Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. JANUÁR 7. Irodalom» művészet 9 Bernd Svetlik: Falu Böröndi Lajos: Talán ez talán ez az apró kavics őriz belőlünk valamit a tétován odébbrúgott talán csak a mozdulatot a mozdulatok seb-helyét és hiába erőlködés a többi mintha vízbe hajítva a kő fölfelé vágyakozna miközben a mélybe hull fölöttünk is így simul tükörré az idő egésze jeltelenül ahogy az égre vadlúdak húznak jelet múlékonyat tünékenyét Kamarás István: Végül Már régesrégen zsúfolásig tele volt a hatalmas csarnok, de a jel egyre késett. — Lehet, hogy el lesz halasztva? — kérdezte a körülállákat egy fejebúbját dörzsölő férfi. Senki sem hederített rá. — Garai téri, utcai, tanácsi, kétszobás komfortos lakásomat elcserélném hasonló egyszobásra, első emeletig, kizárólag a környéken — közölte egy ódivatú asszony. — Száztizennyolc négyzetméteres háromszoba személyzetis, modern fűtésű, Operára -néző öröklakás eladó — fordult hozzá egy galambszürke öltönyös, majd hozzátette: — Másfél szobás tanácsi vagy öröklakást beszámítok. — Nagygépes fröccsöntő kapacitást keresek! — kiabált át a fejek felett egy mindene-pepita úriember. — Marell származású anyától és ■angol tenyésztésű apától április 29. született drótszőrű foxterrier kölykök eladók — jelentette be ünnepélyesen egy nyugdíjas zeneta- tnámő. — Négyéves komondorom négy éve eltűnt — motyogta a fejebúb- ját dörzsölő férfi. — Neme: lány. Különleges ismertetőjele: a „Dini, fogd meg a cicát!" felszólításra eszeveszetten futkározni kezd. — Háromajtós, kissé faragott paliszander szekrény eladó. . . — Üj Ember-évfolyamok bekötve eladók... — Egyedülálló fiatal nő idős, magányos nén-it vagy bácsit. . . — Huszonnégy per százhatvan- nyo-lc, érettségizett, természetet és irodalmat kedvelő, görögkatolikus lány. . . — Huszonkilenc p>er százötven- nyolc, géplakatos segéd, családias, nem dolgozó lánnyal... — Házasulandó fiatal pár albérletet. .. — Folyton égő American Heating 14-es kokszkályha... — Fémpénzeket, mindenfélét.. . — Régi pénzeket, kitüntetéseket, Jézus életé-t... — Temetőnk részére kisebb harangot. .. Senki sem vette észre, hogy egy csupafehér öregember lépett be a csarnokba. Olyan helyen állott meg, ahonnan mindenkit láthatott. Egy darabig fejét ingatva figyelte zsizsegésüket, majd halkan megszólalt: — Az Isten szerelmére, nem hagynátok már abba egy kicsit! — Csend legyen! — kiáltotta a kerub, és megfújta a harsonát. — Hát nem fáradtatok már bele? — kérdezte fejét csóválva a csu pafehérség. — Csend legyen! — harsogta a kerub. — Kezdetét veszi az utolsó ítélet! Czakó Gábor: _Négy magyar rémmese A józan ész diadala Presszón innen, diszkón túl, egymásra talált Olá Gijjom és Tót Lucsilla. Gijjom gyűrűket vett Lucsillának: karikát és köveset, nyakláncot, fényképet csináltattak, közöset. Aztán ahogy jobban megismerkedtek, a fényképet Lucsilla széjjeltépte, de előtte Gijjom szemét rozsdás szöggel kiszúrta, fülét lenyírta, haját csikkel leégette. Kiderült, de ki ám, hogy Gijjom utolsó, alattomos, mocskos hevimetálos. Gijjom ugyancsak rájött, hogy Lucsilla ugyancsak megéri a pénzét! Hogy az igazság is kiderüljön, meg a szennyes is maradjon a ládában, elég legyen itten — ahogy mondani szokás — egyetlenegy szó: a lancmók cemende baracklekvár helyett borssal ette a grízes tésztát, A két család megalakította a válságstábot. Az.okosabbja kiszámította, hogy mit ér a két gyűrű, a nyaklánc, mennyit a nyugatkárpáti rokonság ígérete nászajándék, számbavette, hogy le lett már foglalózva a kultúrház nagyterme, a cigányok fölvették az előleget, a nyomda kinyomta a meghívókat, Náci bácsi levágta a birkát. A vitában győzött a józan ész. Hét országra szóló lakodalmat csaptak. Három napig húzta a cigány, folyt a lé, a kutyák csirkecombot ettek, a csirkék mazsolás tortát, én három cubákot. Gijjom és Lucsilla máig is élnek, ha meg nem fojtották egymást egy kanál vízben. Hogyan készül a kétségből az egység? Az őszön összebanakodott ötven ötödéves ősbölcsész: ők ugyan nem járnak Szerda tanár újonnan kiírt ódon előadásaira, már csak azért sem, mert Szerda professzornak ugyané kollégiumát elsőben már elszenvedték egyszer. Jogász cimboráiktól tudták, hogy senkit sem lehet ugyanazon vétekért kétszer... No, összeült a tanszékcsoporti tanács öt professzora: Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, és Péntek. Hétfő a diákok követelését ■kerek-perec antimarxistának minősítette, Kedd szerint az ilyen mozgolódásokban hátsó gondolatok bizseregnek, az elkötelezetten párton kívüli Csütörtök prae-aka- démikus visszautasította a tanügyi báránybőrbe búvó pártellenes farkaskodást. Péntek 88 rebellis szellemében tanácsolta: meg kéne nézni, mi az i.gazság a tanulók kérésében, s vélte: tán lehet értelmes kompromisszumot kötni velük, hogy a tanári tekintély _ is megmaradjon, és a deákok is tanuljanak valamit. Szerda professzor összefoglalta az elhangzottakat — egyhangúnak minősítvén a tanácskozást. Péntek professzor tiltakozott, hogy ő társaival nem értett egyet., hanem a diákok felé hajlott. Magyarán nem azt mondta, amit kollegája a szájába adott. Szerda tanár szemöldöke a magasba szökkent. — Duna, Tisza, Dráva, Száva, törjön ki a lábad szára, miért baj az, Jancsikám? Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja! Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás Tiszán innen, a parkolón túl, a fövenyes strand előtt terjengett egy kis terecske, hol kilencféle árusok üdítgették a maguk hasznára a nekihevült für- dőzőket. A bódék és nyárfák árnyalta terecske bejáratát fehérrel vágott, kerek, piros Kresz-tábla óvta az autósoktól: a strandig az utolsó tizenkét métert tegyék meg már gyalog. No, ugyan óvhatta! Óvta egy környezetvédelmi őr is, aki a tilosba hajlókat szorgosan bírságolgatta: a maga hatáskörében háromszáz forintokkal. Egyszer, amint éppen egy piros Ladazsiga ablaktörlője alá dugta a cédulát, mit látott, mit nem? Belül, a műszerfal műbőr borítására ki volt tűzve, szépen, időrendi sorban a tegnapi bírság és a befizetést igazoló csekk, a tegnapelőtt, az azelőtti, és egy takaros tűpárnába bevetésre kész gombostűk várakoztak. Ebből ti, akik még nem tudjátok, most megtanulhattátok, hogyan mulat egy magyar úr. Néma gyereknek az e’társ mondi a nevét Eccé a bolgárok meg a magyarok értelmes határvillongás helyett doppingversenybe kezdtek. Ősmerik, sport: bekapkodik a legények a titkos izombogyókat, aztán gyűrik a temérdek vasakat, •ki bír nagyobbat. No, hun a bolgár bírt, hon a bulgár. A magyari alig-alig, mer’ tuggyuik, gyütt a laboros, vette a pisit, és úgy kivá- logatá belülié a bogyót, mint kotlós a piros kukoricát. így nem mehetett soká. A szemfüles magyari edző végre kilesé a csalafintaságot a függöny ha- sadékán: hogy a bulgár vasgyúró a világcsúcs után menten a rejtekhely pamlagjára dűl, gatyáját levonik, katéterrel megcsapolik, hólyagjába betőttik az erre a célra odaállított e’ társ vizit. Bíztatá rögvest a fi jaját: eggyet se féljenek, fájják bátran az izombogyót, még maga Merode herceg sem talál! meg! Ámde légy esett a levesbe! Bogyó vót, versenyzőink béfalák ferpléstű, becsülettee’, e’társ is vállata az utazás kínnyát a ha- zájér, oszt pisilt doszt, orvos is kerűt a sportszerűség kerete között — a szűk keresztmetszet a katéter ellátásba’ mutatkozott. Mit vót mit tenni, a magyari bajnok — anyaszűtt pucéron, ahogy előírik — vitte a vizsgálati anyagot a do pp ings zob á b a, a maga leleménye szerint. Hanem az ajtóba’ meg kőt vón mondani a nevit. Az e’társ harsogá helyette, de a beeresztő kisasszonynak a mi dadánk hangja kellett. Nyögött, bucorodott szegény fölfútt pofával, csillagot látott, öt karikát — és végtére nem a nevit nyete le. így kénytelen vót odabenn az igazságot csurgatni a kémcsőbe. A magyari sportvezetés meg azóta csattogtati a szép, hófehér kézit:-nahát, még ilyet! Rothman Lenke: Virradat és sötétség határán Robert Lombo: Most mindenki Bíró Attila: Bizánci napfény Pusztai Zoltán: Hajnali strófák elnehezült végtagokkal a reggelre csomóba gyűrődő vásznon mogorva lajhárként várom a kényszerű feltámadást késik az angyali kürtszó túlvilági hangon szortyog hűlt helyeden karattyol a rádiónak mondott doboz torzonborz portrét fekete szőrszálakat gyalul a kínzószerszámul választott csorba zsilett fejet hajtva a formatervezett mosdótál fölött örökzöld dalocskát dúdolgatok: „napok ás évek suhannak el.. Rákóczy Gizella rajza
