Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-28 / 283. szám
1988. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Kalózok Matthau és más semmi! Talán frappáns lenne úgy véleményt mondani Roman Polanski 1986-ban készült filmjéről, de csalt félig lenne igaz. Annyiban mindenesetre helytálló a megállapítás, hogy Walter Matthau a népes szereplőgárdából mindenkit az „asztal alá” játszik. Nem arról van szó, hogy partnerei rossz színészeik lennének. Sokkal inkább Matthau jobb még a megszokottnál is. A népszerű színész „kalóz” sikerét persze az előítéletek is segítették. Ki, minél több alakítást látott Matthau-tól, annál nehezebben tudta elképzelni, hogy ez a zseniális „flaszterszínész”, aki szinte mindig intellektuális figurákat varázsolt a nézők elé, képes lesz egy féllábú, félszemű, féleszű (?) kalóz- kapitány szerepének eljátszására. Maga Matthau sem hitt ebben, de a fia annyira szerette volna apját kalózszerepben látni, hogy — igen ravaszul — felkeltette érdeklődését Polanski iránt. Majdhogy ezt mondta az apjának, hogy lám nem mersz egy ekkora rendező „keze alá” kerülni! A sértett apai tekintély, netán a művészi hiúság eredményezte a szerződés aláírását? Polanski választása telitalálat, hiszen kalandfilmjét komédiának szánta, s Walter Matthau művészi előélete a legjobb biztosíték arra, hogy a közönség már az,, indítás pillanatában megérzi a látvány paródiajellegét Amennyivel mégis több ez a film, mint Matthau örömjátéka, az mind Polanski érdeme. A Kés a vízben, az Iszonyat, a Mach- beth, a Kínai negyed és az Egy tiszta nő méltán világhírű rendezője még egy ka- lózkodémia keretei között is nagyon komolyan veszi a közönséget A modern filmstúdiókban mindent meg lehet csinálni, élethű tengeri csatákat is, — akár kétezer mérföldmyire a legközelebbi természetes víztől. De egyet nem: a levegő eredetiségét, a távlatokat, Polanski ragaszkodott hozzá, hogy a Kalózok természetes közegben játszódjék, valódi tengeren, a méreteiben is 'korhű hajón. Más kérdés persze, hogy a méregdrágán felépített Neptune egy úszó filmstúdió! A filmet egyébként Tunézia partjainál forgatták, sokszor hadakozva az „elemekkel”, a széllel, a tenger hullámzásával. A miliő természetessége és a cselekmény felfokozottsága megadta mindazt, amire Polanski számított: minden erőlte- ' tettség nélküli paródia sikeredett. Persze nem is Polanski lenne, ha nem vonultatna végig a játékon egy erős gondolati lökést. Nevezetesen azt, hogy megítélésben egyenlőséget tesz a kisrab- lók és a nagyrablók között. Magatartásuk Polanski értelmezésében nem tér el egymástól. Mindig az a csoport a gonosz, a kegyetlen, amelyiknek erre módja van. Nincs semmi különbség Red kapitány és Don Alfonso erkölcsi világképe között. Polanski ezzel a filmjével újra bizonyít. Nemcsak azt, hogy a mai filmvilág legnagyobbjai között a helye, hanem azt is példázza, hogy a legbugyutább kalandfilmet is lehet igényesen „tálalni”, úgy, hogy a közönség érezze, a rendező nem nézi őt le az ízlése miatt. Igaz viszont, hogy az egy kaptafára készült, igénytelen kalandfilmek általában egy- egy nagyobb szabású, — legalábbis szándékában — értékálló film anyagi lehetőségeinek megteremtését célozzák a nevesebb producereknél. Szerencsénk van a Kalózokkal, mert Polanski megengedhette magának, hogy a legnagyobb szuper- produkciók költségével készítse el filmjét, — francia —tuniszi—amerikai produkcióban. — ti — Beszélgetések az áttörő- mozgalomról Az utóbbi időben felerősödött az úttörőmozgalom léte, programja, pedagógiai elvei, működése és jövője körüli vita. Az országos úttörőelnökség Beszélgetések címmel vitasorozatot indított, amelynek célja az úttörőszövetség tagjainak természetesen elsősorban a gyerekek véleményének feltárása a mozgalomról1, s a továbbfejlesztésre vonatkozó elképzeléseik számbavétele. A Beszélgetések tapasztalatai jelentik majd a szövetség átfogó, illetve helyi fejlesztésének kiindulópontját. Szolnok megyében, miként az ország más területein is, november 10—január 10-ig kerül sor az eszmecserékre. A megyei úttörőelnökség vázlatot készített a vitákhoz. A segédanyag többek között olyan kérdéseket tartalmaz, mint például az országos, megyei, illetve városi program megfelel-e a gyerekek igényeinek, mi a vélemény a szövetség tagfelvételi rendszeréről, milyenek az anyagi feltételek, mit gondolnak a diákok a jelképekről, megvalósul-e a csapatokban a demokrácia, az érdekképviselet stb. A vitasorozatban részt vesznek a városi úttörőelnökségek, ifitanácsok, úttörőcsapatok, úttörőtanácsok, pártoló testületek, s a megyei elnökség december közepén találkozót szervez szülői munkaközösségek vezetőinek, iskolaigazgatóknak. A rendezvényeken kívül bárki elküldheti a mozgalomról kialakult véleményeit, javaslatait a megyei elnökség címére. NEVEZETES ÉPÜLETEINK NYOMÁBAN ft iösidözsai Tarna-hid Jászdózsán a vasútállomástól a község felé vezető makadámúton, közvetlenül a község piactere előtt áll az éppen 175 éves Tama-híd. A régi időkben fahíd állt ezen a helyen, de 1807- ben felmerült egy kőhíd építésének gondolata. Ekkor a Jász-Kun kerületek gyűlésén Jászdózsa tanácsa a meglévő fahíd helyett kőhídért folyamodott. A terv kivizsgálására Dósa József kerületi kapitány és Bedekovich Lőrinc geometra kapott megbízást. Arra a megállapításra jutottak, hogy szükség van ugyan kőhidra, de a költségek egyik felét a Jász Particu- láris Cassának, míg a másik felét Jászdózsa községnek kell fedeznie. A híd rajza és költségvetése 1808-ban elkészült. A tervezésre a jászdózsaiak Ma- gorányi József egri kőművesmestert kérték fel, akinek eredeti elképzelése szerint hatnyílású lett volna a híd. A kerületi gyűlés a tervet és a költségvetést jóváhagyás végett 1808. december 15-én a nádorhoz terjesztette fel, ám a magas közjogi méltóság szaktudás hiányában továbbadta az Építési Főigazgatóságnak. A hivatal nagyon elégedetlen volt Magorányi József tervével, ezért újat készíttetett, s megváltoztatta a költségvetést is, mégpedig 6656 forint 5 krajcárra. Magorányi kifogást emelt az új terv ellen, amely ötnyílású hidat jelölt meg. Szerinte ennyi kevés, ugyanis árvíz esetén a Tárná könnyebben megduzzad, és elöntheti a falut. Az egri mester hajthatatlan maradt, s vissza is lépett. Ekkor Kábel Károly gyöngyösi kőműves vállalkozott az Építési Főigazgatóság tervének kivitelezésére. Nem sokkal ezután, 1811. június 11-én Jászdózsa bírája és tanácsa kérte kiutaltatni a hídépítésre szánt 6000 forintot. Megkezdődött az építkezés; a solymosi kőbányából a Tárná vizén szállították a köveket. Egy idő után azonban elfogyott az építési anyag, így a község tanácsa előterjesztette a kerületi gyűlésen, hogy a deméndl bányában Jászapáti részére készített faragott köveket kölcsönvehesse. A dózsaiak engedélyt kaptak ró. 1813 elején elkészült a híd, amely végül is ötnyílású, kőboltozatú lett, rózsaszínű faragott fedköveit De- méndről hozták. A kőhíd teljes hossza 40 méter, szélessége 6,65 méter, a kocsiút szélessége pedig 5,10 méter. Ma már műemlékjellegű építmény. J. J. (Fotó: T. Z.) „Mondd meg virág a virágnak...” Hz összefogás ad erőt a gondolatnak Tízéves a Jászapáti Szövetkezeti Néptáncegyüttes Kalocsai és dél-alföldi táncokat mutat be képünkön a Jászapáti Szövetkezeti Néptáncegyüttes, melynek jubileumi emblémáját egy negyedikes gimnazista, Báli Zsuzsa tervezte ( Fotó: T. K. L.) Tíz évvel ezelőtt, 1978-ban alakult meg a Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a Veleml Endre Termelő- szövetkezet tagjaiból, diákokból a Jászapáti Szövetkezeti Néptáncegyüttes. A jubileum alkalmából „Mond meg virág a virágnak..." címmel ünnepi műsort rendeztek szombaton este a nagyközség művelődési házában, amely a Szolnok Megyei Teszöv- vel és Mészövvel, az áfésszel és a termelőszövetkezetekkel együtt nemcsak házigazdája volt a nagy sikerű estnek, de támogatója is a népi kultúra színvonalas megőrzése iránt elkötelezett együttesnek. Repertoárjának csaknem teljes tablóját adta ezen az estén az együttes, amely fennállásának tíz éve alatt igen szép sikereket ért el: 1986-ban kapta meg az arany minősítést, ugyanebben az évben ért el második helyezést a Matyófesztiválon. Többször szerepelt külföldön: Jugoszláviában. az NDK-ban, Törökországban, Hollandiában és Lengyelországban mutatta be a magyar nyelvterület legszebb táncait a Rábaköztől Erdélyig- A kerek évforduló alkalmából az együttes otthonában bemutatott műsorban — melyet az apátiak vastapsokban is kifejezett szerete- te és megbecsülése kísért — a legértékesebb koreográfiáikat vonultatták fel: az együttes alapító-vezetője, Csikósné Kökény Erzsébet szatmári és kalocsai táncait, hortobágyi botos pásztortáncokat, a Jászsággal szomszédos Zsámbok népi játékait, melyeket a műsor első részében együtt „jártak” az együttes mai tagjaival a „nagy öregek”, a szövetkezetiek alapítói. Az est második részében széki, kalotaszegi, dél-alföldi táncokat, az egyik leg- archaikusabb táncformát, a forgatóst, valamint a hajdútáncok román rokonát, a hajdaut mutatta be az együttes: mai művészeti vezetője, Bakonyi István koreográfiáit. A múltat, az egy évtizedes munkát persze nemcsak a kétórás előadás reprezentálta, hanem az a kiállítás is, melyet a szünetben a régebbi videofelvételekkel együtt a művelődési ház emeletén rendezett kiállításon láthatott a közönség. A jubileumi műsor végén mi mégsem a múltról, inkább a jövőről faggattuk Bakonyi Istvánt, az együttes művészeti vezetőjét. — Ha fordulópontot nem is, nagyon sokat jelent az együttes számára a tizedik év. Különösen sokat jelent ez az est azoknak, akiknek kezdettől fogva benne van az ereje, a munkája mindabban, amit most fel tudtunk mutatni. 1978 óta persze 6ok minden változott, ami, ha tetszik, ha nem. befolyásolja teljesítményünk minőségét. Egyetlen dologra utalnék csupán: az amatőrmozgalom virágkorában általános heti 3—4 próba ma már hiú ábránd, az azonban biztos, hogy nem elsősorban a szűkös feltételekhez, vagy a gátló körülményekhez kell szabni az igényszintet. Ebben az együttesben megvan az erő, hogy perspektívája legyen, hogy sikereket érjen el a néptáncmozgalomban a megye vagy az ország határain belül, vagy akár azon kívül. Ez persze nem egy ember munkájának függvénye: csak összefogással tudjuk az erőnket megtartani a közös gondolatnak és hitnek. A Jászapáti Szövetkezeti Néptáncegyüttes a népi hagyományok ápolásában játszott szerepéért és tízéves munkája elismeréseképp ezen az esten vette át a Szocialista Kultúráért kitüntetést Az együttes vezetői és tagjai közül néhányan ugyancsak ekkor vehettek át jutalmakat és kitüntetést.- b. j. — Progresszív művészet a két világháború között Nagyszabású kiállítás a Szolnoki Galériában Részlet a kiállításról A Szolnoki Galériában vasárnap délelőtt nyitották meg a Progresszív művészet a két világháború között című kiállítást, amelynek képeit, szobrait, rajzait az István király Múzeum (Székesfehérvár), a Janus Pannonius Múzeum (Pécs), a Kecskeméti Galéria, a Kuny Domonkos Múzeum (Tata), a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Országos Széchenyi Könyvtár és a Szombathelyi Képtár bocsátotta a szolnoki tárlat rendelkezésére. A méreteiben is impozáns kiállításon Amos Imre, Ba- silides Barna, Berda Ernő, Berény Róbert, Bíró Mihály, Bokros Birman Dezső, Bor- bereki Kovács Zoltán, Cserepes István, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Farkas Aladár, Fenyő A. Endre, Goldman György, tláy Károly László, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Martyn Ferenc, Mednyánszky László, Mészáros László, Pór Bertalan, Schubert Ernő, Sugár Andor, Szandai Sándor, Szántó Piroska, Törzs Éva, Uitz Béla, és Vajda Lajos alkotásait láthatja a közönség. A tárlatot — amelyen megjelent Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára és dr. Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese — Vass Lajos, a megyei tanács pártbizottságának titkára nyitotta meg. Joggal állapította meg a két világháború közötti időszakról Lukács György, hogy elvetemültebb volt. mint ez inkvizíció évszázadai, mert az embert — mindenekelőtt lelkében — tudományos alapossággal szervezett megsemmisítő erőszakkal nyomorította meg, hangsúlyozta Vass Lajos, majd méltatta. hogy a kor művészetének legjobbjai agitatív humanizmussal feleltek az erőszakra, mementót állítva a meg- alázottaknak, és egyben üzenetet küldtek a jövőnek is. E korszak szembetűnő vonása még, hogy az itt kiállító művészek ezer szállal kötődtek a munkásmozgalomhoz, az antifasiszta és háborúellenes törekvésekhez — hangsúlyozta megnyitó beszédében Vass Lajos.
