Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka eljuttatott levélben kéri, hogy a miniszteri tájékoztatóról — az ügyrend adta lehetőség értelmében — név szerint szavazzon a parlament. Barcs Sándor (országos lista), az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke úgy foglalt állást, hogy el kell fogadni a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága jelentésében felvázolt két alternatívát. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a beruházásnak a mezőgazdaságot érintő hatásairól szólt A vízlépcsőrendszer hatás- területe két megye 24 mező- gazdasági üzemére terjed kii. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek a 62 ezer hektár földjén mintegy 18 ezer dolgozik. Ez alig éri el a művelt területek egy százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek a produktuma több mint két százaléka az országos termelésnek. Ez azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehát igen fejlett mezőgazdasággal rendelkező térségről van szó. Ennek a sorsa nem lehet közömbös sem a mezőgazdasági irányítás, sem a kormány számára. Ezért nagy felelősséggel vizsgálták a beruházás mezőgazdasági hatásait. Tanulmány készítésére kér(Folytatás a 8. oldalról) tekintŐen és időben kezdik meg az együttműködést A miniszter annak au véleményének adott hangot, hogy az érintett térségekben folytatni kell az intenzív mezőgazdasági termelést, a fejlesztési programokat meg kell valósítani. A kormány nevében bejelentette: a térség mezőgazdasági üzemei részére garanciát vállalnak a meliorációs és öntözésfejlesztési programok végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy mintegy négyszázmillió forintos beruházást hajtanak végre a következő években ebben a térségben. Jövőre elkészülnek a beruházási-fejlesztési tervgk, 1990—92 között elkészül a komplex meliorációs és öntözési program, amelynek segítségével kiküszöbölhetők a káros hatások, s lehetővé válik az intenziv mezőgazdasági termelés. Nemes Tamás (Komárom m. 6. vk), az Esztergomi Városi Tanács egyesített kórházának másodfőorvosa elmondotta : választókerületét a nagyberuházás közvetlenül ériinti, s az ott élők azzal a munícióval engedték útra, hogy" foglaljon állást a vízlépcsőépítés felfüggesztése mellett. A város lakossága helyi fórumokon adott hangot súlyos aggályainak, s az esztergomi városi tanács is határozatban foglalt állást, a visszafordíthatatlan károsodások veszélyére figyeimezKulcsár Kálmán, Horváth István és Horn Gyula a parlamenti ülésen (MTI — Telefotó) tek fel számos kutatóhelyet, s egyetlen olyan tanulmány sem akadt, amely elutasította volna a vízlépcső építését mezőgazdasági, ökológiai szempontokra hivatkozva. A kormány nem tudományellenes, eddig is együttműködött a Magyar Tudományos Akadémiával, és a jövőben is támaszkodni kíván rá az adott szakkérdésekben — hangoztatta a miniszter. Levonható a tanulság: a mostani véleményeltérés, nézetkülönbség nem alakult volna ki, ha körültetve, jelezve a közvélemény ellenérzését. A térségben élők hangulata, jelentősen romlott, s ennek okát a nyilvánosság, illetve a társadalmi kontroll hiányában jelölte meg. Horn Gyula külügyminisztérium! államtitkár visszaidézte. hogy a felszólalók közül többen úgy vélekedtek: a leállítás indoka lehet, hogy a szerződés megkötése óta a körülmények alapvetően megváltoztak. Nemzetközi jogi szempontból azonban ez csak két esetben indokolható mutatott rá. Akkor, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodszor akkor, ha gyökeresen átalakul a még teljesítendő kötelezettségek mértéke. Ilyen okokat, változásokat pedig a magyar fél nem tud felmutatni. Tehát, ha mi leállítjuk az építkezést, a másik fél joggal vádolhat minket szerződésszegéssel. S kétségbevonhatóvá válna a magyar kormány szavahihetősége. A kétoldalú következményeket illetően nemcsak arra kell gondolni, hogy a már beépített eszközökkel kapcsolatban kérheti az osztrák és — főképpen — a csehszlovák fél a kártérítést, hanem az elmaradt haszonra is igényt tarthatnak. Becslésünk szerint ez sokmilliárdos összeg. Balogh László (Pest m., 29. vk.). a Pest Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy számára a kormány által adott helyzetértékelés elfogadható, a garanciák pedig megnyugtatóak. Alapvetőnek tartja, hogy a tudományos kutatásokat folytassák, s az építés során ennek eredményeit hasznosítsák. Lényeges, hogy kiépüljön a megfigyelő-mérő rendszer. A kormánynak garanciát kell adpi a járulékos beruházások megvalósítására is. Varga Gyula (Zala megye, 2. vk.) a megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára sértőnek tartotta azonban magára és a többi képviselőre nézve Király Zoltán felszólalását, és azért kért szót, hogy erre reagáljon. Elmondta: az ingerlékeny és az sérteget másokat — adott esetben a kormányt, a vízügyi kormányzatot — aki nem biztos önmaga igazában. Ezt vélte felfedezni képviselőtársa felszólalásában. Nem értett egyet azzal sem, hogy a vízügyet nagyhatalmúnak nevezte az előtte felszólaló — mondván, saját maga jobban ismeri az ebben az ágazatban dolgozók munkáját. A vita lezárását követően ismét Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter kapott szót. Válaszában a kormány nevében köszönetét mondott minden hozzászólásért. összevetve az elhangzottakkal a kormány véleményét, megerősítette, hogy a vízmű eredeti koncepció szerinti felépítéséi javasolja. A beruházás halasztására, időleges felfüggesztésére vonatkozó indítványok a döntésihez több információt igényeltek. A miniszter azonban úgy vélte, hogy valamennyi fontos, lényeges adat a döntéshozók rendelkezésére A bős—nagymarosi beruházás megvalósítása mellett szavaz az Országgyűlés (MTI Telefotó) áll, ezért nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. A Duna vízminősége romlásának témaköréhez hozzátette, hogy a környezeti kockázat minimalizálása a cél, és törekednek a szennyvíztisztítás kérdéseinek megoldására is. Ehhez azonban még megállapodások szükségesek a szerződő partnerekkel. A kormány jelentésében is megfogalmazódott: bizottságot kémek fel arra. hogy a vízmű építését kísérje figyelemmel, kontrollálja azt. és észrevételeit, tapasztalatait jelezze a . kormánynak. Több javaslat érkezett arra, hogy a parlament is hozzon létre ilyen bizottságot. Ha az Országgyűlés így döntene, akkor a kormány eltekintene saját bizottságának élet- rehívásától. Király Zoltán észrevételeire reagálva hangsúlyozta: a szakembereknek nincs tudomásuk a képviselő által „rendkívül súlyosnak” mondott ökológiai hatásokról, Rámutatott arra is, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémia egésze, hanem annak egy ad hoc bizottsága készítette el javaslatát a döntéshozatal előtt. Nem értett egyet a vízügy „szuperhatalmi” minősítésével. A vízügyi munka nem hatalmi jellegű, hanem szolgálat, s ezt a szolgálatot kívánják tovább erősíteni — hangsúlyozta. Javaslatok ügyrend-korszerűsítésre Maróthy László válasza után Stadinger István bejelentette, hogy az ülés ideje alatt két javaslat étkezett hozzá. Király Zoltán és 31 más képviselő azt kérte, hogy a házszabály előírásainak megfelelően az Ország- gyűlés név szerinti szavazással döntsön a tárgyalt kérdésről. 34 képviselő írt alá egy másik indítványt, amiben — ugyancsak az ügyrendre hivatkozva — kérik, hogy a szavazás idejére zárt ülést rendeljenek el. Az e kérdésről kialakult vita után Avar István (Budapest, 17. vk.), színművész javaslatára kompromisszumos megoldás született: a képviselők nyílt ülésen, de nem kézfeltartással, hanem felállással szavazzanak. Határozathozatal következett: az Országgyűlés 317 szavazattal, 19 ellenszavazattal, 31 tartózkodással — felPar/amenti jegyzet És akik nem kértek szót Hiába próbálja a tudósító visszaadni azt az atmoszférát, amely az Országházban a bős—nagymarosi vízlépcső ügyében folytatott vitát jellemezte,- a próbálkozás botorság lenne. Az érzelmek, érvek háborújának egy-egy ütközetei nyomán váltottak előjelet az érzelmek és volt, aki nem is tagadta, hogy a tanácskozás kezdetén még nem volt készen a véleménye. A szünetben megkerestem néhány olyan honatyát, aki ezúttal nem kért szót á vitában. Ám egyetlen kérdésre megkaptam a választ, nevezetesen arra: nyugvópontra jutott-e benne a vízierőmű problematikája? Dr. Kádár Magdolna kun- hegyesi képviselő: — Döntésre jutottam, és a lelkiismeretem megnyugodott. Az átlagképviselőnél én több információval rendelkezem, mert a környezetvédelmi és településfejlesztési munkabizottság tagja vagyok. így több alkalommal volt módom részletesen tájékozódni a kérdésben, de látogatást is tettem az ausztriai Duna-szakaszon. Meggyőződtem arról, hogy környezetbarát és emberbarát módon is meg lehet építeni a vízlépcsőt. Sőt csak így szabad megépíteni! Ehhez viszont kell a parlament állandó, tartás felügyelete — az ott lévő települések lakóinak, a tanácsnak, tömegszervezeteinek felügyeletével együtt. Dr. Schöner Alfréd főrabbi : —• Amióta ez a kérdés felvetődött, igyekszem a saját lelkiismeretem szerint a kihívásnak eleget tenni. Azokat az anyagokat, amelyek eljutottak hozzám, próbáltam úgy feldolgozni, hogy közben állandóan konzultáltam ismeretségi körömhöz tartozó szakértőkkel. Ami vívódásra késztetett, az etikai megközelítés volt: Támpontot a miniszteri expozé adott, de a tájékozódáshoz pem adott segítséget a kormány álláspontja sem megnyugtató módon. íme: „Az ökológiai kockázatokat a minimumra kell csökkenteni. Ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell hogy előzzék az anyagi érdekeket.” Megítélésem szerint ez egy sarkalatos pont volt a döntésnél. A természet életébe való beavatkozás ténye ingerli az ellenzőket, de ■hadd kérdezem meg: Mikor nem avatkozott be az ember a természetbe? A történelem során mindig is megtette. A bibiliában van egy gyönyörű gondolat: „Van ideje az építkezésnek, van ideje az ültetésnek, s eljön az ideje a pusztításnak.” A kérdés: Beavatkozásunk kinek, minek az érdekében történik? Én az ökológiai kockázat nélküli prioritás mellett vagyok. Egyébként véleményem nagyon. közel áll Szentágothai professzoréhoz, aki visszautasította, hogy a magyar tudomány esetleg nem lenne képes arra, hogy minket e kérdésben szakszerűen és felelősséggel eligazítson. Egyébként nem az a kérdés vetődött fel itt az Országházban, hogy tovább építeni vagy sem, hanem hát a kérdés az, hogy tájékoztatóképp miként vélekedünk. Nem tudom, nem azt jelenti-e, hogy az állásfoglalásunk immár eső után köpönyeg. Hogy hova szavazok? A vélemények még csatáznak. Ha az utolsó felszólaló is — képletesen szólva — pontot tesz beszéde végére, tudni fogom, a választóimnak és saját lelkiismeretemnek mivel tartozom. Varga Imre szobrász: — Nem, aem került nyugvópontra. Bevallom, hogy a döntésre képtelen vagyok. A felvilágosítást nem tartom elég mélynek. A szakágazatok nem összesítettek, én tulajdonképpen háziasz- szony-szinten ítélhetném meg a vízierőmű építésének szükségességét: összeadok, kivonok, ez az igazság. De ezen túl is van egy hiányérzetem: a politikai kontinuitás megkövetelné azt, hogy azok a vezető politikusok, akik Nagymaros ügyében döntést hoztak vagy eljöttek volna a szakbizottsági vitákra, vagy levélben kifejtették volna itt és most indokaikat, melyek arra késztették őket, hogy annak idején e nagy hatású létesítmény dolgában döntsenek. A képviselők szavaztak és a véleménynyilvánítás végeredménye számszerű tételként kerül be a történelembe. Ezúttal azok indokolták meg állásfoglalásukat, akik a parlament fóruma előtt nem kértek szót. Palágyi Béla állással szavazva — tudomásul vette a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer-beruházásról előterjesztett minisztertanácsi jelentést,- a szóbeli kiegészítést, ■ azzal, hogy biztosítani szükséges a környezetvédelemmel, a víz- tisztítással és a településfejlesztéssel kapcsolatban meghatározott feladatok és feltételek teljesítését, illetve feltétlenül alkalmazni kell a létesítmény környezetvédelmi üzemeltetési módjait. A képviselők ezután egyhangú szavazással ad hoc bizottságot hozták létre a beszámolóban és a vitában elhangzott észrevételek, javaslatok sorsának további figyelemmel kísérésére, a munkálatok ellenőrzésére. A napirendnek megfelelően ezt követően Korom Mihály, az országgyűlési ügyrend korszerűsítését előkészítő bizottság elnöke tartotta meg szóbeli tájékoztatóját. Elöljáróban hangsúlyozta: a bizottság abban a helyzetben kezdte el és folytatja munkáját, amikor napirenden van hatályos alkotmányunk átfogó felülvizsgálata. Ügy 'találta, hogy az ügyrend módosításával mégsem várhatja meg alaptörvényünk átfogó korszerűsítésének — előreláthatóan 1990- ben esedékes — előterjesztését, hanem addig is olyan javaslatokat tár az Ország- gyűlés elé, amelyek már most jobbíthatják a testület és a képviselők érdemi tevékenységének jogi és szervezeti feltételeit — emelte ki a bizottság elnöke. A nagyobb jelentőségű javaslatokat ismertetve elmondotta: a Minisztertanács elnökét külön válassza majd meg a parlament, és adja meg a megválasztott elnöknek azt a jogot, hogy előterjessze a leendő kormány ösz- szetételére vonatkozó személyi javaslatait. Fontos kérdésnek tartják a bizalmi, illetve a bizalmatlansági intézmény alkotmányos, ügyrendi szabályozását. A testület javasolja továbbá, hogy az elnöki tanács jelenlegi hatásköréből az Országgyűlés összehívására vonatkozó jogkör szálljon át a parlament elnökére, kivéve az alakuló ülés összehívását. Ugyancsak az Országgyűlés elnökét 'illesse meg az elfogadott törvények aláírásának és kihirdetésének joga. A jelenlegi, legalább két ülésszak megtartására vonatkozó előírás helyett — a gyakorlathoz is igazodóan — legalább négy ülésszak ösz- szehívását tegye kötelezővé az alkotmány, s így az ügyrend is. Célszerű előírni, hogy az Országgyűlés zárt ülését csak az államtitok védelme érdekében lehessen elrendelni. A bizottság javasolja: legyen az Ország- gyűlés döntésére bízva, hogy a jelentősebb törvényjavaslatokat két fordulóban, vagy két olvasásban — tehát előbb a törvényjavaslat elveit, majd a kidolgozott törvény szövegét — tárgyalja meg. Kívánatos, hogy a szavazásnál az ügyrend írja elő a szavazatszámláló gép alkalmazását, erre a folyamatban lévő rekonstrukció befejezése után kerülhet sor. Az Országgyűlés érdemi munkájának fejlesztésében fontos, új politikai elemnek tekinti a testület azt a javaslatot, hogy a megyei képviselőcsoportokban és az állandó bizottságokban való részvétel mellett tegyék lehetővé a képviselőknek: törvényjavaslatok kezdeményezésére és más, a képviselői tevékenységgel összefüggő célra külön csoportokat hozhassanak létre. Nevezzék házszabálynak A képviselői munka feltételeinek javítására vonatkozó elgondolások közül a legfontosabb, hogy a képviselőt munkahelyén —■ kérésére -— évente negyven nap munkavégzés alóli felmentés illetné meg. Erre az időre megkapná az átlagkeresetét, ezt azonban az Országgyűlés megtérítené a munkáltatónak. A bizottság nem támogatja a főhivatású képviselői intézmény bevezetését. Ezt követően Boldizsár Iván (országos lista) kért szót, s javasolta: az Ország- gyűlés ügyrendjét a jövőben — az évszázados hagyományra tekintettel — ismét nevezzék házszabálynak. A parlament elnöke az indítvány megfontolását az ügy- rénd korszerűsítésére kiküldött bizottság vezetőjének figyelmébe ajánlotta. Az Országgyűlés a bizottság elnökének tájékoztatóját egyhangúlag elfogadta. Ezt követően interpellációkra került sor, majd az ezekre adott válaszok után az Országgyűlés őszi ülésszaka — amelyen felváltva elnökölt Vida Miklós, Jakab Róbertné, Horváth Lajos és Stadinger István — befejeződött.
