Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. DECEMBER 5. Szovjet—kínai kapcsolatok Uj szakasz kezdődik Csien Csi-csen kínai kül­ügyminiszter moszkvai tár­gyalásai új szakaszt nyitnak és minőségi ugrást jelente­nek a szovjet—kínai kapcso­latokban, s ez kedvező hatá­sú a nemzetközi helyzet egé­szére is — hangoztatta Edu­ard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter a TASZSZ hír- ügynökségnek adott nyilat­kozatában. A kétoldalú kapcsolatok terén a múlt negatív örök­ségének felszámolását, illet­ve a sokoldalú együttműkö­dés jövőbeni fejlesztésének lehetőségeit vizsgálták. Sík- raszálltak amellett, hogy tiszteletben kell tartani egy­más függetlenségét, területi épségét, érdekeit, nézeteit, egymás tapasztalatait — fej­tette ki Sevardnadze, hozzá­fűzve: nagy teret szenteltek Moszkvában a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazda­sági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés el­mélyítésének. Csien Csi-csen vendég­látóival együtt a kambodzsai helyzet politikai rendezésé­nek kilátásait is áttekintette, megállapítva, hogy e konf­liktus felszámolásának már megvannak a szükséges fel­tételei. Nagy hangsúlyt ka­pott az ázsiai és csendes-óce­áni térség békéjének és biz­tonságának a kérdése. Egyetértettek abban, hogy a szocialista országokban zaj­ló megújulási folyamatok nagy hatással lehetnek az egész világ sorsára. Sevard­nadze kijelentette: meggyő­ződött arról, hogy rendkívül közeláll egymáshoz a kínai és a szovjet fél álláspontja a világhelyzet megítélésében, s ezért minden alap megvan ahhoz, hogy derűlátóan te­kintsen a kínai—szovjet vi­szony jövőjére. Powell a szovjet-amerikai csúcstalálkozóról Reagan elnök teljes joggal büszke az amerikai—szovjet kapcsolatok, ezzel a kelet— nyugati viszony javításában elért eredményekre és ezt ki is fejti majd Mihail Gorba- csovnak — hangoztatta Rea­gan nemzetbiztonsági tanács­adója. Colin Powell tábornok pénteken a Fehér Házban tá­jékoztatta a sajtót Ronald Reagan és George Bush szer­dai, New York-i találkozó­járól a szovjet vezetővel. Amerikai részről nem ké­szülnek új javaslatok elő­terjesztésére, de készek rea­gálni, amennyiben Mihail Gorbacsov aznapi, az ENSZ- ben elhangzó beszédében kezdeményez — mondotta. A két ország vezetői a New York-i munkaebéden áttekintik majd a fegyver­zetkorlátozási tárgyalások állását. Az INF-szerződés végrehajtása jól folyik, — mondotta Powell, — a hadá­szati fegyverek csökkentése kérdésében pedig a kidolgo­zott közös tervezet alapján megvizsgálják: hogyan áll a helyzet most és milyen lépé­seket kíván tenni a január­ban hivatalba lépő Bush el­nök. ENSZ-döntés II palesztin kérdés vitája Genfben Az ENSZ közgyűlése pén­teken elsöprő többséggel úgy döntött: Genfben tartja meg a palesztin kérdés vitáját, hogy ott Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke is felszólal­hasson. A vitára ezen a hé­ten került volna sor New Yorkban, ám az Egyesült Ál­lamok nem adott beutazási engedélyt a palesztin veze­tőnek. A péntek esti szavazáson 154 tagország volt a vita genfi megrendezése mellett s csak slz Egyesült Államok és Izrael ellene, míg Nagy- Britannia tartózkodott. Elő­zetesen Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár újó­lag felkérte az amerikai kor­mányt, vizsgálja felül állás­pontját Arafat beutazása kérdésében. . Washington azonban hajthatatlannak bi­zonyult. Egyébként a december 13—15-i genfi vita több, mint hatszázezer dolláros többlet- költségét negyedrészben az Egyesült Államoknak kell állnia. Kérdés, Washington mikor teljesíti kötelezettsé­gét, mivel még az előző évek tagdíjainak jelentős részével is adós, így egyik fő okozó­ja a világszervezet tartós pénzügyi válságának. Argentínában, Buenos Airesben lázadó katonák egy csoportja elfoglalta az ország legnagyobb katonai bázisát, követelve a Falkland-háború miatt elítélt tisztek szabadon bocsátását és rehabilitálásukat (MTI — Tclcfotó) Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) politikai rendszer működte­tésének célja az ember bol­dogulásának elősegítése, en­nek alapja pedig a termelés hatékonyságának állandó és folyamatos növelése. Ezzel a szükségesnél jóval keveseb­bet törődünk, s ez mai gond­jaink egyik forrása. Az MSZMP főtitkára fel­szólalásában elemezte gaz­dasági-technikai elmara­dottságunk okait, aláhúzva az okok között a fellazult munkafegyelem és munka­morál szerepét is. — A termelés szervezésé­ben, az irányításban számon kérhető személyes felelősség nélkül nem lehet rendet te­remteni — folytatta felszó­lalását. — Értelmezési zava­rokat látok a személyes fele­lősség és a munkahelyi de­mokrácia alkalmazása körül. Vallom, hogy a demokrácia érdemi fejlesztése nélkül nincs kibontakozás. De a de­mokráciát ott kell gyakorol­ni, ahol az egyén, a közös­ség, a társadalom érdekében szükség van rá, tehát ahol az emberek ezáltal bele tudnak szólni saját sorsuk és az or­szág jövőjének alakulásába. Ez történhet a munkahelye­ken a kollektív szerződések kidolgozásánál, két egyen­rangú partner megállapodá­sánál, a munkaidőn kívül szervezett munkásgyűlése­A vita középpontjában a szakszervezeti mozgalom megújulása, az alulról jövő kezdeményezések felkarolá­sa, a szövetséggé való átala­kulás és a szakszervezeti törvény iránti igény állt. A szövetséggé való átalakulás­ról szinte minden felszólaló említést tett. Egy szövetségi rendszerben nagyobb teret kell majd en­gedni az ágazati, szakmai véleményeknek — mondták többen. Néhányan utaltak arra is, hogy például a peda­gógusok körében különutas törekvések is felszínre kerül­tek. de a tagság többsége bí­zik az egységes mozgalom­ban. Vita alakult ki a szakszer­vezeti mozgalom elnevezésé­ről is. Egyesek fontosnak ítélték, hogy a demokrati­kus szó helyet kapjon az új elnevezésben, mások viszont ezzel nem értettek egyet, mondván, hogy ezt a törek­vést nem szavakban kell deklarálni. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a SZOT inkább a szakmai szakszer­vezetek országos szövetsé­gévé alakuljon át. a demok­rácia érvényesülését pedig a tagság ellenőrizze. Mások a megyei SZMT-k mielőbbi át­alakulását sürgették. A küldöttek többsége ki­tért az életkörülmények és a szociálpolitika alakulásával kapcsolatos szakszervezeti tennivalókra. Valamennyien rámutattak, hogy az utóbbi években romlott a tagság anyagi helyzete. A családok életkörülményei tovább rom­lottak az idén bevezetett sze­mélyi jövedelemadó-rend­szer következtében. Ez telje- sítményvisszatartó hatású és különösen a többgyermekes családokat érinti hátrányo­san. Több felszólaló társadal­munk egyik legnagyobb problémájaként jelölte meg a lakáshoz jutás nehézségeit. Felhívták a figyelmet arra, hogy a lakáskölcsönök ka­A dokumentumok feletti vitában elhangzott vélemé­nyeket, észrevételeket Nagy Sándor, a SZOT főtitkára foglalta össze. A felszólalók alapvetően megerősítették a szakszerve­zetek megújulásának, tevé­kenységének fő irányairól a dokumentumban foglaltakat — mondta. A tanácskozás eleget tett annak a szándék­nak. hogy a továbblépés fő irányainak kijelölésével utat nyisson a szakszervezeti mozgalomnak a tagság által kívánt átalakításához. Ezzel ken, a bizalmi értekezleten, a szakszervezeti bizottságok tanácskozásain, ahol a dol­gozók helyi és országos ér­dekeit megfogalmazzák. Az itt szerzett tapasztalatok nél­kül nem lehet sem vállala­tot, sem országot irányítani. De nem lehet a vita tárgya a technológiai folyamat, a rend és a munkával együtt járó önként vállalt fegye­lem. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a szigorú munkafegyelem igénye nem egyenlő az embertelenséggel, a durvasággal és a lelketlen- séggel. Az egyes emberrel és a kollektívákkal szembeni igényesség minden vezető­nek kötelessége, mert ez egyúttal a mások és a több­ség iránti tisztelet kifejezése is. A tegnapi és a mai vitá­ban is sok, a párt számára is hasznos, megszívlelendő tanács, javaslat hangzott el. Ezeket köszönöm, munkánk során figyelembe vesszük. Több dologban, részkérdés­ben eltér a véleményem a felszólalókétól, de ezt ter­mészetesnek tartom, ugyanis más élmények alapján ítél­jük meg a valóságban végbe­menő folyamatokat. Ez a jö­vőben is bizonyára így lesz. tehát többet kell találkoz­nunk, beszélgetnünk, vitat­koznunk és eszmecserét foly­tatnunk — mondotta vége­zetül. matának jövőre tervezett emelése még azok számára is kilátástalanná teszi az önálló otthont, akik számít­hatnak a szülői támogatásra. A munkavállalók közérze­téről, munkakörülményeiről és egészségügyi helyzetéről szinte valamennyi ágazati szakszervezet küldötte el­mondta véleményét és javas­latait. Ezzel kapcsolatosan töb­ben rámutattak az egészség­ügy és a társadalombiztosí­tás reformjának szükségessé­gére. Azt javasolták, hogy a társadalombiztosítás működ­jön biztosítási alapon. Alig volt olyan hozzászóló, aki ne foglalkozott volna a bérkérdésekkel. Többen hangsúlyozták: nagyon fon­tos a bérreform meggyorsítá­sa. a jelenlegi körülmények között ugyanis nincs lehető­ség a nagyobb teljesítményt nyújtók megfizetésére. Több olyan javaslat is el­hangzott, hogy a jövőben a kormány a béreket, a nyug­díjakat, valamint az ösztön­díjakat évről évre, az inflá­ció mértékének megfelelően emelje. Ügy tűnik — han­goztatták a küldöttek —, hogy a kormány nem ren­delkezik megfelelő, hathatós programmal az infláció csök­kentésére. Ebben az esetben a szakszervezeteknek arra kell kén.vszeríteniük a gaz­daságirányítást. hogy tartsa szinten a bérből és fizetésből élők jövedelmének reálérté­két. A vasasszakszervezet véle­ménye szerint a munkanél­küliség, mint élethelyzet el­fogadhatatlan. Mivel átme­neti munkanélküliség kiala­kulása a jelenlegi körülmé­nyek között elkerülhetetlen­nek látszik, ezért szükség van a munkanélküli segély intézményének bevezetésére. Emellett fel kell gyorsítani a dolgozók átképzését, és ru­galmasabbá kell tenni a je­lenlegi nyugdíjrendszert — javasolták. kapcsolatban elmondta: nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy februárban hívjanak össze egy újabb országos ér­tekezletet. Hangsúlyozta, hogy az átalakulási folyamat érdemi lezárására csak a szakszervezetek előrehozott kongresszusa vállalkozhat. A továbblépéshez most arra van szükség, hogy az elfoga­dott fő irányoknak megfele­lő tartalommal dolgozzák ki a szakszervezetek új, egyelő­re ideiglenes alapokmányát. Ennek birtokában lehet meg­valósítani a mozgalom egé­szének megújítását, szerve­zeti és választási rendszeré­nek átalakítását. Figyelembe véve az új alapokmány tag­sági vitájához szükséges időt is, a szakszervezetek legko­rábban 1989 végén, 1990 ele­jén tarthatják meg előreho­zott, rendkívüli kongresszu­sukat. A főtitkár véleménye sze­rint természetes, hogy a vi­tában igen nagy hangsúllyal vetődtek fel az érdekvéde­lem, az érdekképviselet kér­dései, az ország gazdasági nehézségei, a dolgozók élet- színvonalát, szociális helyze­tét alapvetően befolyásoló gazdasági gondok. Ezen belül is a legtöbben — érthetően — a bérezés problémáiról szóltak. Ezzel összefüggés­ben utalt arra, hogy a szak- szervezetek kidolgozták bér­reform-koncepciójukat, ame­lyet a tagsági vita megerősí­tett. Az abban foglaltakat azonban át kell gondolni, mert időközben változtak a kormány vállalásai, s ezzel együtt a szakszervezetek ere­deti elgondolásai is. Az lát­ható, hogy jövőre nincs reá­lis lehetősége annak a bér­reformnak, amire a viták és a tanácskozás dokumentu­mainak előkészítése során javaslatot tettek. A bér- mechanizmus jövőre ugyan bizonyos fokig liberalizáló­dik, de a fékek egy része to­vábbra is megmarad. Az eredmények között em­lítette, hogy jövőre a kor­mány egy lépést tesz előre a bérmegállapodásos rendszer kialakításának irányába. A béregyeztetés rendszerétől a szakszervezetek azt várják, hogy a munkabérek ne a maradékelv alapján kerülje­nek szétosztásra, a munka- jövedelem ne elosztási kate­gória legyen, hanem a ter­melésben résztvevő ember munkaerejének bővített új­ratermeléséhez szükséges forrás. Az értekezleten a felszóla­lók határozottan tolmácsol­ták: a tagság nem fogadja el a kormány jövőre tervezett 6 százalékos reálbér-csök­kentési törekvését. Ezt az ál­láspontot képviselték a szak- szervezetek a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi megbeszélésén is. Azt azon­Ezt követően Kósáné Ko­vács Magda, a SZOT titká­ra, a szerkesztő bizottság el­nöke ismertette a bizottság megállapításait, s kérte: az országos értekezlet foglaljon állást abban, hogy rövid időn belül kerüljön kidolgo­zásra az ideiglenes alapok­mány. A szerkesztő bizottság javasolta, hogy az előreho­zott kongresszus munkájá­nak, s az új alapokmány elő­készítésére jöjjön létre társa­dalmi bizottság. Elmondta: ha a tanácskozás ezzel egyet­ért, a negyedik dokumentu­mot, amely az elhangzott és az írásban beadott javaslato­kat, észrevételeket tartal­mazza, a SZOT titkársága el­juttatja az illetékes kor­mányzati szervekhez. Tagsá­gi vitára bocsátják a Magyar Szakszervezetek Demokrati­kus Szövetsége elnevezést, de egyben tájékoztatják a tag­ságot a beérkezett más ja­vaslatokról is. A szerkesztő bizottság ösz- szefoglalója után számos kérdés hangzott el a beter­ban meg kell mondani — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a reálbérek szinten- tartása ebben a helyzetben nem reális követelés, mert nem állnak rendelkezésre a szükséges források. 1990-re viszont mindenféleképpen meg kell állítani a reálbérek csökkenését. Majd a továbbiakban hangsúlyozta: — A szociális partnerség, az együttműkö­désre törekvés jellemzi a szakszervezetek viszonyát a kormánnyal, a különböző ál­lami szervekkel, a munkál­tatókkal. A szakszervezetek azonban az együttműködést úgy képzelik el, hogy a szük­séges intézkedések támoga­tása mellett minden esetben érvényre juttatják a szak- szervezeti követeléseket is. Ehhez azonban — vagyis a jogok és kötelességek pontos elhatárolásához — minél előbb szükség van a szak- szervezeti törvény megalko­tására. Nagy Sándor a szervezet alapokmányával kapcsolato­san néhány elvi jelentőségű felvetésre reagált. Az egyik felszólaló szerint meg kelle­ne fontolni: párttag lehet-e szakszervezeti tag, illetve szakszervezeti tisztségviselő. A főtitkár szerint ilyen ja­vaslatot nem szabad elfo­gadni, hasonló diszkrimina­tív szabály sehol a világon nem létezik — mondotta. Leszögezte továbbá: fenn­tartjuk és erősítjük azt a felfogást, amely szerint en­nek a szakszervezeti mozga­lomnak nem kell félnie az alternatív szervezetektől. Létrejöttük hazánkban ma realitás, sőt hosszú távon is az marad. Létük az eddigi szakszervezeti munka kriti­kája is, persze ugyancsak érvényesül bennük egyfajta korszellem, divat, sőt politikai megfontolás. Végezetül elmondta, hogy a dokumentumokat szerkesz­tő bizottság egész éjjel dol­gozott, írásos jelentést ké­szített, munkája során fi­gyelembe véve a vita észre­vételeit, javaslatait. Nagy Sándor kérte a küldötteket, hogy a változtatásokkal együtt fogadják el a doku­mentumokat, utat nyitva ez­zel a mozgalom alapvető át­alakulásához. jesztett dokumentumokkal kapcsolatban. Ezekre Kósáné Kovács Magda válaszolt, majd elsőként az Észrevéte­lek, javaslatok az állami szervek számára című doku­mentumról határozott a szakszervezeti tanácskozás. Ügy döntöttek, hogy a doku­mentumot a küldöttcsopor­tok képviselői az elkövetke­zőkben áttekintik, azt még pontosítják, js csak ezután juttatják el az illetékes ál­lami szervekhez. Az országos tanácskozás ezt követően öt tartózkodás és öt ellenszava­zat mellett elfogadta Nagy Sándor vitaösszefoglalóját. A szavazás után újabb ész­revételeket tettek a küldöt­tek a tanácskozás elé beter­jesztett három dokumentum­mal, illetőleg a szerkesztő- bizottsági jelentéssel kapcso­latban, majd mindhármat el­fogadták. A tanácskozás Paszternák László zárszavával, majd az Internacionálé eléneklésével ért véget, Vélemények, észrevételek, javaslatok Nagy Sándor összefoglalója A dokumentumok elfogadásával véget ért december 4-én az Épíőtk Székházában a szakszervezetek országos tanácskozása (MTI-fotó) Dokumentumok elfogadása

Next

/
Thumbnails
Contents