Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-14 / 271. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. NOVEMBER 14. IA szerkesztőség postájából-) Vezetékes ivóvizet kaptunk Nagy öröm ért bennünket, a cibakházi Bánomszőlő lies számú utca lakóit, mert végre vezetékes ivóvizet kaptunk. Mi tudjuk csak igazán értékelni ezt a segítséget, akik évtizedeken át több száz méter távolságról •cipeltük, hordtuk fagyban, hóban és latyakban a vizet. Hálával és szeretettel mondunk köszönetét elsősorban Bánszki Ferencné tanácstagunknak. aki sokat fáradozott az ügyben, a nagyközségi tanács pedig anyagi hozzájárulással, gyors intézkedéssel tette lehetővé, hogy a víz még ebben az évben az utca lakóinak portáján folyjon. Végezetül a Víz- és Csatornamű Vállalat kunszentmártoni üzemegysége dolgozóinak köszönjük meg, hogy a november 25-i határidő előtt befejezték a munkát, igyekeztek mielőbb eljuttatni hozzánk a vizet. Az utca lakói nevében: Zámbori Józsefné Cibakháza Vegyék figyelembe a nyugdíjasok foglalkoztatásánál dór János szolnoki olvasónk. Családunk állatbarát, de különösén a nagyobbik kisfiúnk, aki régóta szeretne egy németjuhász kiskutyát. Három gyermekünk van, és sajnos anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy a kutyáért pénzt adjunk. Nagyon örülnénk, ha ájándékba kapnánk valakitől egy kiskutyát. Az esetleges segítséget előre is köszönjük — írta Szász Jánosné törökszentmiklósi olvasónk. (Címe a szerkesztőségben.) Őszi találkozások. E témában írt levelek közül ezúttal kettőt választottunk: Bauer Lajos törökszentmiklósi olvasónk ,a Fegyvernek és Vidéke Áfész nyugdíjasai számára nemrég rendezett ünnepségről számolt be. Az emlékezetes találkozón megismerkedtek a szövetkezet feladataival, vendégül látták őket, és valamennyien 600 forintos vásárlási utalványt kaptak. A Dózsa Gy. Úti Általános Iskola úttörő- csapata pedig műsorral kedveskedett. A Tisza Cipőgyár mezőtúri gyáregységének társadalmi szervezetei október 27-én látták vendégül a nyugdíjasokat a Borostyán Étteremben, ahol virággal, ajándékkal fogadták őket. Jó volt elbeszélgetni a régi munkatársakkal, és érezni, hogy a gyáregység képviselői, a fiatalok is szeretettel veszik körül valamennyiüket. A kellemes, szép napról özv. Tóth Zsigmondné mezőtúri olvasónk írt társai nevében. Az egy nyugdíjból élők, főleg egyedülálló és özvegy asszonyok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, mert kevés nyugdíjuk nagyobb részét elviszi a lakásrezsi, a többi kosztra kell. Rendkívüli kiadásról, háztartási gépek felújításáról, cseréjéről. lakásfestésről és ruházkodásról az ő esetükben nemigen lehet szó. Olyan intézkedésre lenne szükség, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatásánál vegyék figyelembe a rászorultságot, az egyedül élő kisnyugdíjasokat alkalmazzák elsősorban a munkahelyeken. Egy 55 éves asszony még tudna néhány évig dolgozni — ha egészgggg gp OűHJ óo ró tmn C7n_ Tévedésből két hétig nem érkezett meg hozzánk a kiutalt szülési segély. Megjött azonban ötven mázsa brikett, amit ebből kívántunk kiegyenlíteni. Hamar Vilmos szállító saját zsebéből előlegezte meg részünkre két hétig a közel hatezer forintot. Ezúton is köszönjük készsérulva a keresetre. Ne kerülhessen háttérbe azokkal szemben, akik két jövedelemből élnek, esetleg magas nyugdíjuk van. A kisjövedelműek ilyen irányú támogatásában vállaljon nagyobb szerepet a munkaerőközvetítő iroda azokkal a vállalatokkal, intézményekkel együtt, ahol - nyugdíjasokat foglalkoztatnak. Az igazságosabb munkaelosztásnál szükség van ' a társadalmi szervek közreműködésére, segítségére is. Asszonytársaim nevében kérem az illetékesek ránk irányuló figyelmét, intézkedését. Tóth Istvánná e^-Unok ges segítségét, türelmét, mellyel lehetővé tette kisgyermekeinknek a fűtést a hidegre fordult időben, amikor az emberi szívek is könnyen veszítenek melegükből. Palásti Szabó János Tiszapüspöki Várjuk a bolt kinyílását A szolnoki Hunyadi utcában és a környékén nagyon sok idős ember él. Először a József Attila úti kis boltot zárták be, majd a nagyon forgalmas ABC-t, ami a Hunyadi és a Dobó I. utca sarkán volt. Itt lehetett minden nap hozzájutni az alapvető élelmiszerekhez, ezenkívül hentesárut, zöldséget is vásárolhattunk. Azt ígérték, hogy a ház tatarozása után újból megnyitják, de nem így történt, mert a tágas helyiségeket „kiszerelő üzemként” használják. Az idős emberek pedig kénytelenek átmenni a forgalmas 4-es főúton a Jólét vagy a Baj- társ ABC-be. illetve végigmenni a Dobó István úton a a Rákóczi úti üzletbe. Mindegyik messze van tőlünk — különösen télen, amikor jobban ki vagyunk téve a balesetveszélynek. Fontos lenne számunkra, hogy a régi boltot mielőbb megnyissák. K. J.-né nyugdíjas tanár Szolnok Válaszoltak - intézkedtek Kijavították a hibát Lapunk november 8-i számában Néma hallgatók címmel közöltük Lesskó László szolnoki olvasónk lakótársai nevében írt levelét. Szóvá tette, hogy az új telefonközpont átkapcsolási napja előtt (október 18-án) elnémultak a Batthyány u. 10/12. sz. ház telefonjai. Többszöri hibabejelentés ellenére sem változott a helyzet, ezért kérték nyilvánosan a segítséget. Olvasóink panaszára Kovács László, a Szolnok Megyei Távközlési Üzem vezetője válaszolt: „November 9-én a hibás telefonokat megjavítottuk. A városban folyó hálózatépítési munka és emberi mulasztás miatt húzódott el a hiba kijavítása. A bejelentést köszönjük, és a ház lakóitól elnézést kérünk a mulasztásért. Reméljük, hogy ezután sokkal több örömet mint bosszúságot okoz az itt lakók számára a telefon.” Szerkesztői üzenetek Erdei Katalin, Túrkeve: Pályaválasztással, továbbtanulással kapcsolatos kérdéseire — közvetítésünkkel — a Szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskolától kap majd tájékoztató választ. Kertész Sándor, Kunszcnt- márton: Olvasónk esetében munkahelyén jogszerűen jártak el. Nem lehet az 1962-től töltött szakmunkáS- tanuló éveit munkaviszonyban töltött időnek venni. Ezér a 25 éves jubileumi jutalomra még valóban nem jogosult. A társadalombiztosítási szabályok szerint ezt az időt szolgálati időként veszik majd figyelembe a nyugdíjéveknél. (A munkajogi szabályok e tekintetben nem azonosak a társadalombiztosítási rendelkezésekkel.) Budai Istvánné, Rákóczi- falva: Ha a dolgozó -— a rendeletben meghatározott — közeli hozzátartozója ápolására fizet£s nélküli szabadságra jogosult, e távolléte munkaviszonyban töltött időnek számít. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra akkor jogosult, ha e szabadság . időtartama alatt havi 150 forint nyugdíj járulékot fizet. Összeállította: csankó Miklósné Szóváltás a liftnél K hívük ünnepségéről Tamási József tiszaföldvá- ri katolikus plébános arról írt levelében, hogy örömmel olvasta lapunk november 1-jei számában a Hol sírjaink domborulnak című írást. Szükségesnek tartja, hogy „folytassuk az ősi szokást, mai valóságunknak megfelelően kiterjesztve”, örült, hogy temetőink — állami és egyházi összefogással — sok helyen megszépültek az elmúlt időben. Az íráshoz kapcsolódva megemlíti, hogy néhány nappal a halottak napja előtt — a hittanra járó általános és középiskolás gyerekekkel — mintegy harminc sírt tettek rendbe a tiszaföldvári temetőben. Nem azt nézték, hogy mi áll a fejfán, hanem azt. a sír gondozott vagy sem. November 2-án délután a tiszaföldLevelekből Jó lenne, ha nemcsak a futballmérkőzések után segítené a Tiszaligetből kiforduló gépkocsivezetőket egy közlekedési rendőr, hanem más sporteseményeknél is. Például a legutóbbi Olajbányász kosárlabda-mérkőzés vari temetőben gyűltek ösz- sze a hívők, és emlékeztek együtt a távolban eltemetett szeretteikre is. Itt a református egyházközség két éve emelt harangot, most a. katolikusok tudtak haranglábról és harangról gondoskodni Martfűn. A földvári temetőből külön busszal mentek vagy hatvanan az ünnepélyes szentelésre, ahol már várták a helybéliek: a három keresztény közösség több száz tagja. November 2-a, délután fél öt volt, amikor először szólalt meg a harang Martfűn. Köszönetét mondtak a községi tanácsnak, hogy megengedték a harangláb állítását, valamint a Cipőgyár és a Tiszaföldvári Ipari Szövetkezet vezetőségének. hogy segítettek az építkezésben. sorokban végén olyan nagy volt a tumultus, hogy alig lehetett kijutni a 4-es főútra. Több száz autóból — a hosszú várakozás miatt — fölöslegesen fogyott az üzemanyag, és szennyezték a környezetet — hívta fel rá a figyelmet SánLapunk szeptember 14-i számában Segítségnyújtás és kilátásba helyezett pofonok című írásunk megjelenése után László József, a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat igazgatója vizsgálatot indított áz ügyben. A vizsgálat után levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyet hosszúsága miatt részleteiben kérésére közreadunk. A levélben tájékoztatja szerkesztőségünket a vizsgálatról, amelyben megállapították, hogy az eset 1988. május 13-án kb. 14 óra körül történt Szolnokon, a Kun Béla körút 3. számú épületben. A vállalatnál vezetett liftnaolóból megállapították, hogy az említett lift a bejegyzés szerint május 13- án üzemképes volt. Az akkor felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint 14 órakor érkezett a helyszínre Honfi András házkezelőségi dolgozó és Kálmán Sándor liftügyeletes, akik kimentették* a nyolcéves gyermeket. „A jegyzőkönyv tartalmazza. hogy a kisgyermek szülei meg nem engedhető hangnemben beszéltek a liftügyeletessel és a házke- zelöség dolgozójával. Azt is tartalmazza a jegyzőkönyv, hogy az ügyeletes a csengőjelzéstől számítva 5—8 perc alatt érkezett a helyszínre. A későbbi iratok áttanulmányozása után azt is megállapítottuk, hogy a felvonó vészcsengőjét május 27-én javították, mert nem minden alkalommal szólalt meg. A javítás a házkezelő- ség dolgozóinak rutinellenőrzése után került megrendelésre. Tehát a rendelkezésre álló dokumentumok, nyilatkozatok után elképzelhető, hogy a felvonófülkébe hosszabb időn keresztül volt a gyermek bezárva. A kiszabadításra rengeteg kézenfekvő megoldás lehetséges, de aggódó szülőktől ezek felismerése nem várható el. (PL: hamarabb történő telefonjelzés,' szomszédos ház liftkezelőjének segítsége.) Műszaki problémák előfordulhatnak a lakóépületekben, e kellemetlenségekért vállalatunk mint kezelő elnézést kér. Visszautasítjuk azonban a cikknek a valóságot nem fedő állításait. Nem fedi a valóságot az újságcikk szerinti házfelügyelői nyilatkozat, mert ő az egész ügyről az újság elolvasása után szerzett tudomást. Külön-külön meghallgatott dolgozóink elmondása szerint a sértettek „részeg disznónak” titulálták, Kálmán Sándor nyugdíjas dolgozót, holott a dolgozó nem volt ittas állapotban. Itt jegyzem meg, hogy Kálmán Sándor azért vállalta a IA tárgyalóteremből I Bátorsága az Czibak László, Jánoshida, Árpád út 11. szám alatti lakostól nehéz lenne elvitatni a feketebárány címet. A 26 éves Czibak — mellesleg két kiskorú gyermek apja — ugyanis egy olyan népes, 10 gyermekes családnak a tagja, ahol őt kivéve, mindenki szorgalmasan dolgozik. Néhányuk szakmát is tanult, megbecsült tagjai munkahelyüknek és környezetüknek, családjukról pedig példásan gondoskodnak. Czibak László a kivétel. Van ugyan munkahelye — a helyi tanács alkalmazottjaként karbantartja a közterületet, tisztítja az árkokat — de undorral teszi. Annál nagyobb örömmel tér be még munkaidő alatt is az útjába eső kocsmába és, mert mindig akad partner, izgalmas kártyacsaták nyerő vagy vesztes résztvevője. A bűncselekményektől se idegenkedik. A budapesti XVIII. kerületi bíróság 1983-ban lopás és más bűn- cselekmények miatt 2 év próbára bocsájtotta, és elrendelte a pártfogói felügyeletét. Ez év ihájus 16-án is méla undorral látott neki a munkának, és csak délelőtt 10 óráig bírta. Akkor ki- kapcsolódást keresve betért az alvégi kocsmába. Szokása szerint ivott és kártyázott, majd délben, amikor a kocsma bezért, a kártyaparti elvonult egy árnyas helyre és folytatták a játékot. Czibak 200 forintot vesztett, ezzel ki is ürült a zsebe, de, mert a parti izgalmas volt, elindult egyik ágy alá vitte testvéréhez, hogy pénzt kérjen tőle. Testvére egy udvarban lakott Csinger Tiborral. Azzal az emberrel, akivel Czibak László azon a napon egy asztalnál, majd egy bokor tövében kártyázott. Fivérét nem találta otthon, de észrevette, hogy Csinger lakásának konyhai ablaka nyitva van. Szétszakította a szúnyoghálót, és behatolt a lakásba. A hely ismerős volt, hiszen fél évvel korábban már járt ott, akkor 800 forint értékben törülközőt, lepedőt, evőeszközöket lopott el. Ezúttal is összeszedett mindent, amin megakadt a szeme. Több, mint 3 ezer forint értékű holmit pakolt össze, amikor észrevette, hogy a házigazda hazafelé tart. Ekkor a betörő bátran az ágy alá bújt. Ott várt addig, amíg az ágyra lehe- veredő Csinger elszundikált. Csak hitte, hogy elszundikált, mert amikor kimászott az ágy alól, az észrevette. Vesztére, mert Czibak nekirontott, először ököllel, majd székkel leütötte. A földre zuhant ember nyakáról letépte az ezüstláncot, majd a zsebét forgatta ki. Megtalálta és elrabolta a sértett 16 forintját. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa Czibak Lászlót rablás és lopás kísérletének bűntette, továbbá a korábban elkövetett lopás miatt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre Ítélte. A közügyektől 3 évre tiltotta el. Az ítélet nem jogerős. I. A. Aki nem elég óvatos a nyálkás úttesten ezekben a telelői napokban, könnyen úgy járhat, mint a képen látható pótkocsis teherautó. Szolnok határában, a 4-es főúton találtuk ilyen állapotban — október végén (Fotó: T. K. L.) szomszéd házból a felvonó felügyeletét, mert a lakóépületben más nem volt hajlandó e munkát vállalni.” A vállalat igazgatója leírja levelében: „Visszautasítom a cikk pofonnal, és rúgásokkal kapcsolatos megalapozatlan részeit. Egy 60 kg-nyi súlyú nyugdíjas, idős ember fenyegetőzik a férj védelmét élvező feleséggel? Számomra hihetetlen, hogy egy 128 lakásos lakóépületben, ahol mintegy 500 ember él, olyan csendben lezajlott volna egy ilyen vita, hogy arról tudomást ne szerezzenek a lakóbizottság tagjai, és a felvonó környékének lakói. Megkérdeztük a lakóbizottság elnökét, és 3 tagját a vizsgálat során, hogy tudnak-e az újságcikkben szereplő dolgokról. Elmondták, hogy csak az újságból értesültek a történtekről. Kálmán Sándor liftügyeletes munkájáról is véleményt mondtak, melyben megelégedésüket fejezték ki munkájával kapcsolatban. Soha nem tapasztalták, hogy valaki hosszabb időn keresztül beszorult volna a felvonóba. * * * Az IKV igazgatójának leveléhez a következőt kívánjuk hozzáfűzni: Megkaptuk a vállalat vizsgálati anyagát, ugyanakkor az ügyre való tekintettel munkatársaink is megkerestek olyanokat, akik az esemény részesei voltak. A jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy a kisfiú egy óra hosszán át rostokolt a liftben, ami ismerjük el, nemhogy egy gyereket, egy felnőttet is megviselne, kiváltképp egy aggódó édesanyát, akitől, amellett, hogy az emeletek között szerelőért futkosott, próbálta vigasztalni kétségbeesett kisfiát, nem várható el a „legkézenfekvőbb megoldás” megtalálása. A vállalat által felvett jegyzőkönyvekből, de a munkatársainknak elmondott nyilatkozatokból is kitűnik, hogy hangos szóváltás kezdődött a szülő és a szerelők között. Mi úgy látjuk, a tetemes késést figyelembe véve egyetlenegy hivatal — jelen esetben az IKV — képviselője sem lehet részese egy ilyen /durva hangvételű párbeszédnek. S ha ilyen előfordul, azt jegyzőkönyvben szükséges jelezni az illetékes feletteseknek. Mi X és Y urat írtunk, pontosan azért, hogy nem a konkrét résztvevők neve, hanem maga az eset tanulságos mindenki számára, hogy isiinél kevesebb ilyen forduljon elő. S még egy megjegyzés! Nem tartjuk etikusnak, hogy a vizsgálatnál az ügy legjobban szenvedő alanyát, a nyolcéves kisfiút szülői felügyelet nélkül hallgatták ki az iskolában, a vállalat emberei, mint ahogy nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy az ügy egyik tanúját munkahelyén kérdezték meg. Köszönjük a bizalmat
