Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-14 / 38. szám
» SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 14. 3 A vállalkozó termelési rendszer A hazai fűfajtákat külföldön is keresik Ha egyszer valaki netán arra vállalkozna, hogy a karcagi székhelyű Alföldi Gyepvetőmag Termelési Rendszer történetét megalakulásától napjainkig papírra vesse, gyanítom, hogy abban az írásban a nyolcvanas évek első fele nagyon nagy hangsúlyt kapna. Nem azért, mert erre az időszakra tehető a siker. Éppen ellenkezőleg. Hisz pontosan ’83—’84 táján volt gazdálkodásuk a mélyponton, s a kereslet csökkenése miatt óriási vetőmagkészleteik halmozódtak fel. Ennek egyenes következménye az lett, hogy öt év alatt a termőterület kevesebb, mint húsz százalékra, vagyis 8 ezer hektárról 1500 hektárra zsugorodott, s ezzel együtt a ’70-es esztendőkben 2 ezer 500 tonnás évi gyepvető- mag-felhasználás 7—800 tonnára csőként. A visszaesésnek nagyon is kitapintható okai voltak és vannak: egyrészt megvonták a legelőgazdálkodástól az állami támogatást, másrészt a mezőgazdaság helyzete az utóbbi időben nem nevezhető éppen rózsásnak, s így a nagyüzemeknek egyszerűen nem volt és ma sincs túl sok pénzük a gyepek telepítésére. Pedig a termelési rendszer szakemberei pár évvel ezelőtt még jóval bizakodóbbak voltak, és teljesen másra számítottak. De időben belátták, hogy — tetszik vagy nem — le kell mondani a biztató jövő mérnöki pontossággal való tervezhetőségének mítoszáról, és ha talpon akarnak maradni, rugalmasan kell vállalkozniuk arra, amit a piac kíván. A reményt persze nem vesztették el, sőt mi több, stratégiai elképzelésnek is beillő terveik vannak a következő esztendőkre. Ugyanis bíznak abban, hogy a gyepvetőmag termesztése, a legelőgazdálkodás hamarosan elfoglalja az őt megillető helyet. Erre talán az is biztosíték, hogy napjainkban folyik országosan az új agrárpolitikai tézisek kidolgozása, s abban a programban az állattenyésztés pozíciói javításának annál is inkább nagy hangsúlyt kell kapnia, mivel helyzete ma már több, mint kritikus. Az új terveknek — hangsúlyozzák a szakemberek — az árutermelés bővítését kell elősegíteniük. Márpedig ha ez így van, akkor szinte lehetetlen, hogy ne számoljanak a rétekkel, legelőkkel, mint olyan területtel — ágazattal —, amelyik a legolcsóbb takarmányt adja az állatok számára. S így az Alföldi Gyepvetőmag Termelési rendszer szakemberei is' számítanak arra, hogy a jövőben helyzetük változik, sorsuk jobbra fordul. Persze addig sem ülnek karba tett kézzel a karcagiak, hisz az igaz, hogy csökkentek a takarmány vetőmagvak termelésével kapcsolatos feladataik, de ezzel szinte egyidőben nőttek a másféle, főleg a komunális jellegű, környezetvédelmi célú igények. Magyarul: egyre többen keresték meg őket olyan kéréssel, hogy készítsék el a parkok, sporttelepek terveit, s azok kivitelezésében is működjenek közre. Ma már erre is vállalkoznak. A harminckilenc taggazdaságot tömörítő termelést rendszer szakemberei kétségkívül sokat tettek azért, hogy ma már Magyarországon olyan speciális parkfüvek vannak, amelyek dúsak, hosszú életűek, kevesebb ápolást igényelnek, s ezek alkalmazásával a parkok fenntartási költségeit is csökkenteni lehetne. Elmondhatjuk tehát, hogy hazánkban már megvan az a biológiai háttér, amely szükséges ahhoz, hogy egy adott országban komoly parkkultúra alakuljon ki. A cég látómezejébe egyre inkább bekerült a nagyvilág is, ami a termelési rendszer, a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet, valamint a Vetőmagtermeltető Vállalat 1977 óta tartó együttműködésének eredménye. Hisz azon túl, hogy már eddig is ismertek el magyar fűfajtákat más országokban, továbbra is nagy az érdeklődés külföldről a régebbi és újabb hazai fűfélék iránt. Tehát az export- kilátások jók, s hogy ezekből sikeres ülzet legyen, az elsősorban a minőségen, a pontos szállításon és a megfelelő áron — egyszóval a versenyképességen múlik. Ezzel tisztában vannak Karcagon is. A teljesség igénye nélkül néhány példa: „speciális vetőgépeikkel bérvetéseket végeznek, futball- pályák füvesítését is vállalják. ök füvesítették a Hun- garoring, a Ferihegyi Repülőtér, valamint az M—5-ös főút körüli zöldfelületeket. Bizonyára ez a sokféle tevékenység hozzájárult ahhoz, hogy tavaly 15 millió forintos árbevétel mellett a tervezett két és fél milliós nyereséget is sikerült elérniük. N. T. Textilüzem lett az orsózóból Ez év januárjától textilüzemként működik a Tószegi Petőfi Tsz orsózó üzeme, melyben egy 125 gépes szövődét alakítottak ki. Előreláthatólag március végétől már teljes kapacitással üzemel, idei termelése várhatóan másfél millió méter szövet lesz. Jelenleg 50 gép-dolgozik, a többit folyamatosan szerelik be. Ezzel a beruházással 15— 20 új munkahelyet létesítettek és az évi árbevétel körülbelül 4—5 millió forinttal több lesz. Üj csarnokba költözve megmaradt az orsózó is, bár a gépek számát csökkentették, a termelés nem szűnt meg. Alapanyagot biztosít a szövődének, valamint Szegedre és Sopronba szállítanak fonalat. Az orsózóban hét lánccsévélőgép működik A szövőterem, ahol jelenleg NDK-exportra kerülő szövetet szőnek A befűzés nagy figyelmet és türelmet igényel Fotó: Korányi Éva Nyílt levélre válaszolva KlSZ-küldöttgyillés Kunszentmirtonban Kunszentmárton KISZ-es fiataljai szombaton küldött- gyűlést tartottak a városban. A rendezvényen részt vett Iváncsik Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára. A küldöttgyűlés egyhangúlag továbbra is bizalmat szavazott Lantos Józsefnek, a városi KISZ-bizottság titkárának. Döntöttek arról is. hogy Kunszentmárton fiataljai a megyei szintű szövetséghez csatlakoznak, illetve nevet változtatnak. Az új titulus ezentúl: Kunszentmártoni Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetsége. A küldöttgyűlés befejezéseként a résztvevők, úgy határoztak, hogy a megyei pártbizottság lapunkban közzétett nyílt levelére válaszolnak, amelyben megyei pártértekezlet összehívását sürgetik. Magyar részesedéssel Új vegyesvállalat Olaszországbap A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat Italchemul néven új vegyesvállalatot alapított két olasz partnerével vegyicikkek forgalmazására. A milánói székhelyű közös vállalat tulajdonjogában a Chemolimpex részesedése 51 százalék, a fönnmaradó 49 százalékon a Sochi- tal és a Sofichon olasz cégek osztoznak. Az Italchemol tevékenysége egyebek között kiterjed magyar műtrágyák, műanyagok, aromás vegyü- letek és mosószer-alapanyagok olaszországi, illetve harmadik piaci értékesítésére. Jegyzetlapok Kitörés a némaságból Nagyszerű lehetőséget teremtett a nyelvvizsgára készülőknek a TIT szolnoki szervezete. Február közepétől száznyolcórás, alapfokú angol nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamot indít, amelynek „megkoronázásaként” júniusban Szolnokon tehetnek állami nyelvvizsgát a hallgatók. Aki már próbálkozott nyelvvizsgával az Idegen- nyelvi Továbbképző Központban, az tudja, hogy nem könnyű hozzájutni a bizonyítványhoz. Nem lesz persze könnyű Szolnokon sem, de legalább ismerős helyszín, ismerős arcok veszik körül a vizsgázót, s megspórolhatja -az. utazás költségeit. Szerencsés a tanfolyam időpontja is, a hallgatókkal péntek délutánonként foglalkozik az angolnyelvtanár, s a hétvégén biztosan jut idő arra, hogy elmélyítsék a frissen szerzett ismereteket. A vonzó ajánlat ellenére sem kísérte nagy érdeklődés a tanfolyamot. Mindössze 25-en jelentkeztek, de a szintfelmérő teszteket már csak húszán oldották meg. Az eredmények alapján tizenhatan felelték meg. A csoport csaknem fele nem szolnoki, ketten Törökszentmrklósróí, ketten Karcagról járnak majd a tanfolyamra, Abonyból, Szajolból, Kőtelekről pedig egy-egy hallgató. A riyelvvizsgázó jelöltek foglalkozása szinte ahá- nyan vannak annyiféle, karnagy, orvos, agrármérnök, kutató, elektroműszerész, vállalati gazdasági igazgatóhelyettes, gimnáziumi tanuló — hogy csak néhányat említsünk. Van aki saját maga fizeti a tanfolyam díját, másoknak részben vagy egészben a munkahelye. A diák esetében pedig valószínűleg a szülők. Lehet sokakat a 4400 forintos díj tartott vissza a jelentkezéstől. Bár, ha figyelembe vesszük a tanfolyami díjakat ez még az olcsóbbak közé tartozik. Igaz, ettől még nem lesz 40 forintja egy angolórára annak, akinek nincs, illetve másra kell a pénz. A gyér érdeklődésnek persze más oka is van. A szintfelmérő teszttől már eleve öten visszaléptek, nyilván mert nem érezték megfelelő szintűnek az idegennyelvtudásukat. S vajon hányán nem is jelentkeztek emiatt, jóllehet éveken keresztül tanulták az angolt gimnáziumban, magántanárnál vagy valamilyen tanfolyamon ? Tanulták, de nem tudják, mondhatnánk persze többes szám első személyben is. S most felnőtt fejjel érezzük igazán idegen nyelvi némaságunknak a kárát külföldön járva, vagy a szakirodalomban búvárkodva. Nyilván ez a kitörési szándék a némaságból késztette arra az orvost, a mérnököt, a kutatót, a karnagyot, hogy jelentkezzen a tanfolyamra, pótolja a hiányosságot, ha már nem adatik meg számára, hogy az ezredfordulón lehessen kisdiák. Vajó Péter, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese ugyanis így képzeli el a 2000. év iskolai oktatását: „Az óvodákban egyébként elterjedné válik az idegen nyelvek játékos tanulása, a harmadik osztályban megkezdődik a második idegen nyelv tanulása . .. az iskolából kikerülő 18— 19 évesek két idegen nyelven kell hogy beszéljenek”. Mi mást mondhatnánk erre, mint azt, hogy így legyen! T. G. Maratoni falugyűlés Tiszaroffon Tizenhárom „harapós” hozzászólás Csendesnek indult a tiszaroffi falugyűlés, hiszen az elnöki beszámoló — nem tagadva a tanácsi gazdálkodás egyre nehezebb körülményeit, a csökkenő pénzügyi támogatást — jónéhány eredményt felsorakoztatott. Kiderült: elkezdődött a belvízrendezés, megint gyarapodott a portalanított utak száma, felújították a művelődési házat, egy szolgálati és pedagóguslakást, a helybeli gazdálkodó egységek szinte erőn felül segítették a gyermekintézményeket, a közművelődést, a sportkört és az önkéntes tűzoltóegyesületet. Az elképzelések megvalósítását Roffon négy és fél, Gyendán pedig másfél millió forint értékű társadalmi munkával siettették az ott élők. Szó volt arról is, hogy sajnos korosodik mindkét falu lakossága, és egyre több az olyan roffi és gyendai, akinek már a postás hordja a „fizetést”. Mindezeken kívül afféle ráadásként az ott élők megismerkedhettek a községrendezés távlati terveivel, és véleményt mondhattak róla. A „szóljunk hozzá emberek” noszogatásra rövid, hagyományos hallgatás után megindult a kiegészítések áradata. A beszámolóval ellentétben kevésbé csiszolt módon, inkább kendőzetlen nyíltsággal tették szóvá, rövid minősítéssel fogalmazva: „harapós” észrevételeiket. Kifogásolták, noha egyre öregebbek a roffi és a gyendai emberek, a jelentés valahogyan mégis csak szőrén- szálán említette a szociális gondozottak, a segélyezettek helyzetét. Azt, hogy a legelesettebbeket milyen módon segíti a tanács. Azután mint mindenhol, szerte az országban itt is felvetődött: hogyan lehet, hogy ha valaki tíz kiló darát elhoz a téesz- ből, kifizettetik vele, és keményen megbírságolják, de ha vagonszámra rohad a zöldség, a krumpli valahol, ha a kár százezrekre, netalán milliókra rúg, általában nincsen vétkes, így büntetés sem, hanem van körülményes magyarázat bizortyos rajtunk kívülálló okokról. Egy év alatt sem látunk any- nyi pénzt, amennyit manapság nem kevesen egy hónap alatt-felvesznek, így mondta az egyik négyezer forintot kapó nyugdíjas, aki szerint a bérfeszültséget ezek, a sokszor teljesítmény nélküli elismerések okozzák, mivel a jól végzett munkát megközelítőleg sem fizetik meg ennyire, sem a szűkebb, sem a tágabb környéken. Mindezeken kívül szóba kerültek konkrétabb észrevételek is. Javaslatot tettek a Tüzép-telep új helyére, többen vallották, hogy jó ez az útépítés, de az elkészült sza* kasz szinte félig kész, hiányzik róla még egy réteg, ráadásul az eleje és a vége enyhén szólva nem azonos szintű. Megtudtuk, hogy néhány utcai lámpa is elférne, sőt kellene még. Noha nem tűnik eget rengető észrevételnek, de tény: a malacátvevőhely villanykörtéje mindenhova szórja a fényt, csak oda nem, ahol utolsó útjuk előtt a kés alá szánt röfögök tiszta súlyát mázsái ják. Meglehet, ez a megjegyzés nem eget rengető, de igenis annak, aki kevéske nyugdíját fáradtságos háztáji hizlalással pótolja, minden bizonynyal nagyon fontos, hiszen a pénzt a megállapított súly után kapja az illető. Többen érintették a település országgyűlési képviselőjének a közéleti munkáját is. Igaz, erre az összejövetelre eljött, bár nehezményezték: hasonló rendezvényen korábban nem látták. Amikor pedig azt feszegették: hányszor szólalt fel az Országgyűlés valamelyik nyilvános ülésszakán, illetve milyen, a környék lakosságát érintő kérdéseket tolmácsolt, bizony nemleges volt a válasz. A kérdezetek ezek után ezt is megköszönték: mondván, nekik ennyi is elég. Az emberben önkéntelenül is motoszkál a kérdés: vajon miért volt, mitől lehetett ennyire harapós ez a három és negyedórás tiszaroffi este? Talán azért mert az emberek annyi mindenre haragszanak? A világra? Az áremelésekre? Arra, hogy egyre nehezebben élnek? Meglehet, ezen feltételezések is hozzájárultak a hangnem érdekességéhez. Azután az is kitetszett, hogy végre akad egy olyan rendezvény, ahol jól kibeszélhetik magukat. Gondjaikat, kételyeiket, mindazt, ami őket, szűkebb környezetüket foglalkoztatja. Mert valahol mégsem a kívülálló szemével nézték ők ezt a kétszáz percet, hiszen sokan azért az erejüket, a két kezük munkáját is ajánlották ez évre: mondván ott a helyünk, csináljuk ha kérik, akár az új Tüzép építéséről, akár útkészítésről vagy a kialakítandó ravatalozó munkálatairól lesz szó. Az utóbbihoz kapcsolódva . az egyik jelenlévő azért somolyogva megjegyezte: megyünk mi oda is a lábunkon, szívesen segítünk, mert az még' mindig jobb, mint amikor már visznek. D. Szabó Miklós
