Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-28 / 308. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tagság nélküli apparátus? Interjú Fenyvesi Józseffel, az SZMT vezető titkárával 1988. DECEMBER 28 Az elmúlt negyven évből huszonötöt a közéleti munkának szentelt. A felszabadulás óta az ő korosztálya volt a társadalmi-gazdasági folyamatok fő részese. Most, amikor hazánkban minden tétren az átalakulásé, a változásé a főszerep, különösen érdekes, vajon hogyan vélekedik az új helyzetről a mozgalom régi embere. Debrecenben, a város legszebb negyedében postásüdülőt avattak december 13-án. A Nagyerdei körúton épült hatszintes épületegyüttesben, az átadást követő napon már vendégeket fogadnak. Az egész évben nyitvatartó üdülőben kondícionálószoba, játékterem és szintenként cgy-egy társalgó is helyet kapott (MTI fotó: Oláh Tibor) tatás az — ön eddigi pályája során sok mindennel foglalkozott. Dolgozott az államigazgatásban, de a pártmunka, az oktatás sem idegen öntől. Jelenleg az SZMT vezető titkára. Maradjunk is mindjárt a szakszervezeti mozgalomnál, hiszen azt a hónap elején tartott országos értekezlet amúgy is az érdeklődés fókuszába állította. Mi a véleménye, a meghirdetett megújulás valóban megkezdődött? — Nézze, a mozgalom megújulását kimondani természetesen túlzás lenne. De azt észre kell venni, hogy itt tényleg gyökeres változások kezdődtek. Gondoljon arra, hogy a szakszervezet több évtizedes szereptévesztés után kimondta: az érdekvédelemé a főszerep. Aki figyelemmel kísérte az országos értekezletet, az tudhatja, hogy a tagsági vélemények alapján készültek, formálódhattak azok a dokumentumtervezetek, amelyek az országos tanácskozás elé kerültek. Mindez a korábbinál jóval nagyobb aktivitást feltételezett A baj csak az, hogy ezt az aktivitást romló gazdasági helyzet mellett érte el a mozgalom. Jó lett volna hamarabb ébredni. — Mi jellemzi ön szerint a jelenlegi helyzetet? Hol tart a mozgalom? — Az új típusú, tehát szövetségi alapon, közmegegyezéses úton létrejövő, szakmákra szerveződő mozgalomnak — éppen az átalakulás miatt is — tovább kell gondolnia az érdekérvényesítés tartalmát és formáit. Egy biztos: harcolni kell a reális igények kielégítéséért, de lehetetlent a szakszervezetek sem kívánhatnak, csak azért, mert a dolgozók oldalán a helyük. — Itt egy kicsit okvetlen- kednem kell. A SZOT és a kormány legutóbbi, november 28-iki találkozóján született megállapodással mindkét fél elégedett volt. Viszont a kialkudott, jövő évi 4,1 milliárd forintos központi bérpreferencia a SZOT induló 8 milliárdos igénye felől nézve már nem olyan kedvező, hiszen a kormány 2 milliárdról indult. Kérdezem én, a 8 milliárdos követelés irreális volt? S ha igen, akkor ez hogyan lehet, hiszen a SZOT-nak lehetősége van „rálátni” a gazdaság helyzetére, s nem a hasukra ütve követelni ? 1780-ban a fenti sorokkal nyitotta meg Protokollumát Marton János, sorrendben a község negyedik tanítója. Arról tudomásunk van. hogy 1770-ben már tanító működött a községben, de hogy a régi iskola hol volt, arra pontos adatok nincsenek. Az tény, hogy az 1908-ban épült iskola helyén már állt egy vályogalapzaton, vályogból épült háromtantermes iskola, melyet többször toldoztak. bővítettek. Volt időszak, hogy csak az járt iskolába, aki akart. 1893-ban egyre sürgetőbbé vált, hogy több legyen az iskolai férőhely, de az iskolaszék még a megye döntésének is ellenállt, mert „szegény a község, nagyon szegény”. Ami egyébként nem volt igaz, csak magyarázat. Végül is Ficzek Károly plébános, a község iskolaszékének elnöke vetett véget a vitának; az általa megvásá— Az ilyen esetekben valóban az a helyzet, hogy a SZOT vezetőinek a rálátása nagyobb, mint azoké, akiktől az igény származik. A dologhoz viszont az is hozzátartozik, hogy nem feladata és nincs is lehetősége a SZOT-nak arra az összetett mérlegelésre, mint amire a gazdaságirányítás állami szervei képesek. Az egyeztető tárgyalásokon derülhet ki, hogy a helyzet bonyolultabb. — Bocsásson meg, de nem jelent ez újabb szerep vesztést? Hiszen a szakszervezeteknek nem az a dolga, hogy a kormányt, hanem hogy a képviselt dolgozókat értse meg— Gyakorlatban és hosszú távon a reális kompromisz- szumok jobbak. Tudom, hogy rövid távon szimpatikusabb a harcosabb fellépés, csakhogy ha egy mozgalom nem tud más eredményt produkálni, mint makacs harcosságot, akkor elfordulnak tőle az emberek. Ezt nehéz azonnal belátni, de ha végiggondoljuk, nem létezik jobb megoldás. S ez igaz az említett 4,1 milliárdos megegyezésre is. — Ha egyetért vele, foglalkozzunk most olyan témával, ami önt szzemélyesen is érinti, érintheti. Ez az SZMT-k sorsa. Az országos értekezleten igencsak kérdésessé vált a létjogosultságuk. — Én erről azt gondolom, hogy a szakmai szakszervezetek mellett is szükség lesz az SZMT-re. Azt persze közel sem állítom, hogy arra az SZMT-re, amelyik eddig tevékenykedett. — Itt az elhatározott 30 százalékos apparátus —r csökkentésre gondol? — Erre is, bár lényeges, hogy a mi politikai apparátusunk, mely nem tévesztendő össze a Szakszervezetek Megyei Tanácsának tagságával, ma is mindössze 15 fő. Ami fontos, az az érdemi munka, s ez megszüntetheti a szakmákkal kialakult kapcsolataink formalitását— Milyen érdemi szerep juthat Önöknek a jövőben, hiszen egyes vélemények szerint az SZMT tagság nélküli apparátus? — Ennek a nézetnek az is az oka, hogy a tagság az indokoltnál kevesebbet tud a munkánkról. Ez persze — tudom — bizonyítványa a saját propagandánknak. De hadd említsek néhány olyan feladatot, amit az SZMT-nek kell a jövőben is ellátnia. Elrolt ház helyén egy különálló egytantermes iskolát emelt, melynek bútorozási költségeit is maga viselte. Ezt ,.Kis Ficzek” iskolának nevezte a lakosság, ma gyakorlati terem, a mellette lévő utca az építtető nevét viseli. Ez volt 1895-ben. Hamarosan azonban ismét szükség volt új tanteremre és ismét Ficzek Károly segítette ki a „szegény községet”. mely talán a Jászságban a leggazdagabb volt. Üj iskolát építtetett 1900-ban, a mai tornatermet, a templommal szemben, a Bocskai utca végén, és alapítványt is tett fenntartására. Ezt „Nagy Ficzek” iskolának nevezték el. Arra már volt pénze a községnek, hogy emléktáblát helyezzen el még abban az évben az épületen az adakozó névnapján. Ez a patinás, — de tornateremnek kicsi és korszerűtlen épület talán néhány éven belül a modern, sóként mondhatom a megyei párt- és tanácsi szervekkel való kapcsolattartást. Elképzelhetetlen, hogy 19 szakmai szakszervezet — túl azon, hogy a közmegegyezés az ő dolguk — egyenként végezzen ilyen tevékenységet. Ez fordítva is igaz, például a politikai döntések végrehajtása esetén. Ugyanilyen koordináció szükséges a kialakuló munkanélküliség nyomán a foglalkoztatás- és képzési politikában, a lakosság érdekképviseletében érintett más szervek — Népfront, Vöröskereszt, KISZ stb. — esetében. De felmerülnek itt társadalom- biztosítási, kulturális vagy éppen lakossági fogyasztói szempontok is, amelyek feltételezik az érdekvédelmet, azaz egy koordináló szervezet létét. — Most, hogy ilyen sokféle területét említette az érdekvédelemnek, beszéljünk e tevékenység egyik eszközéről, a sztrájkról. Szükség van rá? — Igen, erre az eszközre is szükség van— Kicsit meglep, mert nem is olyan régen, egy SZOT- ülésen ön volt az egyetlen, aki a sztrájkjog törvénybe iktatása ellen szavazott. Miért, és mitől változott az álláspontja? — Őszintén mondom: átülök, hogy feltette ezt a kérdést. Az eset valóban megtörtént, korholtak is érte jó- páran. Akkor vállaltam, hogy abszolút kisebbségben maradok, mert az volt a véleményem. Ma már — remélem — a többséghez tartozom azzal, ha kimondom: az elmúlt időszak változásai indokolják a sztrájkjog törvénybe iktatásának szükségességét. — önt 56 évesen, a napokban az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Ismerve a múltban kialakult kitüntetésadományozási „szokásokat” hogyan érzi, mi az, amit most elismertek? — Az életkoromról csak annyit: ez állapot, ráadásul nem túl jó állapot, mert sokat szeretnék még tenni, s ném biztos, hogy elegendő idő jut majd rá. De, hogy a kérdésre válaszoljak, engem váratlanul ért a megtiszteltetés, amit mással nem igazolhatok mint azzal, se a kerek születésnapi évszámom, se valamilyen nemzeti ünnep, mint alkalom, nem indokolta. Ezen túl nincs más. mint a hétköznapi munka elismerése. S ha így van, akkor ettől fontos a számomra. Szilas Peter új tornaterem felépülésével a helytörténeti gyűjtemény otthonává fog válni. A problémák azonban ezekkel az új iskolaépületekkel sem szűntek meg, ugyanis az 1872-ben épült régi iskola életveszélyessé vált: ,a nagy hóesés és a félig cserép, félig fazsindelytető súlyát az iskola gyenge, korhadt faalkotmánya nem bírván, az óriási teher az iskolát összedőléssel fenyegeti ...” Választani kellett: vagy ideiglenes megoldásként helyrehozzák az épületet, — ez csak néhány évre hosszabbította volna meg az életét, — vagy teljesen új iskolát kell építeni. A községi elöljáróság most sem lelkesedett: próbált halasztást kérni a döntés ügyében. de a vármegyei közigazgatási bizottságnak úgy látszik már rossz tapasztalatai voltak, mert úgy adta meg a December 17-i lapszámunkban Az angolórának vége, ne felejtsétek el! címmel cikket közöltünk az ide- gennyelv-oktatásunk hiányosságairól annak ürügyén, hogy néhány szolnoki óvodában szolgáltatásként lehetővé tették a gyerekek számára az angol illetve német nyelv tanulását. A tanfolyamokat végül is megszüntették illetve felfüggesztették az óvodavezetők, jóllehet a városi tanács művelődési osztálya a megyei tanács művelődési osztályának elmarasztaló levele hatására sem vonta vissza a hozzájárulását. A cikkhez Rózsavári László. a városi tanács művelődési osztályának vezetője a következő észrevételeket fűzte: Teljesen megértem azokat a szülőket, akik az óvodában folyó idegennyelv-okta- tás kurta-furcsa abbahagyása miatt méltatlankodnak. Berzenkedésük természetes logikára alapozódik: Ha valami „tilos”, akkor miért kezdik el? Miért keltik fel az érdeklődést olyan szolgáltatás iránt, amit „nem szabad” kielégíteni? Ha pedig nem tilos, akkor miért szüntetik be, ha érdeklődés is van, s az egyéb feltételek is adottak? Tény, hogy az óvodapedagógiai szakemberek egy része ellenzi az óvodai nyelv- oktatást. A nyelvpedagógiai szakemberek egy része pedig éppen óvodás korban tartja döntés elhalasztását, hogy kéthavonta jelentést kért az ügy állásáról. A község elöljáróinak egy része megint a már többször emlegetett szegénységgel próbálta elodázni az ügyet, másrészt „elfelejtették” a kéthavi jelentés- adást. Végül a megye megelégelte a dolgot és királyi tanfelügyelőt küldött a község nyakára, aki látván az állapotokat kötelezte a községet az építkezés mielőbbi megkezdésére. Ment is a jelentés egy alkalommal: „az építkezés folyamatban van”. A vármegyei királyi tanfelügyelőnek azonban úgy látszik már rossz volt a tapasztalata, mert ismét kijött a községbe 1907 végén és így summázta véleményét: „ . .. szomorúan tapasztalom. hogy a tanítás még mindig a régi, rozoga, megtámogatott épületben van, és az építkezésnek semmiféle nyoma nincs”. Kilátásba helyezte továbbá, hogy minden eddigi államsegélyt és támogatást megvonat, ha hamarosan nem készül el az új épület. Ennek úgy látszik meglett a foganatja, mert nem volt tovább gyűlésezés, viszont 1908 végére állt az új iskola. Az épület, — Egy szombati jegyzet margójára legüdvösebbnek az elkezdését. Ügy vélem. ez a vita nem Szolnokon fog eldőlni. Még akkor sem, ha jelenleg ez ügyben a művelődés megyei és városi irányítása között is kiéleződött a nézet- különbség. Mint a városi művelődési osztály vezetője, nem tartom magam illetékesnek, hogy a szakmai vitában állást foglaljak. Nem vagyok sem óvodapedagógus, sem nyelvpedagógus. Oktatáspolitikusnak vallom magam. Ebben a minőségben pedig csak azt tudom hangsúlyozni, hogy akkor felelőtlenség a nyelvtanulás hosszadalmas folyamatát elkezdeni — akár az óvodában, akár TIT tanfolyamon akár közművelődési intézményben — ha nincs garancia a megfelelő színvonalú folytatásra. Miután a megyeszékhelyen kétszáz gyermék esetében — a városi művelődési osztály hozzájárulásával — a folyamat az óvodában elkezdődött, egy értelmes lépést látok kivitelezhetőnek: az általános iskolában biztosítani a folytatás lehetőségét. December 15-én, a város általános iskolai igazgatóinak munka- közösségi foglalkozásán ez ügyben már el is kezdődött az együttgondolkodás. Természetesen a megoldást még nem tudjuk. Elképzelhető, melynek utcai képe a rajta lévő kis torony lebontása kivételével azóta is megőrizte eredeti formáját, — ma is szervesen beleilleszkedik a faluképbe, az előtte kialakított, a környékbeliek által szeretettel gondozott kis ligettel együtt. Hat tanteremmel épült, a folyosót kettéválasztó fallal, mely az akkori igények szerint a fiúk és lányok elkülönítésére szolgált. Udvarán áll — átalakítva — a már említett „Kis Ficzek” iskola. A későbbiek során több alkalommal végeztek módosításokat, bővítéseket az iskolaépületen: ezek többnyire a belső, udvari részen történtek. így a külső képet nem bontották meg. Az elvégzett bővítések is kevésnek bizonyultak viszont ahhoz, hogy a megnövekedett igényeknek megfeleljen az iskola: 1958-ban, amikor az ötvenéves évfordulót ünnepelték, már épült az új, kétszintes iskola a község központjában, mely a hatvanas évek elejére kabinetrendszerű. modem oktatási formájával kapcsolódott be a nevelő munkába. Azóta használják a most nyolcvan éves iskolára az hogy további általános iskolákban is vállalják nyelvi ta. gozatos osztályok indítását intézményesített feltételei megteremtését. (Jelenleg a: általános iskolai tanulók l.i százaléka tanul angolul, é; 1,8 százaléka németül). De az is lehet, hogy kombinált megoldást kell találnunk, amelyben az iskolí csak helyet biztosít, a szolgáltatást pedig a szülők pénzéért iskolán kívüli nyelvtanár végzi. (Ahogyan az jelenleg az óvodákban is történt.) Megjegyzem. hogy a: MTVB művelődési osztály? által írt levélben sem vol olyan mondat, amely a kezdeményezés megszüntetéséi követelte volna. Bízom abban, hogy ilyen elvárás a? ügy folytatása során sem fogalmazódik meg. Mi számunkra az eset tanulsága' Főként az, hogy a nagyobt önállósághoz valójában méf nem tudtunk alkalmazkodni sem az irányításban, sem a vezetésben, sem a nevel ő- tesfületekben. Az irányítási gyakorlatban az önálló arculatú iskola meghirdetését követően is fel-fel búk kannak aprólékoskodó beavatkozások. Ugyanakkor az intézményvezetők, s az egyes pedagógusok is nehezen szabadulnak a régi beidegződésektől. Továbbra is lépten- nyomon kérik, várják a felsőbb „visszaigazolásokat” s gyorsan elfogy az önbizalom, ha az valami miatt késik, vagy meg sem érkezik. öreg Iskola elnevezést, az új épületre pedig, — ahol a felső tagozat kapott helyet, sőt 1963—65 között általános gimnázium is működött benne, — az Űj iskola nevet ragasztották, sőt használják sokan még ma is. noha csak a régihez viszonyítva új, mert már az is közel van a harmincadik évéhez. Meg kell még emlékezni róla, hogy 1968-ban, a hatvanadik évfordulón az utcai front falába egy kis dobozkát helyeztek el az úttörőélet akkori emlékeivel, melyet majd ötven év múltán: 2018-ban lehet kiemelni. Remélem többen ott leszünk majd azok közül, akik az elhelyezéskor ott voltunk. Az ötven éves évfordulóra kis emléktábla emlékezik. Ez tehát a rövid története, illetve előzménye annak az öreg Iskolának, mely nyolcvan évvel ezelőtt épült fel és meghatározó szerepe van a faluképben azok számára is, akik csak áthaladnak a községen. A jászjákóhalmi iskolások kis ünnepségen emlékeznek meg a jelenleg az alsó tagozatnak helyt adó épület történetéről. Fodor István Ferenc „Adjon isten türedelmet, ____ a tanitás dolgában” 80 éves a jászjákóhalmi Öreg Iskola
