Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 NOVEMBER 9. Bécsi utótalálkozó Várkonyi Péter felszólalása Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága Dukakis vagy Busch? (Folytatás az 1. oldalról) Reagan elnök eddigi he­lyettese, kényelmes, sőt, ta­lán fölényes többséget sze­rez. Michael Dukakis, a De­mokrata Párt jelöltje ennek ellenére szinte az utolsó per­cig heves kampányt folyta­tott, abban bízva, hogy az utolsó napokban visszasze­rezheti a vezetést. Míg a republikánusok szi­lárdan bíznak abban, hogy ők adják az Egyesült Álla­mok 41. elnökét, a demok­ratapártiak ugyanolyan biz­tosak, hogy megtartják, sőt, erősítik többségüket mind a szenátusban, mind a kép­viselőházban. Ebben a hely­zetben a január 20-ika után hivatalba lépő új republiká­nus kormánynak igen nehéz lesz érvényesítenie sok bél­és külpolitikai elképzelését. Az ország 50 állami kor­mányzója közül ugyancsak a demokratapártiak vannak többségben, és várhatóan ez a helyzet sem változik. A szavazás első, részleges eredményei közép-európai idő szerint csak az éjjeli órákban válnak ismertté. Amennyiben az előrejelzések pontosak és Bush fölénye hamar kirajzolódik, a vég­eredmény már a kora haj­nali órákban ismeretessé válhat. Lengyelország A „Szolidaritás” nem hirdetett sztrájkot A reális gondolkodás fe- lülkerekedésének és biztató jelnek nevezte Jerzy Urban azt, hogy kedden a gdanski Várkonyi Péter külügymi­niszter felszólalt az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet bécsi utó­találkozójának keddi plená­ris ülésén. A Varsói Szerző­dés külügyminiszteri bizott­sága a közelmúltban Buda­pesten tartott ülésének ál­lásfoglalásait ismertetve hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés tagállamai Bées- ben a tanácskozás mielőbbi sikeres befejezésén kíván­nak munkálkodni. Emlékeztetett arra, hogy a budapesti ülésről kiadott közlemény megerősítette a szocialista országok elköte­lezettségét a helsinki záró­okmány kiegyensúlyozott, minden együttműködési te­rületre egyformán kiterjedő végrehajtása és továbbvitele mellett. A magyar külügyminiszter szólt arról, hogy megítélé­sünk szerint a bécsi talál­kozón most már a kormá­nyok politikai döntésein ala­puló erőfeszítésekre van szükség végső kompromisz- szumok kimunkálásához, a záródokumentum szövegének véglegesítéséhez. Magyaror­szág a megegyezés irányába tett jelentős lépésként üd­November 16-ra összehív­ták az Észt SZSZK Legfel­sőbb Tanácsának rendkívüli ülésszakát. Felmentését kér­te tisztségéből Bruno Eduar- dovics Saul észt kormányfő. A balti köztársaságban nagy vözli, hogy az egyes téma­körök koordinátorai elkészí­tették a záródokumentum vonatkozó fejezeteinek to­vábbgondolt változatát. Ér­tékelésünk szerint a koordi­nátori tervezetek jól tükrö­zik a semleges és el nem kötelezett országok által el­készített záródokumentum tervezet márciusi beterjesz­tése óta folytatott konzultá­ciók, megbeszélések tapasz­talatait. Ezért most arra kel­lene összpontosítani figyel­münket és törekvéseinket, hogy elkerüljük a kialakuló­ban levő érzékeny kompro­misszumos egyensúly meg­bontását, vagy felborítását egyoldalú megközelítésekkel, a konszenzusra esélytelen törekvések érvényesítésére tett kísérletekkel. A bécsi találkozó mielőbbi sikeres befejezéséhez elen­gedhetetlen, hogy minden résztvevő áilam nagyfokú fe­lelősségtudatról és önmér­sékletről tegyen tanúbizony­ságot és érdemi módosítá­sok nélkül fogadja el a koor­dinátorok által készített ter­vezeteket, amelyeket ma­gyar részről komoly meg­egyezési alapnak tekintünk és támogatjuk azokat. revétel és javaslat egységes formába öntése érdekében Arnold Feodorovics Rüjtel- nek, az Észt Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége elnökének vezetésével bizottságot hív­tak életre. Ezenkívül a köz­(Folyíatás az 1. oldalról) járuljanak hozzá a szocialis­ta pluralizmus kialakításá­hoz. A Politikai Bizottság egyetértett azzal a kezdemé­nyezéssel, hogy a szakszer­vezeti jogok és kötelezettsé­gek teljes körét, az érdek- egyeztetés mechanizmusát és eszközeit, valamint a kor- máuyzattal és a munkaadók­kal történő együttműködés elveit, gyakorlatát át kell te­kinteni és azokat a mai kö­vetelmények szerint szüksé­ges alakítani, szabályozni. A testület véleménye sze­rint a szakszervezetek szö­vetségi alapon tervezett át­alakítása jobban szolgálhat­ja az érdekek kifejeződését és érvényesülését. A testület felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a munka­helyi szakszervezetek és pártszervezetek közötti együttműködést új alapokra kell helyezni. A párttagok fokozott aktivitással vegye­nek részt a szakszervezeti munkában, legyenek kezde­ményezői, tevékeny részesei a szakszervezeti mozgalom megújításának. A Politikai Bizottság megtárgyalta a párttagdíj­fizetés módosításáról szóló előterjesztést. Megállapítot­ta, hogy a kommunisták ele­get tesznek tagdíjfizetési kö­telezettségüknek és ezzel anyagilag jelentős mérték­ben hozzájárulnak a párt működéséhez. Egyetértett az­zal, hogy a körülményekre tekintettel a tagdíjakat mér­sékelni, a fizetés rendjét pedig egyszerűsíteni kell. Az erre vonatkozó javaslatot a PB a Központi Bizottság so­ron következő ülése elé tei- jeszti. A Politikai Bizottság az alkotmány egyes rendelkezé­seinek módosításával is fog­lalkozott. Tudomásul vette, hogy az alaptörvény felül­vizsgálatával párhuzamosan folyamatban van több olyan, a politikai intézményrend­szer továbbfejlesztését célzó törvény előkészítése, ame­lyek elfogadására és alkal­mazására mielőbb szükség lenne. Ilyen többek között a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvények meg­alkotása, a választójogi tör­vény módosítása és az or­szággyűlés ügyrendjének módosítása. Ezért már most is indokolt a jelenlegi alkot­mány néhány rendelkezésé­nek megváltoztatása. A PB javaslata alapján a Központi Bizottság is foglalkozik majd a kérdéssel. A testület a továbbiakban tájékoztatót hallgatott meg a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvények társa­dalmi vitájának főbb tapasz­talatairól. A PB támogatja a törvénytervezetek átdolgo­zását, s egyetért azzal, hogy új jogi megoldásokat, ár­nyaltabb megfogalmazásokat alkalmazzanak. A törvény- tervezetek társadalmi vitá­jának tapasztalatairól és a javasolt módosításokról a Központi Bizottság tájékoz­tatást kap. A Politikai Bizottság úgy döntött, hogy november 22- ére összehívja a Központi Bizottságot. szükséges a két választott testület között. A Központi Bizottság a párt parlament­jeként kell, hogy tevékeny­kedjen a két kongresszus, il­letve a pártértekezletek kö­zött. Határozathozatalra csak a Központi Bizottság jogo­sult. a Politikai Bizottság pedig előkészíti a KB dönté­seit, gondoskodik az ellen­őrzésről és a végrehajtásról. Fontos, hogy az apparátus munkája is alkalmazkodjon az új körülményekhez. Kelet-Európa egyébként legkisebb létszámú appará­tusában — ha a Központi Bizottság úgy dönt — szer­vezeti módosításokat is vég­rehajtanak — mondotta. Tekintélyes szakszervezetre van szükség Kovács Jenő a napirend indokláséul kifejtette: je­lenleg nincs olyan pártdo­kumentum, amely útmutató­ul szolgálna alapvető szer­vezési kérdésekben. A ter­vezett módosítások egyéb­ként azt a célt is szolgál­ják, hogy — az országos pártértekezlet szellemében — a kisebbségek iogait is tiszteletben tarthassák, ér­vényesíthessék. Egy további kérdésre vá­laszolva Kovács Jenő felhív­ta a figyelmet, hogy tájé­koztató került a testület elé arról: a SZOT elnöksége milyen elképzeléseket alakí­tott ki — a szakszervezeti tagok vitái összegzéseként — a mozgalom továbbfejleszté­séről. Tulajdonképpen kon­zultáció folyt az előterjesz­tésről A Politikai Bizottság nem kívánt valamiféle man­dátumot adni a szakszerve­zetekben tisztséget viselő párttagoknak, természetes­nek vélték, hogy ezekről a kérdésekről a szakszervezet, s ne a párt döntsön. A PB üdvözölte az elnökség tájékoztatójából kitűnő meg­újulási szándékot, s leszö­gezte: érdekelt egy erős, te­kintélyes szakszervezeti mozgalom működésében. Megállapította azonban: eh­hez egy világosabb profil, érdemi önállóság, szervezeti átalakítás, a párthoz, a kor­mányzati szervekhez és kü­lönböző szerveződésekhez való viszony tisztázása szük­séges. Ezeket a törekvéseket a testület indokoltnak, s tá­mogatandónak vélte. Törvényekben szabályozott megoldásokat Más felvetésre elmondta: az MSZMP politikai párt­ként kíván működni, s az úgynevezett ügyintézői sze­rep mellett leveti érdekki­járó és -képviseleti vonása­it. A politikai intézmény- rendszer továbbfejlesztése többek között azt a célt is szolgálja, hogy a párt és a szakszervezetek viszonya tisztább és világosabb le­gyen. A szakszervezetekkel kapcsolatban sokszor elhang­zó fogalmak — autonómia, elkötelezettség, önállóság, függetlenség — önmagukban kevesek. Ezek tartalmát ma­gyarázni, pontosítani szük­séges. Civilizált, törvényekben szabályozott megoldásokat kell találni a különböző munkaügyi és munkahelyi konfliktusok rendezésére — jelentette ki Kovács Jenő végezetül egy, a sztrájkkal kapcsolatos kérdésre vála­szolva. Hozzáfűzte, hogy a munkavállalói érdekek érvé­nyesítésének jó esélyük van, bizonytalan viszont a tulaj­donosi érdekek képviselete. Felmerült a gondolat, hogy — a szakszervezetektől füg­getlenül — célszerű lenne az utóbbiakra is figyelmet for­dítani, részvételével tartott nagy­gyűlésen Lech Walesa, ko­rábbi ígéretétől eltérően, nem hirdetett sem országos sztrájkkészültséget, sem sztrájkot, hanem a munká­sok teljesen legális határo­zatot fogadtak el, és tiltako­zó levelet küldtek a hajó­gyár bezárása miatt az al­kotmánybírósághoz. A lengyel kormány szóvi­vője keddi szokásos nem­zetközi sajtóértekezletén mindezt úgy értelmezne, hogy Lengyelországban las­san megkezdődik a demok­ratikus játékszabályok ta­nulása. tarsaaaimi aativnas övezi a szovjet alkotmány és a vá­lasztási törvény módosításá­ról szóló tervezetek vitáját. A múlt hét péntekéig az Észt Legfelsőbb Tanács El­nöksége több mint 28 ezer levelet és mintegy félezer gyűlésről készült jegyző­könyvet kapott, amelyek, csakúgy mint több városi és kerületi tanács ülése, hitet tettek az SZKP 19. országos értekezletén és az Észt KP KB 11. ülésén hozott határo­zatok végrehajtása mellett és sok konkrét javaslatot tar­talmaztak a nemrég nyilvá­nosságra hozott törvényter­vezetekről. A rengeteg ész­tarsaaagi ígazsagugy-minisz- ter vezetésével szakértői munkacsoport foglalkozik a köztársaságban kialakult belpolitikai helyzet elemzé­sével. valamint a törvényter­vezetek vitájának szakszerű feldolgozásával. A november 16-ra öszehí- vott rendkívüli ülésszak na­pirendjén e tervezetek vitá­ja szerepel. Mint az észt törvényhozás elnökségének pénteki ülé­sén eldöntötték, december 5-én megtartja soros ülését is az észt parlament. Ekkor vitatják meg a köztársaság jövő évi gazdasági és költ­ségvetési terveit. Még tartott a tanácskozás, amikor Major László, a Köz­ponti Bizottság szóvivője és Kovács Jenő, a KB párt- és tömegszervezetek osztályá­nak helyettes vezetője tájé­koztatta az újságírókat a napirendről és az elhangzot­takról. A magyar szakszer­vezetek megújulásáról, a szakszervezeti mozgalom né­hány időszerű kérdéséről szóló tájékoztatóhoz kapcso­lódva elmondta: a vitából kitűnt, az MSZMP is érde­kelt abban, hogy a szakszer­vezetek visszanyerjék a tagság bizalmát, s nagy tö­megbefolyással rendelkező Afganisztán: a türelem határa (Moszkva és Kabul türelme sem vég­telen, főleg ha bizonyos erők ezt a türelmet szüntelenül próbára teszik. Ezt látszik alátámasztani a moszkvai bejelentés, amely megerősítette: a kedvezőtlen körülmények miatt a Szovjetunió egyelőre nem folytatja a csapatkivonást Afganisztánból. Moszkvai megfigyelők szerint előbb- utóbb számítani lehetett az afganisztá­ni rendezésről szóló szerződéssel kap­csolatos szovjet álláspont megkemé- nyedésére. Ezt jelezte egyebek között, hogy a szovjet külügyminisztérium sajtótájékoztatóin az utóbbi időben szinte állandóan napirenden szerepel­tek az afganisztáni történések, az el­lenzéki erők barbár akciói. Augusztus 15. — a csapatkivonás első szakaszának lezárulása — után szovjet részről mindösze annyit közöltek, hogy átme­neti időszakról lévén szó, szünetel a kivonás. Besszmertnih első külügymi­niszter-helyettes pénteki közlése vi­szont, ha óvatos megfogalmazásban is, de világosan értésre adta: szovjet vé­lemény szerint Afganisztánban úgy alakult a helyzet, hogy az nem teszi lehetővé a szovjet haderő kivonásának folytatását. A szovjet kivonás felfüggesztésének de facto elismerése tehát a levegőben lógott. Az Egyesült Államok támoga­tását élvező Pakisztán magatartása és az általa támogatott afgán kormányel­lenes fegyveres csoportok élénkülő, a szovjet csapatok távozását kihasznál­ni igyekvő katonai tevékenysége szö­ges ellentétben áll a Genfben aláírt afgán—pakisztáni megállapodással, amelynek nagyhatalmi garanciáit a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállalta. Afganisztánban nem javult, hanem romlott a helyzet. Több, a szovjetek által kiürített tartományban a tárgyalásos megegyezés helyett a Ka­bullal szemben álló e;ők fegyverrel igyekeztek teret biztosítani hatalmi törekvéseiknek. A szovjet tömegtájé­koztatás beszámolói szerint jelentősen megszaporodtak a polgári célpontok elleni kegyetlen rakétatámadások, nem kímélve a kabuli külföldi képviselete­ket sem. Válaszul Moszkvában többször is a külügyminisztériumba rendelték a pakisztáni diplomáciai képviselet ve­zetőjét, hogy nyomatékosan Iszlám­ábád tudtára adják: a Szovjetunió el­várja Pakisztántól, hogy a genfi af­gán—pakisztáni megállapodás betűje szerint járjon el, annak szellemében mozdítsa elő a maga részéről az af­ganisztáni rendezést. A szovjet—pa­kisztáni külügyminiszteri és külügy­miniszter-helyettesi találkozók témá­ja ugyancsak az afganisztáni helyzet volt — eredmény nélkül. Sokak csaló­dására Ziaul Hakk elnök letűnése a politikai porondról sem vitte előbbre Afganisztán ügyét, viszont egyértelmű­vé tette: a genfi megállapodások vég­rehajtásának megakadályozása nem egyetlen politikus műve, hanem befo­lyásos pakisztáni és külföldi csopor­tok „kezemunkájának” eredménye. E körök befolyását a korábbi szovjet diplomáciai erőfeszítések nem tudták ez ideig ellensúlyozni. Sokak szerint a Szovjetunió afga­nisztáni politikája Julij Voroncov első külügyminiszter-helyettes kabuli nagy­követté történt kinevezésével vett for­dulatot. A szovjet diplomácia máso­dik számú emberének Kabulba kül­dése két dolgot jelzett: a Szovjetunió nagy hangsúlyt helyez a politikailag és gazdaságilag egyaránt nagy terhe­ket jelentő afgán probléma megoldá­sára és ezt politikai úton szeretné el­érni. Alekszandr Besszmertnih múlt heti sajtóértekezletéből is kitűnt: Moszkva valójában kényszerből dön- . tött a csapatkivonás szüneteltetése mellett, mint ahogy szintén a szükség diktálta lépésként értékelik Moszkvá­ban a szovjet és afgán csapatok ellá­tását korszerűbb, nagyobb hatékony­ságú fegyverekkel. (Nem tudni, vajon az új szovjet fegyvereknek köszön­hető-e, de tény, hogy az Afganisztán­ból érkező jelentések az ellenzéki erők veszteségeinek jelentős növeke­déséről számolnak be.) A szovjet álláspontot nyilván nem hagyja érintetlenül az a körülmény sem, hogy — mint erről Besszmertnih is beszámolt — az afgán . ellenzék fegyveres akcióinak szovjet áldozatai is vannak — és nemcsak a csapat­kontingens kötelékéből. Moszkvában ugyanakkor hangsú­lyozták, hogy a kényszerlépés nem je­lenti az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok létszámának növelé­sét. Azt azonban nem titkolták, hogy a régebben Afganisztánban szolgáló egységek felváltására friss, ütőképesebb fegyverzettel ellátott erőket küldtek a szomszédos országba. A szovjet első külügyminiszter-helyettes tájékoz­tatóján ugyanakkor nyomatékosan le­szögezte: Moszkva továbbra is tartani kívánja magát a csapatkivonás befe­jezésének előre megjelölt időpontjá­hoz. A kérdés most az, vajon a mérték­letességet tükröző szovjet lépés tuda­tosítja-e a pakisztáni vezetésben: a türelemnek is van határa. Dorogi Sándor érdekvédelmi-érdekképvi­seleti szervezetté váljanak. A párttagdíj-fizetés rendsze­rének megváltoztatásával összefüggésben utalt arra, hogy az igény a tagkönyV- csere alkalmával merült fel, különöse.n a nehezebb anyagi helyzetben lévő, idősebb párttagok nehezményezték az aránytalanul magas tag­díjakat, s kérték a csökken­tést. Így az előterjesztésben bizonyos rétegeknél a tagdíj mérséklésére, míg másoknál a keresettel arányos, prog- resszívebb emelésre tettek javaslatot. Az alkotmány módosításá­val kapcsolatos viták tapasz­talatait összegezve elmondta: miközben folyik az alaptör­vény felülvizsgálata, szüksé­ges a jelenlegi alkotmány módosítása annak érdekében, hogy a tervezett — egyesülé­si és gyülekezési — törvé­nyek életbe léphessenek. A cél az. hogy a jelenlegi alapokmányt a módosítások­kal ne terheljék meg túlsá­gosan. hiszen a revíziója amúgy is folyamatban van. Elkerülhetetlen azonban minden Változtatás, ameiy az egvesületek működéséhez, a gyülekezési jog érvényesü­léséhez szükséges. A két tör­vénytervezetről tartott társa­dalmi vita nem öncélú volt: ennek tapasztalatait be kell építeni a parlament elé ke­rülő dokumentumokba. A Politikai Bizottság javasolta, hogy ennek figyelembe véte­lével finomítsák, dolgozzák át a törvénytervezeteket az új jogi megfogalmazásokkal. A dokumentumoknak tar­talmazniuk szükséges az össznépi vita tapasztalatait a jogi korlátok tágabb értel­mezésének érdekében. Le­szögezte: mindkét esetben alapvető állampolgári, egyé­ni szabadságjogokról van szó. Ezt követően a szóvivő kérdésekre válaszolva el­mondta: a testület úgy vél­te, a pártértekezlet szellemé­ben át keli tekinteni a párt vezető testületéinek műkö­dését. munkamegosztását. Hangoztatta: markáns és határozott munkamegosztás Észtország Nagy társadalmi aktivitás a balti köztársaságban

Next

/
Thumbnails
Contents