Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
f Szinte biztos, hogy az 1988-as esztendőt még sokáig nem felejtjük el. Már csak azért sem, mert ez volt az adóreform bevezetésének éve, s az elmúlt ti- zenegynéhány hónapban aligha volt olyan beszélgetés, amelyikben ez ne került volna szóba. Hisz az idősebbek közül sokan még élénken emlékeznek az 50-es évekre, amikor is az adót a hivatalos politika egy kapitalista csöke- vénynek, a szocializmustól teljesen idegen elemnek tekintette. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy az adórendszer - s ezen belül különösen a személyi jövedelemadó bevezetése - valósággal sokkolta a közvéleményt, hisz óriási változás volt ez a korábbi felfogáshoz képest. De a ’80-as években az életszínvonal csökkenése — s az ezen a téren kialakult polarizáció — egyre inkább jelezte a múlt gondjait. Társadalmi szinten nem tudtuk megvalósítani az igazságos közteherviselést. Többen ügyeskedve, mások munkáját kihasználva aránytalanul magas jövedelmekre tettek szert anélkül, hogy a közkiadásokhoz megfelelő mértékben hozzájárultak volna. A legfőbb gond valójában az volt, hogy ezt a szigorú adórendszert nem most kellett volna bevezetni. Nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy egy gazdaságilag felfelé ívelő szakaszban sokkal kisebb feszültségekkel járt volna egy ilyen lépés, de hát a szükség nagy úr. A növekvő költségvetési deficit, a közkiadásokhoz való nagyobb lakossági hozzájárulás igénye ugyanis sürgette az adóreform bevezetését, amely tulajdonképpen most vizsgázik, hisz itt az idő, amikor be kell vallanunk elmúlt évi jövedelmeinket. Többek között az első esztendő tapasztalatainak értékelésére kértük fel Dósa Imrét, az egyéni vállalkozók és magánszemélyek adóztatásával foglalkozó megyei Adófelügyelőség vezetőjét. — Nemzetközi viszonylatban is például rövid idő állt rendelkezésünkre — kezdi válaszát a szakember — hisz az adóreform bevezetése lényegében fél év alatt történt meg. A ,mi szervezetünk — a többihez hasonlóan — 1987 júliusában alakult, s mindössze hat hónapunk volt arra, hogy létrehozzuk az apparátust. Nehezítette dolgunkat a szakemberek hiánya is, hisz ennek a munkának nem volt semmiféle tapasztalata hazánkban. Ebből az is következett, hogy adózási ügyekben jóformán teljesen járatlan emberek kerültek ide, s így ’87 második fele leginkább egy erőltetett menethez hasonlított. Ugyanis néhány hónap alatt kellett felkészíteni egyrészt a munkatársakat, másrészt pedig a lakosságot is. Emellett megszerveztük, kialakítottuk az ügyfélfogadás rendjét, nemcsak Szolnokon, hanem a megye minden városában hetente tartunk fogadóórákat, Jászberényben pedig már önálló ügyfélszolgálati irodánk van. — Az Önök munkájával kapcsolatban elég sok kritika merült fel. Ez a különféle sajtóorgánumok híradásaiból is kiderült. — El kell ismernünk, hogy többnyire jogos kifogásokról volt szó, amelyek elsősorban a jogszabályok ellentmondásaiból adódtak. Persze az is igaz, hogy munkatársaink felkészületlensége miatt is jelentek meg téves információk. Mi ezt beláttuk, s éppen ezért 1988-ban a magán- vállalkozók közül senkit sem bírságoltunk, ha rosszul vezette mondjuk a naplófőkönyvét. Tavaly csaknem háromezer egyéni vállalkozót kerestünk fel, s volt közöttük olyan, aki a második félévben még egyetlen sort sem írt a naplófőkönyvébe. Nem bántottuk, csak figyelmeztettük az illetőt. Persze ezzel a gesztussal többen visszaéltek, s úgy gondolták, hogy 1988 még a Kánaán éve lesz. Sokan ráfizettek az ügyeskedésre, hisz tavaly 565 egyéni vállalkozónál tartottunk adóvizsgálatot öt évre visszamenőleg — mivel ez is feladatunk — s 376 esetben igen jelentős adóhiányt állapítottunk meg. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy a 376 személynél 88 millió forint eltitkolt adót derítettünk fel, ami után 29 millió forintos bírságot róttunk ki. (Lásd 1. számú táblázat.) — Milyen feltételek között végzik munkájukat? — A kulturált ügyfélfogadás feltételeit sajnos még a mai napig se tudtuk megteremteni, pedig havonta két- háromezren fordulnak meg nálunk. Tavaly volt olyan egységünk — nevezetesen a kereskedelmi osztály — amely háromszor költözött. Egyetlen gépkocsink van, számítógépünk nincs, pedig nagyon kéne, s mindössze egy telefonvonalon tudjuk fogadni ügyfeleinket, ha ily módon keresnek bennünket. Szóval elég mostoha körülmények között dolgozunk, arról már nem is beszélve, hogy még ma sem vagyunk eléggé egységesek, s be kell vallanunk, hogy az apparátus szakmai felkészültsége is hagy némi kívánnivalót maga után. — Ennek ellenére olyasféle szóbeszéd járja, hogy az adófelügyelöket elég jól megfizetik ... 1 — Ahogy vesszük. Hisz nem titok, hogy a Szolnok Megyei Adófelügyelőségen százharmincketten dolgozunk, s a tavalyi bérfejlesztésünk eredményeképpen a bruttó átlagbér ma már eléri a 10 ezer forintot. — Eddig többnyire a gondokról esett szó. Voltak a ’88-as esztendőnek eredményei is? — Nézze, az igazság az, hogy ez az adórendszer a ki- sebb-nagyobb zavarok ellenére is működik. Én ezt tartom a legnagyobb eredményének. Noha a közvélemény még nem fogadta el, és magam is úgy látom, hogy a jelenlegi adórendszer korszerűsítésére elengedhetetlenül szükség van. Ez — úgy gondolom — meg is fog történni, mivel az Országgyűlés idén nyáron ismét tárgyalja^ ízekre szedi, s bizonyára módosítja is a tapasztalatok alapján. Ennek mindenképpen meg kell történnie, hisz például már most látszik, hogy az ÁFA — általános forgalmi adó — visszatérítésének rendszere — amely elsősorban a magánlakás-építkezőket érinti — egy év után korszerűtlenné vált, ugyanis sok visszaélésre ad alkalmat. (Lásd 2. számú táblázat.) Nekünk persze nemcsak az új, hanem a régi adórendszer folytonosságát is biztosítanunk kell. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a jogszabályok előírják, hogy 5 évre visszamenőleg kell vizsgálni az adózásokat, vagyis az idei esztendővel együtt még négy évig alkalmazzuk a régi adórendszer előírásait. Ebből az is következik, hogy munkatársaink-* nak az új mellett meg kellett tanulniuk a régi adótörvényeket is. Dicsérettel, elismeréssel még jó munka esetén sem számolhatunk sajátos helyzetünk miatt. Persze ezt nem vehetjük zokon, hisz vállaltuk ezt a munkát. Az állampolgár megharagudhat, de mi nem! Mondhatnám úgy is, hogy az adórevizort szidhatják, neki akkor is higgadtnak tárgyilagosnak kell maradnia, mert valahogy olyan hangulat van ma az országban, hogy ez a szervezet a jövőben már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a legkisebb hibát is elkövesse. Szóval nem vagyunk népszerű emberek, mert az egész adóreformmal szemben megnyilvánuló ellenszenv rajtunk csapódik le, hisz mi találkozunk naponta az állampolgárokkal. Ügy .vélem, hogy ez a társadalom csak akkor fogja elismerni munkánkat, ha ellenőrzéseink során az ügyeskedésnek, a ha- rácsolásoknak szabunk gátat. Egyelőre még egyfajta mumusnak tekintenek bennünket, pedig azoknak a vállalkozóknak, akik a lakosság alapvető érdekeit elégítik ki, s akik nem csalnak, nem lopnak, tőlünk semmi félnivalójuk nincs. Hisz ebben a megyében több ezer olyan kisvállalkozó dolgozik, akiket az elmúlt tíz évben nem ellenőriztünk, és a jövőben sem fogunk. Elsősorban azokat vizsgáljuk, akik a gyors meggazdagodás reményében, a különféle kurrens szakmákban a hiány- gazdaság vámszedőivé váltak. — Szóval van munkájuk bőven, de ezekben a napokban még feszítettebb lehet a tempó... — Értem mire gondol. Éppen most tartunk ott ugyanis, hogy az adóreform vizsgázik. Szőkébb pátriánkban körülbelül 80 ezren bajlódnak a nyomtatványok kitöltésével, s miután hiányosak az ismereteik, hozzánk fordulnak. Mi természetesen segítünk. A megye minden településén a plakátokon jelzett időben és helyen tájékoztatókat tartunk, s majdhogynem fogjuk az állampolgárok kezét, hogy az adó- bevallási nyomtatványaikon mit melyik rubrikába írjanak. Ugyanakkor itt az adóhatóság székhelyén ebben az időszakban minden hétköznap reggeltől estig fogadjuk (Folytatás a 6. oldalon) 1, számú táblázat Az 1988. évi ellenőrzés számszerű eredményei: A múlt évben végzett adóvizsgálatok még az adóreform bevezetése előtti 4—5 évet érintették. A segítő, oktató szándékú célvizsgálatok viszont már az új ismeretek elsajátítását szolgálták. Segítő jellegű Adóvizsgálatok Feltárt Kiszabott Megnevezés ellenőrzések száma eltitk. büntetés száma összehiányt adó sen megállapító (ezer Ft) (ezer Ft) Kisiparos 1413 268 174 61.485 19.564 Magánkereskedők és vendéglátók 831 165 111 23.931 9.051 Egyéb 485 132 91 2.480 633 összesen 2729 565 376 87.896 29.248 Egy eredményes vizsgálat átlagosan 233 ezer forint adóhiányt derített fel. Az adóügyi szabályok megszegése miatt 87 esetben szabálysértési eljárást kellett lefolytatni, 12 személy ellen adócsalás alapos gyanúja miatt indult eljárás. Dósa Imre: Az állampolgár megharagudhat, de mi nem
