Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

1988. NOVEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Másnap háború volt pe dag6aasok alkotópályán fl fáklyát lángra kell lobbantani Beszélgetés dr. Páldi Jánossal az iskoláról A Szolnoki Varga Kataflin Gimnázium 1980-ban ün­nepelte fennállásának 50. évfordulóját. A jubileumon töb­ben is méltatták az intézmény eredményeit, a legtalálób­ban azonban dr. Daróczy Zoltán, a KLTE Természettudo­mányi Karának akkori dékánja jellemezte: „A Varga Ka­talin Gimnázium kollektívája joggal lehet büszke félév­százados múltjára, de mindenekelőtt jelenlegi tevékeny­ségére. .. Eredményeiket várja és számon tartja a hazai pedagógus társadalom, tapasztalataikat, javaslataikat fi­gyelembe veszik a továbbfejlesztés kimunkálásában. Ki­magasló eredményeik vannak a fizikai dolgozók gyerme­keinek segítésében, továbbtanulásuk támogatásában, a kiemelkedő tehetségek felkutatásában és gondozásában. Mostoha körülményeik dacára korszerű oktatási feltéte­leket teremtettek iskolai munkájukhoz. Tantestületük szelleme és légköre méltó a szocialista iskolához.” A Borisz Vasziljev forga­tókönyvéből készült film — Másnap háború volt — címe többféleképpen értelmez­hető. Az első megközelítés: a történet 1940-ben, közvet­lenül a háború kitörése előtt játszódik, tehát igaz, hogy másnap már háború volt. De ha a háború a megpró­báltatást, a szenvedést je­lenti, akkor már aznap is háború volt. Ennek történe­te talán megrázóbb, mint a háborúé, ahol meglett em­berek, katonák állnak egy­mással szemben — leg­alábbis a frontokon — s a nagy honvédő háborúban a szovjet katona tudta, azért kell elpusztítania a német katonát — személytelenül — mert a fasizmus hazájára tört. A tragikusan egyszerű, ha nem lősz lelőnek elve diktátum volt. Méghozzá a haza paran­csa, mert kétségbevonhatat­lan volt és marad e háború honvédő jellege és igazsá­gos volta. A filmben kamasz gyere­kek kerülnek szembe egy­mással, egytől egyig tiszta gondolkodású kis állampol­gárok, s közülük egy el­pusztul abban a belső há­borúban, amelyik már jó­val a világháború előtt is tartott. A diákok amennyire le­hetett a szülői házak „üveg­ház hatásában” éltek, azt hitték amit hallottak, lelke­sedtek a Komszomolért, a párt legfelsőbb vezetőjéért, sokáig semmit sem értettek meg koruk igazi valóságá­ból. A „választóvíz”: Jesze­nyin verseinek olvasása. Történt ugyanis, hogy az egyik kamaszlány édesapja, aki mellesleg Majakovszkij barátja volt, a gyerekek ke­zébe adta Jeszenyin ver­seskötetét. A költő akkori­ban tiltott volt, s mindez elegendő volt ahhoz a gya­núhoz, hogy a gyerekek a „rothadó világ” befolyása alá kerültek. Vika édesap­ját, a Jeszenyin verseit nagyraértékelő, neves kon­struktőrt elhurcolta az ál­lamvédelmi hatóság. Döbbenetes képsorok kö­vetkeznek: a csitrilányt ar­ra akarják kényszeríteni, hogy nyilvánosan tagadja meg az édesapját, vagy ha nem, kizárják a Komszo- molból. Vika barátnője, a merev gondolkodású Valen- tyina lánya, Iszkra hevesen tiltakozik az embertelenség ellen, szolidaritást szervez az ártatlan lány mellett. Vika azonban nem bírja ki a csalódást, apja vélt el­vesztését — öngyilkos lesz. Nincs aki eltemesse, a le­tartóztatott konstruktőr lá­nyának koporsója mellé senki sem. mer odaállni. Végül is az osztály vállalja a temetést, Iszkra és az iskola igazgatója mond gyászbeszédet. Szomorú történet, de még nincs vége. Akik le­hajtott fővel búcsúztak Vi- kától, akkor még nem tud­ták, hogy szinte néhány hó­nap múlva a frontra men­nek, vagy a megszállt terü­leteken fognak fegyvert a fasiszták ellen. A fiim mintegy drámai adalékként futószalagon közli a fősze­replők későbbi hősi halálát. Megrázóan igaz, szép film, amely Vagyim Szem- jonovih fényképezésében a lejobb szovjet operatőri hagyományokat is hordozza. Videoműhelyek seregszemléjén Szolnokiak sikere A hétvégén tartották meg Salgótarjánban az iskolai videoműhelyek második or­szágos seregszemléjét. A versenyen huszonkilenc is­kola mutatta be alkotásait, a szakemberekből álló zsűri előtt. A filmekből tizet dí­jaztak a seregszemlét meg­hirdető intézmények. A Te- levideo díját, tíz darab mű­soros kazettát a Szolnoki Ságvári Körtúi Általános Iskola alkotócsoportja — Balázs Ágnes, Sulák Ist­vánná, Koncsek Ferenc — a papírgyártást megörökítő, valamint A gépek minde­nütt című filmjéért vehette át. A Szolnoki Verseghy Fe­renc Gimnázium videoszak- köre Ki a jó fej? című mun­kájáért a Mokép ötezer fo­rintos díját kapta meg. A Múzsák újdonságai A Múzsák Közművelődési Kiadó Vállalat gondozásá­ban a napokban több új­donság jelent meg. Cserbák András a magyar kalendá­riumok történetével ismer­teti meg az olvasókat, 1945- ig vizsgálva a kiadvány sze­repét a művelődésben, a paraszti kultúrában. A Ka­lendárium-típusok a Nép­rajzi Múzeum gyűjtemé­nyében című kötetben a korjhbeli kalendáriumokból is olvashatók részletek. A kiadó a 80 éve született Aszlányi Károly emlékére közreadta A rejtélyes konf­lis című kötetét, amely minden korosztály számára szórakoztató olvasmány. A reprint kötet egy kamasz fiú naplója kalandos kisvá­rosi nyaralásának esemé­nyeiről. Baló Júlia Sztár­interjúk forgatás közben című könyvében világsztá­rok, házai nagyságok —■ szí­nészek, sportolók, írók. ren­dezők — beszélnek életük­ről, pályájukról, hangula­taikról. Néhány interjú- alany: Richard Burton, To­ny Curtis, Anthony Per­kins, Michelangelo Antonio­ni, Arnold Schwarzenegger. Hanna Schygulla, Milos Forman, illetve Garas De­zső, Latinovits Zoltán, Dar­vas Iván, Hernádi Gyula, Huszárik Zoltán. Az elismerő szavak nem afféle udvariasságból hang­zottak el. hiszen a dékán a dicséret mellé a Pro Univer- sitate emilékplakettet nyúj­totta át az iskolának. Akko­riban már javában beérett a gyümölcse azoknak a kí­sérleteknek, amelyet 1970- ben kezdett el az intézmény, s amelyek dr. Páldi János igazgató kezdeményezésére indítottak el. Volt olyan év, hogy a diákok több mint 80 százalékát felvették egye­temre, főiskolára, de az isko­la minden évben az élvonal­ban szerepelt a megye isko­lái között. Egyáltalán nem volt ritka a diákok sikeres állami nyelvvizsgája, s ugyancsak jó eredményeket értek el az országos tanul­mányi versenyeken. — Milyen indítékok alap­ján kezdtek hozzá annak idején a kísérletezéshez? — kérdezem dr. Páldi Jánostól, aki 1945-ben tanyai tanító­ként kezdte a pályáját, majd elvégezte a főiskolát, s az egyetemet is. 1950-től Szol­nokon dolgozik, eleinte álta­lános iskolában tanított, később a városi tanács tan- felügyelője, osztályvezetője, 1960-tól 1968-ig pedig me­gyei középiskolai tanulmá­nyi felügyelő volt. Ezt kö­vetően egy évig tanárként dolgozott, majd igazgatónak nevezték ki a Varga Katalin Gimnáziumba. — Tanári és tanfelügyelői éveim alatt tapasztaltam, hogy az iskolai nevelés-ok­tatás nem olyan hatékony, mint amilyennek lennie kel­lene, amilyennek szeretnénk. Ezt erősítette meg az V. nem­zetközi pedagógiai kongresz- szus is, amelyen már az új- törekvésekről is szó esett. Ismerve a Varga Katalin Gimnázium tantestületét, ké­pességeiket, dolgoztam ki pedagógiai elképzeléseimet, amelyet a tanártársaim és a minisztérium is támoga­tott. Hitünk és legjobb tu­dásunk szerint olyan rend­szert próbáltunk ki, amely a jövő gimnáziumát segít ki­alakítani. Az iskola kísérletének ta­pasztalatai azóta már „be­épültek” a fakultatív rend­szerbe, a családi életre ne­velési kísérletről könyv je­lent meg, részt vett az iskola az UNESCO permanens ne­veléssel kapcsolatos kutatá­sában. — Mi a véleménye a mai iskoláról? — A mai iskola olyan, amilyenné az elmúlt negyven év társadalmi hatása tette: felülről irányított, agyon­szabályozott Ebből a rend­szerből kilépni csak valami­lyen módon kiharcolt kísér­lettel lehetett. Az úi oktatá­si törvény nagy lehetősége­ket kínál az iskoláknak, de mint ahogy a gazdasági egy­ségek közül jó néhány nem tud élni az önállósággal, úgy nem tud élni az iskolák egy része sem. Mind az üzemekben dol­gozók, mind a pedagógusok nagy részét már az az iskola képezte, amelyben — tiszte­let a kivételeknek, a jó taná­roknak — alattvalói szerep­re, végrehajtásra, befoga­dásra neveltek. Az volt a jó tanuló, aki szépen vissza­mondta a tankönyv szövegét, akinek nem volt más véle­ménye, aki nem vitatkozott. Az iskola az önálló gondo­latot, a tankönyvtől eltérő véleményt nem értékelte, a kreativitásnak, az egyéni al­kotásnak csak kevés tanár adott teret. Hogyan fejlődhe­tett volna ki akkor olyan ge­neráció. amely élni tud a szabadsággal, amely képes az önálló gondolkodásra. a problémalátásra, a problé­mamegoldásra, az önálló döntésre, a kockázatválla­lásra, amely nyitott az újra, s hajlandó is érte dolgozni. Hogy a tanárok egy része nem ilyen gyerekeket nevel, azt csak részben menti a tananyag zsúfoltsága („Nem érünk rá nevelni, sok a tan­anyag”). Ezen is változtatni kell — ez el is kezdődött —, de változtatni kell a tanítás­tanulás módszerén is. Azt ta­pasztalom. hogy nagyon sok esetben még mindig a peda­gógia faekéjével karistoljuk az agyakat, pedig sok jó ta­nár kifejlesztett már sok olyan módszert, amellyel eredményesebben lehetne ne­velni — oktatni. Furcsa, hogy a pedagógu­sok egy része irtózik az újí­tástól. Naponta tapasztalja, hogy az iskola körül milyen gyorsan vátlozik a világ, s még ma is úgy tanít, mint ahogy őt tanították. Ezzel nem akarok elvetni minden régit, de a hatástalan és ta- nulóellenes módszert igen. így például negyven éve nem értem, miért öli ki a család és az iskola a gverekből a világ megismerésének ter­mészetes vágvát. miért nem tudjuk az egész életre meg­hosszabbítani a kisgyermek- kori ,.miért?-korszak”-ot? Miért tesszük nvűeeé a ta­nulást? A pedagógia kulcs­szava ma a permanens tanu­lásra. az egész életen át tar­tó tanulásra nevelés. Ez szol­gálná legjobban a nemzet gazdasági, társadalmi céljai­nak megvalósítását. De ho­gyan lehet elérni, hogy vala­ki majd felnőtt korban is ál­landóan tanuljon (szakmát váltson), ha már gyermek­ként sem kíváncsi semmire. — Hogyan lehetne az isko­lát, s benne az oktató-neve­lő munkát jobbá tenni? — Ha nagy nemzeti célja­inkat meg akarjuk valósíta­ni, más embereket kell ne­velnünk. Ehhez azonban el­sősorban a pedagógusnak kelj megváltoznia: a tanuló­ról alkotott felfogásában, a tanítás-tanulás értelmezésé­ben, a tanár-diák viszony­ban stb. Nagyon bosszant, hogy a telvízió, a rádió, a sajtó azt sulykolja az emberbe, hogy az ember tetteit kizárólag a szükségletek és az érdekek irányítják. „Azért nem dol­goznak jobban az emberek, mert nem érdekük” — hall­juk gyakran. Az természetes, hogy az érdekek nagyon fon­tosak az ember életében, meghatározzák döntéseit, de az érdekek között is van­nak közeliek, középtá- vúak és távoliak (lásd Makarenko: A távlatok rendszere!), s az ezek közötti választás is értékek közötti választás. S ez a vá­lasztás már a nevelés ered­ménye. A nevelés mindig egy meg­határozott értékrendet sugá­roz. Éppen ezért nevelni pe­dig csak az tud eredménye­sen, aki maga is hisz olyan értékekben, amelyek ember­hez méltóak, mint pl. ember­ség, becsület, tisztesség, őszinteség, hűség, hazaszere­tet stb-.. stb. s ezeket vállal­va. ezeket felmutatva kell élnie és dolgoznia. Hinnie kell Németh Lászlóval együtt, hogy az ember a mainál többre megtanítható, s a mainál jobbá nevelhető. Ha helyesen tud élni — többek között a motiválás, a diffe­renciálás és az értékelés eszközeivel, — akkor a diá­kot el tudja indítani az „em­berré válás”, az önfejlesztés útján. Ehhez azonban min­den pedagógusnak el kellene fogadnia az Igor Tamm No- bel-díjas fizikus által megfo­galmazott igazságot, amely így szól: A tanítvány nem bögre, amelyet meg kell töl- tenünk, hanem fáklya, ame­lyet lángra kell lobbanta- nunk.” — Most mivel foglalkozik? — Már nyugdíjas vagyok, de van dolgom bőven. Még van néhány olyan téma a kí­sérlettel kapcsolatban, amit fel szeretnék dolgozni, pl. az iskola latens hatásrendszere. Most készítek egy összefog­laló dolgozatot a kísérletről egy szovjet tanulmánykötet számára. Időnként lektorá­lok pedagógiai tárgyú köny­vet. kísérleti terveket, folyó­iratcikkeket és pedagógiai pályamunkákat. Előadásokat tartok az ország különböző részein. Tagja vagyok a Pe­dagógiai Kísérletek Szakta­nácsadó Bizottságának, a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstudományi Szakosz­tálya vezetőségének és a Magyar Pedagógiai Társaság Szolnok Megyei Tagozata vezetőségének. Pedagógiai tanácsadóként dolgozom két pécsi középiskolában, és részt veszek Gáspár László mellett Sarkadon a szentlő­rinci iskolamodell középis­kolai továbbfejlesztésében. Tagja vagyok a Művelődési Minisztériumban működő taneszközt elbíráló főzsűri­nek. Ugyancsak tagként dol­gozom a MMIK mellett mű­ködő társadalmi elnökség­ben. Dolgozom a TIT-nél, részt veszek időnként népi ellenőrzési munkákban, ta­nítok régi munkahelyemen, a Varga Katalin Gimnázium­ban. valamint a Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Főis­kolán és az Oktatási Igazga­tóságon. Tál Gizella — ti— Fiatal iparművészeknek Formatervezési osztondii Moholy-Nagy László for­matervezési ösztöndíjra hir­det pályázatot 1989. január 1-jétől ei Művelődési, az Ipari és az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium. A hároméves ösz­töndíj célja, hogy elősegítse a fiatal formatervezők rend­szeres, tervszerű munkán alapuló szakmai fejlődését. A pályázóknak olyan fel­adatot kell maguk elé tűz­niük, amelynek megoldása segíti a hazai tárgy- és környezetkultúra fejlődé­sét, az ipari termékek mi­nőségének javítását, a gyártmányok versenyképes­ségét. Az ösztöndíjra pályázhat minden olyan, 35. életévét még be nem töltött felsőfo­kú végzettségű formaterve­ző, iparművész, aki önálló alkotói tevékenységet foly­tat. Az ösztöndíj odaítélésé­ről a három minisztérum által kinevezett ösztöndíj bizottság dönt. s ez a bi­zottság kíséri figyelemmel és értékeli évenként az ösz­töndíjasok munkáját is. A pályázati kérelmet az OMFB Ipari Formatervezési Tanács irodájához (1374 Budapest, Pf. 565.) kell be­küldeni legkésőbb 1988. de­cember 1-jéig. Ságvári Endrére emlékeztek Ságvári Endrére emlékeztek a hét végén születésének 75. évfordulója alkalmából Szolnokon, a Tisza moziban. Az érdeklő­dők. valamint a Ságvári Endre nevét vise­lő úttörőcsapatok, szocialista brigádok és a szolnoki munkásmozgalmi klub tagjai a Harminckét nevem volt című magyar film megtekintése után Ságvári Ágnes törté­nésszel, Ságvári Endre testvérével beszél­gethettek. A jó hangulatú találkozón szó­ba kerültek Ságvári Szolnokhoz fűződő kapcsolatai is, melyek új részletekkel egé­szültek ki. Az ünnepi filmmatiné befeje­zéseként az SZMT művelődési ház által meghirdetett Ságvári Endre szellemében pályázat legsikeresebb munkáiért járó ju­talmakat adták át. (Fotó: D. G.j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents