Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. DECEMBER 3. A szovjet államfő körútja Mihail Gorbacsov felszólal az ENSZ közgyűlésén Mihail Gorbacsov jövő hé­ten kezdődő és a hónap kö­zepéig tartó körutazásáról tartott sajtótájékoztatót pénteken Vlagyimir Pet- rovszkij. A szovjet külügy­miniszter-helyettes a kör­utazás állomáshelyeinek sor­rendjében fűzött rövid meg­jegyzéseket az SZKP KB fő­titkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöké­nek programjához. Gorbacsov december 7-én felszólal az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán, s kifejti a szovjet vezetés álláspontját a legfontosabb világpolitikai kérdésekben. Petrovszkij nem tért ki a beszéd fő tar­talmi élemeire, de emlékez­tetett rá, hogy alig több mint egy esztendeje Mihail Gorbacsov terjedelmes cikk­ben elemezte a világ megol­dására váró kérdéseinek széles körét. Az azóta eltelt idő sok új kérdést vetett fel, s azokra együtt kell keresni az új válaszokat is. A szovjet vezető Fidel Castro meghívására tesz Ku­bában hivatalos baráti lá­togatást, amelynek kereté­ben nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok­ról folytatnak eszmecserét. Thatcher kormányfővel folytat eszmecserét és II. Erzsébet királynővel is ta­lálkozik december 12—14. közötti hivatalos nagy-bri- tánniai látogatása idején. Titkosított aktákkal ejtik el a vádakat ? Kiskapu az Irangate-iigyben Jogi manőverekkel akar­ja-e a Reagan-kormány meg­akadályozni, hogy elítéljék Oliver North alezredest? Vagy egy órán át ezt fesze­gették az újságírók csütörtö­kön a Fehér Házban. Mariin Fitzwater szóvivő ugyanis megerősítette a híreket, hogy a kormány az „Irangate"- ügy sok aktáját titkosnak nyilvánította, így azok nem szerepelhetnek a North és társai elleni perben. A vád­lottak ügyvédjei viszont az­zal készülnek érvelni, hogy a titkosítás nem teszi lehető­vé a megfelelő védelmet — így a bírónak el kell ejte­nie a vádat... Az ügy mögött az a köz­ismert tény rejlik, hogy Reagan elnök ismételten nemzeti hősként jellemezte North alezredest, azután, hogy kiderült: North, a Nem­zetbiztonsági Tanács munka­társa a törvényeket megsért­ve titokban amerikai fegy­vereket szállított Iránnak — a befolyó pénzből pedig, ugyancsak törvénysértő mó­don, a nicaraguai kontrákat segítette. Mivel Reagan szeretné, ha a továbbiakban már nem kerülne kapcsolatba az eset­tel, kiskapunak az akta­ügy kínálkozik: amennyiben a bíró elfogadja az érvelést, North büntetlen marad. Va­lószínűbb viszont, hogy a b'ró folytatja az eljárást. Ebben az esetben az ügy kínos le­leplezései az új, George Bush vezette kormányt is terhelik majd, hiszen az al­ezredes pere január végén kezdődik. Az amerikai sajtó egyetért abban, hogy Bush, mint alelnök, tájékozott volt az Irangate-ügyről. Túszszedés, gépeltérítés A szovjet repülőgép elrablói megadták magukat Csütörtökön az észak-kau­kázusi Ordzsonikidze váro­sában fegyveres bűnözők egy csoportja hatalmába ke­rített egy autóbuszt, amelyen 30 iskolás, egy tanár és az autóbusz vezetője tartózko­dott. A bűnözők így akarták biztosítani . saját külföldre távozásukat — jelentette pénteken gyorshírben a TASZSZ. A túszok életének megóvá­sa érdekében az ország veze­tése úgy határozott, hogy szállító repülőgépet bocsát a bűnözők rendelkezésére. Az .állambiztonsági szervek más hatóságokkal együttműködve kiszabadították a túszokat. Valamennyi gyermek, a ta­nár és a sofőr kiszabadult, egészségi állapotuk a jelen­tés szerint kielégítő. A repülőgép a • bűnözők követelésének megfelelően elindult Tel Aviv felé, s ott le is szállt. Húszperces alkuldozás után a szovjet repülőgép el­rablói péntek este megadták magukat az izraeli katona­ságnak, s ezzel lezárult a 24 órás, meglehetősen különös és kockázatos kaland. A gép személyzetéből mindenki sértetlen. Jichak Rabin vé­delmi miniszter Bejelentette: Izrael várja a hivatalos szov­jet kiadatási kérelem meg­érkezését — ezt követően döntenek majd a légikalózok sorsáról. NEW YORK Az Egyesült Államok az ENSZ Közgyűlés határozatát visszautasítva megerősítette, hogy nem hajlandó vízumot adni Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke számára. SYDNEY Ausztrália a pénteki nap­pal bezáratja jugoszláviai fő­konzulátusát Sydneyben, és a misszió személyzetét fel­kérte. hogy hétfő estig hagy­ja el az országot. MEXIKÓ Letette a hivatali esküt Carlos Salinas de Gortari, a 82 milliós Mexikó új elnöke. Programbészédében kijelen­tette, hogy az ország adóssá­gai a jelenlegi feltételek kö­zött visszafizethetetlenek, és. az új kormány a mexikói ér- dekeket a hitelezők érdekei elé fogja tenni. PÁRIZS A francia nemzetgyűlés csütörtökön este a nyugat­német Bundestaggal egyide­jűleg ratifikálta azt a két jegyzőkönyvet, ami egy kö­zös védelmi és biztonsági ta­nács és egy közös gazdasági és pénzügyi tanács felállítá­sát írja elő. Mitterrand fran­cia elnök és Kohl nyugatné­met kancellár januárban, De Gaulle és Adenauer Elysée-szerződésének 25. év­fordulója alkalmából írta alá a jegyzőkönyveket — . a két 'együttműködési testület azóta már ülésezett is. ISZLÁMÁBÁD Benazir Bhutto asszonyt Iszlámábádban pénteken ün­nepélyesen beiktatták mi­niszterelnöki hivatalába. A muzulmán világban a har­mincöt éves politikus az el­ső nő, aki a legmagasabb kormányhivatalt töltheti be. Napirenden a szakszervezeti mozgalom megújulása Megkezdődött a szakszervezetek- országos tanácskozása december 2-án Budapesten az Építők Székhazában. A tanácskozás első napján jelen volt Grósz Károly az MSZMP fő­titkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke is (MTI — Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) — vagy javasolt új nevén: Alapokmány — kidolgozásá­hoz és nem utolsó sorban körvonalazza a legfontosabb érdekképviseleti-érdekvé­delmi kérdésekben követen­dő magatartásunkat, törek­véseinket. Részletezte a főtitkár a vitára és elfogadásra java­solt dokumentumok össze­állításakor szem előtt tartott több fontos kiindulópontot, majd aláhúzta: — Legfontosabb annak le- szögezése, hogy a magyar szakszervezetek jelenleg és a jövőben is alapvető felada­tuknak, egész tevékenységü­ket átható fő törekvésüknek a dolgozók érdekeinek fele­lős és hatékony képviseletét, védelmét tekintik. Némi túl­zással azt is állíthatnám: ta­nácskozásunk legfontosabb feladata, hogy ebből a tény­ből, tehát egy felelős és markáns érdekképviselet, ér­dekvédelem elvállalásából adódó összes fontos konzek­venciát levonjuk. — Ezek sorában első he­lyen szeretném megemlíteni, mint alapvető jelentőségű kérdést: a Magyar Szocialis­ta Munkáspárthoz fűződő viszonyunk alakulását. A szakszervezetek céljai egy­beesnek a párt által vállalt történelmi hivatással, ezért olyan társadalomban kíván­nak munkálkodni, amelyben e párt társadalmi vezető sze­repe érvényesül. Maguk is egy alulról építkező, demok­ratikus szocializmus megva­lósításán munkálkodnak, tá­mogatják a párt erre irá­nyuló törekvéseit. Ugyanak­kor mindezt úgy értelmezik, hogy a párt és a szakszerve­zetek viszonya partneri vi­szonyt jelent, ahol nem az alá- és fölérendeltség, ha­nem a társadalmi-politikai egymásrautaltság a fő ren­dező elv. Ilyen módon min­den kétséget kizáróan le le­het szögeznünk: a magyar szakszervezetek teljes önál­lóságot élvezve, vélemény­nyilvánítási és cselekvési szabadságuk birtokában fej­tik ki tevékenységüket, azaz más szervezetektől függetle­nül látják el feladataikat. Szólott Nagy Sándor a po­litikai intézményrendszer korszerűsítéséről, s a szak- szervezeti mozgalom egysé­gének kérdéseiről. Megálla­pította: Valóságos szövetségi alapokon A magyar szakszervezeti mozgalomnak, az általa kép­viselt dolgozóknak néni áll érdekében, hogy a szakszer­vezetek kisebb-nagyobb po­litikai csoportosulások har­cainak színterévé váljanak. A magyar szakszervezetek­nek a jövőben is meg kell kísérelniük különböző érde­kekkel, ideológiai felfogással, politikai nézetekkel rendel­kező tagjai összefogását meg­valósítani. mert ez teremt esélyt érdekérvényesítési le­hetőségeik javításához, a tár­sadalom előtt álló bonyolult feladatok megoldásában ob­jektíve rájuk háruló teen­dők ellátásához. Ez más ol­dalról azt is jelenti, hogy a szakszervezeti mozgalomban nem a monolitikus szerve­zeti-politikai egységre, ha­nem az alapvető érdekek azonosságán nyugvó, az or­szág, a társadalom legalap­vetőbb érdekeit szem előtt tartó összefogásra kell ten­nünk a hangsúlyt.' Azt ajánl­juk az országos értekezlet­nek, hogy erősítse meg: a jövőbén valóságos szövetségi alapokon, a tagság, a tag­szervezetek elhatározása alapján létrejövő önkéntes szövetség formájában mű­ködjön a szakszervezeti moz­galom a szervezet minden szintjén. Ez a felfogás feltételezi, hogy nagy önállósággal ren­delkező szakszervezetek ön­kéntes tömörülései alkotják a szakszervezeti mozgalom gerincét, azaz közkeletű ki­fejezéssel élve az egész moz­galom, az egész szervezet alulról építkező, alulról meg­határozott. Ez a szerveződési elv lehetővé teszi, hogy erő­teljesebben érvényre jusson a tagság szakmai, foglalko­zási ágak szerinti differen­ciáltabb szervezkedési igé­nye, egyben azt is feltétele­zi, hogy az önálló szakmai, foglalkozási szervezetek ága­zati tömörüléseket alkotnak, megvalósítva mind a szak­mai, mind az adott munka­helyhez kötődő érdekek kép­viseletét, védelmét. Másként szólva azt is mondhatnám: fel kell olda­nunk azt a szigorú elhatáro­lást, amely szerint a szak- szervezetek szerveződése vagy szakmai vagy ágazati. Ügy gondolom, hogy tör­ténelmi tradíciónknak mai viszonyainknak és a jövő követelményeinek akkor tu­dunk megfelelni, ha a dön­tés jogát a legilletékesebbre, a tagságra bízzuk: a szak­mai és ágazati szerveződés milyen kombinációjától vár-' ják érdekeik jobb feltárását, hatékonyabb érvényesülését. Hozzáteszem: ez a felfogás felel meg a nemzetközi gya­korlatnak is. Hasonlóképpen meggyőződésem, hogy az ágazati, szakmai és területi elv sem egymással szembe­állítható alternatíva, hanem a különböző feladatok ellá­tására szervezett, egységes, egymásra épülő rendszer. Felvázolta Nagy Sándor a megújuló mozgalomban mű­ködő döntési mechanizmus modelljét, majd hangsú­lyozta: — Ahhoz, hogy az elmon­dottak a valóságban is ér­vényesüljenek, hogy a szak- szervezeti mozgalom a vá­zoltak szellemében működ­hessen, új alapszabályra, il­letve javasolt nevét: új Alap­okmányra van szükség. En­nek kidolgozásához kérünk felhatalmazást az országos értekezlettől. Itt szeretném megemlíteni azt a kérdést is, hogy javaslatunk értel­mében a létrejövő szövetség nevét is célszerűnek tartjuk megváltoztatni. Nem ezért, hogy átfessük a cégtáblát, hanem azért, mert a javasolt új elnevezések pontosabban kifejezzék a szándékolt új tartalmat. Ami a konkrét el­nevezést illeti: én személy szerint a Magyar Szakszer­vezetek Demokratikus Szö­vetsége elnevezést ajánlom. Romló életkörülmény fokozódó túlmunka Számos a gond a fizikai dolgozók között, akiknek je­lentős része súlyos terheket vállalt az elmúlt években és tette ezt úgy, hogy túlmun­kával ellensúlyozta romló életkörülményeit, nem pa­naszolva fel nap.onta hely­zetét. Ök azok, akik a szer­kezetváltással együtt járó terhekből, a foglalkoztatási gondokból is a legnagyobb részt kényszerülnek vállalni. Egyes értelmiségi rétegek mélyen képzettségük, szak­tudásuk, potenciális társa­dalmi-gazdasági szerepük alatt részesülnek a társada­lom anyagi-erkölcsi megbe­csüléséből. Feszültségek ta­pasztalhatók néhány alkal­mazotti csoportban is, évek során felgyülemlett gondok­kal kell szembenézni a kü­lönféle közszolgálatok terü­letén is. A társadalmat más met­szetben vizsgálva talán még súlyosabb a helyzet a fiata­lok, a nagycsaládosok és az idős emberek egyes csoport­jai körében. Ez egyebek mel­lett azt is igényli, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok eltérő helyzetéhez, törekvéseihez alakítsuk szer­veződési elveinket, gyakorla­tunkat. Ebből pedig az is kö­vetkezik, hogy nem szabad azonos megoldásokban gon­dolkodnunk. Keresni a kompromisszumok lehetőségét — Amikor a szakszerveze­tek véleményt mondanak a gazdaság helyzetéről, az életszínvonal és a szociál­politika kérdéseiről, akkor ezt alapvető funkciójukból fakadóan a munkavállalói érdekeket szem előtt tartva és azok érvényesítésére tö­rekedve teszik. 'Beszélt Nagy Sándor azok­ról a nehézségekről, amelyek a szakszervezetek moz­gásterét szűkítik. Eb­ben a helyzetben né­hány kérdésben a szakszer­vezeti mozgalomnak is más­képp kell megítélnie az élet- színvonal jövő évi alakulá­sának feltételeit és keresnie kell a reális kompromisszu­mok lehetőségét. Ezt a célt a jövő évi terv társadalmi elfogadhatósága minimu­mának megteremtését . volt hivatva előmozdítani a hét elején megtartott SZOT- kormány találkozó. Ezen a szakszervezetek képviselői kifejtették, hogy az életszín­vonalpolitika 1989-re körvo­nalazott állami elképzelései­vel, azok tább elemével még a korábban gondoltnál sú­lyosabb gazdásági helyzet­ben sem értenek egyet. így vitatták a tervezett reálbér- csökkenés mértékét, a köz­ponti bérpolitikai intézkedé­sekre fordítható összegek nagyságát, az infláció mér­tékét, a fogyasztói áremelé­seknek a nyugdíjasok köré­ben javasolt ellentételezését. Mint ismeretes, bizonyos kompromisszumok születtek, amelyek ha nem is oldják meg a szakszervezetek által feltárt és képviselt problé­mákat, - de egyes területeken mérséklik azokat. — A magyar szakszerveze­ti mozgalom hosszabb távon, de már a belátható rövidebb periódusban is egy fejlődés­re, növekedésre orientált, a bérek, a szociális juttatások, a társadalombiztosítási ellá­tások reálértéke növelését biztosító gazdaságpolitika ki­alakításában és gyakorlati megvalósításában érdekelt. E követelmény nem puszta jókívánság, amely az illúziók birodalmába tartozik. Köz­gazdaságilag is megalapozha­tó, reális lehetőségnek tű­nik — hogy arról az írásos dokumentumban is említést teszünk — egy olyan pálya, amely a belső piac élénkíté­sével, a szolgáltatói szféra, az infrastruktúra fejlesztésével — még a mai feszítő egyen­súlyi problémák közepette is — megalapozhatja a növeke­dést, forrásokat teremthet az életszínvonal-politikához, hozzájárulhat a foglalkozta­tási gondok mérsékléséhez. Meggyőződésünk, hogy ma az országnak történelmi nagyságrendű feladatainak elvégzéséhez erős, határo­zott, következetes kormány­ra, egyben a munkavállalók érdekeit ugyan ilyen erősen, határozottan és következete­sen védő szakszervezetekre van szükség. Olyan erős szervezetekre, melyek nem erejük fitogtatásával kíván­nak népszerűségre szert ten­ni, hanem azzal, hogy a partner érdekeit tiszteletben tartva és tolerálva töreksze­nek saját szempontjaikat ér­vényesíteni. A szakszerveze­ti mozgalom nemcsak a munkáltatóktól, a kormány­tól várja az anyagi, szociális biztonság megteremtését — jóllehet ezt tartja alapvető­nek. Ugyanakkor önmaga sem hagyhatja magára ne- . héz helyzetbe került tagjait, szaktársait. A szakszervezetek a ko­rábbiaknál jóval tudatosabb ban, anyagi erőforrásaikat koncentrálva kell hozzájá­rulniuk a dolgozók szociális gondjainak enyhítéséhez, ne­héz élethelyzetbe került tag­társaik sorsának megköny- nyítéséhez — mutatott rá a SZOT főtitákra, majd arról szólt, hogy a mozgalom új szervezete, működése, az ér­dekképviselet új tartalma egészen új követelményeket támaszt a szakszervezeti ap­parátussal szemben is. Ez pedig a mozgalom minden szintjén a szervezet újragon­dolását, az apparátusok bel­ső struktúrájának, feladatai­nak a mozgalom fő funkció­jához igazítását, és termé­szetesen a személyi állomány minőségi cseréjét követeli meg. Ma folytatódik a vita A mozgalom nemzetközi kapcsolatainak erősítéséről is szólt a főtitkár, majd így fejezte be szóbeli előterjesz­tését: — Az országnak, a társadaT lomnak most világos prog­ramra, az ennek megvalósí­tását szolgáló gyors változá­sokra, ugyanakkor egy elemi nyugalomra van szüksége, hogy nehézségeiből önerőből ki tudjon lábalni. Olyan programra van szükség, amely nemcsak a pénzügyi egyensúlyra, de az emberek morális, lelki egyensúlyának helyreállítására is alkalmas, olyanra, amely perspektívát mutat. Egyebek mellett eh­hez kell hozzájárulnia a szakszervezeti mozgalomnak is — mondotta, arra kérve a küldötteket, hogy foglalja­nak állást a javasolt kérdé­sekben. nyissák meg az utat egy valóságos átalakulás szá­mára. ' Az előterjesztést felszóla­lások követték. Ma az or­szágos tanácskozás vitával folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents