Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-14 / 271. szám
\ 1988. NOVEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A hét filmjeiből *53 Hideg nyara Alekszandr Proskin '53 hideg nyara című filmje Tengiz Abuladze Vezekléséhez hasonló vihart kavart, s a megnyíló zsilip szerepét töltötte be ez a remekmű. Felületes megközelítésből Proskin filmje ugyan az amerikai western szerkezeti modelljével építkezik: a rablóktól két magányos hős megszabadítja a faluközösséget. Csakhát a modell ezúttal nem a kaland, hanem az időálló mondanivaló nor- dozója. Ezt egy fikciónak tűnő, ám a hely és az idő kordinátáiban nagyon valós tényező hangsúlyozza: Proskin filmjében a lényeg fordítva történik, nem a western szabályai szerint. A hősök nem magasztosulnak föl, nem dicsőülnek meg, minden megy tovább, az életben maradt főhős kényszerpályán marad, akik a rablók támadásáig szolgaságban éltek, továbbra is abban maradnak. A kis halászfalu lakói a torz halomhoz már-már hozzászokva, elviselik a megszokottnál is igazságtalanabb terrort. Világos a képlet: minden szolgaság újabb, még félelmetesebb szolgaságot szül. Az időpont és hely: 1953 júliusa, valahol a Szovjetunióban. Sztálin halála után Berija parancsa megnyitja a köztörvényes bűnözők börtöneinek kapuját. Az elítéltek 15—20 év börtön, munkatábor után nem tértek haza, nem is volt hová hazamenniük, hiszen családjaikkal már régen elveszítettek minden kapcsolatot. Az következett be, amit Berija várt, a bűnöző bandák raboltak, gyilkoltak, rettegésben tartották a lakosságot. Jól kiszámított politikai „húzása” volt ez a rettegett államvédelmi főnöknek. Tudta, hogy az emberek majd hálásak lesznek neki, ha a hatalom eszközeivel rendét teremt, megsemmisíti a rablóbandákat. Az „amnesztiát” — ez nem érintette a politikai foglyokat — Berija a maga politikai népszerűsége emelésére tervelte ki és hajtotta végre. A film cselekménye abban a már említett eldugott halászfaluban lényegében a rablók támadásával indul. A hatalmától megfosztott torz hatalom romjain új diktatúrát teremtenek a bűnözők. De ebben a faluban két idegen férfi is él, ők a „nép ellenségei”, akik a lágerévek után még öt év száműzetésre ítéltettek. Ki ez a két férfi? Jó ideig elég keveset tudunk meg róluk, majd kiderül, hogy a fiatalabbik felderítő tiszt volt a háború alatt, bekerítették, majd megszökött a németek fogságából. De miért esett fogságba? A kérdés már elég volt ahhoz, hogy elítéljék. A vád: szovjet katonához méltatlan magatartást tanúsított fogságba esésével. Az idősebb férfi mérnök volt, akit angol kémnek minősített a sztálini igazságszolgáltatás. Ők ketten szállnak szembe a rablókkal, és állítják vissza a falucskában a szovjethatalmat. A mérnök elesett a tűzharcban, a voít felderítő tiszt pedig a rablók legyőzése után kénytelen visszaadni a fegyverét annak a hatalomnak, amelyik a békés lakosságra rászabadította ■ a bűnözőket, — és marad továbbra is politikai száműzöttként a faluban. 1955 Moszkva. A film akkor szabadult főhőse meglátogatja volt harcostársát, a rablóbanda elleni harcban meghalt mérnök családját. Bár ne tette volna, ezt éreztetik a megrázó képsorok, amikor a család igyekszik megmagyarázni, hogy miért tagadták meg a mérnököt, a „nép ellenségét.” Proskin mesterien rendezett filmjét két nagyszerű színész Valerij Prijemnyikov és az elmúlt évben meghalt Anatolij Papanov emlékezetes alakítása teszi maradandó értékűvé. — ti — Egészségmegőrzés Ságvári-serleggel Szakmunkástanulók versenye A Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa Ságvá- ri Endre Művelődési Központja egészségmegőrző versenysorozatra hívja a megyében lévő szakmunkásképző intézetek tanulóit. Az öt fordulóból álló versenyt novemberben, az egészség hónapjában indítja az SZMT művelődési háza. Az első forduló eseményei ebben a hónapban történnek. A „Mozdulj, fut a suli” akció keretében az iskolák tömegsportrendezvényeknek adnak otthont. A második fordulóban — melynek elnevezése Korszerű ételek, korszerű táplálkozás — az iskolák ételbemutatókat' esetleg kóstolókat szerveznek, és egyhetes étlapmintát állítanak össze. Az Ép testben ép lélek mondásra utaló harmadik forduló januárban valósul meg. Előadássorozat és helyi vetélkedő megszervezése vár az iskolákra. A helyi vetélkedők után az iskolák győztes csapatai megyei versenyen adhatnak számot tudásukról. Kár-Kár-Káros! — hirdeti a negyedik, a februári forduló. Filmvetítések, fórumok, plakátok készítése, illetve ezek megszervezése vár az iskolákra a dohányzás, az alkohol, a túlzott gyógyszerfogyasztás, a kábítószer ártalmainak témaköréből. Az egészségmegőrző versenysorozat ötödik fordulója márciusban lesz. Ekkor rendezik ugyanis a megyei döntőt, ahol az iskolákat a helyi vetélkedők győztesei és egy-egy öttagú sportcsapat képviseli. Az első helyezett iskola jutalma 25 ezer forint és — egy évre — a Ságvári-ván- dorserleg. A második helyezett intézmény 15 ezer, a harmadik 10 ezer forintot kap. Nevezetes épületeink nyomában Egy vetélkedő hordalékai Cibakházán várják a döntő versenyzőit Pár évvel ezelőtt egy panaszos levél érkezett a Cibakházi Általános Iskolából, amelyben arról írtak, hogy két pártra szakadt a tantestület, s a „belviszályok” a nevelés-oktatás rovására mentek. Szinte kideríthetetlen volt, hogy kinek van igaza, kinek jogos, kinek vélt a sérelme. Tény, hogy az iskolában rossz volt a hangulat, a gyerekek egy része meg igyekezett ezt „kihasználni*’ természetesen nem a saját épülésére. No, de mindez már szerencsére a múlté. Az iskola élére új igazgatót választottak, tavaly négy tanteremmel és egy könyvtárhelyiséggel bővült az intézmény, néhány hete pedig birtokukba vehették a diákok az új tornatermet. A javuló tárgyi feltételek mellett az iskola tartalmi munkáját is a megújulás, az útkeresés, az önálló arculat megteremtésére való törekvés jellemzi. A cibakháziak nevét mára megismerte az ország számos oktatási intézménye, újságcikkek készültek a vetélkedőről, amelyet az iskola hirdetett meg az 1848—49-es forradalom és szabadságharc 1 140. évfordulója tiszteletére. Hogyan született meg a vetélkedő ötlete? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az első forduló után, hogyan készülnek a március 4-i szóbeli versenyre? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Jáger János igazgatóval és dr. Berényi István igazgatóhelyettessel. — A településünkön annak idején megfordult Damjanich János és Leiningen Westerburg Károly. Hozzájuk kapcsolódó emlékhelyeink vannak. Egy évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy nevezzük el az iskolánkat Damjanich Jánosról. Kérvényünket természetesen eljuttattuk az illetékes szervekhez, s várjuk az engedélyt — emlékezik vissza az igazgató. — A megyei tanács művelődési osztályán azt javasolták, hogy az iskola „dolgozzon meg”, tegyen valamit azért, hogy a vértanú tábornok nevét viselhesse — teszi hozzá dr. Berényi István. — S végül is ez adta az országos vetélkedő ötletét. A két iskolavezető számos intézményt megnyert az ügy számára, a megyei könyvtár, a múzeum, a pedagógiai intézet, a megyei tanács művelődési osztálya, az MHSZ, a cibakházi tanács, valamint a megyei úttörőelnökség munkatársaiból verbuválódott operatív bizottsággal közösen tervezték, szervezték a vetélkedőt. A „nemes versengésre” invitáló felhívást az ország hatszáz olyan iskolájába küldték el, amelyek — illetve ahol az úttörőcsapatok — a magyar szabadságharc és forradalom katonai, politikai vezetőinek nevét viselik. A felhívásra harminckét helyről válaszoltak. — Hogyan értékelik a kezdeményezés iránt megnyilvánuló érdeklődést? — A vetélkedő szervezésével kapcsolatban nagyon sok intézményben jártunk — mondja az igazgatóhelyettes. — Az országos úttörőelnökségen és a Hadtörténeti Múzeumban fs úgy vélték, hogy örülhetünk, hiszen más vetélkedőre még ennyien sem neveznek be. Ennek ellenére mi is nagyobb visszhangra számítottunk. Hogy mi lehet a csalódásunk oka? Bizonyára közrejátszik benne az is, hogy a pedagógusoknak sokat kell túlórázni, helyettesíteni, elég sok munkát adnak a tantervi korszerűsítések, s nem utolsó sorban — részint anyagi gondok miatt — csökkenni látszik a pedagógusok egy részének lelkesedése. Végül is a harminckét jelentkezőből huszonegy küldte el pályamunkáját, főleg dokumentumokat — a vetélkedő első fordulójára. A pályázatokból kiállítást rendeztek, s a szakemberek, valamint a közönség szavazatai alapján kiválasztották azt a tizenhárom csapatot, amely továbbjutott a március 4-i szóbeli versenyre. — Tizenhárom, az aradi vértanúk emlékére — jegyzi meg Jáger János, majd hozzáteszi: — október*6-án az iskola udvaron elültettünk tizenhárom aranytűjét, egy park alapjai ezek a fák, amely kiegészül emléktáblával is, majd március 4-én a verseny alkalmából avatjuk fel. — A tujákat Szálkái János budapesti kertésztől ajándékba kaptuk, ugyancsak ingyen jutottunk az emléktáblát tartó téglákhoz, s társadalmi munkában épül a talapzat — egészíti ki dr. Berényi István. — Egy országos vetélkedő szervezése, rendezése nem olcsó vállalkozás. Honnan van rá pénze az iskolának? — Valóban nem olcsó. Csak az eddigi levelezéseink tízezer forintba kerültek. Szerencsére vannak támogatóink. Megkerestük az ország valamennyi 48—49-es forradalmár illetve szabadságharcos nevét viselő termelőszövetkezetét, akik ki- sebb-nagyobb összegekkel segítenek, de támogatja a vetélkedőt pénzzel, ajándéktárggyal, szakmai segítséggel a Tisza Cipőgyár, a jász- alsószentgyörgyi termelő- szövetkezet. a túrkevei Afit, az MHSZ, a Hadtörténeti Múzeum, az Országos Pedagógiai Intézet, a cipőgyár cibakházi brigádja, a helybeli, a tiszaföldvári szövetkezetek, intézmények — hogy csak néhányat említsek — mutat egy hosszú listát az igazgatóhelyettes. — Mit jelent az iskolának a vetélkedő? — A tantestület egyetértéssel fogadta már az ötletet is — mondja Jáger János. — Azóta felpezsdült az iskola élete, újabb elképzelések fogalmazódnak meg. Elhatároztuk például, hogy október 6-át iskolanappá nyilvánítjuk. A diákok őszi társadalmi munkájuk egy napi bérét felajánlották a szóbeli versenyre. Mindez mellett a legfontosabbnak azt tartom, hogy a vetélkedőre való készülődés közben erősödik a gyérékekben a. hazaszérecet, s a nemzettudat. S gondolom, hogy nemcsak a mi tanítványainkban, hanem a többi továbbjutott tizenkét csapat versenyzőiben is. T. G. A Verseghy Ferenc Gimnázium Régészeti kutatások Vallatják a 4-es tout új nyomvonalát Szolnokon mint kincstári városban az 1830-as évek elején a sótisztek a legtekintélyesebb embereknek számítottak. így főleg ők, illetve egy-két tehetősebb birtokos. kereskedő és iparos azon voltak, hogy gyermekeik gimmáz'umot végezzenek. Felírtak a kormányhoz, és egy ilyen jellegű intézmény felállítását sürgették. I. Ferenc király megengedte, hogy Szolnokon 1831-ben alakuljon egy grammatikai osztály, amelyet 1834-ig még további három követett — így egészülvén ki négy évfolyamra az oktatás. Az iskolaalapítási mozgalom lelke az akkori nemzeti iskola igazgatója, bizonyos Dubecz Tamás volt. Ez idő tájt a város egyezségre lépett a Szent Ferenc szerzetesrenddel, s szerződésben fektették le, hogy a rend mindenkor alkalmas szerzetes tanítókat bocsát az iskola rendelkezésére — előre meghatározott fix fizetésért. Kezdetben az igazgatónak nem járt hivatala után semmiféle fizetés, csak majd 1836-tól. Ettől az évtől kezdődően hatosztályosra bővült a gimnáziumi oktatás, de egyelőre — a kor kívánalmainak megfelelő alapok híján — magánintézet gyanánt működött. Ebben közrejátszott az is. hogy az iskolának nem voltak képesített tanárai. Az igazgató hiába folyamodott az úgynevezett nyilvánossági jogért, minden esetben elutasították, sőt egy időben az előadó tanárokat vizsgabizottság elé kívánták citálni. A nyilvánossági jogot csak 1844. május 7-én kapta meg a gimnázium — 21 ezer rénus forintért. Az összeg óriási volt, s úgy tudták előteremteni, hogy a kiadásokat radikálisan csökkentették, az, igazgató és a tanárok fizetését visszatartották. Az ünnepség egyébként Í844. október 2-án — a korabeli források szerint — „szokatlan fénnyel” folyt le. Az 1834 35. tanév elejéig a tantermek a város akkori kolostori szobáiban, illetve bérelt házakban voltak elhelyezve. Mindenki látta azonban, hogy szükség van egy új épületre. Dubecz Tamás magára vállalta az építkezés nem csekély költségeinek előteremtését. A város vezetése azonban nem mutatott hajladóságot a terv elfogadására. inkább a meglevő elemi iskola bővítését találta célszerűnek. Dubecz Tamás nem nyugodott bele, s a leendő épület helyéül a kolostor tágas udvarát szemelte ki. Az elgondolást végül is keresztülvitte az igazgató; 1835. május 11-én lerombolták a kolostor udvarát övező kerítést, majd 17- én alapkő letétellel megkezdődhetett az építkezés. Szinte hihetetlen gyorsasággal dolgoztak az építők: négy hónap múlva teljesen készen állt az épület. Az 1835/36. tanévet október 2-án már ebben az új épületben kezdték meg. (A szokatlanul gyors építkezést akkor érzékelhetjük igazán, ha belegondolunk, hogy összesen 270 600 darab téglát kellett beépíteniük a kőműves mestereknek.) Az építkezés költsége 6045 forint 10 krajcárra rúgott. A klasszicista stílusban épült gimnáziumot 1887. augusztus 26—27-én államosították, majd az 1921'22-es tanévben felvette a költő, Verseghy Fer.enc nevét. J. J. Fotó: K. É. Dokumentumfilm Habsburg Oltáréi Másfélórás dokumenturm filmet készített a Magyar Televízió és a Budapest Filmstúdió Vállalat Habsburg Ottóról, az egykori uralkodó család utolsó trónörököséről. Bokor Péter rendező és forgatócsoportja a Német Szövetségi Köztársaságban, pöckingi otthonában kereste fel a 76 esztendős Habsburg Ottót, aki gyerekkorától, az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásától elevenítette fel életútját a kamerák előtt. A személyes életpálya mellett történelmi sorsfordulókban bővelkedő hét évtized eseményeit is felrajzolja a film, amelyet Isten akaratából címmel januártól vetítenek a mozikban. Bélyegkincstár ’87 A Magyar Posta az 1987- ben forgalomba bocsátott alkalmi és általános forgalmi bélyegeket tartalmazó évkönyv, „Bélyegkincstár ’87” árusítását kezdi meg december 1-jétől. Az évkönyv 10 500 példányban szürke és 1100 példányban fekete színű kötésben készült. Ára: 1300 forint. Érdekes, új feladatokkal bővül' a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeinek leletmentő programja. 1989-ben, a már kézhez kapott terv alapján megkezdik a keleti országrészt a fővárossal összekötő 4-es számú főútvonalnak a várost elkerülő új nyomvonalán a leletmentő régészeti kutatásokat. A Szolnok Pest felőli bejáratánál elágazó. a vasúti pályát keresztező és a Tisza árterén áthaladó útszakasz vonalában számos agyag- és homokdomb húzódik, amelyek alatt feltételezhetően avarkori, honfoglaláskori és más korból származó településmaradványok, régészeti emlékek húzódhatnak meg. Erre utal, hogy a vízmenti területek már az ősidőkben is lakott helyek voltak. A régészek reményét az is táplálja, hogy a Szolnok és Zagyvarékas közötti ZagyVa-folyószakasz szabályozása, árvédelmi töltésének építése során, a közelmúltban nyolc különböző korszakra utaló emlékeket, temetőt, sírgödröket, sáncokat, árkokat tártak fel. és temérdek tárgyakat gyűjtöttek össze. Másik hasonló jellegű leletmentő, feltáró munka Kétpó térségében vár az archeológusokra. Négy megye: Bács. Békés, Csongrád és Szolnok összefogásával, kétszáz hektárnyi területet veszélyes hulladéktároló és kezelő helynek jelöltek .ki. Mivel a Mezőtúr környéki, beépítésre kerülő területrész később megköze- líthetetlenné válik, a beruházás megkezdése előtt „kivallatják” a föld mélyét. A múzeum mindkét beruházás kivitelezőivel szoros munkakapcsolatot épít ki, és felhívja a figyelmet a földmunkák során felszínre kerülő leletek megmentésére, illetve az ismeretlenségből napvilágra kerülő esetleges ősi településhelyek jelzésére. A régészek egyébként befejezték az 1988. évi ásatási munkákat. A tervezettnek megfelelően a túrkevei te- rehalmon bronzkori település, Jászapátin avar temető, valamint a négyszállási jász temető feltárásán dolgozták. a kutatómunka, során újabb ismeretekkel, leletanyaggal, tárgyakkal lettek gazdagabbak. Túrkevén például újabb bronzkori ház nyomaira bukkantak, a Jászapáti avar temető sírjaiból övék, szíjak, tegezek, gyön^vök kerültek elő, kisgyermek hamvait tartalmazó sírra bukkantak. Ezeken a helyeken az ásatásokat jövőre folytatják. Az eddigi eredményekről a decemberi jász-kun konferencián tartanak előadást,
