Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-22 / 278. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. NOVEMBER 22. Jobban elő kell készíteni a jelölést is! Ki válassza a tanácselnököt? A választási törvényjavaslat vitái Túrkevén Mit hoztak az ős folyók? flrzénes víz az alföldi megyékben Nem sokat teketóriázott az a fiatalasszony, amikor azt mondta: részt vett ő ugyan élete első képviselő- és tanácstag választásán, de hogyan? Azt sem tudta, kire szavaz, mire szavaz! Kezébe nyomták — félig ünnepélyes, szertartásos keretek között — a szavazócédulákat, megmutatták melyiket melyik urnába helyezze el. „Bedobtam. Szavaztam, állampolgári kötelességemet teljesítettem” — így a fiatalasszony. Röpke beszámolóját azért nem kellett tovább folytassa, mert munkatársnői kimondatlanul is egyetértettek abban: ez bizony nemigen volt úgy jó, csakhát akkor nem gondolkoztunk úgy, mint most a nyilvánosság, a hatalom gyakorlása meg a választások dolgáról. Túrkevén, a Háziipari Szövetkezetnél folyt a beszélgetés az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztásáról szóló törvény módosítása ügyében indított társadalmi vita egyik állomásaként. Kétségtelenül másként, jobban kell előkészíteni a soron következő választásokat — érvelt Budai Judit, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára is. Olyannyira, hogy — ha a népfront a választások során eleget kíván tenni közéleti megbízatásának — nyilván le is foglalja erejének, energiájának jó részét jövőre a választásokkal kapcsolatos munka. Nézzük mindezután sorra, mik a mostani viták további túrkevei tapasztalatai! Megoszlanak a vélemények arról, időben egybeessen-e a helyi tanácstagok és az országgyűlési képviselők megválasztása. Az egyik „párt” tagjai úgy érvelnek, hogy a választások során hangoztatott program — a népfront programja tulajdonképpen közös, közös a cél is — a nép képviselete a tanácsban vagy a parlamentben, így aztán az a jó, ha egyszerre választják meg a tanácstagokat a honatyákkal. Mások ellenben úgy látják; igenis erősen különbözik a kétféle feladatkör egymástól, és nem baj, ha e különbözőségre éppen a helyi, illetve a parlamenti választások külön-külön időpontban való megtartása is rávilágít! Egyik alkalommal nagyobb jelentőséget kaphatnak a választások előkészítése során — aztán a jelölőgyűléseken — a helyi ügyek; másik alkalommal az ország ügyei. Nem jó, ha összekeverjük a kettőt, lásd: a helyi érdekek az utóbbi időben mily keserves áttételekkel kapcsolhatók — szélesebb értelemben — az ország, a haza érdekeihez! Másik fontos megvitatandó a tanácselnöki funkció betöltésének mikéntje volt Túrkevén. Kit képviseljen, kihez kötődjék jobban a tanácselnök? A választókörzetéhez? Akkor — ha tanácstagként eleget akar tenni megbízatásának — óhatatlanul többet kell juttasson saját választókörzetének. A lehetősége megvan hozzá. Ezért is dekázzák oly vigyázva a tanácselnökök, mikor, melyik utcába jusson el előbb a járda, vagy a gáz! Jobb volna — alakult ki az egyöntetű egyetértés — ha a tanácselnök a település egészéhez egyformán kötődne közvetlenül is, hiszen dolga, kötelessége a város egészének érdekét szolgálni. Ki válassza a tanácselnököt? Most a végrehajtó bizottság javaslata alapján — tanács tagjai választják. Ezért megfontolandó: nem tenne-e jobbat a közbizalom nagyobb kinyilvánítása mindkét télnek — a mindenkori tanácselnöknek, meg a választó- polgároknak is — úgy hogy a tanácselnököt nem a testület, hanem a település egésze választaná. Mások persze azt mondják, jó ez így, ahogy most van, hiszen az elnök munkáját mégiscsak a tanácstagok figyelhetik meg legközvetlenebbül. Tény, hogy a viták alapján úgy látszik, az előbbi vélekedés mellett állnak többen, ez utóbbi mellett kevesebben Túrkevén. Érdemes megjegyeznünk azt a fölvetést, amely a tanácselnök pótválasztásánál a törvényjavaslatban írottal ellenkezik! A javaslatban az szerepel, hogy — pótválasztáskor — a tanácselnök az lesz, aki elérte az összes érvényes szavazatnak legalább az egynegyedét. Ezzel szemben Túrkevén azt javasolják: pótválasztáskor is a szavaztok legalább felével lehessen csak az elnöki szék birtokosa a jelölt! Amennyire egyértelmű, hogy a helyi — a tanácstagi választáskor — minden egyes szavazópolgár csak a saját lakókörzetében tartott jelölőgyűlésen vehessen részt, annyira különböznek a vélemények: mi legyen az országgyűlési képviselők választásakor? A helyi választásoknál akár technikailag is köny- nyen kivitelezhető, ellenőrizhető a dolog: a választó- polgár csak a saját körzetében kerül választási névjegyzékre. A jegyzéket a jelölőgyűlésen közzéteszik, és csak azt engedik be. aki a listán szerepel. Az országgyűlési képviselők jelölésénél viszont — jutottak közös nevezőre Túrkevén — azonos név akár több jelölőgyűlésen is listára kerülhet. Hogy megfogható példával éljünk: a túrkevei származású Csáki Csabát (a Közgazdaságtudományi Egyetem rektorát) akár az egyetemen, akár a szülővárosában jelölhessék a parlamentbe, de — és itt jön a túrkeveiek javaslata — korrekt módon tájékoztatni kell mindegyik jelölőgyűlés résztvevőit arról, hogy jelöltjük neve itt vagy ott már szóba került. Természetesen számtalan, még ezután megválaszolandó kérdést fölvet — föl is vetett —a túrkevei viták sora. Mondhatni „közmegegyezés” született viszont abban, hogy a választókat jó előre, világosan informálni kell úgy a választások menetéről, mint a döntéshozatal mikéntjéről, illetve meghozandó — személyi döntésük követelményéről. És a másik: a mostani törvényjavaslat is — természetszerűleg — jogásznyelven íródott. A paragrafusok között járatlan ember — ha nem kap segítséget — óhatatlanul eltévedhet a paragrafusok útvesztőjében! Ezért jogos az a Túrkevén — de valószínűleg másutt is — fölmerült javaslat; akár a törvényjavaslatokhoz, aztán a született törvényhez föltétlenül adjanak ki olyan útbaigazító kézikönyvecskét, amely a jogi nyelvet nehezen értelmezőknek is — az emberek nagy többsége ilyen! — segít a lényeg meglátásában, az első olvasásra nehezen érthető cikkelyek megvilágításában! A z Egészségügyi Világ- szervezet — a WHO — 19111- ben egy átfogó program keretében vizsgálta az Alföld megyéinek vízminőségét, és hat megyében találtak olyan kutakat, ahol az arzén a megengedett 0,05 milligramm liter fölött volt. Ezt követően az Egészségügyi Minisztérium irányításával az érintett vízszolgáltatók és felügyeleti szervek alaposabb elemzést végeztek, amikor is kiderült, hogy Szolnok megye déli része számít szennyezettnek: Karcagon egynémely kutakban a megengedett mennyiségnek a többszöröse is megtalálható az ivóvízben, ugyanígy Kisújszállás vize is szennyezett és Tiszabőn is felülmúlta az arzéntartalom a megengedett értéket, ott azonban már megszüntették a veszélyt. Természetesen tudományos igényű magyarázat is született arról, mitől dúsult fel az Alföldön az arzéntartalom. A hipotézis szerint a Kárpátok vulkanikus eredetű, pleisztocén-kori lerakódásait szállította ide az ős- Körös és az ős-Maros. Nem arról van tehát szó, hogy az ember maga magának szeny- nyezte volna ilyen mértékűvé az ivóvizét, mivel az arzéntartalom rétegeredetű. Erre mondják, hogy történelmi pech. Természetesen máris történtek ellenlépések: Békésben, a legkritikusabb megyében, készült egy olyan regionális vízműfejlesztési program, amely során elvégzik az arzénmentesítést. de Tiszabő is megkapta a maga kútjait, amely már arzénmentes vizet ad. Karcagon a vezetékes víz 1910-ben jött divatba: akkor építették ki az első vezetéket a mai Dózsa György út mentén. Az igények növekeJövőre az eddiginél is több Coca-Colát és Pepsi- Colát fogyaszthatunk. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium élelmi- szeripari főosztályán elmondották: a két neves külföldi cég, valamint 11 hazai élelmiszeripari vállalat képdése hozta aztán, hogy 1960- ban a Nagyvénkertben újabb kutakat fúrtak. melyek olyan vizet adtak, amilyet: kicsit langyosat, kicsit gázosat és mint utóbb kiderült, kicsit arzénosat. Hogy milyen dús metántartalma volt a karcagi víznek? Tanúja voltam annak, amikor fl mért dózis nem ártalmas az egészségre Tisztítási programok Pénz új rendszerekre egy lakás a vízcsapból szivárgó gáztól felrobbant és rombadőlt. A Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat természetesen a gázleválasztást megoldotta — legalábbis addig a mértékig, hogy ma már robbanástól nem kell félni — legfeljebb a víz ízén érződik időnként a légnemű anyag jelenléte. Miután a karcagi víz hőfoka melegebb az átlagnál, ráadásul a kutak napi hatezer köbméteres hozama a csúcsfogyasztás idején az igényeknek legfeljebb kétharmadát biztosítja, így nyaranta krónikus a vízhiány, ezért baktériumfertőzéstől is tartani kell. adják hát a klórt a vezetékbe, ami tovább rontja az ivóvíz aromáját és akkor most az arzén . .. A nagyvénkerti kutak között olyan is van, amelyiknek az arzéntartalma 0,13 század milligrammÜiter és ez bő kétszerese a megengedett — eltűrt — értéknek. Berekfürdőn ez az érték 0,03 körüli, így a karcagi 110— 120 millió forintba kerülő viselői hamarosan aláírják az üdítőital-alapanyagok szállításáról az újabb öt évre szóló szerződéseket. Cola- félékből eddig évente átlagosan 1,3—1,4 millió hektolitert készítettek a hazai szeszipari, söripari, erdei termékeket feldolgozó vállalatoknál. vízprogram első fele azt hozta, hogy az itt fúrt kutakból távvezetéken napi 1000— 1500 köbméter vizet vezetnek a nagyvénkerti tározókba, ahol keveréssel enyhítik az ottani víz arzéntartalmát. Az első felvonásra 50 millió forint jött össze úgy, hogy 20 milliót a megyei tanács, 20 milliót a városi tanács és 9 milliót a Víz- és Csatorna adott. Ebből telik még újabb kutak fúrására és egy 500 köbméteres tározó építésére. Kisújszálláson a mért értékek 0.046 és 0,067 milli- gramm'liter között ingadoznak, itt is vízműrekonstrukció van folyamatban, 1990 után a veszélyeztetés megszűnik. Természetesen a víz tisztítása és az új rendszer kiépítése nem olcsó dolog: Tiszabőn például a szolnoki ivóvíznek két és félszeresébe kerül a tisztított víz. A többletköltséget egyelőre dotációból kapja a Víz- és Csatornamű Vállalat. A szakemberek szeretnének megnyugtatni mindenkit, hogy riadalomra semmi ok. Igaz ugyan, hogy a tartós arzénfogyasztás nyomán nő a gyermekhalandóság, a bőrrákosodás veszélye is nagyobb lesz és ugyancsak nő az érrendszeri megbetegedések gvakorisága, ám ezeket az Alföld e térségében kimutatni nem lehet. A dózis, amit a vízfogyasztó a szervezetében felhalmoz, jelenleg nem éri el azt a szintet, ami egészségkárosodáshoz vezetne Természetesen a halmozódó környezeti ártalmak sorából feltétlenül ki kell iktatni az arzénes vizet éc ezért — amint azt Kovács Géza a Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke elmondta — semmiféle anyagi áldozattól nem riadnak vissza. Családi életre nevelés Klubok alakulnak A Magyar Vöröskereszt Szolnok Megyei Vezetősége kezdeményezi, hogy társadalmi összefogással segítsék a fiatalok családi életre nevelését, felkészítését. Ennek jegyében segíteni és ösztönözni kívánják fiatalok klubjainak alakulását. A klubok létrejöttét a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ módszertani útmutatása segíti, példát pedig a törökszentmiklósi művelődési ház és a karcagi családsegítő központ klubjai adnak. A fiatalok részére Együtt járunk — jól járunk? címmel vetélkedőt is szervez a Vöröskereszt megyei vezetősége. A résztvevők fiatal házasok, jegyesek, együttjárók lehetnek, akik a területileg illetékes városi vöröskereszt vezetőségnél jelentkezhetnek 1989. augusztus 31-ig. A városi fordulók győztesei résztvesznek a megyei döntőben. A vetélkedő témakörei szorosan kapcsolódnak a családi élet kérdéseihez. Három nagy témakörben versenghetnek a fiatal párok: a humanizmus és viselkedés- kultúra; a háztartási ismeretek és gyakorlatok; valamint az egészségügy és a család kapcsolata. A humanizmus és viselkedéskultúra témakörében a következő kérdések vetődnek fel: a család szerepe, funkciói (együttélés, családtervezés, gyermeknevelés, szexuális kérdések), az emberi kapcsolatok illemtana. Az egészségügy és a család kapcsolatának témakörében többek között az egészséges életmód, a szabadidő és a csecsemőgondozás kérdései valamint a házi patika tartásának, a balesetek megelőzésének és ellátásának ismeretei szerepelnek, LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA átmeneti lakásaink körül Egyetlen komám, írnék az „éppen aktuális” lakhelyünkről, de tartsunk rendet! A nagy átkelés napján úgy közelítettem meg Budapestet este nyolc óra felé, hogy fogalmam sem volt, hol tudunk majd lepihenni, aludni vagy legalább kinyújtózkodnd. Mi ketten a •kománéddal — a nyújtózkodást leszámítva — meglettünk volna a Trabantban, de az otthoni kényelmes gyerekágyhoz szokott másfél éves keresztfiad számára szűkösnek látszott a „szappantartó”. A sietség, a bizonytalanság és főleg a biztonságunk miatt nem üzenhettem esetleges érkezésünkről annak az egy-két távoli rokonnak meg a néhány közeli barátnak. Az itteni rádióban sugárzott hangjátékom, s egy megjelenés előtt álló regényem jóvoltából számíthattam némi kezdőtőkére, dehát az egyelőre nem volt a zsebemben, az otthoni illetékesek pedig csak útlevelet adtak a „turistáskodáshoz”, forintot nem, talán sajnálták, hogy az általuk értékesnek tartott lejeimet amolyan hitvány papírokra váltsam. Anyám unos-untalan ismételt közmondásaival biztattam magam (úgy még sosem volt, hogy valhogy ne lett volna; lesz még így se, fiam, s jobb lesz; örvendj, hogy lyuk van a fenekeden stb.) úgy este kilenc óra felé, amikor az Üllői útról rákanyarodtam a körútra. Jé! — kiált fel a nejem, több éves emlékképet azonosítva — pontosan itt lakik valami hatodik unokatestvérem. Lévén szombat este (és nyár — ilyenkor víkendezni mennek a gépkocsikkal), volt egy parkolóhely a körúton, épp akkorácska, hogy a Kicsi Ügyes (itt: trabcsi) pofozkodás nélkül befért. Pofátlanság ide — a kocsiban maradtam —, pofátlanság oda — a kománéd kiszállt és belibegett a kapun. Az ember a rokonait nem válogathatja meg, egy éjszakára befogadtak. Másnap reggel rohantam ahhoz az ismerősömhöz, akinek az anyósánál szálltam meg öt esztendeje volt egy kiadó szobája. Csak volt, mert közben a néni elköltözött ebből a világból; én ostoba, hát persze, hogy itt is halnak az emberek, nemcsak mifelénk. Kissé reménytvesztve indultam annak a barátomnak a lakására, akitől ugyan szálláshelyet nem várhattam, de ő tudta, hova dugták a honoráriumomat, legalább pénzem legyen. Mázli is kell a -hontalanságban (ez a felismerés a későbbiekben meggyőződésemmé vált), a haver családja nyaraláshoz készülődött, mit gondolsz hova? Erdélybe. Számszerű hiányunk így semlegesítődött, mi hárman jöttünk, ők hárman mentek, a mérleg nyelve helyreállt néhány hétre ... Erre az időre felkínálták a lakást, az ember a barátait megválogathatja. Kusza hetek-hónapok következtek, mint már írtam, lazítani is kellett volna a szorításból való szabadulás után, meg egyengetni is az utat ittmaradásunk ügyében. Tíz hónap alatt nyolc helyen laktunk. Mire a legénykénk megszokott egy ágyat, egy szobát, már költöztünk Egri Sándor is tovább. Azt hiszem, annyira be- léivódott a változatosság, hogy mostanában hiányérzete kezd lenni, mert Szolnokon már három és fél hónapja nem változik körülötte -a környezet... Visszakanyarodva pesti kalandjainkhoz: bár nehezen eszméltem (lehet, most sem vagyok magamnál), csak-csak megragadt rajtam egy s más. Az első hetekben szorítottunk annyi időt, hogy szoktat- gassuk a gyereket és magunkat a pesti levegőhöz. Akkori sétáink benyomásaiból: békésebb, nyugod- tabb emberek — nem döfnek a tekintetükkel, (s gyakran nemcsak azzal), mint általában odahaza; jól ápoltak, tiszták, illatosak — és nem úgy „illatoznak”, mint azok, akik egyre sokasodtak ott körülöttünk; itt sokan túráznak, kocognak, labdáznak stb. a parkokban, a zöldövezetekben — míg otthon a tömegsportot lényegében a sorbán- állás és a rohangászás jelentette egyik üres üzlettől a másikig. Zavarta valamelyest az ábrát, hogy rengeteg mozgássérülttel, mozgás- korlátozottal találkoztam (itt így mondják), kérdeztem is a havert, ennyi errefelé a nyomorék? Hát van bőven, mondta mosolyogva (sejtem, az átvitt értelemre gondolt), aztán hozzátette: azért látsz ezen a környéken többet az elvisel- hetőnél, mert itt van valami intézetük. Átmenetileg vetődtünk a fővárosnak egy olyan részére, ahol feltételezhetően a vakoknak, illetve a gyengénlátóknak lehetett valami gyülekezőhelyük... Nem sokkal később kerültünk értelmileg nem teljesen beszámítható állampolgárok közé (azt hiszem, így kell finoman mondani), például, a szomszéd nénink minden este hosszasan és keservesen elsiratta az éppen akkor megboldogult kutyáját (áthallatszott a falon, a keresztfiad eleinte nagyon csodálkozott, de néhány nap alatt belejött, szürkületkor már kérdezte, mikor sír a néni?), másnap boldogan mentek együtt a kutyussal sétálni; a másik szomszédunk meg szorgalmasan csalta a feleségét, ez önmagában még nem tűnt furcsaságnak, de minden alkalommal be is vallotta (?!), s kitárulkozásának befejező aktusaként alaposan elagyabugyálta szomorú hitvesét. Szóval, van itt is búbánat elég .... Néhány héten át a belvárosban lakva figyelhettem meg, milyen sok az idős Budapesten. Aztán olvastam az újságban, hallottam a rádióban, a tévében, hogy „elöregedőben a nemzet”. Ebben lehet igazság, mi is észleltük, hogy vagy a játszótér sok, vagy a gyerek kevés, tény: a keresztfiaddal mindig találtunk üres hintát, csúszdát, homokozót. Bezzeg odaát nem öregszik a nemzet! Hála a hatásos in- tézkezdéseknek: terhességmegszakítási tilalom; a nőknek fejenként öt csemetét kell arra „a civilizáció legmagasabb fokén leledző” világra hozniuk; rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés bevezetése, nehogy valaki csalafintasággal akadályozza az előírt szaporodást, öregek meg ugye, azért is vannak kevesen, mert hatvan éven felülieknek nem jár a kórházi ellátás; az rendben, hogy eddig dolgoztak, most tessék szépen spórolni az ország pénzével, miféle dolog még évekig igényt tartani a nyugdíjra!... Nem sorolom tovább az otthoni dolgokat, mert ha csak elolvasod, kapsz tíz évet. (Különben is benne élsz.) Hogy ne csupán az Istenben bízhass, hát óv ettől a komád is, Lajos — Pb — Több Cola készül jövőre