Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
1989. JANUÁR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Máté bácsi csak a második kopogtatásra jött ajtót nyitni. (Jött? Gurult a tolókocsijával.) Éjfél elmúlt néhány perccel, és a hatalmas, háromszintes ház kívülről teljesen kihaltnak tűnt. Az egyik leeresztett redőny résein televízió hideg, kékes fénye szivárgott ki, árulkodva, hogy valaki ott bent mégis ébren köszöntötte az új évet. A hófehér hajú házigazda poharakat hozott, s egy bontatlan palackot. — Egy kis pezsgőt... Az új esztendő tiszteletére .. ■ Még nem bontottam fel. Magamnak minek? De most már van kivel koccintani... Az egyedüllét feszültsége lassan oldódni látszott. A szekrényből fényképek kerültek elő, némelyik egészen megsárgult már. mások viszont újak, színesek. A család. A fiúk pucér, göndör babaként, aztán mint megszeppent kisiskolások és ballagó nagydiákok. Az esküvői képeik, s aztán az unokák legújabb fotói. — ö a feleségem • . . Illetve ... volt... Nyolc éve már, hogy nincs. Kedves arcú, mosolygós asszony néz rám a fényképről, világos nyári ruhában. Tavaszt idéző felvétel így szilveszter éjjelén. — Mennénk — álltunk fel jó félóra elteltével. — Maradjanak még! Igazán nem zavarnak, úgysem tudok most aludni. Maradjanak! Nem jön hozzám senki most új évet köszönteni- A gyerekek . . . tudja, fiatalok, és nekik szórakozni kell. Nem haragszom én rájuk ... Az utolsó mondat még elkísért egy darabon. Nem tudtam eldönteni, hogy nekünk szólt-e igazán, vagy önmagát győzködte vele Máté bácsi. * * * — Egy kis meggyborom van. Én magam csináltam. Megkóstolják? Én ugyan nem ihatom, mert gyógyszert vettem be, de azért magamnak is töltök. Szeretnék legalább koccintani az új év érkezésére. Vártam ám magukat! Én mindig nagyon szerettem a vendégeket- Újdonságot, levegőt hoznak a házba. Margitka néni elnézést kér, hogy a papa már lefeküdt, s nem várta meg a köszöntőket. De a papa már csak ilyen, hogy könnyen elalszik ... Öreg ember már így van ezzel. Koccintunk. Pohara alján, csak éppen színezésül, egy aprócska korty vörösbor volt. Annyi, amennyit mások meghagyni szoktak, nem pedig kitölteni. Úgy tűnt, mégis fontos neki ez az egész. Hiszen: koccinthattunk, s egészséget, örömöt, boldogságot kívánhattunk egymásnak. Talán tévedek, de talán nem: az, hogy volt kinek boldog új évet kívánnia, legalább olyan fontos lehetett, mint az, hogy valaki itt volt, s ugyanezt kívánta— Jöjjenek el máskor is—• mondta apró, törékeny háziasszonyunk. — Nem kell az újabb szilveszterig várni. És akkor nem kellene rohanniuk, beszélgethetnénk nyugodtan ... • * • Ilonka néni ijedten húzta félre a szobaablak függönyét, és kiintett: várjanak! Aztán jött. és megmagyarázta: ha az új esztendőben férfiember lépi át elsőként a ház küszöbét, az szerencsét hoz a ház lakóinak, ha viszont nő, az rosszat jelent. Mindezek szellemében én vezettem hát be a „libasort” az ajtón, s férfiemberként — remélem — szerencsés 1989-et hoztam az egyedül élő néninek. Szólt a tévé — már a Markos—Nádas műsor ment —, de a kedvünkért lehalkította a háziasszony— Van ugyan egy kis saját borom, de magukat valami finommal kínálom meg — tűnt el kis időre a konyhában. — Almapezsgő! — emelte magasba, amikor visszatért. Kedveskedni szeretett volna az első, és valószínűleg egyetlen újévi vendégeinek. Hamarosan előkerült egy kínai horoszkópokat tartalmazó könyvecske, és Ilonka néni azt is megígérte, hogy ha pénteki napon látogatom meg legközelebb, hát kártyát vet, s elmondja, mi lesz a sorsom a közeli és távolabbi jövőben. — Pontosan meg van írva az életünk — bizonygatta —, és aki tudja olvasni a jeleket, annak azok sokat elárulnak. A csillagok állása, a kártya, a tenyér ... Mind jól olvashatók. Kiderült, hogy Ilonka néni szilveszterei az utóbbi időkben azonos koreográfia szerint zajlottak: ő és a tévé, együtt. Mivel pedig korábban sem nyüzsgött körötte nagy család, tán meg is szokta ezt a koreográfiát. A csendet, az egyedüllétet— Nem szoktak jönni . . . — mondta, amikor kikísért bennünket. — Másnap már iobban, de közvetlen -éjfél elmúltával senki. Bezárta utánunk a kaput. Biztos volt abban, hogy már nem jönnek új évet köszönteni. * * * Szilveszter volt ez is. Csendes, öreges évbúcsúztató. Családi fotók, elhomályosít- hatatlan emlékek és nagy önuralommal visszafojtott panaszok között. A tévé előtt ülve ugyan időnként álmosan lehorgadtak a fejek, de azért a Himnuszt együtt hallgathatta mindegyikük, legalább a hajdan volt szeret- tekkel. Együtt-egyedül .. • L. Murányi László Petárdatüzek A szilveszteri fiesta-hangulathoz — tetszik vagy nem tetszik — mind jobban hozzátartozik már nálunk is a petárdák robbanása. Éjféltájt egy kisebbfajta hadgyakorlat fény- és hangeffektusait idézték az amatőr tűzszerészek akikről sajnos el kell mondani, hogy tényleg nagyon amatőrök. Kisebb-nagyobb petárdatüzek a megyeszékhelyen is előfordultak, ezekből azonban szerencsére kár nem származott. Nem úgy két másik városban, Túrkevén és Jászberényben. Túrkevén vasárnap hajnalban egy szénakazlat gyújtott fel a veszélyes tűzszerszám, s a kárt tízezer forintra becsülik. Jászberényben viszont a Varjas út 2. alatti ház egyik első emeleti erkélyére esett be — vagy dobták? —, s a kár itt elérte az ötvenezer forintot. Szilveszter előtt utcai árusok sokasága árulta, minden különösebb korlát nélkül a petárdákat. Miért kell ahhoz nagyobb kárt okozó esetre várni, hogy akinek asztala, az átgondolja: jó-e ez a korlátozás nélküli petárda vásár? — 1. m. I. — Magyar hajók a világ tengerein Az év utolsó napjaiban megszaporodtak a MAHART tárnoki rádióállomására érkező táviratok, a világ tengereit járó magyar hajókról. Legmesszebb most a Vörösmarty tengerjáró horgonyoz tőlünk, éppen Tajvan partjainál, ahol a trópusi esők közepette is folyamatosan rakodják a szállításra váró árut. A Radnóti az Arab-tengeren „úszott át az új évbe”, Dániából visz Srí Lankára műtrágyát. Itt most éppen sima a tenger, könnyebb szolgálat mellett szilveszterezhetnek. Nem úgy az Ady személyzete. Ez a hajó erős hullámverésben, viharos széllel küszködve halad a Földközi-tengeren Amszterdam felé, Bangkokból származik a rakomány, faáru és rizs. Háborgó tengeren úszik a Bodrog is, a szovjet dunai kikötőből. Rémből szállít ércet. Beszéljünk róla! Csobbanásodra mindig számíthatunk Itt topogtam az év végén, de nem tudtam mire ez a nagy türelmetlenség. Valaminek jönnie kell. éreztem, mint a kapitány kutyája a partot, de nem tudtam pontosan’ mi az. Az áremelésekről időben értesülhettem sorstársaimtól, tehát a nyugtalanság oka nem ez. Sorra, rendre kiderül többek között mit akar az MDF, mit a FIDESZ, igaz van még néhány homályos az „alternatívok” között, de akkor mi ez az izgalom? Ciccolinából már jó korán, még tavaly megkaptam a kellő adagot — tudom most már nem a ruha teszi az embert. Szóval itt toporogtam az év végén mi jöhet? Olcsó vicc lenne azt mondani: hát persze 1989. Az is eljött és a furcsa érzés tegnapig megmaradt, valami történni fog! S ekkor megtudtam, igen ez az: Schiril- la ismét úszik! Azt mondja nyilatkozatában, hogy a közönség sokkal jobban szórakozik. ha a jéggel is birkóznia kell .. . , s ha egy tábla jég se lesz’ visz magával, hogy nehezítse az. átkelést. A mutatvány különlegessége, hogy a vízben ott lesznek követői is. Csobbanásodra tehát most is számíthatunk — mondhatjuk egy film címe után. amely éppen itt, szűkebb hazánkban készült arról, hogy Schirilla jubileumi futásának egyik állomásán miként köszöntötték szíves szóval. A jégbirkózás jeles bajnokának már csak azért is emlékezetes hely szűkebb pátriánk, mert éppen itt kellett kimenteni a vízből, ahogyan azt lapunk képsorozatban , meg is örökítette. Most tehát ’89-ben újabb bizonyítás következik a világ előtt. A dolog akár példa erejével is hathat —, s hogy ez így van, arra bizonyíték, hogy úsznak a követők is — csobbanni kell. Nem szabad kényelmesen hátradőlni, mackóban, bundában figyelni a vállalkozókat. Csobbanni kell! Persze, hadd tegyem hozzá, voltak itt már az évek folyamán kollektív nagy úszások is, amikor egy valaki beugrasztott egy országra szóló emberhadat, azután voltak kisebb próbálkozások is, amikor pár ember akarta a saját vizét másokra ráerőszakolni. (V)íztelen dolog volt. Tanúi lehettünk annak is, amikor a víz ellan- gyosodott —, most derül ki ebben szaporodott legjobban a kor rupciója — kellemesen úszkálgattunk. Volt olyan aki szívesen lehúzott másokat a mélybe, hogy ő maga felülkerekedhessen, s megint volt olyan aki csak ellubickolt, mások pedig tempóztak, volt aki a sekélyt kereste, más pedig az örvényeket. Azután emlékszünk olyanra, amikor úszunk az árral. Máskor pedig az haladt nélkülünk. Úgy tűnik, a mostani víz noha kissé zavaros, még mindig eléggé álló vagy talán langyos is, hogy Schirillának jeget kell bele vinni. Bár a hullámok eléggé fodrozódnak. Egy úszómester ismerősöm mondja, nem jó a stílusunk. Például többször azt kiabáltuk. hogy már kinn vagyunk a víziből, amikor még beLe sem mentünk. Azután szívesen elidőzünk, talán túl sokat is egy- egy csapásnál. S a légtechnikánk, az sem a legjobb. Csak fújjuk-fújjuk a magunkét, ahelyett, hogy előre haladnánk, ö tudja, bár szerintem az oktatás színvonala is hagy kívánnivalót maga után, miért lenne különben ennyi rossz úszó? Végül is nem biztos, hogy bennük van a hiba. Ezzel szemben annyi bizonyos: hogy attól. ha elhalasztjuk a csobbanást holnapra, még nem leszünk jövőbe tekintő beállítottságúak. Schirilla bizonyítja, vállalni kell a vizet. Megjegyzem, ő is megválogatja mibe ugrik bele. Sőt számol külső hatásokkal, például az időjárás körülményeivel. bár ez nem jelenti azt, hogy széllel szemben nem lehet a vízben haladni. Csobbanni kell tehát. Pusztán arra hívom fel a figyelmet, arra ügyeljünk: nehogy befürödjünk. Hajnal József Három juhtclepén több mint ötezer juhot nevel a Tiszaburai Lenin Tsz. Az anyajuhok többséget — kétezer-ötszáz darabot — a Hegyháti telepen tartják (Fotó: T. K. L.) Versenytárs az OTP-nek, takarékszövetkezetnek Bankok is foglalkozhatnak takarékbetéttel (Folytatás az 1. oldalról.) Végül is az egyéb szolgáltatások, a gyorsabb ügyintézés, a kedvezőbb ügyfél- fogadás döntheti el egyebek között, hogyan is választanak a lakosok. A lakáshoz nyújtott hitelek kamatai a sok éven át érvényben levő 3 százalékról 18,5 százalékra nőnek. Vajon kire, és hogyan vonatkozik ez a rendelkezés? — találgatják hetek óta a lakástulajdonosok. Híre ment ugyanis, hogy az új szabály visszamenőleges hatályú lesz. A tényekről Farkas István, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezető-helyettese nyilatkozott. — Valóban felmerült, hogy a régi lakástulajdonosok, akik hosszabb időn át előnyöket élveztek, arányosan viseljék a terheket. Végül is azonban egyértelmű a döntés: csak az 1988. december 31-e után kötött szerződésekre vonatkozik az új szabály. Sőt, a hátralékokra sem érvényesíthető a magasabb kamat. Erre egyszerűen nincs alkotmányos mód. Ha a lakók figyelmesen végigböngészik a szerződés szövegét, láthatják, nincs benne olyan passzus, hogy bármelyik fél egyoldalúan felrúghatná a megállapodást. A lakást újonnan vásárlóknak kétségkívül nagy teher a 18,5 százalékos kamat. (Amihez még 1 százalék kezelési költség járul.) A kamat mértéke a bankok megállapodásával jött létre, s addig érvényes, amíg nincs új egyezség. Életbe lép azonban a támogatások új rendje is. amelyről minisztertanácsi rendelet intézkedik. A pénzintézetek a 18,5 százalékos kamatot figyelembe véve számíthatják ki a törlesztőrészleteket, az állam pedig ezek megfizetéséhez ad támogatást — a pénzintézet útján — az adósnak. Mindenki kaphat támogatást, akinek még nincs a tulajdonában lakás. Ez a támogatás az első öt évben a havi törlesztőrészlet 30 százaléka, a következő évben 15 százaléka. Lakásépítésre vagy -vásárlásra megkülönböztetett támogatást kapnak a gyermekes családok. Ennek mértéke egy gyermek esetén a havi törlesztőrészlet 40 százaléka, két gyermeknél a 70 százaléka, ha pedig három vagy több gyermek van, akkor a 80 százaléka az első öt évben. A következő öt esztendőben az említettek fele adható ilyen támogatásként. A támogatás semmikor nem haladhatja meg az esedékes kamat ösz- szegét, a törlesztés első szakaszában ugyanis a kamat aránya a törlesztőrészleten belül magas. A kétgyermekes, vagy két gyermeket vállaló fiatal házaspárokat megillető szociálpolitikai kedvezmény január 1-jétől 150 ezer forintról 200 ezer forintra, a háromgyermekeseknél 400 ezer' forintról 600 ezer forintra növekszik. (VH) Hajnali koccintások
