Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1088 DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szocialista országok közül először hazánkban mutatkozik be a Posta Kísérleti Intézetében létrehozott PAX-TV stú­dióközpont. A számítógépes vezérlésű előfizetéses kísérleti rendszer az eddigi kábeltelevíziós rendszerektől, eltérően a tv-adások vétele mellett bevásárlások, banktranzakciók és szavazások lebonyolítására is alkalmas. Képünkön Stefler Sándor a stúdióközpont berendezéseit állítja be (MTI-fotó: Pataky Zsolt) Szolnokra látogatott Főcze Lajos Főcze Lajos, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára tegnap Szolnokra látogatott. A főtitkárt a me­gyei pártbizottság székházá­ban fogadta Szabó István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Tájékoztatta az ágazathoz tartozó megyei ipari válla­latok tevékenységéről, az ott működő társadalmi szerve­zetek munkájáról, valamint a megye politikai, társadal­mi, gazdasági helyzetéről. Szólt a megyei pártbizottság december 21 -i ülésén elfoga­dott gazdaságpolitikai fel­adatokról is. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a Központi Vezetőség meg­újuló törekvéseit és a terü­leti szakszervezeti közép- szervek tevékenysége fejlesz­tésének lehetséges módoza­tait ismertette. Főcze Lajos ezután a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­ra látogatott, ahol Fenyvesi József vezető titkárral foly­tatott eszmecserét, majd a Tiszamenti Vegyiművekben a szakszervezeti bizalmi cso­portok vezetőivel konzultált Megéri-e, vagy nem? Meg egy esztendeje sincs egészen, hogy cikket közöl­tünk a Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövet­kezetben szervezett földbérlő csoportok egyikéről. Akkor az indulás ügyeiről-bajairól beszélgettünk Csizi Istvánné- val, aki „civilben” a szövetkezet üzemgazdasági osztályá­nak vezetője, egyébként pedig egyike az „úttörő” földbér­lőknek. Szerződéskötésről, munkáról, várható haszonról váltottunk akkor szót, s bizony csak kóstolgattuk még a vállalkozással kapcsolatos fogalmakat. Most — túl az első eszten­dei betakarításon — már a tények boncolgatására, he­venyészett egyenlegkészítés­re is vállalkozhatunk. Milyen volt az első év? — liktálta első kérdésemet a ermészetes kíváncsiság. VIegér te? És hogyan reagált vajon a környezet a vállal­kozásra? Miként alakította it a bérelt föld — a többlet­munka — a család életét? átalakította-e egyaránt? Csizi Istvánná rábólintott a kérdéseimre, mint aki már ismlelri azokat. Válaszaiból világosan kitűnt, hogy az ismeretség” személyes: ezek voltak az ő kérdéseik is ön­magukhoz. egy évvel koráb- )an, természetesen még jö­vő időben fogalmazva, a kezdet bizonytalanságába somagolva. Nem árt feleleveníteni a arc ági földbérlés előzmé- iyeit A Magyar—Bolgár larátság Termelőszövetke- :et húszezer hektárnyi terü- etéből tizenháromezer gyen- ;e, háromezer pedig rendkí­vül gyenge minőségű. Az itóbbi kategóriába olyan öldek sorolhatók, amelyeket nár végképp nem lehet jö- edelmezően nagyüzemi zántóföldi művelés alatt artani. Ki kellene vonni a nűvelésből, e helyett azon- nan a hasznosítás egyik le- etséges módjaként kínálko- ott a bérbeadás. Nem nagy ikerrel. Hamar bebizonyo- odott, hogy a leggyengébb öldek a tagok számára sem onzóak, az érdeklődés azért is) mérsékelt volt az új for­rta iránt. Csizinéék ennek ellenére elevágtak. Kilenc társukkal gyütt, összesen tizenöt hek- iron vetettek máriatövis ne- ű gyógynövényt. A kocká­st nem csekély, hiszen a v.óbanforgó terület a sző- etkezetnek eddig inkább eszteséget termelt, mint yereséget. Ehhez képest a állalkozóknak kétezer fo­nt hektáronkénti bérleti íjjal, és a téesz korábbi kö- ílezettségének többszörösét itevő progresszív földadó­Földbérlők Karcagon val kellett költségként indí­taniuk. — Én Hajdúböszörmény­ből származom — mondta Csizi Istvánná —, és ott na­gyon régi hagyományai van­nak már a földbérletnek. Ott teljesen természetes dolog, nagyon sokan sikerrel csi­nálják, ezért mondtam a férjemnek, hogy fogjunk be­le. .. Arra azonban nem gondoltam, hogy ennyi irigy­séggel, gyanakvással talál­kozunk majd. Itt valószínű­leg mások az emberek, mint Böszörményben. Nos, igen. a „nagyközön­ség” reagálása. A termelő- szövetkezet vezetése éppen emiatt kényszerült olyan „óvintézkedésekre”, amilye­neket tett, és amik a bérleti akció esélyeit erősen csök­kentették. Rosszul értelme­zett politikai okok(?) miatt vezetők alig vehetnek részt a földbérlő vállalkozásban, és ez megcsappantotta a dol­gozók kedvét is. A téesz valamiféle hideg kívülállással, tartózkodással igyekszik elejét venni min­denféle más mendemondák­nak is. Nem ad bérbe gépet a csoportoknak, nem ad el műtrágyát, növényvédőszert sem, pedig azokat „masze­koknak” egyre nehezebb be­szerezni. Nehezen hihető, hogy a jövőben ez lesz majd a követendő termelőszövet­kezeti magatartás a vállalko­zásokkal kapcsolatban, hi­szen ne feledjük: a termelő- szövetkezet tagjairól van szó. De kanyarodjunk vissza Csizi Istvánékhoz, a mária­tövist termelő csoporthoz. A betakarítás megvolt. így ada­tokat. eredményeket és ku­darcokat is ismerhetünk már. A zárszámadás többé-kevés- bé kiélsz. Hozzávetőleg tíz mázsás termést szedtek le a csoporttagok minden bé­relt hektárról. Ez azt jelen­ti, hogy 40 ezer forint körül alakul az egységnyi terület bevétele. A közös kalkuláció szerint ebből 13—15 ezer fo­rintot elvittek a költségek, nem számolva a vállalkozók saját munkájának értékét. A számok és összegek hal­latán némi csalódottságot éreztem. Csiziné gesztusai­ból éreztem, hogy ő is ha­sonlóképpen értékeli az ered­ményt. A máriatövis ugyanis jó feltételek mellett akár 25—26 mázsát is „adhat”, eh­hez képest tehát valóban ki­csi ez a termés. — Sokkal több nyereségre reálisan jövőre sem számít­hatunk — tette hozzá. — Az általunk bérelt föld ugyan­is nagyon rossz. Nehéz len­ne sokkal köbbet kihozni belőle. Kötött, szikes, igazi „perctajlaj?” amin állandó készenléttel, sok és pontos munkával lehet csak boldo­gulni. Szerencsére a csopor­tunk csupa olyan emberből áll. akire maximálisan lehet számítani. Ez nagyon fontos, amikor egy karra és egy ka­szára dolgozunk... A pénz­nek persze így is örülünk. Megvan itthon a helye.. — Megéri ezt így csinálni? — Nézze, eddig is volt ház­tájink. nem vagyunk ölbe tett kézzel üldögélő embe­rek. A család nyara ráment idén erre a munkára, hiszen a máriatövis kapásnövény, gondos ápolást igényel. Csi­náljuk jövőre is.. Nagy kockázat, egyelőre mérsékelt nyereség. Ez jel­lemzi jobbára azokat a me­zőgazdasági kezdeményezé­seket. amikkel a 'téeszekhez kapcsolódva igyekszenek a vállalkozó szellemmel meg­áldott emberek javítani sa­ját anyagi viszonyaikon. Helyzetük nem könnyű. Karcagon például elmond­ták, hogy egyre szűkül a mezőgazdasági kistermelés piaca. Érzik ezt azok is, akik például intenzíven jövedel­mező háztáji növényt keres­nek termesztésre évről-évre a gazdaságok vagy termelő közösségek számára, és egy­re több utánajárással talál­nak csak. Érdemes-e csinálni? Ez a kulcskérdés. Ki-ki maga dönti el, hogy meddig vesz részt benne, s mikor száll ki az üzletből. Az ismételt, sokszori csalódások azonban elveszik az ember kedvét. Ezt nem árt átgondolni azok­nak, akik mind többet be­szélnek manapság a vállal­kozó kedv ösztönzéséről. L, M, L. Bórmeohmnlxmus *89 II szabadság csapdába is ejthet I fáilalatrezetöfc évek óta hangoztatott óhaja, követelése látszik megvaló­sulni az új esztendő bekö­szöntésével : megszűnik az eddig megszokott értelemben vett bérszabályozás. Nem lesznek több száz százalékos adókulcsok, magához az át- lagbémövekedéshez - nem kapcsolódik adó. az új rend­szerben a bérköltség növek­ményének minden forintját a vállalkozási nyereségadó­val megegyező nagyságú, 50 százalékos adó terheli. Nem kell viszont adót fizetni a bérköltség növekménye után. ha a bértömeg kisebb, mint a vállalati hozzáadott érték növekedésének a 0,5-szerese. A martfűi Tisza Cipőgyár vezetői szerint a bérmecha­nizmus egyszerűsítésével, fő­ként liberalizálásával nagy lehetőséghez jutottak, ahogy Maczó László vezérigazgató fogalmazott: végre elszakad­hatnak a bázisoktól, a kifi­zethető bér mindinkább a vállalat mindenkori piaci helyzetéhez kötődik. Ha az üzem termékeire lesz vevő, érdemes dolgozni, bátran le­het a több munkát megfi­zetni. és nem kell attól ret­tegni, azt centizgetni. mikor „fut el a bér” annyira hogy a büntető adókat már képte­lenség megfizetni. Számolni azonban ezután is tudni kell, mert természe­tesen jövőre is csak addig igazán kifizetődő a bérre költött forintok összegének növelése, amíg ez adómente­sen tehető. Vagyis amíg a hozzáadott érték kétszer olyan gyorsan nő, mint a bérköltség. Csak látszólag nincs nagy baj ugyanis, ha ennek a követelménynek nem sikerül eleget tenni. Biztos lesznek olyanok, akik úgy okoskodnak, „ha keve­sebb bért fizetünk, a nyere­ség nő. de rosszabbul nem járunk, hiszen mindkét té­tel (a bérnövekmény s a nyereség) adója 50 százalék. Mi ez a több száz százalékos egykori ..büntetésekhez” ké­pest? ! Könnyen belátható azonban, hogy minden a pil­lanatnyilag nagyobb szabad­ság kínálta lehetőségeket kizsarolva, a jövőbeni cse­lekvés béklyóit kötögeti a vállalat. Természetesen nem sza­bad a vezetői megfontoltsá­got csak azzal mérni, hogy egy vállalatnál az úgyneve­zett hatékonysági mutatónak (a hozzáadott ‘ értéknek) a növekedésénél gyorsabban szaporodtak-e a keresetek gyarapítására kifizetett fo­rintok. Az azonban joggal várható el, hogy ne a bérnö­velés legyen a vállalati stra­tégia legfontosabb célja. Na­gyon is elképzelhető: a bér- színvonal vagy bértömeg emelkedését eddig szigorú szabályokkal korlátozó „bér- mechanizmus” sok üzemben kedvező piaci lehetőségek kiaknázását gátolta meg, hogy a legtöbbet vállalni képes, tehát viszonylag jól kereső dolgozók személyi jö­vedelemadó miatti „veszte­ségeit” nem volt képes cégük ellensúlyozni, így egy idő után már nem is számítha­tott teljesítményük növelésé­re .Hasonló ellentmondások megszüntetése esetén, most amikor erre a korábbinál olcsóbb lehetőség kínálko­zik, igenis vállalni kell a bérnövekedéssel járó adót. Amikor azonban a mindany- nyiunkat egyaránt sújtó inf­láció ellensúlyozása az egyet­len érv, és a jobb keresete­ket nem követi a gazdasági teljesítmény javulása, a béremelés csak óriási káro­kat okoz. A liberalizálással együtt hatalmas felelősség szakadt a gazdasági vezetők nyaká­ba. Ellent, kell állniuk az előrejelzések szerint 15 szá­zalékosnál jövőre is gyor­sabb infláció közepette tel­jesen érthető béremelési kö­veteléseknek. Főleg a hazai piaci verseny állapotát is­merve — nagyon könnyen elképzelhető, hogy a bérkölt­ségek növekedéséhez szük­séges adóra szükséges pénz könnyen előteremthető: az árakat emelve. Ám minél több helyen választják ezt az utat, annál kisebb lesz a vál­lalati kerítésen túl nem te­kintve még elérhetőnek lát­szó célig, az áremelkedések hatásának ellensúlyozásáig való eljutás — az ilyen bér­emelések csak az inflációt gyorsítják tovább. Áremelések nélkül sem jobb azonban a helyzet, legfeljebb egy-két évig el- leplezhetők a gondok. Ha „egyszerűen” csak a nyere­ség rovására növekszik a bérköltség, a vállalat saját jövőjét éli fel. Nem jut pén­ze az elkövetkező évek jö­vedelmező gazdálkodását, a piacon maradást megalapozó fejlesztésekre. Egy olyan vállalatnál, mint a martfűi Tisza Cipő­gyár, amelyik a környező települések munkavállalói­nak döntő többségét foglal­koztatja különösen veszélyes dolog az új bérmechanizmus kínálta szabadságban rejlő csapdát is nem észrevenni. Ha ez az üzem bezár, négy­ezer dolgozójának legfel­jebb a töredéke tud ezen a vidéken elhelyezkedni. De éppen, mert itt sokkal éle­sebben rajzolódnak ki a pil­lanatnyilag kétségtelenül előnyös döntések évek múl­va talán végzetes következ­ményei — a vállalat vezér- igazgatója így véli — náluk jó esélyei Vannak a „tisztes­séges önkorlátozásnak”, az elsősorban közgazdasági megfontolásokat szem előtt tartó gazdasági vezetés és helyzetüket mindig is a fi­zetési boríték vastagságához viszonyítva megítélő dolgo­zók közötti korrekt együtt­működésnek. A vállalat hosszú távon eredményes működését is biztostíó egyezség persze Martfűn sem könnyen szü­letik majd meg. Mindenek­előtt a gazdasági vezetésnek kell bizalomerősítő lépése­ket tennie. Ez Maczó László szerint azt jelenti, hogy a kollektívával érzékeltetni kell, minden a keresetek nö­velésére fordítható pénzt va­lóban arra is költ a vállalat. Éppen ezt a célt szolgálják az utóbbi hónapok intézke­dései; az első félévi nyere­ség után 1500—3000 forint jutalmat kaptak a dolgozók, személyre szólóan „felbrut- tósították” a törzsgárda-ju- talmakat, december elején 6 millió forint célprémiumot fizettek ki, a személyi jö­vedelemadó ellensúlyozásá­ra felemelték a túlórák di­jait, januárban pedig az idei utolsó négy hónap összes bruttó keresetének 13 száza­lékát kapja meg mindenki. És hogy az évváltással se csökkenjenek a keresetek, az előbb említett mozgóbérként kifizetett öszsegeket január elsejével „alapbéresítik”. Ez az átlagosan 6 (néhány kü­lönösen fontos szellemi mun­kakörben 12) százalékos alapbérnövekedés hivatott a dolgozók türelmét megőrizni addig, amíg a vállalatnál a lehetőségeket elemző számí­tásokat elvégezve felkészül­nek az űj bérmechanizmus szabályainak (ezeket még mindig nem „törvényesítet­ték”) alkalmazására, a jö­vőre szóba jöhető béremelé­sek kiszámítására. De természetesen nem csak forintokban is kifejezhető „bizalomerősí­tésre” van szükség. A válla­lat lehetőségeivel számot nem vető, a bérek növelése érdekében kifejtett nyomás­nak súlyos konfliktusok nél­kül tulajdonképpen nem is lehet ellenállni. Márpedig a túlzó követelésébe megszü­letésére bizton lehet számí­tani, ha a dolgozók érdeké­nek képviselői nem ismerik a gazdasági vezetés állás­pontját magyarázó összefüg­géseket. Nem elég Jehát gaz­dasági elemzéseket végez­ni, alapos tájékoztatásra és ez alapján az adott pillanat­ban érvényesíthető érdekek kiválasztását segítő politikai párbeszédre van szükség az üzemen belül is. V. Szász József Sikerült a „hidegpróba” Több mint egymilliárd köbméter földgáz a tárolókban A hazai energiatermelés­nek több mint negyven szá­zalékát, az ország évi kőolaj- termelésének 75 százalékát a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat biztosít­ja. Évenként hatmilliárd köbméter földgázt bocsájt a fogyasztók rendelkezésére. Téli időszakban ezért irányul megkülönböztetett figyelem a vállalatra. Szurmai Tibor műszaki vezérigazgató-he­lyettestől szerzett informá­cióink szerint a vállalat az idén is megfelel az iránta támasztott követelmények­nek. 1988-ban 1,6 millió tonna kőolaj termelését irányozta elő a vállalat. Az első há­romnegyed évben időarányo­san 106 százalékra teljesítet­te tervét. Az olajtermelő be­rendezések láncolatát is bő­vítették- Szeghalmon és Sze­geden új gyűjtőállomást állí­tottak üzembe. Ami pedig a földgázterme­lést illeti; az első háromne­gyed évben időarányosan 90,4 százalékra teljesítette előirányzatát a vállalat. Az importból származó gáz ér­tékesítése pedig 94,9 száza­lékra tehető. A lemaradás az időjárás számlájára írandó, mivel a viszonylag enyhe és rövid tél miatt a fogyasztók a vártnál kevesebb földgázt használtak fel. Az értékesí­tésben nagy szerepet játszó föld alatti gáztárolók feltöl­tése a nyári időszakban zök­kenőmentes volt. A betárolt készlet 1,2 milliárd köbmé­tert tesz ki, meghaladja a tervezettet. Ezáltal tehetővé válik, hogy csúcsidőszakban napi 14 millió köbméter földgázt biztosítsanak a föld alatti gáztárolókból. Jelentő­sége érzékeltetésére említ­jük, hogy a napi földgáz- igény 53—55 millió köbmé­terre tehető. Igen jelentős a vállalat gázterméktermelése és az ab­ból származó export is. A 230 ezer tonna PB-gáz termelé­sét előirányzó éves tervet az első háromnegyedévben idő­arányosan 103,2 százalékra teljesítették. A stabil gazo­lin-termelése meghaladja a félmillió tonnát. Gáztermékekből a terv évi 56 ezer tonna exportját irá­nyozta elő- A valóságban várhatóan 120 ezer tonnát exportálnak. A gáztermelés­ben való lemaradás ellenére így a vállalati eredmény várhatóan meghaladja a ter­vezettet. Nagymérvű az NKFV be­ruházási tevékenysége is. Az idén húsz területen — End- rődtői Battonyáig, Kismar­jától Algyőig több mint há- rommilliárd forint értékben épített új létesítményeket. 8. B.

Next

/
Thumbnails
Contents