Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

1988. NOVFMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szól a rádió SZKP-rtl. KMP-ról Tanácskozások Rákóczlfa/ván Napközben Sokszor irigylem azokat, akik délelőtt ráérnek, nyu­godtan rádiózhatnak. Jó ide­je már, hogy változatos té­mákkal, érdekesnél érdeke­sebb kérdésekkel tarkítva, a hét öt napján, tehát hét­főtől péntekig jelentkezik a Petőfi rádióban kilenc óra­kor a Napközben. A múlt héten is gazdag volt a kíná­lat: hétfőn természetesen az OTP volt napirenden, hi­szen a takarékossági világ­napon sok hallgató volt kí­váncsi erre-arra, például az OTP újdonságaira, s nem utolsó sorban az új kamat- terhekre, amelyekről már hallhattunk a hét egyéb mű­soraiban is. Kedden az volt a nap egyik kérdése: mi legyen a házipatikában télen? Nos, gondolom sokan meghallgat­ták, mert épp a közelmúlt­ban már Szolnokon is él (azt mondják nem új szabály, c'e- hát én is, mások is mosta­nában találkoztunk vele először) az új rend: egy gyógyszerből, amit vény nél­kül vehet meg az ember csak egy dobozzal, tasakkal, üveggel kaphat. Szerdán a vállalkozóknak szólt a mű­sor: milyen szervezeti for­mát választhatnak, akik vál­lalkozásba vágják a fejszé­jüket? Csütörtökön az uta­zók figyelmébe ajánlották már korán reggel a műsor gazdái az adást, hiszen a re­pülőtéri vizsgálatokról ''olt szó, elmagyarázták, mi miért szükséges, s mi vár arra az utasra, aki Ferihegyről indul a világba. Most. amikor a biztosító üzletkötői megkezdték a ház­tartási biztosítások megújí­tását, az új biztosítási for­ma terjesztését, nyilvánva­lóan mindenki meghallgatta a pénteki adást, aki tehette, Változatos kulturális prog­rammal várja látogatóit no­vembertől az Iparművészeti Múzeum. Az intézmény jö­vő tavaszig látható Rene­szánsz és manierizmus cí­mű kiállítását olyan hang­versenyek, filmvetítések és előadások egészítik ki, ame­lyek a korszak tárgykultú­ráján túl az akkori szellemi életbe, s a társművészetek­be is bepillantást engednek. rádióközeiben volt. Bár a nap kérdése az volt. verse­nyeznek-e a biztosítók szol­gáltatásaikkal, sok kérdésük­re választ kaptak. Hozzáte­szem — bár a rendszeres hallgató úgyis tudja —, ezek a műsorok kitűnően szer­kesztettek, sok zenével old­ják a prózát, s olyan kis blokkok is helyet kapnak a műsorban, mint a baleseti krónika, a tűzvédelem, s nem is egyszer a hét során mű­vészet és művelődéskritika. Vasárnap néhány benső­séges, szép műsort hallgat­hattunk, amely elsősorban az emlékezésnek, s a forra­dalom évfordulójának szólt. Az emlékezés címszó alatt el nem felejtem a színész­nagyasszony, Sulyok Mária emlékezetét, aki most lenne nyolcvan éves, ha élne még minden színházszerető em­ber örömére. Jó, hogy a hangszalag, s a film meg­őrizte ennek a gyönyörű hangú, nagy színészegyéni­ségnek a művészetét! Oroszországról — 1917 ősz — ilyen szerény címmel je­lentkezett az az irodalmi műsor, amely Fejti György, az MSZMP KB titkára ün­nepi köszöntője után hang­zott el vasárnap este a Kos­suthon. Versek, dokumentu­mok, zenék szóltak a nagy októberi szocialista forrada­lom 71. évfordulója tisztele­tére. Hétfőn újságírók, pon­tosabban rádiósok folytatták az emlékezést: 31 esztendeje működik Moszkvában tudó­sítói irodája a Magyar Rá­diónak. Az ott dolgozó ri­porterek — egykoriak és maiak — gyűltek mikrofon köré, hogy elmondják emlé­keiket a változó világról, a nagyhatalom közelmúltjának történelméről. (S.I) Szerda délutánonként előadássorozatra várják a közönséget. Ezen a tudo­mányok reneszánszkori fej­lődését, a hangszeres mu­zsika korabeli európai jel­legzetességeit, a reneszánsz egyetemes és magyar kép­zőművészetét, valamint iro­dalmát tekintik át a téma neves szakemberei. A Magyar történelmi Tár­sulat megyei csoportja az év utolsó két hónapjában párttörténeti kérdésekkel foglalkozó tudományos ta­nácskozásokat rendez. Az SZKP történetének néhány csomópontjával fpglalkozik az első ülés, melynek elő­adója dr. Menyhárt Lajos kandidátus lesz, az MSZMP Debreceni Városi Bizottsá­gának első titkára. A kon­zultációval egybekötött elő­adás november 14-én, hét­főn délelőtt 9 órakor kez­dődik Kisújszálláson. a KISZ városi bizottsága székházában. A másik konferenciát az Oktatási Igazgatósággal együtt rendezi meg a társu­lat megyei csoportja. A KMP megalakulásának tör­ténelmi körülményeivel, valamint a két magyaror­szági forradalom, az 1918— 19-es évek néhány fonto­sabb problémájával foglal­kozó tudományos ülésnek az MSZMP MB Oktatási Igazgatósága ad otthont de­cember 16-án. A délelőtt 9 órától kezdődő konferenciá­nak több neves történész vendége lesz. Elkészült Mitológiai enciklopédia Elkészült, s a jövő héten már kapható lesz a Mitoló­giai enciklopédia a Gondo­lat Kiadó ez évi legnagyobb vállalkozása. A kétkötetes munka a Szovjetunióban 1980-ban megjelent, A vi­lág népeinek mítoszai című könyv magyar fordításaként lát napvilágot. A magyar kiadás egyike a könyv leg­első külföldi változatának. Az enciklopédia mintegy 4100 szócikkben nyújt átte­kintést a témakörről. Be­mutatja a távoli népek és a kisebb kultúrák mítoszait is, így a többi között az ab- házok, az adigék, az ajnok, a baskírok, a vietnamiak, a giúzok, a jávaiak és az etió­pok vallásos elképzeléseiről is olvashatók fejezetek. Részletesen ír a már ismert mitológiákról, s a legújabb kutatások eredményeire tá­maszkodva korrigálja és korszerűsíti az eddigi isme­reteket. A hír csak ennyi lenne: faluházat avattak szombaton Rákóczifalván, ami részben tanácsi pénzből, részben pe­dig — jelentős mértékben! — a község lakóinak, gazdál­kodó szervezeteinek és in­tézményeinek összefogásából épült. Egy ilyen esemény azonban többet érdemel egy szűkszavú hírnél. Annál is inkább, mivel a hírek mö­gött mindig sokkal több van, mint amennyit röpke néhány sor elmondhat a kívülálló­nak. A faluház szombati avatóján ezekről a „mögöt­tes” dolgokról is sok szó esett. A község művelődési háza összedőlt 1985-ben, és azóta gyakorlatilag nem volt Rá­kóczifalván olyan közösségi centrum, amiben a település apraja és nagyja szórakozást, szabadidős elfoglaltságot ta­lált volna — leszámítva ter­mészetesen a mozit. A tervek között szerepelt persze — és szerepel továbbra is — egy új művelődési ház építése, több tízmilliós költséggel a ’90-es évek elején. A tanácsi költségvetések idei radikális Békéscsabán a városi sportcsarnokban hétfőn megnyílt a 19. alkalommal megrendezett „Kulich Gyu­la” országos fényképtárlat, amely kiállításon először szereplő fotóalkotások be­mutatója. A tárlatra 86 al­kotó több mint félezer mű­vet küldött, ezekből a bírá­csökkentése azonban az el­képzelések átgondolására késztette a település vezető­it, annál is inkább, mivel várhatóan továbbra is ilyen pénzügyi és költségvetési tendenciákkal kell számolni­uk. Az újbóli átgondolás ered­ménye az lett, hogy a nagy művelődési központ tervé­nek fenntartása mellett szükség van egy olyan intéz­ményre, ami biztosítja az átmenetet, és ez idő alatt is „háza lesz” a falunak. Rákóczifalva központjában egy régi parasztportát vásá­rolt meg a tanács ötszázezer forintért, s a község lakói — közel ugyanekkora értékű társadalmi munkával — széppé, kedvessé varázsolták. A régi hangulatokat megőr­ző — tornácos, hódfarkú cseréppel fedett, fehér falú — száznyolcvan négyzetmé­teres házban helyet kapott egy sokféle hasznosításra tervezett nagyterem, egy po­litechnikai helyiség, melyet napközben az iskolások használnak, és egy büfé. A ló bizottság döntése alapján 42 fényképész 93 művészi felvételét állították ki. Az ünnepélyes tárlatnyitón át­adták a díjakat. A fotókiállítást a hónap végéig láthatják az érdek­lődők a békéscsabai sport- csarnokban. hosszú tornác egy részét be­építették, s ott kiállítások képeit, tárgyait lehet elhe­lyezni. Az avatóünnepség persze már afféle nagy, feszültség­oldó, megkönnyebbült sóhaj, hogy készen áll végre az, aminek elkészültében annyi ember hitt, s legalább ugyanannyi nem. Az előbbi­eknek lett igazuk. A legtöbb és legjobb mun­kát végzők a Hazafias Nép­front elismerését vehették át az új faluház tornácán, s minden kitüntetettet alapo­san megtapsoltak a jelenlé­vők. De kijárt a taps mind- annyiuknak. Megdolgoztak érte. Maltert hordtak, vil­lanyt szereltek, falat raktak, meszeltek. Amire szükség volt. Berényi József né tanácsel­nök a megnyitóját azzal zár­ta, hogy töltse be az új in­tézményt zsivaj,, élet, mert akkor felelhet meg hivatásá­nak. A már elkészült falu­házi program garanciának látszik erre. S L. M. L. Kunszentmártonban Az egészség hónapja Változatos programok­kal hívják fel a figyelmet az egészséges életmódra Kunszentmártonban. No­vember az egészség hónap­ja. Ebből az alkalomból a városokban, községekben különböző rendezvényeken szólnak az egészségről, fel­világosító előadások hang­zanak el, filmvetítéseket szerveznek. A kunszent­mártoniak immár hagyomá­nyosan minden évben nagy figyelmet fordítanak e hó­nap eseményeire. November 8-án 14 órakor a művelődési központban megalakul A rák ellen, az emberért, a holnapért tár­sadalmi alapítvány helyi cso­portja. A témával kapcso­latban rajzpályázatot hir­dettek meg és a beérkezett művekből rendezett kiállí­tás már megtekinthető. Az egészség hónapja al­kalmából több előadás hangzik el: a túltápláltság- ról és a cukorbetegségről november 9-én a tüdőgon­dozó intézetben; az ifjúság nevelési problémáiról — el­sősorban pedagógusoknak — november 24-én a váro­si tanács épületében; éle­tünk második felének prob­lémáiról 15-én a politikai művelődés házában. Az országos hypertónia- programhoz kapcsolódva is lesz rendezvény: Egészséges táplálkozással a magas vér­nyomás ellen címmel hang­zik el előadás 17-én a mű­velődési központban. A résztvevők nemcsak szavak­kal ismerhetik meg a kor­szerű táplálkozás előnyeit, hanem ételbemutatón és -kóstolón is részt vehetnek. Az egészégügyi rendez­vénysorozat december 3-án zárul A rak ellen... társa­dalmi alapítvány helyi cso­portja jótékony célú báljá­val. LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Nyelvi nehézségekről ÁRPÁDOM, mindenféle megpróbáltatásra számí­tottam, de arra. hogy itt nyelvi ne­hézségeim is lesznek, biz' isten, nem. Ha valamelyik vadnyugati ország­ba megyek, természetes lett volna, hogy meg kell tanulnom becsülete­sen a nyelvet. No. itt is! Az anya­nyelvemet. . . Eleinte mit sem sejtve, nagy önbizalommal eresztettem el a beszélőkémet, aztán egyre jobban elbizonytalanodtam, végül rájöttem, legjobb csak akkor megszólalnom, ha muszáj, és akkor is nagyon fi­gyelnem kell, hogy érthető legyek. Felsorolnék néhány esetet, okulj belőle te is. Elküld a kománéd az üzletbe, hoz­zak valami zöldséget a húsleveshez. Mondom az eladónak (hivatalosan: a kereskedelmi alkalmazottnak: amúgy, általában elfogadott megne­vezéssel: a csajnak.... még ha idős is, legfennebb: az öreg csajnak), kérnék egy kiló murkot s egy kiló petrezselymet. Gondolkodás nélkül intéz el: nincs. Mondom, hogy-hogy nincs, hiszen ott a háta mögött, a ládában. Ja, gyökeret kér — fordít­ja le magyarra, amit én rosszul fe­jeztem ki —. akkor azt mondja. . . A „csajjal" nem vitattam meg, hogy szerintem gyökere több növénynek is lehet. Kísérleteztem máshol is. murok helyett a sárgarépa változat­tal is. az eredmény ugyanaz: ha nem gyökeret mondok, nem értik. A piacon egy korosabb vidéki néni azonnal tudta, mi a sárgarépa, de azt is, hogy én biztos erdélyi vagyok, így árulja el magát az ember már zöldségvásárlás közben. . . Egyszer úgy adódott, hogy nem a kéglinkben (értsd a lakhelyünkön) kajoltunk (ettünk, étkeztünk), a ba­rátom invitálására betértünk egy csehóba (elegáns étterem és nem rossz hírű italmérés vagy lebúj, ahogyan az értelmező szótárban sze­repel; igen. vásároltam egy értelme­ző szótárat). Pechemre, flekként kértem szalmakrumplival. Sertéssül­tet tudok hozni — sajnálkozott a pincér — hasábburgonyával. Nem baj. jó lesz az is. mondom, s aztán — ha hiszed komám, ha nem — azt hozott, amit kértem! Tudtam én. hogy a flekken nem más, mint ros­ton sült sertéshús (csak így is kell ám mondani), a hasábburgonyáról viszont azt hittem, hogy azok a bi­zonyos krumpliszeletek inkább ha­sonlítanak majd a hasábhoz (lásd: hasábfa). mint a szalmához — hat erről szó sincs. Láthatod, ha az em­ber nem igyekszik, lépten-nyomon elárulja magát, hogy idegen. Tágabbra nyitottam a szemem, jobban hegyeztem a fülem bepót­landó a hiányosságokat. Közértnek hívják itt azt. ami nálunk az élel- miszerüz’et: egy hasonlóság van a kettő között: nem pontosan fedi az elnevezés a tartalmat. Míg odaát az élelmiszerboltban a fogpiszkálótói a mosófazékig szinte mindent vásárol­hatsz, csak éppen elemózsiát a leg­kevésbé, addig itt a közértben bár tényleg mindenféle van. mi szem­szájnak ingere, csakhogy olyan áron, mintha nem a közért, hanem a kereskedőért vagy a gyártóért len­ne az egész. Nos, a közért kirakatá­nak üvegén a felirat: jamok. Beme­gyek, megnézem, mi az. A többes szám zavart meg. mert ha csak any- nyi lett volna, jam, rögvest tudom, hogy dzsem (többes szám: dzsemek) — de jamok? Találd ki. komám, mi a butik! Nem kicsinyítőképzös értelmi fogya­tékosok gyülekezete, hanem valami egészen más: az a hely, ahol nagyon is elmés egyének szerzik a milliói­kat úgy, hogy mindenfélét (itteni megnevezéssel: cuccot) adnak (vesz­nek). A trafikban (dohány és ajándék­boltban) fiatalember kérdi sejtelme­sen mosolyogva a ..csajtól”: szopi van? Ne gondolj semmi pikáns do­logra. Sopianae nevű cigarettát kért. s miután tapasztaltam, hogy ezt mindenki így■ kéri, már értettem, miért nem értették sokszor, amikor én rendesen (rendellenesen) kértem. Elkezdtem én is „szopizni". mind­járt nem lógtam ki a sorból. Finest a hamcsi — hallom a há­tam mögül, megfordulok, nem tüsz- szentés volt: két hölgy gügyörészett egymásnak, egyikük élvezettel hab­zsolta eledelét —• világos: ízlik ne­ki a hamburger! A társadalmi-gazdasági élet fejlett­ségének különbözősége is okozhat nyelvi galibákat, például a szakoso­dás következtében olyan szavak ho­nosodtak itt meg, melyeket — talán bocsánatos mód — nem értettem rögtön. Eldugult a mosogatókagyló lefolyócsöve, a telefon és a telefon­könyv segítségével vadásztam — én balga! — vízszerelőre. A hu- szonvalahányadik véletlenül otthon volt, mondom neki, mi a baj. Ez nem a ő dolga. Hanem kié?, kérdem na­gyon óvatosan. A duguláselhárítóé. Már nem is merek fül-orr-gégészhez menni, ha benáthásodom, és csak a számon tudok lélegezni. De muszáj lesz, mert orvosi recept nélkül (itt egyszerűen: vény) szinte semmilyen gyógyszert (itt: bogyót) nem adnak. Szókincsem ilyetén bővülését el­sősorban pesti tartózkodásomnak köszönhetem, de Szolnokon is kupá- lódtam (okosodtam, eszesedtem), fo­gózz meg komám, mit tanultam: ko­ma. Hosszasan mesél egy ismerősöm valamit, hirtelen odafigyelek, mert ez üti meg a fülem: a koma ott állt a sarkon, holt részegen, folyt belőle a lé alul. felül... Csak magamban cso­dálkoztam valamelyest: miért hagy­ta ott, miért nem segített rajta, ha egyszer a komája? Azán kiderült: itt nemcsak az a koma, aki a gyereke­met (itt közkedvelten: utódomat) keresztelte vagy aki a keresztfiam apja (őse), még csak nem is a jóba­rát vagy a pajtás, hanem mindenki; olyan értelme van, mint: illető, ipse, pasas, pacák, öcsi s a többi. Sajnos, több kifejezéssel még min­dig gondban vagyok, íme néhány: adóbevallási nyilatkozat, infláció- csökkentő bérreform, államosított feketepiac, nyilvánossági vitafórum, politikai pluralizmus egypártrend- szeren belül, bundabotrány stb. Mentségemre szolgáljon, hogy eze­ket az itteniek sem nagyon értik. Most tanulgatják.. . Egyre türelmetlenebbül várom tő­led a híreket, ölel keresztfiad apja, Lajos flz Iparművészeti Múzeumban Kulturális programok Országos fényképtárlat • * Hazai KTOolt a falu "*-*~-** -...< .. ... ■ ■ . • •• - *."•..

Next

/
Thumbnails
Contents