békemozgalom megújulni készül. Ezek a kora tavaszi beszélgetések nemcsak a megújuláshoz használhatnak, hanem kicsit rádöbbenthetik a beszélgető­ket arra is: mindenkinek kell, szükséges a saját béke. A belső békesség, a megér­tés, a türelem egymás iránt, a szeretet. De jó lenne, ha kis és nagy tárgyalóasztalok mellett ez is egy vezérel­vünk lenne manapság. Hogy múlna az önzés, az irigyke­dés, az oktalan gyűlölködés, a harag. Fejünk fűlött úgyis túlságosan borult az ég. A borús felhőket el­oszlatni borús gondolatú em­berek sosem fogják. A bé­kétlenség csak boldogtalan­ságot eredményezhet. (S. J.) Szerződéses üzemeltetésbe adjuk a Szolnok Vasútállo­más melletti 70 férőhelyes fizetőparkolót Jelentkezési határidő 1989. március 20. Versenytárgya­lás ideje és helye 1989. március 31. (péntek) 10 óra Szol­nok Tiszaliget. Érdeklődni lehet március 1-jétől a Városgondnoksági Irodán, ahol írásos tájékoztatást és jelentkezési lapot lehet átvenni. (3132)

Next

/
Thumbnails
Contents