Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1988. OKTÓBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mínusz 24 millió forint Tőke kovácsolható a lelkiismeretességből Beruházás nélkül is csökkenthetük az állattenYésztési veszteségek Anélkül, hogy számszerűen elemeznénk megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek állatenyésztési produktumát, egyértelműen megállapíthatjuk: elég sok soha nem lehet az állattenyésztésből származó árbevétel és jövedelem olyan térségben, ahol a más alaptevékenységet folytató ágazatok eredményességét annyira meghatározza a szélsőséges időjárás, mint megyénkben. Annak megválaszolásához viszont, hogy lehetne-e eredményesebb nagyüzemi állattenyésztésünk, már hívjuk segítségül a számokat. Pontosabban a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya által összesített adatokat, az állattenyésztési veszteségekről. tenyésztésben? Az állattartó telepeken nagyobbrészt nőket foglalkoztatnak az állami és a közös gazdaságok, és az egyenlő munkáért egyenlő bért elv megvalósítása az asszonyok, lányok esetében még bizony sok helyütt várat magára. Ugyanúgy nem tekinthető még általánosnak a végtermék- és nyereség- centrikus érdekeltségi rendszereknek a bevezetése az állattenyésztési ágazatokban. Elavult a tartástechnológia Megdöbbentő jelzővel illetni sem túlzás a legfrissebb adatokat: Szolnok megye ötvenöt közös és hét állami gazdaságában az idei év első hat hónapjában 864 borjú, 20 ezer malac, négyezer bárány, 414 ezer broiler- csirke hullott el. Különböző korban, a tartási-tenyésztési technológia különböző fázisaiban pusztulnak el az állatok, ezért nehéz pontosan számszerűsíteni az értéküket. Naposcsibe áron és a borjak, malacok, bárányok szabadpiaci árát figyelembe- véve azonban nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk: fél év alatt csaknem 24 millió forint értékű veszteség érte gazdaságainkat az állatelhullások miatt. Ilyen összeget tevékenységének egész évi nyereségeként is szívesen elfogadott volna a megyében sok gazdaság az utóbbi aszályos esztendőkben. Még az a tizenkétmillió forint sem kevés, amivel akkor számolunk, ha elfogadjuk az ágazati szakembereknek azt a véleményét, miszerint veszteségek nélkül nem lehet állattenyésztést folytatni, és az elhullások fele természetesnek minősíthető. A veszteségeknek számos objektív okával is számolnunk kell. Elsődleges ezek között a gazdaságok állattartó technológiájának elavultsága. Mintegy tíz évvel ezelőtt, „a nagy broilerprogram” idején, megyénk élen járt az országban a csirkenevelés műszaki-technikai feltételeinek megújításában. Az akkor új és korszerű etető- valamint fűtő- és szellőzőberendezések nagyobb része azonban azóta elavult. Sok köze van ennek ahhoz, hogy a termelésből kieső — az állomány 8,2 százalékát kitevő — broilercsirkék nagyobb része légzőszervi megbetegedésben pusztul el. A gazdálkodásban betöltött szerepénél fogva a szarvasmarhaágazat volt az, amelyiknek a technikai megújítását először sorra vették a nagyüzemek. a támogatott rekonstrukciós program keretében. Az eredmény nem is maradt el: az éveken át tartósan öt százalék feletti borjúelhullás például mostanra négy százalék alá mérséklődött. Figyelmeztető szélsőségek Legalább húsz megyei mezőgazdasági nagyüzemben adottak a feltételek ahhoz, hogy megfelelő állami támogatást is igénybe véve, rendbe tegyék a sertéstelepeket, amelyeken azidőtájt a legnagyobb mérvű a technológiai elöregedés. Csakhát az állatenyésztési telepek megújításához három dolog, hiányzik: pénz, pénz és pénz. Merthogy ebből van most a mezőgazdaságban a legkevesebb. Sajátból is, hiszen idestova hét, időjárás miatti szűk esztendőt tudnak maguk mögött a gazdaságok. A mezőgazdasági beruházásokhoz adható állami támogatásokat pedig éppen aminap függesztették fel a központi szervek. Vannak azonban olyan szubjektív okai is a tetemes állattenyésztési veszteségnek, amelyek beruházás, úgymond pénz nélkül is felszámolhatók. Nagyon sok tartalékot sejtetnek az úgynevezett emberi tényezők megváltoztatásában az említett megyei tanácsi kimutatásban található szélsőséges értékek. ■ Van olyan mezőgazdasági nagyüzem a megyében, ahol az első félévben született borjaknak csak a 0,3 százaléka hullott el, és van olyan, ahol a húsz százaléka. Akad olyan gazdaság, ahol a naposcsibék fogadásától a broilercsirkék értékesítéséig elhullott az állomány 11 százaléka, de olyan is akad, ahol ez az arány alig éri el a 2,7 százalékot. Mindebben — és abban például, hogy egyik nagyüzemben a született malacok 98 százalékát fel tudták nevelni, amíg a másikban csak a 85 százalékát — feltétlenül szerepe kell, hogy legyen az emberi gondoskodásnak, az állattenyésztésben dolgozók lelkiismeretességének. És itt megint elérkeztünk a pénzhez, azaz ahhoz, hogy vajon mennyire érdekeltek az állattenyésztésben dolgozók a veszteség- mentesebb jószágtartásban, Ez van, ezt kell etetni? Ez utóbbi alighanem szemléletbeli problémákkal is magyarázható: a szövetkezetek, állami gazdaságok egy részében még mindig nem a gazdálkodásban betöltött szerepének, súlyának megfelelően tartják számon az állattenyésztést. Holott a fő- ágazat, megyei átlagban az összes üzemi termelési értékből 31 százalékkal, az alaptevékenységet folytató ágasatokéból 40 százalékkal részesedik. A tevékenység egészének megítélésén túl szemléletváltozásra van szükség a veszteségek mérséklése érdekében a két főágazat, az állattenyésztés és a növénytermesztés sajnos még általánosnak mondható jelenlegi kapcsolatát illetően is. A takarmánytermesztési, betakarítási, tárolási és tartósítási veszteségek is az állattenyésztési gazdaságosságát rontják ugyanis, ez van, ezt kell megetetni alapon. S, hogy mit kell megetetni? Nos, egy újabb veszteséglista: a megye kérődző-állatállományának évi 200 ezer tonna szálastakarmány-szük- ségletéből évente csak 18—20 százalék az első osztályú minőségű ; az 530 ezer tonna erjesztett tömegtakarmány alapanyagának csaknem a három százaléka már a szántóföldi betakarításnál kárba vész, a silótárolási veszteség pedig meghaladja a 30 százalékot. Ha még nagyon kis számban is, de már vannak úttörői a megye gazdaságai között „az állattenyésztés legyen piaca a takarmánytermesztőknek” szemlélet megvalósításának. Aligha lehet kétséges ennek és a lelkiismeretesebb gondozói munkának, az arra leginkább ösztönző érdekeltségi rendszer megtalásának fontossága az állatenyésztési veszteségek beruházás nélküli mérséklésében. Egy-egy nagyüzemben is százezreket — lehet, hogy milliókat — hozhat az emberi tényezők javítása, az ésszerű-célszerű szemléletváltozás. T. F. Vetik az őszi árpát a Kunhegyes! Kunság Népe Tsz-ben. Az IH 6200 típusú vetőgépek 400 hektáron juttatják földbe a magot. Felvételünk az egyik gép beállítása során készült (Fotó: T, K. L.) Eszmecserék a megyei pártbizottság üléséről Szabó István és a meghívottak eszmecseréje a 4 megyei pártbizottságon (Folytatás az 1■ oldalról) lalatra, hanem előnyben részesíteni az olyanokat, mint az olajipar, amely kétharmados tiszta profitot hajt. A valós helyzetértékeléshez járuló számtalan műszaki, bérezési, és egyéb javaslat hangzott el ezen az eszmecserén. És, hogy nemcsak külső szemlélőként vettek részt a megjelentek ezen a tanácskozáson, arra csupán egy kiragadott példa: dr. Barta [zászló, a Kereskedelmi és Hitelbank osztályvezetője kérte: a megye vezető testületéi a tudományos kutatásra vonatkozó igényüket fogalmazzák meg a közgazdákkal szemben, s ők szívesen segítenek. Barta Árpád, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola vezető propagandistájaként azt a véleményét fejtette ki, hogy a tudományos kutatáshoz meg kell teremteni a feltételeket, mert az a tanár. aki kénytelen mellékállást keresni, az ilyen munkára érdemben nem vonható be. A pártélet ezernyi kérdését érintették ezen az eszmecserén. A vélemények összesítése talán Czibulka Péter -országgyűlési képviselő szavaival lehet a legtömörebb: a legmesszebbmenő továbblépési szándék tükröződik a megyei pártbizottsági ülésből. Ami pedig a tegnapi megbeszélést illeti, figyelemre méltó Patkós István megjegyzése: A meghívás az új gondolkodásmódot egymagában is reprezentálja. Tizenhat éve dolgozik itt. de először történik meg. hogy a pártbizottsági ülést követő első munkanapon a a testület vezetői leülnek beszélgetni az értelmiség és más társadalmi rétegek, üzemek, gazdaságok, politikaitársadalmi szervek vezető képviselőivel. Nyitó lépés tehát ez egy emberközelibb, bizalomteljesebb légkör kialakításához, amiben érdemes dolgozni. Nagyobb támogatást az alapszervezeteknek A Szűcs János megyei titkár asztalát körbeülök között a legnagyobb egyetértés abban nyilvánult meg: helyes, hogy a pártbizottság az ülését követő első munkanapon tájékoztatja partnereit, a párt-, állami, tömegszervezeti, mozgalmi vezetőket, országgyűlési képviselőket és üzemi, intézményi, községi pártbizottsági titkárokat, mindarról, ami a tanácskozáson történt, s hogy véleményt kér a közös feladatok megvalósításához. A vitában sokan foglalkoztak a pártalapszörveze- tekkel. Kivétel nélkül mindenki elismerte, az alapszervezetek tevékenységét, de hangsúlyozták, főleg politikai munkájukat időszerű elemezni, s a javításhoz a szükséges segítséget megadni. Kókai Rudolf ország- gyűlési képviselő fölvetette, erre azért is szükség van, mert a pártirányítás nagyon gyakran az alapszervezetek önállóságát veszélyeztetve, meghatározta teendőiket, s éveken át még az üléseikre is előírt kötelező témákat. Közben — ami ugyan már tényleg az alapszervezetek kritikája — nem fordítottak megfelelő figyelmet az alapszervezetek kommunistáinak nevelésére, megelégedtek azzal, hogy biztosították az utánpótlást, új tagokat neveltek párttagságra alkalmasnak — s miután a fölvétel megtörtént, különösebben nem kísérték figyelemmel a fiatalok — mert többségében belőlük építkezik a párt — nevelését, pártfeladataik beható megismertetését. Kérdésként vetődött föl — amire a következő hónapok adják meg a választ —, menynyire van létjogosultság és szükség a lakóterületi pártmunkára, a területi alap- szervezetek fejlesztésére. Ugyancsak újnak, s örvendetesnek ítélték meg a fölszólalók, az állami, tömegszervezeti munka pártkapcsolatának megújhodására irányuló elképzeléseket. Szakszervezeti tisztségviselő, Szentendrei Györgyné KPVDSZ-titkár ismerte el. a közös célok eléréséért a kommunista tömegszervezeti, mozgalmi vezetők talán még jobban együtt dolgoznak a párttal, ha a felelős kommunista vezetőkkel partneri kapcsolatokat ápolnak. Sok észrevétel, vélemény hangzott el a Kommunista Ifjúsági Szövetség életével, a fiatalok szervezeteivel összefüggésben. Hangsúlyozták, hogy a párt változatlanul számítson utánpótlásban a fiatalokra, de az ifjúsági szövetség munkájának is meg kell újulnia, s javítania főleg a munkásfiatalok szervezettségét. Hangsúlyos bírálatok érték a szakmunkásképzők ifjúságpolitikai munkáját is. Általános véleményként hangzott el az is, hogy a napi politikai változásokra, azok értő magyarázatára egyszerűnek tűnik a megfelelő információk megszerzése. Csak — „csak” — alapos politikai, elméleti felkészültséggel oda kell figyelni a napi belpolitikai eseményekre, újságokra, rádióra, tévére s ezek ismeretében válaszolni a környezet kérdéseire. fllkalmazkodúkészség a kultúrában is Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára vezette eszmecserén a résztvevők hozzászólásaikban érintettek csaknem minden olyan kérdést, amely a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja, ezen belül a pártélet megújítása terén a megyére vonatkozó helyzetelemzés alapján feladatként hárul, az itt élő és dolgozó kommunistákra. A vitában ezen túl elsősorban . művelődéspolitikai kérdések, az ezekkel kapcsolatos vélemények kerülitek előtérbe. A párbeszéd résztvevői egyöntetű helyesléssel fogadták azt a tényt, hogy a dokumentum okban a 'korábbiakhoz képest sokkal nagyobb súllyal s'zerepelt a kultúra, az ideológia és a művelődés, tekintettel arra, hogy ezek nélkül nem lehet megújulási folyamatról beszélni. A kultúra, a művelődés mai helyzetével kapcsolatos legfontosabb tanulságot többek között Tálas László, a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője, így fogalmazta meg: hosszú ideig is egy kényelmes, statikus szemlélet érvényesült, azaz könnyen kiszámíthatóak voltak az egymást követő lépések, melyekkel mindig előre lehetett számolni. Ez a metódus mára érvényét vesztette. A kulcs a problémák megoldásában a gyors alkalmazkodókészség lett. Ezt a követendő normát szolgálja a megyei pártbizottság állásfoglalása is, amely a művelődéspolitikai program alternatívád közül az adott helyzethez jobban igazodó, mert mozgékonyabb A változatot fogadta el. A vitában sokan egyetértettek azzal az alapelvvel, hogy gazdasági feltételek megteremtése nélkül nincs hatékony politikai program sem. A szféra relatív szegénységét is nagyon nehéz viselni, de ha nincs 'koncepció és szervezettség, azt még nehezebb. Határozott program birtokában sem szabad beletörődni abba, hogy a költségvetés határt szab a kultúrának, minden eszközt fel kell kutatni az értékek preferálásához. A feladat megvalósításában azonban a tanácsi. állami szervek felé tolódik a hangsúly, tekintettel arra, hogy az eszközök ezeknek a kezében koncentrálódnak. Többen felvetették az értelmiség helyének, szerepének kérdését, melynek megerősítése a megyében is létkérdés. Csák a 'kreativitás, műveltség — ezen belül a humán szféra —, e rétegnek a társadalom által is ösztönzött felelős magatartása — melyről a résztvevők is hitet tettek —, járulhat hozzá a kulturális leromlás, a szellemi, etikai leépülés megállításához. Példaként hangzott el a megye hátrányos helyzetű településeinek állapota, ahonnan ma jórészt elmenekül az értelmiség. A vitában résztvevők köztük Czakó Jánosné, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatója hangsúlyozta: nagy figyelmet kell fordítani a közeljövőben arra, hogy a megyei pártbizottság által kidolgozott és elfogadott javaslatot, mint programot minden területen pontosan és egységesen értelmezzék. ami a művelődéspolitikában eleve igen nehéz feladat, hisz itt például erős szubjektív hatások is közrejátszhatnak abban, hogy kinek mi az érték. A feladatok megvalósításához nyílt vitákra, rugalmasságra. felelősséget is vállaló önállóságra és demokratizmusra lesz szükség.
