Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. FEBRUÁR 14. Napóleon-múzeum Pesterzsébeten KERMI-vizsgálatok tapasztalatai A hibák jellege évek óta nem változik Nem javult a kereskede­lemiben kapható áruk minő­sége, a legtöbb termék kö­zepes szinten felel meg a szabványok előírásainak — így sommázhatók a Keres­kedelmi Minőségellenőrző Intézet 1988 második félév­ben végzett vizsgálatainak tapasztalatai, amelyekről most tettek közzé jelentést. A forgalomban lévő áruk minőségét 929 budapesti és 396 vidéki boltban, raktár­iban, kiskereskedőnél, ven­déglátóhelyen, illetve Tüzép- telepeij vizsgálták a KERMI ellenőrei. Az élelmiszerek közül 128 ezer kiló sertés- és marhahúst ellenőriztek, s a tapasztalatok szerint a mar­hahús minősége jobb volt, mint a sertéshúsé. Az ellen­őrzött boltok több mint egy­negyedében megkárosították a vásárlókat; többet számol­tak, illetve kevesebbet mér-1 tek a kelleténél. A húské­szítmények 99 százaléka megfelelt a szabvány köve­telményeinek ; a szakértők közepesnek minősítették a forgalomba hozott szárazkol­bász és felvágott nagy ré­szét. Az úgynevezett vörös áruk, illetve az olcsóbb kol­bászfélék minősége többnyi­re a közepes értékelést sem érdemelte ki. Az árusítás megtiltására a tőkehúsok 17, a húskészítmények 1 száza­lékánál állapítottak meg okot az ellenőrök. A félév során megvizsgált 19 ezer liter különféle zsír- tartalmú és féltartós tej dön­tően jó és közepes minőségű volt, viszont összesen 370 li­ter tejet ki kellett vonatni a forgalomból a lejárt fo­gyaszthatósági idő, illetve minőségi hiba miatt. A saj­toknál az volt szembeötlő, hogy a választék a legtöbb üzletben — különösen vidé­ken — a tejipar kínálatánál jóval szűkösebb. A sajtóik többségének íze — érlelési hiányosságok miatt — nem jellegzetes, s a minőség in­gadozó. Közepesnek minősítették a kenyerek többségét is az el­lenőrök. A korábbi tapaszta­latokhoz hasonlóan ezúttal is a nem megfelelő térfogat, a jellegtelen íz, repedezett héj adott okot a legtöbb ki­fogásra. Az ellenőrzött meny- nyiség 12 százalékát súly hi­ány miatt csak kimérve en­gedték értékesíteni. A vásárlók^ reklamációi nyomán 14 267 ruházati ter­mékről, illetve lábbeliről adott szakvéleményt a KER- MI. A kifogásolt termékek cikkcsoportonkénti megosz­lása gyakorlatilag évek óta nem változik: a vizsgált áruk 69 százaléka cipő volt, 28 százaléka felsőruházati termék, a fennmaradó 3 szá­zalék pedig lakástextília és .öltözékkiegészítő cikk. A ki­fogások kétharmada megala­pozott volt. Napóleon-múzeumot ren­deznek be Pesterzsébeten. Az ötlet egy magángyűjtőtől, Horváth András belsőépí­tésztől ered, aki úgy gondol­ta, hogy a nagy francia for­radalom és Napóleon korá­ból származó relikviákban gazdag gyűjteményét érde­mes lenne a nagyközönség számára hozzáférhetővé ten­ni. Kezdeményezését támo­gatta a XX. Kerületi Tanács, helyiséget adott a gyűjtőnek, s ennek eredményeként fo­lyik Pesterzsébet szívében a múzeum kialakítása. A meg­nyitót július 14-re, a nagy francia forradalom kezdeté­nek 200. évfordulójára ter­vezik. A kétszintes múzeum egyik termébe kapnak majd helyet á nagy francia forra­dalom és Napóleon korának tárgyi emlékei: érmék, pén­zek, fegyverek, térképek. Eb­ben* a teremben kívánják ki­állítani a kor 141 kiemelke­dő személyiségét ábrázoló rézkarcokat. A másik szin­ten egyrészt görög, római és avarkori pénzeket és fegy­vereket bemutató tárlat, másrészt a magyar történe­lem tárgyi emlékeit, érmé­ket, fegyveréket, ősnyomtat­ványokat tartalmazó gyűjte­mény lesz látható. Tervezik, hogy helyet adnak majd idő­szaki kiállításoknak is, eze­ket különböző magángyűjtők kollekciójából állítják ösz- sze. Mágikus varázslat Öreg bűvész - nem vén bűvész A sötétségbe borult terem­ben csak két fehér kesztyű, egy vakító ingmell és a fluo­reszkáló, a levegőben ketté­osztódó, eltűnő, majd újra előkerülő varázspálca látha­tó. A pálca engedelmeskedik a kesztyűnek. A közönség lélegzetv'ssza- folytva figyel. A kesztyűket lehúzzák, ám mielőtt megpi­henhetnének egy asztalkán, fehér galambbá lesznek, s kötelességtudóan ülnek a művész tenyerébe. Kigyúlnak a fények, fel­csattan a taps. A színpadon meghajol a Pozsonyi Bűvész Együttes — Száva Sándor és hű segítője, felesége: Éva. Sanyi bácsi a szeme sarká­ból felméri a közönséget, ám a keze, esze már mást csi­nál. A ritmusos zene. az újabb produkciók feszes sorrendje nem enged má­sodpercnyi szünetet sem. Ez így megy két órán át. Mindent bemutat, amit a bűvészszakma ismer. Látha­tók kártyatrükkök, eltűnnek és előkerülnek tárgyak, ten­gernyi virág borítja be a színpadot, mind egy „üres” hengerből kerül elő. Csinos lányt fűrészel ketté a má­gus, majd elvarázsolja egy fiatalember fejét. Lövések dördülnek vadászfegyverből, pisztolyból. Ez világszám! Csak két bűvész tudja meg­csinálni, az egyik itt él kö­zöttünk, Jászberényben. A finálé után zúg a taps, majd köszöntők hangzanak el. Száva Sándor hetven­éves, és ötven éve lett bű­vész. Embergyűrű öleli kö­rül. A gratulálok szinte mind fiatalok. A harminc tanítvány fele itt ül. A má­sik fele fellép valahol a vi­lágban. A barátok kézszorí­tása, ölelése, elismerése kö­zött kihallik a zsongásból: ezt senki nem tudja utánad csinálni. Ez bűvészszínház! A gratulációk őszinték. A szakmabeliek tudják igazán, micsoda munka fekszik egy 10—20 perces műsorban. Merthogy a szokványos ví- rieté, lokálműsorok, vagy akár egy cirkuszi program ennyi bűvészetet kíván. Eb­ben ar produkcióban benne volt az elmúlt ötven év. Az elmúlt ötven év, ami kalan­dokban. sikerekben és ku­darcokban, örömben és ke­serűségben bővelkedett. * * * A Tanácsköztársaság elő­estéjén született kisfiú csa­ládja a történelem vihará­ban Lévára menekül Székes- fehérvárról. A szociáldemok­rata édesapa sok kalandba sodorja családját. A Po­zsonyban töltött gyermek­évek — innen a művésznév, — egyikén, egy gyermekelő­adáson látja meg a világhí­res nagy varázslót. XJfferi- nit. Tizenötévesen szökik utána Bécsbe, hogy kitanul­ja tőle a szakmát. Uffermi „egyeteme’’ biztos alap erre az ötven évre. Négy évi inas- kodás után sikerrel teszi le a vizsgát Párizsban, s elin­dul ezen a rögös, nehéz, gyötrelmes és mégis gyönyö­rűségesen szép pályán. Bejárja a fél világot. Hét nyelven beszél. 1968-tól a a Nemzetközi Bűvészkong­resszus tagja — ez a bűvé­szek nemzetközi szervezete —, 1985-től az. elnöke. A szakma három nagy nemzet­közi díját nyerte el. Az In­diai Mágusok Nagykard-dí- ját 1975-ben, a Mágusok Ki­rályi Díját 1980-ban, az Ér­demes Bűvészmesteri kitün­tetést 1985-ben veheti át. Hazai elismerést egyszer (!) kap. 1987-ben a Jászberényi Üttörőház pajtásai neki íté­lik a Napsugár-dijat. A háború viharainak „leg­javát” hazájában éli át. A Front Színházzal járja az országot. Bilicsi Tivadar mó­kázik, nevettet, ő elkápráz­tat. Menekül. Üldözik sok mindenért. Mert zsidó, mert kommunista-szimpatizáns, majd újra leparancsolják a pályáról. Megkeseredett ember lett belőle? Egyáltalán nem. A színpad varázsa mindent el tud feledtetni. No, meg a ta­nítványul szegődő fiatalok kitartása, ragaszkodása, és sikereik bőségesen kárpótol­ják mindenért. Járja az or­szágot, dolgozik, utazik, fel­lép. A gyermekévben az UNICEF kérésére 100 elő­adást ajánl fel, melynek be­vétele a gyerekeké lesz. Eb­ből nyolcvanat Magyaror­szágon, húszat külföldön tart. Gálánsán bőkezű. Meg­teheti, hisz’ pénzt minde­nünnen tud elővarázsolni. (Csak a 3500 forintos nyug­díjat nem tudja feljebb sró­folni!) Ma is dolgozik, ha kap lehetőséget. * * * Decemberben és január­ban nem volt szerződése. Nehéz gazdasági helyzetben vannak a kultúrházak, no meg az ország is. Február­ban boldog volt. Kétszer lé­pett fel Jászberényben a Munkás és Ifjúsági Házban. A gyerekek előtt 75 perces műsorral, .a jubileumi gálán kétórással ünnepelt, ünne­peltük. Érdemes volt meg­nézni! Kiss Erika LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Abnormális tejföl Komám, te éhes, legutóbb azt ecsetelgettem ne­ked, hogy miit válaszoltam volna arra a végül is fel nem tett kér­désre: milyennek látom az anya­ország magyarjait? Folytatnám észrevételeimet, mert (te tudod a legjobban) a magamfajta arról szól a legszívesebben, amiről nem kérdik vagy amiről nem (lenne) szabad fecsegni. Bmiítém 'hangsú­lyozott egocentrizmusukat, nos, ennek legszembetűnőbb tartozéka a gyomor-céntnikusság. Az itteni táplálkozás másságát kezdetben azért nem elemeztem, mert a mi otthoni étkezési szokásainkhoz ké­pest az eledel összetételének és el­fogyasztásának minden egyéb mű­faja furcsa lehet. Mi ugyanis a „lakosság tudományos táplálásá­nak elmélete” (és gyakorlata) kö­vetkeztében nem voltunk kitéve a választás dilemmájának, már-már tényleg fűiből főtt levest ettünk, ahogyan azt- elképzelni vélték egy „tudományos-fantasztikus” ma­gyar filmben egy bizonyos (még tippelni is alig merek) Titániában. Miután túltettem magam az első sokkhatáson (hogy tudniillik, mennyi mindent felfalhatsz erre­felé ,'ha van rá pénzed), jött a második frusztrációi szinte bele­őrülsz, míg eldöntőd, mivel oltsad szomjadat, oly változatos a 'kíná­lat (persze, ez sem olcsó mulat­ság) ; odahaza,. ugye, ilyen kínok­nak nem voltunk kitéve, egyszerű volt és kézenfekvő: csapvízzel (bár ez sem folyt mindig). Mond­jam meg komám, miikor lenne itt forradalom, ellenforradalom, né­pi felkelés vagy terrorakció? (Azért,nem tudom pontosan, me­lyik kifejezés a helyénvaló, mert itt mostanság némi elbizonytala­nodás tapasztalható annak .meg­ítélésében, 'hogy ezek szihoní- mák-e vagy sem.) Akkor, ha pél­dául, csak egyféle húst, egyféle felvágottat, egyfajta sajtot vagy uniformizált kenyeret vásárolhat­na az állampolgár. Egy példa: el­képesztő patába az élelmrszerbolt- ban, egy hölgy visít rettenetesen, hogy csak ilyen tejföl van, normá­lis, rendes miért nincs?! Kihall­gattam, mi is a 'baja ezzel, hát az, hogy a sűrűsége nem az igazi, vagyis nem épp olyan, .mint a vaj, mert ha fejreállítja a dobozt, a tejföl mézgaszerű folydogálással, a gravitációs erő következtében megmozdul’lefelé. Vettünk egyet ebből a „rendetlenből”, haszná­latakor megállt benne a kanál... Igazán nem akartalak bosszanta­ni, még nem felejtettem el,, hogy otthon évek. óta nem lehet egyál­talán semmiféle tejfölt vásárolni az üzletben, csak borsos áron a piaci kofáktól hamisítottál nagy ritkán .. „ csupán azért említet­tem, hogy lásd, miből kifolyólag van itt szőrözés és lenne szőr ... A polgár napjai általában a fala- tozás-iddogálás jegyében telnek; lehet a kínaiaknak egyik év a sárkány éve, a másik a kígyó éve, a magyarnak minden esztendő az evés-lvás éve. Azt mondja a tévé­ben egy orvoskoponya (ez is va­lami tudományos-fantasztikus műsornak illett be), hogy számára teljesen ismeretlen okokból Ma­gyarország sajnálatos módon ve­zet az érrendszeri . megbetegedé­sek tekintetében. Hát én megsar­colnám ezt az okot: évente má­zsaszám tömik magukba a zsírt. A vegytiszta „étkezési sertészsír” félkilós csomagolásiban — ahogy 'látom — csaknem naponta kerül a háziasszony kosarába, körülbelül ennyiben úszik egy háromszemé­lyes pörkölt vagy akármi .. . Több étkezdét próbáltunk ki, csöpög a zsír már a desszertből is. Mi ugye, étolajjal ’ sütöttünk-főztünk, és abból is igen óvatosan csepegtet­tünk az edénybe, hiszen havonta fél liter járt személyenként, és azt igencsak be kellett osztani. Ez a földrajzi-társadalmi „származá­som” iis lehet itteni csömörléseim oka, de ha az én (meg)szokásaim- ban van a hiba, akkor mitől vi­lágelső Magyarország az érelme­szesedésben meg az átlagos test­súlyban? Budapesten született és közel ötven éve a fővárosban élő barátom mondta, amikor megláto­gatott engem alföldi környezetem­ben : látod öregem, itt terem a magyar-tarka fajta. Ennyi kövér embert sehol nem láttam, ennyi dundi menyecskét, ennyi tokás férfit... Odaát a betevő megszer­zése azért lett gond, mert a har­minc deka fűrészporszerű száraz kenyérért is verekedni 'kellett, és várható volt, hogy bevezetik a fű fejadagolását is; itt azért gond, mert gyomorcentrikus a nép. A fcispénzűeknek most, az áremelés után külön gond, hogy mindemből az olcsóbbat vegyék, és mind­egyikből csak pár dekányit, de nyilvánvaló: első a kaja, második a pia..., utolsó a művelődés, le­mondják az újságelőfizetést, nem járnak színháziba, nem vesznek könyvet. Kis túlzással azt is mondhatnám, egyszer táplálkoz­nak naponta: reggeltől estig. Ha többször, akkor minden egyes al­kalommal megadják a módját. A mindennapok főmutatványa: a vacsora. Ennél alaposabb és tartó- sabb műsorszám munkanapokon a munkaidő fő attrakciója: az ebé­delés. Irodákba, intézményekbe már nem is kísérelem meg elin­tézni ügyes-bajos dolgaimat tizen­egy és kettő között. Tizenegyig el­fogy a tízórai, fél tizenkettőkor tálalnak az étkezdékben, félórával azelőtt már ideje rákoncentrálmi a hamarosan bekövetkező élveze­tekre; maga' az orgia előre meg­határozhatatlan ideig tarthat, eh­hez számítsad hozzá azt, hogy meghitt emésztés, békés kérődzés közben illetlenség bárkit is zavar­ni . . . Még pesti tartózkodásom idején mondta egy ottani illetősé­gű férfi, hogy nem igazán vasár­nap az, amelyiken nem eszik meg három kiló rántott húst. Ezt azért túlzásnak tartottam, kétkedése­met enyhe fejcsóválással jelez­tem. Tényleg ennyit eszik, erősí­tette meg a jó étkű felesége, kü­lönbeni vasárnap az egész Buda­pest rántott hústól bűzlik ..: Egy­szer meg Svédországba emigrált volt honfitársaim látogattak meg, „ki akartunk tenni magunkért”, reggelire felvágott, ilágytojás és egyebek. Barátaink is csak két éve hagyták el Erdélyt, s talán új ha­zájukban sem szokás az ész nél­küli zabálás, elég az hozzá, jóné- hány szelet szalámi, sajt és öt to­jás megmaradt. Szerencsére be­toppant szolnoki haverom, miivel már reggelizett, tízórainak tekint­ve tűntette el a maradékot. Pár óra múlva ebédeltünk, mindenki megkapta például második fogás­ként a szalmakrumpli mellé a két szelet rántott karajt, a „svédek” is, a haver is. Én a második sze­lettel nem tudtam megbirkózni, a külhoniak is csak „lenagyolták” a karajt, a haver ugrásra készen: többet nem esztek? Nem. Felfalt minden maradékot, minden cson­tot rendesen lerágott, ha lenne 'kutyám, megugat, hogy milyen száraz koszton tartom ... Étkezési kulturálatlanságomról árulkodó beszámolóm végén köz­löm veled, hogy ebédelni készü­lök éppen, rakott krumplit csinált az asszonykám, „erdélyi módra”, azaz tetjföl helyett kefirrel mér­téktartóan nyakonöntve. Ha itt lehetnél, cingár Árpádom, a te adagodra töltene egy kis abnor­mális tejfölt is komád, Lajos Telt ház és bő áruválaszték volt a hét végén Szolnokon a használtcikk piacon. — nzs —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents