Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

1988. NOVEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Köszöntők és kitüntetések Véradók napja Szolnokon Az ünnepség résztvevői, 50—40—30-szeres véradók a me­gye különböző településeiről (Fotó: N. Zs.) Jegyzetlapoíf " A változó Parlament A Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa tavaly novemberben úgy határozott, hogy ezentúl minden év no­vember 27-én a véradókat köszönti a társadalom. Az el­ső véradónap ünnepségét Szolnokon tegnap tartották az építők Mártírok úti mun­kásszállójában. A megyei és városi Vöröskereszt vezető­sége többszáz véradót hívott meg a megyei ünnepségre. Köszöntésükön ott volt Sza­bó István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára, Fábián Péter, a me­gyei pártbizottság titkára, valamint a megye és a vá­ros politikai, társadalmi szervezeteinek vezetői. A megjelenteket dr. Földy Da­nié Iné, a megyei vezetőség titkára köszöntötte. Ünnepi beszédet dr. Gyüszü Miklós, a Magyar Vöröskereszt Or­szágos Vezetőségének alelnö- ke mondott. ' Beszédében méltatta azt a lehetőséget, amely szerint a véradók napját a társadalmi ünnepek sorába emelték, s ezentúl olyan megbecsülést, elismerést élveznek a leg­humánusabb mozgalom tag­jai is, mint a bányászok, épí­tők, pedagógusok. Vázolta az' alelnök a mozgalom történe­tét is, amelynek zászlaját 1949 óta a Magyar Vöröske­reszt vállalta legfontosabb feladatai között. Elmondta, hogy a vöröskereszt első kongresszusán még 130 ezer Véradó volt az országban — napjainkban pedig már a fel­nőtt lakosság tizenkét száza­léka rendszeres véradó. Szol­nok megyében 25 ezer donort tartanak nyilván, s ők évente 9500 liter vérrel segítik be­teg embertársaik gyógyítá­sát. Fölszólalt az ünnepségen Fábián Péter a megyei párt­bizottság titkára is. „Nagy öröm — mondotta —, hogy a Az Adidas cégnek Húszmillió pár Tisza sportcipő Bővül a jövő évi export Huszadik évébe lépett a kooperációs kapcsolat a vi­lághírű Adidas sportszer­gyártó cég és a martfűi Ti­sza Cipőgyár között. Az együttműködés eddigi sike­rét jelzi, hogy a mamutcég megrendelésére a hétvégén útnak indították exportra a húszmilliomodik pár világ- színvonalú, divatos, tartós sportcipőt. A Tisza Cipőgyár vezetői ezekben a napokban fejezték be az üzleti tárgyalást. az Adidas cég képviselőivel az 1989. évi exportról. A part­ner 1988-hoz képest harminc százalékkal több sportcipőt rendelt a magyar vállalattól, és várhatóan formatalp-meg- rendelése is megkétszerező­dik. A tárgyalások során új termékek kifejlesztésében is megállapodtak, melyek to­vább szélesítik a Tisza Cipő­gyár sportcipő-termékcsalád- ját, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy a két cég együtt­működése és üzleti kapcsola­tai tovább bővüljenek. A két évtizedes együttműködés so­rán a gyárban kialakult egy begyakorlott, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező mindig megújulásra kész munkásgárda. Jelenleg hat futószalagon készítik az Adi­das márkával ellátott termé­keket. A jövő évre szóló tár­gyalások során a francia partner kifejezte elismeré­sét a Tisza Cipőgyár által ké­szített sportlábbelik ió mi­nőségéért és a szállítási ha­táridők pontos betartásáért, ezért is számít a jövőben növekvő mértékben a gyár­ban készülő, és a világ min­den táján forgalmazott láb­belikre. megyében először ünnepel­hetjük azokat a .fivéreinket és nővéreinket, akik a 25 ezres mozgalom tagjai, s azt a mozgalmat, amelyben százhuszonhat verő szív do­bog!” Szólt arról, hogy eb­ben a mozgalomban szerve­zettség, pontosság és őszinte­ség jellemez minden vér­adót, — s amelyről ezért is példáit vehet a társadalom. Társadalmi életünk fejlődé­se az öntevékenység, a ki­bontakozás útján halad. A véradókkal senki se vetél­kedhet, mert ők képviselik a legigazabban a humanitás eszméjét, — mindent az em­berért kell tennünk!” Miköz­ben a megyei pártbizottság nevében tisztelettel adózom a véradók, a szervezők, az orvosok, a nővérek munká­jának. tettének, szívből kívá­nom, hogy a mi szívünk is. minit a mozgalomé, verjen százhúszat a jövőért, a tár­sadalom boldogulásáért! Ezután a Magyar Vöröske­reszt Országos Vezetősége Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy az igazgató nem túl rózsás képet festett, hisz mint elmondta, a nagyüze­mekhez hasonlóan ők is nagy várakozással tekintet­tek az idei esztendő elé, csakhogy ezt a várakozást nem igazolta az élet. Ugyan­is, mint derült égből a vil­lámcsapás, úgy érte őket is a hír.. . — noha az ország jelenlegi gazdasági helyze­tében számítani lehetett rá — hogy a pénzügyi forrá­sok beszűkülése miatt a nagyüzemek nem kapják meg a hiteleket — így is történt —, aminek aztán számos következménye lett. Emiatt a termelőszövetkeze­tek nem tudtak gépeket, al­katrészeket, műtrágyákat, növényvédőszereket vásá­rolni, s így az idén csak kés­ve kezdődtek meg a tavaszi munkák. A pénztelenség ter­mészetszerűleg hatott az Ag- roker gazdálkodására — mint a szóbanforgó cikkek egyik legnagyobb forgalma­zójára — is, hisz míg a ko­rábbi években január végére már 300—400 millió forintos bevételt értek el, addig az idei esztendő hasonló idő­szakában mindössze 14 mil­liós forgalmuk volt. A pénz­szűke egyébként a mezőgaz­dasági nagyüzemek egész évi tevékenységét végigkí­sérte. Sajnos. Ezt a helyzetet felismerve a Szolnoki Agro- ker Vállalat idei terveit már jóval óvatosabban készítette el, vagyis az előző évinél 10 nevében kitüntetéseket adott át dr. Gyüszü Miklós alelnök sokszoros véradóknak. A va­sárnap. Zalaegerszegen meg­rendezett országos ünnepsé­gen M ajzik Károly, a Kőolaj - kutató Vállalat nyugdíjasa, 75 térítésmentes véradása el­ismeréseként a Kiváló Vér­adó kitüntetés arany fokoza­tát kapta meg. Most ötven véradásént hatan, negyven véradásért tizenhatan, 30 véradásért huszonkilencen kapták meg a kitüntetés arany fokozatát. A Ganz- Danubius tiszafüredi gyárá­nak véradó kollektívája em­lékplakett kitüntetésben ré­szesült. Kiváló Véradó Szer­vező kitüntetést nyolcán, em­lékplakettet tizenegyen vet­tek át az ünnepségen. A kitüntetetteket meleg szavakkal köszöntötte dr. Kun Ákos címzetes egyetemi tanár, a véradóállomás veze­tő főorvosa. Ünnepi műsor­ral a Szolnoki Családi Inté­zet kedveskedett az első Szolnok megyei véradónap résztvevőinek. százalékkal kisebb forgal­mat terveztek, de már most látszik, hogy ezt a visszafo­gottabb tervet sem tudják teljesíteni, mivel az 1988-ra előirányzott 2 milliárd 300 millió forintos árbevételt nem érik el, öt százalékkal lemaradnak ettől. A forgalom csökkenése legszembetűnőbb talán a gépértékesítés területén, hisz, amíg 1982-ben még 1 milliárd forint értékben ad­tak el különféle gépeket, ta­valy már csak 600 millióért, az idén pedig a gépek eladá­sából származó bevételük nem éri el a 400 millió fo­rintot. A fokozatos visszaesés mi­att az agrokeresek arra szá­mítanak, hogy ha a gépek nem is, de az alkatrészek majd jobban fogynak, mivel a régebbi masinák köny- nyebben elromlanák, s több alkatrészt kívánnak. Nos, ma már látszik, hogy ez a logikusnak tűnő elgondolás sem vált valóra, mivel a vállalat idei alkatrész-érté­kesítése a tavalyinak csak a 90 százalékát éri el. A műtrágya-értékesítés te­rületén viszont sokáig úgy tűnt, hogy nem lesz különö­sebb gondja a Szolnoki Ag- rokernek, hisz bevételei a tervek szerint alakultak. Mindezt már csak múlt idő­ben említhetjük, mivel a szeptember elsejei áremelés után erősen visszaesett a vásárlási kedv. Különösen a Véleményeket gyűjtenek Szakszervezetek a várospolitikáin Tájékoztató tisztségviselőknek Tegnap a Szakszervezetek Szolnok Városi Bizottsága szervezésében a vállalatok, intézmények szb-titkárai, szakszervezeti tisztségviselői tájékoztatót hallgattak meg Szolnok város 1988. évi taná­csi terveinek várható telje­sítéséről. megismerték a me­gyeszékhely jövő évi költség- vetési előirányzatainak elő­zetes koncepcióját. Az élénk érdeklődéssel kísért tájékoz­tatót Kéri József, a városi tanács pénzügyi, terv és munkaügyi osztályának veze­tője tartotta. A városban működő szak- szervezetek decemberben és január első felében különbö­ző szintű munkahelyi fóru­mokon vitatják meg a taná­csi elképzeléseket és monda­nak azokról véleményt. A tegnapi tanácskozás résztvevői megkapták Szol­nok Város Tanácsának a la­kásellátással és gazdálko­dással kapcsolatos jogszabá­lyok helyi végrehajtásáról szóló rendeletét is, hogy megismertessék vele a szer­vezett dolgozókat. A szakszervezetek városi bizottsága január második felében foglal állást arról, hogy az összegyűjtött véle­mények, javaslatok közül melyeket juttatja el a ta­nácsnak. hogy azokat a jövő évi költségvetési előirányza­tok kidolgozásakor figyelem­be vegye. drágább — kevert, komplett, szuszperiziós — műtrágyák iránt csappant meg a keres­let, s így a megye mezőgaz­dasági nagyüzemei az idén várhatóan 40—50 millió fo­rinttal kevesebb pénzt for­dítanak műtrágyavásárlás­ra, mint az előző esztendő­ben. (Ez a tény sajnos ma­gában hordozza azt a ve­szélyt is, hogy a termőtala­jok tápanyagtőkéje roha­mosan csökken, ami aztárj megkérdőjelezheti a maga­sabb termésátlagok elérését is.) Ami pedig a jövőt illeti, Stiegler Károly szavaiból ki­tűnt, hogy ezekben a napok­ban - a vállalat munkáját már a következő évre való felkészülés jellemzi. Mint hallottuk, már most is ele­gendő — mintegy 100 millió forint értékű — nitrogénmű­trágya raktáron van, tehát ennek hiánya nem hátrál­tathatja a januári fej trá­gyázások időbeni elvégzését. Folyamatban van a hazai gyártmányú tavaszi növény­védőszerek beszerzése, s a különféle gépekből — trak­torokból, szállítóeszközök­ből, betakarítógépekből — is mintegy 130 millió forin­tos készlettel rendelkeznek. A téli gépjavításokhoz szük­séges alkatrészek jórésze is raktáron van, s a torlódás elkerülése érdekében, már most rendelkezésre bocsát­ják a szükséges alkatrésze­ket az igénylőknek. Ebben az esetben a pillanatnyi pénzhiány sem akadályoz­hatja a gépjavítások meg­kezdését, mivel az alkatré­szek árait januárban fizethe­tik ki a mezőgazdasági nagyüzemek a Szolnoki Ag- roker Vállalatnak. n. t. — A Parlament folyosóján hangzott el az alábbi ki­jelentés: „meg kell szok­nunk és tanulnunk, hogy nem évszakok szerint ülé­sezik az Országgyűlés”. Egyszerű kijelentő mon­dat, mégis sokat jelent, jelzi: egy-két évvel ez­előtt még e furcsa naptár szerint, azaz télen—ta­vasszal—nyáron és ősz­szel ülésezett legfőbb tör­vényhozó testületünk, vál­lalva döntések eltolását, vagy éppen alkalmazkod­va korábbi gyakorlatunk­hoz, az Elnöki Tanácsra, illetve a kormányra bízva egyes döntések meghoza­talát. Megváltozott az Ország- gyűlés. Nem, nem kor­mányzó országgyűlés akar lenni, de igenis, a létün­ket, társadalmi és gazda­sági fejlődésünket alapjai­ban meghatározó ügyek­ben — megfelelő előkészí­tés után — maga akar dönteni. Nem bizalmat­lanság ez a kormánnyal szemben, sokkal inkább felelősség- és feladatvál­lalás hazánk sorskérdései­ben. Az utóbbi időben a parlamenti tudósítások szótárában talán a leggya­koribb két kifejezés a de­mokrácia és a reform volt. Teljes joggal. Csakhogy, amíg a demokrácia létfel­tétele és alapja minden döntésnek, addig a reform már mindig az aktuális tartalomra utal. Bár a kü­lönbség nyilvánvaló, nap­jainkban mindkét fogalom rangos és hangsúlyos je­lentőséggel bír. Demokrá­cia a nyílt és nyilvános vita jegyében, az érvek ütköztetése — a lehető legjobb döntés érdekében — és reform a társadalmi és gazdasági megújulásért. A megpezsdült belpoli­tikai élet, a társadalom demokratizálódása, s nem utolsó sorban az életün­ket meghatározó gazdasá­gi körülmények alakulása a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet vonzott a Parlament gazdasági kérdésekkel kapcsolatos vitáira. Joggal. A stabili­zációs program eddigi Űjfajta szokás harapó- zott el az utóbbi hetek­ben Szolnokon. (Tapaszta­lataim megegyeznek sző­kébb környezetemével: egyelőre csak nálunk.) Alárendelt útvonalon haj­tanék át a kereszteződé­sen. Jobbról semmi, bal­ról, jó messzire egy Dá­cia. Ha meghúzatom a ko­csit, még átérnék előtte, de minek kockáztassak? Várok türelemmel. A Dá­cia közeledik, lassít, egyre lassít, de nem jelez sem­mit. Aztán odaér a ke­reszteződéshez, egészen le­lassít, jót röhög rajtam, a balekon, és mindenféle irányjelző nélkül beka­nyarodik mellém, az utcá­ba. Ez legyen a legna­gyobb örömöd a héten, édesapa! Mekkora élmény kika­nyarodni szürkületben, vi­lágítás és irányjelző hasz­nálata nélkül például a Tiszaligetből? Hát még egyszerre két forgalmi sá­von lovagolni, a terelővo­nalat a két kerék közé vé­ve? Onnan bármerre lehet kanyarodni, megintcsak index nélkül! Az új divatot a taxisok honosították meg, és űzik legnagyobb meggyőződés­sel a megyeszékhelyen (tisztelet a kivételnek, mert szerencsére van ki­vétel) ám újabban egyre több a hódolója. Értelme? Nem sok. Minimális koc­kázattal egymás bosszan­tása. végrehajtása, a program jövő évi feladatai, gazda­ságpolitikánk irányelvei­nek elfogadása — a dön­tés — hazánk elkövetke­ző esztendejének társadal­mi és gazdasági alakítását jelentette. A képviselők által elfogadott „A” vál­tozat úgy jelenti hát az elkövetkező év munka- programját, hogy az hosz- szú távra vállalja a ki­bontakozást. A felelős Parlament fe­lelősséggel döntött az or­szág jövőjéről. S termé­szetesen születtek más döntések is, éppen az el­fogadott irányelvek és koncepciók jegyében. A vállalkozói nyereségadó, s annak elfogadott mérté­ke csakúgy, mint a Köz­ponti Műszaki Fejlesztési Alap elfogadása már e gazdasági kibontakozást segítő döntések. Felelős Parlament — ír­tuk. Ez a felelősség érző­dött az ülésszak mindhá­rom napján, s ebben ta­lán nemcsak a megvitatott kérdések súlya játszott szerepet, hanem az alakí­tó szándék és a képvise­lői megbízatás jelentősé­gének növekedése is. Ta­lán nem kell hangsúlyoz­ni: a rádió és a televízió által egyenes adásban su­gárzott ülésszak egyértel­műen bizonyította, hogy képviselőink többsége fel- készülten, választóiktól kapott munícióval érke­zett az ülésszakra. Egyre kevesebb a korábban oly sokszor elmarasztalt üres­járat, célra- és lényegre- törőek a hozzászólások, markáns vélemények üt­köztek a demokratikus döntések megszületéséig. A társadalommal együtt demokratizálódik a Parla­ment, s ahogy a társada­lom tanulja, úgy tűnik, minden szinten hozzá kell szoknunk, meg kell ismer­kednünk a játékszabá­lyokkal. A szavazás sza­bályaival csakúgy, mint a hirtelen bekiabáló, soron kívül szót kérő felszólalá­sokkal is. A lehetőség adott — éppen a novem­beri ülésszak igazolta a lehetőséget, s a tanulniva- lókat egyaránt. A játék — egyelőre in­gyen van. Olcsó játék ... Olyan — hogy is mond­jam? — igazi, magyaros: ha nem segíthetek rajtad, kisapám, legalább ártok. Nem nagyon, csak egy ki­csit! Hogy észrevedd; én is vagyok valaki. Egy por­szem, de addig a 30—40 másodpercig számodra mégis a legfontosabb. Tartasz tőlem. Nem tudod mit választok. Hát ne is tudd! Várj. Most én va­gyok az erősebb. Ennyit kibírsz! Ugye? Gyerekcsínyek között jegyezhetnénk a hasonló­kat, ha gyerekek követnék el. De nem gyerekek űzik a játékot, hanem öntuda­tos felnőttek. Erkölcsben, etikában ez ugyanolyan, mint sorra le­tördelni a visszapillantó tükröket a járda mellett parkoló kocsikról. Vagy a legújabb trükk: fölugrani a csomagtartóra, avagy a motorháztetőre és végig­gyalogolni a más autóján. Hadd horpadjon! Ez a já­ték is változatos! Ki lehet szerelni még a fényszórót, a ködlámpát, a tolatólám­pát. Kis ügy. Miért ne? Fogj el, ha tudsz. Ha mersz! ötletesebbnél ötletesebb trükköket kapunk elő a magunk szórakoztatásá­ra (?), egymás bosszantá­sára. Tehetséges nép va­gyunk. Csínyben nem is­mer tréfát a magyar! — E — Gyorsmérleg az Agrokertől Készülnek a következő évre A pénztelenség hatott a vállalat idei gazdálkodására Jól tudjuk, hogy november vége még nem kimondot­tan a számvetés ideje, de ez az időpont arra már min­denképpen alkalmas, hogy gyorsmérleget készítsen az em­ber az elmúlt tizenegy hónap gazdálkodásáról, sikereiről, kudarcairól. Tulajdonképpen ilyen céllal kerestük meg a minap Stiegler Károlyt, a Szolnoki Agroker Vállalat igaz­gatóját, hogy ha röviden is, de értékelje az 1988-as esz­tendő eddig eltelt időszakának vállalati eredményeit. Irányjelzés nélkül ?

Next

/
Thumbnails
Contents