Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka minden olyan nagy beruházás ügyében, amely a természet jelentős átalakításával jár, nagy nemzetközi elkötelezettségeket és anyagi terheket ró a népgazdaságra, érdemi társadalmi vitát követően döntsenek. Végül javasolta, hogy a képviselők az ismertetett feltételek kikötése mellett vegyék tudomásul a kormány tájékoztatóját. Szilágyi Gábor (Hajdú- Bihar m., 3. vk.), a debreceni Postaigazgatóság igazgatója, az építési és közlekedési bizottság titkára elmondta: a testület a nagyberuházásról folytatott vitában úgy foglalt állást, hogy a beruházás megvalósítása jelentősen előrehaladt, visszafordít(Folytatás az 1. oldalról) vetelményeinek. A bizottság nyomatékkai ajánlja a kormánynak, hogy amennyiben ökológiai, környezetvédelmi gondok merülnének fel a „csúcsrajáratás” következtében, akkor kezdeményezze a nemzetközi szerződés módosítását. A felszólaló hangsúlyozta: a bizottság ellenzi, hogy __ a bős—nagymarosi beruházás ügyében népszavazáson szülessen meg a döntés. Most kérni ki a nép véleményét — és ezáltal rá hárítani a felelősséget — erkölcstelen dolog lenne. „Ha korábban nem érdeklődtek szándéka felől, most ne rángassuk bele semmibe”. Ilyen meggondolás alapján azt javasolta a bizottság a parlamentnek, hogy vegye tudomásul a kormány beszámolóját, ám ne foglaljon állást a bős—nagymarosi beruházás kérdésében. A bizottság véleményei a beruházás befejezéséig, illetve az erőmű üzembe helyezéséig — ad hoc jellegű — parlamenti bizottságot kell létrehozni a munkálatok ellenőrzésére. A bizottság kapjon felhatalmazást független nemzetközi szervezet szakértőinek bevonására is. Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.) akadémikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a mezőgazdasági bizottság véleményét tolmácsolta. Utalt arra, hogy az építők az ilyen jelentős természeti hatásokkal járó beruházásoknál a viták elkerülése érdekében általában a meglévő állapot fenntartására törekednek. A mezőgazdasági szakemberek ezzel a véleménnyel már a beruházás tervezésének szakaszában sem értettek egyet. Az új helyzet ugyanis a talaj- vízszint-ingadozásának csökkentésével a növények kiegyenlítettebb vízellátását teszi lehetővé. Ez a táj nagy részén megoldható, sőt az öntözési lehetőségek is bővülnek és egyszerűsödnek. Ugyanakkor kisebb területeken előre nem látható hatások is felmerülhetnek, ezek későbbi kezelésére beruházási tartalékot szükséges képezni — figyelmeztetett a felszólaló. Az első hozzászóló dr. Szentágothai János akadémikus (országos lista), nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA tudományos tanácsadója, emlékeztetett arra: 1983. december 20-án az MTA elnöksége egyhangú döntéssel nyomatékosan ajánlotta a kormánynak, hogy mondjon le a tervről, vagy legalábbis hosszú időre függessze fel annak megvalósítását. Ez a határozat azóta sem került nyilvánosságra. A hiba egyik gyökerét ebben látja: a viták zárt ajtók mögött, „szigorúan titkos” vagy „szolgálati használatra” minősítéssel zajlottak. 1985 közepe — áz elnöki tisztségből való távozása óta — ezt a határozatot sohasem változtatták meg, minden ügyirat erre ■hivatkozott, minden ezzel ellenkező állítás a tények elferdítése, s a tudomány elmarasztalása az üggyel kapcsolatban ennek fényében értékelhető. Hangsúlyozta, hogy nem merné javasolni a szerződések egyoldalú felmondását, a nemzetközi jog azonban módot ad arra, hogy ha a szerződéskötés óta a körülmények alapvetően megváltoztak, a szerződést módosítsák vagy alkalmazását felfüggesszék. — Javaslom ezért a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztését, azt, hogy az összes érintett ország független környezetvédelmi, • vízépítészeti és energetikai szakemberei az egész kérdést a Duna-völgy közös problémájaként vitassák meg. Káldi Endre (Győr-Sop- ron megye, 9. vk.), a Halászi Zöld Mező MGTSZ elnöke kifejtette: a Szigetköz lakosságának nagy többsége bízik a szakemberekben. Viszont aggodalmának adott hangot, hogy a terv nem számol megnyugtatóan a szigetközi, a Mosoni-Duna melletti települések ivóvíz-ellátásával. A képviselő elmondta: az árterületen épülő vízpótló csatorna biztosítja az erdők fennmaradását, ám emellett szükséges egy öntözési rendszer létesítése is. Mivel az ennek megépítésével járó anyagi terheket a szövetkezetek nem képesek vállalni, közösen fordulnak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz, hogy fontosságának megfelelően kezelje ezt a programot. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat Tatai Szőnyeggyárának igazgatója úgy foglalt állást: nem várni kell a feltételezett hatásokat, hanem gyakorlati munkával fel kell készülni megelőzésükre, s a művet környezetkímélő módon az ember szolgálatába kell állítani. A felkészülés példájaként említette, hogy Megvallom, eleinte némi zavart keltett bennem az utóbbi hónapokban országosra terebélyesedő vita. amely a dunai vízlépcső nagymarosi szakaszának építése körül kialakult — kezdte felszólalását Bugán Mihály Szolnok megyei országgyűlési képviselő. A megkezdett építkezés befejezését igenlő véleményemet mégis kinyilváníthatom azokra a tapasztalatokra építve, melyeket szőkébb hazámban, Szolnok megyében szereztem, abban a Tisza menti térségben, melynek képviselője vagyok. Az egyik legrakoncátlanabb, a magyarság számára azonban talán a legszebb, a kötődés és a természettel folytatott ősi, éltető küzdelmet szimbolizáló folyó, a Tisza mellett éltem és élek. A Hortobágy szélén, az ár- és belvizektől gyakran sújtott Tiszaörs Nagyiváni térségben voltam tsz-elnök majd két évtizeden át. Magam is a természet, a hazai táj, a föld és a víz tiszteletében és szeretetében nőttem fel. és olyan emberekkel dolgoztam, akik együtt éltek, lélegezték azzal a környezettel, amelyben születtek, s amely a gondos munka fizetségeként nemzedékek sorát táplálta. Érthető volt. hogy amikor 20 évvel ezelőtt megtudták, hogy Tiszafüredtől Abádsza- lókig megbolygatják a Tiszát, s víz alá kerül több száz hektár a tározó-tó kialakítása érdekében, akkor bizony felzúdultak. Hevesen elleneztek minden beavatkozást, amely a számukra megszokott környezetet megváltoztatja. Kezdetben érthető és természetes emberi reagálás volt ez. Hiszen valamennyien kétkedve, idegenkedve fogadunk minden újat, ami szokatlan, amit korábban nem próbáltak ki, s amely életünket, környezetünket megváltoztatja. Ha most, a Tisza II. megépítése és üzembehelyezése után másfél évtizeddel újra megkérdeznénk az ott élőket, azokat is, akik kezdetben harsányan ellenezték az építkezést, nem hiszem. hogy akadna közülük, aki vissza akarná állítani a régi állapotot. Sokkal inkább sürgetik az átalakítás teljes befejezésétpedig a Tisza mentén, a Hortobágyi Nemzeti Park közvetlen szomszédságában olyan emberek éltek és élnek, akiknek mindene, lételeme a természet, s akik nemcsak hirdetik és a Komárom megyei természet- és környezetvédelmi koordinációs társulás kidolgozta az érintett térségekre vonatkozó elképzeléseit. A programot a képviselő az illetékes minisztériumok figyelmébe ajánlotta. Leszögezte: az elmúlt egykét évben, de különösen a májusi pártértekezlet óta hazánkban megindult demokratizálódási folyamat nem jelentheti azt, hogy egy szűk, de annál hangosabb kisebbség presszionálja a halkabb többséget. Egyesek — tette ■hozzá — a kormány tűrőképességét akarják próbára tenni. Szabó Kálmán akadémikus (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára több indítványt tett. Javasolta, hogy a miniszteri expozét tekintse az Országgyűlés közbülső beszámolónak, és így fogadja el, de ne erősítse meg a benne lévő koncepcionális elképzeléseket. Indítványozta a nagymarosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését. Az állandó bizottságok tagjainak delegált képviselőiből külön bizottság megalakítására tett javaslatot; e testület november végéig készítsen korreferátumot a kormány mostani beszámolójához, meghallgatva ehhez az eltérő véleményeket képviselő szakembereket. A különbizottságnak ajánlatot kellene kidolgoznia az Ország- gyűlés számára a vízlépcső további sorsáról, és ennek alapján kellene szavazni a kormány állásfoglalásáról. beszélnek róla, hanem minden tettükkel bizonyítják, hogy óvják, ápolják környezetüket. A vízlépcső létének igenlése úgy vált belső meggyőződésünkké. hogy sokan közülük talán nem is tudják, hogy a beruházás költségei már az első tíz évben megtérülnek, s jelenleg az itt termelt elektromos energia egy kilowattórára eső önköltsége az amortizációval együtt 43 fillér körül van. A tisztafürediek és az abádszalókiak pedig, ha megkérdeznék őket, hevesen tiltakoznának a tározó és a vízlépcső megszüntetése ellen, hisz ez a két település Bugán Mihály a kiskörei tapasztalatokról tájékoztatja a képviselőket általa indulhatott meg a korábban elképzelhetetlen mérvű fejlődés útján:- a Ti- sza-tó mentén kialakuló, ro- homason szépülő üdülőkörzet és horgászturizmus kapcsolta be ezt a térséget a hazai és a nemzetközi idegen- forgalomba. Meggyőződésem, hogy a Tisza—II vízlépcső építésének és hasznosításának tanulságai adalékul szolgálhatnak a bős-nagymarosi vízlépcső építésének befejezését illetően, talán még meggyőző érvül is kínálkozhatnak. Azt azonban feltétlenül fontosnak tartom, hogy a kormány vállaljon garanciát a környezet maximális védelméért, az ökológiai egyensúly megóvásáért. Kísérje az építkezést teljes nyíltság, nyilvánosság és folyamatos, valós, sokrétű tájékoztatás. Akik pedig az érintett körzetekben élnek, a térség mezőgazdasági üzemeinek dolgozói és a kistérhatatlan, s olyan kényszer- pálya, amelyen, ha tetszik, ha nem, végig kell menni. A képviselők érzékelik a felelősség nagyságát, éppen ezért a mű mielőbbi befejezését támogatják, és nem annak leállítását. Meggyőződésük, hogy ellenkező esetben jelentős károk érnék az országot. A bizottság ülésén komoly bírálat érte a kormányt a tájékoztatási kötelezettség elmaradásáért, majd annak lassúságáért. Egyebek mellett ennek tudható be, hogy a terepet olyan csoportok uralták, amelyek politikai célok szolgálatába állították a vízlépcső ügyét. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem MGTSZ elnöke, a terv- és költségvetési bizottság előadója ugyancsak ismertette a bizottság ülésén kialakult vitát. Elmondotta: többen hangsúlyozták, hogy erre a parlamenti vitára nem most kellett volna sort keríteni, hanem már 1985-ben vagy még korábban. A bizottság véleménye szerint a felelősség nemcsak az illetékes szaktárcát, hanem az államközi szerződés aláíróját, a kormányt terheli. Ennek tudatában a kormánynak az üzemeltetésnél minden egyéb szempontot — az energiatermelést, a hajózhatóságot egyaránt — alá kell rendelnie a természetvédelem köSzenvedélyes, tárgyilagos vita A környezetvédelemnek a majdani üzemelés során is elsőbbséget kell adni — hangsúlyozták a testület ülésén. A szenvedélyes ám tárgyilagos . vita során kialakított bizottsági álláspontot ismertetve a képviselő elmondotta: a testület egy olyan országgyűlési bizottság létrehozását javasolja, amely más bizottságok képviselőivel is kiegészülve a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság égisze alatt működne, és a megvalósítás során, illetve azt követően is folyamatosan figyelemmel kísérné az egész beruházást. A vitát megelőzően szót kapott Sütő Kálmán (Vas m 9. vk.), a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnökhelyettese, aki felolvasta több képviselőtársa véleményét is tolmácsoló levélét, amelyet Sta- dinger Istvánnak, a Ország- gyűlés elnökének írt. A levél lényege, hogy választ kér a kérdésekre: a beruházásról készült akadémiai állásfoglalás kialakításában név szerint kik vettek részt, s az Akadémia elnöke egyetértett-e az állásfoglalással? Szavatolja a kormány a vízlépcső környezetének védelmét! melók, őket feltétlenül be kell avatni mindenbe. Érezhessék. hogy ami készül, az közvetlenül a javukat is akarja. Az építkezés megvalósítását érezzék saját érdeküknek. Mert csak így tudjuk őket felesleges viták és energiákat fogyasztó feszültségek nélkül megnyerni az ügynek. Érvül felkínált gondolataimat Széchenyi szavaival szeretném megerősíteni: „Hazánk tágas mezején hány szép feltétel, s jó akarat né- mul el s némult el már, mely egyetértéssel valymi Szépet és Nagyot alkotna, alkotott volna! Tanácskozzunk, fáradjunk, cselekedjünk, csak ne kívánjuk még azt is, hogy a kormány helyettünk szántson, vessen, s csűrjeinkbe takarítson is” — fejezte be felszólalását Bugán Mihály. Világszínvonalú műszaki megoldások Sándor Gábor (Nógrád m., 5. vik.), az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárának anyagbeszerzője a kormány előterjesztését korrektnek ítélte, amely körültekintő munka eredményeként született. Ugyanakkor kritikusan szólt arról, hogy egy ilyen jelentős köziponti nagyberuházás indokoltságát a szakemberek mellett a közvéleménnyel is jobban meg kellett volna ismertetni. Leszögezte: nem folytatható az a gyakorlat, hogy a jelentős anyagi befektetéssel járó fejlesztéseinket sorra leállítjuk, s amit eddig arra költöttünk, egyszerűen veszni hagyjuk. Lehetőséget kell adni arra is, hogy a ráfordítások valahol megtérüljenek. Ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy az előterjesztésben megfogalmazott megtérülési határidő hosszúnak tűnik. Véleménye szerint a dunai vízlépcső értékei szélesebb körben hasznosulhatnának, egyebek között a meliorációs program bővítésével. Simon Péter (Tolna m., 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója a bős-nagymarosi beruházás energetikai vonatkozásait elemezte felszólalásában. A képviselő a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer vízierőmű részét kapacitásában és gazdaságosságában egyaránt logikus, a villaimos- energia-igényekhez illeszkedő elhatározásnak tartotta. Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.), a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat igazgató-főmérnöke mint a vízügyi ágazatban dolgozó mérnök sorra vette a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer néhány kedvező, illetve kedvezőtlen hatását. Hangsúlyozta, hogy a vízlépcsőrendszer előnyösen egyesíti az energiatermelés, az árvízvédelem, a folyószabályozás és a hajózás érdekeit. Kapcsolatot teremt hazánk és Nyugat- Európa villamos hálózata és ti gazdasági kapcsolatainkat, és kedvezően hat az Ausztriával kialakult kontaktusokra is. Ezek a tények, illetve az építkezés előrehaladott állapota indokolatlanná tesz minden olyan elképzelést, amely eltér az eredeti koncepciótól. Ami a környezeti hatásokat illeti, a vízlépcsőrendszer feltételezett hátrányainak döntő többsége kiküszöbölhető a tervekben szereplő műszaki megoldások megvalósításával. Végezetül kijelentette: elfogadja az előterjesztett jelentést. Támogatja, hogy a vízlépcső építését az eredeti koncepció szerint fejezzék be. Medvetzky Antalné (Baranya megye, 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Intézetének igazgatóhelyettese — maga is vízépítő mérnök — véleménye szerint a vízlépcsőrendszer főművei jók, megépülésük után nagy nemzeti érték jön létre. A vízépítő szakma e beruházással nagy feladatot kapott, amelyet becsülettel teljesített. A műszaki megoldások világszínvonalúak, amit nemzetközi szaktekintélyek is elismertek — hangsúlyozta. Ennek ellenére a viták során a vízépítőket igen sok vád érte, súlyosan sértve a szakma presztízsét. A szennyvíztisztításról, valamint az előre nem látható ökológiai változásokról a képviselő úgy vélekedett, hogy azok olyan problémákat vetnek fel, amelyek megfelelő módon és időben megoldhatók. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi MGTSZ pártbizottságának titkára vitába szállt azzal a vízlépcső építését szorgalmazó véleménynyel, hogy az építkezés túl előrehaladott az eredeti állapot visszaállításához. Rár mutatott: azért alakulhatott ki ilyen patthelyzet, mert az előkészítés szakaszában hiányzott a széles körű társadalmi vita. Következetlenül érvényesült a felelősségi elv, ám nem lehet senkinek joga a személyes felelősség elkendőzése. víziút-hálózata között. ErősíFontosak a kapcsolódó fejlesztések A képviselő a rendelkezésre álló információi és tapasztalatai alapján a létesítmény ellenzőinek véleményét tartotta meggyőzőbbnek. Javasolta: záros határidőn belül népszavazáson határozzon a beruházásról az egész magyar nép. Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője elmondotta, hogy amióta az emberi civilizáció létezik, azóta folyamatosan be is avatkozik a természetbe. Nem szabad azonban zsarnok módjára kihasználni a természetadta erőket. A Dunán épülő erőmű mindenképpen erőteljes nyomot hagy maga után, alapvetően megváltoztatja a környezetet. Ez elkerülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy a beruházáshoz kapcsolódó fejlesztések, a mechanikus és biológiai szennyvíztisztítók, a talajvízszint-szabályo- zó csatornáik a beruházás befejezéséig elkészüljenek. Ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy a káros természeti hatásokat minimalizálni lehessen. Simon Péter Pál (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, 23. vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát gyáregység-vezető je szerint a továbbépítés és a beruházás leállításának ösz- szevetése csak egy eredményt hozhat, azt, hogy az adott ütemterv szerint meg kell építeni a vízlépcsőrendszert. Rámutatott, hogy lesznek káros hatások, de ezek kiegyenlíthetők, nem visz- szafordíthatatlanok. Ügy ítélte meg, hogy ebben a kérdésben nem lenne helyes népszavazással dönteni, mert választói körzetében azt tapasztalja, hogy — részben a súlyos tájékoztatási hibáig részben az ellenzék, valamint néhány tömegkommunikációs eszköz szította közhangulat miatt — nem lehetne széles körű tájékozottságon alapuló, érzelmektől mentes. Király Zoltán, (Csongrád megye, 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere mindenekelőtt a beruházás költségeivel kapcsolatban fejezte ki kétségeit, emlékeztetve arra, hogy a 10 évvel ezelőtti 20—25 milliárdos elképzelés után 1986-ban sokakat megdöbbentett az 54 milliárdos előirányzat közzététele. Most azonban van aki már 110, sőt 150 milliárdos végösszegről beszél. Véleménye szerint ennek az az oka, hogy eleve rossz költség- becslést készítettek, de csak így lehetett kicsikarni a döntést a munkák megkezdéséhez. Hasonlóan vitatott kérdésnek nevezte a komplex beruházás megtérülési idejét. Ügy foglalt állást, hogy a miniszteri tájékoztatót a maga részéről nem tartja elfogad hatónak. Bej elentette: 31 képviselőtársa aláírásával az Országgyűlés elnökéhez (Folytatás a 9. oldalon) Grósz Károly, Csehák Judit, Straub F. Brúnó az ülésteremben (MTI — Telefotó)
