Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 11. A TABÁN 4,. Ami társadalmi feszültséget okozhat Nem jártunk még a mun­kahelyeken ! V égeredmény­ben ugyanazokat a kérdése­ket tehetjük föl mindenütt: hogyan történt öt éve a koordináció előkészítése? Ki és minek alapján döntött ar­ról, hány ingatlan erejéig „szálljon be” az illető vál­lalat a Tabán közművesíté­Kezdjük az utóbbival. Se­hol — sem vállalatnál, sem intézménynél, sem termelő- szövetkezetnél — nem buk­kantunk még csak a nyomá­ra sem annak szabályozásá­ra, mikor, mennyit, milyen címen költhetnek ilyenfajta közös célokra! Él tehát egy jól bevált gyakorlat — nevezzük vál­lalati koordinációnak —, amelynek megfelelően ezért, azért „fejhetők” a vállala­tok. És ezt a gyakorlatot semmi sem szabályozza, írott szabály legalábbis nem. Ha viszont a gyakorlat él, kell lennie valamilyen sza­bályozó erőnek. Van is. Az illető vállalat, intézmény, stb. gazdasági haltalmi hely­zete. Ha nagy cégről van szó, és tőle „függ a kis vá­ros”, akkor illik adnia. A kisebb vállalat meg, amelyik jól akarja érezni magát a városban, szívesen vállalja a maga részét a Hogyan történt a munka­helyeken a vevők kijelölé­se? A Víz- és Csatornamű Vállalat gazdasági igazgató­helyettese, dr. Fehérvári László még élőbbről kezdi: — Több tényezőt, több ösz- szefüggésben vizsgáltunk Vállalatunk lakáspolitikájá­ra nem panaszkodnak dol­gozóink. A városban több helyen építkeznek, akit csak tudunk, segítünk. Ilyen ala­pon került számításba a Tabán is. Mérlegeltük per­sze a város hosszú távú ér­dekeit is. Tudituk, hogy a ré­gi városrész nem újulhat meg a vállalatok segítsége nélkül. A telkekre pályázni lehe­tett. az első menetben még annyian sem jelentkeztek, ahány telek közművesítését vállalatunk magára vállal­ta. Így természetesen senkit sem utasítottunk el. A dön­tést egyébként a lakáselosztó bizottság hozita. — A vállalat vezető beosz­tású dolgozóin kívül akad-e más név? — Igen. Erdei Kálmánná újítási előadó, Nagy András- né anyagkönyvelő. Vidra István csoportvezető, Nagy Miklós csoportvezető. Ennél az utóbbi névnél meg kellett állnom, hiszen Nagy Miklós a vállalat párt- titkára, ráadásul a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja. Öt külön is megkér­deztem: — Igaz, hogy a közelmúlt­ban több pártvizsgálat folyt ön ellen tabáni építkezése miatt? — Vizsgálat nem folyt. Arról értesítettek, hogy két névtelen bejelentésben is sze­repelt — többek között — ■a nevem. Végeredményben semmi nem merült föl. ami miatt akár engem, akár más tabánit el lehetett volna ma­rasztalni ! — Mi izgatta, izgathatta a bejelentőket, a feljelentő­ket? — A telkek közművesíté­séhez, kialakításához a vál­lalatok hozzájárulása, aztán a vevőkijelölés, illetve az, hogy nem kalákában épít­keztünk, hanem szervezet­ten. Építőipari vállalatok, szövetkezetek húzták fel a házakat, ezért fogták ránk, hogy állami pénzből épít­keztünk. — Nem úgy volt? — Már hogyan lehetett volna? Az utolsó szögig számlát mutatok mindenről! Hogy egy példát mondjak: vízvezetékszerelő a szak mám, de nem én építettem ki a házamban a vízvezeté­sébe? Mi módon ment végbe a vevőkijelölés? És még egyet: rögzíti-e valahol a vállalat, az intézmény mű­ködési szabályzata, kollek­tív szerződése, mennyit for­díthat az illető munkahely „koordinációra”, különböző városi, közös feladatok meg­valósítására? koordinációból. És büszkén vall hat ja; én is ott voltam, én is segítettem — erőmhöz mérten —, amikor kellett, * * * A Tabán közművesítésé­nek vállalati „koordináció­jában” a következők vettek részt: a Kőolajkutató Válla­lat kilenc, a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat öt, a Honvédelmi Mi­nisztérium kilenc, a Zagyva- rékasi Béke Tsz négy, a KÉV-Metró és a Közúti Igazgatóság három-három, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága (a Középtiszai Tájvédelmi Körzet központ­jául szolgáló Tabán 50 szá­mára), a Gyógyszertári Köz­pont, a Titász és a SZÜV egy-egy ingatlan 470, illetve 520 ezres közművesítési költ­ségét fizette be. Legalábbis a városi tanácstól kapott lis­ta valamint a fölkeresett vállalatoktól kapott infor­máció szerint. két, nehogy valaki rám fog­hassa, a munkahelyről hoz­tam haza az anyagot, a szer­számot. Ennyire vigyáztunk! — Mi a véleménye, így utólag? — Kellemetlen a rengeteg szóbeszéd! írjam a hátamra, hogy 35 év tisztességes mun­ka után kezdtem 700 ezer forint adóssággal? Leadtam a szövetkezeti lakásom, vál­lalati és OTP-kölcsönt vettem föl. Mit mondjak utólag? Bárcsak sohasem fogtam volna hozzá! A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat munkaügyi és szociálpoliti­kai főosztályát Kugler Fló­rián vezeti. — Okozott-e a vállalatnál feszültséget, hogy kiket je­löltek a Tabánba? — Nem. Kezdetben nagy volt az érdeklődés, húszán is megnézték a terveket. Ami­kor aprólékosabban is átte­kintették, kezdtek visszalé­pegetni. Mert olyan kicsi a tabáni telek, hogy a szom­szédok egymás tányérjába látnak. Mert nem lehet ko­csival behajtani. Mert szigo­rú a beépítési előirás. Csak úgy. és olyat lehet építeni, amilyet és ahogy a rendezési terv készítői előírtak. És alighanem a legfontosabb; mert drága az építkezés — éppen a kötelezően előírt ní­vó, a „beszabályozottság” miatt. * * * Milyen drága? A telek megvásárlása — írtuk ko­rábban 160—260 ezer fo­rint — a ház fölépítése után a számla kétmillió körüli összeget mutat. Dehát van­nak-e ma olyan, becsületes munkából élő, tőkeerős csa­ládok, amelyek kétmilliós beruházásba foghatnak? El­képzelhető, hogy olyanok is vannak! A többség azonban — ahogy azt Nagy Miklós is elmondta — megterhelte magát vállalati és OTP-köl- csönnel, sőt a cél érdekében jónéhányan a bankkölcsön­től sem riadtak vissza! Hal­lom a kérdést: ki engedheti meg magának, hogy köl­csönt kölcsönre halmozzon ma Magyarországon? Csak az. aki biztos anyagi háttér­rel, magas jövedelemmel rendelkezik. * * * Aki szolnoki, annak fülét nem kerülhette el a szóbe­széd: megvan már a mi ká- derdülőnk is. a Tabán! Szo­rosra zárja sorait a „tabáni maffia”! Közember oda be nem teheti a lábát! Tény és való: a Tabánban nagyon- nagyon elvétve akad egy-egy anyagkönyvelő, előadó, szak­munkás. (De azért mégis akad!) A döntő többség igazgató, igazgatóhelyettes, főosztályvezető, üzemvezető, főmérnök, főmunkaitárs. Ebben az összefüggésben az új Tabán messze nem a régi Tabán! Kik juttatták ilyen — „jó” — helyzetbe a Tabán mai lakóit? Miért csak főosztály- vezetőtől, főmunkatárstól stb. följebb „jár" a munka­hely félmilliós hozzájárulá­sa a közműfejlesztéshez? Idézem a vállalatok, a mun­kahelyek megkérdezett kép­viselőinek egyöntetű vála­szait: az előterjesztésről a lakáselosztó bizottság dön­tött. A nevek cserélődtek többször is, bárki jelentkez­hetett! A vállalatokétól valame­lyest eltér a termelőszövet­kezetek működése. A Zagy- varékasi Béke Tsz elnöke, termelési elnökhelyettese, baromfifeldolgozó üzemé­nek igazgatója, illetve az üzem mezőgazdasági vezető­je épít a Tabánban. Onnan is a főnökök tehát. Kíván­csi voltam a szövetkezeti döntési mechanizmusra is. Budai Kálmánt, a Zagyva- rékasi Béke Tsz elnökét — illő bejelenltkezés után — la­kásán kerestem fel. Elmond­tam, mi járatban. — Engedje meg, hogy eb­ből kimaradjak! Menjen ki a tsz-be. tájékozódjon nyu­godtan a tagok között is. Aztán ha megírta a cikket, az megjelent a Néplapban, és nem közelít az igazság­hoz, akkor majd én írok le­vele). magának. Vagy írok én, magam cikket a Néplap­ba! Mádi József, a termelőszö­vetkezet párttitkára arról számolt be, hogy annak ide­jén a közmű-hozzájarulás mértékéről, majd a vevők jelöléséről is a vezetőség döntött. — Amikor a személyekről döntöttünk, más javaslat nem hangzott el. a vezetőség tagjai egyiküket sem kérdő­jelezték meg. Döntésünk törvényességéhez kétség nem férhet. — A párttitkár munkakö­réből. választott funkciójá­ból következően jól kell, hogy ismerje a szövetkezet­ben uralkodó hangulatot. — Döntésünknek olyan visszhangjáról, hogy az bár­mely elemében étik át1 an lett volna, nem hallottam! Igazságosság — igazságtalanság Mi hát akkor a gond — most már általában — a Ta­bánnal? ‘Mi ád alapot a szó­beszédre? Egyes vélekedésék szerint az, hogy túlságosan szem előtt van. A Tabántól karnyújtás­nyira lévő Kun Béla körúti vagy Ady Endre úti „beton- dzsungel” lakója — a maga szemszögéből — joggal ér­deklődik a társadalmi igaz­ságosságról, amikor azt kér­dezi; ő mikor építhet olyan háza: a Tabánban? Kérdés most már az; tényleg, vajon hogyan véle­kedjünk ezután a társadal­mi igazságosságról? Mert az egyenlősdit elvetettük! Le­írtuk, kimondtuk, határo­zatba foglalltuk. Akkor tehát elismertük a különbségeket? Azt, hogy ennek a társada­lomnak vannak jól és kevés­bé megbecsült tagjai? De vissza a munkahelyek­hez! A döntések ugyanis a munkahelyeken születtek. Ott!; is föltámadnak a„bez- zeg nekik lehet” szóbeszé­dek. Lagfőbb bizonyíték az igazságosságra, netán az igazságtalanságra az a kör, amelyben a döntések meg­születtek! Így aztán erről a témáról többet — legfőkép­pen mást — nem tudok mon­dani. Milyen alapon? Leg­feljebb megkérdezhetem: a munkahelyi demokráciáról hogyan vélekednek, önök, ott, a munkahelyükön? Következik: Az utca másik oldalán Egri Sándor A koordináció határa Káderdíilö, maffia Az élelmiszerek áremeléséről . . v ' , \ í;i .v; Sajtófórum a MÉM-ben A megyei párt-vb napirendjén A testületek idei tervei Ülést tartott tegnap a me­gyei párt-végrehajtóbizott­ság. Tanácskozásának első napirendjeként személyi kérdésekben foglalt állást, majd javaslatot dolgozott ki a megyei pártbizottság 1989. évi munkatervére, amelyet a legközelebbi ülésén vitat meg e testület. A vb kiala­kította a javaslatát a me­gyei párt-végrehaj óbizottság I. félévi munkatervére is, ezután tájékoztatót fogadott el a szolnoki Tabán város­rész átépítéséről. A végre­hajtó bizottság 1989. febru­ár 3-ára hívta össze a me­gyei pártbizottság legköze­lebbi ülését. Az élelmiszerek fogyasz­tói árának emelésével kapcso­latban a MÉM képviselői hangoztatták. hogy annak hátterében nem az élelmi­szergazdaság jövedelmi hely­zetének változása húzódik meg. Az árintézkedések az állami támogatások jelentős csökkenését, a mezőgazda­ságban felhasznált anyagok és eszközök árának emel­kedését ellentételezik. A döntések azt a törekvést tükrözik, hogy a ter­melési ráfordítások egyre inkább realizálódjanak az élelmiszeripari termékek árában. Az idén 9,8 milliárd fo­rinttal csökken az ágazat üzemeinek nyújtott központi támogatás; ehhez hasonló mértékben, 9—10 milliárd forinttal növekednek a ter­melés költségei, és 33-ról 43 százalékra emelkedett a bé­rek után fizetett társada­lombiztosítás; ez további 5— 6 milliárd forint terhet ró a nagyüzemekre. Az élelmiszergazdaság vál­lalatainak, szövetkezeteinek várható jövedelmi helyze­tét elemző számítások — kü­lönösen a kedvezőtlen adott­ságú térségekben — 1989-re is jelentős feszültségeket je­leznek. Ennek ellenére to­vábbi erőfeszítéseket kíván­nak tenni az élelmiszerek minőségének javításáért és több olcsó termék gyártásá­val próbálnak könnyíteni a fogyasztók helyzetén. Ehhez azonban az szükséges, hogy a kereskedelem is növelje az olcsóbb áruk rendelését. Lesz-e gép, műtrágya, növényvédőszer ? Ismeretes, hogy megyénk mezőgazdasági nagyüzemei­ben a pénzszűke miatti, kényszerű takarékossági in­tézkedések hatására tovább romlott a felerészben már amúgy is elhasználódott munka- és erőgéppark álla­ga, az agronómiái igénynél kevesebb műtrágya jutott ismét az utóbbi években mindinkább kizsigerelt föl­dökre. Nem megnyugtató helyzet ez, az idei termelés biztonsága, a gazdálkodás színvonalának megtartása szempontjából. A pénzügyi és a mezőgazdasági kor­mányzat azonban ígéri: lesz idén „zöldhitel” a nagyüze­meknek a termelési feltéte­lek biztosításához. Dr. Stieg- ler Károlyt, a Szolnoki Ag- roker Vállalat igazgatóját kérdeztük: — Ha valóban idejében elegendő pénzük lesz rá, lesz-e mit vásárolniuk a gazdaságoknak? — Vállalatunk munkájá­nak eredményességében is meghatározó a készletgaz­dálkodás racionalizálása. A tavaly ilyenkorinál valami­vel kisebb, összesen 600 mil­lió forintos készlettel várjuk január másodika óta a vá­sárlókat. A tavaszi vetőágy- készítésd és tápanyag-vissza­pótlási időszakra ki tudjuk elégíteni az igényeket mun­ka- és erőgépekből. Van ele­gendő MTZ-nk, Zetorunk és T—152—S-ünk. A későb­biekben pedig, akik meg tudják fiatalítani a kom- bájnparkjuíkat, azoknak új­donságot is kínálunk: a jól bevált NDK arató-cséplő- gép-család új típusát, az E— 517-est. — A legkorábbi munka a határban az ősziek fejtrá­gyázása ... — Nemcsak az ehhez szükséges gépekből jó a kí­nálatunk és a választék, nit­rogénműtrágyából és a töb- szilárd kemikáliából is min­den igényt ki tudunk elégí­teni. Hasonlóan a folyékony, szuszpenziós műtrágyákból is, amelyeknek a gyártását, mihelyt az időjárás lehetővé teszi kijuttatásukat, meg­kezdjük a Tiszamenti Vegyi­művekben. Tudjuk, hogy a gazdaságoknak minden fo­rint számít, igyekeznek mi­nél kevesebb üzemviteli hi­telt felvenni, mégis arra biz­tatjuk őket, fogadják mi­előbb a műtrágyaszállítmá­nyokat. Közvetlenül a sze­zon előtt esetleg már nem lesz megfelelő készletünk. — Mi a helyzet a növény- védőszerf ronton? — A legbiztatóbb hírünk, hogy az import liberalizálá­sa révén, ellentétben az egy évvel előbbi helyzettel, az első negyedévre már meg­van a devizafedezet, a ha­zai készítményekkel nem helyettesíthető importszerek megvásárlásához. J elenlegi ismereteink szerint ezek a növényvédőszerek idejében meg is fognak érkezni vál­lalatunkhoz. — A kistermelők részére szolgálhatunk-e valami jó hírrel? — Az úgynevezett kis ki­szerelésű vegyszerek közül meglehetősen rossz volt ta­valy az ellátás a közkedvelt Decis elnevezésű rovarölő­ből. Most ebből is van ele­gendő. A háztáji és kisgaz­daságokban is egyré na­gyobb szerepe van a gépesí­tésnek. Egy NSZK-beli cég­gel vettük fel a kapcsolatot, eddigi tárgyalásaink azzal biztatnak, hogy az ott gyár­tott és itt a vállalatunknál összeszerelendő motoros há­tipermetezőből a tavaszi szezonban ki tudjuk elégíte­ni az igényeket. A kiskeres­kedelmi ellátást egyébként új szaküzlet megnyitásával kívánjuk a megyeszékhe­lyen — már az év első fe­lében — javítani. TF Egyhangúlag megszavazva Megalakult Jásztelek önálló tanácsa Ez az egyhangúlag most tényleg egyhangúra sikere­dett. A tanács tagjai a le- geslegteljesebb egyetértés­ben választoltak tanácselnök­ké Kisbakonyi Zoltánnét. A közéletben nem tisztelik a hölgyek életkorát. Dehát őt magát aligha sértjük meg, ha megírjuk, mindössze 28 éves. Két gyermek édesany­ja. Tiszafüredi, de Jásztelek­re ment férjhez. Volt óvónő, iskolatitkár, majd megint óvónő. Közben a falu elöl­járója. Tanácselnököt lehetőleg a tanács tagjai közül kell vá­lasztani, ha akad közöttük alkalmas — mondja az írás. A jásztelki tanácstagok Kis- bakonyinét tartották alkal­masnak, aki érettségivel, könyvelői végzettséggel ren­delkezik. Nagy lecke lesz számára a következő fél vagy másfél év! Ami alatt — rövidsége miatt — ráadá­sul nemigen lehet bizonyíta­ni. Jut a község idei költ­ségvetésére tizenhárommil- lió-négyszázezer forint. Elég az intézmények működteté­sére. Befejezhetik az orvosi rendelőt. Azután következik a mostani orvosi rendelő helyreállítása, hogy oda .köl­tözhessen a könyvtár. Úgy szabadul fel az apparátus számára a tanácsháza. Addig az anyakönyvi hivatalban húzódnak meg. Egyszóval; mi derül ki a következő választásokig? Az mindenképpen, hogy iól vá- lasztottak-e most tanácselnö­köt. Mert arra tegnap dél­után Jásztelken hpsszú fag­gatózás után sem sikerült választ kapni; a tanácstagok vélekedése, szavazata vajon mennyiben tükrözi a falu ezernyolcszáz lakójának kö­zös akaratát? Mennyi derült ki Jászte­lekről egyáltalán? Az min­denképpen, hogy nincs jobb helyzetben, mint a megye mostanában önállósodó köz­ségei. Az iskolások egyh ar­mada cigány. A túlkoros, a bukott cigánygyerekek oly­mértékben zavarták már a tanítást, hogy az iskolában kénytelenek voltak őket kü­lön osztályba csoportosítani. Úgyhogy a serdülő cigányok úgy tudják, dolgozók iskolá­jában nyögik végig a hete­dik, a nyolcadik osztályt. Amivel — mármint az elne­vezéssel — csak annyi a baj, hogy ők nemigen dolgozók. A pedagógusok — helyesen — ifjúsági osztályt monda­nak. Igen, a pedagógusok, akik közül tizenegyen a hat-hét kilométerre lévő Jászberény­ből járnak ki nap mint nap. Igazuk van, az ország nagy­városainak dolgozói annál nagyobb távolságot is meg­tesznek naponta. Csakhogy; így Jásztelken oly kevés pe­dagógus lakik! Lényegében hiányzik a falu humán értel­misége. Ez is gond. Mi hát. ami előny, ami bi­zodalmát ad? Az első a Tolbuchin Tsz. A másik — végeredményben — a Jász­berényhez való közelség: sok jásztelkinek kínál biztos megélhetést a Hűtőgépgyár, az Aprítógépgyár. Ezért nem csokikén a tele­pülés lakóinak száma. Űj házak épülnek. De vissza az alakuló ta­nácsüléshez! Társadalmi el­nökhelyettessé választották Alvári Mátyást, kinevezték a vb-titkárt, Ivanics Ferenc- nét. Az új tanácsot Berecz- ki Lajos, a megyei tanácsel­nökhelyettese üdvözölte. Bemutatták a címert, Jásztelek régi címerét. Jó volna becsben őrizni, ere­detijét restauráltaltni! Meg is teszik. Holnap Alattyánban tar­tanaik alakuló tanácsülést. — E —

Next

/
Thumbnails
Contents