Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUAR 28. Álláspont a sztrájk jogi szabályozásáról / (Folytatás az 1. oldalról) meg a szakszervezetek vég­leges állásfoglalását, s azt az ÓÉT rendkívüli ülése előtt nyilvánosságra hozza. A SZOT elnöksége — mi­vel szerinte az 1989. január 26-i kormányülést követően a TV 2 Híradó kommentárja félrevezető, a kormány szó­vivőjének nyilatkozata pe­dig félreérthető volt — szük­ségesnek tartja ismételten összefoglalni — ez év janu­ár 6-án már nyilvánosságra hozott — álláspontját a sztrájk jogi szabályozásának egyes fontos kérdéseivel kap­csolatban. A SZOT képviselője a kormány ülésén is hangsú­lyozta, hogy a sztrájk joga alapvető kollektív munka- vállalói jog. E jog alkalma­zása mindenki által elfoga­dottan végső eszköz, mind­emellett szabályozásában arra kell törekedni, hogy a törvény ne korlátozza, ha­nem bővítse azokat a lehető­ségeket, amelyek a dolgozók jogainak, követeléseinek ér­vényesítéséhez elengedhetet­lenek. A SZOT elnöksége azt kép­viseli, hogy a sztrájkjognak a munkavállalói léthez, illet­ve a munka jog-viszonyhoz kapcsolása nem kötheti a fein lépés jogát a munkaadó dön­téséhez. A munkajogviszony­ból eredő munkavállalói jo­gok azt is jelentik, hogy min­den gazdálkodó és állami szerv is célzottja lehet a sztrájknak annyiban, ameny- nyiben meghatározója a munkaviszony, közelebbről a dolgozók élet- és munka- körülményei alakulásának. A szakszervezetek tavaly decemberi országos értekez­letének abból a döntéséből is kiindulva amely a mozga­lom működési elvéül a kon­szenzusra törekvést és a szolidaritást határozza meg, az elnökség — mint ahogy korábban is hangoztatta — leszögezte, hogy a szolidari­tási sztrájkok lehetőségének korlátozását sem fogadja el. A kormányzati munka át­alakulásával kapcsolatban az elnökség megtárgyalta a SZOT képviselőjének a Mi­nisztertanács ülésein való részvételét. Figyelemmel az utóbbi időben szerzett ta­pasztalatokra, arra a követ­keztetésre jutott, hogy a szakszervezeti mozgalomnak nem célszerű a Miniszterta­nács ülésén képviseltetnie magát. A testület ezért úgy foglalt állást, hogy kezde­ményezi a SZOT és a kor­mány kapcsolattartása to­vábbi formáinak, a nyilvá­nos tárgyalások, megbeszé­lések rendszerének kialakí­tását. A SZOT elnöksége tájékoz­tatást hallgatott meg az eu­rópai szocialista országok szakszervezeti vezetőinek a múlt hét végén Budapesten megrendezett tanácskozásá­ról. A testület ismételten örömét fejezte ki, hogy e rendezvénynek a SZOT ad­hatott otthont, s hogy azon valamennyi érintett ország első számú szakszervezeti vezetői részt vettek. Nagy­ra értékelte, hogy a tanács­kozáson nyílt, őszinte légkör uralkodott, és minden koráb­binál érdemibb vita bonta­kozott ki a szakszervezetek helyéről, szerepéről, tevé­kenységük átalakításának időszerű feladatairól. Jelen­tős eredménynek ítéli, hogy a kerekasztal-beszélgetésen nagy hangsúlyt kapott az európai szakszervezeti együttműködés fejlesztésé­nek igénye. Az elnökség egyúttal meg­lepetésének adott hangot, és sajnálkozását fejezte ki, hogy Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának vala­mennyi delegáció részére megfogalmazott üdvözletét Megkezdődött a MUOSZ közgyűlése Hosszan tartó ügyrendi vi­ta mialtt még a kezdés után több mint 3 órával sem ke­rült sor érdemi beszámolóra, vitára a Magyar Újságírók Országos Szövetségének pén­teken délután kezdődött köz­gyűlésén. A felgyorsult társadalmi folyamatokra reagálva hoz­ták előre — az egyébként 1990-ben esedékes közgyű­lést. A tanácskozáson a ha­zai újságíró társadalom több mint 5 és félezer tagjának képviseletében mintegy 600- an vesznek részt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A közgyűlés azzal a céllal tanácskozik, hogy — a tár­sadalomban végbemenő de­mokratizálódási folyamathoz kapcsolódóan — megújítsák az újságíró szövetség tevé­kenységét. A MUOSZ vá­lasztmánya — a közgyűlést megelőzően — ad hoc bizott­ságot kért fel a helyi csopor­tokban, a szakosztályokban a szövetség munkájának kor­szerűsítéséről lezajlott be­szélgetések tapasztalatainak összefoglalására. A szövetség tevékenységét meghatározó alapdokumentumok megre­formálása érdekében — még a tanácskozást megelőzően — vitára bocsátották a szövet­ség alapszabályának és eti­kai kódexének tervezetét. A tanácskozást— amelyen részt vett Berecz János, az MSZMP KB titkára és Pozs- gay Imre államminiszter, a Politikai Bizottság tagjai — a Himnusz elhangzása után Pálíy József, a MUOSZ el­nöke nyitotta meg. Köszöntő szavai után megemlékezett az elmúlt közgyűlés óta el­hunyt újságírókról. Ezt kö­vetően — a napirend megál­lapításával kapcsolatban — élénk vita bontakozott ki, majd a választmány 1935 óta végzett munkájáról Megyeri Károly, a MUOSZ főtitkára számolt be. Elő'iáróbam hangsúlyozta: az újságírás közéleti tevékenység, követ­kezésképpen a szövetség fon­tos közéleti fórum. Ügy vé­lekedett, hogy a MUOSZ te­vékenységének számbavéte­lekor meg kell különböztetni a májusi pártértekezlet előt­ti, illetve utáni időszakot. El­ismerte, hogy az újságírótár- sadalom egy része nem hal­lotta meg az idők szavát és így hozzájárult a társadalom életében jelenlévő kedvezőt­len tendenciák fennmaradá­sához. Egy azonban bizonyos — emelte ki —, a szövetsé­get korábban és most is kü­lönbözőképpen gondolkodó újságírók alkották, alkotják. A reformért következetesen síkra szállók és a konzerva­tív nézeteket képviselők együtt vannak jelen a szer­vezetben. A májusi pártértekezlet je­lentős változásokat hozott, lendületet vett a politikai in­tézményrendszer reformja. Látni kell, hogy a politikai reform csak akkor lehet si­keres, ha az intézmények a társadalmi nyilvánosság szí­ne előtt működnek — han­goztatta Megyeri Károly. Hozzátette: a MUOSZ tevé­kenységét éles bírálatok is érték, s ezek közül jogos volt az, hogy a szövetség kés­ve reagált az új politikai fo­lyamatokra. Hangott adott annak a meggygőződésánek, hogy a MUOSZ-nak szelle­miségében nyitottnak k dl lennie. Az egység megőrzésé­re is van lehetőség, a közös cselekvés tartó pillérei a hi­vatástudat és a nemzeti elkö­telezettség lehetnek. Vége­zetül hangsúlyozta: arra van szükség, hogy a MUOSZ vál­laljon részt a politikai hata­lom és a társadalmi nyilvá­nosság viszonyának újraér­telmezésben, s nyújt­son nyilvános védelmet az olyan törekvésekkel szemben, amelyek az új­ságírókat akadályozzák mun­kájukban. Ezt követően a szövetség ellenőrző, illetve etikai bi­és jókívánságait a román küldöttség — félreértésekre alkalmat adva — Grósz Ká­roly és Nicolae Ceausescu közötti üzenetváltásnak ál­lította be, és így hozta nyil­vánosságra. Az elnökség hangsúlyozta, hogy az ilyen lépések nem szolgálják a két szakszervezet közötti kapcso­latok ügyét. A testület kialakította ál­lásfoglalását az Űj Márciusi Front felhívásáról és javas­latairól. A dokumentum le­szögezi : a szakszervezeti mozgalom is érdekelt a poli­tikai intézményrendszer át­alakításában, a politikai plu­ralizmus megteremtésében. Meggyőződése, hogy e fo­lyamat nélkül nem számíthat a gazdaság és a társadalom stabilizálására, de az érdek- képviselet szempontjából oly fontos munkavállalói és munkaadói érdekek világos elhatárolódására sem. A korábbi, több évtizedes gyakorlat azonban bebizo­nyította, hogy a szakszerve­zetek a politikai hatalom ré­szeseként nem tudják kö­vetkezetesen képviselni tag­ságuk, a munkavállalók ér­dekeit. Ezért a szakszerveze­tek a politikai pluralizmus mechanizmusai megteremté­sének jelenlegi szakaszában nem kívánnak részt venni az Új Márciusi Front javaslatá­ban megfogalmazott konk­rét munkálatokban, de véle­ményt fognak mondani va­lamennyi kérdésben, amely befolyásolja tagságuk érdek- védelmi, érdekérvényesítési lehetőségeit. Mindezt a SZOT elnöksége annak tudatában hangsú­lyozza, hogy végleges állás­pontját csak a tagság véle­ményének ismeretében, a testületek állásfoglalásai alapján alakítja ki, amire jó lehetőséget kínál, hogy 1989- ben általános szakszervezeti választásokra, kongresz- szusra kerül sor. zottságának jelentését hall­gatták meg a résztvevők. A közgyűlés szombaton a főtit­kár, illetve a választott tes­tületek beszámolója feletti vitával folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) sének új formáit létrehozó időszak veszi kezdetét. A külügyminiszter utalt arra, hogy a magyar külpo­litikában a hazai változások is tükröződnek. A világútle­vél bevezetése, a társasági törvény és számos más in­tézkedés jelzi, hogy tovább bővül a külvilággal való érintkezésünk. Igyekszünk alkalamazkodni a világban zajló folyamatokhoz, nyitot­tabbá kívánunk válni, és szeretnénk felzárkózni a nemzetközi fejlődés folyama­tához. Tartalmasabb lett és intenzívebbé vált a szövetsé­geseinkkel folytatott konzul­táció is. A Varsói Szerződé­sen belül erősödött a döntés- hozatal kollektív jellege és demokratizmusa. A sajtóértekezleten a kül­ügyminiszter arra is rámu­tatott: ma már nincs olyan külföldi újságírókategória, amely előtt a magyar határ zárva lenne. Kezdeményező- en lépünk fel annak érde­kében, hogy a helsinki folya­mat résztvevői tegyék egy­más újságírói számára átjár­hatóbbá határaikat, s bont­sák le az esetleges belső kor­látozásokat — mondta Vár­konyi Péter, majd ezt köve­tően válaszolt az újságírók kérdéseire. A magyar külügyminiszter leszögezte: a Varsói Szerző­désen belül egyetértés ural­kodik azokban a nagy poli­tikai kérdésekben, amelyek azt célozzák, hogy a nemzet­közi életben a konfrontációt a kooperáció váltsa fel. Afganisztánból már haza­utaztak a magyar diploma­ták családtagjai. A nagykö­vetség minimális létszámmal működik, és — a gyorsan romló helyzetre tekintettel nem zárható ki a külképvi­selet működésének ideigle­nes szüneteltetése sem. Min­dent alárendelünk a bizton­ságnak — mondta Várkonyi Péter. A külügyminiszter támo­gatásáról biztosította az NDK bejelentését az egyol­dalú haderőcsötokentésről. Az aszimmetria felszámolásá­ra való készség kinyilvánítá­sában a Szovjetunió járt az élen — emlékeztetett Várko­nyi Péter Mihail Gorbacsov tavaly decemberi bejelenté-- sére, és kiemelte, hogy a szovjet csapatcsökkentés Ma­gyarország területét is érinti. Nagy reményeket fűzünk a március 6-án Bécsben kezdő­dő európai hagyományos le­szerelési tárgyalásokhoz. Ezek jelentősége magyar szempontból az, hogy hazánk első ízben vesz részt teljes jogú tagként olyan nemzet­közi tárgyaláson, amelynek kérdései közvetlenül érin­tik biztonságunkat. Várkonyi Péter bejelentet­te: az Elnöki Tanács a nap folyamán úgy döntött, hogy hazánk felveszi a diplomá­ciai kapcsolatot a Koreai Köztársasággal. Az erről szó­ló megállapodást Horn Gyu­la külügyminisztériumi ál­lamtitkár a közeli napokban írja alá Szöulban. George Bush új amerikai elnök (J) január 26-án a Fehér Ház ovális irodájában megbeszélést folytat alelnökével Dán Quayle-lel. (MTI Telefotó) Sevardnadze Pakisztánba látogat WASHINGTON Létezett az amerikai kato­nai terv 1962-ben Kuba megtámadására, ez indokol­ta szcvijet rakéták telepíté­sét — tűnik ki most nyilvá­nosságra hozott amerikai dokumentumokból. NEW YORK Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy két lépcsőben veszi fel a diplomáciai kap­csolatokat Angolával — ír­ta amerikai külügyi tisztség- viselőkre hivatkozva a The New York Times. JERUZSÁLEM A Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy a Moszkvában tartózkodó izraeli konzuli küldöttség használja az iz­raeli nagykövetség 1967 óta üresen álló épületét — kö­zölték pénteken izraeli hi­vatalos személyek. Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter február 4-én Pakisztánba látogat — jelentette be pénteken egy pakisztáni hivatalos szóvi­vő. A szovjet külügyminisz­ter kétnapos pekingi látoga­tását követően keresi fel Iszlámábádot, ahol Gúlám Iszhak Han államfővel, Be­nazir Bhutto miniszterel­nökkel és Szahidzada Jakub Han külügyminiszterrel folytat megbeszéléseket az afganisztáni helyzetről. Rahva Hanl Az észt köztársasági sajtó a pe­resztrojka nyugtalan tengerén hajózik. A központi sajtó példáján és támoga­tásával nagy figyelemmel kísérjük és továbbítjuk olvasóinkhoz mindazt az újat, amit az országos publicisztikai gondolat magáénak vall. Égyes köz­ponti kiadványok azonban nem haj­landók észrevenni ezt a törekvést, és csak negatív módon közelednek az észt sajtóhoz. Vajon miért? Köztársaságunk társadalmi életében az éles fordulat 1987 tavaszán követ­kezett be, amikor ismertté váltak a pandiiverei fennsík foszforitlelőhelyé- nek kiaknázására vonatkozó tervek. Itt találhatók Észtország legnagyobb és legtermékenyebb szántóföldjei, a tele­pülések sűrűn hálózzák be a vidéket, és az itteni források táplálják a leg­nagyobb észt folyókat. A foszferit ki­termelésének tervei a terület egyhar- madának vízrendszerét veszélyeztetik. Az egész nép — akadémikusoktól az iskolás gyerekekig — Pandivere védel­mére kelt. Az akkori vezetők eltitkolták a nép elől ezeket a veszélyes terveket, így vette kezdetét a bizalmi válság hosz- szú, nyugtalan időszaka. A nyilvános­ság feltárta az országos központi hiva­talok monopol-'sztikus parancsuralmi politikájának összes fonákságát. Az ágazati irányítási rendszer egyre job­ban lejáratta magát; egyre népszerűb­bé vált a regionális önelszámo­lásnak, a köztársaság teljes önelszá­molásának gondolata. E koncepció ki­dolgozásába a tudósok mellett a köz­véleményt is bevonják ma már, a vita a sajtóban bontakozott ki. Az észtek hagyományosan féltő gond­ját viselik az otthonuknak. Természe­tes, hogy számukra egyre sürgetőbb a kérdés: hogyan lehetne megvédeni az ökológiai katasztrófától és a demog­ráfiai válságtól a földgolyónak azt a területét, amely az otthonuk: Észtor­szágot? A szülőföld védelmében köz- tiszteletben álló emberek, zömmel kommunisták lépnek fel. Nekik kö­szönhető, hogy a felgyülemlett feszült­ség nem vett egészen más irányt, ami igen károsan befolyásolta volna a tár­sadalmi fejlődést az Észt Kommun:s- ta Párt Központi Bizottsága 1988. jú­niusi plénumának előestéjén. Ekkor következett be a váltás a KB első tit­kári posztján. Ha kitartó munkával összeszednénk az észt sajtó fellelhető hibáit, valószí­nű'eg szép gyűjtemény jönne össze. Aligha lenne azonban igazságos, ha a helyi sajtóról az országos sajtóban al­kotott általános vélemény hasonló pél­dáik alapján formálódna. Magától értetődik, hogy a pluraliz­mus nem jelenthet egykapus játékot. Nekünk, újságíróknak meg kell véde­nünk a peresztrojka vívmányait, a vé­lemények, nézetek sokszínűségét a le­hetséges visszaélésektől. Egyeseknek azonban jól jött az, hogy a sajtót hi­báztathatják a negatív jelenségek meg­jelenéséért, mert, úgymond, miinek ír­ni ezekről; a pártszerveknek pedig fel­róják, hogy nem „csinálnak rendet” ezen a téren. Ez azonban meggyőződéssel mondha­tom, soha eddig az észt sajtó nem folytatott ennyire intenzív párbeszédet a pártszervekkel, a hatalmi és irányí­tó szervekkel — egyfelől, és a néppel — másfelől. Soha ezelőtt a sajtó nem vett ilyen aktívan részt a párt- és ál­lamélettel kapcsolatos kérdések megvitatásában, a politikai, közgazda- sági és jogi ismereteket soha ilyen in­tenzitással nem terjesztette. Mi van ott nála tők, Észtországban? Ezt a kérdést mostanában igen gyak­ran teszik fel. Az a helyzet, hogy az emberek nem tudják, valójában mi is történik nálunk. De írni is igen keve­set tudunk arról, mi történik jelenleg Moldáviában, Grúziában, Belorussziá­ban és más köztársaságokban. Ideje lenne létrehozni az országon belül is egy. a MosZkovszkije Novosztyihoz ha­sonló soknyelvű újságot a köztársasá­gok nyelvén. Akkor kölcsönösen tájé­kozódhatnánk arról a bonyolult, érde­kes, jelentős eseményekkel és várako­zással teli korról, amit peresztrojká­nak neveznek. Ma a legfontosabb feladat a köz­pont és a szövetségi köztársaságok kö­zötti kapcsolatok rendezése. Ez min­den téren szükséges. A központi szer­vek és a köztársaságok között kiala­kult feszültség nem az átalakítás elle­ni erők fondorlatainak eredménye, bár ők kihasználhatják a magúk javá­ra. A kialakult helyzet fejlődésünk természetes ellentmondásaiból ered. A biztos kiút a szovjet szövetségi rend­szer tökéletesítésében, a gazdasági, po­litikai és szellemi élet jelentős decent­ralizálásában rejlik. A kérdésre — „Mi van ott nálatok, Észtországban?” a legrövidébb válasz: ..Nálunk, Észtországban peresztrojka van”. Toomas Leito a Rahva Haal (Népszava) szerkesztője Várkonyi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents