Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

Tanácskozik az Országgyűlés

Németh Miktós és Nyers Rezső

(Folytatás az 1. oldalról)

vágyból fakadó demagógia, önmérséklet hiánya olykor efelé sodor bennünket. Ügy tapasztalom, ezzel a veszéllyel egyesek nincsenek tisztában. Ennek a parlamentnek történelmi felelőssége, hogy ösztönözze a reformmozgalom lendületét, de őrködjön a társadalmi rend felett. Ellenkező esetben pillanatok alatt romhalmazzá válhat egy nép több évtizedes alkotó munkájának eredménye, és évtizedekre elbukhat a magyarországi reformmozgalom.

Döntés személyi kérdésekben

Határozathozatal következett: az Elnöki Tanács átiratának megfelelően az Országgyűlés Németh Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát — 27 ellenszavazat és 36 tartózkodás mellett — miniszterelnökké megválasztotta.

Az Országgyűlés ezután — 10 ellenszavazattal és 15 tartózkodással — Nyers Rezsőt államminiszterré választotta meg.

Az ülés a kormány új elnökének és államminiszterének eskütétele után folytatódott; Németh Miklósnak és Nyers Rezsőnek munkájukhoz Stadinger István kívánt erőt, egészséget.

Ezt követően Németh Miklós emelkedett szólásra. Beszédében kifejezte meggyőződését, hogy az Országgyűlés felelős cselekvésre adott megbízást számára és Nyers Rezsőnek. Hangoztatta: — A reformok útján haladva nehéz szakaszhoz érkeztünk. Olyan terepen kutatjuk az utat — éledő önbizalommal és összefogást keresve —, ahol előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektívája az ezeréves Magyarország történelmi sorsával kapcsolódik össze.

— Mindnyájan felelünk azért, hogy történelmünk sorsdöntő éveiben képesek leszünk-e összefogni. A feladatok sokrétűek, olykor nehezen összeilleszthetők. Ügy kell a szocialista piacgazdaságot építeni, hogy közben a hátrányos helyzetű csoportokon is segítsünk. A termelési struktúrán úgy kell változtatni, hogy vállaljuk a szociális feszültségeket és konfliktusokat.

A kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorgalom, a kemény munka, a tisztességes emberi magatartás mozdíthatja ki a társadalmat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve tehetjük meg — mondta végezetül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének támogatását a kormány munkájához.

Németh Miklóst követően szót kért Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), aki elmondotta, hogy szavazatával nem támogatta Németh Miklós miniszterelnökké választását; munkájához azonban jó egészséget és sok sikert kíván. Az új kormányfő munkafeltételeinek javítása érdekében azt javasolta: tegyék lehetővé, hogy megválaszthassa munkatársait, tehát az Országgyűlés decemberi ülésszakán terjeszthesse elő a Parlamentnek az új kormánylistát.

A javaslattal kapcsolatban Németh Miklós elmondotta: a májusi pártértekezlet óta állhatatosan és kitartóan dolgoznak a párt és a kormányzati munka és felelősség közötti korábbi összefonódás szétválasztásán. Jelenleg még csak az első szakasznál tartanak.

Amikor megértek a feltételek a személyi változtatásra, akkor fogja megtenni erre vonatkozó javaslatát az Országgyűlésnek — mondotta.

Németh Miklós válaszát a képviselők tudomásul vették.

Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke — megromlott egészségi állapotára hivatkozva — benyújtotta lemondását. Bognár József döntését a Parlament — két tartózkodás mellett — tudomásul vette. Stadinger István az Országgyűlés nevében megköszönte Bognár Józsefnek a terv- és költségvetési bizottság elnökeként négy ciklusban kifejtett, rendkívül eredményes munkáját, majd bejelentette, hogy Nyers Rezsőnek államminiszterré történt megválasztásával megüresedett az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának, valamint reform ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a Parlament decemberi vagy az azt követő ülésére terjeszsze be javaslatát a megüresedett tisztségviselői helyekre.

A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre államminiszter (országos lista) a politikai intézmény- rendszer reformjával kapcsolatos tervekről, jogalkotási feladatokról adott tájékoztatást. Ismertette azokat a jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek az elkövetkezendő két esztendőben az Országgyűlés elé kerülnek. Eszerint a kormány javasolja, hogy az Országgyűlés még az idei decemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedékes alkotmány- módosításról szóló javaslatokat; az 1989-es esztendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakai az előterjesztést az Alkotmány korszerűsítésének koncepciójáról, a bíróságokról szóló törvény módosítását, a közigazgatási bíráskodás bevezetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtótörvény módosítása lenne, hanem új, a sajtószabadság elveit alkalmazó tájékoztatási törvény. A választásról szóló törvény módosítása szintén a jövő év első felében lenne esedékes, azzal az előzetes elgondolással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsválasztásokat az országgyűlési választásoktól. Még 198(T-ben a törvényhozás elé szükséges hozni a szakszervezetekről szóló törvényjavaslatot, valamint az alkotmánybíróságról, a népszavazásról, a nemzetiségekről és a társadalmi viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló javaslatokat.

Beszéde további részében Pozsgay Imre kiemelte annak fontosságát, hogy tétovázás nélkül kell elkészíteni a terveket a tulajdon, az elosztási és a hatalmi viszonyokat is magába foglaló, általános radikális reformra. Enélkül az elszántság nélkül ugyanis elképzelhetetlen a stabilizáció és a kibontakozás a magyar társadalomban. Kényszerű szükségesség az is, hogy e radikális reformnak a kibontakozta- tatása előtt szigorú bírálat alá vessék az eddigi reformot és főként annak végrehajtását. Ez az eljárás akkor tisztességes — mutatott rá —, ha nem egyszerűen a rendszer működési zavaraival foglalkozunk, hanem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek progresszív választ adni a gondokra, de még nem találhattak rá a helyes útra. Egy ilyen nyílt és őszinte kritika mentheti meg a magyar kezdeményezésű reform valódi értékeit.

Cél a közbizalom erősítése

Elismerve a gazdaság meghatározó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kijelentette: a reform alap- gondolata nem közgazdasági természetű, mert a gazdaság gyötrelmeinek, ellentmondásainak az oka is társadalmi eredetű. Ebből a társadalmi szempontból kiindulva a reform első dolgai közé tartozik a politikai viszonyok humanizálásához szükséges kezdeményezések megtétele. A történelemben ugyan általában nem ez a. dolgok sorrendje — tette hozzá —, de mivel a sztálini típusú államszocializmus politikailag, felülről épült ki, a központi akarat a moz- gatórúgója, ezért előbb a politikában kell elhárítani az akadályokat ahhoz, hogy a gazdaság sikerétől függő nemzeti jólét megvalósulhasson.

A politikai viszonyokról szólva Pozsgay Imre rámutatott: mindenekelőtt a párt és az állam viszonya tisztázandó, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a párt és az állam összefonódása bénítólag hat az egész politikai mozgástérre. S amíg egypártrendszer van az országban, eddig a kormányzásért felelős párt munkája ne csak a tagság, hanem az egész társadalom számára legyen nyilvános.

A stabilitáshoz fűződő politikai érdek és a közbizalom erősítése kapcsán kiemelte: a kormány nem válságlevezető, taktikai meggondolásból kezdeményezte a politikai intézményrendszer átalakítását s a hozzá kapcsolódó törvényelőkészítő munkát. A kormány tisztában van azzal, hogy a dolgok a régi módon nem mennek tovább, s azzal is, hogy az erőszak — bármely oldalon kezdeményezik is — visszavetné az országot a válság legmélyebb pontjára, kirekesztené az európai országok köréből és a civilizált világból.

Parlamenti jegyzet

Különóra demokráciából

Az Országgyűlés októberi ülésszaka úgy ért véget a bős—nagymarosi vízlépcső ügyében megejtett szavazással, hogy annak visszhangja sokáig nem ült el a közvéleményben. A tegnap kezdődött ülésszak résztvevői 10 óra előtt még mindig ezzel foglalkoztak, így várható volt, hogy a „küzdőtéren” is összecsapnak majd az érvek-ellen- érvek. Így is történt: Stadinger István, a Parlament elnöke Király Zoltán szegedi képviselővel keveredett vitába, amely egyórás, programon kívüli véleménycseréhez vezetett. A vita hevében többen is kedvet kaptak a hozzászólásra, és bizony meglehetősen szélsőséges álláspontok is felszínre kerültek. Volt, aki azt mondta nincs szükség a mostanihoz hasonló „cirkuszra”, a patinás falak között többen viszont a demokrácia elsajátításának stúdiumát látták a spontán kerekedett vitában.

Kíváncsi voltam, miként reagáltak az eseményekre azok, akik a széksorokban ültek, így a Szolnok megyei képviselőktől kértem véleményt.

— Valóban felesleges és komolytalan vita volt az, ami az Országgyűlés érdemi vitáját bevezette?

Hajós Ferenc, Törökszentmiklós: — Azt hiszem, hogy a jelenlétünkben lezajlott eseményekből tanulnunk kell. Tény, hogy azokon a pontokon, ahol nagy a társadalmi kontroll, az apróbb hibák is nagy nyomatékkai esnek a latba. Azt gondolom, a vitatkozó felek már az első menetben rögzítették, hogy hiba történt, de utána valahogy „túlragozták” az egészet. Le kellett volna zárni azzal, hogy igen, hiba történt, a következtetést mindenki vonja le, menjünk tovább. Volt. aki azt mondta szünetben. hogy sorsfordító dolgoktól vonjuk el a figyelmet, zsúfolt ez a három nap enélkül is, én azonban azzal summázom a dpi got, hogy ne lepődjünk meg, ha az érzelemmentes vélemény- nyilvánítások után az indulatok is

megjelennek. Ez a világ legtermészetesebb dolga, és meg fog térülni ez az egy óra.

Molnár Ferenc, Karcag: — Én nem tudtam élvezni a kínos, egyórás közjátékot. A vitának nem volt előrevivő szerepe, elmondták többen, hogy okulni kell belőle. Kétségtelen, kell, de hogy törvényes vagy törvénytelen volt-e az eljárás, erről nem született megnyugtató állásfoglalás, így az egész vita nem is hozott semmi érdemlegeset.

Czibulka Péter, Szolnok: — Ami az októberi szavazást illeti, biztos, hogy az elnök követett el hibát. Az a helyzet, hogy tanulja mindenki az új helyzetet, miként kell gyakorolni a demokráciát. Stadinger István olyan helyzetben van mint a játékvezető a pályán: pillanatok alatt kell döntenie méghozzá úgy, hogy a Ház érezze; a döntés igazságos. Utólag lehet vitatkozni, videóról visszajátszani, de határozni neki kell. Én úgy gondolom, hogy a vita nem volt haszontalan, cirkusz meg semmiképp! Talán kicsit rövidebben lett volna célszerű, de a képviselőknek és a Parlament tisztségviselőinek is mérhetetlenül tanulságos.

Az ebédidőben Németh Miklós miniszterelnök és Nyers Rezső államminiszter találkozott az újságírókkal. A párbeszéd nem volt túl hosszadalmas, ám ennek ellenére sem szűkölködött érdekességekben. Íme a legértékesebb kérdésekből egy csokor:

— Lesz-e Magyarországon koalíciós kormány?

Németh Miklós: — A rendezőelvünk, aminek alapján megválasztjuk a kormány tagiait, az alkalmasság és a rátermettség. Aki figyelemmel kíséri politikai életünk feilődését, immár láthatja hogy a pártértekezlet óta párton- kívüli minisztert s államtitkárt is találnak a kormányban. Egy folyamat indult el. melynek alapja a közmegegyezés. Mi még egy „szabadcsapatot”

Czibulka Péter és Molnár Ferenc Szolnok megyei képviselők nyilatkoznak lapunk munkatársának, Palágyi Bélának

is el tudunk képzelni a kormány közelében. amelyik megméri a munkánkat, kritizál bennünket és javaslatokkal él. Ígérem, hogy velük szemben is és másokkal szemben is nyitottak leszünk.

— Mi lesz a nagyberuházások sorsa

— így Tengizé?

Németh Miklós: — A kormány eleget tesz kötelezettségeinek, Tengizben az első és második ütemnél ott leszünk, de a harmadik szakasznál már nem.

Egy bécsi kolléga kérdezte Nyers Rezsőtől: — ön a bős—nagymarosi vízlépcső vitájában tartózkodott a szavazástól, később egy lapnak nyilatkozott, hogy az építéssel nem ért egyet. Most immár a kormány tagjaként miként vélekedik?

Nyers Rezső: — Nem kívánok ellenzék lenni a kormányban. Amikor választanom kellett, elvállaltam a tisztséget, amit felajánlottak és ez kötelez. Véleményem Bős—Nagymarosról viszont nem tud változni, de több mint negyvenéves politikai pályafutásom alatt megtanultam, hogy olykor kompromisszumot kell kötni. Erre most is kész vagyok.

Palágyi Béla

életrajza

Németh Miklós Monokon, parasztcsaládban született 1948. január 24-én. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd ott tanított 1971-től. Az Országos TervNyers Rezső Budapesten született 1923. március 21- én. Eredeti foglalkozása nyomdász. Betűszedő szakmunkásként dolgozott 1944- ig, majd a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének titkárhelyettese volt. 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja Pest megyei szervezőtitkáraként, később a Központi Vezetőség politikai munkatársaként dolgozott. Az ötvenes években a Belkereskedelmi Minisztériumok főosztályvezetője, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, majd elnöke volt. 1960-tól két évig pénzügyminiszterként tevékenykedett, majd 1974-ig az MSZMP Központi Bizottságának titkára, 1966 és 1975 között a Politikai Bizottság tagja volt. 1981-től a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi intézetének tanácsadója.

1940 óta párttag, 1957-től tagja az MSZMP Központi

hivatal osztályvezető-helyetteseként tevékenykedett 1977-től. Az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályán 1981-től munkatársként, majd ugyanitt osztályvezető-helyettesként dolgozott, 1986 végétől pedig az osztály veztöje lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárává 1987 júniusában választották meg.

A pártnak 1968 óta tagja, 1987-ben a Központi Bizottság, 1988 májusában pedig a Politikai Bizottság tagjává választották. 1987 júniusa óta elnöke az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottságának, valamint az MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének.

Az országos listán választották meg országgyűlést képviselőnek ez év október 5 -én.

Bizottságának, 1988 májusától pedig újra tagja a Politikai Bizottságnak.

1958 óta országgyűlési képviselő. Az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának 1980-tól, reform ad hoc bizottságának pedig 1987 októberétől elnöke. Tagja az Üj Márciusi Frontnak.

A napirend vitájában felszólaltak : Dr. Antalff y

György (Csongrád m., 9. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Kereszti Csaba (Hajdú-Bi- har m., 4. vk.) megyei főügyész; dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m., 18.

vk.), a Kisvárdai Városi Tanács Kórházának osztályvezető főorvosa; Czapkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20.

vk.), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke; Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m.,

8. vk.), a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei bizottságának titkára; Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának szerkesztő riportere.

Több képviselő nem kívánt hozzászólni, az elhangzottakra Pozsgay Imre válaszolt. Figyelemre méltónak ítélte az elhangzott javaslatokat. Kiemelte, hogy a legalapvetőbb kérdésekben egyetértés mutatkozott. Különösen abban, hogy a politikai intézményrendszer átfogó reformja nélkül nincsenek garanciái a társadalom megújulásának, a kibontakozásnak. Egyetértés volt abban, hogy a politikai reformban az állam megújulása, az állam és az állampolgár egymáshoz való viszonyának tisztázása a jogállam keretei között képzelhető el.

Pozsgay Imre igazat adott azoknak a felszólalóknak, akik köntörfalazás nélkül felvetették a többpártrendszer kérdését. Ezzel összefüggésben azt a véleményét fejtette ki: ha a társadalomban megérnek a feltételei a többpárti kezdeményezésnek az Alkotmány tiszteletben tartásával, akkor a társadalom hozza létre a pártokat, nem a kormány. Ebben a kérdésben a lényeg a törvény- és a jogtisztelet, s a pártok szerveződése politikai küzdelem, a politika színterén dől el, ha annak jogi feltételei megvannak.

Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette az államminiszter tájékoztatóját.

Beszámoló a kormányprogramról

Ezt követően Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke terjesztette a képviselők elé a kormány stabilizációs gazdasági munkaprogramjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámolót.

Elöljáróban hangsúlyozta: a kormányzat legfontosabb feladata most — a gazdaság- politikai célokat és a gazdasági fejlődés mozgásterét áttekintve — annak megválaszolása, hogy a kormány- programban megfogalmazott irányokban haladhatunk-e tovább, illetve, hogy kell-e céljainkon, eszközeinken változtatnunk. Mielőtt a Minisztertanács határozna az 1989. évi feladatokról.

— A kormányprogram végrehajtása során is újból és elkerülhetetlenül szembekerültünk azzal a nehéz örökséggel, amelyet a világ- gazdasági változások és a késedelmes gazdaságpolitikai lépések, téves döntések következtében halmoztunk fel az elmúlt másfél évtizedben.

A gazdaság, a termelés- és az elosztáspolitika mozgásterét mindez alapvetően meghatározza, rendkívül szűk sávra korlátozza.

Problémáink közül a legsúlyosabb : a konvertibilis adósság magas állománya. Az adósság immár 15 éve, öngerjesztő módon halmozódik, mert az esedékes kamatok egy részét is újabb hitelek felvételével vagyunk kénytelenek törleszteni.

Bruttó konvertibilis adósság- állományunk 1970-ben mindössze 1- milliárd dollárt tett ki. 1980 végén pedig már

9,5 milliárd dollárt ért el. 1987-ben a tartozások meghaladták a 17 milliárd dollárt. A nagy arányú eladósodási folyamat olyan helyzetet eredményezett, hogy a felvett hitelek nagy részét adósságszolgálati célokra kellett fordítanunk, és azok így nem bővítették a belföldön felhasználható forrásokat. Idén is és jövőre is, miközben a kereskedelmi

(Folytatás a 3. oldalon)