Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-09 / 7. szám
1989. JANUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Boszól/Unk róla I Isaura meztelen Egyetlen fillér tanácsi pénz nincs benne! A hatvanas években lebontásra ítélték az elavult városrészt. Szemléletváltozás egy évtized múlva következett. Az elképzelés úgy szólt, hogy néhány műemlék épületet és a városrész településszerkezetét megőrizve skanzenként maradjon meg a Tabán. Dehát arra meg nincs, soha nem js volt pénz! A hetvenes évék végén Szolnok városképi és műemléki vizsgálata műemlék jellegűvé avatta a Tabán 7. számú házat. A rendezési terv a településszerkezet megóvását és a régi hangulat újjáélesztését tűzte célul. Akadt néhány régi tulajdonos, aki kifizette, s akadnak ma is akiknek így is megéri. Ám ötvenegynéhány magánembert nem lehetett — vagy túlságosan sokáig tartott volna? — találni. Megszületett a vállalati koordináció ötlete. Tizenkét vállalat és intézmény, valamint négy magánszemély 54 tabáni ingatlan közművesítésének költségét adta össze. Ahány ingatlanrésznyi költségei 'ez illető vállalat befizetett, annyi vevő kijelölésének jogával élhetett. A vállalatok első számú vezetői 1983 vége felé írták alá a gazdasági megállapodásokat dr. Fenyvesi Józseffel, a városi tanács akkori elnökével. (Ma a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára.) * ♦ * Legkönnyebb a dolgunk a városi tanács igazgatási osztályán. Hatalmas iratgyűjtőkben őrzik a kisajátítások aktáit. 1984-től mostanáig 29 tabáni ingatlan kisajátítása történt meg. A tervben tíz épület „megmaradó”, azaz viszonylagosan megfelelő műszaki állapotuk miatt megtartható, felújításra érdemes. A városi tanács pénztárcája a hetvenes évek végén, a mostani évtized elején sem tette lehetővé a Tabán rekonstrukcióját. Drága rekonstrukcióiról van szó, hiszen modern városrész elképzelhetetlen teljes közművesítés nélkül! Ezért került egy tabáni telek közművesítése az első ütemben 470, a másodiktól 520 ezer forintba. Figyelem! Ez nem a telekár, csak a közműköltség! azt is, hogy ezt a summát valamicskével meg kell toldanunk, mert a kisajátított ingatlan tulajdonosát egyéb költség is megillette, például költözködési költség, műhelyáttelepítési költség, stb. * * * Kéri József, a pénzügyi-, terv és munkaügyi osztály vezetője leszögezte: — Tisztázzuk: a tanács koordinációs szerepköre a Pólya Tibor út és a Zagyvagát közötti terület közműve— Mert nemcsak szép, de — hogy gyakorlatiasabb maradjak — nagyon praktikus. Az építészetben is vissza fogunk térni a régen jól bevált módszerekhez. — Mennyiért adták — előbb tartós használatba, majd tulajdonba — a tabáni telkeket? — 1150 forintért négyzetméterét. Az 160—260 ezer forint körüli telekár. Gondoltam, hogy ezt meg kevesli! Nézze, a tanácsnak van olyan feladata is, hogy ne verje föl a városban a telekárakat. Szandaszőlősön egyébként 1986-ban és tavaly 60—160 ezer forint volt egy-egy porta tartós használatbavételi díja, az idén az ottani ár 230 ezer forint körüli. Azok nagy családi házak építésére alkalmas, jókora porták. Eddig minden az eredeti szándék szerint — Mi \lesz a régi, mutatóba szánt tabáni házakkal? Jórészük már összedőlt! Van ar<ra biztosíték, hogy tartja magát a tanács a — vébé- határozati trangra emelt — részletes rendezési tervhez? A vállalati koordináció ötlete A településszerkezet őrzi a régi Tabán hagyományait Bevallom, vegyes érzelmekkel szemléltem a ruhátlan felsőtestét. Hm. Milyen finoman fogalmaztam meg azt, hogy Isaurán nem volt semmi. Elöljáróban szeretném leszögezni, nem jutottam hozzá a most már szankció nékül beszerez- hetőhöz, vagyis egy, azaz egy darab pornográf videókazettához. Nincs videóm sem. Pusztán csak felütöttem egy képes hetiapot, amiből megtudtam, hogy Luce- lia Santos, alias’ Isaura filmet forgat Brazília őserdejében, s hát ugye benszü- löttek között, akik köztudottan nem szeretnek nagykabátban járni-kelni, nem lehet bidres-bodros ruhában felvételeket készíteni.. Kiváltképp nem akkor, ha az alkotás arról szól, hogy az emberek egy csoportjának kisebb része miként szenvedi meg az emberek egy másik csoportjának ügyködését. Lám, megértük, most itt láthatjuk őt is a maga valóságában. A fotó alaposabb elemzése nélkül mondhatom, kicsit úgy voltam ezzel, mint amikor megtudtam, mennyi is pontosan a nemzeti adósságunk — bár örültem a nyilvánosságnak, nem csapkodtam a jó érzéstől a térdem. Vagy például akkor voltam így, amikor olvastam az ’50-es évek politikai visszaéléseiről. Hm. Megint milyen finoman fogalmaztam. A kitelepítésekről, a táborokról, a padlássöprésről. Szóval, mind világosabbá válhattak előttem a dolgok és nem hurráztam. Most tehát, itt néz velem szembe Isaura, fedetlen keblekkel, én pedig szeretném őt inkább ruhában látni. Lehet, hogy 'így érzem magam, mint az az ember, aki azt mondta, nem jó az, hogy így rászakad az emberekre a nyilvánosság. Elöntik az információk, csak kapkodja a fejét. Igen, így van, — mondom — s mindenki maga eldönti, hogy mit jegyez meg, mit gondol tovább, egyáltalán mit hajlandó elolvasni, meghallgatni, megnézni. Így tehát, Isaura képes újságját is be lehet csukni, mondván, nem a meztelen test az illetlenség, hanem az üres lélek. A témáról, amelyről Isaura filmet készít, minden bizonnyal nemcsak a produkció itthoni bemutatása után értesülhetünk. Nem kell túlzottan messzire utazni, Brazíliába, elegendő pár kilométerre menni a fővárostól, s mondjuk szőkébb hazánkba érkezni, például, egy „vidéki” gyáregységbe, hogy hasonló esetet fellelhessünk. Kiderül, milyenek a technológiák, milyen műszaki állapotú gépek kerültek le, kiderül milyen a szaktudás színvonala, s kiderül; ha már Isaura Terven túl a Jászberényi Micoop filmjéről beszélünk —, hogy az újgyarmatosítás egészen finom változatát szemléljük. A Tiszazugban például egy felmérés tanúskodik, hogy a központok dolgozóinak .és az ott élő „vidékieknek” a fizetése között 17 és 27 százaléknyi, helye válogatja, a különbség. Természetesen, nem a falukban élőknek van több. Most, hogy meglehetősen nagy a törekvés — hiszen a szabályozók szinte kínálják a lehetőséget — az önállóságra, mintha egy- egy központ véletlenül tenné, megszünteti még a törpécske esélyét is annak, hogy valaki, ha gazdálkodó szerv, saját útjára léphessen. Eltűnnek a szakemberek, vagy egyenesen nem jönnek, mert olyanok a feltételek. Így aztán kapják a technológiát, kapják a megmunkálandó anyagot, kapják az utasításokat a gyártáshoz, az időpontokat, és kapják érte a pénzt. „Maga ne csináljon semmit, csak azt, amit mondunk! Majd mi gondolkodunk!” Van olyan üzem, amelytől 150 kilométerre bérszámfejtik a központban a fizetést, amit egyébként egy kis tejesítményű személyi számítógép pillanatok alatt elvégezne. De, hova vezet az ilyesmi? Ahogyan az országgyűlés költségvetési vitájában kiderült, Isaura fotójához hasonlóan a meztelen igazság gazdasági helyzetünkről, úgy jogos azt hiszem az igény azt megmondani, hogy egy vidéki üzemben mit is ér az ott dolgozók munkája, mennyi annak a haszna, kinek van szüksége — a központnak vagy a gyáregységnek, ez utóbbi fenntartására. Ebben a munkaerőínséges helyzetben, mon- -dcm még ezt akkor is, amikor tudom, hogy sokszor szívességet tesz az, aki munkát ad — legyen az éppen egy művek —. ha vidékre települ. Hogy hűek maradjunk a művekkel együtt a valósághoz, jegyezzük meg, hogy korábban is volt arra példa — csak éppen fordított előjellel —, amikor érzelmi alapon, s a jó kapcsolatokon múlott, hova került egy gyár, az ország mely pontjára. Márpedig, ha valamikor fontos volt, akkor most igazán lényeges, hogy az érzelmek és az üzleti elvek keveredésének leple ne fedje el a kapcsolatok lényegét. Legyenek láthatóak azok a maguk valóságában. Szóval, mint olyan sok mindenre, érvényes erre is, azt nem tudni, hogy jobb lesz-e a vidéki és a fővárosi központ gyáregysége közötti viszony, ha másmilyen lesz, de ahhoz, hogy jobb legyen, feltétlenül másmilyennek kell lennie. Isaurát pedig majd meglátjuk. Hajnal József A szolnoki Tabán a megyeszékhely legmagasabban fekvő városrésze, árvízmentes magaslat. Szolnok óvárosának elnevezését egyesek ősi török kifejezésből származtatják. Eszerint a Tabán jelentése „vár alja”, azaz a városrész elhelyezkedésére utal. (A szolnoki vár területe nagyjából a mai Gutenberg tér és a Művésztelep.) Mások a vízzel való közvetlen közelségből vezetik le. A harmadik magyarázat szerint a Tabánban laktak a „tobá- kos mesterségek” művelői (ugyancsak török eredetű kifejezéssel), a bőrkikészítők, a tímárok. Tulajdonképpen mindhárom feltételezés helytálló, illetve kiegészítheti egymást. A szolnoki Tabán 1753-ban tűnik fel először önálló városrészként hadmérnöki térképen. A Tabánban előbb jobbágyok éltek, majd halászok telepedtek! le. Házainak építőanyaga vályog, sár, vessző, nád, illetve fa. Ezért egy-egy nagyobb tűzvész porig rombolta a szinte udvar és kert nélküli, szorosan egymás mellé zsúfolódott házakat. Újjáépítéskor minden alkalommal maradt a szórt, sűrű halmaztelepülés. . Századunk elején — miközben a város dinamikus fejlődésnek indult —, a Tabánban megállt az idő. Megmaradtak a zegzugos utcák, a földszintes, alap nélküli, nád- fedeles házacskák. A városrész lakossága mindinkább a társadalmi ranglétra alsó régióiban elhelyezkedőkből került ki. A második világháború bombái a Tabánt sem kímélték. A városrész újjáépítése valójában már a negyvenes évek második felének feladata lett volna. Az elmúlt évtizedek lakótelep-építései azonban minden alkalommal elvonták az erőforrásokat. A kisajátított ingatlanok gazdái pénzbeli kártérítést, illetve — ha kértek — tanácsi bérlakást kaptak cserébe. A tanács kifizetett a tulajdonosoknak nyolc és félmillió forintot, valamint kiutalt tizenegy tanácsi bérlakást. Domány Béláné csoportvezetőtől megtudtam még — Mennyi a közművesítés költsége a városban másutt? Nézzük a legújabb, családi házas Városrészeket! — Szandaszőlősön, a Gorkij utcában 505—520 ezer forint telkenként, a régi vasúti töltés helyén, a Bimbó utcában 480 ezer forint. — Csakhogy Szandaszőlősön 220—240 négyszögölesek a telkek, a Bimbó utcában 200—250 négyszögöles portákra építenek! — Minden területen mást és mást, mindenütt számtalan egyéb körülményt, föltételt is figyelembe kell venni: volt-e ott valamilyen közmű, kell-e utat, járdát sítésére igaz. De a Tabánban egyetlen fillér tanácsi pénz nincs! Illetve, annyi és addig van csupán, amíg a kisajátítás után meg nem történik egy-egy telek adásvétele. A közművesítés — végeredményben a városrész teljes újjáépítése — a vállalati koorodinációnak köszönhető. építeni, közvilágítást kialakítani, milyen mértékű a kisajátítás, stb. Mindenesetre tagadhatatlan, hogy a Tabán közművesítése nem volt olcsó! Mindent elölről kezdve kellett megoldanunk. Az építési terület szűk. a munkát ez iá bonyolította, bonyolítja. Nem lehetett gépekkel dolgozni, sok volt a drága, kézi erővel végzett földmunka. Nem volt út, járda, teljesen új a közvilágítás, stb. — A városi pártbizottsághoz bejelentés érkezett, minek a Tabánba a Tisza-parti sétányhoz hasonló, drága díszburkolat? — Biztosíték? Az eddigiek! Eddig a Tabánban minden a terv, az eredeti szándék szerint épült. Ebben a tervezők is megerősítenek. Nem? — Éppen azért kérdezem, mert szerintük most vagyunk fordulóponton. Most dől el, hogy az új „meg- eszi-e” teljes egészében a régit. Épül-e vendéglő, tájház. halászati múzeum, stb? — Miért ne épülne? — Hol a terve, a költség- vetése? — A termelés-, ellátás- és felügyeleti osztályunk foglalkozik a dologgal! Álláspontunk változatlan. ahová közintézményt szántak, oda az fog épülni! — Dehát a város „pénzügyminiszterének” tudnia kell, mi szerepel a jövő évi költségvetésben! — A város költségvetéseben csak azok a tabáni köz- művesítésj feladatok fognak szerepelni, amelyekhez az érdekelt vállalatok pénzt adnak át a tanácsnak. Ha bármilyen vállalat, szövetkezet vagy maszek bármi — a tervekben megfogalmazott célokhoz hasonló — szolgáltatásra, kereskedésre vállalkozik, eladjuk neki a telket. A városi tanács saját pénzéből semmilyen beruházást nem tud végezni a Tabánban! Mivel akkor még nem állt rendelkezésemre a mostani tabáni lakosok listája, megkérdeztem : — Hány tanácsi dolgozó, tisztségviselő építkezett, építkezik a Tabánban? — Egyetlen egy sem! Hiszen a tanács a terület • közművesítésére nem fizetett, így nem is jelölhette vevőnek egyetlen dolgozóját sem. Egri Sándor (Folytatjuk) Következik: Épüljön lakás, arra van igény Az a drága közmű Bővíteni nyugaton, megmaradni keleten Valamivel kedvezőtlenebb rendelésállománnyal indult a Jászberényi Műszeripari Szövetkezet 1988-as éve, mint a korábbi, 242 milliós árbevételi tervét ennek ellenére sikerült néhány százalékkal túlteljesítenie, és ugyancsak teljesítette a 37 és fél milliós nyereségtervet is. A szokásosnál nagyobb fedezetlenséget a szocialista, pontosabban a szovjet piac bizonytalansága okozta. Piaci információk ugyan voltak a szovjet igényekről, de az áru és pénzkapcsolatok problémája nagy ütemtelenséget idézett elő a termelésben. Kivonulni onnan mégsem akartak, nem a több évtizedes kapcsolat múltja, hanem az átalakítást követő, Várható konjunktúra miatt. Ügy gondolták, hogy érdemes addig a kockázatot vállalni, mert termékeik jók, keresettek a Szovjetunióban is. öt éve szállít a szövetkezet tőkés exportra reléket, melyeket nyugati márkájú gépkocsik villogóiba építenek be. Tavaly az osztrák Uher és az NSZK-beli Siemens cég (régi vevőik) megrendelésére már 2 és félmillió kapcsolót gyártott, melyet 700 ezer forint értékű bérmunka egészített ki. Így teljesült a 63,8 millió forintos tőkés exportterv, ami lehetővé tette a bérklubtagságot. Ez 10 százalékos béremelést jelentett a múlt évben a szövetkezetnek. A tőkés export további szélesítése érdekében kártyajelfogó gyártására készült fel. Ezért pályázta meg, és el is nyerte az 1 millió márkás világbanki hitelt, melyből 1990-re megteremti (építési, licenc- és technológiavásárlás útján) a termelés feltételeit. A kártyajelfogóból évenként 50 ezer jut az NSZK-ba és 250 ezer a hazai piacra. A tőkéssel azonos nagyságú szovjet export, nem a Micoop hibájából, néhány százalékkal elmaradt a tervezettől. Piaca volna pedig a szövetkezet termékeinek. különösen a kábelvédelmi berendezéseknek, melyeknek egyedüli gyártója a szocialista táborban. A hazai megrendelőknek a hagyományos relék és préslevegő- szárítók mellett új terméket is kínáltak. Szabad ka- ípacitásuk lekötésére 3 hónap alatt az üzletekbe került a 3800—4000 forintért kapható háztartási páraelszívó. Az eredményes múlt év után, idén a Micoop tovább romló rendelésállomány mellett is 280—300 milliós árbevételt szeretne elérni. A 14—15 százalékkal több export termékösszetétele jelentősen nem változik a keleti és nyugati piacon, de a szövetkezetben valamivel magasabb nyereséggel számolnak a szovjeteknél, és 10 százalékkal növelik tőkés bevételeiket. Itthon új, erősáramú relével jelentkeznek, szállítói lesznek a Hűtőgépgyárnak, és megkezdik a kártyajelfogók gyártását. — Ip — Az eredeti elképzelésektől eltérően a tervezettnek mintegy ötszörösét gyártotta a múlt évben Hajdú sajtból a Szolnoki Tejipari Vállalat kunszentmártoni sajtüzeme. Egy rendkívüli üzletnek megfelelően szervezte át üzemei között a munkát a vállalat, így Kunszentmár- tonban közei 1050 tonna Hajdú sajtot állítottak elő, míg a belföld igényét a kisújszállási üzem biztosítottá (Fotó: T. K. L.)
