Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. JANUÁR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Máté bácsi csak a második kopogtatásra jött ajtót nyit­ni. (Jött? Gurult a tolóko­csijával.) Éjfél elmúlt né­hány perccel, és a hatalmas, háromszintes ház kívülről teljesen kihaltnak tűnt. Az egyik leeresztett redőny ré­sein televízió hideg, kékes fénye szivárgott ki, árulkod­va, hogy valaki ott bent mégis ébren köszöntötte az új évet. A hófehér hajú házigazda poharakat hozott, s egy bon­tatlan palackot. — Egy kis pezsgőt... Az új esztendő tiszteletére .. ■ Még nem bontottam fel. Ma­gamnak minek? De most már van kivel koccintani... Az egyedüllét feszültsége lassan oldódni látszott. A szekrényből fényképek ke­rültek elő, némelyik egészen megsárgult már. mások vi­szont újak, színesek. A család. A fiúk pucér, göndör babaként, aztán mint megszeppent kisiskolások és ballagó nagydiákok. Az es­küvői képeik, s aztán az unokák legújabb fotói. — ö a feleségem • . . Illet­ve ... volt... Nyolc éve már, hogy nincs. Kedves arcú, mosolygós asszony néz rám a fénykép­ről, világos nyári ruhában. Tavaszt idéző felvétel így szilveszter éjjelén. — Mennénk — álltunk fel jó félóra elteltével. — Maradjanak még! Iga­zán nem zavarnak, úgysem tudok most aludni. Maradja­nak! Nem jön hozzám senki most új évet köszönteni- A gyerekek . . . tudja, fiatalok, és nekik szórakozni kell. Nem haragszom én rájuk ... Az utolsó mondat még el­kísért egy darabon. Nem tudtam eldönteni, hogy ne­künk szólt-e igazán, vagy önmagát győzködte vele Má­té bácsi. * * * — Egy kis meggyborom van. Én magam csináltam. Megkóstolják? Én ugyan nem ihatom, mert gyógyszert vettem be, de azért magam­nak is töltök. Szeretnék leg­alább koccintani az új év ér­kezésére. Vártam ám magu­kat! Én mindig nagyon sze­rettem a vendégeket- Újdon­ságot, levegőt hoznak a ház­ba. Margitka néni elnézést kér, hogy a papa már lefe­küdt, s nem várta meg a kö­szöntőket. De a papa már csak ilyen, hogy könnyen el­alszik ... Öreg ember már így van ezzel. Koccintunk. Pohara alján, csak éppen színezésül, egy aprócska korty vörösbor volt. Annyi, amennyit má­sok meghagyni szoktak, nem pedig kitölteni. Úgy tűnt, mégis fontos neki ez az egész. Hiszen: koccinthat­tunk, s egészséget, örömöt, boldogságot kívánhattunk egymásnak. Talán tévedek, de talán nem: az, hogy volt kinek boldog új évet kíván­nia, legalább olyan fontos le­hetett, mint az, hogy valaki itt volt, s ugyanezt kívánta­— Jöjjenek el máskor is—• mondta apró, törékeny házi­asszonyunk. — Nem kell az újabb szilveszterig várni. És akkor nem kellene rohanni­uk, beszélgethetnénk nyu­godtan ... • * • Ilonka néni ijedten húzta félre a szobaablak függö­nyét, és kiintett: várjanak! Aztán jött. és megmagyaráz­ta: ha az új esztendőben fér­fiember lépi át elsőként a ház küszöbét, az szerencsét hoz a ház lakóinak, ha vi­szont nő, az rosszat jelent. Mindezek szellemében én ve­zettem hát be a „libasort” az ajtón, s férfiemberként — re­mélem — szerencsés 1989-et hoztam az egyedül élő néni­nek. Szólt a tévé — már a Mar­kos—Nádas műsor ment —, de a kedvünkért lehalkította a háziasszony­— Van ugyan egy kis sa­ját borom, de magukat vala­mi finommal kínálom meg — tűnt el kis időre a kony­hában. — Almapezsgő! — emelte magasba, amikor visszatért. Kedveskedni sze­retett volna az első, és való­színűleg egyetlen újévi ven­dégeinek. Hamarosan előkerült egy kínai horoszkópokat tartal­mazó könyvecske, és Ilonka néni azt is megígérte, hogy ha pénteki napon látogatom meg legközelebb, hát kártyát vet, s elmondja, mi lesz a sorsom a közeli és távolabbi jövőben. — Pontosan meg van írva az életünk — bizonygatta —, és aki tudja olvasni a jele­ket, annak azok sokat elárul­nak. A csillagok állása, a kártya, a tenyér ... Mind jól olvashatók. Kiderült, hogy Ilonka né­ni szilveszterei az utóbbi időkben azonos koreográfia szerint zajlottak: ő és a té­vé, együtt. Mivel pedig ko­rábban sem nyüzsgött köröt­te nagy család, tán meg is szokta ezt a koreográfiát. A csendet, az egyedüllétet­— Nem szoktak jönni . . . — mondta, amikor kikísért bennünket. — Másnap már iobban, de közvetlen -éjfél elmúltával senki. Bezárta utánunk a kaput. Biztos volt abban, hogy már nem jönnek új évet köszön­teni. * * * Szilveszter volt ez is. Csen­des, öreges évbúcsúztató. Családi fotók, elhomályosít- hatatlan emlékek és nagy önuralommal visszafojtott panaszok között. A tévé előtt ülve ugyan időnként álmo­san lehorgadtak a fejek, de azért a Himnuszt együtt hall­gathatta mindegyikük, leg­alább a hajdan volt szeret- tekkel. Együtt-egyedül .. • L. Murányi László Petárdatüzek A szilveszteri fiesta-hangulathoz — tetszik vagy nem tetszik — mind jobban hozzátartozik már ná­lunk is a petárdák robbanása. Éjféltájt egy kisebb­fajta hadgyakorlat fény- és hangeffektusait idézték az amatőr tűzszerészek akikről sajnos el kell mon­dani, hogy tényleg nagyon amatőrök. Kisebb-nagyobb petárdatüzek a megyeszékhe­lyen is előfordultak, ezekből azonban szerencsére kár nem származott. Nem úgy két másik városban, Túrkevén és Jászberényben. Túrkevén vasárnap hajnalban egy szénakazlat gyújtott fel a veszélyes tűzszerszám, s a kárt tízezer forintra becsülik. Jász­berényben viszont a Varjas út 2. alatti ház egyik első emeleti erkélyére esett be — vagy dobták? —, s a kár itt elérte az ötvenezer forintot. Szilveszter előtt utcai árusok sokasága árulta, minden különösebb korlát nélkül a petárdákat. Miért kell ahhoz nagyobb kárt okozó esetre várni, hogy akinek asztala, az átgondolja: jó-e ez a korlátozás nélküli petárda vásár? — 1. m. I. — Magyar hajók a világ tengerein Az év utolsó napjaiban megszaporodtak a MAHART tárnoki rádióállomására ér­kező táviratok, a világ ten­gereit járó magyar hajók­ról. Legmesszebb most a Vörösmarty tengerjáró hor­gonyoz tőlünk, éppen Taj­van partjainál, ahol a tró­pusi esők közepette is folya­matosan rakodják a szállí­tásra váró árut. A Radnóti az Arab-tengeren „úszott át az új évbe”, Dániából visz Srí Lankára műtrágyát. Itt most éppen sima a tenger, könnyebb szolgálat mellett szilveszterezhetnek. Nem úgy az Ady személyzete. Ez a hajó erős hullámverésben, viharos széllel küszködve halad a Földközi-tengeren Amszterdam felé, Bangkok­ból származik a rakomány, faáru és rizs. Háborgó ten­geren úszik a Bodrog is, a szovjet dunai kikötőből. Ré­mből szállít ércet. Beszéljünk róla! Csobbanásodra mindig számíthatunk Itt topogtam az év végén, de nem tud­tam mire ez a nagy türelmetlenség. Vala­minek jönnie kell. éreztem, mint a kapi­tány kutyája a partot, de nem tudtam pontosan’ mi az. Az áremelésekről időben értesülhettem sorstársaimtól, tehát a nyugtalanság oka nem ez. Sorra, rendre kiderül többek között mit akar az MDF, mit a FIDESZ, igaz van még néhány ho­mályos az „alternatívok” között, de akkor mi ez az izgalom? Ciccolinából már jó ko­rán, még tavaly megkaptam a kellő ada­got — tudom most már nem a ruha teszi az embert. Szóval itt toporogtam az év vé­gén mi jöhet? Olcsó vicc lenne azt mon­dani: hát persze 1989. Az is eljött és a fur­csa érzés tegnapig megmaradt, valami történni fog! S ekkor megtudtam, igen ez az: Schiril- la ismét úszik! Azt mondja nyilatkozatá­ban, hogy a közönség sokkal jobban szó­rakozik. ha a jéggel is birkóznia kell .. . , s ha egy tábla jég se lesz’ visz magával, hogy nehezítse az. átkelést. A mutatvány különlegessége, hogy a vízben ott lesznek követői is. Csobbanásodra tehát most is számítha­tunk — mondhatjuk egy film címe után. amely éppen itt, szűkebb hazánkban ké­szült arról, hogy Schirilla jubileumi futá­sának egyik állomásán miként köszöntöt­ték szíves szóval. A jégbirkózás jeles baj­nokának már csak azért is emlékezetes hely szűkebb pátriánk, mert éppen itt kel­lett kimenteni a vízből, ahogyan azt la­punk képsorozatban , meg is örökítette. Most tehát ’89-ben újabb bizonyítás követ­kezik a világ előtt. A dolog akár példa erejével is hathat —, s hogy ez így van, arra bizonyíték, hogy úsznak a követők is — csobbanni kell. Nem szabad kényelmesen hátradőlni, mackóban, bundában figyelni a vállalko­zókat. Csobbanni kell! Persze, hadd tegyem hozzá, voltak itt már az évek folyamán kollektív nagy úszások is, amikor egy valaki beugrasztott egy országra szóló emberhadat, azután voltak kisebb próbálkozások is, amikor pár ember akarta a saját vizét másokra ráerőszakolni. (V)íztelen dolog volt. Tanúi lehettünk annak is, amikor a víz ellan- gyosodott —, most derül ki ebben szapo­rodott legjobban a kor rupciója — kelle­mesen úszkálgattunk. Volt olyan aki szí­vesen lehúzott másokat a mélybe, hogy ő maga felülkerekedhessen, s megint volt olyan aki csak ellubickolt, mások pedig tempóztak, volt aki a sekélyt kereste, más pedig az örvényeket. Azután emlékszünk olyanra, amikor úszunk az árral. Máskor pedig az haladt nélkülünk. Úgy tűnik, a mostani víz noha kissé zavaros, még min­dig eléggé álló vagy talán langyos is, hogy Schirillának jeget kell bele vinni. Bár a hullámok eléggé fodrozódnak. Egy úszómester ismerősöm mondja, nem jó a stílusunk. Például többször azt kia­báltuk. hogy már kinn vagyunk a víziből, amikor még beLe sem mentünk. Azután szívesen elidőzünk, talán túl sokat is egy- egy csapásnál. S a légtechnikánk, az sem a legjobb. Csak fújjuk-fújjuk a magunkét, ahelyett, hogy előre haladnánk, ö tudja, bár szerintem az oktatás színvonala is hagy kívánnivalót maga után, miért len­ne különben ennyi rossz úszó? Végül is nem biztos, hogy bennük van a hiba. Ezzel szemben annyi bizonyos: hogy at­tól. ha elhalasztjuk a csobbanást holnapra, még nem leszünk jövőbe tekintő beállított­ságúak. Schirilla bizonyítja, vállalni kell a vizet. Megjegyzem, ő is megválogatja mibe ugrik bele. Sőt számol külső hatá­sokkal, például az időjárás körülményei­vel. bár ez nem jelenti azt, hogy széllel szemben nem lehet a vízben haladni. Csobbanni kell tehát. Pusztán arra hívom fel a figyelmet, ar­ra ügyeljünk: nehogy befürödjünk. Hajnal József Három juhtclepén több mint ötezer juhot nevel a Tiszaburai Lenin Tsz. Az anyaju­hok többséget — kétezer-ötszáz darabot — a Hegyháti telepen tartják (Fotó: T. K. L.) Versenytárs az OTP-nek, takarékszövetkezetnek Bankok is foglalkozhatnak takarékbetéttel (Folytatás az 1. oldalról.) Végül is az egyéb szolgál­tatások, a gyorsabb ügyin­tézés, a kedvezőbb ügyfél- fogadás döntheti el egyebek között, hogyan is választa­nak a lakosok. A lakáshoz nyújtott hite­lek kamatai a sok éven át érvényben levő 3 százalékról 18,5 százalékra nőnek. Va­jon kire, és hogyan vonat­kozik ez a rendelkezés? — találgatják hetek óta a la­kástulajdonosok. Híre ment ugyanis, hogy az új szabály visszamenőleges hatályú lesz. A tényekről Farkas István, a Magyar Nemzeti Bank fő­osztályvezető-helyettese nyi­latkozott. — Valóban felmerült, hogy a régi lakástulajdonosok, akik hosszabb időn át elő­nyöket élveztek, arányosan viseljék a terheket. Végül is azonban egyértelmű a dön­tés: csak az 1988. decem­ber 31-e után kötött szerző­désekre vonatkozik az új szabály. Sőt, a hátralékokra sem érvényesíthető a ma­gasabb kamat. Erre egysze­rűen nincs alkotmányos mód. Ha a lakók figyelmesen vé­gigböngészik a szerződés szö­vegét, láthatják, nincs ben­ne olyan passzus, hogy bár­melyik fél egyoldalúan fel­rúghatná a megállapodást. A lakást újonnan vásár­lóknak kétségkívül nagy te­her a 18,5 százalékos ka­mat. (Amihez még 1 szá­zalék kezelési költség járul.) A kamat mértéke a bankok megállapodásával jött létre, s addig érvényes, amíg nincs új egyezség. Életbe lép azon­ban a támogatások új rend­je is. amelyről miniszterta­nácsi rendelet intézkedik. A pénzintézetek a 18,5 száza­lékos kamatot figyelembe véve számíthatják ki a tör­lesztőrészleteket, az állam pedig ezek megfizetéséhez ad támogatást — a pénzin­tézet útján — az adósnak. Mindenki kaphat támoga­tást, akinek még nincs a tulajdonában lakás. Ez a támogatás az első öt évben a havi törlesztőrészlet 30 szá­zaléka, a következő évben 15 százaléka. Lakásépítésre vagy -vásárlásra megkülön­böztetett támogatást kapnak a gyermekes családok. En­nek mértéke egy gyermek esetén a havi törlesztőrész­let 40 százaléka, két gyer­meknél a 70 százaléka, ha pedig három vagy több gyer­mek van, akkor a 80 szá­zaléka az első öt évben. A következő öt esztendőben az említettek fele adható ilyen támogatásként. A támogatás semmikor nem haladhatja meg az esedékes kamat ösz- szegét, a törlesztés első sza­kaszában ugyanis a kamat aránya a törlesztőrészleten belül magas. A kétgyermekes, vagy két gyermeket vállaló fiatal há­zaspárokat megillető szoci­álpolitikai kedvezmény ja­nuár 1-jétől 150 ezer forint­ról 200 ezer forintra, a há­romgyermekeseknél 400 ezer' forintról 600 ezer forintra növekszik. (VH) Hajnali koccintások

Next

/
Thumbnails
Contents