Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 21. Nem a paragrafusok avultak el Több a bank, kevesebb a pénz Titkosak, adómentesek — de csökkennek Végig kell járni az utat... II támogatás a régi — az elnevezés új Folyósítják-e már a segélyt gyógyszerár-támogatásra? Január. utolsó hetében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet fogadott el a takarékbetétekről. Az új törvényerejű rendelet tulajdonképpen módosítás, a takarék- betétekről és a betétesek jogairól majd négy évtizeddel korábban, 1952-ben elfogadott tvr-t váltja fel. Igazság szerint nem a takarékbetétről és a betétesekről szóló paragrafusok avultak el, hanem a pénzügyi-banki környezet változott oly nagy mértékben, hogy szükségessé vált az újbóli szabályozás. A legfrissebb idevágó válA múlt év végéig a lakossági banktevékenység az OTP és a takarékszövetkezetek monopóliuma volt, s minthogy az OTP a pénzügyminisztérium szakvállalatként működött, a betéti és a hitelkamatok mértékét az alapító képviseletében a pénzügyminiszter állapította meg. A részvénytársasági formában működő kereskedelmi bankok önállóak, s noha részvényeseik között a Pénzügyminisztérium is szerepel, a kereskedelmi bankoknak nem adhat utasításokat, jogköre csak a szakfelügyeletre vonatkozik. A monetáris irányítás keretében viszont a Magyar Nemzeti Bank elnökének kamatmeghatározási joga van. Az idei évre az MNB elnöke kamatplafonokat rögzített: az 1 éven belüli lejáratú betétek kamatplafonja évi 12 száUgyancsak lényeges, hogy a betétgyűjtés decentralizálása közepette is érvényben maradnak a takarékbetétek alapvető jellemzői: a betétek titkosak, adómentesek, nem évülnek el és visszafizetésüket az állam szavatolja. Az ügyfelet, a lakosságot az új törvényerejű rendeletben foglalt szabályozásból kizárólag az érdekli, hogy betétként elhelyezett pénzmegtakarításai — a kamatok közvetítésével — meg tudják-e őrizni reálértéküket. A lakosság pénzmegtakarítási hajlandósága — bár helyesebb lenne készségről és képességről beszélni — az útób- bi években csökkent. Ennek okai között előkelő helyen szerepel az a tény, hogy ebben az évtizedben a fogyasztói árindex minden esztendőben magasabb volt, mint a lakossági betétek átlagkamatozás: a bankreform kiteljesedése napirendre tűzte a gazdálkodó és a lakossági szféra pénzügyeinek kereskedelmi bankoknál történő intézését. Január elseje óta a jelenlegi és a majdani újabb kereskedelmi bankok jogosultak a lakosságot mind passzív, mind aktív bankműveletekkel kiszolgálni. Azaz: betéteket fogadhatnak el a lakosságtól, hiteleket, kölcsönöket nyújthatnak magánszemélyeknek. Tulajdonképpen ebből a változásból is levezethető az új törvény- erejű rendelet megalkotásá-. nak szükségessége. zalék, az 1—3 évre lekötött betéteké pedig évi 20 százalék. Lényeges momentum s ez része az új szabályozásnak, hogy a lakossági bankműveletek végzésében közreműködő bank a kamatplafonokon belül önállóan állapíthatják meg az egyes betétfajták kamatfeltételeit, amelyeket — ha a betétet szerződésben kikötötték — egyoldalúan is módosíthatnak. (A betétes viszont nem köteles a módosítást elfogadni.) Az egyoldalú módosítás lehetőséget ad arra, hogy a bankok rugalmas kamatpolitikát érvényesíthessenek, a kamatlábat a pénzpiaci körülmények figyelembe vételével a kamatplafonon módosíthassák. (Nyilván felfelé, mert az infláció erőteljes mérséklődésének „veszélye” a mostani évtizedben nem fenyeget.) ta, következésképpen 1980 óta a reálkamatláb negatív jellegű. (1988-ban pl. a betétek átlagkamata 12,6 százalék volt, a reálkamatláb pedig kb. mínusz 3 százalék.) Az elmúlt esztendő negatív tapasztalataiból okulva — a kamatozó betétállomány csökkent — általában minden betétfajta kamatlába emelkedik. (Egyes esetekben az 1988 évi kamatprémium kamatlábba történő beolvasztásával.) A látraszóló betétek évi 8, az 1—2—3 évre lekötött betétek 13,5— 14—15 százalékkal kamatoznak, a takaréklevél-betétek egy éves lekötésnél 14 százalékkal indulnak s évente 0,5 százalékponttal emelkedve a hatodik év után eljutnak a 16,5 százalékig. Évi 10 százalékra emelkedett az átutalási betét kamatlába. Mindezek nettó kamatok, mert a kamatok utáni 20 százalékos mértékű adót a pénzintézetek 1989-ben is magukra vállalják. (Az 1988 évi betétállomány kamata után az OTP 9 milliárd forint ún. forrásadót fizetett.) A már meghirdetett kamatértékekből arra lehet következtetni, hogy a lakossági betétek átlagkamata az 1988. évi 12,6 százalékról kb. 14— 15 százalékra emelkedik. Jóval nehezebb a reálkamat jellegét prognosztizálni, mert annak meghatározója a fogyasztói árindex alakulása lesz. Az valószínűsíthető, hogy a betéti kamat legalább 1 százalékkal alacsonyabb lesz az árindexnél, bár az 1988. évihez képest ugyan a negatív reálkamatláb mértéke csökkenni fog, de ez a javulás csak statisztikailag mutatható majd ki, a lakosság, a betétes aligha érzékeli, hogy pénzmegtakarítása kevésbé devalválódik. Verseny a betétekért Több okból sem valószínűsíthető, hogy a betéti kamatok és az átlagkamatszint jelentős emelése, a várható inflációs rátához való felzárkózása növelni fogja a lakosság betétmegtakarításait. Vannak ugyanis olyan befektetési lehetőségek is. amelyeknek hozama pozitív reálkamatot eredményez. Az elmúlt esztendő második felében kibocsátott új kötvények már 20 százalékos — nettóban 16 százalékos — kamatot fizetnek, sőt megjelent az első 20 százalékot meghaladó bruttó kamathozam — megközelítően nettó 20 száza* lékos hozamot kínáló kötvény. A megtakarítási hajlandóság alakulásánál mégis annak van perdöntő jelentősége, hogy a lakosság összes pénzbevételének növekedése már a második esztendeje nem tud lépést tartani a fogyasztói árszint növekedésével. Egyébként bizonyíthatóan megnőtt az áru- ás szolgáltatás-vásárlások készpénzszükséglete, beleértve ennek rövid távú készpénz- készletét. Hiába áll rendelkezésre a tavalyinál sokkalta több — betétet elfogadó — bank- és postafiók, emelkednek a kamatlábak, az említett körülmények, tények azt sugallják, hogy az idei évben sem növekszik a lakosság bankokban kamatozó pénzmegtakarítása. G. I. A „gyógyír” a gyógyszerek árváltozására című, február 9-i cikkünkben arról is szó esett, hogy a gyógyszerek valóságos értékének megfelelő fogyasztói árból (ugyanígy a helyben készülő gyógyszerek elkészítési díjából is) 10 vagy 20 százalékot fizet a beteg, míg az általa térített összeg és a tényleges fogyasztói ár közötti különbséget a társadalombiztosítás téríti meg a gyógyszerek értékesítésével foglalkozó vállalatoknak. Esett szó több ízben arról is (például február 11-én lapunk 10 oldalán: — só —), hogy három ablaknál is sorba kell állni, mire megkapja a beteg a gyógyszert — ha fizet. A példaként említett cikkből idézek: „ ... egy-egy öreg mindig kifordul onnét dolgavé- gezetlen. Nincs elég pénze az orvosságra!... Hová fordulhatnak hát, akiknek drága a patika, s ki se tudják váltani a gyógyszert? ... Senki nem tud semmit, a tanácsokhoz még nem ért el a Szociális és Egészségügyi minisztérium közleménye...” A végrehajtásra vonatkozó utasítást tudtommal csak január 27-én kapták kézhez az arra illetékesek. Szolnok Város Tanácsa szociálpolitikai csoportjának vezetőjétől, Nagy Imrénétől igyekeztem megtudni: mi történt azóta? — Mióta megkaptuk a rendelkezést, azóta a minisztérium szervezésében háromnapos továbbképző tanfolyamon is reszt vettem, ahol sok minden tisztázódott. Tény, hogy gyógyszer-támogatási segély, mint olyan, nincs és nem is lesz. A szociális segélyek közül a rendkívüli szociális segély, ami korábban is volt, jelenleg is él a 17/1986. XII. 28. számú miniszteri rendelet alapján, most esetenkénti szociális segély a neve. Ebben a támogatásban. ami évenként maximum hat alkalommal adható, eddig is, a jövőben is részesülhetnek a rászorultak, természetesen gyógyszertámogatás címén is. önmagában az a körülmény azonban, hogy a gyógyszerárak emelkednek, nem jelenti azt, hogy a különbséget valaki megtéríti, de aki a szociális helyzete alapján jogosult, annak végig kell járnia az utat, hogy megkaphassa. — Tehát: elment a beteg az orvoshoz, megkapta a receptet. tovább ment a patikába, de nem tudta kiváltani az orvosságot. Halott valamit a segélyről, hát felkereste a tanács szociálpolitikai csoportját... — Elmondtuk neki, hogy vissza kell mennie körzeti orvosához, aki megállapítja és igazolja a beteg havi gyógyszerszükségletét és hogy annak kiváltása mennyibe kerül. Ezzel az igazolással, ami egyben javaslat a támogatásra, visszajön hozzánk, ehhez csatolja a nyugdíj- szelvényét vagy kereseti igazolását. Nekünk ki kell vizsgálnunk a jogosultságot. Volt rá példa, hogy 7000. forintos nyugdíjjal jött valaki gyógyszersegélyt kérni. Megmondtuk. hogy még ígéretet se teszünk, mert nem tartjuk jogosultnak. Azt, akinek az egy főre jutó jövedelme 3700 forint vagy azon aluli — sajnos ez gyakran előfordul — azt igen. Ha viszont megfelelő családi háttérrel rendelkezik, mondjuk jól kereső gyermekeivel közös háztartásban él — ami a környezettanulmány alapján kiderül. —, már nem jogosult. — Ezek szerint nincs elkülönített gyógyszertámogatási alap, hanem az esetenkéntinek a fedezetét emelték meg? És önök megkapták már az emelt összeget? ' — Még nem, de nem vagyunk türelmetlenek, amíg tart a jelenlegi keretből. Biztos megérkezik, mire szükség lesz rá. — Megmondaná, hogy hányán részesültek az idén eddig rendkívüli segélyben a gyógyszeráremelkedés miatt? Januárban százhetven jogos igénylőnek összesen 303 ezer 400 forintot osztottunk ki, ez az előző év januári felhasználásának több mint háromszorosa. Az esetek jelentős részében idős, beteg emberek kérték. magas gyógyszerköltségeik miatt. Februárban is hasonlóképpen, ez ideig ... Ismerjük tehát a szociális segélyhez jutás módját. Az egyik állomásán ott a körzeti orvos. Többükkel beszélgetve kiderült, hogy legalább félórába telik, amíg egy beteg havi gyógyszerfogyasztásának igazolás elkészül. Van, aki tételesen kibogarássza minden egyes gyógyszer árát, aztán a nyilvántartásba is fel kell vezetni valamennyit... Közben a kint várakozó betegek ellátatlanok. Olyan körzeti orvossal is beszéltem, aki inkább tapasztalati számokkal dolgozik: felhívta a betegei figyelmét rá. hogy egy hónapig őrizzék meg a gyógyszertári blokkot (ha nem kapják vissza, jegyezzék fel a kifizetett összeget), és az összesítésből kiderül a havi gyógyszerköltség, ami valós alapot ad az igazoláshoz, és kevesebb időt igényel. A körzeti orvosoknak ez a január 9-i fordulónap egyéb problémákat (nem kis gondokat) is hozott, de ezekről inkább máskor essék szó. Rónai Erzsébet A Fotoelcktronik Ipari Szövetkezet szolnoki fo- togép szervizében fényképezőgépek, vakuk, távcsövek, diavetítők javítását és felújítását végzi Orosz Imre fotomű- szerész — nzs — Megszűnik a betétgyűjtés monopóliuma Hajlandóság és képesség LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Becs’ szó Hajdanvolt bajtársam, téged bizonyára nem kell emlékeztesselek arra, hogy ott mifelénk mennyire nem lehetett elindulni sokak szava után. De odaát a komolytalanok java egy-két jól meghatározható rétegből került ki; errefelé viszont az adott szó értéktelensége (hangsúlyozottan kérnék elnézést a számos kivételtől) általában fellelhető széliében és hosszában, felfelé és lefelé, a létező vagy nem létező társadalmi piramis aljától a csúcsáig. Talán értéktelenség helyett elértéktelenedést kellett volna írnom, de konkrét történelmi tapasztalat hiányában csak könyvekből, elmesélésekből feltételezhetem, hogy nem volt ez mindig így, hogy ez nem örök időiktől létező, amolyan nemzeti avagy földrajzilag meghatározott sajátosság. Én például, apámtól tanultam (illetve szoktam meg, mert erre sohasem tanított), hogy ha egyszer ' valamit megmondtunk, azt úgy is kell ám csinálni, ha fene fenét eszik. Márpedig apám mezőtúri születésű, itt^ is élt 1940-ig, akkor költözött odébb a visszacsatolt országrészbe, hogy alföldi létére beleszeressen a Kárpátokba, és ott maradjon méheivel a hegyek közt akkor is, amikor testben (és nem lélekben) Erdély elszakadt a hazától, s fordult el a haza Erdélytől mindenestül. (Mellékesen figyelmeztetnélek a sorsunk furaságára: Szolnok megyei apámat eltemettem Marosvásárhelyen, s én, marosvásárhelyi születésű Szolnokra vetődtem kivárni a végső harang- szót). Szóval, komám, itt íjiost azt tapasztalom közeil két esztendeje, hogy ha valakivel megegyeztél valamiben, az tíz esetből egyszer, ha bejön; ha valaki valamit ígért neked, a legkisebb esély arra van, hogy be is tartja. Persze tudom, a sok elfoglaltság miatt meg véletlenül is mindig történhet valami, ami eltéríti az embert eredeti szándékától; de ez itt nem ritkán fordul elő, hanem az a természetes a magától értetődő, hogy közbejön az a valami; most már érzem a másikkal való „megegyezésemkor” hogy ő az egészet nem is veszi komolyan, mert előre tudja, valami vagy valaki jönni fog, csak ő nem, az ő szavának a betartása nem. Lehet az ismerős, munkatárs, barát, rokon, hivatalnok, ügyintéző, szerv, szervezet vagy akármi egyre megy, a szemlélet ugyanaz: tekintsem különleges szerencsémnek, ha valaki tartja a szavát. Rokonok hívtak meg hétvégi ebédre-beszélgetésre-vacsorára. Mi akkor Budapest egyik végében -laktunk, ők a másikban, másfél órás utazás után mégérkeztünk virágcsokorral s apró figyelmességekkel, nyilván, pontosan a megbeszélt időben; vendéglátóink sehol, az ajtón cetli: „rögtön jövök”. Sebaj, kisfiam, pisikálhatsz mindjárt, azaz rögtön. A rögtöniből előbb félóra lett, a szomszédok már sűrűn kukucskáltak ki a folyosóra, hogy miben sántikálunk ott az ajtó előtt, meg már félni is kezdtem, hogy a gyerek nem tudja tovább tartani és odapisil, levittük a parkba. Keresztfiad megkönnyebbülése után még félórát ácsorogtunk a hidegben, én már azért is lettem egyre ingerültebb, mert tudtam, télvíz ide vagy oda. az öcskösnek előbb-utóbb kakilni is kell. Ha közelebb lett volna ideiglenes szálláshelyünk, rég elmegyek. Bő másfél órás várakozás után, mintha mi sem történt volna, jelent meg a háziasszony: „ja, rég vártok? csak leugrottam a közértbe, a többiek kirándulni mentek”... Szintén még a fővárosban történt: három újdonsült ismerősöm közölte délelőtt, hogy délután meglátogatnak, ez a legalkalmasabb módja a nejemet és engem érintő szakmai-üzleti tárgyalás lebonyolításának. Hogy miért pont ez, csak találgattam. Azt találtam ki. biztos azért, mert ennének-in- nának egv jót Gyorsan bevásároltam. sütés-főzés, nagytakarítás, hirtelen szereztem felügyelőt a gverek mellé, hogy mi nyugodtan ..tárgyalhassunk”... A tárgyalás igen békés, meghitt, őszinte és testvéri légkörben folyt le köztem s a kománéd között, mivel az eszmecsere többi hivatalos résztvevője minden előzetes bejelentés nélkül távol maradt. Munkalehetőség után néztünk Egerben, s mivel a „központból is leszóltak”, nem akárki fogadott, hanem a megye első emberei közül az egyik. Előadtam, hogy letelepedni és dolgozni szeretnénk, a korrekt vezető kereken megmondta: nem szeret olyasmit ígérni, amit nem tud betartani, előbb szét kell néznie, tájékozódnia, s akkor nyíltan megmondja, melyek a lehetőségek, annyit tud csak biztosra ígérni, hogy legkésőbb két hét múlva levélben közli velünk az eredményt. Sejtheted, az eredmény nulla-nulla, két hónap múlva sem értesített, sőt, későbbi óvatos érdeklődésemre azt üzente, legyek türelemmel... Már az is megfordult a fejemben, vajon, nem két évet mondott, s csak én értettem két hétnek?... Egyik költözésemkor (a sok közül) segítségre is lett volna szükségem, éppen használt bútorokat is vásároltam egy erdélyi áttele- pülttől. Ami biztos, kétszer annyi havert hívtam meg az eseményre, ■mint amennyi valóban kellett volna, ha a fele eljön, már jó. A negyede sem érkezett meg az adott időben, valami járvány törhetett ki hirtelen, egyiknek a gyereke betegedett meg egyik napról a másikra, a másiknak a nénikéje. a harmadik saját maga... Valamelyik írásom közléséért iogdíjat utalt át egy folyóirat a Fővárosi Szerzői Jogvédő Hivatalhoz. mi már Szolnokon laktunk. Azoknak hiába volt meg a lakcímem. csak úgy önszántukból nem tették, ami a kötelességük, hónapokig nem küldték el a pénzt. Több ügyet intéztem a fővárosban, meglátogattam őket is, udvariasan érdeklődtem, mi a helyzet. Elveszett a címem, mondták (s máris megtalálták az iratok között, szerintem addig nem is keresték), utazzak csak nyugodtan vissza Szolnokra, két héten belül megkapom. Két hónap múlva pesti barátomat kértem meg telefonon, nézzen utána a dolognak, újabb ígéret, újabb két hónap. Következő pesti jelenésemkor .valamivel kevésbé udvariasan tudakozódtam forintjaim sorsa felől, több iroda közötti egyórás ingázás után végre határozott ígéret: holnap postázzák. Aztán idehaza meg a postás nem sétált fel a lifttel a lakásomig, a postaládában hagyott egy értesítést, hogy melyik postahivatalban mikor vehetem fel az összeget. Nos, ott és akkor nem lehetett, mert az írott szónak sincs hitele, „véletlenül" egy másik postahivatalba került a küldemény, amelyik viszont hamarabb zárt, mint azt a nyitva tartási rendben feltüntették..., s így tovább, nem untatlak. Most .már teljesen világossá vált számomra, hogy az ilyen kifejezések, nrnt „aztán felhívlak", „megkereslek a napokban", „majd értesítem" stb. tulajdonképpen — a mi fogalmaink szerint — azt .jelentik: menj a túróba egyáltalán nem érdekelsz, ne is lássam a képedet... De téged — becsületszavamra! — szeretettel üdvözöl és ölel komád. Lajos
