Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-28 / 283. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 NOVEMBER 28 IA szerkesztőség postájából | IA tárgyalóteremből I Lakat alatt a rablók Lesz kö az útépítéshez Fény kellene és kő címmel ezen a helyen közöltük öz Józsefnek, a Törökszentmiklósi Űttársulat képviselőjének észrevételét október 17-én. Szóvá tette, hogy a Vörös Hadsereg utca lakóitól összeszedett 68 ezer forintot, engedélyezett tervrajz van a kezükben, mégsem haladnak ötről a hatra, mert a tanácstól ígért zúzott követ nem kapták meg. A helyi tanács városfejlesztési és gazdálkodási osztályvezetője adott rá mindjárt választ, s többek között a következőket mondta: Az útalapok elkészítéséhez egyelőre 6000 tonna zúzott kőre lenne szükség, a megyei tanács segítségével 1200 tonnát kapnak novemberben. Ez a mennyiség a korábban megalakult társulások közül csupán egynek elegendő, és a Vörös H. úti társulás részére. az útalap idei elkészítéséhez nem ígértek követ. A társulás vezetője ez utóbbi kijelentést sérelmesnek tartotta, mivel tavasszal azzal az indokkal szedte össze a pénzt az emberektől (összesen 68 ezer forintot), hogy nemsokára érkezik a kő az útalaphoz, s ezt a tanácselnök ígérte meg. Két hónappal ezelőtt is arról volt szó, hogy már hajón van a kő, legyenek türelemmel... Ha pedig nem így van, s nem tudnak kőhöz jutni, visszaadja az embereknek a pénzt, de sajnálja, hogy kárba veszett a sok-sok társadalmi munkája: mit kezdjenek a nem kis értékű tervrajzzal, s mikor lesz burkolt út? Kóródi Antalnét, a Törökszentmiklósi Városi Tanács elnökét kerestük meg ezek után. aki elmondta, hogy miért nem tudnak az ígéretnek eleget tenni, milyen anyagi- és beszerzési gondok akadályozták ebben. Arról tájékoztatott. hogy az ivóvíz-, a Tiszaf öldvárról Szolnokra utaztam november 14-én, s mivel a vasútállomástól ritkán indul a MÁV-kórház felé autóbusz, taxira vártam. Jöttek a gépkocsik sorban, de sokan várakoztak. Ezért kaptam az alkalmon, amikor hallottam az előttem állótól, hogy a MÁV-kórházba megy, s megkérdeztem, vele tarthatok-e. Erre a taxisofőr felelt ingerülten: üljünk be, de máskor tőle kérdezzük meg, hogy mehetünk-e együtt. Félúton pedig azt mondta, úgyis annyit kell fizetnünk, mintha külön jöttünk volna. A kocsiban semmit sem szóltunk a megjegyzésére, de amikor fizetésre került a sor, megmondtuk, hogy nem jogos mindkettőnktől 40—40 forintot kérni. Azt felelte, hogy ő maszek taxis és ezt megteheti. (Rendszáma: GT 52—83). November 24-én éjjel 2 órakor érkeztünk Szolnokra azzal az autóbusszal, amivel Bécsben jártunk. A csoport egy része a vasútállomásnál szállt le. a többiek velünk együtt — a buszpályaudvaron. Nem csak a váratlanul hideg éjszaka lepett meg bennünket, hanem az is, hogy sehol egy taxi. Nők lévén, nagyon kellemetlenül éreztük magunkat, s együtt Harmincöt éve vezetek gépkocsit, mintegy 600 ezer kilométer van mögöttem — balesetmentesen. A női gépkocsivezetők közlekedésben nyújtott kulturált magatartását mindig nagyra becsültem. Sajnos az utóbbi időben elszomorító az e téren szerzett tapasztalatom. Talán azért, mert egyre több nő vezet gépkocsit, szabálysértésük is szembetűnőbb. Erre néhány példa: A debreceni benzinkútnál tankoló külfölszennyvíz-, a gáz- és az úthálózat építését a lakosság társulások formájában valósítja meg, s ehhez minden tőlük telhető segítséget igyekeznek megadni. De rangsorolniuk kell a fejlesztéseket, éppen ezért kivételesen kezleték azokat az utcákat, (Hámán K. és a Vécsey), melyeknek fontos szerepe van a város közlekedésében, az átmenőforgalomban; ezen kívül az idei fejlesztésre fordítható összeg jelentős része a szennyvíztársuláshoz került. A már említett 1200 tonna kő eredeti szállítási határideje május volt. majd különböző okok miatt júniusra tolódott, végül november 20-án érkezett meg Tokajból— a megyei tanács segítségével. (Ezt a mennyiséget a Vécsey út torkolatába depózták.) A Vörös Hadsereg utcával együtt hét úttársu- lásnál ugyancsak összeszedték a pénzt, elkészült az építési engedély, és valamennyien kőre, segítségre várnak. Azt szeretnénk, ha ezekben az utcákban az útalapot mielőbb el tudnák készíteni, és ennek érdekében Szurdokpüspökiből. Szé- csényből próbáltak követ szerezni, de nem sikerült, mert 500 forintba került volna tonnája. Végül Recskről hozatnak, tonnánként 370 forintért. A Vörös H. utca 1172 négyzetméteres területére 469 tonna kő szükséges, ami 170 ezer forintba fog kerülni, de már csak tavasz- szal kezdhetnek a munkához. A városi tanács elnökasz- szonya ezúton is kéri a út- társulati tagok, a. lakosság megértését, türelmét — hangsúlyozva: nem rajtuk múlott, hogy ebben az évben nem tudták elegendő zúzott kővel segíteni az úttársula- tokat. — cs — Többször előfordult, hogy összefogtunk és együtt mentünk taxival, de minden esetben annyi fuvardíjat kellett fizetnünk, amennyit az ára mutatott. Arra is tudok példát említeni, amikor maga a taxivezető mondta a várakozóknak, hogy merre megy, csatlakozhat még valaki, mert van hely a kocsiban. Éppen ezért szeretném tudni, hogy a magántaxis jogosan kérte-e mindkettőnktől a fuvardíjat? (A magántaxira is vonatkozik az a díjszabás, miszerint — az ilyen és hasonló esetekben —. csak annyi fuvardíjat kérhet, amennyit az óra mutat. Az utasokra tartozik, hogyan felezik meg egymás között a számla összegét. A szerk.) P. Gy.-né Tiszaföldvár maradva tanakodtunk, hogyan induljunk most el különböző irányba. Egy rendőr Járőnlkocsiból felfigyeltek ránk — legnagyobb szerencsénkre, s mindjárt segítségünkre voltak. Hazavittek bennünket, amiért a két ügyeletes rendőrnek ezúton is köszönetét mondunk. Üti- társaim nevében: Labáth Erzsébet Szolnok di kocsiba hátulról belerobogott egy Skoda, vezetője nő, akinek az esetről csupán az volt a véleménye, hogy „mi a fenének kell ebből ügyet csinálni!” (A kocsiban jelentős kár keletkezett és szerencse, hogy sérülés nem történt.) Nemrég Szandasző- lős felől jövet egy traktort előztem szabályosan, eközben engem előzött egy bordó. Lada 1500-as gépkocsi, amit szintén nő vezetett, a megengedettnél nagyobb sebességgel. Hála a közlekedési dugónak, a 4-es főút előtt utolértem. Udvariasan figyelmeztettem a szabálytalan előzésre és annak veszélyére, hogy emellett a megengedett sebességet is túllépte. Válasza: „Menjen a francba a rohadt Trabantjával, vén hülye!” Ezután kiugrott a kocsisorból és elrobogott — nem adva elsőbbséget a 4-es főúton közlekedőknek. A napokban pedig a szolnoki Tiszaligetből kanyarodott elém megállás nélkül egy világos színű Trabant. a hátsó ülésén három gyerek, a vezető hölgy melA Magyar Vöröskereszt kunszentmártoni városi vezetősége — a községi alapszervezetekkel együtt őszi randevúra hívta a vonzás- körzetben lakó nyugdíjas kordákat. Az összejövetelt a Kunszentmártoni Művelődési Közponban rendezték november 12-én, délután. A községekből a termelőszövetkezetek. intézmények, vállalatok gépjárművel szállították ide a résztvevőket. A városi vöröskereszt titkára köszöntött bennünket és tájékoztatójában hangsúlyozta, hogy eredményes munkájukban nem kis részünk van. Az ünnepi bevezetőt szóraCsalódott előfizető címmel közöltük Molnár Géza szolnoki olvasónk levelét október 24-én, melyben röviden a következőket írta: A családi költségvetés felülvizsgálata során úgy döntöttek, szeptember 1-jétől csak a helyi lapot járatják, a többit közte a Magyar Horgász címűt is lemondták. Az előfizetett lapok közül ez utóbbi augusztus helyett szeptember elején jelent meg, de ezt már nem kézbesítették, és az árát sem adták vissza. A postahivatal egyik ügyintézője azt mondta, hogy a rendelkezés ezt nem teszi lehetővé ... Tóth Sándor, a Szolnoki 2-es sz. Postahivatal vezeAz árak nőttek, a minőség romlott címmel a fogyasztók megyei tanácsának üléséről írtunk október 27- én, melyhez P. J. szolnoki olvasónk a következő gondolatokat fűzte: A cikkből kicsendült a fogyasztói érdekek öntevékeny védelmének hiánya. Válságos gazdasági helyzetünk megoldásában segíthet az alulról inlett idős asszony. Blokkolva fékeztem, és szerencse, hogy mögöttem nem volt senki. Még sorolhatnám azokat a veszélyes helyzeteket, amikor a volán mögött ülő kedves hölgy senkire és semmire nincs tekintettel. Ha az élet különböző területén oly csodálatra méltóan tudnak helytállni, megfontoltságuk, felelősségérzetük példamutató, legyen ez így akkor is, ha a volán mögé ülnek. Saját maguk, gyermekeik és mindannyiunk érdekében. Béler Gyula Szolnok koztató műsor követte. Fellépett a Pávakör asszonykórusa, a tiszakürti Zenebona együttes, az öcsödi citeraze- nekar, a Killián lakótelep iskolásai verset mondtak, táncot mutattak be, és még sorolhatnám, hogy ki mindenki vett részt a szórakoztatásunkban. Végezetül a harmonika trió szinte szünet nélkül húzta a talpalávalót, s nagyon jó hangulatot teremtettek. Valamennyi közreműködőnek köszönjük a meghívást, a vendéglátást és a kellemes műsort. Nádudvari Sándor Öcsöd tője kivizsgálta a panaszt és a következőket állapította meg: A kézbesítő nem volt hibás, a hírlaposztály kezdő ügyintézője viszont tévesen informálta az előfizetőt. Lehetőség van arra, hogy lapkésés esetén az előfizetési díjat visszaadják, de ha az összeg 20 forintnál kevesebb, csak az előfizető írásbeli kérelmére fizetik ki. (Az effajta ügyintézést bürokratikusnak tartjuk! A szerk.) Olvasónk esetében a Magyar Horgász augusztusi számát küldték meg pótlólag — úgy látszik, ez kevésbé volt komplikált, mint az összeg visszafizetése —, és a téves tájékoztatásért elnézést kértek tőle. dúló, hozzáértő kezdeményezés ezen a területen is, mert ez sajnos nem jól működik. Mindenki az államtól várja a segítséget, pedig az állam — a tervek szerint — fokozatosan kivonul a gazdasági élet közvetlen irányításából. Erre pedig a társadalom még nincs felkészülve. A szükségletekre való termelés Azt hinné az ember, hogy a rablók valamennyien marcona, vad férfiak, holott a valóságban kiderül: a gyengébb nem között is akad néhány olyan személy, aki a pénzszerzésnek ezt az igen kockázatos útját választja. így történt az idén tavasszal a megyeszékhelyen is, ahol a három szolnoki, a 22 éves Kolompár Katalin (Mikes út 8.), a 27 esztendős Bíró Lászlóné (Törteli út 7.) és a 41 éves Szabó Márta (Kossuth út 12.) sör-, vodka-és konyakivó délutánt rendezett az Árkád presszóban. Igen ám, de az efféle időtöltés sokba kerül, főleg ha az ember vendéglátós helyen hajtogatja a gallérja mögé a nedűt, ezért Szabó Márta agyából kipattant az isteni szikra. Elmondta, lakik itt egy idős néni, nem messze a presszótól, aki 20 ezer forinttal tartozik neki. Mindez szemenszedett hazugság volt, dehát a három fúriát az ilyesmi nem zavarta, és zajosan felszedelőzködve elindultak a néni kertes háza felé. Az asszony éppen az udvaron tett-vett valamit, és mivel látásból ismerte Szabó Mártát, a kutyáját bezárta, és a kopogtatónak kinyitotta a bejárati ajtót. Vesztére, mert a többiek is benyomultak. Mivel a házigazda tagadta a tartozást, a hívatlan látogatók először a gyűrűjét szerették volna lehúzni az ujjúról, ha már bejutottak. A megtámadott asszony védekezett, mire valamennyien pofozni kezdték, majd bezárták a fürdőszobába, és elindultak szétnézni. Némi lelkiismeret furdalásuk lehetett, mert Kolompár Katalin odaszólt a többieknek: úgy érzem, ezért ülni fogunk. Jól érezte, de addig történt még egy és más. A három jómadár keresgélni kezdett a lakásban, és átkutatták a szekrényeket, sőt a piaci követelményeiben tájékozatlanok vagyunk. Még mindig kísért a „termelő nagy társadalom” szemlélet, holott a termelés a fogyasztók érdekében történik. A fogyasztók egy része nem is érti az e témában megjelent publikációkat, ezért a részjelenségek okának megvilágítására van szükség, ebből kellene kiindulni. íme egy példa: Érthetetlen, hogy a gyermekruházati cikkek ára aránytalanul magas a felnőttekéhez viszonyítva, amikor az anyaghányada jelentéktelen. Arra gondolhatunk, hogy ezekre a termékekre a gyártók árkiegészítést kaptak, de az általános költségekből többet kalkuláltaik rájuk, mint megillette volna, így a magas önköltség nagyobb ártámogatást jelentett. Megszűnt az Kómárné Szabados Gyöngyvér, Tiszaföldvár: Kérdéseire akkor tudunk szakszerű tájékoztatást adni és ügyében konkrétan segíteni, ha megírja a gyerekek adatait és férje munkáltatójának címét. Mielőbbi válaszát várjuk. Nagy Károlyné, Karcag: A családi pótlék arra a naptári hónapra jár, amelyben a dolgozó huszonegy napot biztosításban töltött, és megállapodás szerint, vagy tényleges munkaideje a munkakörére jogszabályban meghatározott teljes munkaidő felét elérte. Ha a biztosítottnak a naptári hónapban egymást követően több biztosítással járó jogviszonya van, a családi pótlékra jogosultsághoz szükséges időt azonban egyik táskákat is. Elvittek 3 ezer 900 forint készpént, de nem volt szívük otthagyni a karórát, sőt a vekkert sem. Egy bonbon, egy apró réz elefánt, cigaretta, meg a vitrinkulcs is a szatyorba került, majd mint akik jól végezték dolgukat, valamennyien visszamentek az Árkádba, ahol a könnyen szerzett pénzből folytatták a poharazgatást. Időközben a 67 éves házigazdának sikerült a fürdőszoba ablakán kijutnia, és azonnal értesítette a rendőröket. Azok tüstént indultak és a díszes hármast kivétel nélkül meg is találták a presszóban, ahonnan az út egyenesen vezetett a rendőrségi fogdába. A pénzből 1 ezer 900 forint maradt, de a többi apróság is kivétel nélkül előkerült a rablók táskájából. Mivel hasonló cselekedetekért hosszabb-rövidebb ideig már mindannyian megfordultak valamelyik büntetésvégrehajtási intézetben — sőt Kolompár Katalint és Bíró Lászlónét már háromszor is elítélték — az ítélet az ellopott értékek nem nagy volta ellenére szigorú. Az első fokú bíróság, dr. Nánási Illés tanácsa a körülmények vizsgálatakor súlyosbító tényként értékelte, hogy a cselekmény elkövetésekor mindhárman ittasok voltak, a rablást egy magányosan élő, idős nő ellen követték el, annak a saját lakásában, ezért Kolompár Katalin társtettesi minőségben, csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt — mint különös visszaeső — 5 év 4 hónapi fegy- házat. Bíró Lászlóné 4 év 4 hónapi fegyházat és Szabó Márta 2 év 6 hónapi börtönt kapott. Másodfokon a Szolnok Megyei Bíróság dr. Jenővári László tanácsa az ítéleteket helybenhagyta így azok jogerősek. D. Sz. M. ártámogatás, maradt az eredeti kalkuláció és erre épült az új forgalmi adó, így lehetett irreális a fogyasztói ár. Ez az eljárás vállalati szempontból részben érthető, mert az elvonások miatt valami módon nyereséget kell kimutatniuk — sajnos legtöbbször a fogyasztók terhére. A termelés és értékesítés monopolhelyzete is gátolja a piac kialakulását, ezért a bajon minél több szövetkezet megalkulásával lehetne segíteni. Egy társadalom saját sorsát csak akkor irányíthatja eredményesen, ha gazdaságilag is művelt. Talán e kiragadott példa arra jó, hogy felkeltse az érdeklődést és a fogyasztók igényelni fogják e tárgyban az ismereteket — a feladatok megvalósításához. jogviszonyában sem szerezte meg, akkor azokat az időket, mélyek a jogosultság szempontjából figyelembe vehetők, egybe kell számítani. Oláh András. Rákóczifalva: Az idén már nincsenek érvényben azok a jogszabályok, amelyek korlátozták a nyugdíjasok foglalkoztatásának idejét és az elérhető keresetet. Az ön nyugdíjának összege után nem kell jövedelemadót fizetnie. Barna Elekné, Kunszentmártoni A személyi jövedelemadó alól mentes a sorkatonák illetménye és a leszerelő katonák egyszeri pénzjutalma is. Összeállította: Csankó Miklósné Felháborított az eset Kést éllel álltunk az utcán Kék a volán mögött Hozzászólás cikkünkhöz 0 fogyasztók érdekvédelmében Válaszoltak - intézkedtek Elnézést kértek és pótolták a lapot Október 29-én ünnepelték 60. házassági évfordulójukat Ti- szatenyőn Balogh András és felesége Sipos Anna. A bensőséges eseményen hat gyermeke, tizenegy unokája és tizenegy dédunokája köszöntötte a jó egészségnek örvendő idős . házaspárt (Beküldött kép) Őszi randevú Szerkesztői üzenetek
