Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

1988. NOVEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Párbeszéd a megye fiataljaival (Folytatás az 1. oldalról) römbei Zoltán, Szolnokról, Fábián Péter, Szolnokról a Kőolajkutató Vállalattól, Juhász Sándor, Jászberény­ből és Koncz Zoltán, Szol­nokról képviseli megyénket Székesfehérváron.) Ezek után a jelenlévők kérdéseket tettek fel a meg­hívott vezetőknek. Magyari Tibor üzemi KISZ-titkár, a KISZ és a párt viszonyáról kérdezte Szabó Istvánt. A válasz: önállóan akar dol­gozni a KISZ; ezt a törek­vést nem csupán szimpati­kusnak, hanem racionális­nak tartjuk. A KISZ közvet­len pártirányítása továbbra nem tartható. Partneri vi­szonyra van szükség, s ez feltételezi egymás vélemé­nyének figyelembe vételét. Ügy tűnik, e tekintetben jó úton járunk. Az előbb hal­lott beszámolók arról győz­tek meg, hogy alapvető dol­gokban is hasonlóan gondol­kodunk. Vida Imre, mezőtú­ri városi KISZ-titkár is Sza­bó Istvántól kérdezett: ho­gyan értékeli a párt mun­kamódszerét? Változott-e? A válasz: hallatlanul sokat alakult. A testület helye, szerepe erősödött. A válto­zás: lényegesen bővült azok­nak a köre. akikre számí­tunk. akiktől javaslatot ké­rünk munkánkhoz, illetve akiktől testületi véleményt kapunk. Például KISZ, HNF, TIT. Ez nem volt ko­rábban így. Nagyobb a párt­munka nyilvánossága, kriti­kai érvek érkeznek a dönté­sekhez, nőtt a felelősségér­zet, a vezetési szinteken na­gyobb a politikai érzékeny­ség. Dedics Gábor, a szolno­ki városi KISZ-bizottság el­ső titkára, hozzászólásában azt taglalta, hogy a pártta­gok a döntésekben nem vesz­nek részt, így nem lehet szá- monkérni tőlük egyfajta azonosulást. A számonkérést logikailag meg kellene előz­nie a döntésekben való rész­vételnek. Szabó István vála­szában e felvetéssel egyetér­tett. V Nagy Imréhez szólt Papp László kérdése: mi okozza azt, hogy mostanában túl gyorsan peregnek az esemé­nyek? A válasz: van ennek kiegyenlítő szerepe; nálunk lassabban zajlottak koráb­ban az események, most ezt „be kell hozni”. Merem állí­tani. hogy ma Magyarorszá­gon egy ..csendes forrada­lom” zajlik, csak ezt sokan nem akarják észrevenni. Gálfy Csaba a megyei ta­nács előadója kérdezte: az országos KISZ-értekezleten személyi kérdések is felme­rülnek majd. Kik jöhetnek számításba? A válasz: eddig a párt jelölte ki a KISZ KB első titkárát. Most megala­kult a személyi kérdéseket előkészítő bizottság, amely a sajtóban hamarosan közli ja­vaslatait. Fábián Pétertől, a megyei pártbizottság- titkárától Fá­bián Péter (Kőolajkutató Vállalat) azt kérdezte: ho­gyan állunk a munkanélkü­liekkel, tudunk-e munkát adni nekik? A válasz: struk­turális munkanélküliségről nem kell majd beszélnünk a megyében. Egyes üzemek megszüntetése miatt jelen­téktelen felesleg keletkezhet, de számottevő munkanélkü­liségre nem kell számítani. A végzősök számára csök­kenőben van az álláskínálat, így az elhelyezkedési lehető­ségek is mérséklődhetnek. Alapkérdés tehát, hogy kü­lönféle módon megelőzzük a munkanélküliek számának növekedését. Császár Ibolya, a Szolnok városi KISZ-bi- zottság politikai munkatár­sa: idézek egy Marx—En- gels-i tételt: „A pártvezetés által adminisztratív eszkö­zökkel nem korlátozott sajtó léte jól felfogott érdeke ma­gának a pártvezetésnek is.” Hogyan valósul meg ez a Néplap esetében? A válasz: meggyőződésem, ha Marx és Engels élne, nem helytelení­tené azt, ahogyan mi irá­nyítjuk a szerkesztőséget. Tény, hogy orientáljuk a Néplapot, de ők önállóan tervezik meg a saját munká­jukat. Kézi vezérlés nincs, ám az elvi irányításról a párt nem mond le. Egyéb­ként cikkeket nerfl tiltunk le, adminisztratív eszközök­kel nem élünk. Többen tettek fel kérdést a fiatalok lakáshelyzetével kapcsolatban. Bálint Ferenc válasza: tudjuk, a lakásgazr dálkodás nem megfelelő, sót egyre elviselhetetlenebb. Az idén Szolnokon 3600 igénylőt tartottunk nyilván, ennek 24,6 százaléka fiatal házas. Az év végéig 487 család jut lakáshoz, harmaduk fiatal. Ebben az évben 527 építési engedélyt adtunk ki. 69,2 százalékát fiataloknak. Az a véleményem, a lakásgazdál­kodás reformja egy folya­mat, amelynek alapvető ele­me kell, hogy legyen az egy­séges támogatás és a bérla­kásrendszer továbbfejleszté­se. illetve a lakásépítés fi­nanszírozása. Hogy a lakás- gazdálkodás megújuljon, a kínálati oldalt kell megerő­síteni. Mohácsi Ottó azt fűz­te hozzá e válaszhoz, hogy a monopóliumokat fel kellene számolni: így például az OTP egyeduralmát, s a la­kásértékesítésbe bekapcso­lódhatnának a bapkok is. Papp László kérdése Sza­bó Istvánhoz: a párttagok hány százaléka képes a párt politikáját képviselni? A válasz: a párttagság még igazán nem készült fel a reformra, a cselekvésre. Le­egyszerűsítette az országos pártértekezleten lezajlott munkát; gyors eredményt várt. s ez gyakran elégedet­lenséghez vezetett. Még min­dig ott tartunk, hogy a múl­tat be kell vallani. Borbándi István városi KISZ-titkár kérdése: a párttagságnak mi a véleménye arról, hogy a megyében nem lesz pártér­tekezlet? A válasz: nem döntöttünk így! Azt mond­tuk, ha úgy ítéli meg a me­gye párttagsága, hogy a problémák nem oldhatók meg pártértekezlet nélkül, akkor összehívjuk. Szolnok városában például több mint valószínű, hogy lesz ilyen fórum. Molnár Csaba cibakházi községi KISZ-titkár Nagy Imrétől kérdezte: megala­kultak a különböző alterna­tív csoportok. Az ő céljaik milyen mértékben azonosak vagy térnek el a KISZ-étől? A válasz: nincs pozitív, konstruktív programjuk, jobbára csak tagadnak. Az igazi kihívást szerintem in­kább a vallási ifjúsági szer­vezetek jelentik a KISZ- nek. A református egyházé meg is alakult már. a kato­likusok még várnak. Csák László vállalati KISZ-titkár: van-e lehetőség arra. hogy a KISZ fellépjen a párton be­lül mint frakció? A válasz: A kérdésre a választ hem a KISZ-ben kell keresni. Amíg a pártban nem szüle­tik döntés a frakció kérdésé­ről, addig erről nem lehet szó. Számos érdekes, izgalmas kérdés elhangzott még. Most csak a legnagyobb érdeklő­désre számot tartók között tallóztunk. A vita végén Szabó István megígérte, hogy a párbeszéd ezzel nem sza­kadt meg; írásban is kérdez­hetnek a fiatalok, a válaszo­kat pedig később valamilyen formában kézhez kapják. Jurkovics János Nagy Imrét, a KISZ KB titkárát az ülés végén ar­ra kértem, hogy röviden összegezze benyomásait a vita hangulatáról. — Ügy ítélem meg; hogy az érzelmek kevésbé ha­tározták meg a hangulatot, mint korábban — mondta. — Több bizalmat érzek. A vitatkozást azonban még tanulnunk kell: tömérdek rendkívül nagy súlyú kér­dés zsúfolódott néhány percbe, így néha a befe.ie- zetlenség érzése támadt bennem. — ön az utóbbi napok­ban több ilyen fórumon megfordult. Máshol mit tapasztalt? — Nagyjából mindenütt ez a vitaszellem és han­gulat a jellemző. — A Népszabadság ked­di száma nyilvánosságra hozza a KISZ KB első tit­kári posztjára jelöltek név­sorát. Egy héttel a válasz­tások előtt mer-e esélyla­tolgatásba bocsátkozni? — Semmiképpen sem. A személyi kérdéseket előké­szítő bizottság, amely tíz KB-tagból áll, Hámori Csaba vezetésével teszi meg a javaslatokat, így elképzelhető, hogy több je­lölt is lesz. Nem előre' le­futottak a dolgok; novem­ber 18-án minden kide­rül. . ö Viták a választási törvénytervezetről (Folytatás az 1. oldalról) tétben elhangzott olyan vé­lemény is, hogy hazánk te­rületéhez, lélekszámához ké­pest nem indokolt akkora létszámú parlament. Ezen kívül többször felvetődött: nem értik a jelölést előkészí­tő bizottságok tevékenységét: azok működését. A javasolt jogszabályok alapján bonyo­lultnak, jelenleg nem kellően tisztázottnak látják. Válto­zatlanul kritikaként jelent meg az, hogy akár a fehér holló, olyan a visszahívás gyakorlata, holott nagyon sok olyan képviselő akad. aki évek hosszú sora óta érdemi vita helyett a hallgatás szür­ke fátylába burkolózik. Mindkét helyen elhangzott az a megjegyzés: úgy tűnik, ezzel a vitával is felülről kezdjük építeni a házat, mi­vel a tervezetek, javaslatok nem biztos hogy megfelelnek az új alkotmánynak. Ami a tanácselnökök vá­lasztását illeti, itt kivétel nélkül valamennyi felszólaló azt szorgalmazta: őket ne egy bizottság, de ne is a he­lyi tanács tagjai, hanem a szavazásra jogosult lakos­ság válassza. Minden szin­ten. mivel egv tanácse’nök nem egy testület vezetője, hanem elsősorban egy közsé­gé, falué vagy éppen városé. Ily módon elérhető, hogy er­re a posztra köztiszteletben álló, népszerű emberek ke­rüljenek. Mindkét vita során megfogalmazódott: ez az új­fajta politizálás új embere­ket kíván a képviselői, a ta­nácsi testületekbe is. Mivel sok a jól felkészült, szak­mailag hozzáértő, tájékozott ember, őket a lakossági véle­mények alapján a jelölést végző bizottságoknak kell. kellene a jelenleginél sokkal nagyobb figyelemmel Kísér­ni, és a választási listákra felvenni. D. Szabó Miklós Beszeljünk róla / igenek és nemek Veretes publicisztikákban inkább illik nagy tudósokra, jeles zsurnalistákra, a politika kiművelt kútfőire hivatkozni, mint sem popsztárokra. Én mégis ezt te­szem, minthogy, finoman szólva nem ki­zárt — azt mondanám ugyan úgy, mint az élet bármely más területén —, hogy egy popzenésznek is születnek figyelem­re méltó, megszívlelendő gondolatai, ész­revételei. Bár az emberi végtermék ürí­tésének taglalása egy slágerben pár év­vel ezelőtt igencsak lelökdöste a szöveg­írókat a köztisztelet színpadáról. „Az egész világ azt üvöltötte: nem — mondta ez a már halott ember, ez az egyébként kitűnő popzenész —, s akkor én elmentem egy kiállításra, — folytat­ta — ott volt egy létra. Fel kellett mász­ni rá, s az utolsó létrafoknál bele nézhe­tett az ember egy periszkópba, amiben egy kis feliratot látott: Yes. Azt gondol­ám, ez az én világom.” Valami ilyesfajta érzés fogott el, ami­kor megláttam azt a hirdetést, amit egy megyei vállalatunk adott fel lapunkba. Így szólt: „Vállalatunk kollektívája tisz­telettel tájékoztatja megrendelőit, vevőit az 1988. I—III. évi gazdálkodás legfon­tosabb mutatóiról. ..” És itt számok kö­vetkeztek — nem is rosszak, de jók, majd végül annyi hogy készséggel állnak to­vábbra is rendelkezésre. Tudom, ez egy hirdetés volt —. de azt pontosan tudta amit egy reklámnak illik tudnia: bizalmat sugárzott, méghozzá nem színes szavakkal előidézett bizalmat. A vállalati eredmény, vagyis a nyereség nőtt, a vagyon nőtt, az árbevétel jó, a létszám emelkedett, szóval minden éppen ellenkezője annak, amit manapság vál­lalati berkekben tapasztalni lehet. Egy Lee Jackson nevű úr azt mondta: „A szerénység művészet, amelynek segít­ségével alázatosnak látszunk, amikor az embereknek elmondjuk, milyen kiválóak vagyunk”. Ez a kis keretes tájékoztatás szerényen, nem hivalkodóan azt mondja: igen. Mögötte nincs sirás, siránkozás — ezzel ellentétben igen sok erőfeszítés és munka található, ebben biztos vagyok, mert tudom, hogy jó pár éve e cég még a tönk szélén állt. Nincs krachérzet, nincs munkanélküliség, üzletek, kezde­ményezések vannak. Szóval azt gondo­lom, ilyesfajta igenekre van manapság szükség, mert akárhogyan is fordul a po­litika szekere, az adósságot vissza kell fi­zetni, a költségvetés deficitjét ki kell egyen­líteni. Kialakulhat politikai pluralizmus, szülessenek tucatjával alternatív szerve­zetek, szavazza meg a parlament pártok alakulhatóságát, ezektől a tényéktől nem lehet, nem szabad eltekinteni. Ahol vannak igenek, ott vannak ne­mek is. Igaz, ezt egy házasságkötési ce­remóniamester mondta, de vonatkozik ez a gazdasági élet bármely területére. A héten a honatyák megyei csoportjának ülésén a Politikai Bizottság egyik tagja taglalta: a vállalati elvonások mértéke a jövőben méginkább növekedhet. Többek között azért, hogy a hiteleket ne kelljen átütemezni — a koncentrált bevételeket azután újra elosztja az állam. Jó. E vár­ható döntésre egyértelmű az igen. E ta­nácskozáson fogalmazódott meg azonban egy „nem” is, s ez már kapcsolódik az említett hirdetéshez. Ugyanis hiába ter­mel, küszködik egy vállalat, jeleskedik a külpiacon, s hozza a mutatóit, arneny- nyiben hasznát elviszik, s mások tehetet­lenségének és lehetetlenségének követ­kezményeit próbálják megszüntetni vele, ez nem lehet eljárás. Tehát, ebben az in­tézkedésben nyilván arra a megoldásra lehet szavazni, amely a haladókat támo­gatja, a bukdácsolók számára pedig még egyértelműbben nemet mond. Olyanok kapjanak lehetőséget, akiknek hitelük van, no nem a szó pénzügyi értelmében, inkább ami a bizalmat illeti. Minderről az egyszerű tűzoltó mondá­sa jut eszembe, amikor otthon felejtette a kesztyűt: a dolog kezd a körmömre égni. A támogatások szövevényes rendszerének megszüntetéséről már igen régóta beszé­lünk. Tanúi vagyunk annak is, hogy a kormányzat hathatós intézkedésekkel igyekszik a gazdaságtalanul tevékenyke­dő vállalatok ügyködésére nemet monda­ni. Nos. a kesztyűt fel kell venni, lépé­sek kellenek, határozottságot és bizalmat árasztok a vállalatokkal szemben, válla­latok mellett is. Azután jöhet a kinyilvá- níttatás — akár egy hirdetésben is, —: lám ilyenek vagyunk. Hajnal József Az olvasó kérdése: Mikor lesz a „rosszbár”-ból crossbar? November 4—9 között Újszászon némák voltak a telefonok, MÁV-vonalon hívtak mentőt Csütörtökön. november 10-én levelet kaptunk Űj- szászról, dr. Szóró Magdol­na körzeti orvos, megyei ta­nácstagtól. Olvasónk azon­nali segítséget kért szerkesz­tőségünktől, mert „Újszá­szon és Űjszászról november 4-től egyáltalán nem lehet telefonálni!” Ez többek kö­zött levélírónknak azt je­lentette, hogy az orvosi ügyelet feladata elláthatat- lan. Konkrét példákkal iga­zolta állítását, ezekből néhá­nyat szó szerint idézünk: Segített a taxis ,.A szociális otthonból az ápolónőnek, otthagyva ápolt­jait, ki kellett jönnie a két kilométerre lévő orvosi ren­delőbe orvost hívni. . . Utá­na elindult szerencsét pró­bálni. mentőt hívni. A tele­fonfülkék használhatatlan­nak bizonyultak, végül elju­tott a három kilométerre lé­vő vasútállomáshoz, ahon­nan MÁV-vonalon a MÁV Kórház telefonközpontosá­nak segítségével sikerült a mentőket kihívnia. Novem­ber 6-án. este hosszú kísérle­tezés után sikeresen beje­lentettük a hibát, á 03-ason, ahol azt az ígéretet kaptuk: másnap reggel intézkednek. Ma. november 9 van. s men­tőt éppen a rendelő előtt tar­tózkodó Tisza taxi CB rádió­ján tudtunk úgv hívni, hogy a taxis Szolnokon dolgozó társa elment személyesen be­jelenteni. Az dúsáéban hiá­ba kerestem a tájékoztatást, sem november 8-án. sem 9- én nem találtam, s mivel te­lefonon nem tudjuk az ille­tékestől megkérdezni, mikor lesz a . ,.rosszbár”-ból cross­bar. csakis írásban tudtuk kérdésünket feltenni, és vár­juk a tájékoztatást, vala­mint a hiba mielőbbi elhá­rítását!” Soha ennél egyszerűbb módját egy1 bejelentés ki­vizsgálásának ! Elő a telefon­könyvvel, föllapozni az Űj- szász fölirat alatt lévő ol­dalt, s hívni az újszászi szá­mokat. Pénteken reggeltől a déli órákig, valamint kora délutántól kb. 15 óráig tár­csáztunk. Magunkat ellen­őrizendő a délután folyamán ugyanígy hívtuk a másik, távhívásba most bekapcsolt nagyközséget, Martfűt is. A tanácsházán azt mondták, soha ilyen csodálatos hely­zetben még nem voltak a te­lefont illetően. Kitűnői Űj­szászról reggel is, délután is csak a titokzatos mással be­szél jelzés jött. akár a kör­zeti rendőrt, akár a taná­csot, akár a szociális ott­Kovács László elmondta azt is: valóban volt (Volt!) hiba az újszászi vonalakkal. Hivatkozott berendezéshibá­ra és szándékos kábelrongá­lásra is. amit munkatársai igyekeztek elhárítani. Beik­tattak úgynevezett „kerülő­irányt” is. amely ugyancsak elromlott a kérdéses időben. Végül tisztáztuk, hogy októ­ber vége óta „baj van az újszászi telefonösszekötte­téssel !” — Már csak egy kérdé­sünk van — mondtuk szo­morúan. — Nem gondoltak arra, hogy egy rövid közle­ményt jelentessenek meg az újságban, szóljanak a rá­dióban a hibáról? — Nem volt rá korábban példa, hogy az újság ilyen segítséget adott volna, vagy mi remélhettük volna ezt. Ezért kellett volna meg­próbálni! És vasárnap déli hont, akár levélírónk szá­mát tárcsáztuk. Minekutána legalább hatvanszor sikerte­lenek voltak hívásaink, s egyetlen újszászi szám se felelt — november 11-én, délután 15 óra körül sikerült beszélnünk Kovács László­val, a távközlési üzem veze­tőjével. Ö egyértelműen nem fogadta el a bejelentést, sze­rinte nem minden újszászi szám hívhatatlan, ugyanis a héten, esti órákban a tanács­elnöktől kezdve több újszá- szi telefontulajdonossal be­szélt. Mi több, egy másik te­lefonon fülünk hallatára fölhívta az újszászi tanácsot. Neki sikerült, de a telefon­fölvevő alkalmazott elmond­ta, hogy másfél órája pró­bálkozik egy szolnoki szám hívásával, egyelőre sikerte­lenül ! 11 órakor ismét hívtuk Üj- szászt. levélírónk számát: ez­úttal sikerrel! Dr. Szóró Magdolna elmondta, péntek délután öt óra óta kifogásta­lanul működik a készülék, de előtte már a levél meg­írása után is tudott telefo­nálni. Közben tudjuk azt is, hogy a posta műszaki dolgozói rengeteget dolgoztak, hogy minden hibát elhárítsanak, már csak azért is, mert hol­nap. azaz kedden ünnepélyes átadást hirdettek meg, föl akarták avatni az új szolno­ki telefonközpontot. És tud­juk azt is. ez az ünnepélyes átadás elmarad. Nyilvánva­lóan oka van. Az okokról keddi lapszá­munkban tájékoztatjuk ol­vasóinkat. — sj — Vasárnap sikerült

Next

/
Thumbnails
Contents