Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

Az MSZMP Központi Bizottsága november 1-2-i ülésének állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról) A párttagság többsége vi­lágos eligazodást keres. Van­nak, akiK az új helyzet szo- katlansága miatt elbizonyta­lanodtak, és olyanok is, akik a politikai pluralizmus új fejleményeiben a szocializ­mus alapértékeit látják ve­szélyben. Mások a végbe- bent változásokat is kevés­nek tartják, és a parttalan liberalizálás mellett lépnék fel. A társadalomban meg­jelentek különböző politikai törekvések. Közülük számo­sán a párthoz közeli eszmé­ket képviselnek, mások a párttól függetlenek. Egy ré­szük a szocializmussal szem­ben, a polgári demokrácia ta­laján áll. Mindez természetes következménye a pluralista viszonyok 'kiépülési folyama­tának, egyúttal azonban azt igényli, hogy a párt világo­san fogalmazza meg saját törekvéseit a demokratikus politikai rendszer kiépítésé­nek irányairól és kereteiről. 6 A társadalmi nyilvá- » nosság, mindenekelőtt a sajtónyilvánosság az el­múlt hónapokban jelentősen fejlődött. Nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy a különböző nézetek nyilvánosságot kap­janak. Egészséges verseny van kialakulóban a sajtóban is az információk gyors to­vábbításáért. A sajtó, a te­levízió, a rádió, a hírközlés érdekesebb, változatosabb lett. Megnövekedett a lap- alapítók szerepe a sajtóter­mékek politikai irányvona­lának kialakításában, erősö­dött a szerkesztőségek ön­állósága. Szélesedett a párt és a kormány álláspontjától eltérő kritikai vélemények megnyilvánulási lehetősége is. Ugyanakkor a lapalapítók felelőssége még nem egyér­telműen tisztázott, bizony­talanság mutatkozik a saj­tópolitikában és a sajtó- igazgatás szervezetében is. A közhangulat romlásának hatása tapasztalható az új­ságírók között is. Politikai életünk zavaró jelensége a sajtónyilvánosság bizonyos mértékű torzulása. Szűkebb körök saját nézeteiket, igyekszenek ráerőltetni a társadalomra. Ezt a nagy­hatású tömegtájékoztatási eszközök is közvetítik. Ez­zel megzavarják a közvéle­ményt, veszélyeztetik a re­formfolyamatot, mert növe­lik a megalapozatlan politi­kai türelmetlenséget. Az elmúlt másfél év- • tizedben jelentősen lazultak a párt és a lakos­ság kapcsolatai. A munkás- osztály széles rétegeivel, így mindenekelőtt a szakkép­zett munkássággal nem tud­tunk érdemi párbeszédet folytatni olyan, a társadal­mat foglalkoztató nagy je­lentőségű kérdésekről, mint a szerkezetváltás, a munka - nélküliség, a szociálpolitika. Nem sikerült megtalálni az értelmiség tekintélyes ré­tegeivel való kapcsolatépí­tés hídjait sem. A párt ér­telmiségpolitikájának gyen­geségei, a szellemi munka feltételeinek romlása azt eredményezték, hogy a köz­életben aktív értelmiség egy része eltávolodott a párt­tól. A mezőgazdasági dolgo­zók és az agrárszektor ma társadalmi istabilitásunk egyik fenntartó tényezője. Az agrárpolitika további alakításában alapvető érde­künk, hogy ez a helyzet ne változzon, e szektorban a szükséges átalakulás mellett továbbra is megmaradjanak a fejlődési perspektívák. _ Az ifjúság sorsa a 8. nemzet jövőjének kulcskérdése, meghatározó jelentőségű a szocializmus fejlődése szempontjából. Az ifjú korosztályok egy része az elmúlt tíz évben a gazdasági stagnálásnak, az életkörül­mények romlásának, a tár­sadalmi feszültségek növe­kedésének viszonyai között váltak felnőtté. E korosz­tályoknak ezért nagyrészt negatív tapasztalataik van­nak társadalmunkról. Tör­ténelmi felelősségünk te­hát, hogy ifjúságpárti poli­tikát folytassunk, illetve az ifjúság nagyobb arányban vegyen részt a politika ala­kításában. A fiatalok életkö­rülményeinek romlása, a perspektíva elhomályosulá- sa, egy részük politikai ra­dikalizmusának erősödése, kiútkeresési törekvései arra intenek, hogy nem szavakra, hanem tettekre, politikai nyitásra van szükség. _ A párt a változás, az 8* átalakulás állapotában van. A párttagság egyre ak­tívabban kíván részt venni a pártpolitika alakításában; Igényli a párt megújulását, de bizonytalan személyes feladatait illetően. Minthogy az elmúlt másfél évtizedben nem tudott tevékenyen részt venni a pártpolitika alakítá­sában, nem érezheti felelős­nek magát az ekkor született Hibás döntésekért és azok következményeiért. Emiatt nem vállalja a politikai folytonosság teljes továbbvi­telét sem. A párt különböző szintű vezető testületéi hozzákezd­tek tevékenységük megújítá­sához. A mai helyzet egyik jellemzője, hogy a régi irá­nyítási-vezetési stílus már sok helyen meghaladott, az új elemek azonban most ren­deződnek össze működőképes rendszerré. II. A Magyar Szocialista • Munkáspárt orszá­gos értekezletének állásfog­lalásában. a szocializmus és a párt megújításának ' igé­nyében a párttagság egészé­nek akarata fogalmazódott meg. Az elhatározott teen­dők, a társadalmi szükségle­tek, valamint a felmerült új fejlemények indokolják: gyorsítsuk meg az országos pártértekezlet állásfoglalásá­nak és a Központi Bizottság feladattervének valóra vál­tását. 2 A párt akcióképessé- - gének haladéktalan helyreállítása meghatározó fontosságú. Ennek alapvető követelménye a párton be­lüli egység világos értelme­zése. Ez nem állandó és nem monolitikus egység, nem felülről elrendelt, ha­nem vitában alakul ki, és igazodik a változó követel­ményekhez. Pártunk nagy politikai erőt képvisel. Társadalom- formáló erejének érvényesí­téséhez szilárd, következetes politikai összefogásra van szükség. Ennek egyik alkotó eleme a politikai centrum továbberősödése, amely ké­pes következetesen megva­lósítani a pártértekezlet irányvonalát, fellép minden szélsőség ellen, s amelyet követ a párttagság többsége. Képes párbeszédre, alkotó együttműködésre a párton- kívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus, né­pi-nemzeti indíttatású .erők­kel és az egyházakkal a köl­csönösen elfogadott elvek alapján. Az önállóság tiszteletben tartása mellett, a megújulás elvi követelményeinek fel­adása nélkül a vezető párt­testületek nyújtsanak elvi, politikai segítséget, orientá­ciót a pártszerveknek és az alapszervezeteknek a meg­újulás megkönnyítésére, és biztosítsák az ehhez szük­séges tájékoztatást. A pártszerveződés új elve­ire és követelményeire va­ló átállás során fokozato­san kerüljön előtérbe a lakóhelyen folytatott politi­kai tevékenység. A pártta­gok vegyenek részt a külön­böző mozgalmakban, érdek- képviseletekben és az új szerveződésekben, az élén­külő politikai közéletben, a társadalmi vitákban. Politikai munkájukhoz el­engedhetetlen, hogy a párt illetékes testületéi a felme­rült fontos politikai kérdé­sekben kialakítsák a képvi­selhető és képviselendő irányvonalat. A párttestületek változó feladataihoz igazodó, haté­kony, minőségileg megújuló pártapparátusra van szük­ség. A testületek az ehhez szükséges átalakítást az év végéig fejezzék be. 3. sében Az ország tényleges helyzetének értékelé- és a továbbfejlődés kiinduló pontjainak megha­tározásában a Közpon­ti Bizottság számít a párttagság véleményére, és széles körben, a különböző formákat felhasználva aktív eszmecserét folytat. Ebben a párt különböző vezető testü­letéi minden szinten vegye­nek részt. E politikai moz­galmi tevékenység kapjon teljes nyilvánosságot. A pártszervezetek rendezze­nek a tagság összetartozását erősítő kommunista fóru­mokat, és ezeket használják fel a politikai közélet formá­lására.- Az MSZMP olyan po- litikai erő, amely ké­pes a nemzeti felemelkedés programját megalkotni és következetesen megvalósíta­ni, képes a reformban ér­dekeltek összefogására, a szocialista haladás köré tö­möríthető erők koalíciójának létrehozására. Ez a biztosí­téka annak, hogy elzárjuk az utat az egyértelműen elve­tett sztálini modell és'a pol­gári rendszer alternatívája elöl. A kétfrontos harcnak a mai viszonyok között ez a célja és fő terepe. _ A Magyar Szocialista 8« Munkáspárt vállal­ja az elmúlt négy évtized történelmi örökségét, amely a magyar népnek felemel­kedést hozott. Megőrizve kí­vánja meghaladni azt. En­nek a politikának előremu­tató elemei: a két munkás­párt 1948-as, új minőséget ígérő egyesülési kongresszu­sa; az 1953—56 közötti évek­nek a szocializmus megre­formálását igénylő demokra­tikus törekvései. 1956 után az MSZMP nagy erőfeszíté­seket tett a szocializmus ad­dig kialakult rendszerének megváltoztatására. A hazai és a nemzetközi közvéle­ményben is elismert sikere­ket ért el az életviszonyok javításában, a demokratiz­mus kiszélesítésében, a sza­badságjogok garantálásában, a humanizmus elveinek ér­vényesítésében és az 1966— 68-as reformtörekvésekben. Mindezt a történelmileg meghatározott külső és bel­ső feltételek közegében csak részlegesen tudta végrehaj­tani. A szocializmus koráb­ban kialakult politikai rend­szerének korlátain nem lép­tünk túl. A döntési mecha­nizmus, a politikai akarat- képzés módja szembe ke­rült a társadalmi-politikai fejlődés valódi szükségletei­vel, így a szocializmus fej­lődését akadályozó tényező­vé, súlyos hibák forrásává vált. Ezért sem vállalható a szocializmus történelmileg túlhaladott modelljére jel­lemző gazdasági és politikai rendszer fenntartása. Vál­toztatni kívánunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és' gyakorlaton, amely az elmúlt másfél év­tized máig is ható hibáihoz vezetett. Nem lehet fenntar­tani a túlközpontosított dön­tési mechanizmust, nem le­het folytatni a szubjektív vezetői kiválasztást, és nem lehet nélkülözni a vezetői tevékenység társadalmi el­lenőrzését. ß Az új nemzeti össze- 8. fogás tartalmát, út­jait, módjait tekintve szá­munkra egyedüli irányt mu­tató eszme a társadalmi ha­ladás, a nemzeti felemelke­dés eszméje. Történelmi ta­pasztalataink és a megvál­tozott helyzetből adódó fel­ismerések alapján ma a nemzeti összefogás alappil­léreinek tekintjük: — Az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompo­litikát; — a hatékony piacgazda­ság megteremtését; — a modernizációra épülő határozottabb nyitást a világ felé; — a társadalmi önszerve­ződés jogának, mint • a szo­cializmus új elemének érvé­nyesítését a politikai plura­lizmus viszonyai között; en­nek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjá­nak. a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az ösz- szes haladó, baloldali, de­mokratikus, nemzeti törek­vést kifejező erő együttmű­ködésének a megvalósítását; — olyan szilárd alkotmá­nyosság kiépítését és szava­tolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiság­nak az alapja, és magában foglalja a demokratikus po­litikai rendszer működésé­nek keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdek- képviseletek, a társadalmi­politikai mozgalmak együtt­működésének törvényes sza­bályozását; — a szocializmus megújí­tására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó le­hetőségeinek elismerését, be­leértve a nem marxista vi­lágnézetű, így a vallásos em­berek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. 7 A munkásság érdekei • jól érzékelhetően ér­vényesüljenek a politikai döntések meghozatalában és megvalósításában. Ezért alapvető politikai érdek, hogy a párt tényleges párbe­szédet folytasson a munkás­sággal a gazdaság- és a szo­ciálpolitika olyan kérdései­ről, amelyek közvetlenül érintik munka- és életfelté­teleit, jövedelmi viszonyait, szociális biztonságát is. Tá­mogatását kell kérnünk a jö­vedelmek olyan elosztásához, amely — a rövid távú ér­dekeken túlmutatóan — se­gíti a társadalmi és gazda­sági modernizációt, a gyor­sabb fejlődést, végső soron a munkásság boldogulását is. A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és jövőjét csak az átalakulás követelményeit érvényesítő érdekeltségre épülő agrárpolitika biztosít­hatja. Az értelmiség közreműkö­dése nélkül a korszak nagy kihívásaira nem lehet vá­laszt adni. Ezért a hozzá va­ló viszony nem taktikai, ha­nem stratégiai jelentőségű. Szükségesnek tartjuk létre­hozni a politikai döntési fo­lyamatba való aktív bekap­csolódásának, illetve saját kezdeményezéseinek feltéte­leit. Indokolt a szellemi munka nagyobb megbecsü­lése, amelyet ezért támoga­tunk. Az ifjúság elidegeníthetet­len joga, hogy részt vegyen a politikai rendszer demok­ratizálásában, saját szerve­zetein keresztül beleszóljon a politika formálásába, jö­vőjének alakításába. A poli­tikai intézmények a generá­ciók közötti párbeszéd, meg­egyezés és együttműködés színterei is legyenek. O Az MSZMP a társa- **■ dalmi érdekkifejezés, önszerveződés és ellenőrzés pluralizmusának, a társada­lom önszabályozásának új újtait keresi. A jelenlegi po­litikai időszakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz feladatok megoldásához az erők összefogására és nem megosztottságra van szükség. A pártnak az az álláspont­ja, hogy vezető,' j^e^epét. egypár,trendszer keßptfei kö-^ zött gyakorolja. Természe­tesnek tartja, hogy az alkot­mány előírásainak, a törvé­nyességnek megfelelően kü­lönböző politikai szervezetek jönnek létre. A hozzájuk va­ló viszonyt programjuk és gyakorlati tevékenységük alapján határozza meg. A párt keresi az együttműkö­dést, a politikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus meg­újulásáért, a nemzet fel- emelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szo­cialista társadalmi rend, az alkotmányosság és szövetsé­gi rendszerünk ellen lép fel. 9 A nyilvánosságnak ki­. tüntetett jelentősége van politikai rendszerünk megújításában és működte­tésében. Az önálló tényező­ként színre lépett sajtó meg­felelően illeszkedjen a de­mokratizálási folyamatba. A politikai intézmények és az újságírótársadalom Között jó együttműködés, partneri viszony alakuljon ki. Felgyorsítjuk a nyilvános­ság korszerűsítésével foglal­kozó állásfoglalás előkészítő munkáját. Következetesen érvényesíteni kell a lapala­pítók és -fenntartók érdeke­it, politikai és anyagi fe­lelősségét. Ez különösen vo­natkozik a kormány által felügyelt nagyhatású tömeg­kommunikációs eszközökre. A különböző alternatív né­zeteknek csak a tényleges súlyuknak megfelelően ad­janak teret. Éljenek jobban az e nézetekkel vitázó kriti­kai funkciójukkal, amihez mozgósítani kell az érdekelt területeken dolgozó kommu­nistákat. Nyíljon mód arra, hogy a különböző szervező­dések a sajtótörvény alap­ján teremtsék meg saját nyilvánosságukat. .-I Felgyorsítjuk az el- ■"* múlt évtizedek tapasz­talatait elemző munkabizott­ság tevékenységét. Az elem­zés részletesen foglalkozzon a hibás döntésekért való fe­lelősség tartalmi kérdései­vel. Készüljön világos hely­zetértékelés a közvélemény számára a gazdaság állapo­táról. II Gyorsítsuk meg az át- fogó gazdasági reform- folyamatot. A vegyes tulaj­donú piacgazdaság, a szüksé­ges külgazdasági nyitás meg­teremtéséhez, a társasági törvény érvényesítéséhez, a II népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989-90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszeréről | Az MSZMP KB no­■* vember 1—2-i ülésén megtárgyalta a népgazdaság 1988. évi fejlődéséről és az 1989—90. évi gazdaságpoli­tika fő vonásairól és eszköz- rendszeréről szóló tájékozta­tót. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy 1988-ban a gazdasági folyamatok alapvetően a stabilizációs programban kijelölt irány­ban alakultak, de nem men­tesek az ellentmondásoktól. Az eddigi teljesítmények alapján úgy ítélhető meg, hogy a stabilizációs prog­ram meghirdetése óta eltelt egy évben az alapve­tő gazdaságpolitikai célok teljesülnek. A konvertibilis áruforgalomban a tervezett aktívum megvalósul. A fize­tési mérleg hiánya — az emelkedő kamatok és a világútlevél bevezetésével összefüggésben ugrásszerűen növekvő lakossági devizaíel- használás miatt — valame­lyest meghaladja a tervezet­tet. A KGST-kapcsolataink- ban mérséklődik a fizetési mérleg aktívuma. A terme­lés növekedése eléri a ter­vezettet. A lakosság fogyasz­tása a számítottal összhang­ban csökken, a vállalati be­ruházások viszont növeked­nek. Mindezek kedvező ala­pot teremtenek a stabilizá­ciós program folytatásához, kiteljesedéséhez. Ennek ér­tékét növeli, hogy a gaz­dálkodó szervezetek ezeket a teljesítményeket gyökere­sen megváltozott közgazda- sági környezetben, az új adórendszer bevezetése- és számos egyéb szabályozó- változás közepette érték el. A fő gazdasági mutatók kedvező alakulása mellett a gazdaságban számos olyan új és örökölt tényező van jelen, amely nehezíti a stabilizációt. Az adósságál­lomány magas, az adósság- szolgálat súlyos terheket ró az országra. A minőségi vál­tozás, a gazdasági szerkezet átalakulása nem kielégítő. A konvertibilis export növe­kedését a javuló teljesítmé­nyek mellett elsősorban a hagyományos termékeink iránti konjunkturális keres­let és kedvező áralakulás magyarázza. A belső pénzügyi egyen­súlyt még nem sikerült hely­reállítani. a népgazdaságban erős inflációs hatások ér­vényesülnek. A költségvetés túlköltekezik. a vállalati vásárlóerőt sem sikerült megfelelően szabályozni, s a keletkező jövedelmek ará­nya és megoszlása nem iga­zodik megfelelően a szerke­zetátalakítás céljaihoz. Ezek gátolják a vállalatok haté­konyság szerinti differenci­álódását. Egyre világosabban lát­ható, hogy külső adósságunk tényleges terhei, a KGST- együttműködés beszűkülő lehetőségei, belső pénzügyi viszonyaink rendezetlensé­ge a vártnál nehezebbé te­szik a stabilizációs program megvalósítását. A kormányzatnak tovább kell folytatnia annak a gaz­dasági környezetnek a ki­alakítását, amely teret nyit a hatékonyan gazdálkodók­nak, ösztönzi a vállalkozást, szélesíti a piaci viszonyok hatókörét, s szűkíti a vesz­teségforrásokat. A vállala­tok és a költségvetés kap­csolatainak törvényi szintű szabályozásával csökkenteni szükséges az eseti központi beavatkozások lehetőséget, s erősíteni kell a vállalkozók biztonságérzetét. A társasági törvény, az elfogadásra váró nyereségadó törvény várha­tóan növeli a vállalkozási kedvet. Elősegítheti a külföl­di tőke beáramlását. (Folytatás a 3. oldalon) piaci feltételek kialakításá­hoz. a liberalizálás gyakorla­ti gazdasági és politikai si­kere érdekében nagy dönté­si, cselekvési szabadságot kell hagyni a vállalatoknak. Konkrét iránymutató . prog­ramokat, közgazdasági ösz­tönzőket kell kialakítani minden tulajdonforma, így a magántulajdon részére is. Következetesen kell előreha­ladni a bérreform, a költség- vetési reform és az árreform bevezetésében. A gazdasági érdekegyeztetési gyakorlat gyors kiéoítésére kell töre­kedni. A gazdasági fejlődéshez az érintett rétegek számára egyértelmű érdekeltséget kell téremteni, hogy részt vállaljanak a gazdaság meg­újításában. Az intézkedések által súj­tott, nehéz helyzetbe kerülő rétegek számára kezdjék meg a szociális háló kiépíté­sét. Aktív képzési és foglal­koztatás-politikára van szükség, amelynek célja a munkanélkülivé válás meg­előzése, a munkanélküliség mértékének csökkentése és a munka nélkül maradó embe­rekről történő gondoskodás.-rt A Központi Bizottság megállapította, hogy több olyan feszültség és probléma terheli a lakossá­got, belpolitikai életünket, amely részben megszüntet­hető, illetve a ma rendelke­zésre álló eszközökkel is megoldható. Szükségesnek tartja, hogy az adórendszer­ből kiiktassák a termelést, a teljesítményt fékező hatáso­kat. Az államigazgatásban, a gazdálkodásban ésszerű ta­karékosság érvényesüljön. Át kell tekinteni, hogy az állam, a párt és egyéb szer­vezetek milyen eszközöket, erőforrásokat szabadíthatnak fel más társadalmi célokra. Minden területen. IO« pártállásra és beosz­tásra való tekintet nélkül, érvényt kell szerezni a tör­vényes és a morális követel­ményeknek. A párt határo­zottan fellép a korrupció fel­számolásáért és az abban vétkes tisztségviselők fele­lősségre vonásáért. * * * A Központi Bizottság szá­mot vetett a magyar társa­dalom mai helyzetének ne­hézségeivel. Felhívja a kom­munistákat, a társadalom va­lamennyi, a nemzet jövője iránt elkötelezett haladó erejét, hogy munkálkodjon együtt a mai nehéz gazda­sági helyzetből és ennek ne, gatív társadalmi következ­ményeiből való kilábalás le­hetséges útjainak kialakítá­sán.

Next

/
Thumbnails
Contents