Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 21. 5 Képzelt interjú Charles Bronsonnal Hollywood legcsúnyább férfija Szegény ember vízzel főz — tartja a közmondás. Az lenne ugyanis az igazi, ha egy életműsorozat televíziós sugárzásának apropójából telefoninterjút készítene az ember a sztárral, ez esetben Charles Bronsonnal. De 1) nem tudom a telei önszántát; 2) ha tudnám, sem fizetné meg senki a nyilván tete­mes telefonköltséget; 3) a kérdéseket még csak fel tudnám tenni angolul, és félő, hogy a válaszokat sem érteném meg... Tehát inkább más forrásokhoz fordulok, hiszen! Charles Bronsonnal annyi interjút készítettek már, és azokból jó néhány­hoz hozzájutottam, hogy azokban szinte minden — terveim szerint felteendő — kérdésemre választ kapha­tok. Mit tehetek egyebet; kölcsön veszem ezeket a vá­laszokat, és elébük rakom a kérdéseimet. Tehát: — Ha szájharmonika-mu­zsikát hallok, azonnal önre gondolok. Nyilván sejti, hogy máért. — Valószínűleg, mert lát­ta a Volt egyszer egy vad­nyugat című filmemet. — ...amely nagyon népsze­rű nálunk is, sokáig játszot­ták többször felújították a mozik, sugározta a televízió, világhírűvé vált zenéjét pe­dig lépten-nyomon lehet hal­lani. Alighanem ez az oka, hogy a tévé Charles Bron- son-sarozatából ez a filmje skimaradt. — Nocsak! Hány filme­met, s főleg melyeket lát­hatja most a magyar kö­zönség? — Hat filmet választottak ki, ezeket január 7-e óta szombatonként sugározzák. Az első a Vörös nap volt, ezt követte, a Határsáv, A halál 50 órája, A hét mesterlö­vész, a Szerelem és golyók, végül a Nem lehetsz mindig győztes... — Hm. Van néhány jel­lemzőbb filmem is. Ne ve­gye szerénytelenségnek, de tényleg: egész sereg filmem­nek címszereplője voltam, és az utcán szembe jövő em­berek nem azt mondták, hogy itt jön a Bronson, ha­nem a filmbeli nevemet. Például azt, hogy: líello, Géppuskás Kelly! Aztán vol­tam A könyörtelen férfi, A félelmet nem ismerő férfi, A d inam itférfii, csupa férfi, férfi, férfi. Ez az én skatu­lyám. — ön elég későn került ebbe a skatulyába, hiszen harmincéves elmúlt, amikor első filmszerepét eljátszotta. Aztán másfél évtizedig szin­te csak statisztált, és csu­pán azután — mégpedig Európában — készültek a jobb filmek, nagyobb sze­repékkel. De akkor már vil­lámsebesen világsztár lett. — Bizony nehezen indul­tam. Litván származású bá­nyászcsaládban születtem a pennsylvaniai Ehrenfieldben. Akkor még Charles Suc- hinskinak hívtak. Tizenöten voltunk testvérek, és én mindössze tízéves voltam, amikor apánk meghalt. Ma­gam is bányász lettem. Ez bizony kemény iskola volt. Aztán bevonultam katoná­nak, és a háború tovább ed­zett. Utána más életet akar­tam kezdeni. Felsorolni is nehéz, mi mindennel próbál­koztam, voltam sofőr és bokszoló, szakács és szénhor­dó. Aztán életemben elő­ször elmentem színházba, Philadelphiában. „Ezeket ezért fizetik? Ezt én is tu­dom!” — gondoltam, és el­határoztam, hogy színész le­szek. De nem részletezem to­vább. Elég az hozzá: az út mostanáig hosszú volt és nehéz. — Bizonyára ez az élet- sors rajzolta arcára a mar­káns vonásokat, érlelte ki erős testalkatát. — Annyira, hogy „Holly­wood legcsúnyább férfijá­nak” neveznék. Nem ibaj! Az én szerepeimhez nem kell szépnek lenni, hanem ügyesnek, bátornak. Ügy lát­szik, ez sikerült. — Hát igen, Bronson ma már a legkeresettebb, leg­jobban fizetett sztárok kö­zé tartozik. Mondja, elége­dett ember ön? — Igen! És boldog. Máso­dik feleségem, Jill Ireland, ugyancsak színész, mind­kettőnknek vannak gyerme­keink az első házasságunk­ból, és van egy közös lá­nyunk. — ön az idén hatvanki- lenc éves lesz, bár ez nem látszik férfias, barázdált ar­cán. Mit vár a jövőtől? — Nézze, már jó néhány éve a testemre írják a szere­péket, a filmjeim sikeresek mind Európában, mind az USA-ban, a családi életem kiegyensúlyozott. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Jó egészséget és jó szerepeket remélek. — Kívánjuk, hogy kíván­ságai teljesüljenek! Elképzelte: Erdős Márta Műszerész­művész Murai Jenő még ma is műszerészként dolgozik. El­ső művészi kísérleteit feste- getéssel kezdte, majd kőfa­ragással folytatta. Mostaná­ban fémszobrokat készít he­gesztőpisztollyal parányi mű­termében. A ma 71 éves autodidakta művész alkotá­sai egyre keresettebbek a hazai és külföldi műértők között. (MTI fotó: Hámor Szabolcs) Murai Jenő munka után Csendélet a műteremben Népszerű melódiák szolgálatában Tizenegy művész dobogóra áll A színpadon Kovács Marika, a háttérben Rácz György prí­más kísér (Fotó: H. L.) Kevesen tudják a megyé­ben, hogy Szolnokon az SZMT Ságvári Endre Műve­lődési Központ támogatásá­val tavaly decembere óta működik egy előadó művé­szi engedéllyel rendelkező dalénekesi baráti kör. Ti­zenegy tagja megyénkben élő, dolgozó művész, olyan, aki egyébként többnyire hobbiból hódol az éneklés örömének. Először tavaly december­ben mutatkoztak be nyilvá­nosan. Fellépésük nem várt sikert hozott. Ezen felbuz­dulva úgy döntöttek a baráti kör tagjai, hogy ebben az évben nyugdíjas bérleti so­rozatot indítanak. A bérleti hangversenyso­rozat első alkalmával, janu­ár 23-án Dankó Pista nótái­ból összeállított estet ren­deztek. Amint az várható volt, a siker most sem ma­radt el, sőt ezek után ug­rásszerűen megnövekedett a bérletvásárlások száma. Az elmúlt hétfőn már négyszáz­húsz érdeklődő tolongott az SZMT Művelődési Központ nagytermében, hogy láthas­sa a közreműködő hét mű­vészt: Bálint Erikát. Cser Erzsébetet. Csíki iPált, Ko­vács Marikát, Karcagi Nagy Zoltánt, Szabó Andást és Szokolyi Lajost. Ezúttal Il­lúzió és szerelem címmel népszerű operett-összeállí­tást hallhatott a közönség. A fellépő művészek kivétel nél­kül magas színvonalon tol­mácsolták az operettiroda- dalomból jól ismert szerzők műveit, szólókat és duette­ket. de külön figyelmet ér­demelt a közreműködő ze­nekar is, amelyben Nádor László ült a zongoránál, Rácz György hegedült és Rácz Ambrus dobolt. A folytatás március 6-án következik, amikor is örök­zöld melódiákat szólaltatnak meg a művészek — Tavasz- szal kell a szerelem címmel. A debütálás után csakha­mar más formában is letet­te névjegyét az asztalra a szolnoki dalénekesek baráti köre: több alkalommal ad­tak jótékonysági koncertet, s úgy tervezik, hogy a jövő­ben is aktívan részt kíván­nak venni a nemes akciók­ban. A művészek énekeltek már a kis jövedelmű nyug­díjasokért, a megyei rokkan­takért, illetve a Szigligeti Színház újjáépítéséért. Mint mondták: biztosítják a me­gye közvéleményét, hogy az elesettek felkarolásáért, a várost megyét szépítő ak­ciókért készek továbbra is dobogóra állni. Ismerve mai helyzetünket, nem mindennapos gesztus ez sem ... J. J. SZÓL A RÁDIÓ Gondolat-jel Rfrika-kutati magyarok íz expedíció eredményei Jelentős tudományos fel­ismerésekhez jutott a magyar Afrika Expedíció. Kutató tag­jai — geológus, geomorfoló- gus, geográfus, botanikus, zoológus, néprajzkutató, tér­képész, nyelvész — ez év au­gusztusában, Budapesten az Afrika-kutatási Program harmadik nemzetközi konfe­renciáján ismertetik a tava­lyi, hathónapos Afrika-kuta- tás eredményeit. Az általuk gyűjtött kőzetek, ásványok, rovarok, növények, néprajzi tárgyak és a kutatók fel­jegyzései már megérkeztek Magyarországra, -folyamat­ban van ezek részletes elem­zése. Most az expedíció útjáról, kutatásairól szóló előzetes beszámoló készült el. Mi­ként dr. Gábris Gyula, az ELTE természet-földrajzi tanszékének docense, az ex­pedíció vezetője elmondta, Kelet-Afrika területén az Afrikai Árokrendszer külön­böző részein megfigyelték és azonosították a felszínalaku­lást meghatározó törésvona­lakat, vulkáni tevékenységet, valamint az aljzat ősi kőze­teit, az árkokat kitöltő fia­tal szárazföldi és tavi üle­déket, a vulkáni törmeléket. Közép-Afrikában a főként ősi kristályos kőzeteket és azok mállástermékeit, vala­mint az Afrikai Árokrend­szer nyugati ágának vulká­ni képződményeit tanulmá­nyozták. Kenya és Tanzánia tengerparti sávjában az üle­dékes kőzeteket és ezek le­pusztulását, a korallzátony vonulatokat vizsgálták. Vul­káni, kristályos és metamorf kőzetmintákat, tengeri üle­dékeket és bennük levő ős­maradványokat gyűjtöttek. A rádió kulturális hetilap­ja hétről-hétre gazdagítja az embert ismeretekkel. Nehe­zen imám azt, hogy kultúr­politikai ismeretekkel, mert talán nem lennék valóság­hű. A Gondolat-jel ugyanis egyike azoknak a rádiómű­soroknak, amelyek politizál­nak, szinte minden héten közreadnak egy-egy olyan té­mát, amely’a távoli, de leg­inkább az elmúlt félévszá­zad alaposabb megismerésé­hez segít, s benne természe­tesen elsősorban a magyar múlt a főszereplő. Bár, gyor­san hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi politika napja­inkban nagy érdeklődésre számot tartó témái közül is rendre földolgoz egyet- egyet. Ebből a műsorból töb­bet tudtam meg a sztálini évekről, mint talán bármi másból a rádióban. Persze, nemcsak a harminc-negyven év előtti eseményekről ad képet — bizony, a Brezs- nyev-korszak sok (talán a nagypolitikai dolgok mellett eltörpülő kis) eseményét is nyomon követheti a hallgató. A héten József Attila sor­sáról, a költő párthoz fű­ződő kötelmeiről és sérel­meiről hallottunk, s egy ta­nulmány sorsáról, amely a korabeli kultúrpolitika óva­tossága miatt raktárban ma­radt. Az ismertetők olyan ízelítőt adtak a mostanában mégis boltba került könyv­ből, hogy az ember legszíve­sebben keresné. Kár, hogy 1957-ben csak háromezer példány jelent meg belőle, valószínűleg az „ínyencek” elkapkodják a fővárosban. A Győri Béla szerkesztet­te műsorról nem először ej­tek szót, s hogy ismétlésre adom a fejem, azért van, mert változatlanul vezet a hallgatottsági listán. Egyre több emberről tudom, vasár­nap reggel azért nem rest fölkelni hajnalban, hogy hat órától fél kilencig a rádió mellett töltse pihenő idejét. Talán nem is hiába, ugyan­is a szenvedély, amely a kö­zelmúlt iránti érdeklődésben fiataltól az idősek korosztá­lyáig egyre érzékelhetőbb, megmagyarázza ezt. S talán azok a levelek is, amelyek rendre elhangzanak ebben a műsorban. Hallgatók írják, pro és kontra véleményeket mondanak egy-egy témáról, sokszor meglehetősen egysze­rű fésületlenséggel. Fölhábo- rodás és elégedettség, továb­bi oknyomzásra ösztönzés, elismerés szól ezekből a le­velekből, akár névvel, pon­tos címmel, akár névtelenül érkeznek a Vasárnapi Üjság szerkesztőségébe. Mindez most vasárnap is így volt, s az embernek kis szomorkodásókra is okot ad, ha jól belegondol. Nincs sok értelme a szidalmazásoknak, a vádaknak. Ebben az or­szágban történtek olyan ese­mények, amelyek sebeket ej­tettek. Olyanok, amelyekről akár évtizedekig se illett, s nem volt szabad beszélni. Hát most, amikor mindenki javító, jobbító szándékkal szeretné (ugye így van?) vál­toztatni a haza sorsát, miért szemérmeskednénk? S ha va­lakinek 1989 elején van mon­dandója, régi fájdalma, se­be, érthetetlen bánata, hadd beszélje ki — gyógyul vele. S talán segít a maga fájdal­mával másoknak is: ne men­jünk soha többé olyan utcá­ba, amely nem vezet seho­vá. .. (SJ) ÍNYENCEK FIGYELMÉBE! Szeretettel várjuk kedves vendégeinket a VÉNDIÁK ÉTELBÁRBAN /Szolnok , Ady Endre út 9/ február 21-töl 25-ig | |BR AZIL naponta 11-1ÖI22 óráig Az ételeket elkészítik és fel­szolgálják a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozat Ínyenc klub­jának hallgatói. ízlelje meg a brazil ételkülón­rendezendö GASZTRONÓMIAINAPOKRA! legességeket és italokat. VÉRPEZSDÍTŐ ZENE!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents