Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 NOVEMBER 9. Hét kis ház kucorog egymás mögött katonás rendben ezen az irdatlan határrészen valahol Bánh^lpja y,és Kunhegyes között. Szerények, egyszerűek ezek az otthonok, akár a gazdáik. Hivalkodó egy sincs közöttük, dehát miért is lenne, ki figyelné őket, távol a hiú világ zajától? Talán a felettük jajongva délre húzó vadlibák, esetleg a kunhegyesi templom ködfalként bámészkodó kettős tornya? Aligha. Csendesen folyik itt az élet: az egyik kerítés nélküli udvar túlsó végében gumicsizmás, sapkás, idős férfi ballag. Olyannyira messze, hogy már csak kurjantással érjük utol. Visszafordul, és az apró konyhába tessékel. Dózsa Károlynak hívják, 72 éves, és a minap kis „baleset” érte. — Oda a kalap — sóhajt. — Hogyhogy? — A Kunság Népe téesz birkavacsorát rendezett nekünk, nyugdíjasoknak. Be- slattyogtam, mit nekem az öt kilométer! Jó volt a hangulat, sör is adódott, oszt’ csak reggel felé akarózott a visszaút. Nem tagadom, „megzsibbadtam” és ennek az a következménye, hogy elmaradt a fedő — bök a fejére. Felnőnek a gyerekek Károly bácsi egyébként a telep, azaz a központ talán legközismertebb lakója. Hét gyereket nevelt, akik közül három most is a téeszben dolgozik. Soha nem kerülte a munkát, de most azért kicsit morcos. — Kétezer 797 forinttal mentem nyugdíjba, de az asszony most se kap egy fillér házastársi pótlékot. Irtunk mi mindenhová, de végül az a válasz érkezett: magas a nyugdíj. Most nevessek vagy káromkodjak? Ez a magas nyugdíj, hiszen még most is, tizenegy év elteltével 4 ezer 300-at küldenek! Ebből élünk ketten, éppen ezért éjjeliőrséget is vállalok. Dohog még egy sort, és ahogy hallgatom, érzem igaza van, hiszen átgürcölt élete, hét felnevelt és ma már önállóan boldoguló gyereke a tanú, talán ő is tett valamit az asztalra. Hogy a kaszálásból is legyen valami, hiszen eredetileg oda indult az öreg gazda, a felesége, Erzsiké néni másfelé invitál: — Jöjjön velem át a szomszédba, Kiss Mihályné- hoz, mert oda szoktam járni tanyázni! — Ez divat itt még? — Néha, ha az idő engedi. Kissék. ahogy itt mondják, a szílső házban laknak, ámbár oda nem mindegy honnan érkezik az ember. Az egyszobás lakásban megvetve az ágy. ami tanyahelyt ilyenkor csak egy- gyel magyarázható: beteg Mihály bácsi, a házigazda. — A derekam nyilallik, fel se birok kelni. Most jön ki rajtam a hét év fogság, meg a temérdek dolog — sóhajt. Érdekes sorsot rótt ki rájuk a sors. Mária néni két gyerekkel lett özvegy, Mihály bácsi pedig szintén két aprósággal oly módon vált otthontalanná, hogy amikorra a fogságból hazatért, új embert választott az asszony. Mit lehet ilyenkor tenni ? Világéletében békés ember volt, így ő jobbra haladt, az asszony meg balra ment. Végül is összetalálkozva három gyereket neveltek fel közösen. — Ritkán jönnek — legyint a felesége — mind Pesten lakik és legtöbbször talán még az egyik unokánk keres fel. Nem is akarunk innen elmenni, mert csendes ez a vidék, csak a víz van kicsit messze, itt a központban. — Miben hordják? — Kannákban. Jószágtartással pótolják — A kereset mire futja? — Jószerével semmire, így azután jószággal pótoljuk. Harminckilenc évig volt az uram állatgondozó és ezért most havi 4 ezer 500-at hoz kettőnknek a postás. Bizony, észen kell lennünk, ha bemegyünk Kunhegyesre a boltba, mit rakunk a kosárba. Az órára pillantunk, ilyenkor rohan az idő, mi is szedelőzködünk, ők pedig várják az orvost. Tizenegykor szóltak be neki telefonon a kétszáz méterre lévő központból: vége a rendélésnek, most már jönnie kell, néz a háziasszony a messzeségbe, amiközben kikísér bennünket. Gulyásékhoz mindenképpen beugrunk, hiszen ‘ rokonságban vannak a kísérőmmel, Erzsiké nénivel. A lányukat Dózsáék egyik fia, Sándor vette el. Gyalogút vezet a házhoz, és szerencsénk van. mivel a házaspár, Károly bácsi, illetve a felesége is otthon van. Hiányzik viszont a három gyerek: a két lány és a fiú, akik már kinőtték ezt a tanyát, és családot alapítva Kunhegyesen, Tiszaroffon leltek otthonra. Azért az unokák el-ellátogatnak a nagyszülőkhöz; ha másért nem, futkározni a mezőn, a szélben, mert itt még kerítés is mutatóban akad csak. — Tudja — emlékezik vissza Károly bácsi, aki szintén téesz nyugdíjas —, ha ma lennék gyerek, tanulnék. Dehát hiába mondták ezt bő ötvenegynéhány éve. nekem nem fűlött hozzá a fogam. Sőt meg is kentem az iskola sarkát szalonnával. és lestem, majdcsak kidől, kirágják a kutyák. De bizony hiába me- resztgettem a szernemet, még csak macska se jött — nevet. A beszéd további fonala már komolyabb, főleg amikor a nyugdíjra terelődik a szó. ami havi 4 ezer 300 forint. — Ha nem lenne aprólék, meg pár rossz malac. ve- hetném a kalapomat, és kiállhatnék vele a sarokra. Pedig nálunk se féldeci, se sör nem viszi a forintot, esetleg csak a kávé jelenti a flancot. Igaz, a téesz a lehetőségeihez képest segít, hiszen a háztájin kívül kaptunk afféle szociális búzát is, meg minden karácsonyra érkezik ötszáz forint, ami kimondottan jól esik. Az viszont nem, hogy oda az erő, a mozgékonyság és helyette beköszöntött az „itt fáj, ott sajog” korszak. Pedig de sok sőre marhát felneveltem én itt ezen a téesz telepen, és még spicces sem voltam a harminc év alatt! De ma már a kezemet sem bírom rendesen emelni, és hovatovább a pár malac is sok lesz, nemhogy a tehén — mondja a házigazda. Űjabb három tanya akad utunkba: az egyik zárva, mert a gazdája Szolnokon dolgozik, és csak hétvégi vendég otthonában. A másik Pádár Istváné, akit súlyos gyász ért: pár hete temette a feleségét. Szerencse a szerencsétlenségben azért nem maradt egyedül, hiszen vele lakik a lánya, a fia és a menye is. Azért észrevehető, hogy a fiatalok már kevésbé vállalják ezt a világot. Kivételt erősítő szabályként erre is akad példa, hiszen Füri István 41 éves, a felesége pedig 32. — Sok a jószág miná- lun-k: van négy tehén, nyolc malác, anyadisznó, aprólék, úgyhogy én háziasszony vagyok. — És István? — ö a téeszben dolgozik és havi hat-hétezret hoz haza. — Mikor van ébresztő? — öt előtt. Elkezdjük a fejést, utána munkába megy, én meg bekerekezek Kunhegyesre a napi 45—50 liter tejjel. Megvették a lakást Ez a lakás? — Másfél szobás, és már a miénk, mivel 90 ezerért megvettük a téesztől. — Gyerekek? — Tíz és nyolcévesek a lányaink, és ilyenkor hétközben tanyasi kollégiumban laknak Kunhegyesen. Hétfőnként kerékpárral járnak be, pénteken pedig vissza. Igaz, arra már adódott példa, hogy a fúj jahordja idő miatt bennrekedtek anyukáméknál. — Meddig vállalják még a tanyasi életet? — Addig, amíg kicsit összeszedjük magunkat, és benn építünk valahol — mutat Kunhegyes felé. Füriek még terveznek: a benn a várost, a lakott települést jelenti. De a többiek maradnak, és ahogyan az egyikőjük fogalmazta: csak akkor mennek, ha viszik őket. Talán mert ezt szokták meg. talán mert nincs is hová menni, esetleg nem is akarnak. Üt. víz. villany van. és a szomszédok is rán vitnak olykor egymásra. Ahogyan olyan helyen illik, aho] mindenki ismeri a másikat. D, Szabó Miklós Tettünk valamit Ta Iá I kozások így van ez már, ki tudja mióta. Minden őszön megy a meghívó, nyugdíjastalálkozóra. Sajnos, év- ről-évre mégis kevesebben vannak, akik találkoznak. Nemcsak a naptár lapjai fogynak évről-évre... A meghívottak többsége nagyon idős ember. Nem ritka közöttük a hetvenöt, de még a nyolcvanon felüli se. Következésképp ők igazán a kezdők. Nem is egy közülük szövetkezetalapító, tagtoborzó, szervező volt a negyvenes évek közepén, végén. Kisfalvakban és városiak alig mondható városokban ők nyitották az első szövetkezeti boltot, az első közös felvásárlóhelyet, — ők még földmíves szövetkezeti emberek voltak. A megyei szövetség különös gonddal figyel a sorsukra. Nem ez az egyetlen alkalom évente, amikor találkozik velük a vezérkar, amikor megkérdezik, hogy szolgál az egészség, s várnak-e valami segítséget. Pedig hát e találkozó résztvevői — mostan: értelmezésünkkel — korábbi tekintélyes vezetőréteg tagjai, akik iól megérdemelt munkájuk után nem szűköködhecnének semmiben. Csakhogy húsz-huszonöt éve nyugdíjasok. S aki belegondol, húsz-huszonöt évvel ezelőtt egy szövetkezeti elnök örült, ha tisztességgel fölnevelte a családját. s öregségére meghúzódhatott a maga kis, saját házában. A Mészöv a héten ilyen nyugdíjastalálkozót rendezett. Egykori szövetkezeti vezetők, szövetségi dolgozók találkozása, az újjal, a mával ismerkedése volt ez a nap. Már második éve, hogy nem Szolnokon, a székházban látják vendégül az elődöket. Tavaly Ti- szaföldvár és Kunszent- márton fogyasztási rntg takarékszövetkezeteinek jelenével ismerkedtek, most meg Fegyvemeken, Kunhegyesen, Abádszaló- kon járt a nyugdíjastalálkozó résztvevőinek autóbusza. Vígh Elek nyolcvanhatéves kisújszállási szövetkezeti alapító — talán a sorban a legidősebb — együtt halgatta, nézte a mostani élet jeleit Varga Illéssel, Szentesi Lászlóval, Tőrös Istvánnéval, Vörös Juliannával meg a többiekkel1. Meghallgatták a kicsi, de nagyon eredményes fegyverneki Áfész elnökét. Pólyák Mártont, Tóvizi Zoltán kalauzolásával bejárták a kunhegyesi szövetkezeti húsfeldolgozót, vendégeskedtek Abád- szalókon, ahol Fábián Gábor, a tanácselnök is csak úgy köszöntötte őket, „kedves régi munkatársaink. példaképeink...” Megcsodálták az abádszalóki gyönyörű iskolát, a tanács házasságkötő termét, álltak a „tenger”, a Tisza-tó partján, s úgy tűnt, mindennel nagyon elégedettek voltak. Lehet, hogy mégis leltünk valamit négy évtized alatt? — mondta egyikük kicsit kesernyésen, kicsit büszkén. És a megállapítás egyáltalán nem a meghívóknak szólt... (SJ) Vizsgálják a Margit hidat A Ságváriban is Hasznos tanfolyamok Ma kezdi meg — kellő számú jelentkező esetén — bébi- és gyermekruha szabás-varrás tanfolyamát Szolnokon az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központja. A 30 órába sűrített képzés minden szerdán délután 5-től 8 óráig tartó elfoglaltságot jelent az érdeklődőknek. Tehát ma még szívesen látnak újabb jelentkezőket az 5 órakor kezdődő foglalkozáson. November 14-től kötő-hor- goló, 20 órás tanfolyamot is indítanak, amelyen a hasznos kézimunkákkal hétfőnként ismerkedhetnek az ügyes kezű lányok, asszonyok. Aki a szövésre vállalkozik, szombatonként délután 2-től négy óráig szánja rá az idejét. Ez a tanfolyam már e hét végén megkezdődik. Gondoltak azokra a nőkre is, akik szívesen mozognának karcsúságuk visszanyerése. avagy megőrzése érdekében. A csütörtök a kondicionáló tornáé, este 7—8 óra között. |]j italkimérő automaták Űj típusú, korszerű italkimérő automaták szállításáról állapodott meg a Budapesti Likőripari Vállalat az osztrák Schultz céggel. A berendezések a jelenleg használatos automaták nagy részénél gyorsabb és higiéni- kusabb kiszolgálást tesznek lehetővé, ily módon kevesebb személyzettel is folyamatosabb lehet a kiszolgálás, csökkenhet a sorbanállás, hamarabb juthat kedvenc italához a vásárló. A géppel óránként 240—250 pohár üdítő italt tudnak megtölteni. Egyelőre hatvan ilyen berendezést vásárolnak, összesen mintegy 10 millió forint értékben. A készülékekhez kölcsönszerződés alapján jutnak hozzá, a teljes vételárat 5 év alatt kell megfizetni, -e likőripari vállalat — amely egyebek között Coca-Cola* es a Schweppes üdtőpalt gyárt és forgalmaz — az előzetes megállapodás szerint elvégzi a vendéglátóhelyeken felszerelt italtöltő automaták szervizelését is. Tízévenként valamennyi hídnál alapos vizsgálatokat végeznek a szakemberek. A Lánchidat követően most a Margit híd szerkezeti elemeinek. felépítményének ál- lapotelemzése kezdődött meg. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat megbízásából az UVATERV a Budapesti Műszaki Egyetem két tanszékének bevonásával adatgyűjtéssel készíti elő a tervezőmunkát. A vasbetonszerkezeteket a helyszínen szilárdsági vizsgálatoknak, illetve a letöredezett kis daia- bokat vegyelmzésnek vetik alá. A szerkezet nehezen hozzáférhető részeit a híd alatti vizsgálójárdákról közelítik meg. A Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat a hídhoz kapcsolódó létesítményekkel, aluljárókkal, felhajtókkal, közművekkel, a világítással, a villamos felsővezetékkel, a forgalmi rend korszerűsítésének előkészítésével foglalkozik. A mérési, megfigyelési adatok alapján állítják majd össze a felújítási terveket. Az állapotfelmérés a beáll- ványozás után is folytatódik, a híd egyes részei ugyanis csak ilyenkor közelíthetők meg. Az ekkor tapasztaltak alapján még kiegészítik az elvégzendő munkák tervét. A rekonstrukciós munkára kevés a pénz. így elsőként a további állagromlást megakadályozó feladatokat ütemezik. A Karcag és Vidéke Áfész húsüzemi társu lása közel tizenöt éve alakult. Az üzemben hetente nyolcvan hússertést dolgoznak fel, különféle töltelékárukat és füstölt termékeket készítenek, ezenkívül forgalmaznak még bőrös malacot és juhhúst is. Az itt készült, erre a tájra jellemző fűszerezettsé gű termékek Karcagon és Kunmadarason az áfész saját boltjainak választékát bővítik (Fotó: D. G.) §~ i| í • ■ | ffTjTf3«■ 3^- «fTHlTi I H ~*|BjEHaU-Ti^qP ■ illlii1’.l1 i&-,
