Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. DECEMBER 17. Grósz Károly beszéde KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) poldtkai érdekeit megfogalmazni és képviselni. Ehhez megfelelő alapot ad a pártértekezlet állásfoglalása nyomán megújuló politikai program, a korszerűsödő ideológia, a párt demokratikussá váló belső élete és tevékenységének széles körű társadalmi ellenőrzése. 3 A Központi Bizottság ■ kiemelkedő jelentőségűnek tartja az általa kezdeményezett új alkotmány kidolgozását. A testület kifejezte szándékát, hogy jövő év első felében megvitatja a magyar népköztársaság új Alkotmányának koncepcióját, s hogy szükség szerint később ismételten foglalkozik az alkotmányozás néhány fontos politkai alapelvével. Javasolja, hogy az Alkotmány tervezetét jövő év második felében bocsássák társadalmi vitára, majd ezt követően az Országgyűlés 1990 tavaszán tárgyalja meg és foglaljon állást. A testület kezdeményezi, hogy az új Alkotmányról az Országgyűlés állásfoglalása után országos népszavazás döntsön. 4 A Központi Bizottság ■ íjánlja ,hogy az országos tanácsválasztásokat 1989 őszén tartsák meg; az országgyűlési választásokra pedig az új Alkotmány alapján 1990 őszén kerüljön sor. A Központi Bizottság az új választójogi törvény tervezetét 1989 első negyedévében megvitatja. Ez a tervezet tartalmazza az egy vagy két kamarás Ország- gyűlés alternatíváit, a listás választások, a koalíció- alkotás, az elnöki rendszer lehetőségeit. 5 A párttörvény megal- ■ kotása igazodjon az Alkotmány kidolgozásához. A Központi Bizottság 1989 első negyedévében — véleményalkotás és a pártértekezleten elfogadott álláspont gazdagítása céljából — megvitatja a pártrendszer kérdését. ä A testület bizottságot hozott létre, hogy a főtitkár vezetésével dolgozza ki a Központi Bizottság állásfoglalás-tervezetét az egypárt- vagy többpártrendszer, az alternatív szervezetekhez való viszony és a választási meehannizimus témaköreiben. III. A Központi Bizottság tudomásul vette Németh Miklós tájékoztatóját a terület- és településfejlesztés, valamint az építési, közlekedési, postai és távközlési ágazat egységes kormányzati irányításának kialakításáról. Egyetértett azzal, hogy a kormány a tervezett korszerűsítést és átszervezést az Országgyűlés elé terjessze. A Központi Bizottság ajánlásokat fogadott el állami tisztségek betöltésére. IV. A Központi Bizottság döntött a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben: — Németh Miklóst a KB titkári funkciójából felmentette, mivel az Országgyűlés a közelmúltban a Minisztertanács elnökévé megválasztotta; — Ivgnyi Pált, a Fővárosi Tanács elnökét titkos szavazással megválasztotta a Központi Bizottság titkárának; — Pál Lénárdot, a Központi Bizottság titkárát, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt — érdemei elismerésével — felmentette titkári funkciójából; — Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnökét nyugállományba vonulása miatt — érdemei elismerésével — felmentette funkciójából; — Radics Katalint, a Központi Bizottság osztályvezetőjét felmentette beosztásából, és kinevezte a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnökének; — Varga Pétert, a Központi Bizottság osztályvezetőjét nyugállományba vonulása miatt — érdemei elismerésével — felmentette beosztásából. A Központi Bizottság jóváhagyta az állandó bizottságainak összetételére, tanácsadó testületének vezetőjére és tagjaira, munkaközösségeinek vezetőire vonatkozó javaslatot az alábbiak szerint; Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottság: elnöke: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára; titkára: Horn Gyula, a Központi Bizottság tagja, külügyminisztériumi államtitkár; tagjai: Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Munkásőrség országos parancsnoka; Fejti György, a Központi Bizottság titkára; Fock Jenő, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács nyugalmazott elnöke, a MTESZ elnöke; Horváth István, a Központi Bizottság tagja, belügyminiszter; Kárpáti Ferenc, a Központi Bizottság tagja, honvédelmi miniszter; Korom Mihály, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság nyugalmazott titkára, az Alkotmányjogi Tanács elnöke; Kótai Géza, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztály- vezetője; Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára; Várkon;yi Péter, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. Társadalompolitikai Bizottság: elnöke: Berecz János, a Központi Bizottság titkára; tagjai: Andics Jenő, a Központi Bizottság osztályvezetője; Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Be- reczky Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Televízió elnöke; Bér end T. Iván, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Hajdú István, a Magyar Rádió elnöke; Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára; Huszár István, a. Központi Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára; Kósáné Kovács Magdolna, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Molnár Magda, a Központi Bizottság tagja, a Helikon Könyvkiadó igazgatója; Szentes Tamás, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgató-helyettese. Állandó meghívottak: az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora; a KISZ Központi Bizottságának illetékes titkára. Pártpolitikai Bizottság elnöke: Lukács János, a Központi Bizottság titkára; tagjai: Barts Oszkárné, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára; Borbély Gábor, a Központi Bizottság tagja, a Népszabadság főszerkesztője; Elek Sándor, az MSZMP Győr Városi Bizottságának első titkára; Germánná Vastag Györgyi, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára; Jus- csák György, a Központi Bizottság tagja, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója; Nagy Imre, a Központi Bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára; Petrovszki István, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztály- vezetője; Révészné Kéri Anna, a Központi Bizottság tagja, a Tungsram Elektronikai Gyára (Kaposvár) csoportvezetője; Steiner Arnold, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára; Szandtner Iván, az MSZMP Budapest, XX. Kerületi Bizottságának első titkára; Szenes Iván, a SOTE Társadalomtudományi Intézetének tanára; Szépe Ágnes, a Központi Bizottság tagja, a Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat meósa, Szoboszlai György, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszék- vezetője; Tóthné Kiss Mária, a Központi Bizottság tagja, a Nyírbátori Aurora Cipőgyár személyzeti vezetője. Gazdaság- és Szociálpolitikai Bizottság elnöke: Ivá- nyi Pál, a Központi Bizottság titkára; tagjai: Bartha Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Nemzeti Bank elnöke; Csáki Csaba, a Központi Bizottság tagja, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem rektora; Csehák Judit, a Politikai Bizottság tagja, szociális és egészségügyi miniszter; Gábor András, a Tungsram Rt. vezérigazgatója, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke; Hoós János, a Központi Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke; Kovács Imre, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője; Makó Csaba, a Szociológiai Kutató Intézet igazgatója; Medgyessy Péter, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Orbán István, a Központi Bizottság tagja, az Egis Gyógyszergyár vezérigazgatója; Sándor László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Tétényi Pál, a Központi Bizottság tagja, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Állandó meghívottak: az MSZMP Budapesti Bizottságának gazdaságpolitikai titkára, a KISZ Központi Bizottságának gazdaságpolitikai titkára. A Központi Bizottság mellett működő tanácsadó testület: elnöke: Romány Pál, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora; tagjai: An- dorka Rudolf, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, pártonkí- vüli; Asztalos László György, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász kutatója, pártonkívüli; Daróczy Zoltán, a Kossuth Lajos tudományegyetem rektora; Engedi György, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója, Pécs; Ku- korelly István, az ELTE Jogi Karának dékán-helyettese, pártonkívüli; Papp Zsolt, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének politológusa; Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. közgazdásza; Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára; Sipos Aladár, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főigazgatója; Zányi Jenő, a Magyar Gazdasági Kamara elnök- helyettese. Közgazdasági Munkaközösség: elnöke: Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára. Művelődéspolitikai Munkaközösség: elnöke: Ormos Mária, a Központi Bizottság tagja, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora. _ Szövetkezetpolitikai Munkaközösség: elnöke: Szabó István, a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke, a Nádudvari Vörös Csillag Mező- gazdasági Termelőszövetkezet elnöke. Tudománypolitikai Munkaközösség: elnöke: Pál Lé- nárd, a Központi Bizottság tagja, a KB nyugalmazott titkára. (Folytatás az 1. oldalról) künk kell irányítani a reform-mozgalmat, higgadtan, nyugodtan, magabiztosan, határozottan. Politikai ellenfeleinknek az az érdekük, hogy belehajszoljanak bennünket a kapkodásba. A politika „végterméke” szempontjából mindegy, hogy tehetetlenségből vagy végig A tanácsok és a Népfront tevékenysége után a pártmozgalomról beszélt. Elmondotta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásmozgalom két nagy áramlata, két nagy pártja, a szociáldemokrata és a kommunista párt örökösének tekinti magát. Mindkét párt tradícióiból vállalni akarja a haladó vonásokat. Miért hangsúlyozom ezt? Mert a napokban hivatalosan is tudomásunkra jutott, hogy megalakult a Szociáldemokraták Magyar- országi Pártja. A közelmúltban hallottuk, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Hogy néhány ember ilyen pártokat vagy pártcsoportokat alakít, ettől nem vagyunk nyugtalanok. Egyet azonban szeretnék elmondani. A szocializmus és ezáltal a magyar nemzet jövőjét veszélyeztetné, ha a magyar munkásosztály ismét két részre szakadna. Nem engedhetjük meg, hogy az 1948-ban egyesült pártot széjjelszedjék és ezáltal a társadalom legszilárdabb osztályát, a szocializmus legszilárdabb bázisát, a munkásosztályt megosszák. Grósz Károly ezek- után a párt egységéről szólt. Rámutatott, hogy az eszmei egységet a marxizmus-leni- nizmusra, a politikai egységet az országos pártértekezlet állásfoglalására kell építeniAmi a hatalom kérdését illeti: politikai ellenfeleink a hatalom megosztására, majd átvételére törekednek. Ennek megvan a logikája. Egy politikai erő nem azért akar a hatalomba bekerülni, hogy másodhegedűs maradjon, hanem azért, hogy utána megszerezze a teljes hatalmat. Mi a. hatalmat nem akarjuk megosztani. A hatalom gyakorlásába akarjuk bevonni a különböző erőket. Mi a pluralizmust, a sokszínűséget, a különböző érdekek felszínre törését és létezését nem a szocializmus ellen, hanem a szocializmus érdekében látjuk elfogadhatónak. Vita van a többpártrendszer kérdéséről is. Alkalmas-e a jelenlegi belpolitikai helyzet arra, hogy többpártrendszer legyen most Magyarországon? Ezt kell megválaszolni! Egy válság E kérdéskör másik eleme a piac. Hozzászoktunk a „puha piachoz”, ilyen a belső és a szocialista piac, mert mindent megvesz, mert a hiánygazdálkodás jellemző rá. A mi adósságállományunk viszont tőkés relációban halmozódott fel, tehát nekünk ott kell értékesítenünk, eladnunk. Nagy kérdés, hogy milyen központi kormányzati eszközökkel tudjuk ezt az alkalmazkodási készséget ösztönözni. 1989- től közös elhatározással néhány merész — s bevallom, kissé veszélyes — vállalkozásba kezdünk. Az egyik az importgazdálkodás jelentős íészének a liberalizálása. A másik a bérgazdálkodás korlátozás nélküli felszabadítása. Ha fegyelmezett. igényes a vállalati vezetés, akkor ebben nagy tartalékok vannak, ösztönözheti a gazdálkodás javulását. Továbbá meg kell teremtenünk a hitelezés fejlesztésével és a tőzsde létrehozásával a valódi tőkepiaci viszonyokat. Fel kell számolnunk az ármechanizmus kötöttségeit, kiszélesítve a piaci árak hatókörét. El kell kezdenünk a gazdálkodás bürokratikus, korlátozó szabályozó rendnem gondolt túlbuzgóságból követjük el a hibát. Tehát ne hagyjuk magunkat kimozdítani a magunk választotta út ritmusából! Ezután a párt főtitkára a Parlament megújuló munkájáról szólt, a kormányzati munkát elemezte és a hatalom intézményei között rendkívül fontos szerepet betöltő fegyveres erőkről szóltelőtti szakasz, vagy a válságból való kimenetel időszaka nem a legideálisabb a többpártrendszer gyakorlatának kialakítására. És nem azért, mert az emberek kilépnének a Magyar Szocialista Munkáspártból, hanem mert a többpártrendszer törvényszerűen magával Hozza a pártharcokat, és olyan energiákat köt le, amelyekre ma a szocializmus építéséhez, illetve a válság megelőzéséhez van szükség! Nézetünk szerint a szocializmust egypártrend- szer viszonyai között fel lehet építeni. Ugyanakkor, ha jogállamiságot akarunk, akkor nem vitathatjuk el a pártalakítás jogát azoktól, akik szintén szocializmust akarnak — csak másképpen. Mi ellen harcolunk? A történelem bármiféle visszafordítása ellen.. Harcolunk a korrupció, a tunyaság, az irigység ellen. Fellépünk a kényelmesség, meg a huszáros roham alternatívája ellen is, mert — úgy tűnik — vagy semmit nem teszünk, vagy egy hét alatt akarjuk bepótolni évtizedes adósságainkat. Küzdünk eszméink és törekvéseink kiárusítása ellen, harcolunk a hatalommal való mindenfajta visz- szaélés ellen. S mert sajnos időszerű lett, ki kell mondani: harcolunk mindenfajta fajgyűlölet, a nacionalizmus ellen is. S harcolunk azok ellen, akik hazánk szövetsé- gegi elkötelezettségeit megkérdőjelezik. A főtitkár ezek után a tulajdonviszonyokról szólva megállapította, hogy a közösségi tulajdon túlsúlya fennmarad, s az a magántulajdon, amely szocialista viszonyok között kapcsolódik be a gazdaságba, a szocializmus érdekeit szolgálja, s nem ellene van. A továbbiakban az adósságállományról, a gazdaság idei eredményeiről szólva elmondta, hogy a tőkés fizetési mérleg megközelítően a terv szerint alakul, az ipar várhatóan elmarad tervei mögött, a mezőgazdaság teljesíti programját. A legnagyobb gond, hogy a termelés szerkezete — bár ez nem rövid időre szóló feladat — nem változik a kívánt mértékben. De nem indult meg az üzemeken belüli termékszerkezetváltás sem. .szerének mielőbbi lebontását. Egyszóval: szeretnénk megnehezíteni. valós piaci teljesítményekhez kötni a jövedelemszerzés feltételeit, ugyanakkor szabadabbá tenni a megszerzett jövedelmek elköltését. A normatív szabályozás útján járva le kell építenünk a támogatásokat. Itt van az egyik legsúlyosabb gond. Tudniillik a támogatások leépítése a vállalatokat rendkívül eltérő módon érinti, s eltérően hat a fogyasztókra is. Az ipari támogatások leépítése látsiik a legjárhatóbb útnak. Ha a jövő évre tervezett 30 milliárd forint támogatás-leépítést végrehajtjuk, még akkor is marad egy szerény támogatás az iparban. Legnehezebb a mezőgazdasági támogatás leépítése, mert a termelőszövetkezeteink egy csoportja már nem viseli el a termelési költségek jelenlegi magas szintjét. Az alaptevékenységre szerveződő és kedvezőtlen termőhelyű, adottságú termelőszövetkezetek nagyobb terheket már nem bírnak el. A magyar gazdaság támogatási szféráján belül a legérzékenyebb pont a lakossági támogatás. 1989-ben a reálfogyasztásnak körülbelül 1 százalékkal kell mérséklődnie, az átlagos reálbéreknek pedig az előző évinél, tehát az 1988-asnál kisebb mértékben, úgy 5—6 százalékkal kell csökkenniük- Nem tudjuk tehát az. áremelést kikerülni, még átmenetileg sem tudjuk a terhek egy részét a lakosság vállai- ról levenni. Megpróbáljuk az áremelést a lehető legnagyobb mértékben kompenzálni, ez a mostani számításunk szerint azt jelenti hogy körülbelül kétharmad részét tudjuk visszatéríteni. Egy- harmad részét nem. Eltér-e ez a korábbi programunktól? Nem tér el. Amit ma, illetve jövőre csinálunk, azt pontosan megfogalmaztuk az 1987-es szeptemberi kormányprogramban. Azon fogunk dolgozni, hogy az alacsony jövedelműekre kisebb terhek háruljanak, de azt kell kérnünk az ország lakosságától, a párt tagságától is, hogy támogassák álláspontunkat: átmenetileg három jövedelemtulajdonosnak, tehát a lakosságnak, a vállalatoknak és az állami költségvetésnek is fokozottabb terheket kell vállalni annak érdekében, hogy 1990 után egy dinamikusabb gazdálkodási korszak következzzék, amely magában hordja a magasabb életszínvonal lehetőségét. Nem több munkát, hanem precízebb, pontosabb, jobb minőségű, értékesebb munkát kérünk, mert így tudunk csak előrehaladni és boldogulni. Most divat a panasz, s van is oka. Nehezebben élünk, nagyon sok feszültség halmozódott fel az utóbbi évtizedekben. De a feszültségek feloldásának nem az a módja, hogy mértéktelenül követelőznek és sztrájkokkal fenyegetőznek. Sztrájkokból még egy ország sem gazdagodott meg. Egy nép felemelkedésének az útja nem sztrájkokon át vezet- Nem azt mondom, hogy a sztrájk jogát nem kell biztosítani, s nem azt, hogy törvénytelen az alkalmazása. Csak nem ésszerű. Nem hasznos az országnak és nem hasznos a népnek. Ügy gondolom tehát, más formákat kellene találnunk a feszültségek enyhítésére. A legszilárdabb alap Figyelmeztető részkérdés: mostanában nem a munkások, hanem az egyetemi hallgatók sztrájkolnak a legtöbbször. Nem mondom, hogy nincs reális alapjuk, mikor igényeiket megfogalmazzák. De azt azért el kell mondani, hogy egy egyetemi hallgató az országnak évente 100 ezer forintjába kerül. Több olyan egyetemi kar van, ahol 8—10 jelentkezőből csak egyet tudnak felvenni. Végig kellene gondolni, hogy nem azokat kelle- ne-e inkább beengedni az egyetemre, akik tanulni akarnak és nem sztrájkolni? Grósz Károly végezetül kijelentette: az ország szánjára a továbbhaladás legfőbb feltétele, hogy mindenki a maga helyén teszi, amit tennie kell. Ez az új nemzeti közmegegyezés legszilárdabb alapja — fejezte be beszédét Grósz Károly. * * * A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége megalakulásának 40. évfordulója alkalmából pénteken ugyancsak Miskolcon — a most elkészült Tudomány és Technika Házában — tartotta kibővített ülését a MTESZ Országos Elnöksége. A rendezvény egyben az úi létesítmény avatóünnepsége volt. A jubileumi ülésen részt vett és felszólalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. A megjelenteket Soós Gábor, a MTESZ társelnöke köszöntötte, majd Tóth János főtitkár emlékeztetett a szövetség 40 esztendős történetére. A párt egységéről Valós piaci teljesítményeket
