Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. IANUÁR 2 Értelmiségiek nyílt levele Gorbacsovhoz Tehetséges embereket az irányításba Pakisztán—India líjévi ajándék Szebb ajándékkal ta­lán nem is lephette vol­na meg az újév hasadtá­ra Benazir Bhutto és Ra- dzsiv Gandhi a pakisztá­ni és indiai népet, mint annak ígéretével, hogy a bizalmatlanság és a kese­rűség évei után a két or­szág nekiveselkedik a csatabárd elásásának. őszintén cseng fogadal­muk: a múlt sötét kor­szakának a lezárásával új fejezetet nyitnak a kapcsolatokban. Ritka lehetőséget kínál az, hogy ők ketten inté­zik országaik ügyeit — jóllehet a vaksors is köz­rejátszott a körülmények alakulásában: Indira Gandhit meggyilkolták, Ziaul Hakk pakisztáni elnök repülőgépe pedig mindmáig titokzatos kö­rülmények között zuhant le. Kétségtelen, hogy Ra- dzsiv Gandhi és Benazir Bhutto személyisége és politikai öröksége — kel­lő akarat és szándék ese­tén — olyan politika tő­ke, amely meghozhatja a hasznát. Az indiai—pakisztáni viszony jövője szem­pontjából fontos ténye­ző lehet a régi beidegző- döttségektől mentes új nemzedék feltörése. A háborúkhoz is vezető ér­dekütközések a határ mindkét oldalán eddig ördögi körforgásba so­dorták a vélt és valós ellentéteket. Radzsiv Gandhi az át­fogó iszlámábádi tárgya­lások után kijelentette: elég volt a múltban va­ló vájkálásból. itt az ide­je, hogy felszámoljuk a lélektani barikádokat. A két kormányfő pontosan ennek vágott neki. Az is­tenségek bizonyosan nem fogják a fellegekből alá- szállva harsonaszóval köszönteni a csúcstalál­kozó eredményeként alá­írt három egyezményt. Ám önmagában az a tény, hogy a két ország tizenhat év elteltével kö­tött — Benazir Bhutto szavaival — jelentős és fontos megállapodásokat, igenis jelez valamit; a kétoldalú viszony szem­pontjából olyannyira szükséges bizalomépítés kezdetét, azt a ritka pil­lanatot, hogy az új kap­csolatok alapjainak lera­kásához megvan a jó­szándék és a szellem. Jelenleg különösen sok függ a párt vezető rétegének az átalakítás ideáljai iránti hűségétől, s aki nem ért egyet az új politikával, an­nak le kell mondani — lé­nyegében így foglalható ösz- sze annak a Mihail Gorba­csovhoz intézett nyílt levél­nek a tartalma, amelyet a Moszkovszkije Novosztyi új­évi számában tettek közzé és írtak alá szovjet értelmisé­gek (írók. filmrendezők, szí­nész és akadémikus: Grigo- rij Baklanov, Alekszandr Gelman, Danyiil Granyin, Elem Klimov, Roald Szag- gyejev és Mihail Uljanov). A nyílt levélben az újesz- endő kapcsán a szovjet tár­sadalomban kirajzolódó vál­tozások, a jövőre esedékes választások reményei és ag­godalmai fogalmazódnak meg, s a szovjet értelmiségi­ek elsősorban azt emelik ki, hogy nagyképességű, tehet­séges embereket kell bevon­ni az irányításba, de ez a fo­lyamat lassan, tétován való­sul meg. Nemcsak egyes konzervatív személyek, ha­nem egész stábok fékezik, amelyekben a „középszerű­ség diktatúrája” uralkodott el. Ehhez kapcsolódik az a pesszimista felfogás, hogy az átalakítás által kitűzött gaz­dasági és más jellegű felada­tokat nem lehet megoldani. A Mihail Gorbacsovhoz intézett levél szerzői kieme­lik, hogy a demokratikus át­alakítás politikája a szovjet párt szempontjából nemcsak egyszerűen új szakasz, új politika, amely fájdalom- mentesen indul ki az előző szakaszból. A párt határo­zottan elutasít számos múlt­beli dolgot, szakít egész sor saját tradíciójával, a kom­munistáktól olyan jellemvo­násokat, tetteket követel, amelyekért a közelmúltban gyakran még büntetés járt. Éppen ezért az átalakítás nemcsak örömteli, hanem drámai folyamat. Üdvözöl­jük azt a törekvést, hogy el kell kerülni a szükségtelen bonyodalmakat, a felesleges összecsapásokat. De vannak szükséges és kötelező össze­csapások, amelyek elől ki­térve csak a társadalom nyugtalanságát fokozzuk — állapítják meg többek között szovjet értelmiségiek nyílt levelükben. A világbéke napján, január 1-én a Szent Péter bazilikában celebrált miséjén II. János Pál pápa beszédében reményét fe­jezte ki, hogy az 1989-es esztendő a béke, az igazságosság, a szolidaritás éve lesz BUDAPEST Stadinger István, az Or­szággyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Jo­sef Itennek, a Svájci Állam- szövetség Nemzeti Tanácsa elnökének, és Hubert Rey- mondnak, a Svájci Állam- szövetség Államtanácsa el­nökének. akik január 1-jén foglalták el hivatalukat. MIAMI A nicaraguai ellenforra­dalmárok képviselői beje­lentették, hogy hajlandók újabb tárgyalási fordulóra asztalhoz ülni a managuai kormánnyal. A tárgyalás színhelyéül Washingtont, idejéül pedig január 25-ét javasolták. JERUZSÁLEM Izraeli katonák tüntető palesztinokra lőttek és szi­gorú biztonsági intézkedése­ket hoztak a megszállt te­rületeken vasárnap, a PFSZ legnagyobb tagszervezete, . a Fatáh megalakulásának 24. évfordulóján. Az izraeli ala­kulatok szombaton .Ciszjor- djápiában három tüntető pa­■Telexeit I lérkerettl lesztint lőttek agyon. Ezzel 31-re emelkedett a palesztin megmozdulások múlt havi halálos áldozatainak száma. MOSZKVA A Szovjetunió teljes tá­mogatásáról biztosítja az afgán vezetés legutóbbi bé­kekezdeményezését, s a ma­ga részéről kinyilvánítja: va­lamennyi, még afgán terü­leten levő szovjet katonai egység január 1-jétől ugyan­csak beszünteti a tüzet — je­lentették be Moszkvában. TOKIÓ Az új év beköszöntével Ja­pánban megkezdődött Hiro- hito császár uralkodásának 64. esztendeje, amelyet a Sova, azaz a Fényes béke jelzővel illetnek a távol-ke­leti országban. Vasárnap volt a 22 654. napja annak, hogy a világon legrégebben uralmon levő császár elfog­lalta trónját. A 87 éves. szeptember 19. óta ágyát nyomó, életéért küzdő ural­kodó legidősebb fiát. Akihi- to trónörököst a múlt év szeptember 22-én hatalmaz­ta fel a kormány a császár­ra háruló állami teendők el­látásával. WASHINGTON A hét végén egy 13 hadi­hajóból álló kötelék futott ki a virginiai Norfolk kikö­tőjéből, fedélzetükön 12 ezer tengerésszel. A hadihajók úticélja a Földközi-tenger, küldetésük hat hónapra szól. RIO DE JANEIRO Tragédia árnyékolta be a Rio de Janeiro-i szilvesz­tert. Az éjszaka folyamán a riói partok közelében elsüly- lyedt egy sétahajó. A mint­egy száz férőhelyes hajót túlzsúfolták — 130—i 50 utas volt a fedélzeten — s vélhetően ennek következté­ben felborult. A parti őrség mentőalakulatai fél nappal a kora hajnali szerencsétlen­ség után húsz túlélőt és 42 holttestet találtak, igen so­kan eltűntek. Irán—kontra ügy Idézés Reagannak és Bushnak Ronald Reagan leköszönő és George Bush megválasz­tott amerikai elnökök idé­zést kaptak hogy tanúvallo­mást tegyenek az Irán— kontra ügyben érdekelt Oli­ver North nyugalmazott al­ezredes ellen folyó perben. A nagy port felverő Irán —kontra ügyben Oliver North, a Nemzetbiztonsági Tanács volt munkatársának tevékeny közreműködésével illegálisan amerikai fegyve­reket adtak el Iránnak, s az üzletből származó profitot a nicaraguai ellenforradalmá­rok pénzelésére használták fel. Oliver North ellen a vád konspiráció és lopás. Rea­gant és Busht North ügy­védje a védelem tanújaként idéztette meg. Az amerikai történelemben arra még nem volt példa, hogy egy távozó elnököt és utódját tanús­kodni hívtak volna. Szovjetunió Kiviteli tilalom A szovjet kormány úgy döntött, hogy ideiglenes jel­leggel megtiltja egyes tartós fogyasztási cikkek kivitelét a Szovjetunióból. Az 1989. feb­ruár 1-jétől 1990 végéig ér­vényes korlátozás szerint magánszemélyeknek tilos ki­vinni az országból fek.'te- fehér és színes televíziókar, hűtőszekrényeket és fagyasz­tógépeket, mosó- és varrógé­peket, gyermekruházati c;k- keket, babkávét és nescafét, valamint több kaviárfajtát. A rendelkezés értelmében ezen túlmenően számos Cikk­re kiviteli vámot vetnek ki, amelynek mértéke az áru ér­tékének 20 százalékától a teljes vételárig terjedhet. Ebbe a kategóriába sorolták egyebek között a porszívó­kat, a háztartási robotgépe­ket. a vasalókat, rádió és fototechnikai cikkeket és autóalkatrészeket. A január elsején bejelen­tett döntés minden külföldi­re — tartós külszolgálaton a Szovjetunióban tartózkodók­ra, hivatalos és egyéni kiuta­zókra egyarápt érvényes. A külföldiek a jövőben maxi­mum száz rubel értékben Vi­hetnek ki közfogyasztási cik­keket az országból. Srí Lanka Indiai csapatkivonások Srí Lianka megválasztott elnökének kérésére India hozzákezd csapatainak foko­zatos kivonásához a szigetor­szág északi és keleti részé­ből. A visszavezény lésről szóló hivatalos közleményt ismertetve India colomDoi nagykövete vasárnap közöl­te, hogy a közeljövőben, fel­tehetően már január első fe­lében, két zászlóalj fog ha­zatérni. Sajtóértesülések sze­rint körülbelül ötvenezer indiai katona teljesít szolgá­latot a szigetországban. Az indiai katonai kontin­genst a Srí Lanka-i nemzeti­ségi (szingaléz— tamil) konf­liktus rendezésére másfél éve megkötött békeegyezmény alapján vezényelték a szi­getország északi és keleti ré­szébe, azzal a küldetéssel, hogy a zömében tamilok lak­ta körzetekben biztosítsa a megállapodás végrehajtásá­hoz szükséges biztonsági fel­tételeket. A hétfőn hivatal­ba lépő új Srí Lanka-i elnök Ranaszinghe Premadasza választási hadjárata alatt ki­látásba helyezte, hogy kérni fogja a csapatok kivonásá­nak fontolóra vételét. Az indiai nagykövettel közvetle­nül megválasztása után tar tott találkozón az új államfő elő is terjesztette kérését. Türelem és tennivágyás Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmil­liók a világon, egy időre ma­gunkba nézünk- Vajon mit értünk el, és mit nem tet­tünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogad­juk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel va­ló szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idő­sebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban je­lentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolatai­ban. Ezekből a különböző él­ményekből és vágyakból te­vődik össze a nemzet közér­zete, ez határozza meg, ho­gyan tudunk most a jövő kö­vetelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irá­nyait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitar­tásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk ha­gyottnál. Magyarország és a ma­gyarság nehéz, de sok voná­sában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esz­tendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — ig^z, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremté­séhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet—nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vá­gyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a külön­böző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is­Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. Já­nos Pál pápának — akit egy­két éven belül hazánk ven­dégeként is tisztelhetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebb­ségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kultu­rális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsú­lyozva, hogy e jogok biztosí­tása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak sú­lyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden ma­gyar iránt és nemzeti kultu­rális értékünk minden da­rabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyaror­szágon élő nemzetiségek-et- nikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Szá­munkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ köz­véleménye egyetért törekvé­seinkkel. Hazánk nemzetközi tekin­télyének növekedéséhez azonban — és egyben nem­zeti önbecsülésünkhöz — va­lós . alapot csakis a teljesít­mény adhat. Az értéket te­remtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az or­szágban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan mil­liók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a törté­nelem legnagyobb viharai­nak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve álla­miságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézmű­veseinek, városai polgárai­nak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket mű­velték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tuda­tunk legfontosabb forrása­ként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számá­ban megcsappant, de jelen­tőségében változatlan réteg­re tekintünk, csak tisztelet­tel beszélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munká­jukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, me­lyet eleik hagyományoztak rájuk­Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bá­nyákban dolgozók és a szol­gáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-ter- imelési váltásunk súlyát, je­len munkalehetőségük el­vesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munka­hely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló tech­nológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom eb­ben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntu­dattal tudják elvégezni a változások-teremtette fel­adatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedé­sét is szolgálva. Gazdasági és politikai re­formfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értel­miségtől, a különböző terü­letek vezetőitől, az újra fo­gékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesz­tették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munká­jukban vezérelje őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rádöb­bent! — a szellemi teljesít­mény kulcsfontosságú szere­pére, igyekezvén tehetségé­hez mérten honorálni azt erkölcsileg, anyagilag egy­aránt. Tisztelt Honfitársaim! A legtöbb, amit kívánha­tok mindannyiunknak, ha­zánk minden polgárának, az a béke. a belső béke, az össznépi egyetértés értelmé­ben is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezer­nyi gondjával-bajával, az át­állás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokrati­zálódás, a politikai' többszí- nűség, a legkülönfélébb ér­dekek világos megfogalmazá­sának alkalmait is. Úgv ké­pes gazdasági, politikai és szo­ciális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat: nem az anarchiát véli demokráciának, a szabados­ságot szabadságnak. És köz­ben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szo­cializmus-keresésünk közben eddig teremtettünk. Uí”'an- akkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsö­nös türelem és a tennivá­gyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kí­vánok honfitársaimnak, kül­földön élő magyar testvére­inknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gaz­dag — emberséget, boldog­ságot hozó — új esztendőt!

Next

/
Thumbnails
Contents