Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

[AagazM Fizetni kell, polgártársak 2. számú táblázat Magánerős lakásépítőknek és közművesítöknek visszatérített áfa Jogcím Visszatérítések száma összege (eFt) Lakásépítés és -bővítés 4108 160 304 Közművesítés, korszerűsítés, felújítás 2546 20 582 Egy visszatérítésnél átlagban 10 számlát csatolnak be, vagyis a közel 70 ezer számla felülvizsgálatával járó feladat is jelzi a rendszer bürokratikusságát. (Folytatás az 5. oldalról) az embereket, sőt ha indo­koltnak látjuk még szomba­ton is az ügyfelek rendelke­zésére állunk. — Mik azok a legfontosabb tudnivalók, tanácsok, ame­lyekre most oda kell figyel­ni? — Nagyon közeli a febru­ár 28-i határidő, ugyanis az egyéni vállalkozóknak eddig kell az adóbevallásukat el­juttatni hozzánk. Nekik tu­lajdonképpen dupla — vagy­is vállalkozói és személyi jö­vedelemadó-bevallást is ad­niuk kell. Tapasztalataink szerint ebben a körben is elég nagy a tájékozatlanság. Tanácsként a tanácstalanok­nak azt tudnám ajánlani, hogy nagyon sürgősen keres­senek meg bennünket, illet­ve az érdekképviseleti szer­veket, — így a KIOSZ-t, KISOSZ-t és tisztázzák a vi­tás kérdéseket. Egészen más tanácsaim vannak a magánszemélyek­nek. Ebbe a körbe azok tar­toznak, akiknek munkavi­szonyukból és egyéb forrás­ból is — így például ingatlan bérbeadásából, vagy a vásár­lástól számított tíz éven be­lüli ház, telek eladásból, kü­lönböző szellemi tevékenysé­gekből — származott jöve­delmük. — A magánszemélyeknek be kell-e minden jövedelmet vallaniuk? — Nem. Például az állami kitüntetésekkel járó jutal­mak — pénzek — adómente­sek. A kis összegű, egy szer­ződésből éves szinten kétezer forintot el nem érő bevéte­lek, a takarékbetétek, vagy a különböző értékpapírok kamatából, a járadékokból származó jövedelmeket pedig nem kell bevallani. Ugyan­csak ebbe a kategóriába tar­toznak az ingóságok — így például a gépek, berendezé­sek, autók stb. — értékesíté­séből befolyt jövedelmek, ak­kor ha nem haladják meg a 100 ezer forintot. — Ez utóbbira mondana példát? — Természetesen. Ha va­laki tavaly vett mondjuk 500 ezer forintért egy nyugati márkájú személygépkocsit, s pár hónap múltán eladta azt 600 ezerért. No már most eb­ben az esetben nem kell be­vallania jövedelmét, mivel egyrészt nem üzletszerű te­vékenységről van szó, más­részt pedig ebből az adás­vételből származó jövedelme nem haladta meg a 100 ezer forintot. Ellenben ha azt az autót — maradva az 500 ezer forintos vételárnál — 610 ezer forintért adta el, akkor a 100 ezer forint feletti rész, vagyis a 10 ezer forint már adóköteles, de ez is csak ak­kor, ha az illető ezt a tevé­kenységet üzletszerűen foly­tatja. Sorolva tovább, nem kell adóbevallást adniuk azok­nak sem, akiknek egyrészt a tavalyi jövedelmük nem ha­ladta meg a 48 ezer forintot — hisz ez az összeg még adó­mentes, másrészt pedig kizá­rólag csak a munkaadójuktól származott jövedelmük, mert ilyen esetben a munkahely elintéz mindent. Úgyszintén mentesülnek az adóbevallási kötelezettség alól azok az idős emberek, akiknek a nyugdíjból és egyéb forrás­ból származó tavalyi jöve­delmük együttesen nem ha­ladta meg az évi 96 ezer fo­rintot. — Itt álljunk meg egy pil­lanatra. Azokra is vonatkozik ez a szabály, akik tavaly mentek nyugdíjba? — Igen. Ha mondjuk az il­lető 1988. december 28-ától nyugdíjas, akkor már neki is jár az évi 96 ezer forintos kedvezmény. — Ha már a kedvezmé­nyekről esett szó, lehet-e bő­víteni a kört? — Igen. Vannak adóalap­csökkentő kedvezmények, amely többek között a há­rom vagy annál több gyer­meket nevelő családokat il­leti meg; s gyermekenként évi 12 ezer forinttal csök­kenthető az adóalap. Ugyan­csak ebbe a kategóriába so­rolhatók azok a családok, amelyekben fogyatékos gyermek él. A jogszabály le­hetőséget ad arra, hogy fo­gyatékos gyermekenként ha­vi 1000 forint levonható az adóalapból. Javaslom, hogy ezeket a kedvezményeket mindig a nagyobb keresetű szülő vegye igénybe, az adó progresszivitása miatt. Szin­tén levonható az adóalapból, ha valaki mondjuk alapít­vány céljára fordított na­gyobb összeget, esetleg az ár­vákat támogatta, vagy a csökkent munkaképességű^ eket segítette. Nem az adóalapból, hanem az adóból vonható le a la­káscélú megtakarítások — például az ifjúsági takarék- betétekben — gyűjtött össze­gek 20 százaléka. Ebben az esetben a jogszabály felső határt is előír, mert csak évi 36 ezer forint 20 százaléka, azaz maximum 7 ezer 200 fo­rint vonható le az adóból. Csökkenthető az adó akkor is, ha valaki út és közmű- fejlesztési társulási, vala­mint távközlési hozzájáru­lást fizetett az elmúlt esz­tendőben. Ilyenkor a teljes összeg 30 százaléka levonha­tó az adóból. — Térjünk vissza a ma­gánszemélyek adóbevallásá­ra. Mert bizonyára nagyon sokan vannak még ma is, akik azt sem tudják, hogy kezdjenek hozzá az adóívek kitöltéséhez. Nekik mit ajánl? — Először is arról szólnék, hogy a nyomtatványokhoz a helyi tanácsoknál, a postán és itt az adófelügyelőségnél mindenki ingyen hozzájut­hat. Ha gondot okoz azok ki­töltése — mint már említet­tem — mi itt a központban készséggel állunk rendelke­zésre, s ugyanakkor vidéken az ügyfélfogadás során is se­gítünk, ha ilyen kéréssel for­dulnak hozzánk. — Mostanáig hány adóbe vallás érkezett Önökhöz? — Körülbelül tízezer, en­nek 10—15 százaléka pontat­lan. — Mik az alapvető gon­dok? — Jöttek olyan bevallá­sok, amelyek mindössze egyetlenegy adatot tartal­maztak. Azokban csak az szerepelt, hogy fizessünk vissza 5—10 vagy 20 ezer fo­rintot. De hogy mennyi volt az illető tavalyi jövedelme, és mi alapján jött ki ez az összeg, arról semmit sem ír­nak. Találkoztam olyan adó­bevallással is, amelyben va­laki — a neve és címe is hi­ányzott — anyagi és szo­ciális körülményeire való hi­vatkozással közölte, hogy „Hagyjanak engem békén”. Gondolom már ezekből a szélsőséges példákból is ki­derül, hogy az adómorállal komoly gondok vannak, s a hibák többsége a nyomtat­ványok pontatlan kitöltésé­ből adódnak. Van még egy másik komoly problémánk is: különféle igazolásokat, bizonylatokat, számlákat csatolnak a nyomtatványhoz az emberek. Most is megra­gadnám az alkalmat, hogy el­mondjam: mi nem tudunk ezekkel a papírokkal mit kezdeni. Ezért kérjük, hogy csak az adóbevallás egy pél­dányát postázzák nekünk, mert másra nincs szüksé­günk. — Köszönjük a beszélge­tést. Nagy Tibor Fotó: Hargitai Lajos Mit tehet as adózó, ha hibázott? Ez a kérdés azért is idő­szerű, mert egyrészt vé­szesen közeledik március 20-a — ez az időpont a magánszemélyek adóbe­vallásának végső határ­ideje — másrészt pedig nincs még nagy gyakorla­tunk az ilyen nyomtatvá­nyok kitöltésében. S így 'bizony akaratunk ellenére is előfordulhat, hogy hi­bás adatok kerülnek az adóbevallásunk különbö­ző rubrikáiba, s csak ké­sőbb jövünk rá, hogy va­lahol, .valami nem stim­mel. Erre az esetre a jogsza­bály a következőképpen rendelkezik. Ha az adózó állampolgár az adóhatóság ellenőrzését megelőzően önmaga föltárja, hogy adóját helytelenül állapí­totta meg és vallotta be, vagy bevallását elmulasz­totta, azt önellenőrzés ke­retében javíthatja vagy pótolhatja. Ebben az eset­iben viszont már havi 2 százalékos, de maximum és összesen 20 százalékos — tehát ennél több nem lehet — önellenőrzési pót­lékot is fizetnie‘kell. Ha viszont a mulasztást az adóhatóság adóvizsgá­lat során tárja fel, a bír­ság összege 50 százaléktól akár 200 százalékig is ter­jedhet. Fölvetődik az a kérdés is, hogy mi van ak­kor, ha az adózó a saját maga kárára tévedett? Nos, ha erre rájön, önre­vízió keretében megálla­píthatja a túlfizetést és je­lezheti azt az adóhatóság­nak. A hivatal természe­tesen megvizsgálja az adózó bejelentését, és ha azt jogosnak találja, min­den további nélkül visz- szautalja az illető részére a pénzt. Ugyanez történik akkor is, ha adóvizsgálat során az adófelügyelőség állapít meg túlfizetést, s ÍP" a jogos adón felül, té­vedésből befizetett össze­get az állampolgár vissza­kapja.-----•Bűnös, v agy meghurcolták? — A Népköztársaság ne­vében — mondta a bírónő — kihirdetem a Mezőtúri Városi Bíróság ítéletét. A hallgatóság elcsendesedett, megszűnt minden mocorgás. Senki sem akart egyetlen . szót sem elmulasztani. És elhangzott az ítélet. A bíróság dr. Pálffy Dezső el­sőrendű és Marinka Zsig- mond másodrendű vádlottat, a Mezőhéki Táncsics Terme­lőszövetkezet volt elnökét és főkönyvelőjét, egyaránt tíz­tíz hónap szabadságvesztés­re ítélte, de a büntetés vég­rehajtását két év próbaidő­re felfüggesztette. Ugyanak­kor az ítélet mindkettejüket előzetesen mentesíti a bün­tetett előélettel járó joghát­rányok alól, s e mentesítés a bírósági határozat jogerő­re emelkedésétől érvényes. Az utóbbi esztendőknek talán legnagyobb érdeklő­déssel kísért megyei bünte­tőpere ért véget — első fo­kon legalábbis — ezzel az ítélethirdetéssel. Egy más­fél év óta húzódó eljárás, ami a kirobbanásakor „a sörgyári ügy”-ként vonult be a megye köztudatába, s amiről sok információ és még több mendemonda ke­ring a közvélemény körében. Az előzmények, dióhéjban: köztudott, hogy a néhány éve Martfűn felépült Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár RT eredeti formájában gaz­dasági társaságként indult, s működött. A társaság gesz­tora a Táncsics Termelőszö­vetkezet, a sörgyári gondolat „szülőatyja” pedig dr. Pálffy Dezső volt. Elég hamar megromlott azonban a kap­csolat a társasági tagok (egy része) és a gesztor között, s 1987-ben — feljelentés nyo­mán — NEB-vizsgálat in­dult a gyárban és a szövet­kezetben. E vizsgálat követ­kezményeként kezdődött ta­valy büntetőeljárás a két, időközben nyugdíjba vonult vezető ellen. Egy karton sör Fura, ellentmondásokkal és kérdőjelekkel sűrűn meg­tűzdelt tárgyalássorozaton jutott túl az eljárás. Kezdő­dött azzal, hogy az elsőren­dű vádlott és védője már a vádemelést követően min­dent elkövetett azért, hogy az ügyet más megyében tár­gyalják. Az elfogultsági ki­fogásnak azonban nem adott helyt a Legfelsőbb Bíróság. Nem látott alapos okot arra, hogy „kivigye” az ügy tár­gyalását a megyéből, annak ellenére, hogy abban a me­gye néhány volt és jelenle­gi vezetőjének a neve is fel­merült. Elsősorban dr. Zsmu- rin Lajos megyei főügyészé, akit dr. Pálffy Dezső beje­lentése nyomán a legfőbb ügyész ki is zárt a perben való közreműködésből. Dr. Nyíri Sándortól, a legfőbb ügyész helyettesétől tudtuk meg, hogy azért, mert elejét akarták venni bármiféle szó­beszédnek. A bírósághoz is becsatolt, és a tárgyaláson ismertetett — a Legfőbb Ügyészségen felvett — jegy­zőkönyvi másolat szerint a megyei főügyész rendszere­sen kapott ingyen sört a martfűi gyárból, időnként kartonos tételben is. A jegy­zőkönyvi másolat tartalmát hallgatva, önkéntelenül fel­ötlött a gondolat: ha nem igaz az állítás, akkor miért nem védi meg a Legfőbb Ügyészség a megrágalmazott alkalmazottját, ha viszont igaz, akkor nem a szóbeszéd miatt kellett volna, s nem csak ebből az ügyből, kizár­ni. A másfél évvel ezelőtt szaftosnak, botrányosnak in­duló ügyben, tulajdonkép­pen soványka vádiratot pro­dukált a hosszan elhúzódó vizsgálat. A kezdeti „vádak” lassan elfogytak, s az ügyé­szi vádindítvány már alap­vetően csak két cselekményt rótt a vádlottak terhére. 1984 júniusától december vé­géig a sörgyári beruházásból elsőként elkészült palacko­zósoron próbaüzemként bér­palackozást végeztetett a gesztor-téesz. Ennek nyere­ségét azonban nem osztotta fel a GT-tagok között, s nem növelte vele a beruhá­zás forrásait sem. Ehelyett saját eredményeként szá­molta el, s — a vádirat sze­rint jogellenesen — az egyébként hiányt mutató, sa­ját érdekeltségi alapját töl­tötte fel vele. E megoldás révén nem vált 1984-ben alaphiányossá a szövetkezet, így a magasabb vezetői szá­mára prémiumot fizethetett. A vádirat szerint a szövet­kezet 1985-ben és 1986-ban is alaphiányos volt, ám en­nek ellenére ezekben az években is premizálták a vezetőiket, holott ezt ilyen esetben jogszabály tiltja. Ki tévedett? A per legfőbb ellentmon­dásai — a szemlélődő laikus számára — éppen ezekben a vád tárgyává tett kérdésekr ben rejtezhetnek. A próba­üzemi — vagy bérpalacko? zási — nyereség kérdésében például, a tanúként meg­hallgatott főkönyvelők részé­ről hangzott el, hogy jogi személyiség nélkül gazdasá­gi társaság esetében, ami­lyen a sörgyár is volt, a gesztor az alaphiány feltöl­tésére, ilyen módon, egyene­sen kötelezve van, másként nem is tehette volna. El­hangzott a tárgyaláson az is, hogy a bérpalackozás kér­désében a szövetkezet állás- foglalást kért a Pénzügymi­nisztériumtól, a megyei ta­nácstól, sőt még pártszervek­től is, de egyik helyről sem tiltották a most felrótt meg­oldást. A perben szakkérdéseket kellett eldönteni, ezért igaz­ságügyi könyvszakértőket kellett kirendelni. Várható volt, hogy amennyiben el­marasztaló ítélet születik, azt a bíróság a szakvéle­ményre fogja alapozni. En­nek megfelelően a védő is annak megindítására, cáfo­latára építette fel a védőbe­szédét. A vádlottak felmen­tését kérte, részben ténybéli, részben pedig jogbéli indokok alapján. Utóbbi körben rész­letesen kifejtette, hogy a vádlottak büntetőjogi fele­lőssége csak akkor állna fenn a vád tárgyává tett kérdésekben, ha a cselekmé­nyeket szándékosan vagy gondatlanul — tehát annak következményeit akarva, vagy azt isemrve és elfogad­va — követték volna el. Az utolsó szó A bíróság végül nem fo­gadta el sem a ténybeli, sem a jogbéli érvelést, és az ügyészi indítványnak megfe­lelően, egyrendbeli, nagyobb vagyoni hátrányt, és két rendbeli jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen keze­lés bűntettében marasztalta el, társtettesekként, a vád­lottakat. Az ügyész az ítéle­tet tudomásul vette, a vád­lottak és a védő viszont fel­mentésért fellebbeztek. A védő téves ténymegállapítás­ra, ebből eredően téves tény- következtetésre hivatkozott, illetve a vétkesség megálla­pításakor téves jogkövetkez­tetésre. Az ítélet kihirdetése után érdekes és büntetőtárgyalá­sokon merőben szokatlan je­lenetek játszódtak le a te­remben. Az ítéletre reagál­va dr. Pálffy Dezső elfogult­sággal vádolta meg a bíró­ságot, s azzal, hogy ez az ítélet már régóta készen volt számukra. Ehhez tudni kell, hogy a volt téesz-veze- tők ügyében a Mezőtúri Vá­rosi Bíróság az illetékes, ám a szóban forgó ügy tárgyalá­sára a megyei bíróság elnö­ke egy megyei bírót rendelt ki, és a tárgyalás a megyei bíróságon, Szolnokon zaj­lott. Ez pedig akár mögöt­tes gondolatokra is okot ad­hatott. Olyannyira, hogy dr. Pálffy Dezső egyenesen kon­cepciós perről beszélt, s valamiféle háttérben ható szándékokról. Ezzel kapcsolatban meg­kérdeztük dr. Kovacsics Lászlót, a megyei bíróság el­nökhelyettesét, aki elmond­ta: az eljárás teljesen jog­szerű volt. Az egyetlen me­zőtúri büntetőbíró messze a legleterheltebb a megyében, s tulajdonképpen tehermen­tesíteni akarták e hosszadal­masnak ígérkező per alól. A szolnoki helyszínnel kapcso­latban elmondta, hogy a perben megidézettek többsé­ge közelebb lakik a megye- székhelyhez, mint Mezőtúr­hoz, így célszerűbb volt ez a lépés. Az ítélet tehát nem jog­erőst Folytatódik a proce­dúra. Az elmarasztalt első­rendű Vádlott, a tárgyalás­ról kijőve, így kommentál­ta az ítéletet: — Nyolcvan­hatban gazdaságfejlesztési díjjal tüntetett ki a megyei vezetés, nyolcvanhétben vizsgálatot indítottak elle­nem, most pedig el is ítél­tek. El lehet rajta gondol­kozni ! Mit lehet mindehhez hoz­zá tenni? Legfeljebb any- nyit, hogy valóban ... L. Murányi László Első menet: papírforma

Next

/
Thumbnails
Contents