Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 DECEMBER 24 Az olálrók titoktartást kértek — Ki tudhatja előre: beválik-e egy „hozott" ember? — Uszítás az elnök A szövetkezetalapító karácsonyai ellen — Parázs vita után „megnyugtató bizalom" Elnökválság Mezőtúron Egy szavazás, ami nem döntött el semmit Cseppet sem szokványos, sőt kifejezetten ritka hangulatú és napirendit közgyűlés részese volt a múlt hét péntekén a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet tagsága. Százegy szövetkezeti tag aláírásával ugyanis alkalmatlansági indítványt terjesztett a fórum elé Konrád József elnök ellen a téesz ellenőrző bizottsága, amit — igtfz, némi változtatással — az üzemi pártbizottság is megtárgyalásra és döntésre ajánlott. Normális esetben semmi rendkívülit nem kellene látnunk ebben a dologban, hiszen a szövetkezeti demokrácia működéséről van csupán szó. Az elnököt a tagság választja, és értékeli is a munkáját. Hogy mégis felkapjuk a fejünket a hírre, annak egyetlen oka van; az, hogy ez a belső, demokratikus fórumrendszer az utóbbi időkig nem működött nálunk a rendeltetésének megfelelően, s nem szoktunk hozzá az efféle ügyekhez. Konrád Józsefet cirka egy esztendeje választották a mezőtúri téesz elnökévé. Megválasztása után nem sokkal mi is beszámoltunk az újdonsült vezető — és az elnökválasztás — körüli hangulati hullámokról s a felkorbácsolt indulatokról. A Egy év után jött az alkalmatlansági indítvány. A benne foglalt vádak súlyosak, külön-külön is elegendőek lennének a kenyértöréshez. Autokrata vezetési stílus, vezetők és vezetőségi tagok fenyegetése, megfélemlítése. szavahihetetlen- ség, a vezetőtársak lejáratása a morális oldalon, és hozzá nem értés, túlzott reprezentáció és költekezés a másikon. A százegy aláíró megtorlástól tartva, titoktartást kért az ellenőrző bizot- ságtól, s valamit ez is elárul a kialakult helyzetről. Az alkalmatlansági indítvány közgyűlési vitája ritkán láthatóan heves volt. Indulatos érvek és ellenérvek csaptak össze, s nehéz most az elhangzottakból bármit is kiemelni. Az. üzemi pártbizottság álláspontját Kádár József pb-tag — a megyei pártbizottságnak is tagja — tolmácsolta. A testület véleménye szerint a vezetésben kialakult áldatlan helyzet végsősoron két ember, Konrád József elnök és Hemek Antal termelési elnökhelyettes személyes ellentétére vezethető vissza, ezért javasolták, hogy mindKarcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet volt elnökhelyettese a megyei tanács és a Teszöv — a mezőgazdasági szövetkezetek érdekvédelmi szerve — jelöltjeként, hivatalos közvetítéssel került Mezőtúrra. a tavaly 29 milliós veszteséggel „kirukkolt” céghez. Nehéz helyzetben kezdte tehát az új elnök az idegen helyen a munkát, amit tovább súlyosbított, hogy az egyébként is másik párton álló, vele szemben ellenséges érzülettel viseltető vezetőtársakat nem sikerült az eltelt időben maga mellé állítania. Széthúzás, intrika, nyílt ellenségeskedés jellemezte az elmúlt esztendőt, nem pedig az ebben a helyzetben elengedhetetlen egység és közös akarat. két vezetőről szavazzon a közgyűlés: kivel akar a tagság együtt dolgozni és kivel nem? Ez egyben azt is jelenítette, hogy válasszanak a tagok kettejük közül. A fizikai dolgozók nagy része kissé értetlenkedve hallgatta a vezetői kifakadá- sokat, hiszen hozzájuk a területre csak az információk kis része jut(ott) el. s nemigen sejtették, hogy az irodában ennyire megromlott a légkör. Nem véletlenül fogalmazódott meg a széksorokban, hogy miközben a vezetők egymást „nyírják” az irodában, addig a téesz tönkre megy, s nem véletlenül hangzott el gyakran a „maffia” kifejezés” sem. Az egyik hozzászóló azt mondta — nem titkoltan az elnökségben ülőknek is címezve gondolatait: „tavaly hoztak ide nekünk egy elnököt, és most elzavarnánk, mert állítólag nem jó. Hoznának helyette másikat, de azt honnan tudnánk előre, hogy jó lesz-e? Egy év múlva majd azt is elzavarjuk? Tegyenek máj végre rendet maguk között a vezetők, és a munkával törődjenek, hogy a megfelelő irányba haladjon a téesz szekere.” denki tudja, s néhány felszólaló meg is adta: sehogy! Szót kért persze a vitában Konrád József téesz-elnök is. Hogy cáfolja az ellene felhozott „vádakat”. A pénzügyi manőverekre, a költekezésre és a rossz döntésekre vonatkozókat sikerült is, amik azonban a vezetői és emberi magatartását vonták kétségbe, azokkal már nem bírt. Példátlannak nevezte a megyében azt az ellene indult kampányt, amit — szerinte — egy profi módon működő szervezet irányított. Hivatkozott arra. hogy a vezetésével egy év alatt a szövetkezet; csaknem 28 millió forintot faragott le az 1987-es veszteségéből, más viszont éppen azt olvasta a fejére, hogy miért lesznek — ha minimális mértékben is — újra veszteségesek, amikor az év elején tízmilliós nyereséget ígért az elnök. Az indulatos adok-kapok után következett a szavazás. Arról, hogy a tagság akar-e, hajlandó-e együtt dolgozni Konrád József elnökkel és Hemek Antal elnökhelyettessel. Arról persze seni sem szerezhetett tőlük alapos bizonyságot, hogy ők valóban tudnak, és fognak-e majd boldogulni egymással, s hogy egyáltalán, akamak-e majd igazán és tiszta szívvel együttműködni? Jó lenne tudni, hogy mi játszódott le bennük a történtek hatására. A szavazás A szavazás során világossá vált, hogy a többség mindkettőjüket elfogadja vezetőjének. Az elnök mellett 276:163 arányban voksolt a tagság, míg az elnök- helyettest 349:83-as szavazati aránnyal ösztönözte maradásra. Tisztségükből tehát egyiküket sem mentették fel. De vajon megoldódtak-e ezzel a gondok? Nem inkább elodázták a bajokat újabb évre, esztendőkre? Legtöbb szövetkezeti tag fejében valószínűleg ez járt, miközben kifelé tódult a tömeg a közgyűlés végeztével a helyszínül szolgáló gépműhelyből. Vajon lesz-e végre foganatja az egységes vezetés, a színvonalas szakmai irányítás iránti igényüknek? Lesz-e vajon béke a hábo- rúskodók között? Vagy tovább tart a torzsalkodás, és akkor a téesz még a most megjárt mélységeknél is mélyebbre süllyed? Kérdések, amik felgyűltek, s amikre igaz választ csak idővel kap a Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet tagsága. Addig pedig: marad a bizonytalanság, no meg a remény, hogy ésszerű személyes kompromisszumok árán győzedelmeskedik a józan ész. L. Murányi László Hogyan lehet így dolgozni? Egy másik felszólaló a ré- nyegette meg, egy másik vi- gS jó mondást idézte, mi- szont arról beszélt, hogy a szerint fejtől büdösödik a vezetők miként uszítják a hal, és a széksorokból he- dolgozókat az elnök ellen, lyeslő moraj válaszolt, szór- Hogyan lehet így dolgozni? vány tapssal kísérve. Volt, — kérdezték többen is. a aki azért kért szót, hogy el- szövetkezet vezetőihez intéz- mondja: az elnök hogyan fe- ve a kérdést. A választ minitIdatlan bolyzot Lehalásztak a tiszaugi holtágat a Tiszaalpárl Búzakalász Tsz emberei. A vízben busát neveltek nagy mennyiségben (Fotó: T. K. L.) A kerek évfordulóhoz méltó tartalommal és külsőségekkel, a még élő és az utazáshoz kellő erővel, egészséggel bíró alapító tagok részvételével ünnepelték meg nemrégiben Túrkevén a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásának 40. évfordulóját, Fe- renczi Andrásné - pedig szives szóval invitálta a Vörös Csillag Tsz párttitkára, az elnök pedig ajánlotta, hogy elviszi a közös autóján - nem tudott ott lenni az annak idején az ország első termelőszövetkezeti városává nyilvánított kun városban, a megyei megemlékezésen. Két év óta gyakran köti cibakházi, Attila úti lakásához a hetvenen túliak fáradtsága. Összefogtak a széjjel-földeken — Nem fáradltság ez már, kedvesem, hanem betegség. A mostani időjárás meg végképpen nem az én szívemnek való. Novemberben tél volt, igazi zimankó. December elején meg mintha fcavaszodni akart volna. Azután megint foga volt az időnek, most meg ez a locs- pocs. Ha tehettem volna, persze, hogy el mentem volna Kevibe. Jó lett volna elbeszélgetni a magamforma öregekkel, akik elsők között léptünk be a pártba, a téeszcsébe. Néhány éve még el-eljártak hozzám az iskolából az úttörők. Dolgozatot írtak a téeszröl, faggattak a kezdeti időkről. Beszéltem is szívesen a gyerekeknek. csak hát az emlékezetem, az már nem olyan fürge ám! Hiába, a hetvennegyedik születésnapomat ünnepeljük most karácsonykor. Meséli Fe- renczi néni, hogy nem olyasféle szövetkezés volt még az övéké, negyvenkilenc szeptemberében, amire agitálni kellett volna a •ibakiakat. meg a környékbelieket. Elteszi gondosan a nemrégiben kézhez kapott új, kis, piros könyvecskét, amiben mutatta a dátumot, hogy negyvenhét óta párttag. Aztán emlékezik tovább: — Tizenegyen jószerivel csak a kétkezi munkánkat Vittük a termelőszövetkezeti csoportba. Tizenegy alapító tag közül már csak ketten élünk, — komorodik el pillanatnyi időre — Varga Sándorral. Néhányunknak volt csak valamicske juttatott földje, lova meg csak az elnöknek. Kurucz Antalnak. Ügy mondtuk akkor: összefogtunk a széjjel-földeken. Merthogy a Tiszától a Körösig valóban szanaszét voltak találhatók a csoportba bevitt parcellák. Hitték is, nem is a kisdiákok, Arra is jól emlékszik az idős asszony — talán éppen a karácsonyi készülődés hangulatának emlékezeófrissítő hatására — hogy milyen volt az első téeszcsétagként megélt karácsonyuk. — Nem valami f én vés de mindenesetre boldogabb, mint az azt megelőzők. Három szomorú karácsonyt értem meg a három kisgyermekemmel. Voronyezsben volt negyvenhétig hadifogságban az uram. Eleinte persze szegényesek voltak az újra együtt töltött ünnepek is. Nem sokat keresett András a cibakházi malmokban. Merthogy molnár mesterlevele volt. Negyvenkilencben még a Bá- nomszőlőben laktunk, egy olyan kicsi házban, öten, amilyet tán melléképületnek se fogadnának el a mai fiatalok. Azon a karácsoamikor soroltam, hogy a magunk csávázta vetőmagot magunk vetettük el kézzel, nyakba akasztott zsákokból, mindjárt a szeptemberi megalakulást követően. Látja, arra már nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen volt az első közös termés. Arra viszont igen, hogy nem ilyen semmirevaló időjárás volt. Csírát melengető. jó vastag hótakaróval jött a tél. Jól emlékszik Ferencziné arra is, hogyan féltették, hogyan mentették, meg ötvenhatban az akkor már szépen gyarapodó közös vagyont — Faggattak ám — mondja — arról is az úttörők. A tizenegynéhány mázsás kukoricatermést, a jól fizető kertészetet, a cipőfelsőrészkészítő üzemet meg a téesz konzervüzemét mi alapítók már nem értük meg a rigi munkabírással. Azt azé-t láttuk, látom most is, hogy amit a széjjel-földeken végzett munkával megalapoztunk, azt szorgalmas, hozzáértő emberekre hagyftuk. Került ki közülük, dehát ezt maga is tudja, nemrégiben még miniszterhelyettes is. nyon még nem állítottunk fenyőfát. Megtette a vad- szílvafa ága is, azh díszítettük föl. Teleaggattuk magunk főzte szaloncukorral, dióval, pattogat ottkukori caf üzérrel. No, és persze elmentek a karácsonyi misére — mondja tovább a maga tiszta őszinteségével. Mintha nem is néhány perce büszkélkedett volna a negyvenhetes párttagságával. , — Mi, szemináriumra járók is elmentünk karácsonykor a templomba. Nem azért, hogy hálálkodjunk, mert az uram megúszta élve, sebesülés nélkül Voronyezst. Hanem, mert mi értelme lett volna magunkra haragítani a szülőket, a nagyszülőket? Ügy is éppen elegen győlöl- ködtek ránk a rokonságból a szövetkezeti meg a párttagságunk miatt. Megtudom még. hogy Fe- renczi András gyalogmunkásként, brigádvezetőként, rftzsőrként, párttitkárként, terménydarálósként harminc évet dolgozott a Vörös Csillagban. Ferenczi néni tizennégy évig volt gyalogmunkás, baromfigondozó, hol pedig pénztáros. — A nyugdíjazásom előtti években már csak részesbe vállaltam zöldmunkákat a szőlőben, kapálást a répaföldön. Nem múltak el nyomtalanul az egészségem fölött azok az évek, amikor apai kereset nélkül neveltem a három gyereket. Hetenként kétszer bezártam őket a bánomszőlői kis házba. és mentem a többi asz- szonnyal piacozni. Gyalogszerrel Tiszaföldvárra, és ladikkal, amíg a Tiszán be nem állt a jég Tiszakécskére. Többnyire tojást vittünk, olajra, paprikára cseréltük. No azért öreg asszony most se vénasszony még! Egyelem én, igaz, hogy csak kis- széken ülve, a zöldséget, bekapálom a földiepret, felkötözöm a fiatal vesszőket a lányom szőlőjébenFriss cigi siii a gáztűzhelyen Sokat hallok mostanában az idős téesznyugdíjasok szaporodó megélhetési gondjairól. Tapintatosan tudakolom hát: milyen lesz a mostani karácsony a Ferencziék házában, Cibakházán? — Arra gondol, hogy vékony a nyugdíj? Én nem érzem magam szegény té- esznyugdíjasnak a havi há- romezerhétszázzal. Spórolni kell! Nem engedni, hogy haszontalan dolgokra guruljanak el a forintok. Van itt, Cihákon megyeszerte híresen jó pék, de azért én például máig magam sütöm a mindennapit. Itt, ennek a gáztűzhelynek a sütőjében. Nem is akármilyet! Abból bizony egy szeletnyi se kerül a kukába, a moslékba. Ami egy hét után már száraz belőle, az is elfogy reggelire, pirí- tósnak. A tejet is háztól hozatom, mert arról lehet jó tejszínt fölözni, abból készíthető jó túró. A rétesbe. Annak a tésztáját is magam nyújtottam, amíg csak körbe tudom toporogni a konyhaasztalt. Most is, mielőtt leültünk beszélgetni, a kenyérsütéshez készülődtem Friss, illatos házi cipó lesz az ünnepi asztalonFogy és népesedik a Ferenczi család, de az élet rendje szerint, öt unoka vidámsága feledteti a családi ünnepeken, hogy nyolc éve eltemették a nagyapát. Jönnek majd most is az ünnepekre, mert most lesz karácsonyfa a nagyi Attila úti házánál is. Ajándék is lesz alatta mindenkinek. Vele éli lányának, utcahosszal odébb lakó fia, meg Pesten lakó, ott dolgozó lánya családjának. Ja, és persze az elsí dédunokának is! — őhozzá nyilván nekem kell majd elbotorkálnom Most született Mindenszentek napján. Apróka még, d< majd belenő a kis ingecské be. amit varrók, hímzek neki. A gyerekeket sikerül Úgy nevelni, hogy ők is, mef az ő gyerekeik is őszintéi Örülni tudnak, ha egy-egj ünnepre térítőt, kendőt, dísz- párnahuzatot hímzek nekik Kitelik az időmből. Tudja én az újságokat se mondtan vissza a drágulás miatt. Ná lám majd minden este sokáig világos az ablak- Felvált va olvasok, kötök, horgolni vagy azsúrozok. Mikor me lyikre unnak rá a szemeim Hál’ istennek még szeművel hélkül! Csak ne lennénel olyan hosszúak a magam fajta, rosszalvó öregasszony nak a téli esték, éjszakák! TemeakSzy F, Fenyő helyett vadszilvataág — A két kezem munkál, magam készítette kézimunkák kerülnek ajándéknak a karácsonyfa alá
