Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 27. 3 Kizárások a Kisgazdapártban Ma véget ér a XX. jubileumi Jász-Nagykun Farsang „Minden jó, ha jó a vége” címmel tartják este a Tallinn Étteremben a vendéglátósok szakszervezeti bizottságának farsangzáró vacsoraestjét. Szombaton a szolnoki Múzeum Étteremben a Farsangi Sulibuli gasztronómiai vetélkedőn a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, a szakközépiskola, a szakmunkásképző valamint az MN 1936 alakulat szakács- és felszolgálócsapatai versenyeztek az első helyért, melyet a főiskolások nyertek meg a szakmunkás- tanulók előtt. Egyes vélemények szerint a szakmai vetélkedőt a szakmunkások nyerték, de a különböző vetélkedők alapján mégis a főiskolások kerültek első helyre. Az igazságtalannak tartott döntés miatt a szakmunkáscsoport nem vette át a díjat. Képünkön a zsűri előtt „vizsgáznak” a szakmunkások. — nzs — A Győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár az előzetes tervek szerint 53 millió négyzetméter műbőrt gyárt az idén. A sokrétű gyártástechnológia több gyártmánycsalád kialakítását teszi lehetővé. Képünkön: jelentős mennyiségű nyugati exportot takaríthat meg az ország azzal, hogy a Graboplastban mosogató, illetve törlőkendőt készítenek. A képen: készül az alapanyag (MTI-totó: Matusz Károly) Magyar színekben hárman Vásári tudósítás Frankfurtból Valóban tavaszt idéz február végén az időjárás Európában, így jogos a jelző a Frankfurti Tavaszi Vásár elnevezésben. A vásárváros életében ez a legnagyobb rendezvény, de nem az egyedüli. 421) ezer négyzetméternyi kiállítóterületén, tíz épület több szintjén, február 18-tól 22-ig 4500 cég mutatta be portékáit. A külföldi kiállítók — 1840-en — a világ nyolcvan országából jöttek. A vásár rendezői száz országból százezer látogatóra számítottak. A vásárújság tudósítása szerint minden eddiginél több érdeklődő érkezett, amit a bemutatott áruk sokféleségével, számuk növekedésével magyaráznak. A monumentális kiállítás meghatározott rend szerinti csoportosításban nyert elhelyezést a hatalmas csarnokokban. A kilences csarnok harmadik szintjén, 16 négyzetméternyi területen a Hűtőgépgyár mutatta be autó- és habszifonjait. A tízes csarnokban, ahol öt szinten üveg- és porcelánáruk szakvására kapott helyet, az Amfora Vállalat és a Herendi Porcelángyár képviselte a magyar színeket. A vásár méretének illusztrálására annyit, hogy a 9-10. csarnok körülbelül két kilométerre van a főbejárattól. Az épületeket összekötő függőfolyosók mozgójárdáin haladva is legalább 20 perc, míg odaér a látogató. Talán egy hét sem lenne elég, hogy minden kiállítást, — a kozmetikait, az irodatechnikait, az iparművészetit, a lakberendezésit, a világítástechnikait, — melyek egy-egy épületben kaptak helyet — végignézze az ember. Aki a háztartási cikkek arzenálját választotta ki, az megcélozta a kilences csarnokot. Itt aztán a teflonedénytől a krumplitisztító keféig, a WC-tetőtől a fakanálig, a mézeskalá- csos sütőformától a kötözőzsinegekig, a kenyérszeletelőtől a mindentudó konyhai masináig mindent megtalált. A szifonok konkurens cégei közül az NSZK-beli a jászberényiek standjától nem messze mutatta be portékáit. A látogatók, érdeklődők nagy számban mustrálták meg a magyar terméket, amely nem ismeretlen a külföldi vásárlók körében. Újdonságnak számított ezen a vásáron, hogy sok távol-keleti, dél-koreai, izraeli üzletember tisztelte meg a Lehel standját. Konkrét üzletkötés ugyan nem született, nem is ez a célja a vásárnak — a kapcsolatfelvétel, a tájékozódás a kondíciók felmérése reményt keltő. A Hűtőgépgyár jól bevált kereskedelempolitikai lépése, hogy év elején három nagy nemzetközi vásáron építi, ápolja piaci kapcsolatait, így volt ez idén is. A januári párizsi, majd a február eleji, Kölnben rendezett, Domotechnika- vásáron, és most a frankfurtin vett részt. A hűtő- és fagyasztókészülékek kölni bemutatkozása is sikeres volt. Az új termékek, a 230 literes fagyasztó, a 285/125 literes kombináció, és a 300 literes fagyasztóláda sok érdeklődőt vonzott. A vásárok nemcsak a kereskedők, hanem a műszakiak szempontjából is hasznosak, hisz a konkurensek újdonságaival, a fejlesztési tendenciákkal ilyen alkalmakkor lehet megismerkedni. A nyugatnémet újságok, a kölni vásár előtt oldalas hirdetésben adták tudtui, hogy az AEG, a Liebherr, a Ba- uchnecht cég hűtőkészülékei környezetkímélő, új freon- nal készülnek. Erre a Lehelnek is fel kell készülni, mert a nyugati országok szakemberei kényesen ügyelnek az ilyesmire. A környezetvédő mozgalmak tagjai pedig tüntetnek, felvonulnak, demonstrációt szerveznek. Február 20-án épp az atomfegyverek ellen tiltakoztak, alig két utcával arrébb a Frankfurter Hof-tól, ahol Margaret Thatcher brit miniszter- elnök és Kohl nyugatnémet kancellár katona-politikai és a Közös Piacot érintő kérdésekről tárgyalt. A Majna-parti városban azóta véget ért a tavaszi vásár, a kiállítást lebontották, hogy helyet kapjon az újabb. A frankfurti üzletekben pedig visszaköszönnek a .vásáron látott csodák, mert nagyrészük kapható mindenütt. Kiss Erika A Magyár Távirati Irodához pénteken eljuttatott közlemény szerint a Független Kisgazdapárt Politikai Bizottsága kizárta négy tagját a pártból. A kizárásról dr. Ravasz Károly a következőket mondotta az MTI tudósítójának. — A Független Kisgazdapárt legaktívabb és legképzettebb tisztségviselői — figyelemmel a jelenlegi politikai helyzetre — és a tagság sürgetésének hangot adva dinamikusabb politizálást kívántak a pártvezetéstől. Emellett átfogó program kidolgozását is szerették volna a párttagok, amit Pártay Tivadar elnök ellenzett. Az én „bűnöm” az volt, hogy ezeket a gondolatokat, követeléseket támogattam. A már néhány hete folyó vita többek között a március 15- ének, az alternatív szervezetekkel közös megünneplése körül bontakozott ki. A Kisgazdapárt 15 tagú Politikai Bizottságának február 24-i ülésén az elnök napirend előtt javasolta négyünk kizárását, akik közül — mint a Politikai Bizottság tagjai — ketten voltunk jelen. A pártunk főügyészének tiltakozása ellenére, miszerint erre a jogi aktusra a Politikai Bizottságnak nincs hatásköre, a pártelnök kierőszakolta a szavazást. A kizárási határozaot természetesen nem fogadjuk el, nem tartjuk jogosnak. A kibővített Intéző Bizottság hivatott arra — minthogy ez választotta a Politikai Bizottságot is —, hogy a tagság megkérdezése után ügyünkben, valamint a pártvezetés összetétele és stílusa felett döntsön. Kisül* alakul meg a MIGYÉSZ Alakuló közgyűlést hirdetett. végül hasznos előkészítő eszmecserét tartott a Magyar Ifjúsági és Gyermek Érdekvédelmi Szövetség szombaton Budapesten, az Építők székházában. A közgyűlés elé terjesztett alapszabály-tervezetet annak kidolgozatlansága miatt a jelenlevők nem fogadták el; hanem szervezőbizottságot alakítottak egy új tervezet kidolgozására és a következő. körültekintőbben előkészített alakuló közgyűlés összehívására. Ma véget ér a Jász-Nagykun Farsang Megújuló békemozgalom Békesség magunkkal, békesség a világgal A napról napra változó magyar valóságban egyáltalán nem csodálkozni való, hogy megújulásra készül a magyar békemozgalom is. Országszerte erről folytat mostanság megbeszéléseket az Országos Béketanács. összehívja az egy- egy megyében élő OBT-tag- jait. a békeklubok vezetőit, s megpróbál szót érteni csupán egyetlen de a jövő szempontjából korántsem lényegtelen tényben: tárja szélesebbre kapuit a békemozgalom, fogadjon soraiba minden szervezetet, egyesületet, csoportot és egyént is, amely és aki aggódik a béke ügyéért s érte tenni se rest. Az egyesületek, társaságok, szervezetek s lassan már a pártok szerveződésének korában az ember hajlamos rá, hogy kézlegyintéssel elintézze; ugyan már, mit is akarunk mi 1989-ben békemozgalomban, amikor mindennel és e«yre inkább békétlenek vagyunk. És ebben a megállapításban sok igazság van. Tényleg békétlenek vagyunk, bé- kétlenkedők, munkahelyen és utcán, családban és rég szeretett baráti körökben, s fogyóban, egyre fogyóban a belső békénk is. Kevés jókedvű emberrel találkozik városban és falun manapság az ember. Annál több gondterhelt, gyanakvó, lázongó vagy szorongó típusokkal találkozhatunk napjában. Vannak, akik legszívesebben a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenék — minden rossz nekik, ami régi, s szájuk csak biggyesztésre áll, ha valahol vitában elhangzik: de hiszen a vívmányainkat meg kellene őriznünk! Ök a mindent tagadó, a mindent rosszalló, a kritikuskritikusok. Sajnos vannak, egyre többen vannak hozzájuk hallgatagon csatlakozók is. ök nem vitáznak, nem ócsárolnak semmit, nem követelik a múlt hibáiért felelősöknek se a fejét, se a nyugdíját — ők a türelmesen várók. Akkor se szólnak bele a parázs vitákba, ha annak kimenetele a saját bőrüket is érinti. Ilyenkor elnéznek a vitázók feje fölött, talán kis lekicsinylő mosoly féle is látható a szájuk sarkán. Nem szólnak. Legföljebb otthon vagy a legbensőbb barátnak mondják: hadd marják egymást, megérdemlik, s ha vége lesz, majd én akkor mondom a magamét. És persze hogy vannak, akik szomorkodón, sírósan „csak” panaszkodnak. Tulajdonképpen nekik van a leginkább igazuk. Nekik nem jut eszükbe, hogy szót kellene emelni a mamutnyugdíjak miatt, s meg kellene kérdezni, ki hogyan jutott úi lakáshoz, jó kocsihoz. ök csak azt tudják, mennyi az övék, s hogy élni szeretnének. És mindennap tapasztalják, hogy abból, ami az övék. lassan már nem lehet élni... Míg az előbbiek az idősebbekre jellemző, ki ne hagyjuk a minden új és minden változás után legérzékenyebben érdeklődő ifjúságot. Azokat, akiket szüleik már rég csak sajnálkozással említenek: „hiszen ha gondoltuk volna, mire neveljük föl őket”. Anélkül, hogy generációk között valamiféle igazságtételre törekednénk, leginkább nekik kell igazat adni, amikor bé- kétlenkednek. Olyan homályos, zavaros, be- és kiláthatatlan a jövőkép, hogy az ember tényleg fölteszi a kérdést magában: vajon mire nevelkedik a ma ifjúsága? Lesz-e értelme tudományok elsajátításának vagy akárcsak egy szakma megtanulásának is — mire végeznek. jut-e nekik munkapad, katedra, tervezőasztal ? És vajh. ha családot alapítanak, mikor lesz, lesz-e fejük fölött tető, ahol élhetik a maguk életét? És ők meddig fogják fizetni az önálló otthon már most is nyomorító terheit? És lesz-e kedve a ’90-es évek elején akár egy gyereket is világra hozni annak a dolgozó fiatal- asszonynak, aki látja már 1989-ben, mibe kerül egy gyerekcipő, egy bébirugda- lózó? Békétlenkedünk. Egyre sűrűbben, s egyre türelmetlenebbül. Kicsi, maradék belső békénket is porlasztja ez az idei év, ez az alig két hónap 1989-ből. A magyar háziasszonyok egyre dühöd- tebben járnak az áruházak, boltok falai között, márseji- ki. semminek nem tudja az árát — minek is. Csak két hónap alatt az összes alapvető élelmiszer és ötezer mindennapos fogyasztási cikk ára változott s velük együtt ki tudja hány szabadáras terméké megy föl éppen akkor, mikor e sorokat gépeljük? Az idősebbek nem váltják ki a drága gyógyszereket, s közben az iskolás gyerekek egyre inkább lenézik saját szüleiket. A gyerek ugyanis még nem érti meg, miért telik az osztálytársnak (és a csuda tudja hogy, de minden osztályban akad legalább egy ilyen) Adidas melegítőre, Seiko órára. Puma cipőre. És nem érti a középiskolás, apja miért nem tud egy-két ezrest kivágni a tavaszi osztálykirándulásra, s békétlenkedik az érettségiző, miért ne mehetne szmokingban a szalagavatóra? Korosztályok vitáznak, családok veszekednek, emberek irigykednek és gyűlölködnek — s ebben a zilált világban szeretné nagyobb táborrá fejleszteni a békéért harcolókat a mozgalom. Félő. kevés sikerrel. Felőröljük magunkat munkahelyi vitákban, pártcsatározásokban ilyen és olyan parlamentekben s a maradék erőnkkel még otthon is az asztalt csapkodjuk. S közben akárhogy is tagadjuk, valamennyien féltjük, óvjuk a békét. A magunkét, a társadalomét. az országét, az egész világét. Van, aki „már- csak az hiányozna” felkiáltással mások „csak a békénk maradjon meg” sóhajokkal. A magyar békemozgalom megújulni készül. Ezek a kora tavaszi beszélgetések nemcsak a megújuláshoz használhatnak, hanem kicsit rádöbbenthetik a beszélgetőket arra is: mindenkinek kell, szükséges a saját béke. A belső békesség, a megértés, a türelem egymás iránt, a szeretet. De jó lenne, ha kis és nagy tárgyalóasztalok mellett ez is egy vezérelvünk lenne manapság. Hogy múlna az önzés, az irigykedés, az oktalan gyűlölködés, a harag. Fejünk fűlött úgyis túlságosan borult az ég. A borús felhőket eloszlatni borús gondolatú emberek sosem fogják. A békétlenség csak boldogtalanságot eredményezhet. (S. J.) Szerződéses üzemeltetésbe adjuk a Szolnok Vasútállomás melletti 70 férőhelyes fizetőparkolót Jelentkezési határidő 1989. március 20. Versenytárgyalás ideje és helye 1989. március 31. (péntek) 10 óra Szolnok Tiszaliget. Érdeklődni lehet március 1-jétől a Városgondnoksági Irodán, ahol írásos tájékoztatást és jelentkezési lapot lehet átvenni. (3132)
