Szolnok Megyei Néplap, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-16 / 273. szám
4 SZOLNOK MEGYL:l NÉPLAP 1988 NOVEMBFR 16. Tisza-parti fények (Fotó: K. É.) Díj a városért November 4-én, Szolnok felszabadulásának évfordulóján rövid tudósítást közöltünk a megyeszékhely Pro Űrbe díjának átadásáról. Megírtuk, hogy a városért végzett munka idei kitüntetettje Kemény László 93 éves nyugdíjas pedagógus. Elöljáróban szeretnénk leszögezni; egyetértünk azzal, hogy az idén a tanár úr kapta ezt a díjat. Életművét jól ismerjük, korábban hosszabb írásban méltattuk munkásságát. Mindezt azért tartjuk fontosnak mindjárt most kijelenteni, nehogy az alább írottak bármilyen félreértésre adjanak okot. Innentől ugyanis a szolnoki Pro Űrbe díj odaítélésével, illetőleg annak módjával kívánunk foglalkozni, nem a díjazottak személyével! Megtudtuk, hogy a városi tanács jó évtizede hozta meg azt a rendeletét, amely a díj odaítélését szabályozza. Évente legfeljebb két, a városért kiemelkedően sokat tett állampolgár kaphatja meg. A javlaslattétel módja a következő. A díjazandókra javaslatot tehetnek a város üzemei, vállalatai, intézményei, a társadalmi szervezetek, a tanács bizottságai, ösz- szességében, mintegy 80 féle szerv és szeryezet. amely már önmagában meglehetősen széles lehetőséget kínál a javaslattételre. Mindazok mellett — a tanácsrendelet alapján — valamennyi állampolgár is tehet javaslatot. A beérkezett javaslatokat egy háromtagú bizottság bírálja el. amely — szintén a tanácsrendelet értelmében — a városi tanács elnökéből, a végrehajtó bizottság titkáKülönvonattal indultunk a tengerpartra. Az utasok egy jól menő gazdaságból verbuválódtak, útravalóul pálinkát hoztak, kétfülű fonott demizsonban. Akik cipelték a kisüstit, azoknak a csomagjait a többiek hozták elosztva. Aztán másfél órával az indulás előtt már egy külső tehervágányra kellett kitolni a vonatot, olyan elviselhetetlen pálinkabűz terjengett körülötte, miközben a fülkében önfeledten énekelgettek az utasok az indulásra várva. Aztán nekivágtunk a véget érni nem akaró útnak. Akkoriban még igazi lázas élményt jelentett átlépni a határt. Kisasszézni a semmibe, lebegni az állampolgári súlytalanságban, kibújni a megszokott bőrből úgy. hogy nem kell bélebújni egy másikba. Ma már persze egy rutinos világjáró mosolyog mindezen, de akkor, ha valamelyik kocsiban egyetlen ember jutott, aki korábban külföldet járt, már szerenrából és a városi pártbizottság első titkárából áll. E bizottság már rangsorolja a neveket, és úgy terjeszti javaslatát a városi tanács végrehajtó bizottsága elé. tehát a szolnoki Pro Űrbe díjat a vb adományozza! A követelmények meglehetősen magasak, éppen ezért a vb nem minden évben használja ki a lehetőséget, hogy két személynek is odaítélje a díjat. Amikor örülünk a javaslattétel széles lehetőségének, különösen annak, hogy a városi tanács valamennyi állampolgártól elfogad a díjazandó személyére vonatkozó javaslatot, kötelességünknek tartjuk elmondani benyomásunkat: a tanácsrendelet alighanem a kor követelményéhez igazodó korszerűsítésre szorul: a javaslatok megtételének idején, illetőleg a javaslatok elbírálását megelőzően jóval szélesebb társadalmi nyilvánosságra volna szükség! Ügy véljük, a díjjal szemben támasztott magas követelmények ellenére talán nem tennének rossz értelemben véve engedményt a döntnökök, ha kihasználnák a tanácsrendelet nyújtotta lehetőséget, azaz évente akár két személynek is odaítélnék Szolnokon a Pro Űrbe díjat. A javaslatok sorába illeszthető az a vélekedésünk is, hogy — éppen a fokozottabb társadalmi ellenőrzés jegyében — a városért végzett munka eme díját ne a végrehajtó bizottság ítélje oda, talán érdemes volna a döntést a tanács tagjaira bízni, azaz tanácsülésen meghozni. Egri Sándor esésnek mondhatta magát a társulat. Volt kitől hallani, hová kell dugni a fölös pénzt, az eladásra szánt sza- lámirudat, páros kolbászt. Mindezt inkább az asszonyok cselekedték. a férfiak egyszerűen átitták magukat a határon. Számukra így a tenger megpillantása sem volt kozmikus élmény, egyszerűen teménytelen alkoholmentes folyadékot láttak benne. A bevásárlókörút az aranyművesek során kezdődött. Anyagtalan aranyfüst- ékszereket árultak, viszonylag olcsón. Egy-egy,jól elengedett turista a csoportunkból az aranyműves egész műhelyét megvette, nem feledkezve meg az aznapi sepregetés összekotort hulladékáról sem. Jó magam egy írószerboltban bőrtolltartóra vadásztam kitartóan, iskolás korba serdült lányom számára, mígnem a fényes magazinT ban megtalálni véltem az igazit. Sorbaálltam hát érte, Megszervezték a vérnyomásmérést Szolnokon Rendelési idő után is fogadják a jelentkezőket Mint lapunkban hírt adtunk róla, Szolnok megye is csatlakozott az országos hy- pertónia-programhoz. A program első lépcsőjében — vagyis az idén — a magas vérnyomásban szenvedők kiszűrése történik. Ehhez arra van szükség, hogy minél többen méressék meg a vérnyomásukat. Mivel egy mérés alapján nem lehet rámondani valakire, hogy hy- pertóniás; azoknak, akiknél magas vérnyomást észleltek, többször is el kell menniük mérésre. Szolnokon már megszervezték, hol lehet hypertó- nia-szűrésre jelentkezni. A megyei kórház rendelőintézetében reggeltől estig a volt gyermekkardiológia várójában várják az érdeklődőket; a szemészeten, a belgyógyászaton és a reumatológián pedig a várakozó betegek vérnyomását mérik. A központi orvosi ügyeletre munkaszüneti napokon lehet menni. Az üzemekben az üzemorvosi rendelők asz- szisztensei munkaidő alatt, a dolgozók munkahelyén végzik el a mérést. A körzeti orvosi rendelőkben a rendelési idő alatt, de azon túl is várják az érdeklődőket. Arról, hogy melyik körzet lakói mikor, hová .mehetnek vérnyomásmérésre, az óvodákban. a bölcsődékben és a nagyobb forgalmú helyeken kifüggesztett tájékoztatókról értesülhetnek a városlakók. türelemmel várva , míg a pénztár közelébe jutok — ahol aztán nem kis meglepetésemre forgalmi dugó zárta el vascsőkorláttal szabályozott haladásom útját. Kékköpenyes kiszolgálónő és szintúgy kékköpenyes kiszolgáló úr — ő már fehér ingben. nyakkendőben, összetéveszthetetlenül vezetőt szimbolizálva — rám és csakis rám hegyezte kitüntető tekintetét. Megpróbáltam szórakozottan elnézni sorstársaim feje fölött, de az érdeklődésük fókuszából egyetlen minutumra sem sikerült kikerülnöm. A pénztárhoz érve elém perdült a bolti delegátus, és széles mosollyal tudtomra adtak valamit, aminek mibenlétéről halovány fogalmam sem volt. Egy idősebb asszony hibás magyarsággal tolmácsolta az örömhírt: tízezredik vásárló lévén abban a kitüntetésben van részem, hogy a Nagy Államférfi súlyos keretbe helyezett portréját kapom a bolt ajándékaként! A kitörő örömöm hőfokát gyaníthatóan az elfogyasztott hazai szilvó- rium tompította oly módon, hogy a lelkendezésből mindössze egy kínos mosolyra fuA tízezredik... Otthonra talál-e végre a kisfiú? Az ötéves Dombi Szabolcs kálváriája Nem tudom, most melyik lehet a tíz legszebb magyar szó, de hogy az otthon valószínű helyet kapna benne, bizonyos, hiszen gyökértelen az az ember, aki olyan kuckóval sem rendelkezik, amelyik az övé. A csillogó szemű, ötéves Dombi Szabolcs ezt sajnos még aligha mondhatja el, hiszen rövid életét már eddig is kárváriák sorozata kísérte. A kisfiú talán a gyerekek kedvencére, a jóságos nagy- szakállú puttonyosra volt kíváncsi, hiszen 1983 december 5-én született Karcagon, a kórházban. Nem tűnt éppen robosztusnak: mindössze 2 kg 90-et nyomott, ámbár virgonc és eleven volt, sőt különös ismertetőjelként azt is el kell mondani róla, hogy az édesapja arab. Az anyja karcagi, aki a ragaszkodó szívnek kevés jelét mutatta, hiszen az apróság a három hetet sem töltötte be, amikor a szüleinél hagyta, mondván neveljétek ti, úgy látom, nem lesz rossz helyen. így gondozta a Fazekas család, a két nagyszülő a cseperedő Szabolcsot, miközben az anya élte az életét. Jellemző, tizennégyhó- napos koráig mindössze hat hétig volt a kicsi nála, tíe a rövid kiruccanás majdnerfi szomorúan végződött, any- nyit éhezett Szabolcs. Sajnos, időközben meghalt az édesapa, így az apróság félárva lett. Ezen a szomorú tényen kívül történt más is. 1987. szeptemberében a fiút az anya szó szerint elcsente a nagyszülőktől. Aligha azért, mert már kishíján megrepedt a szíve, hiszen mint később kiderült: nem is őrá, hanem pénzre volt szüksége. A fia csak „eszköznek” tűnt, mert miután megkapta a húszezer forintot, visszajöhetett a nagyszülőkhöz Szabolcs. Igen ám, dehát nem sok ez a pénz a fővárosban, ráadásul az anya ismét férjhez mert, immár harmadszor. Budapesten egy seükséglaKözhasznú információs központ nyílt a jászberényi városi könyvtárban. Az új kezdeményezés egy olyan díjtalan szolgáltatás, melyet egy jövendőbeli országos hálózat részeként kívánnak indítani. A központ célja a lakosság tájékoztatása közérdekű kérdésekről, személyesen, vagy a 11-163-as telefonon. A felvilágosító munka többtotta. Pedig akkor még nem is sejtettem, mit nyertem azzal, hogy tízezrediknek léptem át a bolt ajtaját. A súlyos pakkot természetesen azonnal megpróbáltam „elveszíteni” egy kapu alatt, ám a házmester utánam loholt vele, és a milíciát emlegetve a hónom alá nyotnta. Sarokba állítva szórakozottan elfeledkeztem róla egy korcsmában, de a kiszolgáló olyan szemrehányóan emlékeztetett a személyem és a kép közötti oksági kapcsolatra, hogy res- teílkedve vittem tovább a terhet. Hogy a járdán pihenést színlelve leállítottam és megpróbáltam ' elosonni? Ezen a trükkön kacagva emelkedett felül az utca embere: a Nagy Vezért csak úgy... No, ne is folytassuk, mert rossz vége lesz! Kész, konyec, nincs más hátra, mint megvárni az estét. aztán a sötétség leple alatt valahol orvul elásni a „tetemet”. Aztán % eszembe jutott a tenger. A fürdők környékén a langyos nyárestében igazi csúcsforgalom zajlott. így kigyalogoltam hát a kikötőbe., ahol hadihajók gyújtották ki lámpafüzéreiket. Egy cölöp vasgo.mbkásban húzták meg magukat igaz, ezt csak átmenetinek tekintették, noha a legszerényebb cseréhez is mintegy 180 ezer kellett volna. Ezt kerek perec a karcagi nagyszülőktől várták, ámbár ennyit ők nem bírtak kifizetni. Ezért újabb per kezdődött a gyerekért, ahol az első fokú bíróság Szabolcsot az anyjának ítélte. Hogy miért? Egyszerűen a válasz: mert alkalmasnak tartották a nevelésre. Noha az óvónői vélemények, a gyámhatóság ennek az ellenkezőjét állította; azt, hogy a kisfiú érzelmileg a nagyszülőkhöz kötődik, ami nem véletlen, hiszen az anyjától, nevelőapjától nem egyszer alaposan kikapott. Így azután hiába volt minden igyekezet, augusztus 2'5-én a sírva-rí- va kapálódzó gyereket elvitték a nagyanyjától, nagyapjától. Utólag derült ki, nem kellett volna odaadni, hiszen az ítélet még nem emelkedett jogerőre, dehát ezt honnan tudhatta volna a paragrafusokban járatlan két nagyszülő? Ezután még felkeresték az unokát Pesten, aki könyör- gött: vigyetek haza, mert itt még fürödni sem lehet. Valóban a szűk helyiségben a kézmosó csapja alatt mosdatták. Dehát ez lenne a legkevesebb, hiszen a közmondás szerint sok jó ember kis rétű. A már jól bevált olvasószolgálati sajtófigyelő mellett, kívánságra a hazai lapokból visszakeresnek bármilyen cikket, tájékoztatást adnak a Volán, a MÁV menetrendjéről. Nagy érdeklődésre tarthat számot a kisiparosok jegyzéke is. A központ a jászsági orvosi ügyeletek helyéről, idejéről, is készséggel ad felvilágosítást. jára ültem és igyekeztem hajszál pontosan kidolgozni a vízbebocsátás körülményes koreográfiáját. Tehát a képet a lábammal magam -előtt tolva addig taszigálom. míg jótékony csobbanással el nem merül a habokban... Az első méter könnyedén ment: a környékre tévedt tétova nézelődőt mímeltem, miközben a Nagy Vezért. . . Körülnéztem, semmi. Űjabb méter, aztán újabb, már ott billegett a súlyos aranyozott keret, a part bazaltkő kockáján. Aztán egy csobba- nás... — Mi a jó istent csinálsz itt! — szólalt meg a hátam mögött egy méltatlankodó hang — magyarul. Megfordultam, egy matróztrikós kiskatona. vállára hanyagul odavetett dobtáras géppisztollyal, tanácstalanul vakarta a fejebúbját. Máig sem tudom, mi lett volna, ha a kiskatona nem magyarok lakta vidékről való. Mindenesetre azóta megkérdem. ha abban az országban vásárolok: nem vagyok-e véletlenül a tízezredik? — palágyi — helyen is elfér. Időközben született egy kistestvére is. Neki pedig éppen ezért hallgatni kell, csendben ülni a heverőn, hiszen az egy szoba az egy szoba. A bánatos nagyszülők pedig fűhöz-fá- hoz rohangáltak, írtak. Sőt az OTP-nél a 180 ezer forint felvételéről is érdeklődtek, dehát kiderült: ilyen címen nem lehet ekkora összeget igényelni. Szerencsére nem egyezett ebbe a döntésbe a városi gyámhatóság sem, hiszen ismerték a nagyszülőket, az anyát, szóval az ügy valamennyi szereplőjét. Fellebbezést nyújtottak be, és mindez a megyei bíróság elé került, ahol alaposan megváltoztatták az első döntést. Olyannyira, hogy ennek az ellenkezőjét hozták ki, mivel úgy ítélték meg: az anya korábbi életvitele miatt alkalmatlan ennek a kisgyereknek a nevelésére. Évekig felé sem nézett, a tárgyaláson sem jelent meg, sőt az óvónők is igazolták, hogy Szabolcs csak a nagyszülőkhöz kötődik. Róluk mesél, őket rajzolja, hozzájuk szeretne visszamenni. Éppen ezért a döntés végleges, fellebbezésnek helye nincs, a gyermeket vissza kell adni oda, ahol eddig is négy és fél évig nevelték. Igaz, időközben más előnevet adtak neki, de mindez nem befolyásolta a döntést. Voltam az emberke leendő otthonában, amelyik aligha tekinthető idegennek, hiszen több mint ötven hónapig itt lakott. Ma még csendes az ágya: a maci és a kisautó is árván szomorkodik a polcon. Mintha ők sem értenék: miért kellett ezt a csöppséget elszakítani azoktól, akikhez. őszintén kötődik? Akik hitelt is felvettek volna, hogy náluk maradhasson, akik ez alatt az öt év alatt mindig úgy viselkedtek, ahogyan az igazi szülőkhöz illik. Még akkor is, ha a nevük: nagymama, nagypapa.- D. Szabó Miklós Árvízvédelmi rendszer a Zagyván Elkészült a második ütem A tervezettnél három hónappal korábban befejezte a Zagyva árvízvédelmi rend-/ szerének idei munkálatait, a második szakasz kiépítését a Közép-Tisza-Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. A beruházás során a folyó Szolnok és Zagyvarékas közötti szakaszának mindkét partján 24 kilométer hosszúságú töltés- szakaszt építettek ki, magasították, erősítették a gátakat oly módon, hogy az eddig mért legmagasabb árvízszint felett még egy méterrel biztosít védelmet. A víz levonulásának gyorsítására, szabályozásra is sort kerítettek, egy éles kanyarulatot átvágtak, és félkilométeres szakaszon új mederbe terelték a folyót. A kivitelezéskor hatszázezer köbméter földet mozgattak meg. A termőföldet, legelőt is érintő földmunkákat úgy végezték el. hogy a talaj termőképessége ne csökkenjen, a humuszt visszatérítették. Az árvízi beruházással párhuzamosan a térség belvízvédelmi rendszerét is korszerűsítették. A régi Gulyás-éri szivattyútelepet modern, elektronikus berendezéssel váltották fel, másodpercenként 800 literes átemelőképességgel. A folyómederrel párhuzamosan kiépített belvízi csatorna vezeti a vizet a szivattyútelep öblözetéhez. A korszerűsített belvízi hálózat, illetve az árvédelmi rendszer szükség szerint már a téli-tavaszi időszakban készen áll az üzemelésre, Információs központ
