Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

1988. DECEMBER 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A megyei párt-vb napirendjén

Javaslat a tervezőmunka korszerűsítésére — Jelentés a gazdaság helyzetéről

Árak, bérek — 1989

Megfékezhető-e az infláció?

A megyei pártbizottság politikai tervezőmunkájának korszerűsítésével összefüggő tennivalókat vette számba tegnapi ülésén

egyebek között a megyei párt-végrehajtóbizottság. A téma időszerűségét az indokolja, hogy a politikai

döntések eredményességében jelentős mértékben megnövekedett a döntés előkészítésének, az információk minőségének, sokrétűségének a testületi tagok konkrét döntési mozzanaton kívüli tevékenységének szerepe.

A tervezés elveinek rögzítésénél megállapította a testület, hogy a politikai

tervezőmunkának segítenie kell a párttagság és az irányító pártszervek befolyásának növekedését a reformfolyamat alakításában, feladataink megoldásában és segítenie kell a társadalmi élet valamennyi területén a minőségelvű értékrend

uralkodóvá válását, olyan politikai struktúra és eszközrendszer kialakítását, mely ezt hatékonyan szolgálja. A téma megvitatásánál jelentős hangsúlyt kapott az, hogy a tervező- munkában érvényesüljenek a stabilitás és a rugalmasság szempontjai. A testület tegnap javaslatokat fogalmazott meg a tervezőmunkával összhangban, amelyeket a megyei pártbizottság legközelebbi ülése elé terjeszt.

A tegnapi ülésen javaslatok hangzottak el a pártirányítás szervezeti korszerűsítésének lehetőségeire, feladataira is. J\z. előterjesztésben elhangzott, hogy a tanácsi igazgatásban kialakult kétszintű irányítás megköveteli a pártirányítás rendszerének módosításáét is. Számolva azzal, hogy a pártvonalon a kétszintű irányításra a teljeskörű áttérés folyamatosan történik meg, ezért most néhány község megyei irányítás alá vonása indokolt, sz a megoldás biztosíthatja i szükséges tapasztalatok

Az Egészségügyi Dolgozók ízakszervezetének megyei űzottsága tegnapi ülésén át- ekintette az 1985-ös válaszások óta végzett munkát. A anácskozáson részt vett Vass "iborné, az EDOSZ Közpon- i Vezetőségének titkára és 'ekete István, az SZMT tit- :ára.

A bizottság megállapította: z elmúlt három év nehéz örülményeket teremtett a zakszervezeti mozgalom zámára. A mozgalmi munka iányosságai egyre markánsban érzékelhetők. A tagig részéről szaporodnak a írálatok, a testületi tagok ibbsége is érzi a hatékony mnka hiányát. -A megyei izottság a nehézségek elle- ére több feladatot sikerein oldott rneg. Többek költi elkészítette az alapszer- ;zetek működési szabályza- it. Ifjúsági tanácsokat és igozatokat hívott életre az sóbb szervezetekben. Szá- os vizsgálatot is végzett — jyebek mellett felmérte a ilcsődei dolgozók élet- és unkakörülményeit, a b?“- izdálkodás helyzetét, az or- )s-orvos kapcsolatot, meg- zsgálta a munkaidőalap gnagyobb jelentőségű

megszerzését. E szempontból a központi szerepkört ellátó városiasodó községek mint Jászapáti, Kunhegyes, Jásij- árokszállás, Martfű és Ti- szaföldvár jöhetnek számításba.

Tanácsadó testület létrehozására szóló elgondolást terjeszt a vb a pártbizottság elé, amelyet tegnap vitatott meg. Megállapították az ülésen, hogy a növekvő igényeknek a pártbizottság akkor tud jól megfelelni, ha a hagyományos előkészítő munka mellett új információs csatornák nyílnak, ha az ellenvélemények, az alternatívák, megfogalmazódnak, ha ezeket a döntéshozatalnál tudják mérlegelni. Proponálja a vb, hogy e testületnek lehessenek tagjai párttagok és párton kívüliek egyaránt, s felkérésükben a szakértelemé legyen a döntő érv.

Jelentős vitát váltott ki

a vb tegnapi ülésén az a napirend, melynek során megtárgyalták az idei gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásáról szóló jelentést, s azokat a javaslatokat, melyek a megyei pártbizottságnak és szerveinek e témával összefüggő ’89-es feladatait összegezték. Vitatták például a jelentésnek azon megállapítását a vb-tagjai, hogy a vállalt kockázat nagyságának és indokoltságának megítélése a munkahely kollektívájának és helyi pártszervezetnek (pártszervnek) feladata-e? Összeütközött az a nézet, mely szerint a kockázat kizárólag gazdasági kategória és az, mely szerint abból részt kell vállalnia a munkahelyi párt- kollektívának is. Javasolták a végrehajtó bizottság tagjai mindezen túl, hogy a megyei pártbizottság elé kerülő adatokat, melyek a gazdaság állapotát, eredményeit, eredménytelenségeit jellemzik minősítse a jelentés, hiszen manapság

védelmét. Az utóbbi időszak munkája a személyi jövedelemadó bevezetésének előkészítésében való közreműködés volt. A megyei bizottság országos fotópályázatot és kiállítást is rendezett. Sikeres volt a tavaly megszervezett sportnap. A munkabizottságok rendszeresen, de eltérő eredményességgel dolgoztak. Bírálta a testület a művelődéspolitikai munka- bizottság tevékenységét. Megállapította azt is, hogy az ifjúságot érintő érdekvédelmi munka — számos ok miatt — nem kielégítő.

A testület hangsúlyozta: a szakszervezeti mozgalmi műnk# sürgős megújítására van szükség. Ebben a szak- szervezetek országos tanácskozása és az EDOSZ közeljövőben sorra kerülő értekezlete ad eligazítást.

A bizottság végezetül személyi kérdésben döntött. Nyugdíjba vonulása miatt felmentette megyei titkári tisztségéből Magyari Miklós- nét. Helyére Szögi Zoltánt, a Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának gyógyszertárvezetőjét választotta.

BI.

„mihez képest, milyen áron?” — kérdés.

Felvetették a vb tagjai többek között, hogy kapjon helyet az ipar, a mezőgazdaság s az építőipar mellett a szállítás, a közlekedés értékelése is, valamint javasolták, hogy a tanácsoknak szóló ajánlásokban szerepeljen a belső piacról biztosítható folyamatos áruellátás számonkérése. Többek között kérdésként hangzott el, hogy a lemaradások ellenére vajon teljesíthető-e a hetedik ötéves tervidőszak lakásépítési

programja? Kritizálták, s megoldásokat vázoltak fel a testület ülésén a hitelpolitikai elveket illetően, s korrigálták a jelentést abból a szempontból, hogy az export növekedésében nem csupán a forint leértékelésének, a kiszállításokhoz kapcsolódó érdekeltségi rendszernek, hanem több vállalat erőfeszítésének is volt szerepe. Elhangzott végül a vitában, hogy a megyei pártbizottság tartsa természetesnek, ha a kiemelkedő teljesítményt

nyújtó kollektíva kiemelkedő anyagi elismerésben részesül, ugyanakkor a rossz esztendőt zárók ne kereshessenek jobban.— a teljesítmények és a bérek kapcsolatát a teljesítmény csökkenés esetében is szorosabbá kell tenni.

Ezután a végrehajtó bizottság javaslatot fogadott el a megyei pártbizottság és az általa irányított pártszervek jövő évi költségvetésére, valamint a tanácsok lakossági kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő pártimunka fő politikai irányaira, feladataira vonatkozóan. Majd tájékoztatót hallgatott meg a megyei tanács szakigazgatási szervezetének korszerűsítéséről, elveket fogadott el az oktatási igazgatóság tisztelet- díjas tanárainak alkalmazására vonatkozóan.

A végrehajtó bizottság december 21-re hívta össze a pártbizottság legközelebbi ülését.

Az árak egyelőre nem ismeretesek

Jövőre érkeznek az új Wartburgok

A MOGÜRT és a Merkur 15 ezer új Wartburg gépkocsi jövő évi behozataláról kötött szerződést kedden, az NDK-beli Transportmachi- nen vállalattal. A négyütemű, négyhengeres, 58 lóerős, 1272 köbcentiméteres Volkswagen licenc-motorral készülő kocsikból az NDK-beli vállalat a szocialista országok közül elsőként Magyar- országra szállít, mégpedig a jövő év második negyedétől. 1989. március 31-ig ugyanis kizárólag belföldön értékesítik az új járműveket, s nem szállítanak belőlük exportra.

A szerződés azért is jelentős, mert a jövőre exportálandó tétel egy-két ezerrel több. mint a korábban kötött államközi egyezmény által szabott keret. A MOGÜRT tájékoztatása szerint a 15 ezer kocsi típusmegoszlása: 10 ezer Standart Limousine, 2500 Limousine S és 2500 Tourist. A járművek néhány tesztautóját a következő hónapokban a KERMI és a KM Autófelügyelet szakemberei még vizsgálják.

Az új Wartburgok várható fogyasztói áráról a szerződő felek még megközelítő tájékoztatást sem tudnak adni, mondván, hogy azt csak a későbbiekben állapítják meg.

Lássuk be:

a bérből és fizetésből. élők már becsületszóra sem hiszik el, hogy az idén — a tervezett 15 százalék helyett — 17 százaléknál megállítható a fogyasztói árak növekedése. (Lehet, hogy megállítható, ám ettől függetlenül a közhangulat még nyugtalan és ez nem mellőzhető politikai jelenség.)

Azt meg végképp nem hiszik el az emberek, hogy jövőre az ideinél kisebb — rossz esetben is azonos — mértékű lesz az infláció, s hogy az idei, mintegy 10 százalékos reálbércsökkenés helyett esetleg megúsz- szuk 6 százalékkal is. S mert az ilyen előrejelzéseknek — megfogalmazóikon és hirdetőikön kívül — úgyszólván senki nem ad hitelt, jobb lenne már most felkészülni arra, hogy az elkövetkező hetekben is, de még inkább januártól alighanem soha nem tapasztalt bérnyomás nehezíti a pénzügyi restrikció híveinek és gyakorlóinak dolgát.

Ami az év végéig előttünk lévő néhány hetet illeti: előre kiszámíthatatlan, ám minden bizonnyal hirtelen megugró bérkiáramlás várható. Egyrészt az úgynevezett „bázis” javításának szándékával, s ha másként nem, akkor esetleg az eddiginél is jelentősebb létszámcsökkentési akciókkal. (Ez utóbbit nem feltétlenül jelenti a tömeges elbocsátásokat. Sokkal inkább azt, hogy az éppen esedékes nyugdíjazásokkal megüresedett állásokat nem fogják betölteni.) Másrészt — és ez máris jellemző — mindenütt, ahol a'z átlagbér- szabályozás elvei érvényesülnek, ismét jellemzővé válnak a létszámhígítási törekvések. S arról se feledkezzünk meg, hogy éppen mostanság válik esedékessé azoknak a pénzeknek a kifizetése, amelyek a bérklub- feltételeket maradéktalanul teljesítő vállalatoknak járnak. (Igaz: úgy hírlik, hogy ez utóbbira az állam- igazgatásnak elkülönített kerete van, ám a kiáramló vásárlóerő szempontjából tökéletesen mindegy, hogy végül is milyen címkéjű számláról történnek a kifizetések.) És persze az ^sem feledhető, hogy éppen a közelmúltban történtek —és ugyancsak milliárdos nagyságrendű — központi bér- intézkedések, megint csak a vásárlóerő mennyiségét növelve.

Az esetleges félreértéseket elkerülendő, nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy nem

a bérek emelése ellen emelek szót; mindezt csak azért említem, mert egyelőre még nagy kérdés — bár korábbi és hasonló vállalati akciók következményeit ismerve talán nem is olyan rejtélyes kérdés —, hogy minderre miként reagál majd a gazdaságirányítás és jelesül a pénzügyi kormányzat? Nem lenne meglepő, ha a vállalatok nagy hirtelen szembetalálnák magukat egy új, bázisnövelési szándékaikat határozottan blokkoló szabállyal. Végtére is: az

államigazgatás ez ügyben nem mondható gyakorlatlannak. ..

Netán még az is előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban rántanak elő olyan monetáris eszközöket, amelyek bevezetésével azonnal és — a vásárlóerő-csökkentés szempontjából — sikerrel ellensúlyozhatok a várható béremelések. (Közéjük értve természetesen a már említett és nemrégiben elhatározott központi, részben költségvetési fedezetből, részben pedig a vállalatok saját számlájára történő béremeléseket is.)

Minden esély megvan tehát arra, hogy a jövőre esedékes inflációs iszapbirkózás már a legközelebbi napokban megkezdődik, s egyelőre még sejteni sem lehet, hogy ez hova vezet?

A kormányzat persze okkal hivatkozhat — ismét s ezúttal bérügyben — a nagyon megfontolt, s nagyon mértékletes vállalati magatartásra. Reménykedhet abban is, hogy a jövő évi szabályozásba épített — most már egyébként alig fölismerhető — fékek és korlátok elegendőek és kellőképpen erősek lesznek a vállalati bérgazdálkodás kordában tartásához.

De mi történik akkor, ha mégsem? Ha a vállalatoknál mégis engedni kényszerülnek az elementáris erejű társadalmi bérnyomásnak, amit most már erősen támogatnak a szakszervezetek is. És végül is okkal, mert a jelenlegi bér- és kereseti viszonyok most már nemcsak további fogyasztás- és általában életszínvonal-csökkenéshez, de rövid távon végzetes következményekkel fenyegető, zuhanásszerű teljesítmény-csökkenéshez vezetnek.

Mi lesz akkor, ha a kormányzat konzekvensen tartja magát ahhoz a meghirdetett álláspontjához, miszerint nem óhajt részt venni a konkrét bérmegállapodásokban? Azaz, legyen az egyezkedés a Kamara és a szak- szervezetek dolga. Ám ha

ők netán nem ismernének mértéket — vagy mértéktartó megállapodásaikat éppen a vállalatok nem tartanák be —, akkor szükségképpen jönnek a szigorúan alkalmazott monetáris eszközök, a likviditást szűkítő intézkedések, a fogyasztói áremelések.

Ez ügyben idejekorán elhangzottak az első és aggódó figyelmeztetések, mondván, hogy a gazdaság nincs abban az állapotban, hogy máris és nagy hirtelen megengedhető lenne a vállalati ibérszabáiyozáis számottevő lazítása. Ám a nem is jelentéktelen bérliberalizálás időközben eldöntetett, visz- szalépésre aligha lehet számítani, így aztán marad a kérdés, hogy vajon mire alapozza a kormányzat azt a meggyőződését, hogy 1989-ben az ideinél elviselhetőbb, de legföljebb az ideivel azonos mértékű infláció várható?

Másképpen fogalmazva: szabad-e egyáltalán ilyesmit ígérni akkor, amikor mégiscsak fennáll a veszélye annak, hogy az ideinél is magasabb inflációs rátával kell majd bajlódnunk, ne adj, isten, olyannyira meglódult inflációval, hogy emiatt viszonylag rövid idő múltán esetleg fel kell adni a bérliberalizálási törekvéseket. (Gyakoratilag ez történt 1985-ben, az akkori bérszabályozással.)

Rövid az idő:

de talán annak újragondolásához még mindig elegendő, hogy vajon különösebb veszélyek nélkül működtethető-e az a bérmegegyezési mechanizmus, amely egyébként a valóságos bérmegegyezésnek mindössze csak alig felismerhető torzója, vagy jobb lenne máris belátni — és inkább most, mint később vállalni —, hogy ez a bérliberalizálás nemcsak torzszülött, de félő, hogy közveszélyes is.

, Mert ha ez csak későn derül ki és megint csak kapkodó intézkedésekhez — esetleg egy drasztikus bér- stophoz — vezet. akkor magyarlázatkértt legföljebb csak az marad, ami az egyik kormánytisztviselő szájából az idén augusztusban a benzin árának váratlan emelésekor már elhangzott, hogy tudniillik: „Az ígéret nem úri becsületszó, amit tűzön- vízen át be kell tartani.”

És ez egyúttal ,a kormány hitelének erős 1 megtépázá- sát jelentené az összes előre sejthető, ám végülis beláthatatlan bonyodalmakkal együtt. Vértes Csaba

A VITESZ Gazdasági Társaság, melyet a Kar cagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz és a Villamosszigetelő és Műanyaggyár hozott létre éves árbevétele 17,5 millió forint. Ez a termelő- szövetkezet árbevételének 3,5 százalékát, de nyereségének tiz százalékát teszi ki. A folyamatos műszakban dolgozó üzem lágy és kemény pvc-alapanyagot dolgoz fel. Készítenek különböző termékeket az Ikarus és a Hajdúsági Iparművek részére, valamint bérmunkában az egyik alapító tag, a Villamosszigetelő és M űanyaggyár részére bútorfiókelemeket és műanyag lambériát — e két termékből az idén egymillió métert gyártottak — valamint ház- tartásikészülék-csatlakozókat (Fotó: D. G.)

egy-egy mutató megítélésénél lényeges szempont a

Napirenden a mozgalmi munka megújítása

ülést tartott az EDOSZ megyei bizottsága