Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

MaaazL. A negyedik Finta apja Hayes bíboros már­vány mellszobrával bekerült a Metropolitan Múzeumba, de Magyarországon, Túrke- vén kívül még alig volt ki­állítása. Különösen nem a fővárosban! Nem külö­nös ...? — No comment. — 'Akkor térjünk vissza Amerikába. Az őszi ván­dorlás című kompozíciója igen érdekes pályát futott be. Szó Volt arról, hogy a A legutóbbi Téli Tárlaton igen nagy tetszést váltott ki Finta Sándor Pillangó című ifehérmárvány-szobra. A kompozíció nagyon is töré­keny pillanatot örökít, meg amikor a két szárny csukva van. Ez annyira plasztikus te várja, hogy a hófehér látvány, hogy aki nézi, szin- lepke hirtelen szétcsapja finom vonalú szárnyait, és ellibben. A Pillangó, a Tükörké­pek, az Ördögök és Finta Sándor más munkái arról győzik meg a krónikást is, hogy már nem három, ha­nem négy Fintánk van. A nagyapa, tengerentúli nevén Alexander Finta, testvérei; — A ,,nagy árnyak” ambi­cionálták, vagy — netán — bénították? — Volt mit meggondol­nom elsősorban ahhoz kel­lett nagy önkontroll, hogy megjelenhetek-e a nyilvá­nosság előtt a szobraimmal. s — Egyszerű igazság: a név kötelez?! De ezen a di­lemmán már túljuthatott, legfeljebb a névazonosság zavarhatja a környezetét. — Olyan gyorsan történ­tek körülöttem a dolgok, hogy nem gondoltam végig a névazonosságot. — A nagyapja halála után három évtizeddel járt elő­ször Amerikában. Mit tapasz­talt, mennyire él ott a Fin- ta-kultusz. — Inkább nimbuszt mon­danék. A régi, ottani ma­gyarok között ma is nagy név az övé, művészi mun­kássága mellett emberi nagyságának emlékét is megőrizték. — Látta a nagyapja „kinti” szobrait? Tükörkép Pillangó (fehér márvány) Sámuel és Gergely, aki Zádory Oszkár néven alko­tott maradandót. A szobrászdinasztia leg­fiatalabb alkotójának élet­útja már eddig is sok hason­lóságot mutatott a nagyap­jáéval. Huszonévesek mind­ketten, amikor egyszerre csak szobrászkodni kezde­nek. Az idős Finta, még a századfordulót követő évek­ben, kényszerlakhélyén, az unoka pedig 1980-ban a Kevi Körben. Amíg az anyag formálásának kény­szerét nem érezték meg. egyikőjük sem gondolt arra, hogy valaha is művészem­ber legyen. A negyedik Fintának ideálisabb körülmények kö­zött indult a pályája. Az első próbálkozások után né­hány évvel később már ön­álló kiállítással jelentkezhet a Gyulai Vármúzeumban (1982), a Kevi Körben több szobrász őstehetséggel dol­gozhat együtt. Papi Lajos segítő ösztönzését is érezhe­ti. Nem a Képzőművészeti Alapba történt felvétel a mindent eldöntő tényező, de az ifjú szobrász számára nyilván sokat jelentett, hogy 1984-ben felvették tagjai közé. Tavaly Bácskai Bertalan­nal és Takács Győzővel megalakították Túrkevén az ARGÓ Képzőművészeti Al­kotóközösséget, amely szol­gáltató és művészeti mű­hely egyszerre, — Néhányat sikerült megnéznem, csakhát ott tényleg nagyok a távolsá­gok: Los Angeles, Pitts- bourgh, Cleveland, .New- York ahol a szobrai állnak, a Rio de Janeiró-i monu- mentjeinek felkeresésére nem is gondolhattam. Meg­lehetősen kötött volt a programom is, hiszen egy floridai művészeti főiskola hívott meg, műtermet ad­tak, referenciaanyagot ké­szíthettem. Ezek alapján az­tán — nem is tudom, el­mondjam-e — igen sok meg­rendelést kaptam, főleg portrékat készítettem. Per­sze mást is. Tavaly aztán sikerült átmennem Kalifor­niába is. — Köreinkből 'valószínű­leg ön az utolsó, aki Kántor Katát nagyapja özvegyét még életben találta. — Igen, valószínű. Sajnos azóta, 1988. november 23-án, 96 éves korában elhunyt. A végrendelet a napokban ér­kezett meg, nagyapám szá­mos munkáját a túrkevei múzeumra hagyományozta. — Tovább gazdagodik te­hát műkincsekben, relikvi­ákban a Finta Múzeum. Mi a véleménye arról a kettősségről, amely a Fintá- kat övezi? 1 Sajnálatosnak tartom, hogy a kultúrpoli­tika, amely felépítette a Finta Múzeumot, vállalta — és imost majd újra vállalja — a műkincsek hazaszállí­tásának költségeit, fenntart­ja a múzeumot, — nos ugyanez a politikai vidéki elszigeteltségben hagyja Alexander Finta, Zádory Oszkár alkotásait. A nagy­A rendelőintézet elé kerülő szobor gipszöntvénye (1:10) szovjet hajók bálnaszabadí- tási akciójának emlékére a fehér márványt Reagan el­nök Gorbacsovnak ajándé­kozza. Ez aztán valamiért nem történt meg, de a KTCL—5 televízió felkapta a hírt, s méltatta a szobrot, illetve az ön munkásságát. A legújabb hírek szerint az Őszi vándorlás most Reagan könyvtárában van. — így tudom én is ... — A Finták — általában — sok mindennel foglal­koztak. A nagyapja például irt is, a Herdboy of Hungary — magyar fordításban: Kisbojtár — című könyvét 1932-ben a legigényesebb, New York-i könyvkiadó a Harper et Brothers cég adta ki. A könyv különben igen sok amerikai iskolában ma is kötelező olvasmány. Ha­sonlóképpen a Fivéreim és én című, 1940-ben irt köny­ve is... — A Finták baráti társa­sága tudomásom szerint hamarosan megjelenteti a Kisbojtárt magyarul, hason­más kiadásban. Ami bur­kolt kérdését illeti: én is (foglalkozom egy s mással. Legutóbb például az ARGÓ Stúdió közösségével — te­hát Bácskaival és Takács Győzővel a kevi kisautó gipszmakettjét készítettük el. Igen, egy az egyben, úgy ahogy a nagy autógyá­rakban is teszik. Ezt meg­előzően a városligeti Vajda- hunyad várának mészkő díszfaragványait rekonstru­áltuk. Tehát gyakorlatilag újrafaragtunk. — Művészi tervei? — Megismerkedtem Los Angelesben dr. Nánási La­jos orvossal, aki szülőváro­sához fűződő kapcsolatát egy szobor felállításával is erősíteni akarja. A szobor elkészítésével engem bí­zott meg. Elképzelésemet a képzőművészeti lektorátus elfogadta, így a 180 cm magas fehérmárvány szo­bor már valószínűleg az idén felállításra kerül a rendelőintézet előtt. Tiszai Lajos Költő a Koller kúriában 0§k SCSf JS&> BB iga B IMA A IMAm AvV jsi III ■ íí®ii#! #111111/«! i Tavaszi napsütésben gyönyörű az Ady szobor a kúria előtt Hetvenöt évvel ezelőtt Koller Kálmán jászberé­nyi táblabíró csa­ládja sok távira­tot kapott leánya eljegyzése alkal­mából. Köztük egyet Ady Endre küldött Budapest­ről. Minden bi­zonnyal az 1913 októberében ott töltött pár nap emléke is élt még benne. Mert 1913. október 11-én a Koller kúria ven­dége volt, két pesti tudós orvos barátjával. Részt vett a táblabíró­ék nagy vacsorá­ján. hallgatta az öregek politizálá­sát. érdekelte a fiatalok nótázása, — s amúgy „du- hajos” kedvével furcsán fejezte be az átmulatott éj­szakát. Fölverték a táblabí­ró kocsisát, s kikocsiztak a hajnali szendergésbe, a va­sárnapi piacra gyülekezők közé. a főtérre. A városma­jori szanatórium igazgatója, dr. Kozmutzá Béla hozzá félmillióját a beruházásra, teljes rekonstrukcióra. Ta­valy ősszel, a költő látoga­tásának 75. évfordulóján fölavatták a szövetkezeti központot. Tágas előudva- rán az első tavaszi napsu­hasonló bohém lévén, a köl­tővel köcsikázott. A piacon vettek egy-egy nagy kosár piros almát, s Jákóhalma felől visszatérőben a nagy­templomba igyekvő gyere­kek között szétosztották; El­üldögéltek aztán a Lehel kávéházban is. Koller táblabíró háza a negyvenes évek végén a földmívesszövetkezet tu­lajdonába került. 1958-ban még úgy ahogy rendbehoz­ták, s falán a költő emléké­re táblát helyeztek el. Ha­nem az idő s az ember nagy romboló. Különféle szö­vetkezeti irodák, á földmí- vesszövetkezetek régi járá­si központja is használta évtizedekig. És- 1987 őszén a Szolnok- terv gondos tervezése alap­ján a Jászsági Áfész meg­bízta a Jászsági Építőipari Szövetkezetei: állítsa hely­re, eredeti szépségébe vará­zsolja vissza az Ady Endre úton álló romos Koller-há- zat. Megérte, nem érte? Fö­lösleges így föltenni a kér­dést: a Jászsági Áfész jó mecénásnak bizonyult, s nem hiába költötte 13 és gár cirógatja már a költő mellszobrát, Zilahi Zoltán alkotását. A kúria bejára­tánál emléktábla hirdeti a nevezetes vendég emlé­két. Aki — ha igaz, a he­rényi társaságban azt mond­ta asztalszomszédjának, aki panaszkodott: nehezen ért­hetők a versei — „Majd meg fogják érteni, ha em­léktábla hirdeti a nevemet — talán éppen ezen a há­zon is” ... Hogy nyílik az idő, egyre többen állnak meg a szép ház előtt, herényiek és át­utazók az Ady Endre utcá­ban. Iskolások is elcser­késznek erre, csapatostul. Az áfész — miközben 570 négyzetméter területet nyert, gyönyörű szobákat, tanácskozótermet, korszerű székházat — szolgálta a vá­ros érdekeit is. Ha már nagy költőfia nincs, becsüli az Értől érkezett, s az Óceánig befutott nagy magyar em­lékét. S. J. (Fotó: Korényi Éva)

Next

/
Thumbnails
Contents