Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

Folytatja munkáját az Országgyűlés

Vita az egyesülési és a gyülekezési jogról

(Folytatás a 2. oldalról)

A határozathozatal után ügyrendi kérdésként elfogadták a képviselők, hogy az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot együttesen tárgyalják, de külön-külön hoznak határozatot a törvénytervezetekről.

Elsőként Huszár István (országog lista), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kért szót. Elmondotta, hogy a két törvénytervezetnek a HNF által szervezett társadalmi vitáján körülbelül ötvenezren vettek részt, nyilvánítottak véleményt. Az állampolgárok több mint 1200 gyűlésen fejtették ki álláspontjukat. Állást foglaltak a gyülekezési és egyesülési jog alapvető kérdéseiben a társadalmi szervezetek, egyesületek, az egyházak, a nemzetiségi szövetségek. Az újonnan létrejött társadalmi szerveződések többsége is elküldte észrevételeit.

A gyülekezési és egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok illeszkednek a politikai rendszer reformjának folyamatába. A két törvénytervezet elfogadása azonban csupán az első lépésnek számíthat, amely már jelezheti a követendő, helyes irányt. A törvény átfogóan rendezi az emberi, állampolgári jogoknak ezt a területét, megteremti a megfelelő alkotmányos alapokat létrejöttükhöz, működésükhöz. Világos, egyértelmű helyzetet teremt, s

így a demokratikus intézményrendszer kiépítésének fontos állomása.

Huszár István úgy foglalt állást, hogy a két törvény- tervezet elfogadása nem nehezíti az új Alkotmány megalkotását. ellenkezőleg, segíti azt. A két jogszabály elfogadása felfogható az új Alkotmányhoz vezető úton tett fontos lépésként.

Mivel a törvénytervezetek érdemben és hitelesen tükrözik a társadalmi vitában elhangzott legfontosabb politikai megállapításokat, alkalmasak arra, hogy a jog eszközeivel tisztázzák a nép- és közhatalom viszonyát, megfelelnek az állampolgári, emberi jogok általános követelményeinek — mondotta végezetül Huszár István.

Púja Frigyes (Békés megye, 8. vk.) nyugalmazott külügyminiszter nézete szerint korai lenne e törvény- tervezetben politikai pártok létrehozásának, működtetésének lehetőségét most rögzíteni. Annál is inkább, mivel az egyesülési törvény szerint a politikai pártnak a társadalmi rendszerben betöltött szerepére az Alkotmány rendelkezései irányadóak, megalakulására, nyilvántartásba vételére, felügyeletére. valamint megszűnésére pedig külön törvényt kell alkotni. A képviselő egyébként kétségbe vonta azt is, hogy a társadalom szélesebb rétegei valóban igénylik a politikai pártok

létrehozásara vonatkozó szabálypontot.

Tóth Antal (Bács-Kiskun

m., 16. vk.) a megyei ren- dőtr-főkapitányság helyettes vezetője hangsúlyozta azt a véleményét, hogy most, a politikai, gazdasági reformok időszakában a közrend, a közbiztonság fenntartása hazánk egyik legalapvetőbb érdeke, politikai és gazdasági fejlődésünk kedvező nemzetközi megítélésének legfontosabb feltétele.

Kardosné Török Ibolya

(Csongrád m., 14. vk.), a hódmezővásárhelyi Hódiköt diszpécsere elmondotta, hogy a gyülekezési törvény 1949 óta várat magára, a társadalmi vitákban sokan mégis elsietettnek mondták törvényerőre emelését, s azt indítványozták, hogy várni kellene vele az új Alkotmány megalkotásáig. Rámutatott, hogy ez a vélemény vitatható, mert mind az

egyesülési, mind a gyülekezési szabadság alapvető emberi jog, amit az új Alkotmány sem korlátozhat vagy szűkíthet.

Bállá Éva (Budapest, 46. vk.), a Fővárosi Apáthy István Gyermekkórház-Rendelőintézet segédorvosa hangsúlyozta, hogy a Parlament feladata olyan törvények megalkotása, amelyek valós társadalmi igényékre épülnek, és biztosítják a fejlődéshez szükséges feltételeket. Ennek szellemében fogalmazta meg javaslatait Bállá Éva tíz képviselőtársával együtt. A két törvény- tervezethez 18 pontos módosító javaslatot nyújtottak be. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság hat javaslatukkal egyetértett, azok bekerültek a testület jelentésébe. A bizottság és a minisztérium érveit tudomásul véve, több javaslattól elálltak a képviselőik, ám ötöt továbbra is fenntartanak.

Az országos pártértekezlet ösztönzést adott

Berecz János (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.), az

MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára bevezetőben rámutatott, hogy a korszerű magyar jogállamiság pilléreinek az alapkövét rakja most le az Országgyűlés. Az utóbbi években sokféle módon szóltak ebben az országban a társadalom alulról való, önszervező épüléséről. A most tárgyalt két törvénytervezet jelenti azonban az első igazi garanciát arra, hogy ez a társadalamszervező óhaj joggá váljon. E helyen tényként szólt arról is, hogy

Király Ferenc Szolnok megyei képviselő felszólalása

Az előttünk fekvő törvényjavaslat jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Európai léptékű, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának szélieméhez és betűjéhez illeszkedő, nagyívű, időtálló törvény lenne, ha végig hű lenne önmagához.

Több, mint sajnálatos, hogy ez a fontos reformtörvény a 4. § 2. bekezdésében durván ránt egyet a lazára eresztett gyeplőn: lehetetlenné teszi, de legalábbis a jövő ködös messzeségébe helyezi a politikai pártok születését.

Ha ezt a törvényjavaslatot ebben a formában fogadnánk el, a következő kínos következményekkel kellene számolnunk: 1.) Európa közvéleménye, amely rokonszenv- vel kíséri a magyar reform- kísérletet, súlyos kérdőjeleket rakna fel szándékaink őszinteségére és következe-^ tességére. 2.) A parlament ismételten — immáron jogosan — éles bírálatok kereszttüzébe kerülne. 3.) Véleményem szerint ez lenne a legsúlyosabb. Informális területre szorítanánk az erősödő politikai szervezeteket s a pártnak sokfrontos, értelmetlen, sikertelen, sok véráldozattal járó dzsungelharcot kellene folytatni olyan erők ellen, amelyekkel a nyílt színen szövetséget lehetne kötni.

Paradoxonnak látszik, de az alkotmányosság talaján álló, átfogó programmal bíró, független pártokra az MSZMP-nek lenne a legnagyobb szüksége. Nem kívánom itt részletezni, köztudott, hogy a korlátlan egyeduralom éveiben a pártban milyen súlyos fogyatékosságok jelentkeztek, amelyek közvetlenül vagy közvetve a mai társadalmi, gazdasági és morális válsághoz vezettek. Mindez elkerülhető lett volna, ha létezik, akárcsak a maihoz hasonló társadalmi kontroll, vagy megszólalhat független csoportoktól kiinduló szakszerű és hatékony kritika.

Számunkra most egyszerre történelmi és morális kényszer, hogy az alternatív csoportokat, a majdani pártokat beengedjük a hatalom sáncai közé. Részesíteni kell őket a hatalomból, hogy mi arányos

részt megtarthassunk belőle. „Primus inter pares” — első az egyenlők között — csak ez lehet most a párt reális és tisztességes célja. Csak így szabadulhatunk meg a jelen hibáitól, és kerülhetjük el a majdani hibákat.

____bvetkező években a polW

BRT harcot új vértezettel, merőben más körülmények között, élesen megvilágított közéleti porondon kell megvívnunk. Helyzetünk nem könnyű. Ellenfeleink frissek, pirospozsgásak, nemrégen születtek: ők igazán tabula rasáról indulhatnak. Mi pedig kölöncként hurcoljuk a múlt hibáit és bűneit. Igen, bűneit, amiket szemérmesen hibáknak, a finomabb lelkek hiányosságoknak szoktak nevezni. Minél tovább rázzuk legújabbkori történelmünk pokoli bugyrait, elrémülve látjuk, hogy éltetőnek vélt gyökereinken jellemfogyatékosok, verőlegények, óriásbőrbe bújt törpék és politikai kannibálok kapaszkodnak. Hiába határoltuk el magunkat a múlt bűneitől újra és újra, az ellenőrzésre és a hatalom fékentartására hivatott testületek szemeláttá- ra vidéki csákmáték, türelmünket és gyomrunkat próbára tevő újmódi dzsentrik bukkantak elő.

Csoda-e, hogy a tömegek hite, bizalma, együttműködési készsége megrendült? Csodálkozhatunk-e, hogy a társadalmi vitákban az apati- kus, reményvesztett párttagság alig vesz részt? Csoda-e, hogy még a párt tagjai is az alternatív csoportokban, a születő demokratikus pártokban látják az ellenőrzésnek, a közmorál védelmének, a hatalom korlátozásának lehetőségét?

Nem kisstílű akadályokat kell lerakni a társadalmi mozgalmak lába elé — ezzel csak magunkat alázzuk meg — hanem alkalmassá kell tenni a pártot, hogy egyenrangú politikai szervezetek között becsületes vitában tisztességes eszközökkel harcolja ki az igazát. A hatalom tartósan azoké lesz, akik a szellem erejével és erkölcsi tisztasággal vívják azt ki. A mi csodálatos és rettenetes huszadik századunk ki tudja hányadszor figyelmeztetett már bennünket, hogy a puskacsőből kivirágzó hatalom milyen szánalmasan törékeny és kérészéletű!

Józan belátásukra, a tisztességre és a lelkiismeretre apellálok, amikor kérem Önöket: ezt a törvényt csak úgy fogadjuk el, ha nem tesz különbséget a társadalmi szervezetek és a politikai pártok között!

Az egyértelmű döntés halogatása, a probléma továbbgörgetése időhúzás okán, nagyon könnyen kiszámítható politikai helyzethez fog vezetni. Az alternatív pártok, ha informális létre kényszerítik őket, önvédelmükkel fognak törődni, és nem marad sem hitük sem erejük a társadalmi és gazdasági reformok megvalósításában velünk együttműködni. Azok az erők, amelyek a reform érdekében hajlandók lennének középen kezet fogni, jobbra és balra széthúzódnak, és a dolgok természetes logikája szerint — ha akarják, ha nem — egy táborba sodródnak azokkal a szélsőséges csoportokkal, akik most még a tojáshéjaikkal és fegyverkarbantartással bíbelődnek. A társadalom végletesen polarizálódik, a fegyverek űrmérete gyorsan növekszik . . . aztán robbanás és sötétség.

Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre a történelem nehéz időkben vezényelt bennünket e kupolák alá. E falak látták Károlyi Mihályt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Rajk Lászlót. Önök most az Ö székeiken ülnek! Döntésünk történelmet fog alakítani! Vigyázzanak! Felelősek vagyunk a népünkért, az élőkért és azokért, akik még meg sem születtek!

e törvények megalkotására a politikai ösztönzést a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értekezlete adta meg — mondta.

A továbbiakban leszögezte: miközben törvénytervezetekről vitázunk, tudatában kell lennünk annak, hogy a politika alapkérdéséről van szó, a hatalom, a korszerű hatalmi berendezkedés mikéntjéről és a hatalomgyakorlás módjáról.

— Kié is a hatalom valójában? Ki akar korszerűen berendezkedni? — vetette fel a kérdést, majd kijelentette: a hatalom nem a párté, nem is a korányé, és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé. Alkotmányunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg.

Az MSZMP vezető párt szerepéből ered az a követelmény, hogy a társadalom megérett politikai szükségleteit felismerje, saját céljaként megfogalmazza és a magyar haladás érdekében cselekedjék. Elégséges alappal jelnthetjük ki: az MSZMP egy pártként ismerte fel felelősségét és kezdeményezte, hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe.

Az önszerveződésre, érdekképviseletre, gyülekezésre való igény a társadalomban nemcsak a politikai közegben jelenik meg, hanem annál jóval szélesebb körben. Ez felöleli a környezetvédelemtől kezdve a lakosság karitatív, kulturális törekvéseinek és más önkifejezési formáinak igen színes megnyilvánulásait is. ösztönöznünk kell, hogy az országos és helyi közéletben, egyaránt a törvényadta keretekben minden egyesülési, gyülekezési szándék egyenlő esélyt kapjon képviselőik érdekei, nézeteinek megjelenítésére.

Társadalmunkban ma különböző erők mozdultak és mozdulnak meg a haza fel- emelkedése előtt álló akadályok eltávolítására és a n/emzeti haladás előmozdítására. Ezen erők szerveződési törekvéseiket a most vitatott törvénytervezetek alapján valósíthatják meg.

Ilyen módon létrejöhetnek a feltételek, hogy a különböző mozgalmak intézményesült formában, egyenlő jogon, partnerként vehessenek részt egy új nemzeti összefogásban. A mozgalmakkal már ilyen körülmények között is elkezdődhetnek a politikai kapcsolat- építés munkálatai: a párbeszéd, az egyezkedés, az együttműködés, sőt a koalíció-alkotás lehetősége is.

Politikai viszonyaink ilyen módon való alakulása akkor szolgálja jól az ország érdekeit, a modernizációt, ha nem művi, nem felülről elrendelt, hanem szerves fejlődés következménye.

E helyről is felhívtunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Csakis ez lehet a megfelelő

kerete és feltétele az új politikai rendszer kiépítésének. Megítélésem, hogy a hagyományos társadalmi szervezetek mellett, azok megújulását is figyelembe véve ezen tényezők közé tartozik és ennek jelét is adta többek között a Magyar Demokrata Fórum, az Üj Márciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő „kisgazdák”, a Veres Péter társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság és több más irányzatú egyesülés.

Az új nemzeti összefogás létrehozásában az MSZMP és a mozgalmak, később pedig a születő pártok munkálkodhatnak együtt.

Az előttünk fekvő törvénytervezet egyik nagy horderejű gondolata a többpártrendszer kérdését érinti. Ismert az MSZMP nártér- itekezleti és más testületi álláspontja, amely szerint egy- pártrendszer keretei között működő politikai pluralizmust alkalmasnak tartja arra, hogy a jelenlegi helyzetben a társadalmi fejlődést szolgálja. Ugyanakkor pártunk állást foglalt abban is, hogy biztosítani kell a lehetőséget azoknak az igényeknek a megvalósítására, amelyek más pártok működését akarják.

Egy ilyen csoportosulás azonban — és ez a meghatározó — politikai értelemben csak akkor lesz valóságosan párt, ha a társadalmi súlya, politikája, befolyása, illetve programja erre alkalmassá tteszi. A párttörvény megalkotása, amelynek lényege egy más, az eddigit meghaladó politikai struktúra kialakítása, nem egyszerűen jogi kézügyesség kérdése.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg egy törvénytervezet társadalmi vitájának terméke fekszik előttünk, amely ebben a tartalomban összegződött. Egy, ilyen nagy horderejű kérdésben, mint a pártrendszer jogi keretei, nem lenne célszerű napok vagy órák alatt dönteni. A társadalmi vitára is időt hagyva, politikailag megalapozott párttör- vényit kell készítenünk. Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart, hogy olyan törekvések érvényesülhetnek, miszerint a törvény kidolgozását elodázzák, netán „elsikkasztanák”.

Párltunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen. A Központi Bizottság decemberi ülésén a párt véleményeként megfogalmazta,

hogy „a párttörvény megalkotása igazodjon az Alkotmány kidolgozásához”.

Mindezekből kiindulva — az aggodalmakat- is ismerve — reálisnak látszik, hogv a párttörvény egy éven belül, akár az év végén a Parlament elé kerüljön.

Berecz János végezetül javasolta, hogy alapos vita után, megfontoltan, elfogadva a kormány javaslatát, az Országgyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi bigott tságámak jelentését, javaslatait, és elismerve az aggódók, sürgetők jószándékát is .szavazzák meg a törvényjavaslatot, beleértve, megfogalmazva a párttörvénynek egy indokoltan meghatározott határidőn belüli megalkotását.

Géczi István (Budapest, 49. vk.), a Kertészeti és

Élelmiszeripari Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a sportszervezetek, -egyesületek, illetve -szövetségek érdekében figyelmeztetett arra, hogy a sport- egyesületek napjainkban egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

Szükségesnek tartotta, hogy mielőbb alkossanak meg egy sporttörvényt, amely rendezné az állam feladatvállalását a sportban.

Szentágothai János (Országos Lista) akadémikus, az MTA tanácsadója a két törvénytervezetről kiemelte, hogy azok a szocializmus minden tekintetben lejárt, úgynevezett sztálini ihletésű politikai és társadalmi modelljével való radikális szakítás irányába mutatnak.

Alberth Béláné (Hajdú-Bi- har m., 8. vk.), a HNF Megyei Bizottságának titkára hangsúlyozta: az egyesülési törvényben egységes kritériumok alapján kell szabályozni minden társadalmi

szervezetet, így a politikai

pártok alapítását és tevékenységét is. Külön pártalapítási törvényt csak akkor tudott volna elfogadni, ha az a parlament jelenlegi ülésszakra elkészült volna.

László Béla (SzabolcsSzatmár m., 14. vk.- a Fehérgyarmati Városi Pártbizottság első titkára szólt arról is. hogy véleménye szerint a most elfogadandó egyesülési törvény feltétlenül meggyorsítja a már meglevő markáns politikai ön- szerveződésekben a párttá alakulás igényét.

Czoma László (Zala m. 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója elmondta: a törvénytervezetek országos vitájában nem egyszer megfogalmazódott az a kívánság, hogy az egyesülési törvényben szabályozzák a pártok működését, s ne alkossanak erre külön „párttörvényt”. A tervezet ezzel szemben most azt javasolja. hogy egy külön törvény rendelkezzék e kérdésről.

A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés vesse el Púja Frigyesnek azt az indítványát, hogy a jelenlegi törvénytervezet ne ismerje el a politikai pártok alapításának lehetőségét.

Elnevezések védelmében

házaktól függetlenül, azokat meg nem kérdezve használni fogják például a református, evangélikus, katolikus vagy baptista elnevezéseket, az nagyon súlyos zavarok, konfliktusok forrásává válhat.

Ezután az elnöklő Stadin- ger István bejelentette: a törvényjavaslatokhoz több felszólaló nem jelentkezett. Az elhangzott számos és szerteágazó képviselői javaslat megvitatására össze kell ülnie az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának. Mivel ez valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe, ezért javasolta a képviselőknek, hogy napi munkájukat fejezzék be. Az ülés berekesztése előtt arról tájékoztatta a képviselőiket, hogy az ülésen részt vett a Nyugat-európai Unió küldöttsége. Köszöntötte Charles Goerens-et, az Unió közgyűlésének elnökét és munkatársát.

Ma reggel 9 órakor az Országgyűlés az egyesülési jogról, valamint a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával, — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság állásfoglalásának ismertetésével — folytatja munkáját.

Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), a Főrvárosi Szabó Ervin Könyvtár III. kerületi főkönyvtárának vezetője úgy [jellemezte magát, mint „azon tízek tizenegyedike”, akik a pártalapításra vonatkozó indítványt beterjesztették. Megerősítette: úgy helyes, ha az egyesülési törvény egyben korlátozás nélkül megengedi a pártalapítási jogot.

Tóth Károly (országos lista) református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke emlékeztetett arra, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésének egyik pontja javasolja az egyesülési törvény- javaslat hetedik paragrafusa harmadik pontjának elhagyását. Ez kimondja: olyan elnevezést, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, csak az arra illetékes szerv engedélyével, illetőleg a jogosult hozzájárulásával lehet a társadalmi szervezet elnevezésébe felvenni. Ezt ugyan tartalmazza a hetedik paragrafus első és második pontja is, de a külön megfogalmazás elhagyása különösen érzékenyen érintené az egyházakat és vallásfelekezeteket. Belső hitelvi kérdéseket érint ugyanis: ha az alakuló szervezetek az egy-