Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

1988. NOVEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozik az országos KISZ-értekezlet Csúcstalálkozó Új-Delhiben Gorbacsov Indiában tárgyal (Folytatás az 1. oldalról) a négy hónap múlva össze­ülő kongresszusra, s addig Hámori Csaba maradjon a KISZ KB első titkára. Szavazással döntött az or­Nagy Imre, a KISZ KB titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést az értekezlet elé ter­jesztett dokumentumokhoz. Bevezetőben a KISZ meg­újítását is befolyásoló poli­tikai, társadalmi és gazda­sági változásokról szólt. Hangoztatta: a KISZ több mint három évtizedes tör­ténelmének legjlentősebb átalakulása előtt áll. A ra­dikális reform tartalmának kimunkálásához minden tag­ja, minden szövetségese al­kotó gondolatát, jobbító szándékát és cselekedni kész akaratát hasznosítania kell. E vállalkozás sikerének alapvető kérdése, hogy kész-e a társadalom a szo­katlan, az új, a más befoga­dására. Az országos pártér­tekezlet felismerte a politi­kai fordulat szükségességét. Az MSZMP hozzálátott sa­ját működési rendjének át­alakításához, és a pártérte­kezleten kinyilvánított meg­újulási törekvésekkel össz­hangban immár élére állt a politikai intézményrendszer reformjának. A változások mindig gyötrelmesek, most is sokan értetlenül, mások kiábrándultán, és nem is kevesen ellenségesen nézik a történteket. Pedig ami ma történik, az parancsoló szükségszerűség, megkésett, kényszerű igazodás a kor követelményeihez — mon­dotta. A KISZ KB titkára a to­vábbiakban az ifjúsági szö­vetség megújulásának lehet­séges útját vázolta fel. Hang­súlyozta: napjaink Kommu­nista Ifjúsági Szövetsége ko­moly politikai erőt jelent. Nincs oka szégyenkezve be­szélni tetteiről. Már akkor felismerte a változást, a megújulás szükségességét, sőt kényszerét, amikor még nem számított Magyarorszá­gon politikai divatnak re­formokat hirdetni. — A KISZ a magyar if­júságnak ma már nem egyetlen politikai szervezete. A KISZ is akarta, kezdemé­nyezte ezt. Szembe kell néz­nie az új valósággal: a jö­vőben a magyar fiatalokat tömörítő szervezetek egyike lesz; jog szerint egyenlő, de nem mond le egy pillanatig sem arról, hogy programjá­val, tetteivel és befolyásával szágos értekezlet: a KB ál­tal beterjesztett napirendnek megfelelően foglalkoznak a személyi kérdésekkel, de azokat — az eredeti javas­lattól eltérően — nyilvános ülésen vitatják meg. továbbra is első legyen a sorban. Eszerint olyan KISZ-t sze­retnének, amelynek van vi­lágos, ifjúságcentrikus, szo­cialista programja, amely nemcsak szavaiban, de tet­teiben is reformer; amely a tagjaiért van és nem felet­tük, hanem általuk műkö­dik, amely az embert, a sze­mélyiséget, annak méltósá­gát helyezi középpontba; amelynek vannak valós vá­laszai a tagokat foglalkozta­tó kérdésekre; amely eszköz tagjai számára a megélt és nem vonzó valóság megvál­toztatásához, érdekeik érvé­nyesítéséhez; amely politikai erőként tud megjelenni a társadalomban. Olyan KISZ-t szeretnének, amely a közösség lehetőségét kínálja és a szolidaritás jegyében segítséget nyújt, szolgáltatá­sokat biztosít tagjainak; de­mokratikus és elismeri a kisebbségi véleményeket; rugalmas, a szervezeti kere­téi nem öncélt jelentenek, hanem a tartalmat szolgál­ják és nem felülről, hanem alulról építkezik. Olyan if­júsági szövetséget szeretné­nek, amelyik a nyilvános­ság kontrolljával működik és végül, amely az egyenlő partnerség elvén keres kap­csolatokat más társadalmi és ezen belül ifjúsági erők­kel, szervezetekkel. A KISZ a jövőben nem akar új sémákat ráhúzni a szövetségre, a tagság dönt­se el, milyen szerveződési módot választ. Mindez — folytatta — természetesen a KISZ működését is átfor­málja. Ki kell tehát dolgoz­ni egy új szervezeti szabály­zatot. Ebben biztosítani kell az alternatíva- és frakció­képzés szabadságát, a ki­sebbség nyílt szerveződési szabadságát, tehát a több­ségre jutás lehetőségét, az apparátus függővé tételét a vele egyszintű testülettől, valamint egy, a saját erőfor­rásokkal szabadon vállalko­zó helyi autonóm működés kialakítását. Nagy Imre a negyedik alaptételnek nevezte a tag­létszám és a tömegbázis ösz- szefüggését és a más szer­veződések teremtette ver­senyhelyzetet. Mint mondot­ta: a KISZ nem politizál lég­üres térben, keresni kell te­hát a kapcsolatokat más if­júsági szervezetekkel. * * * A szóbeli kiegészítő el­hangzása után Pozsgay Im­re lépett a szónoki emel­vényre. Elöljáróban hangsú­lyozta: a párt támogatja az ifjúsági szervezet megújulá­si törekvéseit, munkájának radikális szervezeti, tartal­mi reformját. A mostani ér­tekezlet egyik újdonsága ép­pen abban van, hogy előtér­be kerülnek a tanácskozás során a szervezeti kérdések, amit Pozsgay Imre elvi je­lentőségű vonásként érté­kelt. Vannak olyan helyze­tek — mutatott rá —, ami­kor egy szervezet önismere­tének, önszemléletének kér­dései minden másnál fonto­sabbá válnak. Nem jelent tehát aránytévesztést, ha a küldöttek a tanácskozáson az ügyrendtől kezdve a vá­lasztások kimeneteléig mélyreható szervezeti átala­kulásra is elszánják magu­kat, készülve egyben a KISZ XII. kongresszusára. A párt és a KISZ kapcso­latának alakulását elemez­ve Pozsgay Imre egyetértett a beszámolóban megfogal­mazott céllal: a KISZ a párttal stratégiai szövetség­ben, belső autonómiáját megőrizve kíván tevékeny­kedni. Ugyanakkor leszögez­te: az effajta deklaráció életrevalóságát csak a moz­galom elevensége tudja iga­zolni. S e téren bizony a KISZ tevékenységében épp­úgy, mint a pártéban prob­lémák voltak. A párt e prob­lémák megoldásában, a megújulási törekvésekben partnere kíván lenni az if­júságnak. Szekcióülések A plenáris ülést követően a küldöttek este szekcióülé­seken vitatták meg az or­szágos KISZ-értekezlet do­kumentumait. A 10 szekció­ban minden küldöttcsoport képviselője jelen volt, s — megbízatásuk alapján — választóik álláspontját kép­viselték a platformjavaslat­ról, a képviseleti program­ról illetve a KISZ XII. kongresszusának összehí­vásáról. Az országos KlSZ-érte- kezlet szombaton a szekció­viták tapasztalatainak ösz- szegzésével, a dokumentumok módosítására vonatkozó ja­vaslat ismertetésével foly­tatja munkáját. Palesztin állam Szovjet elismerés A Szovjetunió hivatalosan is elismerte „a független pa­lesztin állam kikiáltását”. Ezt Alekszandr Besszmert- nih, a szovjet külügyminisz­ter első helyettese jelentet­te be pénteki moszkvai saj­tótájékoztatóján. A Bessz- mertnih által ismertetett hi­vatalos nyilatkozat szerint a Szovjetunió a szabad vá­lasztás alapvető jogából ki­indulva döntött úgy, hogy elismeri a független palesz­tin állam algíri kikiáltását. A szovjet külügyi nyilat­kozat emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió korábban is következetesen támogatta a palesztin nép törvényes jogainak érvényesítésére irá­nyuló erőfeszítéseket, így a független állam megalapí­tására vonatkozókat is. Szovjet megítélés szerint a független állam kialakításá­nak gyakorlati folyamata az átfogó közel-keleti rendezés megvalósításával fejeződhet be. Thatcher-interjú Hz emberi jogokról Mihail Gorbacsov politi­kája véget vetett a hideghá­borúnak, jelentette ki Mar­garet Thatcher. A brit kor­mányfő a The Washington Postban pénteken megje­lent nyilatkozatában azt mondotta, hogy a Nyugatnak „mind szóban, mind tettek­ben” segítenie kell Gorba­csov reformpolitikáját. A brit kormány, mint a lap beszámol róla, végül is támogatja a szovjet igényt, hogy a helsinki folyamat ke­retében 1991-ben Moszkvá­ban rendezzenek európai tanácskozást az emberi jo­gokról. London és Wa­shington azonban kikötötte, hogy a Szovjetunió eleget tegyen bizonyos feltételek­nek, amelyeket George Shultz amerikai külügyminiszter a múlt héten terjesztett elő. Hír szerint e feltételek ar­ra vonatkoznak, hogy en­gedjék szabadon valameny- nyi, politikai és lelkiismere­ti okból bebörtönzöttet, biz­tosítsák a konferencián va­ló részvételt magánszemé­lyeknek és nem hivatalos szervezeteknek. Jóllehet, a kereskedelmi taná­csos diplomata igazolvánnyal igazolta magát, a rendőrök meg­akadályozták, hogy továbbha­ladjon és nem tették lehetővé, hogy kapcsolatba lépjen a ma­gyar nagykövetséggel, noha ezt többször határozottan kérte. Til­takozása ellenére kocsijával együtt a bukaresti rendőrfőka­pitányságra szállították úgy, hogy a gépkocsi elhagyását an­nak szállítása közben is meg­akadályozták. A tanácsost kez­detben azzal vádolták, hogy lo­pott gépkocsival közlekedett, majd azzal, hogy súlyos balese­tet okozott, végül pedig azon a címén fogták vallatóra, hogy a ..román állam ellen és a ro­mán állam- és pártvezetők el­len” uszító röpcédulákat szórt gépkocsijából a főváros utcáira. A rendőrségen diplomatánkat jogellenesen közel hat órán ke­resztül tartották fogva, gépko­csiját tüzetesen átvizsgálták és lefényképezték. A diplomatát szokatlanul hosz- szú távolléte miatt aggódó csa­ládtagjai és munkatársa talál­ták meg. A Magyar Népköztár­saság bukaresti nagykövetségé­nek konzulja a rendőrfőkapi­tányságon sikertelenül próbált a tanácsos szabadon bocsátása érdekében eljárni. Szabadulása csak nagykövetünknek a román külügyminisztériumban az éj­szaka folyamán tett határozott fellépését követően, a hajnali órákban vált lehetővé. Ugyan­akkor a magyar nagykövetség román állampolgárságú alkal­mazottja, aki az incidens idején szintén a kocsiban tartózkodott, A világpolitikai fejlemé­nyeket és a kétoldalú kap­csolatokat érintő kérdések széles köréről tárgyalt Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök pénteken Űj- Delhiben. A szovjet vezető pénteken érkezett meg az indiai fővárosba hivatalos látogatásra, az elsőre, ame­lyet államfői minőségében külföldön tesz. A pénteki megbeszélésen szóba került a Szovjetunió­ban kibontakozott peresz­trojka, különös tekintettel arra a megújulásra, amely a szovjet gazdaságot jellemzi az utóbbi években. Hasonló­képpen tájékoztatás hang­zott el az indiai kormány gazdaságpolitikai elképzelé­seiről. Mindkét fél igen gyümölcsözőnek minősítette az eszmecserét a gazdasági kérdésekről. A kétoldalú viszonyt ille­tően Mihail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi feltárta azo­kat a lehetőségeket, ame­lyek az együttműködés köl­csönös érdekeket szolgáló bővítésére kínálkoznak. A Az Afganisztánban állo­másozó szovjet erők pa­rancsnoksága pénteken beje­lentette, hogy keményebb katonai eszközöket is bevet, ha a kormányellenes erők fokozzák harci tevékenysé­güket, s leszögezte: az el­lenintézkedésekért minden felelősség a felkelőket fog­ja terhelni. Az intézkedést a nyilatkozat a fegyveres ellenzék két közéjmúltbeli támadásával indokolta, ame­lyek polgári áldozatokat kö­veteltek. A szovjet doku­mentum barbár akciónak minősítette a két támadást s a harci cselekmények meg­növekedéséért Pakisztán ha­november 18-ig nem tért vissza* otthonába. Bukaresti nagykövetünk az események kapcsán jegyzékben akart tiltakozni a román Kül­ügyminisztériumban. Nagykö­vetünket azonban ott nem fo­gadták, és a kikézbesített jegy­zék átvételét is megtagadták. Ugyanakkor az ügy folytatása­ként nagykövetünket november 15-én a déli órákban loan Totu román külügyminiszter magá­hoz kérette és az alábbiakat ad­ta elő: ,.november 14-én 20.40 óra körül több román állampol­gár jelezte illetékes szerveknek, hogy egy CD 241-es személygép­kocsiból olyan röpcédulákat szórtak, amelyek a román ál­lam és a román állami- és párt­vezetők ellen uszítanak. Az állampolgárok támogatásával, a rendőri szerveknek sikerült megállítani a gépkocsit, amelyet a Magyar Népköztársaság bu­karesti nagykövetségének ke­reskedelmi tanácsosa, Győrfi Károly vezetett, akinek társasá­gában egy román állampolgár volt. A külügyminiszter azt kö­zölte. hogy a fenti tények és eddigi vizsgálataik alapján olyan fellebbezhetetlen követ­keztetésre jutottak, hogy ellen­séges tartalmú, uszító röplapo­kat szórt a magyar diplomata. Erre hivatkozva indítványozta, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya hívja vissza diploma­táját és ebben az esetben a ro­mán hivatalos szervek nem hoz­zák nyilvánosságra azokat a cselekményeket, amelyekkel a diplomatát Bukarestben vádol­ják. Hangsúlyozta, hogy ameny­két vezető megelégedéssel nyugtázta, hogy az országai­kat hagyományosan ösciekö- tő szálak az utóbbi években szorosabbra fonódtak és mi­nőségileg új szintre emel­kedtek. Kinyilvánították készségüket, hogy tovább mélyítik a kapcsolatokat a már lefektetett alapokra és a kibontakozott irányzatok­ra támaszkodva. A nemzetközi és regioná­lis kérdéseket áttekintve megvizsgálták azokat az esz­közöket, amelyek igénybe­vételével a Szovjetunió és India együttműködhet a nemzetközi kapcsolatokban megindult kedvező előjelű tendenciák megszilárdításá­ban és továbbvitelében. Le­szögezték : közös törekvésü­ket a két éve általuk alá­írt delhi nyilatkozat fogja vezérelni. A szovjet vezető megérke­zése után közvetlenül — a hivatalos megbeszélések kezdete előtt — felkereste Ramaszvami Venkata rámán indiai köztársasági elnököt, akivel szintén sok témáról váltott szót. Az elnök az este díszvacsorát adott a vendégek tiszteletére. tóságait is felelősnek tekin­ti. A nyilatkozat emlékeztet rá, hogy múlt vasárnap af­gán ellenzékiek lőtték a ka- buli repülőteret, amikor ép­pen felszállni készült onnan a szovjet Aeroflot légitársa­ság utasszállító gépe. Ti­zenegy szovjet állampolgár meghalt, további tizenegy megsebesült. Szerdán a határ menti Nangarhar tartomány terü­letén egy nemzetközi újság­írócsoport tagjai közül hét — négy szovjet, egy francia, egy nyugatnémet és egy in­diai újságíró — megsebesült, amikor az ellenzéki fegyve­resek pakisztáni területről tüzet nyitottak rájuk. nyiben nem kerül sor a haza- rendelésre. akkor a román fél fenntartja azon jogát, hogy megfelelő intézkedéseket te­gyen”. .. Nagykövetünk a leghatározot­tabban visszautasította a képte­len vádakat, a román hatósá­gok eljárását, valamint a ro­mán vezetés döntését. A magyar Külügyminisztérium az ügy miatt jegyzékben tilta­kozott a Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövetsé­ge útján. Hangot adott annak a leghatározottabb véleményé­nek, hogy a Győrfi Károly ta­nácsos elleni vádak teljesen alaptalanok és a román eljá­rás súlyos provokáció. amely rontja a két ország amúgy is feszültségekkel terhes viszonyát. Követelte az ügy kivizsgálását, majd ezt követően a megnyug­tató felelősségrevonást, az oko­zott politikai, erkölcsi és anya­gi kár helyrehozatalát. A történtek kapcsán magyar részről egyben sajnálattal álla­pították meg. hogy nem ez az első eset, amikor magyar diplo­matákat román hivatalos szer­vek akadályoznak feladatuk el­látásában. zaklatják őket és csa­ládtagjaikat. Az ügy rendezése érdekében magyar részről messzemenő tü­relmet tanúsítottak. Az eltelt időszakban a román fél nem tisztázta a történteket és nem mutatott készséget az ügy meg­nyugtató rendezésére, a magyar diplomaták normális munkafel­tételeinek biztosítására. Ezt fi­gyelembe véve a Külügyminisz­térium szükségesnek tartotta az eset részletes nyilvánosságra ho­zását. A Külügyminisztérium ez al­kalommal is hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság a Ro­mán Szocialista Köztársasággal változatlanul baráti, jószomszé­di kapcsolatok ápolására, fej­lesztésére törekszik, a felgyü­lemlett nehézségek konkrét eredményeket hozó. az élet min­den területére kiterjedő együtt­működés útján rendezhetők. A Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet tiszaugi cipő felsőrész üzemében az év jelentős ré­szében mintegy hetven százalékban tőkés exportra dolgoztak bérmunkában, a kiskunfél­egyházi cipőgyár megrendelésére. Jelenleg szovjet megrendelésre női cipőfelsőrészeket készítenek (Fotó; T. Z.) Nagy Imre előterjesztése Provokáció magyar diplomata ellen A Külügyminisztérium közleménye A Külügyminisztérium az MTI-hez a következő közle­ményt juttatta el: 1988. november 14-én a Magyar Népköz- társaság bukaresti nagykövetsége magas rangú diplomatá­ja ellen a román hivatalos szervek súlyos provokációt kö­vettek el. A kereskedelmi tanácsos által vezetett diplomáci­ai rendszámú gépkocsit , a főváros egyik főútján egy rend­őrségi autó megállásra kényszerítette, majd több rendőr­autó közrefogta. Afganisztán Az ellenintézkedésekért a felkelők felelősek

Next

/
Thumbnails
Contents