Szolnok Megyei Néplap, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

Politikai munkaprogramot és feladattervet fogadtak el gekkel terhes, ideges, az em­berek türelmetlenek. A bel­politikai viszonyokról rész­letes képet kaptunk a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésén. A megyei helyzet nem tér el lényegesen az országostól — talán valami­vel kedvezőbb attól. A munkaerő-foglalkoztatás te­rületén még nem annyira élesek a gondok. Nincs vég­zetesen válságos helyzetben lévő üzem, s eddig nem fe­nyegette munkabeszüntetés a termelést. A különféle — társadalmi elégedetlenséget kifejező — szervezetek, egye­sületek tevékenysége sem anyira érzékelhető, mint például a fővárosban, vagy más nagyvárosokban. Látjuk azonban, hogy a máshol zajló események nálunk is figyelmet keltenek. Jellemző, 'hogy ezekről inkább a fenn­tartás és az aggodalom hang­ján beszélnek az emberek. Ennek ellenére ki kell mondanunk: a közhangulat megyénkben is romlik, mely­nek hátterében gazdasági, politikai okok húzódnak meg. Az infláció, melyet az eredeti szándékok 15% körül terveztek, nyilvánvalóan magasabb már ma is. Az emberek egyre nehezebben élnek. Sokan borúlátóan íté­lik a jövőt, terjed a bénító pesszimizmus, a nemtörő­dömség. A pártközvélemény­ben a politikai folyamatok megítélése sokszor bizonyta­lant, az új jelenségekkel szemben nagy az értetlenség. Ugyanakkor erősödött a fe­lelősségérzet, nagyobb a haj­lam az önálló gondolkodásra, a kollektív bölcsességre. A pártszeirvezetök bátran ki­mondják, hogy mivel érte­nek egyet és mivel nem. Több a vita, a kimondott gondolatok súlya megnőtt. Igénylik a beleszólást és szá- monkérik az okos javasla­tok hasznosítását. Ma több­nyire az a jellemző, hogy felfelé mutogatnak, az irá­nyítást bírálják. Ez önmagá­ban persze nem baj, a kri­tikára szükségünk van. A régi beidegződéseket, a „min­dent felülről adnak” korábbi gyakorlatát is látni kell emö- @ö.tt. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az alapszerveze­tek figyelme eddig a nagy horderejű országos ügyekre irányult. Emiatt sokszor je­lentéktelennek érzik saját szerepüket. Feladataikat még nem igazán tudták felmér­ni. Nekünk kell segítenünk őket ebben. A bíráló megjegyzések táptalaja gyakran a tájéko­zatlanság. Többször elhang­zik: a pártértekezlet óta (Folytatás az 1■ oldalról) nem történt semmi. Ez nem igaz. Talán sokan nem tud­ják, a Központi Bizottság mellett kilenc ideiglenes munkabizottság tevékeny­kedik. Készül a politikai in­tézményrendszer reformjá­nak koncepciója és több más ajánlás, konkrét lépés kidolgozás a pártértekezlet állásfoglalása megvalósítá­sának segítésére. Láthatóan .megpezsdült az ország nem­zetközi tevékenysége is. Gondolhatunk itt Grósz elv­társ egyesült államokbeli út­jára, vagy a régóta esedékes, a közvélemény által is sür­kezetes érvényesítését poli­tikai munkaprogramunk is megfogalmazta, a pártbizott­sági ülés előkészítésének ez a módja hitelesíti ezt a szán­dékunkat. példaértékű mód­szere lehet a politikai nyil­vánosságnak. A megyei pártbizottság dokumentum-tervezeteinek megjelenését követően a vártnál'lassabban érkeztek az észrevételek. A városi pártbizottságok ülései után azonban érezhetően meg­pezsdült a légkör. Számos pártszervezet — főként üze­mi pártbizottság — kollektí­A párt-végrehajtóbízottság jelentését Szabó István első tit­kát terjesztette elő getett magyar—román csúcs­találkozóra — és még szám­talan példát lehetne említe­ni. A megyében sem állt meg az élet. A ma napirenden szereplő anyag sem egyszerű jelentés, hanem munkánk mély értékelése és átérté­kelése. Az előkészítő munka is újszerű együttműködésen, párbeszéden alapult. Erről .később részletesebben is szó­- lók. Az elmúlt hónapokban testületi üléseken több, a- jövő szempontjából rendkí­vül fontos kérdést tekintet­tünk át és alakítottuk ki ál­lásfoglalásainkat. Néhány nappal ezelőtt például a végrehajtó bizottság a tá­jékoztatás, a nyilvánosság — amelyet oly sok bírálat ér — kérdéseivel foglalkozott és terjeszt majd elő jelentést a pártbizottságnak. A városok­nál is hasonló a helyzet. A közvéleményt higgadtan tudomásul kell venni és megkísérelni változtatni azo­kon a viszonyokon, amelyek alakítják azt, illetve világo­sabbá tenni a valóságos fo­lyamatokat. A rossz inter­pretáció, a lényeg fel nem ismerése is ugyanolyan han­gulat- és véleményformáló tényező, mint maga a való­ság. Széles körű nyilvánosság Hónapok óta gondosain ké­szültünk a mai pártbizöbtsági ülésre. Nem volt egyszerű és könnyű dolgunk. Ma rend­kívül nehéz reális helyzetké­pet fölvázolni. Ellentmondá­sos végletekkel, indulatokkal, türelmetlenségei szub­jektivizmussal tarkított vi­szonyok között élünk, ame­lyekben a pillanatnyi benyo­mások erőteljesen befolyá­solhatnák, végletes állás­pontra csábíthatnak. A politikai beszámoló szé­les körű demokratizmussal, szakértők bevonásával, ia- vaslataik mérlegelésével állt össze. Az országos pártérte­kezlet előtt már készen vol­tak az első elemzések a me­gyei pártbizottságon, a me­gyei tanácsnál, és hasznos vélemények érkeztek a Ha­zafias Népfronttól a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­tól és a megyei KISZ bizott­ságtól. Egv ideig egymástól függetlenül dolgoztunk. Ezt követően elkészült a politi­kai beszámoló integrált vál­tozata. azt vitára bocsátot­tuk a megvei pártbizottság által kiküldött munkabizott­ság tagjai, városi első titká­rok és más vezetők körében. Az ő véleményeiket, javasla­taikat is figyelembe véve dolgoztunk tovább a megyei tanács szakértőinek bevoná­sával. A javított anyagot megküldtük a Pártbizottság számos tagiának, a megyei tanács tisztségviselőinek, a MTESZ, a Közgazdasági Társaság, a TIT és a Nép­művelők Egyesülete vezető­ségének, véleményüket kér­ve. A megjegyzések többsége gazdasági helyzetünkhöz, a pártélet kérdéseihez kapcso­lódott — mai viszonyaink között ez természetes. Zömét hasznosítani tudtuk. A köz­reműködést mindenkinek megköszönjük. Nem hallgat­ható el azonban: a helyzet alapos elemzésére nagy volt a készség, a teendők kimun­kálásához viszont már lénye­gesen kevesebb javaslatot kaptunk. Azért is kell ezt kritikusan és önkritikusan szóba hozni, mert olyan idő­szak előtt állunk, amelyben rendkívül nagy szükség lesz a jó ötletekre, az új kezde­ményezésekre. A végrehajtó bizottság két fordulóban tárgyalta a be­számolót. A másodikban döntött úgy, hogy a jelentés, a program és a feladatterv a pártbizottság elé terjeszt­hető és a tervezetek jelenje­nek meg a Szolnok Megyei Néplapban, hogy a megye párttagsága és érdeklődő la­kossága aktív szerepet vál­lalhasson a döntés-előkészí­tésben is. A cselekvési egység kiala­kítását az szolgálja legin­kább, ha a párttagságra nemcsak a végrehajtásban, hanem a helyzet megítélésé­ben és a feladatok meghatá­rozásában is számítunk. A nyilvánosság elvének követ­sek, amelyek a megyei párt­értekezlet összehívásának igényét tartalmazták. Jöttek javaslatok a szükségesnek ítélt tartalmi változtatásra épp úgy, mint személycse­rékre. A kérdés eldöntésé­hez azt kell megvizsgálni, hogy a pártbizottság elé ter­jesztett helyzetértékelés reá- lis-e, helyesen tárja-e fel az okokat és összefüggése­ket. A politikai program és a feladatterv a megújuló poli­tika számára tartalmaz-e kellő biztosítékokat? Menjünk-e bele egy idő­igényes jelentős szervező munkába és a pártbizottság 1985 óta végzett munkájáról szóló tételes elszámolásával járó politikai akcióba? Mi­lyen többletet hozna? Végig kell gondolnunk. A végrehajtó bizottság a haladéktalan cselekvés mel­lett kötelezi el magát. Hatá­rozott álláspontja, hogy han­gulati elemek alapján nem szabad dönteni. Bár azt fi­gyelembe kell venni, hogy a józan megfontolás, a politi­kai előrelátás sokkal in­kább azt követeli meg tő­lünk, hogy minél előbb a cselekvést indítsuk be. mert a várakozás, a bizonytalan­ság az, ami a tényleges poli­tikai károkat okozza. Ha pe­dig a megyei pártértekezlet sürgetésének személyekkel szembeni bizalmatlanság a háttere, a sokak által igé­nyelt és sürgetett személyi megújulásnak a pártbizott­sági ülés nem lehet szerveze­ti akadálya, hiszen a testü­let döntése alapján a megyei pártbizottság, a végrehajtó bizottság, a munkabizottsá­gok összetételében, de akár a vezetők személyében is változtatások hajthatók vég­re. Ezért a megyei pártérte­kezlet összehívását tovább­ra sem javasoljuk. A „le­gyen-e pártértekezlet vagy nem?” kérdése úgy tűnik, mintha a vezetés és a tag­ság — sőt a szélesebb közvé­lemény — konfliktusa volna. Pedig nem az! Mi azt mond­juk, hogy helyzetünket kell elemezni, programot kell ki­dolgozni — ehhez viszonyítva másodlagos, hogy milyen formában tesszük azt. n káderutánpótlás kérdései van fogalmazta meg észrevé­teleit. A párt és KlSZ-appa- rátusok. valamint az értel­miség — döntően pedagógu­sok — körében váltott ki na­gyobb érdeklődést a doku­mentum. A spontán véle­mény-nyilvánítások elmara­dásából, illetve abból, hogy a vita nem mozgatta meg a megye valamennyi pártszer­vezetét, nem azt kell levon­nunk tanulságként. hogy nincs értelme ilyen eszközök alkalmazásának. Azt kell látnunk, hogy a politikai nyilvánosságnak ez a ko­rábban nem alkalmazott módja szokatlan a párttag­ságnak, hosszabb idő kell ahhoz, hogy ez a módszer munkánk természetes elemé­vé váljon. A jövőben vi­szont rövidebben, közérthe­tőbben fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Ez többek igénye. A politikai beszámoló nem törekszik teljességre, nem akar tételesen számot adni az 1985-ös megyei pártértekez­let végrehajtásáról. Az elő­készítő munkák elején még egyesek a tételes elszámolás mellett voksoltak. Indokolt­nak látták volna például a szolgáltatások, a megye fog­lalkoztatási helyzetének részletesebb elemzését, illet­ve a tömegszervezetek és -mozgalmak külön-külön történő megítélését. A prog­ramnál a korábban használt szisztéma alkalmazását, a határidők, felelősök megje­lölését. Később megerősödött — és jószerével egységessé vált — az az álláspont, miszerint a legfontosabb kérdésekre összpontosítsunk, kiemelten a politikai munkára, saját te­vékenységünkre. A progra­mot is ennek szellemében ál­lítsuk össze. A végrehajtó bizottság is emellett döntött. Abból indult ki, nem azt kell bizonygat­nunk, hogy az utóbbi három évben dolgoztunk, hanem higgadt tárgyszerűséggel, a tényleges helyzettel kell szembenéznünk. Éppen ezért nem pártérte­kezletre készültünk — bár annak sem elvi, sem gyakor­lati akadálya nincs —, ha­nem az volt az álláspontunk, hogy a megye gazdasági, tár­sadalmi, politikai eredmé­nyei, az itt zajló folyamatok biztosítják azt az állapotot, amire építhetünk a meg­változott körülmények kö­zött. Garanciát látunk a sze­mélyi feltételek megteremté­sére is. Ügy értékeljük, a behívás és a delegálás egy­idejű alkalmazása lehetősé­get ad a testület jelentős át­alakítására. politikai hátteret biztosít azokhoz a megérett, időszerű változtatásokhoz, amelyeket a pártközvéle­mény jogosan sürget. , Kétségtelen tény. hogy e döntésünket követően — s hozzáteszem: néhány más megye példájára hivatkozva — megszaporodtak a jelzé­Mégsem javaslom, hogy zárjuk ki egy pártértekezlet összehívásának lehetőségét. Hogy szükség lesz-e rá, azt az elkövetkező hónapok dönthetik el igazán. Vagyis a kérdés az, hogy párttagsá­gunk elfogadja-e, magáévá teszi-e pártbizottságunk programját, és ehhez viszo­nyítva hogyan értékeli kö­vetkező lépéseinket, mun­kánkat. Tehát nem zárkó­zunk el a pártértekezlet gon­dolatától, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy a párt­tagság ellenében vagy támo­gatásának hiányában nem lehet politikai munkát vé­gezni. A kiküldött dokumentu­mokkal kapcsolatban a vég­rehajtó bizottság szükséges­nek tart néhány dolgot ki­emelni. Törekvésünk, hogy az anyagok egymásra épülve, együttesen fejezzék ki a po­litikai megújulás szándékát és biztosítsák annak garan­ciáit. Elsősorban a megyei pártbizottság tevékenységét elemezzük, hatásunkat a me­gye politikai, gazdasági és társadalmi életére. Ezért a jelentő részben a folyamatok lével döntéseink kialakítá­sában, a kádermunka gya­korlatát érintő hiányosságok felszámolásában. Legyünk következetesek a nyíltság, nyilvánosság érvényesítésé­ben. Bátorítást adtak a párt­taggá nevelő, tagfelvételi munka új megközelítéséhez, amelyben a párt befolyásá­nak alakítására helyezzük a fő hangsúlyt. Egyetértünk azzal az észrevétellel, hogy lezárult egy dinamikus sza­kasz a tagfelvételi munká­ban, és meg kell küzdeni az utánpótlásért. A vélemények, javaslatok számottevő része foglalkozott a kádermunkával. Végrehaj­tó bizottságunk álláspontja megegyezik azokéval, akik azt hangsúlyozták, hogy a megfelelő szakmai hozzáér­tés ma már minden vezetői munkakörben alapkövetel­mény. Tehát hiánya a káder­munka kritikája. Megerősí­tették, hogy e tekintetben még következetesebben jár­junk el a hatáskörünkbe tartozó esetekben. A megyei pártbizottság építsen foko­zottabban a személyi döntés­re jogosult testületek önálló, Eszmecsere a tanácskozás szünetében kritikus megközelítésére tö­rekedtünk. Szándékunk az, hogy a párt megújulásában öntevékenyen, kezdeménye- zően vegyünk részt. Politi­kai programunk is abból in­dul ki. hogy nekünk elsősor­ban saját tevékenységünk megújítását kell elvégez­nünk. Olyan politikai prog­ramot dolgoztunk ki. amely világosan megfogalmazza, milyen irányú változások mellett kötelezzük el ma­gunkat. Kiemelten fontosnak tartjuk politikai irányító munkánk, döntéshozatali mechanizmusunk elemzését és korszerűsítését, ebben a pártdembkrácia erősítését. A folyamatosan érkező vé­lemények egyrészt formál­ták gondolkodásunkat, más­részt visszaigazolták szándé­kainkat. Megerősítést kaptunk a pártirányítás, a munkamód­szer, munkastílus változta­tásának irányát illetően. Bíz­tattak, hogy éljünk bátran a párttagság aktív részvéte­felelősségteljes kezdeménye­zéseire, politikai munkájára. Egyetértettünk azokkal a véleményekkel is, amelyek azt hangsúlyozták, hogy a vezetői posztok betöltésének új formái nem oldanak fel a káderutánpótlás tervszerű és tudatos nevelésének kötele­zettsége alól. Politikai prog­ramunkban is megfogalmaz­zuk, hogy a vezető munka­körökben dolgozóknak to­vábbra is kötelssége a káder- utánpótlás nevelése. A vál­tozó társadalmi, gazdasági környezet hatásaként szá­molnunk kell a kádermozgá­sok korábbinál gyorsabb üte­mével. Ezt egyébként sokan szorgalmazzák. Mi is úgy látjuk, hogy ma­gasabb vezetői posztokon is szükség van a személyi fel­tételek javítására. Azt sem vitatjuk el, hogy egyes ese­tekben morális okokból. Az emiatt megszólaló sürgetés, az'„új arcok” követelésé jo­gos. A megújult pártbizott­ságnak, végrehajtó bizott­ságnak ezzel szembe kell néznie, s lesz, amiben hala­déktalanul lépnie szükséges. Ezért azt kérjük a testület­től, adjon bizalmat a végre­hajtó bizottságnak, a pártbi­zottság titkárainak ahhoz, hogy a valóban szükséges cseréket nem halogatva, de körültekintő, higgadt mérle­gelés után kezdeményezze. Hangulati nyomásra ne en­gedjük magunkat belekény­szeríteni elhamarkodott dön­tésekbe. Többen foglalkoztak a po­litikai továbbképzés leérté­kelődésének, képzési rend­szerünk viszonylagos merev­ségének kérdésével, további összefüggéseit világítva meg ezeknek. A beérkezett vélemények, észrevételek nagy része érin­tette az öntisztulás kérdés­körét, hangsúlyozva, hogy a máig is tartó kikerülési fo­lyamatot nem lehet kizáró­lagosan öntisztulásnak minő­síteni. Többen vitatkoznak a program 5. pontjának azzal a mondatával, amely úgy hangzik: „A megyei pártbi­zottság nagyfokú önállóságot biztosít a tanácsnak és más állami szerveknek.” A meg­fogalmazás valóban szerin­tünk is következetlen, a program szellemével nincs összhangban. Ezt korrigál­nunk kell olyan értelemben, hogy az állami szervekkel partneri együttműködésre törekszünk a törvényekben biztosított önállóságuk' és fe­lelősségük alapján. Kaptunk olyan javaslato­kat is, amelyekkel nem tu­dott azonosulni a végrehajtó bizottság. Néhányan — főként az idősebb korosztály — túl kritikusnak, a valóságnál negatívabbnak minősíti az értékelést. Mások szerint vi­szont indokolatlanul opti­mista a hangvétele, az élet, a valóság nem ennyire bizta­tó. Egyesek úgy látják, hogy a politikai program tartalma kevés segítséget ad az alsóbb szintű pártszerveknek. alap­szervezeteknek a megújulás­hoz. mivel nem elég konkrét. Ezzel kapcsolatban az a vég­rehajtó bizottság álláspontja — és így szerepel az előter­jesztett dokumentumban is —•, hogy a megyei pártbizott­ság munkája, munkamódsze­re és munkastílusa kialakí­tásával és gyakorlatával kí­vánunk követendő példát adni az alsóbb szervek szá­mára. Tudatosan nem aka­runk direktívákat adni. A folyamatos együttgondolko­dás kialakítására törekszünk. Megítélésünk szerint a munkaprogram végrehajtá­sára készült feladatterv elő­zetes nyilvánosságra hozata­lával feloldható lett volna az a hiányérzet, ami a prog­ramjavaslathoz kapcsolódó észrevételekben megnyilvá­nult annak konkrétságát il­letően. Javaslom ezért, hogy a feladattervet is megfelelő formában tárjuk a közvéle­mény elé. Az észrevételek egy részére — tekintve, hogy szinte a mai napig érkeznek hozzánk — eddig nem volt mód rea­gálni. Többet közülük gon­dolkodásunkkal szinkronban lévőnek tartunk. Ilyen pél­dául az a felvetés, amely a pártapparátus munkájának megítélését sürgeti. Ez a végrehajtó bizottság II. fél­évi ülésttervében szerepel. A tisztségviselők, testületi tagok munkájának értékelé­sét Is folyamatossá kívánjuk tenni a jövőben. Az észrevételek egy másik csoportját a dokumentumok mai megtárgyalása, a vita fogja minősíteni. Így például azokat az észrevételeket, melyek szerint különböző részkérdésekben az előter­jesztett anyag optimistább a valóságnál, vagy nem hatol a dolgok mélyére. A gazdasági és társadalmi viszonyok fejezetét sokan bírálták, a gazdaságpolitikai megközelítés hiánya, a folya­matok értékelésének mennyi­ségi megközelítése miatt. Néhányan túlzónak tartják azt a megállapítást, misze­rint a megyei tanács képes a kétszintű irányításból fa­kadó, új típusú irányító, felügyelő, ellenőrző tevé­kenységre. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents