Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) vállán, s már felsejlett a szomorú távlat, a függetlenségét alighogy visszanyert ország területi széthullásának reális veszélye. Ebben a helyzetben a polgári demokratikus őszirózsás forradalom legnemesebb szándékával együtt sem tudott már érvényes 'kiutat mutatni. A választ más irányban kellett keresni. Baloldali alternatíva vált szükségessé, olyan szervezet és tudatos politikai erő iránt mutatkozott erőteljes igény, feszítő szükséglet, amely az élre áll, amely vezetni tud és vezetni mer. Erre vállalkozott a Magyar Kommunisták Pártja. A főtikár a kommunista párt programját elmezve kiemelte: éles határvonalat húzott az általa világtörté- nelmileg meghaladottnak tekintett és mér aktuálisan meghaladhatónak látott polgári rend, valamint a történelem által napirendre tűzött szocialista perspektíva között. A szocializmusban jelölte meg az egyetlen lehetséges utat, amelyen az akkori magyar társadalom előre juthatott. Politikai befolyása, tömegtámogatása rohamosan nőtt. A párt programadó 'képessége, építő aktivitása, cselekvő lendülete, bátor kiállása és tántoríthatatlan célratörése követésre ösztönzött, mert hitet, reális reményt, önbizalmat adott az embereknek — szögezte le a főtitkár. A pártot a tömegek szemében ezek a tulajdonságok avatták a legjobb értelemben vett „élcsapattá”. A Kommunisták Magyar- országi Pártjának csupán röpke időt, alig fél esztendőt adott a történelem önmaga és a tömegek megszervezésére, felkészítésére — emlékeztetett Gró6z Károly. Hatalmas feladatok sorát oldotta meg eredményesen. — 1919 márciusában új út, új fejezet kezdődött népünk életében. A magyar- országi Tanácsköztársaság, az első munkáshatalom győzelmével a szocializmus lehetősége — mégha csak rövid időre is — kilépett hazánkban a teória kereteiből. Negyedszázados elnyomás után válhatott ismét sorsunkat meghatározó, folytonos megújulást igénylő társadalmi gyakorlattá. — A szocializmus örökségének, a mozgalom hetven év alatt felhalmozott értékeinek értő hasznosítása és gazdagítása közös feladatunk. Csak ezek megoldásával lehetünk méltó folytatói annak az ügynek, amelyet hazánkban legelőször a Kommunisták Magyarországi Pártja képviselt, és amelyet — a lényegét tekintve történelmi perspektívába helyezve — ma is érvényes programnak tekintünk — szögezte le végül a párt főtitkára. Tájékoztató a nemzetközi kérdésekről Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára tartotta meg tájékoztatóját. Az időszerű nemzeközi kérdésekről a KB tagjai előzetesen írásos anyagot kaptak kézhez, amely foglalkozik a Szovjetunióban végbemenő folyamatokkal, a lengyelországi fejleményekkel, a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának budapesti ülésével, a kormány, illetve az MSZMP nemzetközi tevékenységének néhány eseményével. A szovjet fejlődést meghatározó fő folyamatok élénken foglalkoztatják a párt tagságát és a közvéleményt — állapítja meg a tájékoztató. Az SZKP XIX. konferenciája a politikai reform meghirdetésével új ösztönzést kívánt adni a megkezdett folyamatoknak; azok azonban csak hosszabb távon befolyásolhatják a szovjet társadalom közérzetét. Ezért az SZKP Központi Bizottságának szeptember végi, majd a Legfelsőbb Tanács október elején megtartott ülésén a politikai reformok első intézkedéseinek meggyorsítását, a reformvonal feltételeinek erősítését határozták el. Ennek jegyében figyelemre méltó átcsoportosításokat hajtottak végre a párt- és az állami vezetésen belül. Az SZKP vezetése a gazdaság néhány kulcsterületén is nagy horderejű kezdeményezéseket tett, amelyek javíthatják az átalakítás lehetőségeit. A Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának október 28—29-ei budapesti ülésével kapcsolatban a tájékoztató leszögezi: a tanácskozáson felszólalók megerősítették a bécsi utótalálkozó sikeres befejezése iránti elkötelezettségüket. A külügyminiszterek részéről megfogalmazódott az igény a szövetségi rendszerünk együttműködésének hatékonyabbá tételére. Egyetértésre talált az a szovjet kezdeményezés, amely szorgalmazza egy, a jövő év elején tartandó kötetlen miniszteri találkozó létrehozását. A dokumentum a továbbiakban a magyar külpolitika aktivitásának néhány fontos állomásáról ad áttekintést, majd leszögezi: az új külpolitikai irányvonal jegyében a Szovjetunió ösztönzi szövetségesei önálló nemzetközi szerepvállalását, aktivitását. E kezdeményezések sorozatába illeszkedik megnövekedett aktivitásunk az európai hagyományos fegyverkorlátozás területéi, ezen belül a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt javaslata, amely a nukleáris eszközökkel nem rendelkező európai országok összefogását szorgalmazza a leszerelés előmozdítása, kontinensünk atomfegyver-mentesítése érdekében. Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítőjében először az elmúlt időszak magyar—szovjet kapcsolatainak kiemelkedő eseményéről. Alek- szandr Jakovlevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának • magyar- országi látogatására tért ki. Elmondotta: a megbeszélések tapasztalatai alátámasztották azt a korábbi magyar értékelést, hogy a két párt törekvéseiben, a feladatok megközelítésében az utóbbi időben teljesebbé vált az összhang. Alekszandr Jakovlev többször hangsúlyozta, hogy hazánk és a Szovjetunió problémái nagyon hasonlóak. A szovjet politikus értékelése szerint Magyar- ország annak idején a szocialista országok közösségében elsőként ismerte föl a társadalmi-gazdasági változások szükségességét. A Szovjetunióban jelenleg a politikai rendszer átalakításának a feladata áll az előtérben. Ennek lényege, hogy a tanácsok tényleges hatalommal és igazi felelős- jséggel rendelkezzenek. Sokan nem értik a reformintézkedéseket, a hatalom gyengülése miatt aggódnak, holott a valóságban a reform a párt politikai élcsapatszerepét erősíti. A szovjet politikus megerősítette: az SZKP Központi Bizottsága a közeljövőben külön ülést szentel a nemzetiségi kérdésnek. Az egészséges nemzeti törekvésekkel párhuzamosan azonban olyan szélsőségek tapasztalhatók, amelyeket a szovjet vezetés nem tart elfogadhatónak. Az előadó a továbbiakban Grósz Károlynak az elmúlt héten Felipe González meghívására Spanyolországban, valamint Francois Mitterrand elnök vendégeként Franciaországban tett látogatásáról szólt. Kiemelte: e látogatásoknak az adott különös jelentőséget, hogy a politikai viszonyunk lényegében mindkét országgal problémamentes, de a gazdasági kapcsolatok a spanyol és francia részről egyaránt hangoztatott együttműködési szándék ellenére nem fejlődnek kielégítően. Az előrelépés nyugat-európai kapcsolatrendszerünk egészét kiegyensúlyozottabbá tenné. A magyar átfogó együttműködési szándék mindkét országban kedvező fogadtatásra talált. Ebben a reformtörekvéseink és külpolitikánk nyitottsága iránti hangsúlyozott rokonszenv mellett nyilvánvalóan szerepet játszik az a körülmény is, hogy az utóbbi időben Spanyolország és Franciaország egyaránt élénkíteni igyekszik a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatait, s ehhez hazánkat láthatóan alkalmas partnernek tekintik. A legfelsőbb szintű politikai érintkezések gyakorlatának folytatását illetően egyetértés alakult ki. Felipe González és Francois Mitterrand egyaránt készségét nyilvánította jövő évi magyarországi látogatásra. Ugyancsak megerősítést nyert a kulturális, a tudományos, műszaki és az idegenforgalmi kapcsolatok bővítésére irányuló közös akarat. A spanyol és a francia vezetőkkel folytatott tárgyalásokon, illetve a madridi és a párizsi sajtókonferencián egyaránt felvetődött — nem magyar kezdeményezésre — a magyar—román viszony kérdése. A Grósz Károly által ismertetett magyar álláspontot González kormányfő, illetve Mitterrand elnök, Michel Rocard miniszterelnök és Laurent Fabius, a francia nemzetgyűlés elnöke megértéssel fogadták, s hangsúlyozták országuk elkötelezettségét az emberi jogok érvényesülése iránt. Szűrös Mátyás ezt követően a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa elleni román provokációval foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a magyar sajtó a Külügyminisztérium által az MTI-hez eljuttatott közleményben, illetve az Ager- press román hírügynökség által közzétett közlemény alapján adott tájékoztatást arról, hogy román hivatalos szervek november 14-én súlyos provokációt követtek el bukaresti nagykövetségünk egyik diplomatája ellen, akit november 19-én kiutasítottak Romániából. — A tények, sőt a román megnyilatkozások kétségbe- vonhatatlanul tanúsítják, hogy meghatározott politikai célt szolgáló, előre kitervelt forgatókönyv szerint lebonyolított rendőrségi akcióról van szó, amely a magyar— román kapcsolatokba a feszültség újabb elemeit vitte be — hangoztatta Szűrös Mátyás. — A kolozsvári főkonzulátus bezárását követően a román fél ismételten látványos módon, érvényes nemzetközi jogot sértő lépést tett. Illetékes kormányzati szerveink ismert elvi álláspontunk alapján tettek kísérletet az ügy érdekeinknek megfelelő rendezésére, hivatalos tiltakozásunk bejelentésével egyidőben lehetőséget kívántunk adni a román félnek, hogy a kapcsolatokat szándékosan terhelő lépését visszavonja. Mivel külképviseletünk az érvényes nemzetközi szerződéseknek és normáknak megfelelően végzi tevékenységét, semmi okunk nem volt arra, hogy a tényeket ne hozzuk nyilvánosságra. Szűrös Mátyás végezetül elmondta, hogy a kormány folyamatosan foglalkozik a kérdéssel, s megteszi a szükséges válaszintézkedéseket. A szóbeli kiegészítést követően megkezdődött a napirend első pontja feletti vita. Vita a külpolitikáról A felszólalók kifejezték egyetértésüket az írásos előterjesztéssel és a szóbeli kiegészítéssel. Támogatták az MSZMP és a magyar kormány külpolitikai aktivitásának fokozására irányuló törekvéseket, javaslatokat. Maróthy László a mai helyzetben parancsoló szükség- szerűségnek nevezte nemzetközi tevékenységünk erősítését és kiszélesítését, hogy országunkat, politikánkat jobban ismerjék a világban, és mi is tájékozottak legyünk a nemzetközi politika legfontosabb vonásairól, Horváth István is eredményesnek ítélte Magyarország nemzetközi tevékenységét, de úgy vélte, hogy egyes országok esetében a dinamikus diplomáciai munkát nem követi kellő gazdasági kapcsolatépítés, márpedig e két folyamat csak együtt válik igazán hasznossá. Ehhez kapcsolódva Grósz Károly felhívta a figyelmet arra is, hogy bizonyos esetekben a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok készítik elő a talajt a politikai-diplomáciai érintkezés kibővítésére. Horváth István szorgalmazta, hogy a magyar külképviseletek kapjanak több hazai információt, tényanyagot a partner- országok befolyásos köreinek tájékoztatására. A felszólalók kiemelték, hogy a mai helyzetben különösen fontos a szocialista országok összefogásának fejlesztése, mert ez nemcsak ezen államok közösségének nemzetközi pozícióit erősíti, hanem hozzájárul belső fejlődésük külső feltételeinek javításához is. Kárpáti Ferenc ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés tagállamai politikai, gazdasági és katonai együttműködésének továbbfejlesztéséről szólt. A tagállamok közös fellépése — húzta alá — fontos tényező az európai leszerelési folyamatban, amelyen belül- a szocialista országok őszinte készséget mutatnak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére, az erről szóló tárgyalások sikerre vitelére. A vitában többen is elítélően szóltak a bukaresti magyar nagykövetség kereskeSzavaz a Központi Bizottság (MTI — Telefotó) delmi tanácsosát ért román provokációról. Nyers Rezső javasolta, hogy a Központi Bizottság is bélyegezze meg ezt az akciót, és támogassa a kormányt a megfelelő állásfoglalások és intézkedések kialakításában. Ezzel a testület egyetértett. Szűrös Mátyás vitazáró összefoglalója után a Központi Bizottság a tájékoztatót egyhangúlag tudomásul vette. Állásfoglalás a központi pártszervek munkarendjéről A Központi Bizottság és Politikai Bizottság munkarendjére, munkajmódszeré- re, a KB munkabizottságainak, munkaközösségeinek és apparátusának feladatkörére vonatkozó javaslat megtárgyalása következett. A témát részletező, a KB tagjaihoz előzőleg írásban eljuttatott anyag leszögezi: a Központi Bizottság alapvetően a XIII. kongresz- szus ép isz' oirszágos pártértekezlet állásfoglalása alapján végzi munkáját. A döntések előkészítésénél feltárja és összehangolja a különböző érdekeket, felhasználja a tudomány eredményeit és mérlegeli állásfoglalásainak várható társadalmi és politkai hatását. A testület elsősorban a politikai, stratégiai irányvonal meghatározására összpontosítja erőfeszítéseit. A párt politikáját a kommunisták, kommunista csoportok útján, elvi-politikai eszközökkel, meggyőzéssel közvetíti. Tiszteletben tartja az Országgyűlés kizárólagos törvényalkotói szerepét. A Minisztertanácsnak önállóságot és felelősséget biztosít a kormányzati munkához, és támogatja tevékenységét. Részletesen foglakozik a javaslat a KB mellett működő új munkabizottságok létrehozásával, a régiek megszüntetésével, valamint a KB apparátusának korszerűsítésével. Eszerint a jelenlegi nyolc osztályt megszüntetik, és az apparátust munkájának, feladatainak igényei szerint szervezik meg. Ennek megfelelően a tervek szerint a jövőben hat osztály működik: a Központi Bizottság Irodája, a Társadalompolitikai Osztály (ennek hatáskörébe tartozik majd a többi között a társadalmi szervezetekkel, tömegmozgalmakkal és egyesületekkel való politikai együttműködés, valamint a tájékoztatás és sajtópolitika), a Pártpolitikai Osztály, a Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztály, a Nemzetközi Párkapcsolatok Osztálya, valamint a Gazdálkodási Osztály. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladataik ellátásához munkacsoportokat vesznek igénybe. A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarendjét, munkamódszerét, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladatkörét vázoló írásos előterjesztéshez Grósz Károly fűzött szóbeli kiegészítést. Rámutatott: az előterjesztés elfogadásával, a határozat végrehajtásával a párt társadalmi befolyását kívánják növelni, mégpedig úgy, hogy az MSZMP ügyintéző pártból mindinkább politizáló párttá váljék. Ez bizonyos önmérsékletet jelent a napi ügyek intézésében. de nagyobb következetességet, határozottságot, nyíltságot a társadalmat foglalkoztató és a társadalom életét befolyásoló legfontosabb politikai kérdésekben. Olyan ajánlás előterjesztését tartották indokoltnak — hangoztatta a főtitkár —, amely, ha meghonosodik, akkor növekszik a választott testületek szerepe, mindenekelőtt a Központi Bizottságé. Ehhez remélhetőleg társul az apparátus szakértelme és nagyobb szervezettsége. Ezt kell a Központi Bizottság tagjainak, tisztségviselőinek kiegészíteniük közéleti tevékenységükkel. A KB a politikai döntések fóruma, a Politikai Bizottság a Központi Bizottság előkészítő és végrehajtó szerve — mondotta Grósz Károly. Külön kiemelte a főtitkár a Központi Bizottság és az Országgyűlés viszonyát. Már az előkészítő viták is felszínre hozták, hogy a Központi Bizottságnak szorosan együtt kell dolgoznia a parlamentben dolgozó kommunista közösségekkel, mégpedig a törvényalkotó munkában, a törvények végrehajtását, a kormányzati munkát ellenőrző tevékenységében. Rámutatott arra, hogy a kormányzatnak szabadabb kezet kell adni feladatai ellátásában, mert akkor tudja eredményesen betölteni e rendkívül bonyolult és nehéz időszakban a feladatát, ha teljes politikai bizalmat érez a Központi Bizottság részéről, szabadabb kezet kap a gyakorlati folyamatok irányításában, miközben a Központi Bizottság vállalja, hogy a kormányzati szándékot, törekvést igyekszik elfogadtatni a oártmoz- galmon belül, segíti megte- temteni a társadalmi hátteret. A Központi Bizottság apparátusának átalakítását illetően Grósz Károly bejelentette, hogv ezt két lépcsőben tervezik megvalósítani: december 31-éig az osztályokat szervezik át mai l március 31-éig ezek létszámát vizsgálják meg. Szavazás a tájékoztatás rendjéről A vitában felszólalók sokoldalúan, a szervezeti kérdéseket meghaladva, politikai szempontból elemezték: miként alakuljon a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság kapcsolata, hogyan módosuljanak az eddigi munkamódszerek. Romany Pál az ügyrend fontosságáról szólt. Korom Mihály javasolta, hogy országos pártviták szervezéséről és témájáról csak a Központi Bizottság döntsön, s a Politikai Bizottság félévente adjon tájékoztatást munkájáról a KB előtt. Többen azt szorgalmazták, hogy meghatározott időközönként maga a Központi Bizottság is tájékoztassa a párttagságot átfogó módon a tevékenységéről. Katona Béla — akárcsak Korom Mihály — indítványozta, hogy a párttagság egészére kötelező határozatot csak a Központi Bizottság hozhasson. Berend T. Iván szorgalmazta, hogy személyi kérdésekben titkos szavazással döntsön a KB. Vissza-visszatérő témája volt a felszólalásoknak, hogy a párttagság néhány alapvető fontosságú kérdésben világos, egyértelmű állásfoglalást vár a vezető testülettől. Aczél György egyenesen úgy fogalmazott: nem biztos, hogy szervezeti kérdésekkel időszerű foglalkozni akkor, amikor a hangulat jelentések tanúsága szerint a párttagság körében nagy a bizonytalanság, a fásultság, s néhány kérdésben a Központi Bizottságnak le kellene végre szögeznie álláspontját. Ilyennek ítélte a társadalmi tulajdon vagy magántulajdon kérdését, a különböző újonnan alakuló szervezetekhez való viszonyt. Tétényi Pál ugyancsak szorgalmazta a választ néhány, a közvéleményt foglalkoztató kérdésre, s példaként említette, hogy egy országgyűlési képviselő nemrégiben bizottsági ülésen sürgette a pártot: döntse már el, hogy az egypártrend- szer vagy a többpártrendszer mellett foglal állást. Ugyancsak többen foglalkoztak a KB-ülések nyilvánosságával, a vitákban elhangzott észrevételek utóéletével. Grósz Károly a 13 hozzászólás valamennyi lényegi észrevételére reagált zárszavában. Elöljáróban egyetértett azokkal a konkrét javaslatokkal, amelyek arra irányultak, hogy két kongresszus között csak a KB hozhasson döntést az egész párttagságra, s ugyancsak e testület hatásköre legyen az országos pártvita témájá(Folytatás a 3■ n1'’ ' ‘
